Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1991-01-16 / 15. szám

Ő üj Dunántúli napló 1991. január 16., szerda Csigabiga gyere ki- Ez a makk, nem lehet megenni, a gesztenyét igen, ez a ráncos piros a csipkebo­gyó, Unom vita minős - a ta­lálkában matatunk a kincsek után és Andrison kívül még három kislány is segít ebben.- Majd lassan kimegyünk az udvarra - mondják.- Gyűjteni togtok újabb ter­méseket? - tudakolom.- Á, nem - néz rám csala­finta mosollyal Váradi Andris. - Húkerezünk!- Húkereztek? - értetlenke­dem. - A tévében van az o bácsi, a Hooker, aki nyomoz és elfogja az elkövetőket - magyarázza Samu Krisztina, Szabó Nelli és Egervári Dóra.- Kik azok az elkövetők és nit követnek el?- Hát valamit elkövetnek valakik - nyomja meg a má­sodik szót Nelli.- És akkor mi -betesszük okét a börtönbe - zárja le a vitát Andris. Pécsen, a rácvárosi óvoda Középső csoportos gyerekei kö­rött üldögélünk. €gy-két asztal megtérítve, rajta a reggeli kifli és a tej. Amikor valame­lyik kisgyerek megéhezik, el­szalad kezet mosni és leül fa­latozni. Nincs sorbanállás, lök­dösődés, nyafogás, mert akkor ehet, amikor szeretne. Az új óvodai módszernek, melyet eb ben az óvodában mór tavaly elkezdett Magyar lázselné ve­zető óvónő, ez a családiasabb étkezési lehetőség csak egy szeletkéie. A Soproni Övónő- keozó Főiskola eqyik oktatójü, 2ilahi lázselné dolgozta ki az áj módszert, melynek lényege, nogy a didaktikusabb oktatást, foalalkozá^t felcserélje a já­tékkal, olyan iátékos napi el- íoqlaltsáaokkol, amely a aye- ekek önkéntesséqere és kér­déseiknek avors megválaszolá­sára. érdeklődésük íelkeltése- e épül. A qyerekeknek ez a módszer o spontaneitást nvtijt- ja. uayanakkor az óvónőtől — néaha teljesen ötletszerűnek is tűnhet o külső szemlélő előtt - sokkal nagyobb tuda- tossáaot kíván meg, mint a korábbi, léoésről lépésre elő­irt, kötelező foglalkozási mó­dok, mondja Magyar Józsefne. A programba a szülőket is be kell vonni, mert segítségük nélkül csak nehézkesen lehet­ne végigjárni. Magyarné erről is sokat tud mondani:- A fiatal anyukák, apukák , tisztelet a kivételnek, nem for dítanak túl nagy figyelmet ar ■a, hogy mindig mindent meg beszéljenek a gyerekeikkel Úgy látom, itt már megváltó zott ez a helyzet, Tavaly ha vonta összehívtam a szülőket, elmondtam, mi mindent csinál­tunk, és az ő gyerekeik miket lettek, s mindig kértem tőlük valamit. Például ősszel őzt, hogy az óvoda kapujában ne dobassák el a talált levelet vagy kavicsot, sőt szedjenek együtt valami érdekes faágat Játékos óvoda és hozzo be ide a gyerek, hogy arról mindjárt beszélget­hessünk. A gyűjtött dolgok nemcsak ,,tananyagok", hanem feldol­gozva díszítik is o csoportszo­bát. Zsákvászonra ragasztott szirmok, ügyes csigaházak. Ar­ra törekednek, hogy a gyere­keket lehetőleg természetes anyagból készített játékok, bú­torok vegyék körül. Ezért ve­szik meg a drága fakockákat, és ezért nem található itt mű­anyag kard vagy fémautó. A gyerekujjak nagy igyekezettel, óvatosan pöttyintik a ragasztót a vászonra, és illesztik rá a mű óvodai „tankönyvből" még öt darabot vehessünk valahon­nan! Ugyanis a rendeknél ke­vesebbet küldött a kiadó és most sehol sem találok hozzá kiegészítést. Megváltoztak az óvodában az ünnepek is. Külön készül­nek minden kisgyerek születés­napjára, titokban rajzolgatják nekik az ajándékot. Az ünnep­napon pedig együtt ülik körül a díszesen megtérített asztalt és közösen örülnek a szép tortának. Karácsonykor sütőt tek az óvónővel linzert, készí­tettek adventi koszorút, csuhá­ból Betlehemet, mondtak ver Mindig nagy élmény a gyerekeknek a közös építés Fotó: Proksza László levélkét. Szép ugye? - kérde­zik, és az óvó néni segítségé­vel meg is számolják: egy, kettő, három virág és egy le­vél. A csiqókat is megszámol­tuk a múltkor, neveti el ma­gát az egyik fiú. A számoláshoz megteszik a csigák, az énekléshez, a vers- mondáshoz meg ió „ürügy" a felröppenő katicabogár, vagy a galagonyabokor az utcán. M agyar Józsefné és többi kol­légája, akik a Zilahiné-féle módszert gyakorolják, maguk­nak gondosan vezetik, miről és hányszor beszélgettek a gye­rekekkel.- Szabadabbak a gyerekek, mint régebben, de nem rosz- szabbak. Viszont sokkal termé­szetesebbek, közvetlenebbek. Az otthoni bánásmódhoz job­ban hasonlít ez a kötelező foglalkozásoktól mentes . napi­rend - mondja Bojás Endréné dajka.- Néhány segédanyag nem mellőzhető itt sem - vesz elő egy könyvet a szekrényből Ma­gyarné. - Például, ha abban tudna segíteni, hogy ebből a könyvből, a „Csodaország" ei­set, énekeltek. Fenyőfát Ma­gyarné nem vett ebbe a cso­portba, mert úgy gondolta, a csillogó-villogó karácsonyfát otthon pillantsák meg először. A gyerekek lelkendező elbe­széléséből úgy tűnik, nem vé­lekedett rosszul. Anyák napján meg beültek az óvodában a gyerekek az anyukák, a nagy­mamák ölébe, és a fülükbe suttogták azt a verset, amit a számukra tanultak. Nem szo­rongtak a fellépés miatt, az öröm maradt meg az ünnep emlékeként. Pécsen a rácvárosi óvoda a Zilahiné-módszer' bázisintézmé­nye, két városi pedagógus munkaközösséget is alakítot­tak. Az új óvodai nevelési program nyújtotta a lehetősé­get, hogy az óvodák választ­hassanak a többféle kínálkozó módszerből, melyiket tartják a tegszimpatikusabbnak. A Zila­hi Józsefné-féle egy ezek kö­zül. S mint minden módszer­nek, ennek is előfeltétele a gyermeket szerető, a gyermek érdekeit mindig szem előtt tartó pedagógus. Barlahidai A. Egy nyugdíjas a Nemzeti Alapítványról Hetvenöt éves, kisnyugdí­jas (5000 forint alatti) asz szony vagyok. Azzal a ké­réssel fordulok minden ma­gyar-érzelmű nyugdíjas — nem egyedül élő — társam­hoz, hogy a Nemzeti Ala­pítványhoz (mint én és fér­jem) nyugdijuk 10 százalé­kával járuljanak ihozzá. Tudom, hogy ez az ösz- szeg nem sok, de ha Ba­ranyában mindenki ezt meg­teszi, ezzel is segítünk az országon1 . Engem nagyon meghatottak köztársasági el­nökünk és miniszterelnökünk szavai . . . Bár a mi korosz­tályunk egyszer már felépí­tette romjaiból az országot, és nagyon sokan, velem együtt igen nehéz időket él­tünk át (nem volt autónk, telkünk, nyaralónk, külföldi útjoink, lakásunk, de, volt 12 személyes társbérletünk, és skoszor maradtunk 'éhesek), és ennek ellenére úgy ér­zem, most is segítenünk kell! A fiatalabb korosztályok tói csak annyit kérek, dol­gozzanak úgy, mint ahogy mi annak idején (zokszó nélkül!). A Fiataloké a jövő, és mi, idősek biztosak va­gyunk benne, hogy pár éven belül ők imég szebb és jobb időket is megélnek. ., Én 75 évesen (két világháború után) is hiszek a jobb jö­vőben. Remélem, hogy min­den jóérzésű magyar ember ugyanígy gondolkozik. (Név és cím o szerkesztő­ségben.) Kft,-re bomlik az állami gazdaság Lehet, hogy hacsa lesz az egész? Karcsúsodó gazdaság - fogyókúrázó napközi Bikaion Énekóra a bikali iskola negyedik osztályában Fotó: Szundi György * - Találkozzunk, ha az or­vosnál végzett! A falu kultúrosa elrévedő tekintettel tapogatja a jobb könyökét. A kacsa.- Teniszkönyök - bök bele . a levegőbe csúfondárosan. Szája ismét nevetésre áll az ősz szálakkal hímzett, rőt ba­jusz alatt.- A kacso - sziszegi Gundi Miklós, fogai közt szűrve a nevetést is.- A kacsa - dünnyögök vissza. Ezer kacsa, megtöm­ve a szerződés szerinti né­hány hét alatt, hány ember nappala-éjszakája? Hány em­berkönyök? Nem titok; ponto­san négy könyök. Férjé-fele- ségé. A feleség - itt, Bikolon csak Gundi Katinak ismerik — nem szívesen veszi tréfára a dolgot. A termetes, minda­mellett csinos asszony az ál­lami gazdaság háztáji ágaza­tának vezetője. Azt mondja, félő, hogy a gazdaság az ösz- szes kintlévőségét felszámolja. Hogy a háztáji kistermelést végképp megfojtják a tovább emelkedő takarmányáraki a termelőket sújtó kamatterhek.- Éppen tegnap járt itt a legjobb csibésem — 15 ezres állománya van —, és bejelen­tette, hogy elmegy éjjeliőrnek - mondja az asszony. - A somogyi, tolnai községekkel együtt 40 település, összesen 1400 kistermelő tartozik hoz­zánk. Munkájuk az állami gazdaságnak most is évi 300 milliós árbevételt jelent! Meny­nyiért fog vásárolni, mit fog enni a városi ember, ha a háztáji kistermelést is tönkre­tesszük? Az irodaépületből a parko sitott, személyautókkal zsúfolt udvarra érünk. Gundiné mu­tatja, a felújított óvodánál fordulhatok be a Rákóczi ut­cába, ahol az általános isko­lát találom. VESZÉLYBEN A NAPKÖZIS étkeztetés Igaz lenne a szóbeszéd, hogy a 760 dolgozót foglal­koztató állami gazdaságból 160 embert elküldenek? A gyerekek mindenesetre gyanútlan, tiszta tekintettel so rakozna.k föl előttem az iskola folyosóján; a hetedikes Kon dókor Tibi, a harmadikos So­moskor Szabolcs, Magyar Ág­nes és a többiek, mint egy körém hurkolódó, szabálytalan orgonasip. Azt tudakolom, miért is csökkent olyan robbanás­szerűen januártól a napközi­sek és a menzások száma. Tibor édesanyja a háztáji csir­keneveléssel hagyott föl, Kiss Edináé januártól vált fölösle­ges munkaerővé az állami gaz­daság konyháján, Juhász Atti­lának is otthon főznek ezen­túl, bár ő még a szerencsé­sek közé tartozik, hiszen az édesanya négyórás állásban maradhatott a mezőgazdasági nagyüzem pénzügyi osztályán.- Kiss Csaba anyukája is otthon maradt! - tuszkolnak elém egy legénykét de az ő apukája halász a gazda­ságban! 11 — 12 ezer forintot s haza visz! A mekibátorodó gyerekeket szétrebbenti a csengőszó. Az üressé yá It folyosó keramit- kodkái fölött csak Wagner An­talnak, az ötven év körüli igazgatóhelyettesnek a szavai kongónak.- Az étkeztetés is veszélybe került a 150 adagos konyhán Ahogy fogynak a gyerekek, úgy kel I emelnünk a 23 fo­rintos térítési díjat! így aztán majd még többen lemond­ják . . . ördögi kör. A 36 fo­rint 80 fillérért kínált vendég- ébédeket eddig csak 13-an vették igénybe, de elsősorban a tanulók távolmaradása je­lent gondot. Januártól csak az elsősök közül heten nem tud­ják kifizetni a napközit-men- zát, pedig a délutáni progra­mok nálunk a Zsolnay-mód- szer szerves részét képezik. Még egy áremelést nem bir ki ez az intézmény! A száraz, beesett arcú em­ber kesernyés mosolyát alig szelídíti a bizonyosság: a Pollack Mihály Műszaki Főis­kola díjmentesen tervezi meg az iskola a falut is szolgáló tornacsarnokát; kevés ehhez a várakozás, hogy tavasszal kez­dik az alapozását, és a léte­sítmény védnökét, lakabházy Lászlót, az OTSH diáksporttal megbízott elnökhelyettesét feb­ruárban fogadják a bikaliak. És a győzelmekhez tartozik, hogy azzal a két tulajdonos­sal sem kellett sokat alkudoz­nia, akiknek a portóját a leendő építkezés megkurtitja majd. A .céltámogatásban egyelőre csak reménykednek, ahogyan abban is, hogy eh­hez nem kell kivetni helyi adó­kat sem. Kidobtak már sok mindent a süllyedő hajóból így is. Tavaly már csak tessék- lássék végeztek a nyári kar­bantartással, lemondtak több napilapról, 1991-ben az isko­lából hiányzik majd az ötlet, az Ország-Világ, a Kertészet, a Kertbarát Magazin, az Élet és Irodalom, sőt a Valóság, a tartalmában megújult Tár­sadalmi Szemle és a Jelen­ekor is! — Olyan iskolaszéket szeret­nénk - mondja búcsúzóul Wagner Antal —, ami jó gaz­da ugyan, de szakmai kérdé­sekbe nem szól bele, és re­ményünk a 30 ezer forintos fejkvótán túl az a 14 ezer is, ami a nemzetiségi iskoláknak jár. HÁNY EMBERT BOCSÁT EL AZ ALLAMI GAZDASÁG? — Százhatvan ember? — Az állami gazdaság közgazdasá­gi igazgatóhelyettese, Strasz- szer lakab a fejét csóválja. Az energikus, gyors észjárású embert magam békítgetem : Bi­káit nem véletlenül emelte magasra a híre már koráb­ban. És tudom, ha tehette, mindig partnere volt és lesz az oktatásnak, kultúrának. El­végzett társadalmi munkák, eszközök, kedvezményesen használható busz..., megany- nyi tanú erre. — Tíz napra 30 gyereket most is elviszünk Balatortfeny- vesre térítésmentesen —mond­ja Strasszer Jakab —, a dol­gozóink gyerekeit. Oroszlóit, bika I it, mágocsit egyaránt. De ami a lényeg; a 700 aktív dolgozó közül ötvennél töb­bet nem küldtünk el! Elmen­tek a nyugdíjasok, fiatalem­berek lettek az éjjeliőrök a te­lepeken, például az alsómo­csoládi sertéstelepen, Oroszion pedig az ottani traktorosunk vállalta ezt a munkát. Első sorban es döntően, átszerve zések történtek, éppen most tárgyaltunk az ónálló kft.-re bomlás stratégiájáról! Növény- termesztési, kertészeti, szállító si, erdészeti és meliorációs Kft. létrehozására konkrét programunk van. Köztük hol ding — egy félállásnyi mun- <ahely! - tölt be koordináló szerepet. Tervünket most, még az év első negyedében kor- nányszinten is - legalizálni akarjuk A négyezer hektáron gaz dólkodó nagyüzem megszán tette a szarvasmarhatartást, ■nőst számolta fel gazdaság­talan angóranyúl-tenyészetét, nem szeretnék, ha egy kft. létszáma 100 fölé emelkedne. De korántsem csők a karcsú sitás mindenhatóságában biz nak. Munkahelyteremtő lehető séget is jelent, hogy van pia­ca a kacsamájnak, bérmunká­ra számíthatnak gépeik, ép í tőipari részlegük. - Kérdés, hogy minden erőfeszítésük el­lenére nem vezet-e valóban a gazdaság, a kultúra atrófiájá hoz csökkenő nemzeti összter méket tervezni, nem vezet-e leépüléshez az, hogy a kor­mányzat a belső piacot, a be­ruházásokat, a fedezettel biz tosított bérnövekedést is visz- szafogja. A közgazdasági igazgatóhe­lyettes úgy véli, hogy ez a gazdaságpolitika az emberi képességeket nem fogja iga­zán dinamizálni. Magam sem tudom, hogy most, amikor vég­re bátrabbak lehetnénk az emberi minőség megítélésé­ben, kinek jó az, ha egy nép­művelő — aki mellesleg az is­kolában is tanít — kacsatö­méssel kénytelen kiegészíteni negyvenévesen a havi bruttó 10 400 forintos fizetését? Va­jon kicsinyességünknek — túl o szegénységünkön — nem rö­vidlátás-e az oka? Gundi Miklós az orvostól jövet hív, legyek a vendége egy koccintásra Ifjúság úti házában. — Tizenketten fogtunk össze, kalákában épült ez a láncház. Az első madarak voltunk, 1977. december 3-án költöztünk. Az utcát is mi neveztük el. Tilta­koztak is a tanácsnál: mi az. hogy Ifjúság útja? Mi lesz, ha megöregedtek? Hát látod, las­san megöregszünk, Beke Kata meg azt mondja a parlament­ben, hogy nincs „működőké­pes" értelmiségünk? Hát mondd, kik tanítottak bennün­ket? Nem az ő korosztálya? — És nem volt elég tanulságos az is, amit a saját bőrünkön tanultunk? Bóka Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents