Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1991-01-10 / 9. szám

© aj Dunántúli napió 1991. január 10., csütörtök Perc­mutató Az országot, amelynek évti­zedeken át bizonygatták, hogy erős és egészséges, most sok­kolja a fölismerés: gyenge és beteg. Állapota aggasztó. De nem reménytelen. A gyógysze­rek azonban, melyeket gyó­gyulása érdekében le kell nyel- desnie, keserűek. A pirulák cukormáz-bevono- tóra már nem futja o költ­ségvetésből. A kormánypártok tentábo mártott lúdtollal kénytelenek hadakozni az elektronikus saj­tó ellenében. Legalább egy Írógépet kellene beszerezniük. A régi „szép" időkben X elvtárs fölhívta V elvtársat és a dolog el volt „intézve". A potom húszmilliárdos telefon- számlát azonban most kell kiegyenlítenünk. Sokakat azért nem lehetett megfékezni a korrupt vagyon­szerzésben, mert nem volt de­mokrácia.-Most azért nem lehet ezt szómonkérni tőlük, mert már demokrácia von. N tehetséges ember. Eddig sikerrel juttatott csődbe három vállalatot és a tönk szélére egy intézményt. Most sem okar mást vállalni csak igazgatósá­got. Elvégre ehhez ért. Szakértő az, aki nélkül nem lehet orvosolni azokat a ba­jokat, amelyek közreműködése nélkül létre sem jöttek volna. Z elkötelezett ember. Követ­kezetesen és mindig elkötele­zetten szolgálja - saját érde­keit. Isten azokat sújtja, akiket szeret. A kormány a „kisembere­ket" szereti. A második milliót már be­csületesen is meg lehet sze­rezni — tartja egy amerikai mondás. A beteg macska füvet rág­csál. De jaj az egereknek, ha azt hiszik, hogy vegetáriánus­sá lett. • Akik ma követelődznek a maguk számára, csak a má­sok kárára tehetik azt. Nem az a szabad, aki azt teheti, amit akar, hanem az, kinek nem kell megtennie azt, amit nem akar. Bukott diákok között az elég­séges tanuló is eminensnek szóm it. A Balaton ilyenkor télen „nyaral". A természet vissza­veszi mindazt, ami az övé. Semmi felesleges: csak a táj, a jégbe merevedett víztükör, •a nádas, az Időtlenség, a Nyugalom. Es Isten madarai. Búsborno László „Az egész világ egy nagy Siklós!” Mikes György „Az első angol író, akivel közelebbről megismerkedtem, Wil­liam Shakespeare. A második én vagyok. A kettőnk között van némi különbség, amelyet - a Shakespeare-röl összeirkált te­mérdek könyv ellenére - még nem világítottak meg a maga teljességében. Ö Stratford on Avon-ben srületett, Warwick me­gyében (Anglia), én Siklóson születtem, Baranya megyében (Magyarország). Siklóson igen kevés jeles ongol Író született - de azért Stratfordban sem sok." A fentiekkel mutatkozott be Mikes György a nemrég ma­gyarul is megjelent Tsi-Tsa és Tsai c. könyvében. Az egész világon igencsak ismert — saj­nos, hazánkban kevésbé — siklósi születésű humorista író egész életében büszke volt magyar származására, s arra, hogy Siklóson született.. A mór említett és tizenegy különbö­ző kötetből összeállított válo­gatásban a három életéről is szó1! az író. Első életem: Sik­lós (How to be seventy, life one: Siklós), Második életem: — Budapest (Life two: Buda­pest), Harmadik életem: Lon­don (Life three: London). A siklósi életéről így ír: „Siklóson születtem, akkoriban falu volt Dél-Maqyarországon. Még ma is Dél-Magyarorszó- gon található, csakhogy azóta várossá cseperedett. Tudo­másom szerint én vagyok az egyetlen