Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)
1991-01-30 / 29. szám
8 aj Dunántúli napló 199uár 30., sierdo A húszmilliomodik év — Egy televíziófilm forgatáson kaptam kölcsön Csáth Géza Anyagyilkosság című novelláját. Lenyűgözött és taszított egyszerre. Hosszú ideig nem tudtam újra kézbevenni, de szabadulni sem bírtam tőle, mindig cipeltem magammal a könyvet. Egyik budapesti utómról hazafelé mégis nekifogtam, igaz, csak Illés Endre Csáthról írott életrajzát kezdtem el. Milyen sokoldalú volt ez az ember! Orvos, aki írt, festett, zenét szerzett, figyelemmel kisérte a kortórs zeneszerzők tevékenységét. Akkor elhatároztam, íroj^ az életéről —, meséli darabjának keletkezési történetét dr. Sá- rosi István, a POTE adjunktusa. ,,A húszmilliomodik év" Sárosi István második színműve, .melyet a Pécsi Nemzeti Színház mutat be.- Mennyire sikerült megismernie Csáth Géza életkörülményeit? „Kérdés, hogy eleget tettünk-e? Egy falunak hasznára válni Dretzky Katalin, Pécsváradról szűntek, az más statisztikákból —, az ezer lakosra jutó közép- iskolás és felsőoktatási hallgató számából is egyértelműen kiderül. Pécs az 1987-es felmérés szerint itt is a középmezőnyben foglal helyet. Ebből és más mutatókból is kénytelenek vagyunk arra következne néven szeretnénk egységesnek, egyúttal nyitottnak, fogékonynak, innovativnak tudni. Innen nézve sem rózsás a helyzetünk, hiszen amíg a közösséghez tartozó trieszti régióban 300 vállalati kutatóhelyet tartanak számon, addig Baranyában mindössze ötöt! A Beszélgetés a darab szerzőjével Vannak helyek, ahol az első pillanatban megérzi az ember, hogy jó lehet ott lenni. A pécsváradi művelődési házban valami ilyen érzésem támadt, nem kellett tanácstalanul álldogálni, mint néhány más helyen, és lesajnáló pillantások között téblábolni addig, míg valaki kegyesen meg nem kérdezi, ugyan már, mi a fenét akarok. A ház vezetőjét az írógépnél találom, először azt hiszem, talán a titkárnő. Aztán kiderül, hogy Dretzky Katalin- bizony egyszerre igazgató és olykor gépírólány, sőt, ha úgy adódik, a söprűt is megfogja, mint a többi kollégája. Kevesen vannak, de összetartanak, aki nem bírta, az kikopott innen, de Dretzky Katalin tizenöt éve alatt nem volt sok olyan, .oki elment volna. Szeretik. — Több, mint húsz éve élek itt. Érettségi után Kozármis- lenyben voltam népművelő, majd visszajöttem Pécsvárad- ra, Kígyós Sándor igazgatósága aló. 1976-tól pedig én lettem a ház vezetője. Sok mindent átéltünk itt, de az alapkérdés mindig az volt, hogyan tudunk egy falunak hasznára válni. Az évek folyamán bizonyítottunk, így most nem kérdőjelezi meg senki, van-e jogunk a működésre. A kollégáimmal együtt úgy vesz- szük, hogy aki ide bejön, az vendég, s annak, ami a faluban történik, aktív részesei vagyunk. Hosszú éveken át nagyon leleményesnek keltett lenni, hogy kijátsszuk a korlátozó rendeteteket, pénzügyi és egyéb szabályozókat, de végül is, ha az ember akart dolgozni, megtehette, nem kellett olyat a falura kényszeríteni, amire nem volt szüksége. — Nagy megterhelés lehet ez a lajto munka a családnak is... — Tény, hogy az én gyerekeim szinte mind itt nőttek föl a házban. De talán ezért nyi- tottabbak, barátságosabbak is lettek, bár néha gondolok rá, hogy vajon eleget voltam-e, vagyok-e velük. De mi nagy kirándulócsalád is vagyunk, igaz, sokszor a ház szervezte túrákra megyünk el együtt. Kezdőknek szoktam mondani, jól fontolják meg, bírják-e majd, családdal nem konfliktusmentes a munka, hiszen ez szolgálat, reggel 8-tól este 9igDretzky Katalin szívesen beszél a munkájáról. Élvezi, amit csinál, ahogy mondja, szereti a nyüzsgést, azt, hogy érdekes emberekkel találkozhat, hogy jó érezni a közösség szeretetét. Több száz ember lehet, ha ugyan nem ezernyi, akit ismer. Az utcán fiatalok és idősebbek köszönnek neki, s azok, akik annak idején a hatvanas évek legendás pinceklubjában találkoztak, azóta is tartják a kapcsolatot. Gyakorlatilag már két generáció nőtt föl azóta, hogy idekerült. „Mai napig ötletet ad az utca" - mondja. Csak figyelni kell a hangjaira. Azt már csak érdekességként mondták nekem, hogy Dretzky Katalin csak nemrég kapta meg a magyar állampolgárságot, származása szerint ugyanis lengyel. Később kiderül, hogy a téma több is, mint kuriózum. — Nekem komoly érzelmi problémát okozott az állam- polgárság kérdése, édesapám nagyon erőteljesen nevelte belénk a lengyel haza szeretetét. Ügy érzem, két hazám van, de mindkettőt nagyon szeretem. Ha gyerekkoromban megkérdezték, a lengyel vagy a magyar csapatnak drukkolok egy meccsen, azt feleltem: mindkettőnek. Nem akartam, hogy a családom fele magyar, másik fele lengyel állampolgárságú legyen. Én egyébként abszolút toleráns vagyok nemzetiségi kérdésekben, anyukám például sváb lány volt, úgyhogy alapos keverék vagyok... A pécsváradi művelődési ház igazgatója szívesen beszél, de magáról azért inkább- kevesebbet szól. Azt mégis megtudom, hogy legutóbb szép elismerést kapott, a Baranya Megyei Népművelők Egyesülete által alapított szakmai kitüntetést, a Lemle Géza emlékplakettet adták át neki decemberben. Minden szívet melengető élmény mellett azonban életének egyik visszatérő, izgalmas kérdése mégis az: „vajon eleget tettünk-e az emberekért...?'' Hodnik I. Napirenden a szellemi tőke innovációja — Igyekeztem minél részletesebben. Egy évig kutattam rajzai, levelezései, egyéb dokumentumok után. Elolvastam mindent, amit írt. Csáth élete a szenvedélyek hullámverése közben formálódott. A kábítószerért és ellene folytatott küzdelme áthatotta utolsó éveit, s érzelmi, magatartási viharainak egyik fő forrása volt. Bevitték zártosztályra is, ahonnan rendszeresen megszökött. Ápolták a bajai kórházban, de kezelésében műhibát követtek el: egyszerre akarták tőle elvonni a kábítószert. ahelyett, hogy megpróbálták volna fokozatosan csökkenteni az adagokat.- A színműben a valóság és a képzeletben megélt események szinte egybeolvadnak... — Igen. A darab in médiás rés kezdődik, s keveredik benne a deliriumos állapot és a hétköznapi történések. így tudtam elképzelni Csáth napjait, a szürreális hangulat meghatározásában. Egy vízió tulajdonképpen a darab. — Talán furcsának találja a kérdést, de miben látja darabjának aktualitását? — Jogos a kérdés, és két válaszom is van rá. Egy tartalmi és egy formai. Az első az, hogy a darabban is elhangzik, mennyire zaklatott volt akkoriban is a közállapot, a politikai légkör. A mi időnkben mindez még erőteljesebben jelentkezik a neuraszténiára „remek" alkalmak nyílnak. Az emberek egy része az alkohol, a dohány és már a kábítószernek is rabja. A deviáns viselkedés napirenden lévő probléma. A formai válaszom: A ma embere egyre inkább elfordul a színháztól, a videót bújja. Szeretném, ha sikerülne megvalósítanom vágyálmomat, s dinamikus színházat, dinamikus darebot a közönség elé vinni.- A próbák mennyire nyerték meg az ön tetszését? — Nagyon örülök Vándorffy László rendezési stílusának, tetszenek Horgas Péter díszletei, jelmezei és Rossa László zenéje. A színművészekkel is messzemenőleg elégedett vagyok. Csáth Gézát én eredetileg másmilyen egyéniségre képzeltem, de örülök, hogy nem az valósult meg, hanem olyan lett, amilyennek Fazekas István alakítja. A húszmilliomodik év beA tények: az ország kutató- fejlesztő helyeinek, adatainak 1986-os öszesitése szerint az egy főre (tudományos kutatóra) jutó ráfordítás tekintetében Baranya az utolsó, a 20. helyen áll. Budapestet nem számítva, a kutatásokra fordított 223 milliójával is csak 11. volt a megyék sorában, míg a foglalkoztatott szakemberek száma ekkor 1944. Ezek az adatok természetesen nem informálnak a kutatómunka valóságos koncentrációjáról, tényleges teljesítőképességéről és szerkezetéről sem —, hiszen csak numerikus számolgatás szerint Tolna a maga 247 szakemberével és 87,7 milliójával az egy főre jutó ráfordítások tekintetében az első! Azonban a kép egy reálisabb összevetésben is lehangoló. Ugyanis a pécsi régióval gazdaságilag és kulturálisan hasonló súlyúnak ítélt Borsod- Abaúj-Zemplém, Hajdú-Bihar és Csongrád megyében háromszor annyit költöttek fejlesztő-kutató munkára, — évi 600—750 milliót — abszolút értelemben is, és 2500-3500 szakembert foglalkoztattak. A hagyományosan legiparosodot- tabb Pest, Fejér és Veszprém megye a maga milliárdon felüli költségvetésével természetesen kilóg a sorból, bár az akkori adatok szerint Baranyát Szolnok, Békés és Komárom megye is megelőzte a ráfordítások nagyságában. A fenti összevetésre Faragó László, Horváth Gyula és Hrubi László közgazdászok közösen összeállított könyve ad alkalmat. Az MTA Regionális Kutatások Központjának szakemberei „Szerkezetátalakítás és regionális politika" címmel, a depressziós térség gazdasági szerkezetének állapotrajzát vázolják fel. Megállapítják, hogy Pécs ma is hazánk egyik legfontosabb kutatóbázisa, de amíg „az 1960-as évekig Pécs a Dél-Dunántúl egyetlen felső- oktatási központja volt, ma a dél-dunántúli felsőoktatási intézmények hallgatóinak 66,7 százaléka tanul a városban ... 1980 és 1987 között a pécsi felsőoktatási intézményekben hallgatók aránya 7,2 százalékról 6,6 százalékra csökkent.’’ (7446 főről 6412-re csökkent, amíg Debrecenben 6319-ről 7087-re, Szegeden 8582-ről 9118-ra, Miskolcon 2588-ról 3010-re növekedett!) Hogy nálunk a százados iskolavárosi tradíciók egyébként is mega görög, a spanyol, a portugál példát, vagy az osztrákokat. Az osztrákok 1995-re tervezik a csatlakozásukat a Közös Piachoz, de már 1990. őszén egy Grazi Dokumentációs Központ megalapítása mellett döntöttek. * Az információ beszerzése, birtoklása és gyors hasznosítása a legfőbb termelőerő. Ez az előbbiekből következik. Számítani kell a munkaerőpiaci falok leomlására, arra, hogy a munkaerő a szolgáltatási szférába áramlik majd. Bajorországban, Dél-Tirolban és Salzburg tartományban, a keresők 54-58 százaléka, míg Baranyában az országos átlag szerinti 38 százalék dolgozik a szolgáltatásban. A Különféle műszerek segítik a kutatók munkáját a pécsi Tejgazdasági Kisérleti Intézetben tetni, hogy a felgyorsuló depressziós folyamatokkal párhuzamosan, a vpros egyetemeinek, főiskoláinak a vonzereje is csökkent. Ebben persze sok más, például a helyi felsőoktatásban lezajlott átszervezések, a kaposvári és a szekszárdi főiskolák megerősödésével, a további decentralizáció is szerepet játszott, de a legalapvetőbb okok közé mégis a gazdasági, a depresszió által kiváltott társadalmi hatások tartoznak.- Mi, szerzők is meglepődtünk ezeken az adatokon -, mondja Horváth Gyula, az MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézetének közgazdászfőosztályvezetője. - Rájöttünk, a klasszikus iskolaváros illúziójával is kénytelenek vagyunk szakítani. Ami a jövőre nézve ennél is fontosabb, milyen szellemi tőkével, és a szellemi tőkék logadására és hasznosítására alkalmas technológiákkal tudunk részesei lenni annak a gazdasági közösségnek, amelyet Alpok-Adpozitív példa is kevés, de hadd említsem o Baranya Megyei Tejipari Vállalatot. Ez a cég nagyon sok új termékkel erősítette a piaci pozícióit az utóbbi időben, és ez kimondottan a Tejipari Kutató- intézet Pécsett dolgozó, kiváló szakembereinek, a szellemi munljo innovációjának köszönhető! A gazdaság szerkezetének átalakításában a technológiai váltás lesz az egyik kulcskérdés —, ehhez jól képzett, a számítástechnikában jártas szakemberekre van szükség.- A csak lizikai tökében gondolkodó gazdasági elméletek csak 5-15 éves távlatban képesek gondolkodni. Bár az emberi képességekbe (pl. oktatásba) való beruházás teljes megtérülési ideje 42-47 év, a lejlett termelőerőkkel rendelkező társadalmak mégis ott tarthatnak már, hocjy a szellemi vagyon mennyisége meghaladja a fizikai vagyonét? — A hosszú távú felkészülés létkérdés. Tanulmányozni kell mezőgazdaságbon még a konzervatív, hagyományosan földművelő Dél-Olaszországban is csak az aktív keresők 16-18 százaléka dolgozik, Nyugat- Európában mór csak 3-8 százalék -, míg nálunk még mindig 20-25 százalék!- Marad jövőképnek a tercier szektor?- Igen. Idegenforgalmunk, vendéglátásunk korántsem olyan magyaros, mint ahogy hisszük. Közismerten keveset ruházunk be a legtartósabban megtérülő oktatásba, fejleszteni kell a feldolgozóipart. Pécs különösen alkalmas lehet e területek fejlesztésére. Itt van a bilbaói baszk egyetem kiadványa az asztalomon: ők is szerkezeti válsággal küzdenek -, tanulni mindenkitől lehet és kell is. Egyébként várhatóan május végén ül össze egy nemzetközi konferencia éppen Pécsett, Európa ’92 címmel, amelyen többek közt a középeurópai gazdasági integráció témái kerülnek napirendre. Bóka Róbert Szegényebben egy illúzióval mutatóját pénteken este tartják a Pécsi Nemzeti Színházban. A főbb szerepeket Illés Györgyi, Koszta Gabriella, FaJelenet a darabból Fotó: Kóródi Gtor lúdy László, Stenczer léla, Bánky Gábor, Nádházy éter játsszák. B.
