Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1991-02-10 / 40. szám
Siker Fiatal, céltudatos, okos és szép, sőt, a hosszú hajat kedvelő férfiaknak egyenesen vadító jelenség a tv- híradó műsorvezetőjeként. Liebmann Katalin szájából még a rossz hír is elviselhetőbb, hát még a baki. Októberben tűnt fel üstökösként, a zord Híradó üde színfoltjaként. Pécs szülötte. Férjével hazalátogatott a szüleihez, így vállalja, hogy a Caflishban ül az olvasói kíváncsiságot kielégíteni igyekvő újságíró vallatószékébe. íme, Liebmann Katalin, a tv-híradó legfiatalabb főállású műsorvezetője.- A szülei mivel toglal- koznak?- A baromfifeldolgozóban dolgoznak, Pécsett.- Milyen álmok hajtották gyerekkorában?- Színésznő szerettem volna lenni . . . Aztán valahogy az írás, pardon, a fogalmazás, úgy tűnt, jól megy már általános iskolás koromtól. . .- A magyar tanárai büszkék lehetnek önre, hisz kétszer is elnyerte a KazinczyLiebmann Katalin, tv-híradó műsorvezető díjat, gimnazistaként tizenharmadik lett az OKTV-n . . .- Az egyik Kazinczy-díjat még általános iskolásként, a másikat az érettségit követően kaptam. A Berek Utcai Általános Iskolában Komlós Imrénének, a Nagy Lajos Gimnáziumban dr. Elter ló- zselnének nagyon sokat köszönhetek. Aztán a Szegedi József Attila Tudományegyetem magyar-történelem szakára az első nekifutásra felvettek.- Hogyan került kapcsolatba a tévézéssel?- Amikor '87-ben megalakult a szegedi körzeti rádióstúdió, külsős riporteri állást hirdettek, jelentkeztem. Felvettek. Várkonyi Balázs - aki Pécsett is rádiózott — volt a stúdióvezető, azóta is ő a mesterem, és a legszigorúbb bíróm, s immár a férjem.- Tehát „bosszúbál" lett a felesége?- . . . (Önfeledt kacagás.)- Tévésként is Szeged volt az iskolája? — Igen, eleinte külsőztem, majd műsorvezető lettem. Aztán felkérésre a Tv2-nek egyre többet dolgoztam, majd a Tv1-nek és a HÉT- nek is. Tavaly nyáron hívtak a Híradóhoz külsős szerkesztőnek, októberben voltam először adásban műsorvezetőként. — Mikor volt először műsorvezető? — A pontos napra nem emlékszem . . . Arra viszont igen, hogy milyen ruha volt rajtam (részletesen elsorolja), mert az lényeges. — Maga szabja-varrja a ruháit?- Nem, nekem ilyesmire nincs se időm, se tehetségem.- Eredetileg is ilyen szőke a hajkoronája?- Nem. Kislányként szőke volt, aztán szőkésbarna lett a hajszínem. Még egyetemistaként kezdtem szőkíttetni a hajamat. Már nem is mondhatnék le róla.- Műsorvezetőként csak lelolvas a súgógépről?- Magam írom a szövegeket . ..- Hiába a súgógép, bakik csak becsúsznak.- Az élő adás okozta feszültség az oka. Egyébként gyűlölöm a bakijaimat...- Ezért nem veszik lejét?- Láthatja, még a nyakamon van - mosolyog kedvesen.- Kap szerelmes leveleket?- Szoktam kapni - mondja, s elpirul. Hiába, huszonnégy éves. - Udvarias válaszban köszönöm meg mindet.- Elégedett?- Inkább úgy fogalmaznék, maximalista vagyok. Bár tulajdonképpen lehetnék akár elégedett is . . . De nem vagyok az.- A neve elég hosszú és nehezen megjegyezhető. Nem zavarja?- Javasolták is a szegedi kollégák, hogy változtassam meg. Ezt szüleim iránti tiszteletből sem tenném meg. Egyébként, maga a név a legfontosabb?- Hobbija?- A munka. Emellett, ahogy az időm engedi, sokat olvasok, szeretek színházba járni és utazni. Pécsre, Szegedre, Vácra (Balázs városába) vagy a nagyszülőkhöz. És ez már a tervem: szeretném • megszerezni magántanulóként a JATE-n a diplomámat. Murányi László Alomvilág templomban, barlangban, lépcsöházban Jung Zseni fotója Jung Zseni színes ceruzái Magánegyetem, egyházi képzés Érdekesség a felvételi lehetőségekről Félévenként- 16300 forint- tandíj Ahogy nézem az aláírását, feltűnik a nagy J. kezdő kunkora, meg az, hogy szinte mindegyik betű külön áll. Csekélyke grafológiai tudásom összekaparva rákérdezek: vajon tényleg olyan elkülönülő, magányos természet-e Jung Zseni, mint ahogy az írása mutatja? Vajon valóban min- dia keresi a kapaszkodókat, a biztos, belső hátteret önmagában?- Az igaz, hogy nem tudok úgy élni, ha nem vagyok önmagommal harmóniában — mondja. - A kapaszkodásra talán bizonyíték, hogy ma is igen szoros, jó a viszony a családommal, testvéreimmel. Jung Zseni fotóművész. Anyja magyar emigráns, apja oroszországi német volt, ő 1940-ben, a szovjet Berezany- ban született. Hét évvel később tértek haza. Apja azonban soha nem jött vissza a száműzetésből. Zseni portréfényképészetet tanult, de ahogy elmondta, az már robotmunka lett a számára, megutáltatták vele, amikor arra kényszerítették, hogy ezt az érzékeny műfajt hétköznapi rohanásban művelje. így, amikor vagy tíz éve elkezdett a saját elképzelései szerint dolgozni, más' témakört talált. Sokan különösen aktképeiről ismerik, s bár az akt fontos része tevékenységének, nem csupán az egyetlen. Külföldön egyébként nagy sikerrel mutatták be önálló kiállításait, de Budapesten például' egyszer sem került sor önálló bemutatkozásra. Tervezett önálló albuma sem jelenik meg most, azt mondja a kiadó, nincs pénz. Turczi István verseihez készített képei azonban már megvásárolhatók. „A nők és a költészet" címmel kiadott albumban. A folytonos újító, kísérletező szándék bizonyítéka mostani kiállítása is Pécsett, a Mecseki Fotóklubban. — A régebbiekhez képest az valóban más anyag — mutat körbe. - Egységes és érettebb. a saját, kidolgozott jel- képrendszeremmel. Az egész olyan, mint az álmaim. Az ember kiszolgáltatott, védtelen az álmában, és én sokszor szerettem volna olyasmit csinálni, ami nem naturálison adja vissza a reális világot. Ezért is van, hogy a mostani fekete-fehér képeket színezni kezdtem, megnéztem, milyen dramaturgiája van a színnek, hogyan lehet valamit vidámabbá, vagy szomorúbbá tenni csak egyetlen, kis színes folttal. A képeken a színhely is kifejezi az álomszerűséget, egy agyagvór, egy barlang, lépcsőhóz, vagy egy erdő közepén álló, romos templom olykor a környezet. Ez a templom például nekem olyan, mint egy kastély az álomban, kastély a világ végén, ahová önkéntes száműzetésbe vonultam, s ahová soha senki nem jut el. Jung Zseni különös, érzékeny világot teremt. Munkastílusa is más, modellt például nem a legünnepeltebbek közül keres, néha az fogja meg,- ha egy fájdalmas, csontos hátat lát. Férfiakat ritkán fényképez, pedig a legelső aktja férfiakt volt. De ő nő, s így, azt mondja, nőket fotóz, őket ismeri jobban. De egyébként is mást lehet elmondani egy nő testével a világról, és mást a férfiéval. Talán vannak, akiknek az is jobban tetszene, ha elesett, kemény, meggyötört, narkós nőket mutatna be. Ö másként van ezzel. És megtudom azt is, hogy vannak képei, melyeket soha nem fog látni senki: egy megöregedett nőről készültek ezek, aki még most is fiatalnak, csábítónak hiszi magát, akinek meztelen testén megakad a férfiszem. A képek megvannak, de most már örök titokban. Mert nem kell mindent elárulni . . . Hodnik Ildikó Van néhány - elsősorban műszaki felsőoktatási intézmény — ahol már felvételizni sem kell, más helyeken pedig (elsősorban humán szakos egyetemi esetekben) minden eddiginél nagyobb követelményekkel találkozhatnak azok, akik esti, nappali vagy levelező tagozatra mennek. Az égvilágon minden cseppfolyós a felsőoktatási jelentkezések kapcsán. Egy valami biztos viszont: március elsejéig jelentkezhetnek a kívánt és hőn óhajtott egyetemre vagy főiskolára a pályázók, hacsak . .. Két érdekességet emelnénk ki a Felvételi tájékoztató hamar szétkapkodott leírásából. Hozzátesszük, hogy egyetértünk azokkal, akik szerint a felsőoktatásban is, csak úgy, mint mai hétköznapjaink más területein átmeneti állapotot élünk: maradt még a régi, ugyanakkor kopogtat az új. Az új két példája. Magánegyetemen is tanulhatnak az érdeklődők Magyarországon, Miskolcon. Félévenként 16 300 forintos tandíjért, bölcsész szakokon. Nyilván nem a borsos tarifával függ össze, hogy itt csupán ének—zene szakra és idegennyelv-tanári szakra kell felvételizni, és valamennyi esetben március 31. a jelentkezési határidő. A képzés valamennyi humán szakot felöleli. Bővebb érdeklődésre Miskolcon azoknak van lehetősége, akik latinból érettségiztek vagy nyelvvizsgát tettek, akik gimnáziumi éveik mindegyikében négyes fölötti átlageredménynyel büszkélkedhetnek. A felsőoktatási felvételi tájékoztató idén először felsorolja az ország egyházi felsőoktatási intézményeit: Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia. Budapest; Budapesti Református Teológiai Akadémia; Debreceni Református Teológiai Akadémia; Evangélikus Teológiai Akadémia; Országos Rabbiképző, Intézet; Egri Hittudományi Főiskola; Esztergomi Hittudományi Főiskola; Győri Hittudományi Főiskola; Szegedi Hittudományi Főiskola; Görög Katolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza; Ferences Hittudományi Főiskola, Budapest; Pannonhalmi Szent Gellért Főiskola; Piarista Hit- tudományi és Tanárképző Főiskola; Baptista Teológiai Akadémia, Budapest; H. N. Adventista Egyház Lelkészképző Intézete, Budapest. (Bozsik) Radio mellett... Azt hiszem, a sóik vásott kölyök közül talán én voltam az egyedüli, alki jól megvoltam a kisfalu kanászával. Csendes, jólelkű öregember volt, szikár, mezítlábas feleségével, rengeteg gyerekével az utolsó vályogházban lakott, a felső faluvégen. Városi lévén, mindig ámulattal csodáltam, amikor reggeli kihajtáskor nagyokat durrogtatott karikásostorával, jelt adva a parasztoknak, eresszék ki a disznókat, malacokat, és a konda terelését pedig két — fölöttébb okos - pulikutyájára bízta. Amerre elvonultak, disznószag úszott utánuk a levegőben. Delente megjelent a felesége a legelő szélén, fején hozta kék .zománcos edényben a kanalazható egytálételt. Addigra 4 vasárnapi az öreg a disznókat a dagonyába hajtotta, ahol az iszapban elnyúltak a tűző napon a mangalicák, vagy rózsaszínű húsdisznóik. Ebéd után az öreg hanyatt feküdt a gyönyörű fűzfa leomló lombozata árnyékába, arcára borította' a kalapját, mi pedig hason csúszva, lopakodva közelítettünk a dagonyához, hogy valamelyik kis malacot elkapjuk. A játék csak addig tartott, míg o malacok fel nem visítottak, mire a konda egyetlen kandisznaja kétmázsás súlyát meghazudtolva csörtetett felénk, a földadó kainász sűrű káromkodásától kísérve. Veszélyes játék volt ez a kan- disznóval, amelyet nyaranta szinte mindennap megismételtünk, de, hát istenem, akkor még nem volt tévé meg úttörőtábor, ami nyugalomra és fegyelemre szorította volna az alsó tagozatos gyermékhadat. De most - hogy visszaemlékezem — óva intern a tudatfan pestieket, ha netán a kandisznó jelenlétében szaladgálnak a körúti, vagy éppen a Ezért nem érdemes tenyészteni — 60—65 forintos kilogrammonkénti árért. A takarmánynak, tápnak meredeken megyen föl az ára, a másik baj pedig tetézi az előbbit, miszerint ez a kákabélű városi ember is elkerüli manapság a hentest, ami nem is Hát ez disznóság Kossuth-téri malacok, süldők után. Mert gondolom, a kandisznó is ott lesz o többi disznó között, „akiket" - egy vagonra valót — kívánnak elereszteni a Parlament előtt bizonyos vidéki állattenyésztők. Nem jókedvükben, persze. Vezetőjük és egyben szócsövük ilyen tiltakozó megmozdulást ígért be február hónapjára a riporternek, aki mindjárt hírül is adta a várható eseményt. A tiltakozás tárgya: az alacsony sertésfelvásárlási ár. csoda, hiszen 250 forintért mérik a húst, arról nem beszélve, hogy lesz ez még drágább is. Azt mondta az egyik tenyésztő, hogy valamikor a felvásárlási ár duplája volt nagyjából a fogyasztói ár: jól járt a tenyésztő, jól járt a hentes, meg talán a fogyasztó is. Igaz, lenne megoldás, fel kéne támasztani a hajdani kis helyi vágóhidakat, a Torgyán is megmondta, akkor érdemes már tenyésztéssel foglalkozni, nem kell attól tartani, hogy ezért vagy azért nem veszik át a sertést vágásra. Kialakult a kereslet—kínálat egyensúlya, és nem kell több tízezres irtással fenyegetőzni. No, persze. De az sem megoldás, hogy disznóinkkal fölvonulunk Pestre, tiltakozásképpen, és szétengedjük a politikai harcra megedzett kondát. El sem tudom képzelni o zsarolásnak eme szomorúan komikus (?) módját. Mert o disznók - természetüknél fogva — a hosszú utazás után azonnal szétsza- ladnak a magyar főváros szívében. Az aszfaltot ugyan nem szokta ez a nyavalyás disznaja, de hogy pillanatok alatt eltűnnek a belváros forgalmas utcáin, gz hétszentség. Be a kapuk alá, a bérházak függő- folyosós udvaraira, a csicsás ■irodaépületek folyósóin, a szálloda jói I latú halijaiban, 'befutnak riadtan a kávéillatú presszókba is, a sikonyáló 'hölgyvendégek lábai közé. És 'mit szól majd a rendőr? Még akkor is, ha éppen az a dolga, hogy derék állampolgárainkat megvédje a disznósá- goktól. Még a kommandós alakulat is tétiemül nézné az amúgy röhejes cécót, hiszen kiképzési tematikájukból alighanem hiányzott o kanószi teendő: honnét is tudnák, mi a feladat ilyenkor, pláne, ha magyar disznókról van szó? A konda tehát világgá szalad, és nem tudom, hogy azoknak a tenyésztőknek nem kell-e majd elszámolniuk minden egyes disznóval, „akiket” — nyilván az IBUSZ megkerülésével — budapesti városnéző kirándulásra invitáltak. Mert nincs az a magas képességű kanász, aki az állományt visszaterelné a vagonokba. Már csak azért sem, mert — aihogy a pestieket ismerem, és akik -annak idején az ostrom alatt lovakat vágtak és vittek haza a kőrútról — az útjukba kerülő röfiket egyszerűen meg fogják enni. Nekik lesz igazuk.
