Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)
1991-01-21 / 20. szám
1991. január 21., hétfő aj Dunántúlt napló 3 B ékésen álldogálok egy szombat délelőtti hétvégi bevásárlás alkalmával egy pécsi ABC pénztársorában. Áremelés után. Hogy melyik után? Tartok tőle, ez a fogalom januártól datálhatatlanná vált. Állok és nézelődöm. Négy év körüli kisfiú tor- koszakadtából ordít, valahol a sor közepén. Mi a baja? Minden áron szeretné ellopni kedvenc Donald rágógumiját, nem hajlandó a papa kosarába tenni, aztán kifizetni. Láthatólag, nincsenek számára érvek. A pénztárosnő hosszú lajstromából feltekintve, még türelemmel, kéri: engedjék őket a sor elejére. A rágógumi bevallásos alapon kifizettetett, az éktelen alapzaj elcsitult. A következő jelenet mély csendben zajlik. A nyugdíjas bácsi kirakja kosarából kedvenc nápolyiját, meg a fél kg almát, így kikerül a „cehh" abból az egy százasból. A soron levő kosár tartalmát nem látom, csak arra leszek figyelmes, hogy a pénztáros hölgy felettébb zaklatottan felugrik, körbefutja a pénztárgépet (mintha sámántáncot járna!), hangosan énekel valami ismeretlen (talán improvizált) dallamot, aztán mintha mi sem történt volna: visszaült székébe, s a gép tovább csattogott . . . Odakerülök, zavarodott mosollyal üdvözöl, majd hozzáteszi, „régen láttalak1'. Visszaüdvözlöm, de olyan részvét mosollyal, és semmi kedvem rádöbbenteni a szomorú valóságra, hogy valóban „régen" találkoztunk. Nem akarom megzavarni, zavarja éppen elég más. Aztán bonyolítom rendes hétközi bevásárlásaimat nagy ABC-ben, kis boltban, még a Konzumba is sikerül mostanság bejutnom. Vásárlás közben nézelődöm. Táncoló pénztárossal rit- ká'n,' de fáradttal, ingerülttel, kapkodóval annál többel találkozom. Nem köszönnek, nem mosolyognak, de én nem haragszom. K. Zs. azt meséli, hogy időnként arra ébred éjszakai szorongó ólmából, hogy nem jut eszébe a kenyér ára, de az is előfordult már, hogy férje csillapította le az álmában 2,20-at kiabáló asszonyt. A kezdők között akadt, aki korábban otthon memorizált, mára azonban ez is érvényét vesztette — nem érdemes. Ahol az átárazás tempót tud tartani a drágulással, kevesebb a gond, de sajnos gyakran előfordul, hogy se régi, se új ár nem derül ki a termékről sem a pénztáros, sem a kedves vevő számára. így aztán gyakran előfordul, hogy a végösszeg túllő a pénztárcán. Lassan az sem lesz meglepő, ha a pénztáros, a vevő neurózisa után maga a pénztárca is beleesne e kórba ... Z. M.- Te jó Ég! Ezt most milyen árban adjuk? Felvételünk a pécsi, Szigeti úti ABC-ben készült. Fotó: Löffler Gábor Biztos pont a bizonytalanság Garancia—Új DN autóteszt Lada Samara Carlota Találkozót szervezett a napokban Kaposváron a Népművelők Egyesületének helyi csoportja. Szándékuk az volt, hogy használható ötleteket adjanak a nemrégiben megyei rangot kapott város önkormányzatának a négy évre szóló kulturális terv kidolgozásához. A hosszú vitában a kultúra legkülönbözőbb területein dolgozó szakemberek elmondták véleményüket, s ezekben leginkább a saját művészeti águk problémáira hívták föl a figyelmet. Természetesen nem lepődhettünk meg ezen, hiszen mindenütt válságos periódus van. Ami miatt azonban nem lehetett igazán konstruktiv a találkozó, annak egyszerű magyarázata van: ma még az önkormányzatok sem tudják, hogy a jövőben milyen költség- vetéssel dolgoznak, mennyi jut ösz- szességében a kultúrára. Így fölösleges lenne arról is beszélni, milyen mértékben támogatnak majd egy-egy területet. A tanácskozáson megjelent Szabados Péter polgármester, aki maga is szakmabéli, hiszen a Somogy Megyei Művelődési Központ éléről került a polgármesteri székbe — elmondta: az már biztos: a kulturális tervezéskor az oktatás kap prioritást. A résztvevők megegyeztek abban, hogy februárban — amikor a remények szerint már konkrét idevonatkozó számok is lesznek — újra találkoznak, hogy a felhasználható pénzek ismeretében folytassák a párbeszédet. (Varga) — Ez Lada Samara? — kérdezték ismerősök és ismeretlenek, miközben csodálkozásukat nem leplezve körbejárták a hollófekete, ötajtós, 1500 köbcentiméteres kocsit. Szó, ami szó, volt mit nézni ezen a járművön, melyet Brüsszelben, az AVTO—LADA cégnél szabtak át. ság jóvoltából majd 1500 kilométert mentem a kocsival: amit igazán meglepőnek találtam, éles kanyarokban - eltérően a gyári építésű SaFölpakolták a vidámparkot is... a véres gyöngyszem: Kuvait Egy riportkönyvnek soha nagyobb - és szomorúbb aktualitást mint napjainkban. M. Szabó Imre „A véres gyöngyszem: Kuvait" című munkája a napokban kerül a könyvesboltokba vagy az utcai könyvterjesztők standjaira, s bár oly sok mindent megtudtunk a közelmúltban erről a közel-keleti kis országról, mégiscsak érdemes belelapozni, elolvasni, hiszen a témában alapműnek tekinthető. Egy csipetnyi a kuvaiti hétköznapokból, az ország történelméből, az iraki intervenció kezdetéről és lefolyásáról, a rettegés napjairól, s az azt követő diplomáciai hadműveletekről . . . Egy könyvet egyszer le kell zárni és nyomdába adni, így a szerzőnek már nem volt ideje arra, hogy kivárja a fejleményeket, hogy végszóként lejegyezze azt, ami ma a világot foglalkoztatja: megindult a „Sivatagi Vihar" hadművelet a történelem eddiqi legnagyobb légicsapatával. S hogy mi lesz a (vége — ma még mi sem tudjuk. a kérdés véresen komoly: mennyi áldozattal, oktalanul kioltott emberélettel lehet mojd Kuvait számára igazságot szolaáltatni? A szerző többször járt az akkor még varázslatos paradicsomi országban, alkalmasint még a kuvaiti kormány vendégeként is. Szándéka szerint ismerkedni az ország történelmével, gazdagságával, mindennapjaival, s nem rajta múlt, hogy útleírás helyett haditudósítást írt. így vált a -könyv minden sora izgalmas „krimivé": fölpörgetve az eseményeket jut el 1990. augusztus 1-jéig, amikor még a kuvaiti és iraki diplomácia a mondvacsinált „határvitáról” tárgyalgat, s ad ki nyilatkozatot, majd a másnap hajnali támadásig, mely megpecsételni látszott Kuvait sorsát. Megtudhatjuk, hogy Kuvait évszázadok óta külön politikai utakon hajózott, soha nem volt Irak „megyéje", 19- dik kormányzósága. S hogy a háborút követően népirtás- számba ment Húszéin ország- 'lása. Sok iraki menekült is élt Kuvaitban - sorsuk a diktátor kezébe került ... S a pusztítás? Kórházak, számítógépközpontok, bankok, közintézmények, egyetemek, könyvtárak, múzeumok pusz- Itultak el, s már szinte nevetség-számba megy: leszerelték és Baqdadba szállították a Közel-Kelet legnagyobb szórakoztató központjában nemrégiben átadott vidámparkot is. Ma még kérdés: a Szaúd- Arábiában „tétlenségre kény- szerített” kuvaiti kormány - és az emír -, mit talál majd országából, ha egyszer hazatérhetnek? S hogy segít-e Allah, a két nép 'majdani megbékélésében? Mert eddig Mohamed próféta szavai az iraki diktátorhoz és környezetéhez nem értek el. Miszerint a muszlim a muszlimnak testvére, ezért nem árulhatja el, nem csaphatja be, nem hagyhatja cserbe a másikat. Ez a becsületes élet alapja - • A Carlota névre keresztelt autó bizony alig emlékeztet a Samarára, olyan jól sikerült az átöltöztetés. Az alapmodell szépnek aligha nevezhető elejét teljesen megváltoztatták, s ezzel olyan esztétikai formát produkáltak, mely nem darabos, s jobban illik az autó összképéhez. A két téglalap alakú lámpát négy körformájúra cserélték, a kettő- kettő közé helyezték a keskeny hűtőrácsot, a homlokfalát alaposan „lemélyítették”, olyannyira, hogy még két halogén ködlámpának is jutott hely. Ezzel a megoldással, valamint, hogy az autóra kétoldalt és hátul is nagyon precízen felszerelt díszítőelemek kerültek - igazán dinamikus megjelenésűvé vált a Lada. Ehhez a sportos formához nagyban hozzájárul a hátsó ablak mögött lévő spoyler, azaz légterelő, mely ugyanolyan anyagból készült, mint a díszítőelemek. Ez utóbbiak miatt az amúgy magasépitésű kocsi lejjebb került, az út és a jármű közötti magasság 23 centiméter lett. Említésre érdemes változás még —, már ami a külső szemlélődést illeti —, hogy az eredeti kormány helyére kisebbet —, 34 centiméter átmérőjűt — tettek, az első ülések fölé állítható világítóablak került, s hogy a gumiabroncsok könnyűfémfel- niken gördülnek. Nem kétséges: „pofásabb" lett a kocsi, ám ami még énnél is fontosabb, érzésem szerint alaposan javultak az aerodinamikai, s ezáltal a menettulajdonságok. A pécsi Garancia Kereskedelmi és Ipari Részvénytársamaráktól —, is hallatlanul stabil maradt az autó, szinte az útra ragadt, s csak igazán nagy kanyarvételi sebességnél sodródott. Sajnos nem sikerült információt szereznem a Carlota légellenállási értékéről, de gyanítom, az eredeti változathoz képes^ némileg talán ez is csökkent. S ha már a menettulajdonságoknál tartunk: nyolcvan 'kilométeres sebesség fölött kissé jobbra húzott az autó, 110-nél pedig úgy elkezdett rázni a kormány, hogy szorosan kellett fogni, nehogy kiugorjon az ember kezéből. Ami érdekes, 120-nál viszont a rázkódás abbamaradt. Nyilván beállítási hibáról lehetett szó, mely könnyen elhárítható. A Carlota műszaki paraméterei különösebb említést nem érdemelnek, hiszen a mutatók megegyeznek a gyári 1500-as, ötsebességes kocsi adataival. Ami ellenben figyelemreméltó: a Samara elektronikus rendszerét Bosch-ra cserélték, s ez nemcsak a világításra vonatkozik. Ugyamis sok a panasz a Lada Samarák gyújtására, ezért a gyújtáskapcsolót, az önindítót is a Bosch-tól szerzik be. Ami kétségtelen tény, a Carlotát tíz napig nyúztam, de ez idő alatt semmilyen indítási nehézség, sem műszaki hiba nem fordult elő. Többen megkérdezték, mikortól lehet nálunk megvásárolni a Carlotát. Mint megtudtam, a Garancia tárgyal — választékbővítés miatt — a belga céggel, s várhatóan a közeljövőben elkezdik az árusítást. De a tervek között szerepel, hogy a „tupírozási", azaz a felöltöztetési munkálatokat Pécsett végzik majd . . . Roszprim Nándor Mire felépült, kisebb lett a lakás Szentlőrincen, az Ifjúság úton szemet gyönyörködtető, többszintes épületek állnak. A magastetős, függőfolyosós házak lakói a kulcsok átvétele óta keresik az igazukat. Eddig hiába fordultak bárhova, senki nem segített rajtuk. Nemrég ügyvédet fogadtak, hogy bírói úton kapjanak orvoslást a panaszaikra. Fónai Ferenc, a ház közös képviselője, a második emeleten lakik. Náluk az ablakokon befolyik a víz, repednek a falak. A bejárati ajtajukat mór kicserélték. A lakás alapterülete is kisebb, mint amennyit kifizettek. Később költözhettek be, nem márciusban, ezért nem kaphattak a vállalattól vissza nem térítendő kölcsönt: — Nagyon vártuk már ezt a lakást, mert ez az első saját otthonunk, örültünk neki, de nagyon gyorsan jöttek a borús napok. Kezdődött azzal, hogy három négyzetméterrel kisebb a lakásunk, mint amennyit kifizettünk, majd lecserélték a radiátorokat, mert rosszakat tettek fel. Kérdéses volt, hogy lesz-e fűtésünk. A tapétázás helyett meszeltek, és még hosszan folytathatnám, úgy tudjuk, hogy még telek- könyvezve sincsenek a lakásaink. Már mindenkit megkerestünk, hogy segítsenek rajtunk, de eddig csak az új tervrajzok készültek el, más nem történt. A szerződések megkötésekor 1987-ben 14 000 forint volt a négyzetméterenkénti ár, mire 1989 júliusában átadták a házat, ez 2400 forinttal emelkedett. A kulcsok átvétele után a lakók egy része bosszankodva vette tudomásul, hogy négyzetméterekkel kisebb a lakása, mint amennyit kifizetett. A harmadik szinten élő családok többet fizettek azért, hogy a tetőteret beépíthessék, mint kiderült, a semmiért. — A padlásra nem vitték fel a közműveket és a tetőablakokat sem építették be — folytatja Fónai László. — Szó volt arról is, hogy felhúzzák a leválasztó falakat is, azok sincsenek meg, egyedül a padlásfeljáró helye maradt ki. Van olyan lakás, ahol nem nyitható egyáltalán az erkélyajtó, s mindössze egy ablakon át lehet szellőztetni. Tizenheten szeretnénk pert indítani, ügyvédet már fogadtunk, talán akkor végre minden megoldódik. A kivitelező, a KISÉPTERV gmk vezetője, Heinemann István szerint, mindent a tervben előírtaknak megfelelően csináltak meg. Az épület acélszerkezetes, modul-rendszerű. Itt alkalmazták először ezt a technológiát. Az átadással igaz, hogy három hónapot csúsztak, de ez az építkezés megkezdésekor várható volt, mert a területmódosítás miatt később kezdődött. A hibákat folyamatosan javítják és a szellőzőket is felszerelik. A lakásokat a MÉV építtette a dolgozóinak: munkáltatói támogatást adott, területet keresett Szentlőrincen. Berkes Sándor kísérte végig az építkezés menetét. Elmondta, hogy az eredeti tervekben nem szerepelt a tetőtér beépítése, ezért a kivitelezőnek nem kellett falakat építeni, szigetelést készíteni, a közműveket felvinni. A lehetősége adott annak, hogy egy 24 négyzet- méteres szoba kialakítható a lakások fölött. A ház eredetileg Szentlőrincen, a Mikszáth Kálmán utcában épült volna fel. Ott nem volt távfűtés, ezért került végül is az Ifjúság útra, ahol már egy módosított terv szerint épült fel a ház, ezért lett más egyes lakások alapterülete. A műszaki átadás után, újra fel kellett volna mérni a lakásokat, és új költségvetést kellett volna készíteni. A lakók gondjairól mi is értesültünk, ezért a BARANYATERV -vei egy új felmérést készítettünk. A legegyszerűbb megoldás az lenne, ha új költségelosztás készülne, és az alapján korrigálnák a befizetett összegeket. Az Ifjúság úti lakások a szentlőrinci Petőfi Lakásszövetkezet kezelésében vannak. Az építkezés idején csak a pénzt kezelték, és mint az elnök, Gábor Tivadar elmondta, a BAR ANYATERV-vei elkészítették a pótlólagos felmérést, amit ki is fizettek. A 32 lakás telek- könyvezése sincs meg, mert az alapterületek körüli vita még tart. A lakásszövetkezet csak a műszaki átadás után vette át a lakásokat, addig mindent a MÉV intézett. Lehet, hogy annak a 17 családnak van igaza, aki ügyvédet fogadott és peres útra terelte az ügyet? Kozma Ferenc Sz. K. fi lakok perelnek
