Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1991-01-12 / 11. szám

1991. január ÍZ., szombat uj Dunántúli napló 3 Dr. Szűcs József (balról) és dr. Kurucsai Csaba Fotó: Läufer László Dr. Szűcs József és dr. Kurucsai Csaba Mennyi legyen a viteldíj? Helyi közlekedés Mohácson Költözik a Pannon Volán mohácsi üzemigazgatósága. A belvárosban lévő. Szent Ist­ván utcai telephelyüket leg­később január végéig teljesen kiürítik és lezárják. A Pécsi úton közel 20 évvel ezelőtt kezdték el a központ kiépíté­sét, s bár ma már egyértel­mű, hogy az akkori elképze­léseiknek megfelelő, minden igényt kielégítő telepet egye­lőre nem fognak kialakítani, de a legszükségesebb létesít­ményék élkészültek. Ott a műszaki javítóbázis, biztosított a járműveik tárolása, a fuva­rozási feladatok ellátása és tolóitok helyet az adminiszt­rációt végző dolgozóknak is 'Egyetlen helyiséget kívánnak tovább használni a Szent Ist­ván utcába n, ahol a Pannon- tourist utazásait szervezik. A feladataik egy hélyre történő összevonása természetesen gazdasági megfontolásból tör­ténik. A megüresedő emeletes épület vállalati kezelésben le­vő állami ingatlan, tehát nem a helyi önkormányzat tulaj­dona — ám soha vissza nem térő alkalmat jelenthet Mo­hácsnak, ha o régóta terve­zett autóbusz-pályaudvar ki­alakításához most kezd hoz­zá! Aki már járt az autóbusz­állomáson, láthátta, hogy kényszermegoldásként az Arany János utca egy szaka­szát használják évtizedek óta az utazók, és maga a vállla- 'lat. A Pannon Volánnak je­lenleg nincs szüksége erre az ingatlanra, ráadásul korábban a tanács kiszélesítette, és olyan minőségű beton útbur­kolattal látta el a Szent Ist­ván utcát, amely alkalmas az s utóbuszok közlekedésé*«, a megállóhelyek kiatákításána. Az épület földszintjén várót, pénztárat, szociális helyisége­ket lehetne kialakítani, az emeleten a forgalmi felada­tok ellátásához, a gépkocsi­vezetők pihenőjéhez biztosított a hely. Mindez aránylag kis költséggel létrehozható. Mohács önkormányzata az ez évi költségvetésében szere­pelteti is - igaz csak felté­telesen - a 15 millió forintot a pályaudvar áttelepítésére. A január 21-i ülésükön tár­gyalják újra a pénzügyi ter­vet, amikor minden bizonnyal mérlegelik majd e lehetősé­get. Ekkor kerül szóba ismét a város helyi járatú autóbusz közlekedésének új viteldíja is. Első menetben nem fogadták el a Volán általi jelzett 14 forintos jegyárakat; helyeseb­ben kérték az ún. tarifahatár meghosszabbítását, mert 14 forintért csak a Farostlemez- gyárig lehetne utazni, a sző­lőhegyi fordulóig dupla jegy- gyei, azaz 28 forintért. A tá­volságot figyelembe véve, mél­tánytalannak érzik a mohá­csiak például egy pécsi út­szakaszhoz viszonyítva ezt a költséget. A Volán szakemberei alter­natív ajánlattal készülnek a (következő tanácskozásra. és várhatóan ebben olyan javas­lat is szerepel, hogy anyagi támogatást kémeik az önkor­mányzattól. Egyébként az anyagi hozzájárulás kérdése felvetődött már az előző kép­viselőtestületi ülésen, de az autóbusz-m egál! ó tárgyaló sa ­kor Weiszbarth József, a tes­tület tagja szerint a környező községek pénzzel segíthetnék a városnak ezt a feladatot mego'dani. Wirth György, a Pannon Volán mohácsi üzem­igazgatóságának vezetője erre azt kérdezte volna, hogy haj­landó-e Mohács mondjuk Pécsnek vagy Bolynak fizetni hasonló meggondolásból? Berta Mária Az elekticizmus reneszánsza avagy a századvég melankóliája Évnyitó kiállítás a Pécsi Galériában „Eszünk ágában sincs tanácsokat osztogatni a helyi önkormányzatoknak, de... ft A kiállítás minden korosztály érdeklődésére számot tarthat Fotó: Szundi György Furcsa egy olyan beszélge­tés, ahol olyan választott tiszt­ségviselőkkel tárgyal az em- 'ber, akiknék későbbi teendői pillanatnyilag korántsem tisz­tázottak teljesen. A helyzetet 'bonyolítja, hogy a megyei közgyűlés harmadik ülésén, tíz választási forduló után vá­lasztotta meg őket, tehát dr. Szűcs Józsefet elnökké, dr. Kurucsai Csabát aleloökké, az ötvenfős megyei önkormányzati testület vezetőivé. Mindenekelőtt megegyezünk két hasonlatban. Az egyik azt firtatja, hogy ha egy Hold­rakétát Mars-rakétává, más típusú, de hasonló feladatok­kal ellátott szerkezetté kíván­nunk átalakítani, feltétlenül szükség van azdkra is, akik az alapgépet kitalálták. A másik hasonlat egy dobókoc­káról szól, amely jelenleg az önkormányzati testület tagjai­nak és tisztségviselőinek ke­zében van ugyan, de koránt­sem tudják, a behatárolt és hiányos szabályozósok kapcsán nem is tudhatják pillanatnyi­lag, (hogy most, a munka el­indításánál, a kocka elgurítá- isakor tehát hányas számot láthatja majd az, akire tar­tozik. Mindkét tisztségviselő neve ismert lehet az önkormányza­ti választásokat végig követő olvasók előtt, akár még o pé­csi választások (kapcsán is. Mindkét tisztségviselő több mint tíz éve dolgozik az ál­lamigazgatósban. Dr. Szűcs József pénzügyi osztályvezető, dr. Kurucsai Csoíba pedig fő­imunkatárs volt a korábbi me­gyei tanács apparátusaiban. Mindketten jogi végzettségűek, és megfordultak valamennyi olyan államigazgatási pozlíció- ibatn hosszafob-rövidebb 'ideig, amelyekben lehetőségük volt arra, hogy a megyei 'közgyű­lés, az önkormányzati testület előtt álló, és jelenleg csak körvonalaiban leírható felada­tokról korábban Is ismeretsé­get szerezzenek. Most, amikor rövid mono­lógjukat olvassák, kérem, ve­gyék figyelembe, hogy a me­gyei közgyűlés költségvetése, tevékenységi köre (minden re­mény szeriint) a legközelebbi jövőben válik csak véglegessé. Dr. Szűcs József, a Baranya megyei közgyűlés elnöke: A gazdálkodási, gazdasági fe­szültségek várható további nö­vekedése miatt elképzelhetően kettős feladatot (kell ellátnia o megyei közgyűlés tagjainak és a mellette működő, sző­kébb apparátusnak. Egyrészt foglalkozni kívánunk azokkal -az intézményekkel, amelyek inem kerülnek helyi önkor­mányzati Irányítás alá. Hely­zetünket néhezíti, hogy pil­lanatnyilag a költségvetési vonzatait enr^ek a résznek nem tudjuk, másrészt pedig az sem tisztázott, hogy pontosan milyen intézmények tartoznak majd a helyi önkormányza­tokhoz. A másik fontos feladatun­kat először „negatív" néző­pontból magyaráznám. Egy­valami 'biztos: megszűnt a me­gyei színt hatósági szerepe: nem létezik többé az sem, hogy a megye a föntről jövő utasítások végrehajtója. Sőt megítélésem szerint arra kell törekednünk, hogy segítsük a helyi önkormányzatok munká­ját és a megyei Intézmények zavartalan működését, tudjuk, tudhatja .mindenki, hogy Ba­ranyában több mint 240 köz­ség van, tenni alkaré, de kel­lő államigazgatási tapasztala­tokkal nem mindig rendelke­ző emberekkel. Dr. 'Kuruosai Csa'ba alel­nöki Meggyőződésem, hogy mindenekelőtt pártsemleges, pártoktól független megyei ön- koimányzatra van szükség. Elsődleges feladatnak tartom, hogy a középszint, a megye a megfelelő szakemberék be­vonásával a társulásos intéz­mény fenntartási funkció mel­lett segítséget adhasson ar­ra, hogy tudják az emberek, milyen lléhetőségeik vannak o másodfokú hatósági ügyekkel foglalkozó 'köztársasági meg­bízotti hivatalokkal összefüg­gésben. Eszünk ágában sincs tehát tanácsokat osztogatni a helyi önkormányzatoknak, azt sze­retnénk elsőse rban elérni, hogy tőlük ‘kapjunk olyan impulzusokat, aimélye'k segítsé­gével kölcsönösen tudjuk se­gíteni egymás munkáját eb­iben a megyében. A kristály­tiszta szakmaii megközelítést tartom elsődlegesnék ezen a szinten is. Meggyőződésem, hogy egyre több állampolgá­ri üggyel kell 'nekünk is fog­lalkozni, igy nagyon sajnáljuk valamennyien, hogy jó né­hány kiváló apparátusi szak­embertől meg kell válnunk. A megyei közgyűlés szere­pének tisztázása, a költségve­tés lebontása, az intézmény­hálózat pontos kialakulása után az önkormányzat pontos tennivalóira részletesen vissza­térünk, addig is bíznunk Ikéll abban, hogy ebben az átme­neti időszakban konstruktiv együttműködést képes kiallaki­tani o megyei önkormányzat, o regionális színezetű 'köztár­sasági megbízotti hivatal és annak ’hamarosan működni kezdő megyei hivatala, vala­mint a legkülönbözőbb minisz­tériumok a tervék szerint szin­tén hamarosan munkához látó dekoncentrált szerveinek mun­katársai. Bozsik László A vigotszkiji lélektani iskola neves teoretikusai körül Davi- dov fogalmaz valahogy úgy, hogy a művészet nemcsak sa­ját, önelvű fejlődésénék tör­ténete, 'hanem a írni históriánk is. A közönségé. Története azoknak a béfogadósi mó­doknak is, ahogyan a művé­szetet elsajátítjuk, „fogyaszt­juk”. A gondolat századunk­ban mélyül el, abban a szá­zadban, amely nemcsak a táblaképfestészet, de a művé­szet hosszabb vagy rövide’bb agóniáját jósolja. A nyolcvanas évek hazai posztawontga rd iképrőművésze- tére — elsősorban festészeté­FILMIEGYZET Jiri Menzel alkotása, a film­művészet elárvult st rózsa ja a téli moziműsorban, valójában Hraba'l filmje. Nem a kézen­fekvő tényékre gondolok. Nem arra, hogy a rendező a kor- társ próza élő klasszikusának, Bohumil Hraibaínok elbeszélé­seit vette alapul. Inkább azt jelezném, hogy a legutóbbi könyvével szintén Hrabalt idé­ző Esterházy Péterhez hason­lóan, Menzel is azzal az iro­nikus villódzással és tört va­rázzsal itatja át művét, esén- dőségébe rejtve fanyar ön- túdatát, mélyet a nagy cseh írótól ismerünk. Ezért Hra'bal filmje, a Pacsirták cérnaszá­lon — a szó minőség! értel­mében. Ami annyit tesz: ere­deti látásmódé, európai filllm. Ha élmondom, hogy az öt­venes évékben vagyunk, a kladnói vasműben, ahol „bur- zsoá egyedék” átnevelése fo­lyik, ne legyinísünk, mert csak re — tekint vissza, erről ad lokonikus összegzést a tegnap a Pécsi Galériában megnyi­tott kiállítás. Ez az évadnyitó seregszemle, Hegyi Loránd művészettörténész koncepciójá­nak és Pinczehelyi Sándor képzőművész, a Pécsi Galéria igazgatója szemléleti követke­zetességének köszönhetően tu­lajdonképpen a táblakápfes- tészet újra és újra elpairentált jelenidejét mutatja be. Mirrt- ho arra a kihívásra igyekezne választ adni, amit a táblakép máig határolt végtelensége provokál, túl a régi és ké­szülőben lévő hagyományok széttördelésének gesztusán, túl a téma ismerős. S bizonyára a rozsdatemetőnek, a min­dent elborító lomnak és az értelmetlenül ide-odo szállí­tott vashulladéknak a látványa sem idegen nekünk. Tán még azt is megértjük, miként ke­rülték a szemétbe a roncsolt írógépeik és feszüíeték. Menzel azonban arra kér bennünket, hogy a nézőpontjára és az el őa dá sm ód jóra fi g yéllj üink, mégpedig feszülten, ha lehet. Kedélyesen kisszerű világ ez, gondolnánk például, afféle Svejkre szabott Gulag, hiszen a szomszédban nők átneve- ilése folyik, s leselkedni, sőt még barátkozni is lehet. De hová lesznek az emberek? Akik kiváncsiak s kérdezős­ködni mernek. Lóim, az egyik munkás, egyébként filozófus, előbb csupán egy gödörben a szenzibilísnek, geometrikus­nak, s más egyébnek titulál­ható modoron. A tegnapi tár­lat címe — Metafora '90. „A nyolcvanas évék művészetére általánosan jellemző a me­taforikus gondolkodás — írja Hegyi Loránd. — A módszer, mint üzenet helyett az újra­értelmezett „nagy témák" (úton, történelem, sors, indi­viduum, a .hely', a tradíció, a természet, az utópia) válnak üzenetté." A csoportosításoknál is fon­tosabb most az összbenyo­más, az ékféktikán is túl az eredmény. Hiszen olyan al­kotói világok közt szemlézhe­tűnilk el néhány másodpercre, miközben Kantot idézve a csillagos égről és az erkölcsi törvényről elmélkedik, ám ké­sőbb mintha egy rejtelmes 'bu­gyor ínyeimé magába, amely­ből bizonyára sokkal nehe­zebb kievidkélirü. És lassan a nézőt is szinte rabul ejti egy áthatolhatatla- nul zártnak tűnő s az enyé­szet színeit hordozó képi vi­lág, mélyben egy ketrecbe zárt állat csökönyösségével vonul, pásztáz, kereng a fel- vevőgép, majd tétován szem­lélődik és ácsorog. S közben mindent belep a piszok és a rozsda. A korrózió látomása ez! A nyelv is kopott, a dialó­gusok is töredezettek. Aztán az egyik jelenetben a film if-* jú, naiv tisztaságból és szo­türtk, mint Fehér László a' ma­ga egyre hűvösebb ezo'teriz- musával, mint Halász Károly, aki az utazás tárgyakba der­medt mitológiáját írja, mint a szorongásaihoz hűséges Koncz András a maga egyszerre nyers és túlérzékeny Ibrutaliz- musával, vagy mint a szobrá­szok közül a Kalevala-va rá- zsú Samu Géza. És a kérdés az — visszatér­ve a kiinduló gondolathoz —, hogy a stílusok sokféleségé­ben ki mennyire tud visszate­kinteni abban önmagára, ki mit talál, választ k'i társul, ki az, aki le Lugossy pogány vagy Gellér B. István archai­kus-kelta mítoszában bolyong szívesebben, s ki az, aki ép­pen e sokféleségben, ebben a melankolikus eklekticizmus­ban ismer a 'korára. És mind­amellett van Itt vitára ingerlő kérdés is élég. Ami — ho aka­rom — „csak" a szakmáira, ha akarom és a sajátoménak ér­zem, akikor közöm lehet hoz­zá mindenestül 'nekem, a kö­zönségnek is. Mindenesetre Galántai György 19ó9-es „Sze­mélytelen tere" valamiféle ta­lányos, szinte reneszánsz bá­jé távlatot nyit, ahonnan Mázzá g István színes, robba­nó érzékisége, Záborszky Gá­bor időtlenül arányló bálvá­nyai és Soós Tamás enigima- tikus rejtőzködései is többé- kevésbé jól beláthatok. Addig is bízzunk a tisztázó időiben. A kiállítást dr. Fabinyi Jú­lia művészettörténész nyitottal meg. B. R. morú tapasztalásból gyúrt hőse néhány szót vált az any­jává!. Párbeszédük lényegé­ben két mondatot variál: Jól van, kisfiam. Jól van, anyu­kám. De annyit elmondanak az erkölcsről és az emberi sorsról, mint egy ősi ibaliládá- ban! Akkor már tudjuk, hogy a rontásnak ezt az elátkozott földjét miég is meg fogja tisz­títani egy titokzatos erő, me­lyet ez az eszköztelemül dol­gozó, szegényen gazdag film a tűz és a fény ősi jelképé­vel érzékeltet. Feltesl’egeis len­ne értelmezni a látványt. Ám a fény újra és újra felragyog a tükörben, megcsillan a nők arcán és tekintetében, a tü­zet pedig előrenyújtott és ösz- sze-összeérő kezeikkel körül- állják az emberek. A film utolsó képén a sze­replőkkel együtt egy tárnában süllyedünk egyre lejjebb, mi­közben a filozófus arról be­szél, hogy végre meglelte ön­magát. A kamera pedig föl­felé tekint, az alkna egyre tá­volodó, mégis dacosan sugár­zó nyílása felé. Nagy Imre Futnak a képek Hrabal filmje

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents