Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1991-01-21 / 20. szám

1991. január 21., hétfő aj Dunántúlt napló 3 B ékésen álldogálok egy szombat délelőt­ti hétvégi bevásárlás alkalmával egy pécsi ABC pénztársorában. Áremelés után. Hogy melyik után? Tartok tőle, ez a fogalom januártól datálhatatlanná vált. Állok és nézelődöm. Négy év körüli kisfiú tor- koszakadtából ordít, vala­hol a sor közepén. Mi a baja? Minden áron szeret­né ellopni kedvenc Donald rágógumiját, nem hajlandó a papa kosarába tenni, aztán kifizetni. Láthatólag, nincsenek számára érvek. A pénztárosnő hosszú lajstro­mából feltekintve, még tü­relemmel, kéri: engedjék őket a sor elejére. A rágó­gumi bevallásos alapon ki­fizettetett, az éktelen alap­zaj elcsitult. A következő jelenet mély csendben zajlik. A nyugdíjas bácsi kirakja ko­sarából kedvenc nápolyiját, meg a fél kg almát, így kikerül a „cehh" abból az egy százasból. A soron le­vő kosár tartalmát nem lá­tom, csak arra leszek fi­gyelmes, hogy a pénztáros hölgy felettébb zaklatottan felugrik, körbefutja a pénz­tárgépet (mintha sámán­táncot járna!), hangosan énekel valami ismeretlen (talán improvizált) dalla­mot, aztán mintha mi sem történt volna: visszaült szé­kébe, s a gép tovább csat­togott . . . Odakerülök, zavarodott mosollyal üdvözöl, majd hozzáteszi, „régen látta­lak1'. Visszaüdvözlöm, de olyan részvét mosollyal, és semmi kedvem rádöbbente­ni a szomorú valóságra, hogy valóban „régen" ta­lálkoztunk. Nem akarom megzavarni, zavarja éppen elég más. Aztán bonyolítom rendes hétközi bevásárlásaimat nagy ABC-ben, kis boltban, még a Konzumba is sikerül mostanság bejutnom. Vá­sárlás közben nézelődöm. Táncoló pénztárossal rit- ká'n,' de fáradttal, ingerült­tel, kapkodóval annál többel találkozom. Nem köszön­nek, nem mosolyognak, de én nem haragszom. K. Zs. azt meséli, hogy időnként arra ébred éjsza­kai szorongó ólmából, hogy nem jut eszébe a kenyér ára, de az is előfordult már, hogy férje csillapítot­ta le az álmában 2,20-at kiabáló asszonyt. A kez­dők között akadt, aki ko­rábban otthon memorizált, mára azonban ez is érvé­nyét vesztette — nem érde­mes. Ahol az átárazás tempót tud tartani a drágulással, kevesebb a gond, de saj­nos gyakran előfordul, hogy se régi, se új ár nem de­rül ki a termékről sem a pénztáros, sem a kedves vevő számára. így aztán gyakran előfordul, hogy a végösszeg túllő a pénztár­cán. Lassan az sem lesz meglepő, ha a pénztáros, a vevő neurózisa után ma­ga a pénztárca is beleesne e kórba ... Z. M.- Te jó Ég! Ezt most milyen árban adjuk? Felvételünk a pécsi, Szigeti úti ABC-ben készült. Fotó: Löffler Gábor Biztos pont a bizonytalanság Garancia—Új DN autóteszt Lada Samara Carlota Találkozót szervezett a napok­ban Kaposváron a Népművelők Egyesületének helyi csoportja. Szán­dékuk az volt, hogy használható ötleteket adjanak a nemrégiben megyei rangot kapott város önkor­mányzatának a négy évre szóló kulturális terv kidolgozásához. A hosszú vitában a kultúra leg­különbözőbb területein dolgozó szakemberek elmondták véleményü­ket, s ezekben leginkább a saját művészeti águk problémáira hívták föl a figyelmet. Természetesen nem lepődhettünk meg ezen, hiszen min­denütt válságos periódus van. Ami miatt azonban nem lehetett igazán konstruktiv a találkozó, an­nak egyszerű magyarázata van: ma még az önkormányzatok sem tud­ják, hogy a jövőben milyen költség- vetéssel dolgoznak, mennyi jut ösz- szességében a kultúrára. Így fölös­leges lenne arról is beszélni, mi­lyen mértékben támogatnak majd egy-egy területet. A tanácskozáson megjelent Sza­bados Péter polgármester, aki ma­ga is szakmabéli, hiszen a Somogy Megyei Művelődési Központ éléről került a polgármesteri székbe — el­mondta: az már biztos: a kultu­rális tervezéskor az oktatás kap prioritást. A résztvevők megegyeztek abban, hogy februárban — amikor a re­mények szerint már konkrét idevo­natkozó számok is lesznek — újra találkoznak, hogy a felhasználható pénzek ismeretében folytassák a párbeszédet. (Varga) — Ez Lada Samara? — kér­dezték ismerősök és ismeret­lenek, miközben csodálkozá­sukat nem leplezve körbejár­ták a hollófekete, ötajtós, 1500 köbcentiméteres kocsit. Szó, ami szó, volt mit nézni ezen a járművön, melyet Brüsszel­ben, az AVTO—LADA cégnél szabtak át. ság jóvoltából majd 1500 ki­lométert mentem a kocsival: amit igazán meglepőnek ta­láltam, éles kanyarokban - eltérően a gyári építésű Sa­Fölpakolták a vidámparkot is... a véres gyöngyszem: Kuvait Egy riportkönyvnek soha nagyobb - és szomorúbb aktualitást mint napjainkban. M. Szabó Imre „A véres gyöngyszem: Kuvait" cí­mű munkája a napokban kerül a könyvesboltokba vagy az utcai könyvterjesztők standjaira, s bár oly sok mindent megtudtunk a kö­zelmúltban erről a közel-keleti kis országról, mégiscsak érdemes be­lelapozni, elolvasni, hiszen a té­mában alapműnek tekinthető. Egy csipetnyi a kuvaiti hét­köznapokból, az ország tör­ténelméből, az iraki interven­ció kezdetéről és lefolyásáról, a rettegés napjairól, s az azt követő diplomáciai hadműve­letekről . . . Egy könyvet egy­szer le kell zárni és nyomdá­ba adni, így a szerzőnek már nem volt ideje arra, hogy ki­várja a fejleményeket, hogy végszóként lejegyezze azt, ami ma a világot foglalkoz­tatja: megindult a „Sivatagi Vihar" hadművelet a történe­lem eddiqi legnagyobb légi­csapatával. S hogy mi lesz a (vége — ma még mi sem tud­juk. a kérdés véresen ko­moly: mennyi áldozattal, ok­talanul kioltott emberélettel lehet mojd Kuvait számára igazságot szolaáltatni? A szerző többször járt az akkor még varázslatos para­dicsomi országban, alkalma­sint még a kuvaiti kormány vendégeként is. Szándéka szerint ismerkedni az ország történelmével, gazdagságával, mindennapjaival, s nem rajta múlt, hogy útleírás helyett haditudósítást írt. így vált a -könyv minden sora izgalmas „krimivé": fölpörgetve az ese­ményeket jut el 1990. au­gusztus 1-jéig, amikor még a kuvaiti és iraki diplomácia a mondvacsinált „határvitáról” tárgyalgat, s ad ki nyilatko­zatot, majd a másnap haj­nali támadásig, mely megpe­csételni látszott Kuvait sorsát. Megtudhatjuk, hogy Kuvait évszázadok óta külön politi­kai utakon hajózott, soha nem volt Irak „megyéje", 19- dik kormányzósága. S hogy a háborút követően népirtás- számba ment Húszéin ország- 'lása. Sok iraki menekült is élt Kuvaitban - sorsuk a dik­tátor kezébe került ... S a pusztítás? Kórházak, számító­gépközpontok, bankok, köz­intézmények, egyetemek, könyvtárak, múzeumok pusz- Itultak el, s már szinte ne­vetség-számba megy: leszerel­ték és Baqdadba szállították a Közel-Kelet legnagyobb szórakoztató központjában nemrégiben átadott vidám­parkot is. Ma még kérdés: a Szaúd- Arábiában „tétlenségre kény- szerített” kuvaiti kormány - és az emír -, mit talál majd országából, ha egyszer haza­térhetnek? S hogy segít-e Allah, a két nép 'majdani megbékélésében? Mert eddig Mohamed próféta szavai az iraki diktátorhoz és környeze­téhez nem értek el. Miszerint a muszlim a muszlimnak test­vére, ezért nem árulhatja el, nem csaphatja be, nem hagy­hatja cserbe a másikat. Ez a becsületes élet alap­ja - • A Carlota névre keresztelt autó bizony alig emlékeztet a Samarára, olyan jól sikerült az átöltöztetés. Az alapmo­dell szépnek aligha nevezhető elejét teljesen megváltoztat­ták, s ezzel olyan esztétikai formát produkáltak, mely nem darabos, s jobban illik az autó összképéhez. A két tég­lalap alakú lámpát négy kör­formájúra cserélték, a kettő- kettő közé helyezték a kes­keny hűtőrácsot, a homlokfa­lát alaposan „lemélyítették”, olyannyira, hogy még két ha­logén ködlámpának is jutott hely. Ezzel a megoldással, va­lamint, hogy az autóra két­oldalt és hátul is nagyon pre­cízen felszerelt díszítőelemek kerültek - igazán dinamikus megjelenésűvé vált a Lada. Ehhez a sportos formához nagyban hozzájárul a hátsó ablak mögött lévő spoyler, az­az légterelő, mely ugyanolyan anyagból készült, mint a dí­szítőelemek. Ez utóbbiak mi­att az amúgy magasépitésű kocsi lejjebb került, az út és a jármű közötti magasság 23 centiméter lett. Említésre ér­demes változás még —, már ami a külső szemlélődést illeti —, hogy az eredeti kormány helyére kisebbet —, 34 centi­méter átmérőjűt — tettek, az első ülések fölé állítható vi­lágítóablak került, s hogy a gumiabroncsok könnyűfémfel- niken gördülnek. Nem kétsé­ges: „pofásabb" lett a kocsi, ám ami még énnél is fon­tosabb, érzésem szerint ala­posan javultak az aerodina­mikai, s ezáltal a menet­tulajdonságok. A pécsi Garancia Kereske­delmi és Ipari Részvénytársa­maráktól —, is hallatlanul sta­bil maradt az autó, szinte az útra ragadt, s csak igazán nagy kanyarvételi sebességnél sodródott. Sajnos nem sikerült információt szereznem a Car­lota légellenállási értékéről, de gyanítom, az eredeti változat­hoz képes^ némileg talán ez is csökkent. S ha már a menet­tulajdonságoknál tartunk: nyolcvan 'kilométeres sebes­ség fölött kissé jobbra húzott az autó, 110-nél pedig úgy el­kezdett rázni a kormány, hogy szorosan kellett fogni, nehogy kiugorjon az ember kezéből. Ami érdekes, 120-nál viszont a rázkódás abbamaradt. Nyil­ván beállítási hibáról lehetett szó, mely könnyen elhárítható. A Carlota műszaki paramé­terei különösebb említést nem érdemelnek, hiszen a mutatók megegyeznek a gyári 1500-as, ötsebességes kocsi adataival. Ami ellenben figyelemreméltó: a Samara elektronikus rend­szerét Bosch-ra cserélték, s ez nemcsak a világításra vonat­kozik. Ugyamis sok a panasz a Lada Samarák gyújtására, ezért a gyújtáskapcsolót, az önindítót is a Bosch-tól szer­zik be. Ami kétségtelen tény, a Carlotát tíz napig nyúztam, de ez idő alatt semmilyen in­dítási nehézség, sem műszaki hiba nem fordult elő. Többen megkérdezték, mi­kortól lehet nálunk megvásá­rolni a Carlotát. Mint meg­tudtam, a Garancia tárgyal — választékbővítés miatt — a belga céggel, s várhatóan a közeljövőben elkezdik az áru­sítást. De a tervek között sze­repel, hogy a „tupírozási", az­az a felöltöztetési munkálato­kat Pécsett végzik majd . . . Roszprim Nándor Mire felépült, kisebb lett a lakás Szentlőrincen, az Ifjúság úton szemet gyönyörködtető, többszintes épületek állnak. A magastetős, függőfolyosós há­zak lakói a kulcsok átvétele óta keresik az igazukat. Ed­dig hiába fordultak bárhova, senki nem segített rajtuk. Nemrég ügyvédet fogadtak, hogy bírói úton kapjanak or­voslást a panaszaikra. Fónai Ferenc, a ház közös képvise­lője, a második emeleten la­kik. Náluk az ablakokon be­folyik a víz, repednek a falak. A bejárati ajtajukat mór ki­cserélték. A lakás alapterülete is kisebb, mint amennyit kifi­zettek. Később költözhettek be, nem márciusban, ezért nem kaphattak a vállalattól vissza nem térítendő kölcsönt: — Nagyon vártuk már ezt a lakást, mert ez az első sa­ját otthonunk, örültünk neki, de nagyon gyorsan jöttek a borús napok. Kezdődött azzal, hogy három négyzetméterrel kisebb a lakásunk, mint amennyit kifizettünk, majd le­cserélték a radiátorokat, mert rosszakat tettek fel. Kérdéses volt, hogy lesz-e fűtésünk. A tapétázás helyett meszeltek, és még hosszan folytathatnám, úgy tudjuk, hogy még telek- könyvezve sincsenek a laká­saink. Már mindenkit meg­kerestünk, hogy segítsenek rajtunk, de eddig csak az új tervrajzok készültek el, más nem történt. A szerződések megkötésekor 1987-ben 14 000 forint volt a négyzetméterenkénti ár, mire 1989 júliusában átadták a házat, ez 2400 forinttal emel­kedett. A kulcsok átvétele után a lakók egy része bosszan­kodva vette tudomásul, hogy négyzetméterekkel kisebb a lakása, mint amennyit kifize­tett. A harmadik szinten élő családok többet fizettek azért, hogy a tetőteret beépíthessék, mint kiderült, a semmiért. — A padlásra nem vitték fel a közműveket és a tetőabla­kokat sem építették be — foly­tatja Fónai László. — Szó volt arról is, hogy felhúzzák a le­választó falakat is, azok sin­csenek meg, egyedül a pad­lásfeljáró helye maradt ki. Van olyan lakás, ahol nem nyitható egyáltalán az erkély­ajtó, s mindössze egy ablakon át lehet szellőztetni. Tizenhe­ten szeretnénk pert indítani, ügyvédet már fogadtunk, ta­lán akkor végre minden meg­oldódik. A kivitelező, a KISÉPTERV gmk vezetője, Heinemann Ist­ván szerint, mindent a tervben előírtaknak megfelelően csi­náltak meg. Az épület acél­szerkezetes, modul-rendszerű. Itt alkalmazták először ezt a technológiát. Az átadással igaz, hogy három hónapot csúsztak, de ez az építkezés megkezdésekor várható volt, mert a területmódosítás miatt később kezdődött. A hibákat folyamatosan javítják és a szellőzőket is felszerelik. A lakásokat a MÉV építtet­te a dolgozóinak: munkáltatói támogatást adott, területet ke­resett Szentlőrincen. Berkes Sándor kísérte végig az épít­kezés menetét. Elmondta, hogy az eredeti tervekben nem sze­repelt a tetőtér beépítése, ezért a kivitelezőnek nem kel­lett falakat építeni, szigete­lést készíteni, a közműveket felvinni. A lehetősége adott annak, hogy egy 24 négyzet- méteres szoba kialakítható a lakások fölött. A ház eredeti­leg Szentlőrincen, a Mikszáth Kálmán utcában épült volna fel. Ott nem volt távfűtés, ezért került végül is az Ifjú­ság útra, ahol már egy mó­dosított terv szerint épült fel a ház, ezért lett más egyes lakások alapterülete. A mű­szaki átadás után, újra fel kellett volna mérni a lakáso­kat, és új költségvetést kellett volna készíteni. A lakók gond­jairól mi is értesültünk, ezért a BARANYATERV -vei egy új felmérést készítettünk. A leg­egyszerűbb megoldás az len­ne, ha új költségelosztás ké­szülne, és az alapján korri­gálnák a befizetett összege­ket. Az Ifjúság úti lakások a szentlőrinci Petőfi Lakásszövet­kezet kezelésében vannak. Az építkezés idején csak a pénzt kezelték, és mint az elnök, Gábor Tivadar elmondta, a BAR ANYATERV-vei elkészítették a pótlólagos felmérést, amit ki is fizettek. A 32 lakás telek- könyvezése sincs meg, mert az alapterületek körüli vita még tart. A lakásszövetkezet csak a műszaki átadás után vette át a lakásokat, addig mindent a MÉV intézett. Lehet, hogy annak a 17 családnak van igaza, aki ügy­védet fogadott és peres útra terelte az ügyet? Kozma Ferenc Sz. K. fi lakok perelnek

Next

/
Thumbnails
Contents