Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1991-01-27 / 26. szám

Világversenyek előtt „Baranya 1990. évi legjobb sportolói" díjátadáson megjelent versenyzők és a csapatok képvi­selői. Fotó: Proksza László Tervek, célok, eredmények Baranya legjobb sportolói nyilatkoztak Több mint háromezer sza­vazat érkezett tavaly decem­berben az Új Dunántúli Nap­ló Szerkesztőségébe, a lap ál­tal indított Baranya 1990. évi legjobb sportoló pályázatára. A legtöbb szavazatot kapott női és férfi sportolók, vala­mint az első három helyen végzett csapatok, illetve páro­sok képviselői az elmúlt héten vehették át jól megérdemelt díjaikat Pécsett. Ez alkalom­mal kértük meg az elmúlt év legeredményesebb versenyző­it, hogy valljanak idei terve­ikről. Rejtöné Alföldi Andrea, (a női kategória első helyezettje): - Nagyon nehéz . helyzetben van a sportegyesületem, a Komlói Bányász, s persze én is. Anyagi gondok miatt nem utazhattam el Jugoszláviába a válogatott edzőtáborába, pe­dig idén ugyancsak szép ver­senyek lesznek. Júliusban Ka­liforniában rendezik a gya­logló csapat Világ Kupát, míg szeptemberben Tokió ad ott­hont a világbajnokságnak. Mindezek mellett, itthon vár rám az államvizsga, a Pénz­ügyi és Számviteli főiskolán. Vagyis ugyancsak sűrű lesz az év számomra. Sztojkovics Éva (a női ka­tegória második helyezettje): - Jól sikerült a rajt a most folyó bajnokságban csapatom­nak, s egyben a számomra is. Ha egy kicsit jobban össze­kapjuk magunkat, akkor az idén is ott lehet a PVSK ko- sórcsapata a dobogó közelé­ben. örülök annak is, hogy sok viszontagság után vissza­nyertem formámat, így ismét ott lehetek a válogatottban, amelyre idén egy Európa-baj- nokság várhat. A feltételes mód azért értendő komolyan, mert az Európa-bajnokságra június közepén Izrael adna otthont, márpedig ma jósolni, nogy sikerül-e akkor ott tornát rendezni, enyhén szólva kétsé­ges. Mindenesetre bízunk ben­ne .. . Kovács Ildikó (a kategória harmadik helyezettje): — Gaz­dag programú év elé nézhe­tek. Ami a sportpályafutáso­mat illeti, ott augusztusban lesz a legnagyobb erőpróba, a Csehszlovákiában rendezen­dő világbajnokság. Itthon a Mecsek Kupa, míg más hazai tájakon a sprint, az éjszakai, valamint a csapatbajnokság vár rám. Mindemellett a ta­nulásban is helyt kell állnom a főiskolán, ahol matematika -technika szakos hallgató va­gyok. Ebből is kitűnik: nem kell az unalomtól félnem, de- hát egy vasutas tájfutónak ar­ra nem is lehet ideje. Kelemen János (a férfi ka­tegória győztese): — Talán még soha nem illett az ismert szállóige helyzetemre, mint most: ,,A csúcson kell abba­hagyni!" Tavaly három ma­gyar bajnoki cím mellé két ezüstérmet is begyűjtöttem. Ráadásként megkaptam Ba­ranya legjobb sportolója cí­met is. Ennél többet már nem várhatok. Nemcsak azért, mert valóban nehéz még egy ha­sonló évet produkálni, de azért is, mert 33 évesen tisz­tában vagyok képességeimmel és —, a munka melletti — le­hetőségeimmel is. Ezért mond­tam vissza a válogatottságot. Persze ez még nem jelenti azt, hogy egyszer s minden­korra szakítottam a tájfutás­sal. Különösen nem, hogy ha a PVSK szakosztálya igényt tart versenyeztetésemre, akkor mindent elkövetek a csapat sikeréért. Nagy György (a férfi kate­gória második helyezettje): — Két világbajnoki és két Euró- pa-bajnoki címet hozó év után, idén a pihenés követke­zik. No, nem mintha nem vol­na verseny a naptárban, de igazi világversenyt idén nem rendeznek. Jövőre Japán ad otthont a világbajnokságnak, ahhoz pedig rengeteg pénz kellene, amit mi, rádióamatő­rök egyelőre aligha tudunk összekaparni. Az idei évet éppen ezért erőgyűjtésre, a rádióiránymérő futás népsze­rűsítésére kívánjuk felhasznál­ni. Terveinkben szerepel egy nívós, nemzetközi verseny, amelynek vagy Szeged, vagy éppenséggel Pécs térsége ad­na otthont. Bodnár László (a férfi ka­tegória harmadik helyezettje): - Tavaly sikerült Magyar Ku­pát nyerni a PMSC labdarúgó­csapatának, ezzel kiegyeznék az idén is. Mindezek mellett mindent elkövetünk, hogy a bainoki tabellán is nőinél föl­jebb végezzünk, és vagy a kupaszereplésünkkel, vagy a bainokságban kivívott helyünk­kel ott lehessünk valamelyik kontinens viadalon. A rangos nemzetközi szerepléssel telje­sülne a labdarúgótársaim és eayben a labdarúgó szurkolók vágya is. Ennél többet nem is kívánhatunk az idei évtől. Kapu László Lengyel vezér­szólam Pakson Idegenlégits kosarasok Dél-Dunántólon (1.) Az Interből a Ka poscu korba 1983 szeptembere óta, ami­óta a Kaposcukor SE, - akkor még SÁÉV SC, majd Bázis KKK - feljutott a legfelső osz­tályba, nem telt el úgy egyet­len bajnoki szezon sem, hogy ne játszottak volna külföldi kosarasok a kaposvári együt­tesben. Először a két sokszoros lengyel válogatottnak, Jerz y Frolownak és ' Marek Kons- tenckinek tapsolt a publikum, majd a jugoszláv Ahmed Ba­sics következett. (Bár néhány hét próbaidőre még más nem­zetiségű játékosok, Így román és litván kosaras is megfor­dult a somogyi csapatnál, ők azonban nem léptek pólyára bajnoki találkozón.) 1988-ban érkezett Kaposvárra a cseh­szlovák Michalik Thomas, majd egy esztendővel később követte őt az ugyancsak Cseh­szlovákiából érkezett Kristinik Ludovit. A két nagyon hamar nép­szerűvé vált kosaras már ko­rábban is ismerte egymást, hiszen abból az Inter Bratis- lavából érkeztek, ahol előtte öt évig együtt játszottak. Mindketten jónéhány BEK, KEK, illetve Koracs Kupa mér­kőzésen szóhoz jutottak, azaz egyáltalán nem lehet azt ál­lítani róluk, hogy ne rendel­keznének kellő rutinnal, ta­pasztalattal. Az 1958-as szü­letésű Kristinik több, mint negyvenszer volt válogatott. Részt vett a svédországi Euró- pa-bajnokságon, majd Moszk­vában, a Jóakarat Játékokon. De az 1957-ben született Michalik sem panaszkodhat, hiszen ő is vagy kéttucatszor húzhatta magára hazájának válogatott mezét. A két játékos —, no persze nem véletlenül —, gyorsan a szurkolók kedvenceivé vált. El­évülhetetlen érdemeik vannak abban, hogy tavaly a Kapos­cukor eddigi NB l-es szerep­lésének legszebb sikerét érte el. Megnyerve a „B"-csoport küzdelmeit, majd a rájátszás­ban is sikeresen szerepelve a kaposvári együttes feljutott a már hosszú évek óta hőn áhí­tott ,,Alcsoportba. S nagyon valószínűnek látszik, hogy si­kerül is ott megkapaszkodnia. Magyar András edző szavai­val élve: „Kristinik és Micha­lik mérkőzéseket képes eldön­teni. Akkor tudnak mindig újí­tani, amikor a holtponton van az együttes.” Bár néhány hete Kristinik súlyos kézsérülésen esett ót -, eltörött a játékos kulcscsontja -, azóta már új­ra munkába állt, és forduló­ról fordulóra csapata egyik legjobbjának bizonyul. Mind­kettőjük szerződése egyaránt 1991. július 30-ig szól, de na­gyon is könnyen elképzelhető, hogy a következő bajnoki idényben is láthatjuk még őket a Kaposcukor színeiben. Végezetül* arra kértem a két já­tékost, hogy röviden vessék össze a magyar és csehszlovák kosárlabda­sportot. Nos, mint Kristinik szavai­ból kiderült, Csehszlovákiában o játék elsősorban a kosár alatt össz­pontosul és nagyrészt a centerek feladata a pontszerzés. Ezzel szem­ben viszont Magyarországon min­denki kosarat akar dobni. Aztán náluk például sokkal nagyobb súlyt fektetnek a védekezésre. Fenyő Gábor Ha egy csapat, legyen szó bármilyen sportágról is. kül­földi játékos leigazolása mel­lett dönt, joggal várja el, a kiszemelt az együtes húzóem­bere, kiemelkedő egyénisége legyen. Gondolom, hasonló el­képzeléssel szerződtette két lengyel vendégmunkását is az Atomerőmű SE NB l-es kosár­labdacsapata. A 203 centimé­ter magas Ryszard Sztankie- t/icz (35), és a 193 cm magas Zbigniew Pyszniak (33)) 1989 nyarán került Paksra, és ko­moly érdemeik vannak abban, hogy az ASE az A-csoport kö­zépcsapatává válhatott. Kettőjük közül Zbigniew a szóvivő, hiszen ő sajátított el többet a külföldiek számára komoly próbát jelentő nyel­vünkből. — Negyedik éve vagyunk Magyarországon. Ebből kettőt Kecskeméten töltöttünk, és most közel kettőt itt Pakson. Előtte ugyancsak együtt ját­szottunk, nyolc esztendőt húz­tunk le a Stal Bobrek Bytom csapatában. Annak idején, amikor Magyarországra szer­ződtünk, itt lényegesen jobb volt az élet, odahaza nagy felfordulás, üres üzletek vol­tak a iellemzők. Mostanra ez már változott, hiszen ha van pénz, Lengyelországban is min­dent meg lehet venni. — És a kosárlabda? Milyen különbséget láttok a sportág helyzetét tekintve a két ország között? — Úgy látom, Magyarorszá­gon a futball után a kosár­labda a második a népszerű­ségi rangsorban. Zsúfolt lelá­tók előtt játszunk hétről hétre, újabban heti összefoglalókat is látni a tévében. A műhol­das adások és a jugoszláv té­vében látható' meccsek még tovább népszerűsítik a sport­ágat - magyarázza Pyszniak, majd az örökké borostás Sztankiewicz folytatja — Len­gyelországban viszont a foci mindenek felett, és helyenként még esetleg az atlétika a fon­tos. Minden más, így a kosár­labda is alig-alig kap nyilvá­nosságot. Itt pedig, ahogv lát­ni az újságban, néha többen vannak kosárlabdameccsen, mint a focípályákon. — Jelenlegi csapatotoknál nagyon sok függ teljesítménye­tektől, így komoly teherrel lép­hettek pályára. Hogyan néz ez ki belülről? — Sajátos helyzetben va­gyunk itt az ASE-nél, s ezt úgy érzem, néha a szurkolók közül is sokan megértik. A ri­vális csapatokban legalább kettő-három két méteren felüli center játszik, míg nálunk — Morgen hosszú sérülése miatt — csak egyedül ő — mutat Pyszniak a társára, maid foly­tatja okfejtését, lay aztán sok­kal több teher hárul ránk, hi­szen az én 193 centimmel igencsak meg kell küzdeni, mondjuk a lepattanó labdá­kért, a jóval magasabbak el­fen, és közbeij persze még pontokat is illik dobni. Természetesen a témában legjobban érintett centernek is van a témáho/ megjegyzése, bár egyetértőén bólogatott társa szavai hallatán. — Gyakran erőn felül telje­sít a csapat,' hiszen szerkeze­tileg jobban felépített együt­tesek ellen is sikerül győznünk, ezt pedig csak az igazán hoz­záértők látják. Medgyesy Ferenc Per a Vác és a ZTE között Március elején zárul a határidő, addigra kell beér­kezni az MLSZ-be a véle­ményeknek a labdarúgó bajnokság átszervezéséről. Egészen pontosan a bajnok­ság lebonyolításának átala­kításáról, mert a bajnoki rendszerben nem tervez vál­tozást a szövetség. Termé­szetesen, ha a liga, a me­gyei szövetségek és a csa­patok ezt óhajtanák, akkor az MLSZ nem zárkózik el. Több vélemény érkezett már be a szövetségbe, és a héten alkalmam volt be­pillantani azokba. Nos, az átszervezést nem kívánja senki, de azért sem lelke­sednek, hogy növekedjen a tétmérkőzések száma. A fel­hívás ugyanis elsősorban er­re vonatkozott. Annak ide­jén már volt szó erről a Lelátóban. A szövetség ve­zetése azt szeretné, ha sű­rűbb lenne a program, és ezért rájátszást javasolt. Kü­lönféle variációkat adott a liga, a megyei szövetségek és a csapatok rendelkezé­sére. Volt olyan elképzelés, hogy az őszi idény végez­tével „kettészakadna” az NB I. mezőnye, és tavasz­tól önállóan folytatná a legjobb nyolc csapat, míg a mezőny másik fele a ki­esés elkerüléséért küzdene. Volt olyan elképzelés is, hogy a bajnokság végezté­vel a kosárlabdához ha­sonlóan, a helyezéstől füg­gően öt csoportba osztanák a csapatokat, és a ráját­szás után alakulna ki a végső sorrend. Az általam elolvasott vé­lemények többségében elve­tik ezeket az elképzelése­ket. Ügy vélik, a szurkolók részéről sincs igény arra, hogy növekedjen a tétmér­kőzések száma. Kivételt a Magyar Kupa jelent, töb­ben is azt javasolják, hogy az NB l-esek előbb kap­csolódjanak be a küzdel­mekbe, mint azt kezdték az elmúlt években. Van olyan javaslat, hogy hétközben a szomszédos országok csapa­taival találkozzanak a ma­gyar NB l-es együttesek, de ez is csak egy-két bead­ványban olvasható. Az MLSZ azt szeretné, ha a kupában a megyei selej­tezők után 48 csapat ma­radna állva, és hozzájuk csatlakozna a 16 NB l-es. A 64 csapatot 16 négyes csoportba osztanák, és kör­mérkőzést vívnának. így a kiscsapatok otthonában is pályára lépne egy-egy nagy. A csoportelsők továbbjutná­lak, és innét kezdve már kuparendszerben folytatódna a küzdelem. Márciusban összegzik majd a véleményeket, és azután kerül az anyag az MLSZ elnöksége elé. Elképzelhető, hogy csak 1992-ben vezetik be a változásokat, de az is lehet, hogy marad minden a régiben. * A bíróság dönt majd a ZTE kontra Vác ügyben, Farkas Csaba szerződéséről. A labdarúgót 1989 nyarán vette meg a ZTE-től a Vác, de sérülés miatt csak ritkán jutott szóhoz. Éppen ezért a váciak vonakodnak a vé­telár kifizetésétől, és jelen­leg kétmillió forinttal tartoz­nak. Időközben a Vác már túladott volna a játékoson, ősszel kölcsönben a Hatvan csapatánál szerepelt, de az NB 11-es együttes nem lel­kesedett azért, hogy meg­vásárolja. Most a ZTE fut a pénze után, illetve az ügy már a bíróságon van, csak nem tűzték még ki a tárgyalás időpontját. A váciak azt mondják, nyert ügyük van, mert orvossal igazolják Far­kas sérülését, azt is, hogy az átigazoláskor már sérült volt. M'több — szerintük Farkas adott egy olyan nyi­latkozatot, hogy » a szerző­dés aláírásakor nem volt egészséges. Ebben az eset­ben viszont az egerszegiek hivatkozhatnak arra, hogy a labdarúgó őket is félreve­zette, tehát nem zsákba­macskát adtak a Vác-nak. Göncz Árpád igenjére várva A tolnai főváros a jövő év ápri­lisában ad otthont a férfi súly­emelők Európa-bajnokságának, de Szekszárdon már most intenzíven készülnek az erős emberek konti­nentális összejövetelére. A szerve­zés javában folyik, és csaknem tel­jesen bizonyos, hogy az eseményt április 22. és 26. között bonyolítják le — sűrített versenyprogrammal, vagyis — szemben más hasonló események műsorával — minden­nap két súlycsoportban zajlanak majd a küzdelmek az EB-érmekért. Meglehet, hogy a szekszárdi súlyemelés képviseletében ketten is indulnak, mitöbb, medáleséllyel lép­hetnek majd a dobogóra az euró­pai csúcstalálkozón. Czanka Atti­láról és Traian Cibareanról — utóbbit a névváltoztatása óta Ci- barean Traian Jánosnak hívják — van szó, akiknek részvétele még az EB előtti idei világbajnokságon és a jövő nyári barcelonai olimpián is attól függ, megkapják-e végre a magyar állampolgárságot. Mind­ketten tavoly augusztusban költöz­tek át Romániából Szekszárdra, ahol befogadták őket, leigazolták a városi Húsipari SE szakosztályá­ba, szolgálati lakást kaptak, és a klub vezetői sok energiát mozgó­sítottak honosításukra is. Hol tart az ügyük? — kérdezte az MTI munkatársa Horváth Ferenc egyesü­leti elnöktől, aki egyben az 1992- es Európa-bajnokság szervezőbizott­ságának a vezetője is. — Nem volt könnyű dolgunk, amíg az összes szükséges papírt beszereztük ahhoz, hogy Czankáék teljes értékű magyarrá váljanak — hangzott a válasz. — Megkapták az állandó letelepedési engedélyt, von munka- és lakóhelyük, sőt ma­gyar személyi igazolványunk is, im­már egyedül az állampolgárságuk megadása hiányzik. Minden doku­mentumot benyújtottunk a szekszárdi anyakönyvi hivatalba, ők ezt továb­bítotok Göncz Árpádhoz, s most várunk arra, hogy a köztársasági elnök jogkörénél fogva igent mond­jon a két súlyemelő magvar állam- polgárságára. Honosításukat azért kérjük soron kivül, és ezt külön levélben erősíti meg Eck Tibor, a Magyar Súlyemelő Szövetség elnö­ke, hogy Czanka és Cibarean, az egykori, és még mindig csak 2! éves ifjúsáqi világbajnokok már piros-fehér-zöld színekben verse­nyezhessenek a jövő nagy világ- vetélkedőin. vasamapi 7

Next

/
Thumbnails
Contents