angol író, aki Sikló­son született. Persze, az em­ber sohasem lehet biztos a dolgában. Ma már más világ­ban élünk - és más történel­mi korban." Legtöbb művében valami­lyen formában megemlíti Sik­lóst. „Az egész világ egy nagy Siklós” - írja. 1912. február 15-én látta meg a napvilágot Siklóson. „Ferenc József császár alatt­valójaként születtem. Német­országban a Kaiser uralkodott, Bulgáriában a cár. Nem ta­lálták még fel a rádiót, s még kevésbé a televíziót. Idősebb vagyok, mint a BBC, de fia­talabb, mint a Magna Charta. Mór ismerték az automobilt, de még Siklósra nem jutották ezek el. Születésemről egy ár­va szót sem ir a The Times. Annál többet viszont a Siklós és Vidéke. Apám volt a fő- szerkesztője. A gimnáziumot a pécsi cisz­tercitáknál kezdte el és Pes­ten, a Barcsay utcaiban fe­jezte be, mivel édesapja ha­lála utón Pestre költöztek. Az érettségi után egy évig nyel­vet tanul Bécsben, itt oroszul is megtanul egy litván leány kedvéért. Jogász lesz, a budapesti egyetemen szerez diplomát. Az ügyvédség gondolata nem vonzotta, pedig édesapja, nagyapja ügyvédek voltak Siklóson. A család legna­gyobb bánatára író, újságíró lesz. A „Reggel" és a „8 órai Újság” muinikatársa. 1938-ban Londonba küldik mindkét lap tudósítójó'nak. „Most egy krízis dühöng (az 1938-as müncheni válság), két hét múlva ennek vége lesz. Most kell nekünk ott egy tu­dósító, két hét múlva haza­jöhetsz." A két hétből 50 év lett. A második világháború idején a BBC magyar nyelvű munkatársaként dolgozott. A háború után egymásután jelennek meg könyvei. Közel negyven könyvet írt, melye­ket az egész világon meg­ismerték (nálunk nemül), a leghíresebbet, a How to be an Alien-t (Anglia papucs­ban) húsz nyelvre fordították le. Hazánkban eddig két könyve jelent meg, 1987-ben Papucsban és 1990-ben a Tsi-Tsa és Tsai. Életrajzi Írásában tréfásan panaszolja, hogy bárhol is je­lenik meg Angliában, tv-ben vagy társaságban, ha bemu­tatják, mindig hozzáteszik, „famous Hungarian", a híres magyar, Magyarországon csak úgy tudnak róla, hogy „Mikes György, az Angliában élő iró”. Mikes György pedig ma­gyarnak vallotta magát és az is maradt. Igaz, lelke mélyén dualista volt. Írja, „. . . nagy élményem — persze az, hogy nekem két hazát adott végze­tem, és Tompa Mihólyékkol ellentétben mind a kettővel jól megvagyok, és mind a kettőt nagyon szeretem." „Persze, elolvastam az an­gol költőiket, de igazi költők számomra Arany, Petőfi, Ba­bits, Kosztolányi, Ady, József Attila, Juhász Gyula és még néhányon. Ha jókedvem van, régi magyar slágereket dú­dolok, és ha ki akarom szá­mítani, mennyi ötször nyolc, Okkor magyarul számolok. A magyar _ nyelvet rajongva sze­retem . . . Még nem döntöt­tem, hogy halálos ágyamon milyen halhatatlan bölcsessé­get hagyok hátra majd az utókornak. Ezen még nem gondolkozom. De azt már el­határoztam, hogy amit mon­dok, azt magyarul fogom mondani." Mikes György bejárta az egész világot. Minden al­kalommal egy-egy könyv meg­írása, megjelenése követ­te utazásait. Olaszország (Italy for beginners), Német­ország (über Alles), Dél-Ame- rfka (Tango), Japán (The land of the rising yen), Jamaica (Not by Sun Alone), Izrael (Milk and Honey) stb. Köny­1>ííí ve»« George Mikes im Diogenes Verlag Z&rktt v<Un keresztül megismerhetjük az általa bejárt