Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1991-01-21 / 20. szám

1991. január 21., hétfő üi Dunántúli napiö 5 iiker Bukszár Márta, a Pécsi Nemzeti Színház primadonná­ja néhány hete nem megszo­kott zenés szerepeiben, hanem egy számára is egészen új szerepkörben mutatkozik be a pécsi közönségnek. Úgy tűnik, ebben az esetben is sikerrel. Hunyadi Sándor—Szakonyi Károly: A három sárkány cí­mű zenés vígjátékában Tatár Anna színésznő szerepét vette át Oláh Zsuzsától, aki anyai örömök elé néz. Hogy miképp reagált élete első prózai sze- repfélikérésére, afelől tudalko- lózam. — Rettenetesen megriadtam. Két napig nem aludtam, tele váltom szorongással, vajon meg tudom-e csinálni, meg tu­dom-e tanulni a szerepet ren­desen, hiszen az én agyam a zenés memoriterre van beállít­va. Mert az operettben, ha esetleg nem jön a szöveg, do­bok egyet a stólámon .... na de ebben a felfokozott vígjá­„Elsősorban tanárnak készültem” Bukszár Márta első prózai szerepében téki tempóban erre nincs le­hetőség. Sokat segítettek a •kollégák, különösen Moravetz Levente, a darab rendezője. Idő csak két próbára volt, az­tán előadás.- Voltak-e dédelgetett vá­gyai a prózai színjátszás iránt? — Egri István, a!ki a Zene- akadémián beszédtechnika ta­nárom volt, mindig azt mond­ta, hogy belőlem az ő színhá­zában prózai színész lenne. Imádtam is ezeket az órákat, de én elsősorban tanárnők, aztán énekesnek készültem. A színházhoz véletlenül kerültem, az is beugrás volt a prima­donna terhessége miatt. Ját­szottam operában, operettek­ben, énekeltem oratóriumban ez alatt az öt év alatt, ami sok segítő tapasztalattal járt, míg persze folyamatosan ta­nítottam is.- Mit szál a szerephez?- Amikor elolvastam a da­rabot, éreztem, hogy ez a nő én vagyok. A legjobbkor érke­zett ez a szerep. Tatár Anna az én korombeli színésznő, aki hasonló prábfém ókkal küzd, mint én. A színészi pályán és q civil életben egyaránt sók rokon vonás van köztem és a szerep között, ami scrfkat segí­tett a színpadi megvalósítás­ban. Az előadás egészébe, is könnyen belehelyezkedtem, mert egy nagyon jól kidolgo­zott produkció. Örülök, hogy találkoztam ezzel a szereppel, különösen az - esik jól, hogy másnak jutott eszébe az, ami számomra még csak nem is körvonalazott álom. Azt azért nem tagadom, hogy nem ju­tott eszembe egy-egy jó pró­zai előadás, alakítás láttán. hogy milyen remek lenne, ha én is eljátszhatnám.- Hogyan tovább? Szerep­álmok?- Sose volt szerepálmom, zenés darabokra sem. Mindig várom a meglepetést, hogy valami történjen velem. Nem panaszkodhatok eddigi pálya­futásomon, a tavalyi év kivé­telével, bár év végén azért jött A víg özvegy. Arra persze mór gondolok, hogy ha néhány év múlva be kell fejeznem az éneklést, valami mást kél1! csi­nálnom. Ameddig a kondí­cióm : hangom, külsőm enge­di, szeretnék operettben ját­szani, mert én nagyon sokat tanultam ettől a műfajtól. Alapszabály: az operett szép embereket kíván. Ha gondol­nak rám máikor is prózai szerepekre itt a színházban, nagyon szívesen állók elébe. Z. M. Bukszár Márta és Mester István A három sárkányban Nem nyíltak meg a pénztárcák a tegnapi pécsi autóvásáron Fotó: Proksza László Autóárak a fellegekben Ezután is tömegben közlekedünk? Utazni jő Aki bírja, gyalogol... A pénzt elfogadták - az áru késik Hoppon maradt vásárlók A történet valamikor a múlt év novemberében kezdődött. Szerkesztőségünket felkereső pécsi olvasónk akkor .szerzett tudomást róla, hogy az ÉDOSZ kedvezményes színes­tévé vásárlási akciót szervez. •Mivel az ajánlat roppant ked­vező volt, több mint kétszázan jelentkeztek és fizették be a meghatározott összeget. Igaz már az elején volt va­lami bizonytalanág a dolog­ban. Előbb egyfajta, 56 centi- méteres Samsung készülékről szólt a fáma, aztán meg Phillipsről, végül megint Sam- sungról, de már 51 centiméte­resről. A vevők mindenesetre határozott ígéretet kaptak: ha december 18-án délelőtt 11 óráig befizetik a 28 700 forin­tot, karácsonykor már saját la­kásukban nézhetik az új tele­víziót. Teltek, múltak a napok, de az áru csak nem jött. Már az •új esztendő lapjait mutatta a naptár, de televízió még min­dig sehol. A tranzakcióban részt vevő egyik cég, a veszp­rémi Pink Külkereskedelmi Kft. legkésőbb január 15-ére ígér­te a szállítást. Ám ez az idő­pont is elmúlt anélkül, hogy a vásárlók egyetlen készüléket is megkaptak volna. Az akció magyarországi bo­nyolítója a grazi Unico Han­delsagentur balatonfüredi iro­dája. Tóth Péter, a cég ügyve­zetője mindenre pontos ma­gyarázattal szolgál: szerinte a vevőktől kezdve, a veszprémi külkereskedőkön keresztül, a külföldi partnerekig, mindenki hibázott. A vásárlók azért, mert nem táviratilag adták fel az összeget, Így az hét nap alatt ért Pécsről Veszprémbe. A Pink Kft. azért mert nem utalta tovább a pénzt külföld­re, így a szóUitó megtagadta az áru kiadását... Bár Tóth Péter megígérte, hogy január 21-éré a televí­ziók Pécsre étkeznek, a 280 vevő megkapja ami jár neki, néhányon már nem hisznek az •újabb ígéretben. Őket már mem érdekli, hogy ki, mit és hoayon intéz, ők az árut sze­retnék a pénzükért. A hoppon maradt vevők egy hónapja kö­zel 8 millió forintot fizettek be. Azóta más használja a pénzüket, mégpedig nem is kis haszonnal, hiszen ha igaz ez az összeg, naponta 4700 forintot kamatozik a bankban. F. D.- Mennyi? — kérdezem még egyszer, pedig a hallásommal nincs baj. A tulaj nem türel­metlen, nem ideges, kimérten megismétli, hogy harminkpttő. A nem is tudom milyen színű Mercedest már kisebb csoport veszi körül, amikor újból el­hangzik a szám, többen csak tátognak. Én is. Igen, jól hal­lottam először is, a gazda a 3,2 milliót kódolta harmincket­tőnek.- S reméli, hogy akad ve­vő?- Nézze uram, 50 000 már­kát mór a héten ajánlottak ér­te .. . Persze a harminckettő csak kikiáltási ár! A bárok éjszakai világában sok minden előfordulhat, még o következőkben leírtaknál rosszabb is. De azért ami az Arttour Management Kft. egyik Miután mindenki megnyugo­dott, hogy az összegből alkud­ni is lehet, a bámészkodók szétszéledték. A vasárnapi pécsi autóvá­sáron ez volt a legdrágább •kocsi, de szép számmal akad­tak milliomos társai: Mercede­sek, Fordák ... S az egykori szocialista országból szárma­zó, éppen a héten megdrágult személyautók? Sokan arra spekuláltak, hogy az áreme­lést megvárva