Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)
1991-01-19 / 18. szám
1991. január 19., szombat aj Dunöntüit napló 11 Mérlegen a baranyai múzeumok jövője Pierre Székely szobrainak legnagyobb része már a helyére került Fotó: Szundi György Hát szűk esztendő vagy szemléleti megújulás? Budapest és Eger után . a harmadik leglátogatottabb múzeumi hálózattal Baranya és Győr-Sopron megye büszkélkedhet. Az utóbbi esztendőkben az érdeklődök száma az évi 1,2 milliót is meghaladta. A nagymúltú, 1904-ben alapított, a tudományos kutatóhelyi rangot az elsők között elnyerő Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága 47 tagintézményt működtet — a főváros után a legtöbbet az országban. A küszöbön levő pénzügyi szűk esztendő ellenére sem szeretne lemondani látogatóiról, sőt ahol lehetséges, szolgáltatásainak bővítésére törekszik. — A megye idegenforgalmát, valutáris bevételét is jelentős mértékben befolyásoló múzeum tervei összhangban vannak a helyi, önkormányzati törekvésekkel, amely éppen Pécs jövője érdekében kíván építeni a történelmi város múltbéli értékeire - mondja dr. Ujváry lenő, a múzeum igazgatója. — A tervek szerint február 16-án nyitja meg kapuit a különös varázsú Schaár- ház Pécsett, a Káptalan utcában, az új esztendő tavaszára elkészül a Zsolnay-család emlékszobája, amely a Zsolnay Múzeumot gazdagítja, és sikerült megoldást találni a Franciaországban élő magyar származású nagy szobrász, Székely Péter monumentális szobrainak esztétikus elhelyezésére is. A korábbi elképzelésnek megfelelően a Káptalan utcai Modern Képtár udvarára kerülnek még a nyári szezon előtt. És hogy a további jó híreket soroljam - az egyesült államokbeli Getty Alapítvány komoly összegekkel járult ahhoz,' hogy a Dóm majdani megnyitásra váró kőtárának rekonstrukciója a kívánt ütemben haladjon. Végül a Csont- váry iránti érdeklődésről, tehát a tervezett vándorkiállítás — egy világkörüli út — esélyéről árulkodik egy ugyancsak jelentős támogatás, amellyel a holland kormány járul a korszakos jelentőségű müvek restaurálásához. — Beszélgetésünknek most mégis a pénzszűke, a támogatás mikéntje, az új helyzetnek meglelelő lunkció ad időszerűséget.- Mielőtt erről is szót ejtenénk, hadd említsem zárásul a Zágrábi Múzeumi Központtal kiolakitott, elmélyült kapcsolatunkat. Az idén a mi közvetítésünkkel állítanák ki a „Mátyás és kora” című, a Budapesti Történeti Múzeumban 1990-ben bemutatott anyag válogatását, amit horvátországi dokumentumok . gazdagítanának, közös tárlatra vállalkoznánk a reneszánszról, a szecesszióról, gótikus műemlékekről. A zágrábiak szeretnék behatóbban megismerni Mar- tyn Ferenc festőművész életművét, és kérték, hogy a XIX. század nagy festőjének, Munkácsy Mihálynak a bemutatásában Is legyünk a segítségükre. Mi többek közt horvát keramikusokat, Ferdinand Kul- mer, Oskar Herman festőművészeket, illetve alkotásaikat fogadnánk, és az új év legjelentősebb eseményeként tarthatjuk számon a horvátországi szobrászat 1000 éves történetét bemutató kiállítást is, ha közös terveinket meg tudjuk valósítani. Itt említhető Ivo Dulde szakrális' tematikájú műveinek bemutatása is a pápa magyarországi látogatása idején vagy Petar Dobrovic esetleges budapesti tárlata. Mindezt azért sorolom, hogy — ha csak a képzőművészetre, építészeti, művészettörténeti értékekre tekintünk — fogalmunk legyen a falainkon belül folyó értékőrző és -mentő munkáról. És azért is, mert nagyon csínján kell bánni a fogalmakkal, esetenként elmélyült elemzésre van szükség, amikor pénzszűkét emlegetünk.- Ez azt jelenti, hogy van pénz, csak rosszul költjük el? — Ezt nem lehet valamiféle számtani feladványként kezelni: először is meg kell vizsgálni, hogyan tudunk alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz, mi az, amire önerőből képesek vagyunk. Másfelől mélyebb elemzés hiányában a pénzeket sem szabad elvonni, ha egy demokrácia felé haladó országban Európa a pnérce. Ami a mi feladatainkat illeti: a kultúra hagyományosan szűk körű fogalma nem tartható, munkánk nem korlátozódhat az ilyen vagy olyan szempont szerint kiragadott értékekre, hanem a teljes életet kell reprezentálnia. Ügy, hogy az a hétköznapokat, a jelenidőt is bizonyos rálátással fogja át és dokumentálja. A múlt- hoz-jelenhez való életközeli kapcsolódás, az őszintébb viszony önazonosságunk megtalálását, erősítését is jelenti, hozzájárulás a nemzettudat formálásához. — Végül is mennyire tud megbirkózni ezekkel a leiadatokkal a múzeum önállóan?- Hogy az egyik legnagyobb forgalmú, bevételeit tekintve az első helyen álló múzeumi hálózat vagyunk, az a jelentőségünket példázza. Nyilvánvaló, az önkormányzótok segítsége és a központi költségvetésből való részesedés mértéke határozza meg lehetőségeinket az elsők között. Ez a támogatás teheti csak leheltővé, hogy a múzeum jó értelemben véve maradjon populáris - azaz a legszélesebb rétegekhez szóló; a diákság számára az iskolák bevonásával nevelő erejű műhely - ezt a jelleget is szeretnénk erősíteni! -, a felnőttek számára is olcsón látogatható „nyitott” ház. Ez azt hiszem, olyan vívmány, amit meg kell őrizni, így a belépőjegyek emelésére is legfeljebb a májustól kezdődő szezonban gondolhatunk. Különösen egy olyan országiban, mint a miénk, ahol tudomásom szerint 1971-ben a kulturális kiadások 74 százalékát a lakosság finanszírozta és csak a fennmaradó 26 százalékát az állam! Ezek az adatok ugyan régiek, de a helyzet csak romlott azóta, hiszen a kulturális kiadásokra a költségvetésből ma is egy-két százalék jut. Mindamellett szeretnénk az eddigieknél is iobban megfelelni az idegen- forgalmi igényeknek, és ami még az említett szemléletváltáshoz kapcsolódik: az erősen intézményesült, a közönségtől ily módon elidegenült múzeum számára szeretnénk ismét megnyerni a polgárokat; a magángyűjtőket, az adományozókat, a polgári aktivitást. Ma még olyan önkéntes adományozók, mecénások, mint a Modern Magyar Képtár ma ismert alapiait megteremtő Gépes/ Kiss Pál, dr. Kunvári Bella és mások - még alig akadnak. Bóka Róbert Schaár Erzsébet „Utca” cimü alkotását március elejétől látogathatják az érdeklődők Pécsett, a Káptalan utca 5-ben Közös álláspont Az Új Dunántúli Napló 1991. január 12-i számában a Nagy Lajos Gimnázium beiskolázásával kapcsolatban megjelent Írás tovább fokozta a jelentkezésekkel és az iskolába történő felvétellel kapcsolatos bizonytalanságot. Minden további félreértés elkerülése végett és az ismételt egyértelmű eligazítás szándékával — a Pécs Megyei Jogú Város önkormányzatának oktatási és sportbizottsága, a püspökség, a Ciszterci Rend és az iskola képviselőjének közös álláspontjaként közöljük az alábbiakat: 1. A Nagy Lajos Gimnázium állami iskola1. Beiskolázási teendőit az erre vonatkozó érvényes rendeletek szabályozzák. Ezeknek megfelelően a jelentkezések feltételeiben és a felvétel során vallási, világnézeti szempontból semmiféle diszkriminációt nem alkalmazhat. 2. Az iskola a jövő tanévben is öt első osztályt indít, osztályonként 36 tanulóval. Ezek közül három osztály speciális (angol, kémia, informatika), két osztály általános tantervű lesz. A speciális osztályokba jelentkezők február utolsó hetében felvételi vizsgán vesznek részt. A két általános tantervű osztályban lei- vételi vizsga nem lesz. A tanulni kívánt idegen nyelvek tekintetében a decemberi tájékoztatóban megjelentek szerint kell eljárni, tehát a felvételi jelentkezési lapon három nyelv feltüntetését kérjük kezdő vagy haladó szint megjelöléssel. 3. Ismeretes, hogy lehetőség van iskolai keretek közti fakultativ hitoktatásra. Tekintettel arra, hogy a katolikus hitoktatás feltételei iskolánkban jók, s hogy a hittan tanulása iránti igény is nőtt, egyik általános tantervű osztályunkban — amennyiben a szülők részéről erre jelentős igény van — biztosítani tudjuk a hittan osztálykeretben, rendes órarendi óraként való tanítását. Csatlakozó óraként természetesen minden tanulónk számára lehetséges a hittan fakultatív tárgyként való felvétele. Megkönnyítené munkánkat, ha a jelentkezési lapon a nyelvigény mellett a hittantanulás szándékát is jeleznék. Erre ilyen módon is van lehetőség, nem kötelező tehát a szándéknyilatkozat megküldése. 4. Ami az általános tantervű osztályokba való jelentkezést és a felvételt illeti, megismételjük, hogy az ide jelentkezetteknek felvételi vizsgát nem kell tenniük. A dr. Arató M. Orbán mb. ciszterci házfőnök, hittanát részére küldött (plébánosi ajánlással ellátott) szándéknyilatkozatok és az általa tervezett szombat délelőttönkénti felvételi beszélgetés nem helyettesíti az általános iskolán keresztül történő jelentkezést, és nem tekinthető felvételi vizsgának. Célja a szülői igényék valós és pontos felmérése, és annak megállapítása, hogy a tanulók hit- és általános műveltségbeli ismeretei milyen szintűek, s hogy erre alapozva milyen tantervi anyaggal és követelményekkel lehet a legeredményesebben kezdenie hitoktatást. Ez utóbbi tekintetében ugyanis joggal feltételezhető, hogy a tanulók ismeretei rendkívül eltérőek, s mivel hittankönyvek még nincsenek, 'időigényes és nagy felelősséggel járó munka a tantervi anyag szeptemberi előkészítése. 5. A vidékről jelentkezőknek fontos tudniuk, hogy a Nagy Lajos Gimnáziumnak nincs önálló kollégiuma. Fiú tanulóink a Hunyadi 'Mátyás, leány tanulóink a Geisfer Eta kollégiumba nyerhetnek felvételt. Iskolánk a felvett és kollégiumi elhelyezést kérő vidéki tanulók felvételét javasolni fogja, de a döntés az említett intézmények hatáskörébe tartozik. Póla József igazgató A gyilkos gyilkos marad, akár ideológiai, akár politikai okokból gyilkol is Az embertelenség áldozatai „A szovjet nem ideológiai, hanem politikai okokból deportált.” (?) (Egy kortárs csendes dör- mögése egy könyvismertetés olvasása közben) Negyven éven keresztül imég a jajkiáltás jogát is megvonták tőlünk, és egy generáció nőtt fel az iskolákban úgy, hogy a történelem teljesen hamis képben jelenik meg náluk. Látjuk és érezzük ezt ma azoknál az ifjaknál és már idősödőknél is, akik pedig napjainkban hangadók akarnak lenini a magyar politikai életben. Éppen ezért olvasta még a negyven évvel ezelőtti idők kortársa is nagy érdeklődéssel azt a könyvet, amely az általa ugyan jól ismert — de eddig félelemből nem hangoztatott embertelenségek egyik meg nyilvánuló sárál, a magyar állampolgároknak a szovjet munkatáborokban vég zett ra bszo'l ga m unkájáról száll, és amely könyv talán elindítja azt az ismeretáradatot, amely a rabszolga- sorba döntött, tömegsírokba gyilkolt, embertelen módon megölt, karóba húzott, elevenen elásott erribecsoportok sorsát mutatják be. Olyanokét, akiknek egy bűnük volt: magyarországiak, illetve magyarok váltók. A Helyzet c. lap 1990. december 15-i számában Wal- •linger Endre ismertetést közöl Füzes Miklós: Modern rabszolgaság című, és a Szovjetunióba a háború befejezése után deportált magyar állampolgárok, jobbára német származású vagy 'német nevű polgári személy: gyeréklány, édesanya, férfi vallomása alapján írt könyvéről. Hogy tetszik-e egy könyv tartalmilag és stílusában valakinek, az mindenkinek személyes joga. Arról nem vitatkozom. De ha valami történelmi és jogi következtetéseket von le, illetve ilyen tételeket állít fel, akkor nem hallgathatok. „Mert vétkesek közt cinkos, aki néma" — mondja Babits. Miről is van szó? Waílin- ger Endre - aki pedig velem együtt szintén kortársa az elmúlt idők történetének - következtetése szerint nem szabad a Szovjetun iába történt deportálásokat erkölcsileg és jogilag azonos módon megítélni a holocausttal, a civilek hadifogoly- táboraival, mert hisz a szovjet birodalomnak „élő munkaerőre volt szüksége, nem pedig tömegsírokra”, egyébként is „a szovjet nem ideológiai, hanem politikai okokból deportált”. A politikai okok között pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy „az ország félmilliós németségének mintegy kétharmada a Volksbund tagja vagy aktív támogatója volt", egyébként is a „Magyarországról az SS-be besorozottak közül mintegy százezer fiatal népi német önként, dalolva jelentkezett a hírhedt alakulatokba". Kedvem lenne, ezeket az idézeteket tételenként bonc- kés alá venni, de erre a rendelkezésemre álló lehetőség kevés. Ezek a tételek nagy vita, iU. vaskos kötetek témája lehetne, kiindulva a címnek választott tételből. Szinte az az érzésem, hogy Wall inger Endre a kartársaim közül azok közé a szerencsések közé tartozik, akik meqúszták az fdeoló- aiai tanfolyamokat, esetleg ún. esti egyetemeket. Hisz ő is jól tudja, hogy ilyen tétel hangoztatása ideológiai képzetlenség bélyegét nyomta rá az emberre az elmúlt évtizedékben, és nem hiszem, hogy egy újságírónak megengedték volna, hogy ideológiailag függetlenül nyilvánítson politikai véleményt. Hisz még emlékezhetünk rá, hogy Sztálin 1945. május 9én a Szovjetunió népéhez Intézett beszédében ezt mondta: „...A szláv népek évszázados harca a német zsarnokság felett aratott győzelemmel végződött..." Érdekességképp 1945-ben Pécsett megalakult a Magyarországi Szlávok Antifa- ' siszta Szövetsége. Iskolákban a szláv kapcsolatokat kellett hangoztatni stb. Politika ez vagy ideológia? Vagy ideológiailag irányított politika? „Zavaró számomra helyenként a szerző szemlélete is" — írja Wallinger Füzes Miklós könyvéről. Én is ugyanezt mondom Wallinger ismertetéséről. Nem vitatkozhatom vele, hogy az a bizonyos Volksbund valóban olyan ördögi szervezet volt, mint ahogy azt az elmúlt évtizedekben bemutatták? Vagy pedig voltak abban olyanok is, akik abban csak 'nemzetiségi létük szervezetét látták? Ezt majd a történelem remélhetőleg most már ha- ' marosan tisztázza. Az az állítása pedig, hogy az SS- be mintegy százezer fiatal népi német önként, dalolva jelentkezett, enyhén szólva súlyos történelmi tévedés, s Pár ezerre tehető az „önként” belépettek száma. Ezek a magyar állampolgárságukat el is veszítették a belépés tényével. A későb- ; biek során a kényszerbesorozottakat pedig bűnösöknek tekinteni igen nagy hiba. Majd még ezt is megírják egyszer, hogyan szökött meg 1 egész falu férfi lakossága éjjelenként a német sorozás . elől, és jelentkezett önként magyar alakulatoknál azonnali behívásra. (Szűkebb ismeretségi körömből is tudnék erről bőven beszélni. Arról is, hogyan vjtték vissza többször ezeket a német so- i rozóbizottsághoz fegyveres kísérettel. Ugyancsak nagy : volt az „önkéntes" dalolás.) f Arról sincs mód most vitatkozni, hogy a háború alatt (és nem utána) hadi- j munkára fogott polgári lakos- £ ság — azok tényleges és jogi • helyzete azonos volt-e a né- f met, ill. a szovjet részről, i (önként jélenfkeztek-e em- t béri módon bántak-e velük, i stb.) Majd még talán meg- t érjük, hogy erről is olvasha- { tünk „egy-két igaz lapot". I Egy biztos: emberek tömege § pusztult embertársai a'kara- ; tóból. És a kortárs — aki megbocsátani tud, de feledni nem - lelki szemei előtt | látja a máramarosszigeti zsidó testvérei halálmenetét, j de látja a Szekszárdra gya- ? fogmenetben behajtott né- > met testvérei hasonló mene- s tét 1944 decemberében, ka- i rácsony másnapján, közvet- ; len ismeretségből tud a fel- ( vidéki magyarság elhurcoló- j sáról, a délvidékiek legyilko- fásáról, a Mamiu-gárda rém- f Tetteiről Erdélyben, nem tud j szabadulni attól az érzéstől, I hogy mindez egy- és ugyan- S annak a tömeggyilkosság- [ nak a része. A gyilkos pe- ; dig gyilkos marad, . akár f ideológiai, akár politikai j okokból gyilkol is. Legfel- I jebb a gyilkosság végrehaj- I fásának „humánusságárál” I lehet vitatkozni. És azért | azonosítom magam Füzes I Miklósnak Wallinger Endre j által ‘kifogásolt tételével: I „Éppen ideje, hogy a tör- I ténteket azonos módon ítél- I jük meg . . És ezért már | évtizedek óta részt veszek a I pécsi zsidó templomban min- | den év július elején az em- | fékezésen, és a kadis ima | elhangzása közben gondolok I mindenkire, akik az ember- I telenség áldozatai lettek. Dr. Rajczi Péter
