Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)
1991-01-13 / 12. szám
Láng József „Öblögetős” hangja Nevetségesen alacsony volf a gázsija Megszólalásakor egy kis ,,stich”-et érzek. Felismerem ágyán a verekedések után is jólfésült Simon Templar, az elvetemült alakok felett mindig győzedelmeskedő hős II Siker TJ mézes-mázos hangját, de valahogy mirrtho nem ezt hallottam volna 1961 és 1975 között, az „Angyal"- sorozat vetítése idején. Láng József, a címszereplő magyar hangja megerősíti észrevételemet: — Nehezen dőlt el, hogy ki szinkronizálja Roger Moore-t. Sok színészt, köztük Kálmán Györgyöt is meghallgatta Gerhardt Pál, az „Angyal”-filmek nagy részének szinkronrendezője. Végül egy jó ötlettel szereztem előnyt a többiekkel szemben. Azt találtam ki. hogy ne a természetes hangomon szólaljon meg Simon Templar. Ügy éreztem, ehhez a jóképű „alakhoz" jobban stimmelne egy lemélyített, úgynevezett „öblögetős" hang.- Ezt az „angyalos” hangot ezt követően örökre kisajátította magának? — Egyszer elküldtem melegebb éghajlatra azt a főosztályvezetőt, akin a gázsi múlott, és ennek következményeként az „Ivanhoe"- ban egy alkalommal Sinkó László kölcsönözhette hangját Roger Moore-nok. Ezt követően annyi reklamáló levél érkezett, hogy kénytelenek voltak újból velem szinkronizált atni. — Mi volt a baj a gázsival?- Nevetségesen alacsony volt. A filmet ugye felszabdalják tekercsekre és ezeknél a rövid részleteknél egyenként adjuk a hangot a vásznon tátogó színész szájába. Egy film 150—200 fehéresből állt, és volt olyan „AngyaT'-film, amelyikért csak 750 forintot kaptam. — Ha nincs az a bizonyos ötlete, vajon akkor is ön lett volna az „Angyal" magyar hangja? Hiszen egy szinkronszerepre általában hasonló alkatú és arcformájú színészt kérnek fel, Láng József pedig kimondottan nem hasonlít Roger Moore- ra. — A 70-es évek felé járt Magyarországon és találkoztunk is az Intercontinentalban. Majdnem egyforma magasok vagyunk, csupán súlyban volt köztünk eltérés. Ö vékony ember volt, de a partnereit mindig úgy válogatták meg, hogy alkatilag kiemelkedjen közülük. — Melyikük hangján folyt az eszmecsere,? — Természetesen mindenki a saját hangján beszélt. Roger Moore elmesélte, hogy nemcsak filmszínész, hanem egy kozmetikai cég igazgatósági tagja is egyben. Később már a saját filmjeihez ő adta a pénzt, ő rendezte és ő volt a producer, no meg a főszereplő is . . .- ön ezt az „Angyal”-so- rozatot kicsit bugyutának tartotta. El merte ezt mondani neki is?- Erről nem esett köztünk szó. — A most 57 éves Láng Józsefnek mi a fontosabb, a szinkron vagy a színház? — Bár nem tagadom, hogy Simon Templomok sokat köszönhetek, a színház mindenekelőtt. 1962 óta vagyok a József Attila Színház tagja és rajongok a karakterszerepekért. Az egyik Hel- tai-darabban egyszer három felvonáson át guggolva, egy törpe eunuchot játszottam . . . Stausz Csaba Díjazott szépség is megfordult már náluk Átformáló műtétek Kaposváron Szó mi szó, többségben nők jönnek ide, de a férfiak száma sem kevés. A nők elsőbbsége minden bizonnyal abból ered, hogy sokukat vonzza a plasztikai sebészet szépítő, átformáló területe. A plasztikai sebészet három — képző, helyreállító, illetve esztétikai célú — beavatkozásai közül ez az, amely nem kötődik feltétlenül betegségekhez, sérülésekhez. Kaposváron, a Megyei Kórház l-es számú sebészetén már évekkel ezelőtt hozzákezdtek a plasztikai sebészet fejlesztéséhez.- Sorra épültek körülöttünk a kórházak, sebészeti osztályokkal, mi pedig azon kezdtünk gondolkodni, hogy milyen speciális terület felé orientálódjunk - mondja dr. Rozsos István, osztályvezető főorvos. Szisztematikus tevékenységgel jutottak el addig, hogy napjainkban már nemcsak az ország minden részéből, hanem külföldről is sokan keresik őket. Első lépésként egy kollégájuk szakirányú képzését támogatták. Dr. Seller István adjunktus, sebész szakorvosként két évet töltött az Országos Plasztikái Intézetben. A szakvizsga után a műtéti team kialakításával, a műszerek beszerzésével folytatódott a plasztikai sebészeti program. Ma ott tartanak, hogy évente 800-900 között van az ambuláns és osztályos beteglétszámuk. Közülük 450- 500-an műtétesek. Pont a sok beteg folyamatos és megnyugtató ellátása érdekében még egy plasztikai sebészre lenne szükségük. Jelöltjük már van egy jelenleg negyedéves orvostanhallgató személyében, aki régóta itt tölti minden szabadidejét, érdeklődése, szorgalma és kiváló kézügyessége reményeket ébreszt. A plasztikai sebészet létjogosultságát, fontosságát számos, súlyos betegség indokolja. Mindenekelőtt a daganatok. Szükségtelen bizonygatni, milyen hatása van egy rekonstrukciós műtétnek például egy olyan fiatal nőnél, akinek egy meglehetősen gyakori betegség -, melltumor -, miatt amputálni kellett a mellét. A különböző sérülésekből eredő elváltozásokat is sikeresen hozzák helyre. A fejlődési rendellenességgel születettek is egyre nagyobb reményeket fűzhetnek a plasztikái sebészethez. A páciensek nagy része azonban átformáló, kozmetikai beavatkozás kérésével keresi őket. A ránctala- nitás, szemhéj, orr, fül. kontúrkorrekció, a zsírleszívás az esztétikai célú műtétek közé tartozik. Megfordult már náluk szépségversenyen indult, díjazott résztvevő is. — A felépülést, gyógyulást szolgáló műtéteket igen, az esztétikai célúakat azonban soha nem ajánljuk a pácienséknek — mondja dr. Seffer István. — Az a tapasztalatunk, hogy vannak, akik óriási orral is a legnagyobb elégedettségben tudnak 'létezni, másokat viszont egy enyhén elálló fül is rettenetesen zavar. A kérdésre, miszerint saját magán el tudna-e képzelni plasztikai műtétet, ezt felelte: igen, mível az orrom egy kicsit lehajiló végű, de így marad. A feleségem nem akarja, hogy megváltozzon. T. É. A vonal végén: Horthy Miklós menye fi kormányzó emlékiratai Színpadra lépés előtti percek a vendégművészek öltözőjében Fotó: töffler Gábor Az Eszéki Horvát Népszínház vendégjátéka Pécsett Tegnap vendégjátékra érkezett Jugoszláviából Pécsre az Eszéki Horvát Népszínház. A Pécsi Nemzeti Színházban Shakespeare Makrancos hölgy című darabját adták elő, Marin Caric rendezésében. A kiét szírtház több mint húszéves kapcsolatáról az eszéki társulat igazgatójával, Zvonimir Ivkovic-csal beszélgettünk, aki elmondta: — A két alkotóműhely, de a két város együttműködése is példa lehet arra, hogyan oldható meg az Európához való közeledés valódi, magasan kulturált szinten, és a nemzetiségek útján fönntartott kapcsolattal. A drámai és operatagozattal is rendelkező, már több mint nyolcvan éve folyamatosan működő színház és a PNSZ között tényleges a cserekapcsolat, produkcióikból itt is, ott is bemutatókat tartanak. A cimszerepől, Vlasta Ramíjakot má ismerheti a pécsi közönség, hiszen Anka szerepében fellépett a Nyári Színház tavalyi évadában, Krezla Szenti stvón napi búcsú című darabjában. Arról szólván, milyen is az ő Katája, hogyan formálta meg alakját, talányoson fogalmazott:- A nézőkre bízom, mit látnak meg belőle, de szerintem az a kulcskérdés, hogy vajon Kata-e az, aki megszelídül, vagy éppen ő az, aki magához szelídíti az embereket. A makrancos hölgy az én szerepálmom is volt, s megpróbáltam a magam emberi, női és művészi eszközeivel úgy megformálni, hogy a válasz megadható legyen. Hodnik I. (Folytatás az 1. oldalról) — Tudja, ahol most vagyok, az a Cavalry Club, angol férjem klubja, ő a brit hadsereg nyugalmazott tisztje. Bár Portugáliában élünk — Estoril mellett —, szívesen töltjük el itt is az időt. Néhány óra múlva megy a gépem vissza Lisszabonba, úgyhogy éppen a csomagolással voltam elfoglalva, amikor hívott. . . — Akkor bizonyára nem sok ideje van, úgyhogy rövid leszek. Milyen hírei vannak a könyv magyarországi fogadtatásával kapcsolatban? — Úgy tudom, az első kiadás mind egy szálig elfogyott. — Nem is csoda, hiszen sokáig az volt a jelszó a kormányzóval kapcsolatban: Hor- thyról vagy rosszat vagy semmit. — Tudom, ma is nagyon eltérőek a vélemények apósomról, hiszen az emberek csak úgy ismerhették meg, ahogy bemutatták nekik. Én, aki 16 évig, tehát esküvőmtől elhuny- táig mellette voltaim, azt hiszem, nagyon jól ismerem, mint embert. És különösen akkor ismertem meg, amikor a Gestapo fogságában és később, a száműzetésben legnehezebb éveinket éltük át apósommal és anyósommal együtt. Számomra nagy felfedezés, hogy ő, aki majdnem 25 évig egy ország államfője volt, ilyen megváltozott körülmények között, amikor ilyen nehezen tudtunk csak megélni, sohasem panaszkodott vagy követelőzött. Soha nem volt kegyetlen, mint ahogy kommunista körökben képzelték róla.- A családdal mi történt apósának halála óta?- A fiam Amerikában vállalatvezetési tanácsadóként dolgozik, öt unokám közül kettő nős - sajnos a világ különböző részein élnek, pedig jó lenne gyakrabban találkozni. Nagy öröm, hogy útban van a harmadik dédunokám is.. .- Van valami kapcsolatuk Magyarországgal? Mondjuk a mai magyar vezetéssel?- Semmiféle kapcsolatunk nincs.- Apósára visszatérve: emlékirataiban többször is leírja, életének célja Trianon békés revíziója volt. Tud-e arról, hogy.. .- ...Jaj, ne is folytassa! Politikával nem foglalkozom.- Értem. Azért társaságban, itt-ott csak szóba kerül a politika. Vélem, ha egy idegen megtudja önről, hogy a Horthy család egyik tagjával beszél, elöbb-utóbb szóba kerül Magyarország és a politika.- Tudja, itt Nyugaton nem nagyon ismerik már a Horthy nevet, főként nem a fiatalok. Magyarországról persze mindig szívesen beszélgetek, bár tudpm, az ország az utóbbi évitizedekben kicsit lemaradt a fejlődésben. Ügy látom viszont, a Nyugat segíteni fog, a jószándék itt mindenkiben megvan. Az országnak jó a renoméja — megvagyok róla győződve, hogy tisztességes, becsületes munkával továbbra is kiérdemeljük a külföld megbecsülését és segítségét. Pausko Zsolt Azért még sokan emlékezhetünk a 'hajdani munkahelyi „világnézeti szeim i náci urnákra", amikor is lelkes élőadók elmagyarázták: hogyan alakult sorsunk (az emberiségé) az őskommuoizmustól kezdődően napjainkig, s ezen belül is fölöttébb érdekes volt a „közelmúlt", amely a „kapitalizmus jellemzői” címszó alatt vált ismeretessé előttünk. •Egyik ámulatból a másikba zuhantunk, amikor megtudtuk, hogy azok a gaz lka p ital isták inkább a tengerbe öntötték a szemeskávét, meg hajókazán- bon tüzelték él, mert túltermelték az árut, nyakukon maradt, de a népnek mégsem kínálták fel ingyen. De kiöntötték tejet is, levágtak szarvasmarhát is hasonló meggondoló síből. iPersze, a hallgatóság körében voltaik hitetlenek, akik röhögtek - persze, magukban -, és voltak, akik röhögni sem mertek, magukban sem. Hát. . . kéremszépen, most meg azt ihailom egyik reggel a rádióból, hogy demokratikus szépha záréban körülbelül e g y m i I fi á r d forint értékű tej és tejtermék hever raktáron: a kereskedelem képtelen túladni a portékán, mert drága, így aztán nem tudni, mi lesz a sok sajttal, vajjal, egyebekkel. Pedig venné ajó- rtép, főleg a gyerekes csaló- dók, de nincs irá pénz. Igaz, a tóplálkazástudomány kiderítette, hogy a tej és a tejtermék nem is olyan egészséges táplálék, mint azt hittük a mai napig. Az említett műsorban egy szakember azt fejtegette, hogy legalább száz- ötvenezer tehenet kellene gyorson levágni, elkerülve ezzel a tejtúltermelést, és így a termelői, illetve fogyasztói árakat egyensúlyba lehetne hozni. Természetesen e nagyléptékű marhairtásról szó sincs, mindez csak elméleti megállapítás. De én ezen ma nem röhgök, holott megtehetném szabadon és nyíltan. Inkább elszamorodok. Fejtegetésem bizonyára olyan naiv, mint másik fogyasztótársamé: (raktárban róhad a tejtermék, de nem adják olcsóbban, sőt emelik az árát. Emiatt viszont nem tudjuk megvenni, az áru meg csak gyűlik, halmozódik a raktárakban. Szerencsénk van, hogy .hazáinkban nem terem meg a szemeskávé. így hát mi csupán csak tejben- vajbon fürödhetünk. Megtehetjük, nem? (...Ez itt a káromkodás helye.) Számtalan nemes tulajdonságom egyike: hamar elszáll a mérgem. Így aztán csütörtökön délután 15 óra 30 perckor vidámon léptem be legkedvencebb pécsi, sétatéri trafikom ajtaján, és könnyedén kértem egy doboz „Sopianae Nívó 100” nevű cigarettát. Tudtam, hogy még kisebb öröm érhet ezen a napon, így egykedvűen kiszámolom o 44 forintot, ám az ösz- szeg kissé hibádzott: már 51 forint a cigi ára. örömömben könnybe lábadt a szemem, ám a trafikoshölgy sietve közölte velem — elnézően: „Úgy hallottam, jövő héten még tovább emelik az árát..." A dohányzástól szigorúan óvó orvosismerőseim bizonyára most kárörvendően mosolyognak, kivéve egyiket, aki háromszor annyit szív, mint én. Nos, ezúttal nagyon keményen elhatároztam, hogy lassan, fokozatosan abbahagyom a cigizést. ... És mit tesz Isten, elhatározásomhoz még aznap reményt keltő segítséget kaptam. Mint ismeretes — korábbi dolgozataim tanúsíthatják —, lelkes terjesztője vagyok az orvostudomány, vagy inkább az egészségvédelmi tudomány (van ilyen?) legújabb felfedezéseinek. Már tudjuk, miért nem szabad húst ennünk •(méreg), miért nem szabad kenyeret, lisztes árut ennünk (hizlal), miért kell megutálnunk a spenótot (arzén!), miért szokjunk le az italozásról (nyomorba dönt), a húslevesekről (mérgezettek), a tejről és tejtermékekről (emészthetetlen), és tudjuk, mennyire ártalmas a dohányzás. Erről leszokni a legnehezebb. Eddig. Mert kéremszépen, már megjelent a Fáma nevű izé, amitől megutáljuk a dohányfüstöt. Azt is tudom, hogy rövidesen hol lehet hozzájutni, Pécsett, a Petőfi utca 27. alatt lévő Fehér Angyal nevű gyógynövényszaküzletben. A bolt vezetője mondotta el, hogy a Fáma tulajdonképpen egy tubusba sűrített biogél krém. Zselészerű. Áttetszőén lila. Nos, a dohányos ember naponta kétszer—háromszor a zselével bekeni o jobb vagy ball fülcimpáját és a hallójárat elejét. A krémet Ibeledörzsöli, és majd valami történik. 'Mondjuk, kevesebbet cigarettázik, vagy egyáltalán semmit. Ha ez beválik, az állami k öltség - vetésen rés támad: a dohányipar bevétele zsugorodik, helyette belép a Fáma-zselé új iparága, sók százmilliós bevételiéi. Amig csak ki nem derül, hogy a lila zselé káros az emberiségre. Lila zselé vasamapi Egy különös Kata Radio mellett...