dobják piacra néhány hónapos kocsijukat - a nagy haszon reményében. Ezek az árak többnyire a mos­tani új árak alatt voltak, pél­dául négyütemű Trabantot 280—320 000 forintért, Lada műsorával történt, az sem volt csupa kellemetesség. Bor­nemissza Géza, a kft. vezető­je 15 éve szervez műsorokat, de így még egyszer sem járt: — A horvátországi Slavonsüi Brodból még novemberben megkeresett minket egy hölgy. Magyar tolmács segítségével elmondta, hogy van a város­ban egy bárja, és oda kelle­ne műsor januárban. Kimen­tünk, megnéztük a várost és a bárt, valamint a hölgy la­kását, ahol a művészek laktak volna. Minden nagyon jónak ígérkezett. A műsor december közepére összeállt: énekesnő, bűvész és sztriptíztáncos, ahogy azt megbeszéltük. Korábban arról is szó volt, hogy decem­ber közepén elmennénk, és bemutatkozásképpen előad­Samarót 450—500 000 forintért, Skoda Favoritot 530-550 000 forintért 'kínáltak. Ami megle­pő volt számomra, az öreg személygépkocsik - 5—20 év •közöttiek — ára nem emelke­dett ‘nagy mértékben: ZY-os Trabantot már 39 000 forintért, KV-s Zastavát 200 000 forintért ■lehetett volna venni. De csak volna, mert bár az autófelhozatal óriási volt, a fellegekbe szökött árakat úgy tűnik mind kevesebben tudják •követni, s a nagyon öreg ko­csik után is minimális az ér­deklődés. Tehát eladók van­nak - de hol lesznek vevők? (Roszprim) nánk a műsort; ha valami nem tetszik, még van mód a változtatásra. A bemutatkozást azonban a horvát partner mégsem igényelte, azt mond­ta, jöjjünk egyből január 3-án.- És mentek . ..- Mentünk. Bár voltak bal­jós előjelek. Mi ugyanis már­kában kértük a fizetést. Úgy tűnt, ennék nincs akadálya, aztán a hölgy közölte, hogy nem tud márkát szerezni. Ne­künk viszont a dinár nem fe­lelt meg. Végül az előszerző­dést úgy kötöttük meg, hogy a felléptidíj háromnegyedét márkában, negyedét dinárban kapjuk. Nos, mikor odaértünk, már nem volt se dinár, se márka. A műsort a bórtulaj- donos meg se akarta nézni. Nehezen, vagy egyáltalán nem adják áldásukat a ba­ranyai önkormányzatok a Pan­non Volán áremelési javasla­taira. A közlekedési vállalat, pozícióit tekintve talán Sikló­son és Komlón érezheti ma­gát a legnagyobb biztonság­ban, viszont Szigetváron, Pé­csett és valószínűleg Mohá­cson is módosítania kell (kel- létt) eredeti elképzelésein. Persze az, hogy a városok vezetései mire mondanak •igent és mire nemet, kétélű dolog. Jó példa erre a szi­getvári önkormányzat esete. A testületnek ugyan szive, joga volt, hogy elutasítsa a Volán árajánlatát - a vonaljegy: 14, az egyvonalas bérlet: 320, az összvonalas: 420, míg a tanuló 105 forintba került volna így — szembe kell néz­nie viszont azzal a ténnyel, hogy a saját hatáskörben meghozott tarifák bevezetése esetén - vonal jegy: 10, egy­vonalas: 210, összvonalas: 300, tanuló: 80 forint — a Volán által kalkulát 2,3 mil­liós veszteséget saját forrá­saiból kell ellensúlyoznia. Amennyiben ezt nem tenné - mint Albert Ferenctöl, a vál­lalat igazgató-helyettesétől kmegtudtuk — a Pannon Vo­lán, a ráfizetést elkerülendő, jó néhány olyan járatot leál­lít majd, melyre ugyan so­kaknak szükséqe lenne, de ilyen-olyan okok, főként vesz­teséges voltuk miatt, a köz­lekedésieknek nem áll érde­kében megtartaniuk azokat. Komlóval és Siklóssal úgy tűnik nincs gond, a képvise­lők mindkét városban elfo­gadták a Volán ojánlatót. Kiderült, hogy semmiféle rek­lámot nem csinált, és a mű­sorról készített színes tablót sem tette ki. Érthetetlenül vi­selkedett. — Gondolom, a premier ezek után elmaradt . . . — Nem maradt el. Eljátszot­tak a műsort. Sikere volt mind a három művésznek. A bár­tulajdonossal azonban képte­lenség volt szót érteni. Ma­gyar tolmács nem volt, ő pe­dig csekély angol tudásával csak azt hajtogatta, hogy nem •kell neki a műsor. Legfeljebb akkor kell, ha a táncosnő leveszi a tangabugyiját. — A táncosnő miért nem vette le? — Azon Jtúl, hogy ez ügyben tisztelni ‘kell a táncosnő aka­ratát, én sem akartam bele­E szerint a jövőben az egy­szeri jegy 14, az egyvonalas bérlet■ 320, az összvonalas 420, míg a tanuló és nyug­díjas bérlet 105 forintba ké­ről. Mohácson egyelőre csak az árajánlat biztos, arról, hogy az önkormányzat miként dön­tött, csak a január 21.-i ülést követően számolhatunk be. A megyeszékhelyen, Pécsett a Volán vezetői és a képvi­selők olyan kompromisszumra jutottak, mely a vállalat ér­dekeit ugyan nem veszélyez­teti, (hiszen a végösszeg el­képzeléseiknek megfelelően alakul), az önkormányzat vi­szont - mert így találta ész­szerűbbnek — átalakította a struktúrát, mégpedig a bér­letesek érdekeinek megfele­lően. A Volán ajánlatához kéDest (vonaliegy 14, egyvo­nalas 350, összvonalas 460, tanuló és nyugdíjas 115) a képviselők így módosítottak: vonaljegy: 16 forint, egyvo­nalas bérlet: 300 forint, ö.ssz- vonalas: 430 forint, tanuló és nyugdíjas bérlet: 105 lorint. Az ügynek ezzel viszont még nincs vége, hiszen a fenti árak csak akkor lépnek élet­be, ha a Volán — az önkor­mányzat követelésére — már­cius végéig önálló elszámo­lású egységgé alakítja helyi tömegközlekedési ágazatát, s mint Albert Ferenctöl meg­tudtuk, a vállalat azt is vál­lalta, hogy a pécsi polgár- mesterrel közösen, kezdemé­nyezni fogia az áqazati mi­nisztériumnál a helyi tömeg- közlekedés önálló vállalat­ként történő működtetését. — pauska — menni. Nemcsak azért, mert ízléstelennek tartom, hanem azért is, mert ha a megren­delő utólag újabb és újabb követelésekkel áll elő, akkor holnap már egészen mást is kiköthet. Mivel fizetni nem kí­vánt, és az egyik haverja arra kapacitálta, ne törődjön a szerződéssel, elmentünk, a rendőrségre, és feljelentettük. Ott nagyon szimpatikusak vol­tak, és segítettek kapcsolatot teremteni a zágrábi magyar konzulátussal.- Lesz ebből pénz? — Ha lesz is, nem holnap. Mint azon a zűrös éjszakán megtudtuk, a bár nem megy valami jól, és márkát szerezni mostanság roppant nehéz Ju­goszláviában. Nagy tanulság ez 'nekünk. Az a tapasztalat, hogy külföldön a bárműsorok magyar szereplőivel nagyon gyakran kitolnak. A partnerek •nem tisztelik a szerződést, és visszaélnek a kiutazók kiszol­gáltatottságával. Eddig is óva­tosak voltunk, ezután még in­kább azok leszünk. U. T. Nem secko jedno Egy bármüser viszontagságai Pécsi szabadpiac

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents