Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)
1991-01-26 / 25. szám
8 aj Dunántúli napló 1991. január 26., siómba! Mozart műveit muzsikálták Amikor 235 esztendővel ezelőtt, január 27. napján a salzburgi Getreidegasse 9. sz. háznak harmadik emeletén, Maria Anna Pertl hetedikként — utolsó és egyetlen életben maradt fiúgyermekével - Johannes Chrysostomus Wolfgan- gus Theophilus-szal (—Amadeus) ajándékozta meg férjét, Leopold Mozartot, a salzburgi hercegérsek zenekarának hegedűsét, Pécsett a püspöki rezidencián Kimó György, ez „a művelődést nagy buzgalommal támogató barokk szellemű főpap” már iavában dolgozott a könyvtári és a tettyei papír- malom megvalósításán. Ez idő tájt a „Petsi Kaptalan templomában" Strobach Miklós, a „jeles Bassista és Muzsika director”. Halála utón (1759) Klimó Hemmerich Gáspárt léptette elő karnaggyá, akit e poszton kiváló muzsikusok hosszú sora követett. Szívesen jöttek, hiszen itt szinte mindenki muzsikált. Az 1793-ban idelótoaató gróf Hofmannseag útinaplójában fel is jegyezte, hogy a „hanqjegyoolczon különféle. a leqiobb Mozart- szonáták és variácziók feküdtek, amelyek közül egynéhó- nya* eljátszottam. . ." 1806 naavhetében ismét úi reqens rhori érkezett Pécsre: az osztrák származású Lickl György, akinek jó hírnevét csak erősítette, hogy a Theater auf der Wiedenben 12 operáját mutatták be, és eqyütt dol- aozott Emanuel Schikanederrel, Mozart Varázsfuvoláiának szövegírójával. Tolón Mozarttal is találkozott. Mindenesetre az bizonyos, hoay ismerte alkotásait, és amikor a pécsi székesegyház zeneegyüttesének élére került - Mozart ekkor már 15 éve halott —, ő adta először muzsikusai kezébe Mozart Pécsen addig ismeretlen miséinek kottáit. Szkladánvi Péter kutatásai bizonyítják, hoqy pl. 1815-ben tízszer szólaltak meg a dóm kórusán a különböző Mozart-misék. E szép haqyomány folytatásaként ez év tavaszán, Mozart halálának 200. iubileumi esztendejében az 1783-ban komponált. 427. Köohel-jegyzékszámú c-moll mise előadására készülnek pécsi együttesek. Visszatérve Lickl Györgyhöz, tudiuk róla. hoay bécs! színházi működése folytán vonzódott az operákhoz is. Bizonyára örömmel fogadta o Pécsre lótoaató vándorszínészeket, így Lippe József eszéki német társulatát. Ök már 1800-ban színre vitték az aliq néhány évvel korábban, 1791ben komponált Vorázsfuvolát, melyet a Don Jüannal együtt ismerhetett meg és élvezhetett a pécsi közönség. Van adatunk arra is, hogy az I. vértesezred és a bányászok zenekarának muzsikusai nemes feladatra vállalkoztak: megtanulták Mozart g-moll szimfóniáját és azt az 1867. június '21-én rendezett hangversenyen be is mutatták. A következő évben pedig az Oertzen-féle ház nagytermében tartott zeneesték egyikén eljátszották a lelkes és muzikális pécsiek az e-moll heqedű-zongora szonátát, a G-dúr vonósnégyest, más alkalommal a C-dúr vonósötöst. A város művésztársadalmának milyen hatalmas, ritkán tapasztalható összefogása kellett ahhoz, hogy 1876. február 14-én, a Deák Ferencért tartott gyászmisén a székesegyház ének- és zenekara, a Pécsi Dalárda, a Nők Énekegyüttese és a városi zenekar Hölzl Ferenc vezetésével Mozart Requiemjét Pécsett először megszólaltassa. Magam elé képzelem, amint a lelkes amatőrökből verbuválódott Zenekedvelők Egyesülete zenekarának vonósai, a katonazenekar fúvósaival kiegészülve, hozzáláttak egy-egy Mozart-mű megtanulásához, megörvendeztetve az akkoriban zenei élvezettel még nem nagyon elkényeztetett pécsi közönséget. Nem tudom, hány próbával, milyen színvonalon, de felcsendült már a megalakulás évében, 1895-ben a Jupiter szimfónia, újra elővették a közkedvelt G-moll szimfóniát, műsorra került az Esz-dúr szimfónia, az Éji zene, a Divertimento, valamint a nagyon gyakran elhangzó Varózsfuvola és Don Juan-nyitány. Ez utóbbival kezdődött 1933. április 20-ón az a hangverseny, amelyet Amtmann Prosper emlékoszlopának renoválására rendeztek, (napjainkban is időszerű lenne egy hasonló célú koncert!) és amelyen a Pécsett élő norvég énekesnő, Astri Kalseth a Szöktetés a szerájból c. Mozart-opera egyik áriáját adta elő. Nagyszerű teljesítménynek számított a zeneiskola művésztanára, Ooritia Mária részéről a D-moll zongoraverseny tolmácsolása, Sass Dezső vezényletével. A 30-as évek második felétől mind több Mozart-mű hanqzott el Pécsett. De erről talán majd más alkalommal írunk. Miért maradok? Mindenki mondta, mondja: nézzek már körül „odaát". Hát az aztán a Kánaán. Minden van — étel, ital, tisztaság, rend és illat. Az a minőségi élet. Mi itt a sötétségben, nyomorbon fel sem tudjuk fogni hogyan kellene élnünk. Mert kiváncsi természetű vagyok, átmentem. Kiss Benedek Kékszilvaesték Kékszilva-hamvas estéken itt is, ott is madár csetteg. Közelébe igy közelit a fészeknek hamvas kékszilva-estéken. Már a csönd hűlt madárfészek, kékszilva-messzi estében, hol harangszó szárnya alól kipislogatva, elnéztem: hogy zsiborgott, hogy szállta fészek! Ráncos kékszilva-estémben most madarak zuhannak belém, vagyok verebekkel rakott zsupházfedél, - zsupházfedél én lettem, én, kékszilva-estéken! • Odaát Lásd az első csodát: vámos jó utat kíván. Mosolyog is. Berobog a vonat. Az állomáson kávé, üdítő, szendvics, újság, könyv. Mindent a szemmel . . . Villamos elmegy az orrom előtt. Jön a busz. Az is ugyanoda visz. Az emberek illatosak. Idegenek. Csak tudnám, hol kell leszállni? Szűkszavú válasz. Nem értem. Kérdezzem újra? Szégyellem. Majdcsak elkeveredek valahogy. Botorkálok, pedig nappali fény árad az utcákon. Emberekbe ütközöm. Bocsánat. Nincs válasz. Még egy elnéző mosoly se. Keresem az utcát. Kérdezem. Végigmémek. Tetőtől talpig. Honnan jön? A,- vagy úgy! Mi van eladó? Semmi. Akkor miért jött? Ismerkedni, látni. Azt meg minek? Persze, ott még tévé sincs. Magyarázkodnék. Nincs kinek. Hol lehetne aludni? Telefon. Tele vagyok vendégekkel. Elment a nyaralóba. Külföldön van. Jaj, de rosszkor jöttél! Utolsó tontusz. Mégis sikerül. Ha mór itt vagy . . . Utcák. Tovább. Botladozva. Na, feküdj le. Őriznek, míg elalízom. Nem jön a ■megváltó álom. Olvasnék. A csomagjaim az előszobában. Nem merek érte menni. Gyanús lenne. Álmomban üldöznek, fulladozom, vallatnak. Ébresztő. Nagyon korán. Kérsz valamit? Ó, nem, már megyek is. Egy kávét adhatok. Tudod, nem vártalak. Nem készültem. Hátizsák, utcák. Ismeretlen terek. Émelyegve, korgó gyomorral járom a várost. Múzeum vagy hamburger? Korán érek az állomásra. Rakosgatom a filléreket. Talán egy kávé? •Nem jön össze. Csak kibírjam hazáig. Kibírom! Itthon Gurul a vonat az állomás felé. Kevés a fény. Mindről tudom, melyik sarkot világítja. Leszállás. Mivel megyek haza? Erős kéz veszi le vállam- ról a zsákot. Jöjjön, hazaviszem. Nincs pénzem taxira. Ugyan már, ismerjük egymást. Otthon, az „egérlyukban" már várnak a gyermekeim. Na, végre. Ez az a hely, ahol nincs nyugalom? Se alvás, se olvasás, se írás. De a keresett tárgy mindig a kezem ügyébe akad. Nincs kenyér. Telefon. Érkezik a barátom a veknivel. Forró kuktában az étel. Segítsek még valamit? Kösz, mostmár minden rendben. Gyermekeimet banánnal kínálom. Nem kell. Betegek? Milyen sokáig nem voltál itthon! Máris munkába kell mennem. Az más. Ha baj van, felhívunk. Kollégák. Persze, aki külföldről jön csak jó cigit szív. Adj egyet! Milyen volt? Csodálatos. Csak a kövek nem simultak a lábam alá . . . Hát ezért maradok . . . Bartos Csilla (Nagyvárad) Pepitafüzetemből Pókolitz István Félreértük Mi az oka a tengernyi félreértésnek, a sok félremagyarázásnak, magyarázkodásnak, mellébeszélésnek, cáfolatnak, helyreigazításnak? „Ös patkány terjeszt kórt miköztünk, / /a meg nem gondolt gondolat” - írja József Attila. ■ A meg nem gondolt gondo lat valamiképp megfogalmazódik. Felemásan, hibásan, félreérthetően, ótabotából. magánemberként és hivatalból, netán cinkosan összekacsintva, gyakorta hazugul. Ki-ki eleve eldönti, hogy félreérti ellenfelét. Mindenképpen félre akarja érteni. Saját értelmezését magyarázza bele más szavába. Ha a kisebbségi jogok érvényesítését szorgalmazzuk Budapesten, Bukarestben kiváltságok követeléséről beszélnek és azon rog- málódnak. hogy holnapután légiókkal rontunk Erdélybe. Érteni kell a múltat, jelent, jövendőt. És nem léireérteni. Szólások Hallgatom az irodalmárt és fölkapom a fejemet, mert ezt mondja: „Jól összerúgtam vele a port". Vártam, majdcsak kijavítja vagy ő maga vagy a beszélgetőpartner. Egyikük se igazította ki a tévedést. Újabban elég gyakori a szólások összekeverése. A fent idézettben a kolléga fölcserélte a port a patkóval. Az ösz- szekülönbözés súlyosabb voltára így utal a szólásmondás: „Jól összerúgtam vele a patkót". A port nem összerúgja valaki, hanem rúgja. Jókedvében, nem pedig mérgében. A közismert mulatozónótában így: „Iszom a bort, // rúgom a port" - azaz táncolok, mulatok, nem tükörteremben-, hanem a csárdaudvaron. Sokszor hallom ezt is: „Lehúzták róla a vizeslepedőt". A vizesle'pedőt ráhúzták valakire, mégpedig azért, hogy alaposon eltángálják: így jobban fáj az ütleg. (A vizes- kötéllel-verést tréfás-komoly fenyegetésként hallottam gyerekkoromban.) A fent irt vizeslepedőt ösz- szekeverte az illető a keresztvízzel. A kettő között meglehetősen nagy a különbség, de mégis erről van szó. A keresztvizet ugyan nem lehúzzák, hanem leszedik valakiről. A szólást arra a személyre alkalmazzák, akiről semmi jót nem tudnak, vagy nem akarnak mondani. Javaslat Kofler Poldi a minapában azzal állt elő, hogy levelet ir Havelange úrnak, a FIFA elnökének előadván két pontból álló javaslatát. 1. Hajdanában a futballbíró téves ítéletét azért nem lehetett megváltoztatni, mert mindkét küzdőfél a maga igazát bizonygatta. A fotókkal sem lehetett egyértelműen kimutatni a tévedést. A bírói ítéleten ma sem lehet változtatni, noha visszaigazolható az elhibázott döntés: a kamera visszajátssza a kérdéses jelenetet. Bizonyítás esetén nem lehet vita, se mellébeszélés: meg ■kell változtatni a korábbi rossz döntést. 2. A magáról megfeledkezett játékos pénzbüntetése (az egyéb büntetések mellett) jogos. Mivel a szurkolók viselkedését jócskán. befolyásolhatja a bírói döntés, perszer sok minden, más is, egyre szaporodnak a botrányok. A vandálkodás azonban hatósági ügy: bírósági eljárással kell felelősségre vonni a randalírozó kártevőket. Nagyon igazságtalan, hogy a klubot büntetik olyasmiért, amiről nem tehet. Ha a rendelet, a határozat nem jó. akkor meg kell változtatni. - Egyetértek a javaslattevővel. Érdekel, vajon Havelange úr is egyetért-e Kofler Poldi javallatával. Finnyáskodók Bérhózudvari meggyfánkon pücskörésznek a kigömbölyö- dött cinkék. Tavaly enyhe tél volt, március legelején el- sze'lelte’k vendégeim; leszedtem, s a kamrában szegre akasztottam oz érintetlen ele- séget. Most, hogy hidegre fordult az idő, fogtam a tavalyi elemózsiát, megterítettem madaraimnak. Rá se hederítettek a szalonnára. Másnap se, harmadnapra se. — Afene! Válogatunk? Biggyesztünk a nem-éppen-friss kosztra? Cinke hölgyek, urak, hol, melyik mitteleurópai tanyaközpontban méltóztattak szert tenni e kényeskedésre?! Ne finnyás- kodjurtk, kis bögyöskéim: komisz tél jön, ráfanyalodnak még a rossz szagú, avas szalonnára. Ha marad belőle! Rózsa Endre Csúnya barátném Két melled elvermelt harang, torlódó vizek a hátad. Ha lánggal etetnéd tenyeredről, a síél tán még járna utánad. Ha meggondolod, hogy milyen nyomorult vagy, ágyékod mélyén fogak nőnek. Mint fatöriset a nyüzsgő hangyák, belülről falnak fel a könnyek. S mig összefekszel önmagaddal, s fanyar izekkel telnek az almák a fán, számold csak, számold kisujjadon, ki szeret, ki szán igazán. Én meg sem látom, mint akárki, hogy férfi volnál? nő-e? Mégsem verik ki karmok a kezed, ajkad sem koppon csőrbe, nem csapsz le senkire, nézel csak, mint aki szelíd bosszút forral, de pártütőek szervei, talpig telsz homályos, üres szemgolyókkal — gonosz vagyok. S te hétpróbás gonosz vagy. Takács Imre Egy rö pgyűl és A mészárszék főigazgatója berendelte az áldozat-beszerzőket, és mint áldozatokat nézte őket, bár nem döntött. Gyakorolta csak magát mégaddig is, amig a sós süteményeket behozták. A tiszteletteljes viselkedés bizonyos szintjét várta, hogy megszólalhasson:- Kedves szakmatársak! (1982) Koch Valéria Negatív teremtő Homokra építesz nyugalmad hogy volna szükölö szerelem hiába is szólna vakít vibrálásod azúrkék szép szavad kegyetlen isten vagy gyönyörű és szabad N. T.