országokat, azok népét, szokásaikat, élet­módjukat, humorukat. A leg­váratlanabb helyeken is talál­kozott magyarokkal, akiket nagy örömmel üdvözölt. „Li­mában mindenki magyar" — írja. Életének utolsó szakaszában írt könyveiben a világ állapo­táról írta le gondolatait. How to be o Guru (Miiként legyünk guruk), How to be Affluent (Miként legyünk jó­módúak), How to be God (Hogyan kell Istennek lenni), How to be Poor (Miként le­gyünk szegényék) stb. Humorban nem ismert tré­fát ő sem. Igen szigorú volt önmagához, lelkiismeret dol­gában következetes. Könyvet írt az 1956-os forradalomról (The Hungerten Revolution) és Tanulmány az aljasságról (A Study in tnfamy) címmel dokumentálta a Rókosi-kor- szak iszonyait. Mikes György (George Mi­kes) Angliában élt, magyar származású, világhírű humo­rista író, újságíró 75 évesen egy londoni kórházban 1981. augusztus 30-án elhunyt. Mikes György családjával, elsősorban testvérével, aki Amerikában él, tartja a vár­baráti körünk a kapcsolatot. Mikes Tibortól ismertük meg életét, pályafutását. Legtöbb könyvét a Pozsonyban szüle­tett barátja, Andre Deutsch adta ki. A Londonban élő Deutsch úr megküldte nekünk Mikes dedikált könyveinek zö­mét. Halálának évfordulóján, 1991. augusztus 30-án szülő­házára emléktáblát kívánunk elhelyezni, műveiből pedig kiállítást rendezünk. Perics Péter Több hangjegy, mint egy Sosztakovics-szimfóniában Egész napos háttér­zene Ferihegynek Weber Kristóf, a 32 éves pécsi zeneszerző, zeneiró a hazai undergrund zene jelleg­zetes alakja. Legutóbb Pálin­kás György szerzői estjén ját­szotta egy régi-új művét.- A 180-as Csoport bemu­tatta a tragikus sorsú Güth János emlékére komponált Gyászzenéjét. Mi történt azóta? — Egy ideig külföldön vol­tam, majd hónapokon át egy nagyszabású zenekari darabon dolgoztam. Ez a Choragium cimet kapta, és egyévtizedes tervemet valósítottam meg vele.- Mit jelent ez a cim?- Színpadi kelléket. A cí­met úgy kapta, hogy kinyitot­tam a latin szótárt, és rábök­tem valahova. Telibe találtam, mert ez eredetileg egy már meglévő koreográfia kísérőze­néje lett volno. Sajnos, szín­padon mostanában nem fog­juk bemutatni, mert igencsak túllépi egy hagyományos ba­lettelőadás kereteit. Tulajdon­képpen annak is örülhettek, ha a lerövidített zenekari vál­tozatát bemutatják. Ez is eléq nehéz lesz, hiszen a darab több hangjegyet tartalmaz, mint egy Sosztakovics-szimfó- nia, ráadásul nem megrende­lésre készült. — Ennek ellenére van esély az előadására? — Mindenre van esély. Sze­rencsére a menedzserem — Brandstőtter György — kiváló szakember, többek között si­kerrel menedzselte a Szélkiál­tó eqyüttest, és iaen soka1 kö­szönhet neki a város az Euro­pa Cantat megszervezéséért is. Ügy tudom, már tárgyalt is egy szimfonikus zenekarral.- A pécsivel?- Nem. A Pécsi Szimfonikus Zenekar olyan sokrétű felada­tokat lót el. hogy egyszerűen nincs erre kapacitása, az avantgarde zene előadása egyébként sem vág az együt­tes profiljába. Pedig lenne er­re is igény, ha azt vesszük, hogy a kortárszenei koncertek mostanában telt házzal men­nek. Egy dalciklust készítek, hamarosan befejezem. Itt a dal elnevezésű műfaj lehető­ségeinek többfajta kitágítása érdekel, de nem a kurtági, hanem inkább egy szcenikus, kvázi DODuláris értelemben. Különböző, egymáshoz látszó­lag nem illő zenei jelenséqek eqybeolvnsztását próbálom megcsinálni úav, hogy nermu- tólom a dallam és kíséret, strófa és refrén haavomónyos viszonylatai is. Naayszerű társra találtam Parti Naoy Lo- ios személyében, akinek ,.szög­letes" verseit eléq iái tudom ide alkalmazni. Tervezem, haav ebből kiadatok eav ka­zettát kis szériában. Kiadót már találtam, egyelőre szpon­zort keresek, még hiányzik minteqy hatvanezer forint.. .- Későbbi tervei?- Inkább csak vágyaim van­nak.- Példqpl. . .- Szeretnék egy egésznapos háttérzenét írni a ferihegyi repülőtér várótermébe. vagy egy dokumentumoperát kom­ponálni a vasútról. Sajnos, mindeddia sem a Malév, sem a MÁV nem lépett tel üven igénnyel. . . fbozsik) „Ilona tehát szűz” Cicciolina Éva szerepében A gyilkosságok, rablások rémtörténeteihez szoktatott nagyérdemű igazi tündérmese részese lehet február 14-én, a szerelmesek ünnepén Olaszor­szágban, ha jó sorsa a római városházához segíti. Staller Ilona, azazhogy Cicciolina a németből amerikanízólt Jeff Koons úrral itt esküszik örök hűséget. Husika, vagyis Ciccio­lina életének számos részlete ismert a maqyar olvasók köré­tben is, csakúgy, mint ahogy a pornófotók iránt érdeklődő viláq aprólékosan megismer­hette testének anatómiai rész­leteit. A vőleqényről azonban el kell mondani, hogy mű­vész, a szobrászatnak azt a területét gazdagítja, melyet pooművészet címen jegyez a sajtó, a kritika azonban nem minősít. Találkozásuk is mesé­be — hollywoodi sztoriba — illő. Koons megszoborta Cic- cioliaa szerelmi pózait, az alko- tásökatkiáílítatta a világ számos nagyvárosában, körben szerel­mes lett a modellbe. A hat éve még névtelen tőzsdeügy­nökből gazdag művész lett. amit számtalan pályatársa, fő­hivatású szobrászként élete véqéiq sem mondhat el. Fel­tehetően a szemléletükkel van baj. Koons mester nyilatkoza­tából mindenesetre kihallatszifc az élet úi értelmezésének filo­zófiája: „Mi ketten, az új Adóm és Éva vaqyunk. Ilona mentes minden bűntől és szé­gyentől. A pornoqráfia ugyanis csak akkor létezik, ha elidege­nedik az ember. Ilona tehát szűz." Koons-Ádám minden­esetre elveszi Cicciolina Évá­ját a szexparadicsomból, Monte Carlóban vett neki villát. Kutya-memoar A The New York Times- nak a legkelendőbb könyveket tartalmazó listáján ott vannak ugyan Ronald Reagan elnök emlék­iratai, de a vajmi kevés újat nyújtó, 800 oldalas elnöki memoárt megelőzi a listán egy jóval vékonyabb kötet - amelyet kutya írt. Nem na­gyobb: jóval kisebb kutya. „Millie könyve" a gazda­gon illusztrált album címe, s a címlap-fotóról azonnal vi­lágos a helyzet — legalábbis o külföldiek számára, akinek Millie neve semmit nem mond. A „szerző" nevét azonban jószerével minden amerikai ismeri, hiszen George Bush elnök és fele­sége ebéről van szó. A kö­teten, a gyengébbek kedvé­ért, Barbara asszony látható, o Fehér Ház erkélyén, ölé­ben az „első kutyával", amint az amerikai sajtó em­legeti (lévén, ugyebár, az elnök felesége az első Lady). Millie rangját és ismert­ségét tekintve egyáltalán nem meglepő, hogy a négy­éves springer spániel máris megírta emlékiratait. Szerző­ként szerepel a kötetén, aki tollbamondta gondolatait Barbara asszonynak. A Fehér Ház kutyatávlatból - kétség­kívül eredeti ötlet. A négy­lábú szerző jóvoltából meg­tudjuk például, hogy a 67 éves elnök és hasonkorú fe­lesége dupla hitvesi ágyban alszik — láthatjuk is őket egy képen, Millie és néhány hantúrozó unoka társaságá­ban. Reggel 6-kor ébredné­nek — ha kedves kutyájuk nem kezdené már 6 előtt szaporán rázni a füleit. Meg­ismerkedhetünk a Fehér Háznak és kertjének néhány rejtett zugával, ahová a lá­togatók általában nem jut­nak el, s elképzelhetjük a jelenetet, amikor a szabad­téri medencében úszó Bar­bara asszony mellette tem­pózó jólmegtermett patkány­ra figyelt fel, majd sikitozva menekült a vízből. A szerző leleplezi a titkosszolgálat embereit, akik szintúgy irtóz­tak a patkánytól, igy a rág­csálót végül is az Egyesült Államok elnöke tette saját­kezűig ártalmatlanná. Millie (nyilván összhang­ban a ház asszonyával) be­számol arról, milyen bánatot okozott neki, amikor egy wa­shingtoni magazin „az év legcsúnyább kutyájaként” jel­lemezte a homokszín-fehér szőrzetű, görbelábú ebet - ráadásul a címoldalon. A vigasztaló, hogy a jóval el­terjedtebb képeslap, a Life ugyancsak címlapképet kö­zölt Millieről és Barbaráról, „az év mamája" címmel. A mama természetesen Millie volt, aki 6 egészséges kö­lyökkel qyarapította a maqa és a Fehér Ház jóhirét. Lát­hatjuk egy képen Bush elnö­köt, amint szolid sötét öltö­nyében a Fehér Ház gyepén hempereq a kutyokölykökkel, avaqy Millie-t, amint a híres elnöki ovális iroda perzsa- zsőnyeaén hever, szóiéban teniszlabdával, miközben gazdáját a külügyminiszter és a CIA vezetője tájékoz­tatja arról, merre megy a világ. Nem csoda, hogy ab­ból a havi átlagban 95 000 levélből, amely a Fehér Ház­ba érkezik, nem kevés szól Milíie-inek — annyi, hogy a postaelosztóban külön fiókja von. . . Természetesen vála­szolt is, amint illik: Millie nyomtatott, gazdái által alá­írt lapon köszönte meg a kölykei születése alkalmából kapott gratulációkat. Barbara asszony nyilván­való kutyabolond, tükrözi a bájos könyv: többtucatnyi fo­tón láthatjuk uqyanis Millie-t, mint főszereplőt, mellette, az ő kapcsán előfordulnak sze­nátorok és filmsztárok, ál­lamfők és brit királynő. Min­denki pusztán azért került a könyvbe, mert az első kutyá­val látható. Bush asszony a kötet - immár iaencsak tekintélyes - iövedelmét az analfabetizmus elleni harcnak ajánlotta fel, ami időszerű és dicséretes vállalkozás. A rendkívül köz­vetlen, a politikán általában kivülmaradt first Lady egyút­tal — aligha szándékosan új rokonszenvezők millióit szerezte férjének. Először is a kutyabarátokat, akik mind­járt másként tekintenek egy elnökre, akiről megtudják, hogy képes kutyokölykökkel hemperegni s megengedi Millie-nek, hogy a múzeumi értékű Fehér házi selyem­kanapékon aludjon. De más szemmel néznek George Bushra olyanok is, akik közömbösek a négylábúak iránt. Millie korai emlékira­taiból ugyanis kitűnik, hogy a komoly elnök „civilben” a 70 felé is tele van játékos­sággal, imádja a családját, és kedves időtöltése a lópat­kó célbadobólása. Nem is beszélve arról, hogy szabad­idejében éppolyan lehetetlen, ibolyaszin zakót húz maqára, mint ama bizonyos átlag- amerikai. V an persze, aki más­ként látja. Az elnök egy politikai ellenfele szerint: - a legjobb, amit eddig a Bush-kormónytól kaptunk, az Millie, a ku­tya. . . Heltai András (Washington)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents