Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1991-02-11 / 41. szám

1991. február 11., hétfő V.. uj Dunántúli napló 5 Térjék Tibor az MDF Baranya Megyei Szervezetének új elnöke A jövőnk? Demokratikus rendszerben ésszerű vállalkozások Miért vesztett a Magyar Demokrata Fórum, alig néhány hónap alatt, vitathatatlan népszerűségéből? Az első kérdés amolyan pró­batétel: ha ingerülten vála­szol, ha tagadja a kérdésben megfogalmazott állítást, ak­kor nagyon megváltozott Tér­jék Tibor, az MDF közelmúlt­ban megválasztott Baranya megyei szervezetének elnöke. Akkor ez a beszélgetés is bizonyára amolyan protokol­láris jellegű lesz, mint ré­gebben . . .- Miért csökken olyan rohamo- san a Magyar Demokrata Fórum népszerűsége, miért kellett az em­berek tömegeinek oly nagyot csa­lódnia, akik alig több, mint egy esztendeje földindulásszerűén jut­tatták uralomra az MDF-et? Időt hagyok a válaszra, köz­ben a húsz esztendővel ko­rábbi találkozásunkra gondo­lok. Bejött a szerkesztőségbe, bemutatkozott, elmondta, hogy az ötvenes évek elején állam­ellenes szervezkedéséért bör­tönben volt, azóta is hordja priuszát, most (1970-ben) Kos- suth-bányán aknászként dol­gozik. Hangsúlyozta: ezt kö­telessége elmondani, mielőtt bármit is teszek. Egy nagyke­reskedelmi vállalatnál, mint oly sok embert megkárosítot­ták, s amikor reklamált, meg­fenyegették, hogy jól ismerik a múltját, s vannak olyan be­folyásos ismerősei, akik újból oda juttatják, ahová való. Nos, nem a pár száz forint csalás miatt, de igazságérze­te nem bírja elviselni, hogy két évtized után ... A pécsi kirendeltség vezetőitől a bu­dapesti vezérigazgatóig, a be­folyásos patronálóknak, akik valóban megkísérelték a szi- lenciumot parancsolni, új munkahely után kellett néz­niük. Térjék Tibor kis ügye ugyanis láncreakció-szerűen indította el a felismerést, hogy ez a vállalat atomjaiban romlott. — ... talán látványos cso­dát vártak az emberek. Négy évtizede élő politikai rendszert demokratikusan és jogszerűen lebontani pár hónap alatt nem lehet, ehhez évek kellenek. Itt van például a kártalanítási törvénytervezet: MDF sugalla­té, mindenki tudja. Mindenki megelégedésére azonban nem lehet megvalósítani. Marad egy csalódott, elégedetlen ré­teg és kialakul egy új, hiszen az állam csak olyan tömegek kárára kártalaníthat, afkik so­ha sénkitől semmit sem vet­tek el, és egész életükben be­csületesen dolgoztak ... A la­kosságra egyre nagyobb ter­hek nehezednek, nagyon sok népszerűtlen intézkedés szük­séges, ilyen körülmények kö­zött nincs kormányzó párt a világon, amely ne veszítené el választóinak bizalmát. Kissé rekedtes hangján szen­vedélyes retorikával magya­rázza pártja bizonyítványát. Régi ismeretségünkre alapoz­va akár bántónak is felfog- hatót kérdezek. — A választásokon a baranyai MDF-esek úgynevezett első vonala közül csaknem valamennyien most bársonyszékben, reflektorfényben él­nek. A második vonal lépett most itt Baranyában előre, vagy téved­nék? — A magam részéről elis­merem, hogy valóban a má­sodik vonalhoz tartozunk, de ez nem biztos, hogy hasznos­ságbeli, értékbeli rangsort is jelent. S ha mór erről beszé­lünk: szeretném felkérni a baranyai értelmiséget, segítse munkánkat, az MDF nyitott mindenki számára, s oly sok feladat megoldása vár ránk. — Tehát nyitott az MDF. Akkor senkinek sem kell félnie múltbeli hovatartozása miatt? Baranyában nem lesz olyan eset, mint, ami ve­led megtörtént, hogy két évtized után is . . . — A múlt tisztázására szük­ség van, tisztán kell látnunk ki, mit csinált, de csak eny- nyit és nem bosszút állni! Szükséaes tudnunk, hogy a jövőt kivel és mire építjük. Térjék Tibor az elsők között lett vállalkozó, jól működő 'kútfúró vállalata volt. A gé­pei: fúrótorony, traktor, rönk- váaógép. toronydaru, működő szélerőmű most is ott vannak bodai telephelyén, sajnos, a 35 évi bányamunka, két súlvos baleset nagyon megrongálta eaészséoét, másokra nem szí­vesen bízná a munkák irányí­tását, íqy aztán Dihennek a drága berendezések. — Mint MDF-vezető hasznosítod vállalkoxói tapasztalatod? — Hát persze. Működtetjük az olcsó MDF-piacot, Szent- lőrincen kisvágóhíd létesítésé­ben bábáskodunk, Pécsett az önkormányzattal közösen hús­boltot kívánunk nyitni . . . Térjék Tibor sorolja terveit, elgondolásait, amely sokkal inkább a gazdasághoz áll kö­zel, mint a politikához, de az­tán egy mondattal összeköti a kettőt: gazdaságunk csak ész­szerű, hasznot hajtó vállalko­zásokkal tud talpraáflni, ez hozhat javulást az életszínvo­nalban, s az emberek életé­ben bekövetkező pozitív vál­tozás hozhatja csak ismét kö­zel hozzánk őket. Ezért kell dolgozni. S hát van más ten­nivaló is: Baranyában a nem­zetiségi kérdés mindig fontos volt, most méginkább az. Van mit tenni! A pártokkal, vala­mennyi párttal (!) az eddigi­eknél sokkal jobb kapcsolatot kell teremteni! A megbéké­lés jegyében! S még egy: kérdezted, hogy 60 éves ko­romban, rossz egészségi álla­potban miért vállaltam ilyen fontos vezetői szerepet. Mert egész életemben lelkiismeret- furdalósom volt, hogy láttam a sok disznóságot, s csak ak­kor, 1970-ben egyszer emeltem fel szavam, pedig akkor meg kellett volna éreznem, hogy érdemes. Ballag a folyosón, sántít, az előbb kézfogás után fájdalma­san kapta vissza kezét. A kis­kunfélegyházi tanítóképzőben, az ötvenes évek elején sport­gimnázium volt, a kerengőben talán most is ott a festmény: egy földgömbön pajzsot tartó atlétatermetű férfi térdel. A modell Térjék Tibor. Több, mint három évtized múltán tudtam meg, én is abba az iskolába jártam. - (Ennyi szub­jektivitást talán egyszer meg­bocsát az olvasó.) Lombosi Jenő Titokzatos urak exkluzív társasága Haza szeretnék hazai Hurthy hamvait Vannak akik fenyegetik, vannak akik támogatják őket Szimon Miklós első osztályú tengerészkapitány, mint nyilat­kozta, Horthy menyének bele­egyezése birtokálban már (Mrs. Bowdennel készített in­terjúikat egy hónapja olvas­hatták) a formaságok intézé­sének módján gondolkodik. A Magyar Tengerészeik Egyesüle­te vezetőségi tagjaként ő is azon titokzatos urak egyike, akikről Do'bai Péter író (ré­gebben maga is tengerész) a minap a „Stúdió '91 "-ben így nyilatkozott: „Az MTE egy ex­kluzív társaság. Előkelő, pén­zes urak, akikkel nagyon kel­lemesen lehet eltölteni az időt". Nos, az MTE vezetősége egy decemberi, de csak a múlt héten nyilvánosságra került határozatával az érdeklődés középpontjába került. Szándé­kuk szerint Horthy Miklós je- lénleg egy lisszaboni angol katonai temetőben lévő ham­vait szeretnék hazaszállítani, hogy a kormányzó végre örök nyugalmat lelhessen a család egykori kenderesi birtokán. Az egyesületi határozat indoklá­sa: „. . . a kormányzónak kö­szönhető, hogy a trianoni bé­kével megcsonkított országot visszasegitette a tengeri ke­reskedelmi forgalomba. Neki köszönhető a magyar Duna- tengerhajózás életre hívása, ennek jogutóda a mai magyar tengerhajózás". A Magyar Tengerészek Egyesülete elnökének telefon­számát a MAHART-tól tud­tuk meg. Nem kis meglepeté­sünkre, egy mérges úr vette fel a kagylót: — iFuízkoller úr nincs itthon. Egyébként is, honnan tudják a számot? Ez egy titkosított telefon! Félreértés ugyan nincs, de magyarázkodni kell. Később a telefon másik végéről hallha­tó ha ng megenyhül: — Nem akarunk nyilatkozni senkinek. Elegünk van a fél­információkból, a temetés meg különben sem mostanában lesz. Nehezen halad a do­log . .. Tudja mit? Mondja meg a számát, s ha valami érdemleges történik, majd fel­hívjuk, és allékor megírhatja a cikkét. — Mégis, ha mondana va­lamit az egyesületükről. Csak hogy megtudjuk, kik azok, akiknek Horthy hamvainak ha­zahozatala eszükbe jutott. — iNem szívesen. Túl nagy így is a felhajtás körülöttünk. Fenyegetéséket kapunk. Nem tett jót Dobai úr nyilatkozata sem: az MTE egyáltalán nem exkluzív társaság, itt senkit nem vet fel a pénz. — Az elnökség névsorában ilyen nevet is olvastam: vitéz Dávidházi. . . — Ö egy idős, nyolcvanéves tengerész. De az MTE se nem exkluzív, se nem titkos társa­ság. A hagyományókat szeret­nénk ápolni, de tagjaink szo­ciális jellegű támogatását is feladatunknak tartjuk. — Kik léphetnek be az egye­sületbe? — Azok, akik legalább öt évet a tengeren töltöttek el. Pártoló tag viszont — az el­nökség hozzájárulásával — bárki lehet. — Szóval, a hajósok vala­mennyien? — Ne keverjük a fogalma­kat: a hajós és a tengerész nem ugyanaz a dolog . . . — Köszönjük, hogy szóba állt velünk. Bemutatkozna vé­gül? — Nem. A nevemet nem mondom meg. Azt azért bele­írhatja a cikkbe, hogy egy ve­zetőségi taggal beszélt. S a titokzatos urak egyike itt le is tette a telefont... — pauska — Vásártéri pillanatok „Hadd sózzak magára valamit”! Tessék hölgyem, itt minden 10 forint, 20 forint, alkudni is lehet, hadd sózzak magára va­lamit, mielőtt elmegy! Meg­fordulok a férfihangra. Saját holmijaimat adom - mondja. Vállalkozó vagyok, ami pénzt ebből a kiárusításból szerzek, magam reklámozására fordí­tom. Adott már el valamit? — nézem kételkedve. Hogyne, nézze meg ezt a stílust! És valóban sokan megállnak mel­lette. De uram, hiszen itt min­den szerszám ütött, kopott, csupa rozsda! — csodálkozom. Nem tudom zavarba hozni: Az benne a meglepő, hogy ezt mondom is, ezért veszik az emberek. Megszólítja egyik ve­vőjét: Uram, úgyis megáll, va­lamit meg fog venni. Na, mit nézett ki magának? Megegye­zünk! Alkudni is lehet a 10 forintból. És mondja, fordul hozzám, ezt a riportot komo­lyan csinálja, vagy viccel? Válasszon magának valamit — kiált utánam. Nem, köszönöm, még azt is cipeljem, nevetek vissza. Reggel fél nyolc, lassan éle­dezik a vásár. Az eladók zö­me most áll neki kipakolni, a vásárlók szállingóznak, óvato­san lépnek, a befagyott tó­csák csúszósak. Hideg van. A csöndbe az újságárús hangja hasít be: itt az újság, tessék a friss lapok! Saját borunkat áruljuk — mondja a fiatal lány. A nagy­bátyám termeli. Még nemigen adtunk el, kicsi a forgalom. Kétszáz litert hoztunk, de nem szeretnénk hazavinni belőle. Odébb egy boszorkánypar­koló. Saját maga csinálja a söprűket? — faggatom. Igen. Egyet adtam el eddig. Med­dig marad itt kint a hideg­ben? Fél egyig, egyig, a vá­sártól függ.. Nem fázik? Még nem. Ö akar eladni, vagy én? Hogy lehet valaki ilyen fleg­ma? — bosszankodik két szem­bejövő nő. Élénkül a forga­lom, beindul a zenés bódé műsora. Elege lehet a szom­széd árusoknak, órákon át ezt hallgatni! Ronda művirág vi­gyorog rám, mellette egy bőr­díszműves árul. Magyarul is jól beszélő lengyel árus meg­szólít mögöttem egy hölgyet: Asszonyom, vigyázzon, elvesz­tett valamit! — mutat a föld­re. Papírfecnik, zsebkendő. Tu­dom, én dobtam el - szól vissza szemrebbenés nélkül az idősebb hölgy, és megy to­vább, sorsára hagyva a sze­metet. Legnépszerűbb a kocsik or­rára és a földre terített taka­rókon kínált mindenféle holmi, igazi vásár, itt aztán a csorba bögrétől kezdve a 15 ezer fo­rintos bundáig minden van. Az árusok között népszerűek a lengyelek és az oroszok, ám­bár úgy tűnik, ők is tisztában vannak a magyar árakkal. Fi­gyelem a leguggoló vevők al­kudozását, és jól szórakozom. Párbeszéd egy fúrógépről: Mennyi? Minyimum kétő ézér. Sok. Nem sok, jó. Győzködik egymást, enged mindegyik, fáznak. Megszületik az üzlet, de a szomszédban már nem. Sokallják a fociért a hétszá­zat, de a két orosz hajthatat­lan. Add neki ennyiért — be­szélgetnek egymás között. Hagyd csak, jönnek még, el­viszi más — így a másik. És jönnek, új és új em­berek .alkudozni, vásárolni, vagy csak körülnézni egy kicsit. Sz. Lelovics I. Családsegítő szolgálat Kertvárosban — Az egyik embert a másik felé akarjuk fordíta­ni, akin segítünk, az segí­teni fog másnak is — mondta dr. Kerényi Klára, családgondozó, a múlt év decembere óta a Kert­városban tevékenykedő Templomi Családsegítő Szolgálat vezetője. — A munkám során rengeteg problémával, napi gon­dokkal küszködő család­dal, magányos és idős emberrel találkoztam, akiknek a száma egyre nagyobb. öt-hat ember vesz részt a munkában, magjában van még a kezdeménye­zés. A családsegítő szol­gálat, mivel a kertvárosi plébániának nincs szociá­lis helyisége -, méq a plébánia hivatalt is a templomból választották le —, egyelőre a Zsuzsan­na utca 17-es ház alag­sorában tevékenykedik, ahol 17 és 19 óra között várják a rászorulókat és a segíteni szándékozókat. Sz. J. wmmt*!! II i;ii ■■■ ...................mill II ........ ■ ■ ■ ■■?■■■■■■ ■ ■ ■' ■ ■" ■"' ■ »■* ■ ■ ■ U m. ........ i l;i i ■ in m m mm 1.1,11 ihm in Í gy hónapja keresik a gyilkost Sok kapcsolata volt a homoszexuális férfinak Az elkövető külföldi is lehetett, az indítóok ismeretlen Hatol as munkatérkép fek­szik a uaranya Megyei Rend­őr-főkapitányság bűnüldözési osztályának irodájában. Beta­karja az egész asztalt. Soós lózsel alezredes, az osztály vezetője föléhajolva magyaráz. Az ügy, melynek lehetséges összefüggéseit ábrázolja a tér­kép, sokakat megdöbbentett valamivel több, mint egy hó­nappal ezelőtt. Január 6-án pécsi, Semmelweis utcai laká­sában halva találták Koltai Tamás 82 éves nyugdíjast. A helyszínre érkező rendőrök minden kétséget kizáróan meg­állapították, hogy az idős fér­fi bűncselekmény áldozata lett. A lakás környékén begyűj­tött tanúvallomásokból hama­rosan fény derült arra a nyo­mozást jelentősen befolyásoló tényre, hogy az áldozat évti­zedek óta homoszexuális élet­módot folytatott. így aztán a nyomozók számára egyértelmű volt, hogy az egyéb lehető­ségek számbavétele mellett el­sősorban a Baranyában, a Pécsett élő homoszexuális fér­fiak körében kell szétnézniük. A meghallgatások, a tanúval­lomások száma néhány hét alatt elérte a háromszázat. Az áldozat lakásán talált címek alapján a nyomozás szálai az ország több megyéjébe elve­zettek, sőt, külföldi állampol­gárok nevét és itteni lakhelyét tartalmazó papírfecnik is elő­kerültek.- Pécsett legalaposabban a MÁV-főpályaudvar, valamint a Sétatér környékén kellett fel­térképeznünk a homoszexuáli­sok kapcsolatrendszerét. Aki Pécsett él, általában tudja, hogy itt találkoznak, itt ismer­kednek a homoszexuálisok — cd magyarázatot a térképen ábrázolt rublikákhoz, nyilak­hoz a bűnügyi osztályvezető. Felkeresték, vagy legalábbis igyekeztek felkutatni azokat is, akikkel az áldozat az elmúlt évtizedekben perben állt va­lamilyen ügy miatt. A nyomo­zók január 6-a óta 250 lakás­bon fordultak meg a gyilkos felkutatása érdekében, ám eddig biztosnak mondható eredmény nélkül. Csak sejtik, hogy a tettes a már gyanúsí­tottként kihallgatottak körében található. — Ennek beigazolódása ér­dekében kérjük mindazok je­lentkezését, akik a brutális gyilkossággal összefüggésben az áldozat kapcsolatairól új információval tudnak szolgál­ni. Az esetleges szégyenérzet ne tartson vissza senkit val­lomása megtételétől — mon­dotta Soós József. Koltai Tamásról már több ízben jelent meg lapunkban egy jónéhány éves igazolvány- kép. Most egy olyan képet közlünk az áldozatról, amely nem sokkal a gyilkosságot megelőzően készült róla. Ta­lán ez is segít a mind bonyo­lultabbnak tűnő ügy végleges tisztázásában. Balog N.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents