Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1991-01-25 / 24. szám

1991. január 25., péntek uj Dunántúli napló 5 Pénteken premier Ötven év után Márai drámái újra színpadon Mórái Sándor megannyi visszafogás, külföldi emigráció­iba kényszerítés ellenére szá­zadunk irodalmának klassziku­sai közé tartozik. Személyé­ben nem csupán a Zendülők, A gyertyák csonkig égnek, az Egy polgár vallomásai és a többi drámai effektusokkal te­li regény szerzőjét, hanem olyan drámák, mint a Kaland és a szülővárost idéző Kassai polgárok szerzőjét is megis­merhetjük. A Pécsi Nemzeti Színház jó­voltából ma este az 1940-'ben a fővárosi Nemzeti Színház Kamaraszínházában bemuta­tott Kaland kerül színre 50 év fiókrabság után, Lengyel György rendezésében. Hogy akkor, 1940-ben a nagy si­kerre való tekintettel három évig le sem vették a színről, annak talán nem csupán Raj- nay Gábor, Tőkés Anna és Jávor Pál alakítása volt az oka, hanem az is, hogy szá­zadunk negyvenes éveiben ez a felfokozott polgári dekaden­cia jelen volt a levegőben: meddig mehet el ár. Szekeres a I e Ikil s m e re ff u rdá Iá s-lke 11 é s ­ben, mert Kádár Péter felvál­totta a nemesebb kutatói .pá­lyát, a sikert, anyagi javakat hajhászó pályával, hogy fia­tal feleségének igényeit ma­radéktalanul kielégíthesse? A Kaland, mint a kevés számú Márai-darabok általá­ban, mélyreható dialógusaival mindannyiunk kalandvágyára, a világhoz való viszonyulá­sunkra segít rákérdezni. A kér­désre választ nem kapunk An­nától. Kádár doktor fiatal fe­leségétől sem, aki éppen a professzor ígéretes munkatár­sával készül szökésre, valami nagy kalandra. A sajátos polgári miliő a XX. század végi karrierorien- tólt világban a pécsi színé­szeik — Héjjá Sándor, Pere- martoni Krisztina, Sebök Klá­ra, Moravetz Levente, Barkó György, N. Szabó Sándor - a díszlettervező Pinczehelyi Sándor és a rendező Lengyel György munkája nyomán jön létre a Pécsi Nemzeti Szín­házban, mely elé érdeklődés­sel tekinthetünk. Z. M. Penteken mutatják be a Pécsi Nemzeti Színházban Márai Sándor Kaland cimü lírai színmü­vét. Képünkön N. Szabó Sándor és Héjjá Sándor. (Írásunk az 5. oldalon.) Totó: Proksza László Mííveseállomást adtak át a pécsi Gyermekkórházban A svájci céggel meg­szakadt a kapcsolat Külföldi partnert keres a MOFA Zsúfolt kereskedések, sérült példányok Zsúfolt a papagájketrec . . . Fotó: Kórádi Gábor Kisállatok a lakásban Megszakadtak a tárgyalások a Mohácsi Farostlemezgyár és a svájci Kronospan között. A privatizációs folyamat ezzel egy döntő * szakaszához érke­zett a gyár életében. Hogyan tovább? Nem áll-e fenn an­nak a veszélye, hogy licitálás­sal „kiárusítják" a MOFA-t? Az előzményekről, illetve a várható lépésekről Szántó De­zső, a MOFA igazgatója és dr. Balogh Gábor műszaki igazgatóhelyettes elmondta: már az 1989-es év értékelé­sekor az ország gazdasági helyzetét ismerve, úgy határoz­tak, hogy maguk indítják meg a privatizációs folyamatot. Az elsődleges ók az értékesítési (ehetőségeik radikális csökke­nése volt. Ezzel párosult, hogy a korábbi években végzett re­konstrukciós munkáik miatt a hitelállomá nyuk jelentősen megnőtt. A II. üzemi, majd a kazánházi beruházás, a rövid lejáratú hitelek és egyéb fi­zetési kötelezettségek miatt belső megújulásra nem szá­míthattak, a termelő berende­zések korszerűsítését csak kül­ső segítséggel remélhették. Éppen ezért tárgyalásokat kezdtek a Funder AG-val, a Batra és a Kronospan cégek­kel. Az első kettőnél egyér­telművé vált, hogy némi ke­reskedelmi együttműködésen túl másra nem számíthatnak, így maradtak a Kronospan mellett. A tájékozódásuk alap­ján ez a svájci nagyvállalat tőkeerős, megfelelő termelési, technikai színvonalú, jó oiaci pozíciójú. 25 millió DM-et ajánlott fel, melyet elsősorban aépvásárlásra fordított volna, s ezzel az alaplemezgyártás, a lakkozóüzem és a lamináló­üzem termelésfelfutása 'tűntel­érhetőnek. továbbá ígérték egy csiszoló gépsor telepíté­sét is. A vállalati tanács felhatal­mazásával 1990. április 27-én írták alá azt a szándéknyilat­kozatot, és az együttműködés kezdetét vehette, megindulha­tott a vagyonértékelés, illetve a két cég között a konkrét tárgyalások sora. A privatizá­cióval kapcsolatos törvények, rendeletek időközben napvilá­got láttak, melyek már e fo­lyamat kereteit is megszabták. A vagyonértékelés elkészíté­séig a tárgyalások nem szü­neteltek, sőt a modernizálás­ra, a várható létszámra vo­natkozó kérdésekben kialakí­tott véleményeket, lehetősége­ket megismerték a gyár dol­gozói is. Szeptemberben igaz­gatóváltás történt, november 8-án vehették át a vagyonér­tékelést, de mindezektől füg­getlenül ä megbeszélések tar­tottak. Egészen az elmúlt hó­napokig. Ugyanis a vagyonér­tékelésben szereplő számok és a Kronospan elképzelései nem találkoztak. A svájci cég több­ségi részvényt kívánt magá­nak szerezni, és bizony, ehhez a MOFA túl értékes . . . A mohácsi gyárban állítják, előnytelen eladásról szó sem lehet! A Vagyonügynökséggel felvették a kapcsolatot, a pri­vatizációról nem mondanak le, változatlanul külföldi partnert keresnek a kitörési lehetőség­hez. De a feltételek diktálása helyett az ajánlatok közül, a vállalat kíván választani, még­hozzá azt, amelyik számára a legelőnyösebb. A kínálatnál szempontjuk a technikai fej­lesztés, a piac, a dolgozói tu­lajdon és az ésszerűség ha­tárain belül a létszám meg­tartása. A gyár termelése egyelőre folyamatos. A vevőkör állandó bővítésén munkálkodnak, míg korábban 3—4 nagyvevővel volt kapcsolatuk, most a termékei­ket belföldön közel ezer ke­reskedő forgalmazza. Több külkereskedelmi vállalat is a segítségükre van, s remélik, az Ikarus gondjainak enyhü­lése ismét piacot hoz nekik. Némi értékesítési felfutást je­lenthet az is, hogy a bútor­gyáraknak az igényeihez job­ban igazodó árut kínálnak. A jelenlegi 780 dolgozóból a le­hető leqtöbb foglalkoztatását szeretnék továbbra is biztosí­tani. Januárban. 15 százalék alapbéremelést osztottak, és várhatóan a nyugati export- szállításuk sem csökken. Berta M. Árvíz öntötte el 1987-ben egy égszakadás után a Ma­gyarszék— Só sd vonulatot. Az alacsonyabban fekvő helye­ken befolyt a víz a csizma szárán, a hidak nem győzték nyelni a vizet, kiöntött a Ba- ra nya-csatorna, a dombolda­lakról Hömpölygő áradat vas­tag iszapot rakott a kertekre. Néhány hónap múlva a cég­bíróságon bejegyezték a Sás- di Belterületen Vízrendező Gazdasági Társaságot, amely­nek mai jogutódja a Sásdi Belterületi Vízrendező Egye­sülés. Tizennégy tanács (azóta 43 önkormányzat) és egy víztár­sulat hozta létre árvíz- és bel­vízvédelmi céllal, ami gyakor­latilag azt jelenti, megtisz­títják és szabályozzák a köz­ségek árkait, rendbe teszik a Tolón a természethez való vonzódás okozza, hogy sok városi ember szeretne állatot tartani otthonában. A „házi­állatot" a panellakásokban leginkább a hörcsögök, papa­gájok, pintyek és ékszertek­nősök jelenthetik, amik köny- nyen beszerezhetők Pécs szó­mos kisállatkereskedésének valamelyikében. A tartási körülményeik azonban sokszor megdöbben­tőek. A parányi üzletek ak­váriumaiban, ketreceiben tíze­sével, húszasával zsúfolódnak össze a teknőcök, hörcsögök, pintyek. A vásárlók pedig né­hány nap múlva csodálkozva látják otthon, hogy elpusztul­tak újdonsült kedvenceik. Va­jon nem állatkínzás ez? — Nagyon nehéz meghatá­rozni, mi számit állatkínzás­nak — mondja Péntek Géza a hidakat. Mindez annyi pénzt emészt fel, hogy egy kis köz­ség egymaga nem tudná vál­lalni. Az ország ba n elsőként itt induló kezdeményezést az­óta több százan követték. — Anyagilag is érdekeltek voltunk, hogy ezt a társaságot létrehozzuk — mondta Kovács Sándorné polgármesterasz- szony, aki a megalakulás óta elnöke a szervezetnek. Hogy létrehozásában milyen fontos szerepet játszott, másoktól tu­dom. — Amennyit a 14 falu össze tudott adni, ugyanennyi pénzzel a Baranya Megyei Tanács is beszállt évente. Ezenkívül az utóbbi két év­ben a vízügyi alaptól is kap­tunk két és fél milliót. Meg- alaku Iá su ntk kai önma g unkát kényszerítettük arra, hogy foglalkozzunk a belvízvéde­pécsi Akvárim-Terrárium veze­tője. - Ha az állatok szem­szögéből nézzük, onnan kezd­ve az, hogy a természetes kö­zegükből eltávolítják őket. Állatkínzásnak én ezért in­kább azt nevezném, ha tu­datosan bántják vagy helyte­lenül kezelik őket. Az állat- kereskedőknél ez nem állhat fenn, hiszen hozzáértő embe­reknek kell lenniük. Az nem várható el, hogy tenyészme- dencékbe helyezzék pl az ék­szerteknősöket, mivel nincs hely rá. Nálunk, az Akvárium - Terráriumbán mindenki szere­ti az állatokat. Ez az alapfel­tétele az állattartásnak. Érde- kürlk, hogy ne kínozzuk őket, ezért megpróbálunk minél jobb körülményeket biztosíta­ni számukra. — Ha az üzletekben nincse­nek meg a kellő feltételek, a lemmel. Tíz évre osztottuk fel a munkát. Az első öt évben az volt a célunk, hogy min­den tanács területére eljus­sunk. Akkor még össztanácsi szinten gondolkodtunk . . . Nagyot fordult a kodka. Be­fagyott két pénzforrás: céltá­mogatások nem lesznek, pe­dig én megjelentetném az országos céltámogatási pályá­zatok között, a vízügyi alapról pedig még nem döntötték el, lesz-e idén. Marad: a saját alapunk. Életben kell tarta­nunk az egyesülést, átvészel­ni ezt az évet. A 43 önkor­mányzat eldöntheti, marad-e, vagy kiválik. Alapszabályunk értelmében azonban nem le­het csők úgy kilépni. Minden távozó köteles azt a munkát kifizetni, amit ráfordítottunk a falujára. Ha ez nem így vásárlóknak azt tudnám java­solni, hogy nézzék meg jól az állatot, mielőtt megveszik. Általános jellemző lehet pl. a halaknál, hogy ha a testük­höz képest nagyon eláll a fe­jük, akkor már kiöregedett példányokról van szó. A rág­csálóknál és madaraknál fon­tos a tiszta tekintet és az egészséges reflexek. A teknő­söknél pedig az esetleges sé­rült vagy puha páncélra kell figyelni. Az egészséges és kellően gondozott állatokat is meg lehet unni, csakúgy, mint a nyulakat húsvét után. A pé­csi állatkert lehetőséget nyújt a kisállatok elhelyezésére, ahol Lemle Zoltán igazgató- helyettes tájékoztatása szerint minden esetben átveszik a hörcsögöket, teng éri malaco­kat, ékszerteknősöket. P. V. lenne, akkor az, akinek a hasznára az első években el­vontunk a többi éktől, a 'mun­ka elkészültével venné a ka­lapját. Eltelt a négy év, az alap­szabály értelmében új elnö­köt választanak. Január else­jével az ügyvezető igazgató Farkas István vásárosdombói polgármester, rendkívüli álla­pot esetén továbbra is a víz- társulatot kell értesíteni, Tóth Imrét a 75-603-as telefonon. A polgórmesterasszony so­káig nézett maga elé, majd megszólalt: országos céltámo­gatásnak pedig lenini kell, és a vízügyi szakmá sem vonul­hat ki. Kis szünet után: Ugye megmondtam, ez egy hálát­lan téma. • Sz. Lelovics Ilona (Folytatás az I. oldalról) e téren tevékenykedő szak­emberek nemzetközi elismerést és tekintélyt vívtak ki az elért eredményekkel. Ám, amikor a beteg gyermek olyan stádium­ba került, hogy szükségessé vált a dialízis — a műveseke- zelés -, akkor ezeket a gyer­mekeket vagy Budapestre vagy Szegedre kellett vinni hetente mintegy háromszor. Ezek az utazások rendkívüli megterhe­lést jelentettek a beteg gyer­mekek számára. Nem szólva azokról az esetekről, amikor azonnali dialízisre van szük­ség, s a gyermek állapota miatt kockázatos a szállítás. A kórház igazgatója, dr. Su- lyok Endre mindent megtett ezért, hogy ezt az áldatlan — és városunk egészségügyéhez méltatlan - állapotot meg­szüntesse. A Néoióléti Minisz­térium által meahirdetett pá­lyázati lehetőséaet célozta meg. A oályázattal sikerült el­nyerni a beruházáshoz eoysze- ri tómoaatásként 2 millió fo­rintot, továbbá folyamatos tá- moaatásként évenként 2 millió forintot (Az üzemeltetéshez.) A szükséaes átalakításokhoz pedig még az elmúlt évben a megyei tanács 2 millióval já­rult hozzá. így létesülhetett az egyelőre két kezelőhelyes mű- veseállomás, amely később, igények szerint, még két keze­lőhellyel bővíthető. A művese- állomás létesítésének nemcsak Pécs és a megye, hanem a dél-dunántúli régió számára is nagy a jelentősége. A teqnapi átadáson dr. Su­lyok Endre köszönetét fejezte ki mindenkinek, akik az anya- aiakon kívül segítséget adtak, így az orvosegyetemnek, a gyermekklinikának. s különö­sen az urológiai klinikának, uayanis a klinika felnőtt mű- veseállomásán kéoezték ki a kezelőszemélyzetet és felaján­lották, hoav a lövőben is minden szakmai segítséget megadnak. S. Zs. A Fordtól az Opelig Teljes körű alkatrészellátást ígér az Autókor a Fordolk, Fiatok, Volkswagenek, Opelek tulajdonosainak. Budapesten lévő konszignációs raktáruk­ból a pécsi üzletház polcáit február 1-jére töltik fel az említett nyugati típusokhoz szükséges alkatrészekkel, sze­relvényekkel. A várható forga­lom felmérése érdekében egyelőre az úgynevezett napi cikkek jelentik majd a vá­lasztékot. Az áruskála bővíté­sével az üzletházban a kele­ti gyártmányú gépkocsikhoz szükséges alkatrészek árá­nak várhatóan igen komoly mértékű emelkedése következ­tében csökkenő forgalmat is megpróbálják pótolni. Vízrendező egyesülés az ár ellen

Next

/
Thumbnails
Contents