Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)
1990-12-08 / 246. szám
a üj Dunántúlt napló 1990. december 8., szombat Fuldokló jelek Ami érzékenységünket, sokat hangoztatott „középeu- rópaisógunkat" illeti, még el is lehetnénk telve magunkkal. Ez a Közép-Euró- pa ugyanis egyszerre jelenti Kafkát és Svejket, Freudot és Musilt, despotikus monarchiák, diktatúrák vagy éppen demokráciák szelét, netán valóságát és utóéletét — a sokszor magukra utalt vagy éppen egymással szembefordított kis népek mágiáját. A „mágia" szót használom, abban az értelemben, ahogyan az a művészetben mór egyszerre jelenthet erőt és varázslást is. Amikor 1987 végén Becsben, a Huszadik Század Múzeumában éppen azzal a céllal rendeztek kiállítást, hogy erről a „középeurópai- ságról" a mai képzőművészeti törekvések nyomán is fogalmat nyerjünk, nemcsak az bizonyosodott be ismét, hogy létezik (és létezett) egy olyan legitim, s mitöbb, szuverén, a mai törekvések nyelvén megszólaló képzőművészet ezen a tájon, amely a világáramlatokhoz kapcsolódik, de világossá vált az is, hogy minden szabadsága mellett sem lehet annyira parttalan ez a művészet sem, hogy ne hordozná gesztusai mélyén annak a tájéknak az érzelmi lenyomatát, múltját, amelyben született. A cseh Cisarowsky, David és Divis, a jugoszláv Martek és Stilinovic, Kandi és a csoportjának is nevet adó Irwin, s nem utolsósorban a két magyar művész, Fehér László és a pécsi Pinczehelyi Sándor gondolkodásában, világszemléletében persze, nehéz lenne röviden összegezni a tartalmilag közös mozzanatokat. A kiállítás létrehívóit, Wolfgang Dreschlert, bécsi művészettörténészt és társait, Hegyi Lorándot, Davor Ma- ticevicet, valamint Jiri Sev- ciket föltehetően a konceptuális jelleg viszonylagos közössége, a közös szemléleti jegyek érdekelték, azon túl az individuális sokszínűség a 'kifejezésben, amit ugyanakkor hozzávetőleg egy generáció tagjai reprezentálnak. Többségük az ötvenes évek elején született, Pinczehelyi a maga negy-^ vennégy évével már idősebbek közé tartozik, míg a harminc alatti cseh Cisa- íavsky talán a legfiatalabb köztük. Ennek annyiban van jelentősége, hogy a poszt- avantgárd és transzavant- gárd áramlatok formálóiként kell számon tartanunk őket, olyan alkotókként tehát, akiknek a művészete a felhalmozott tapasztalati anyag birtokában ezekben az években érett be individuálisan is. Tehát nemcsak valamiféle „követésről" vagy áttörésről van szó. Martek kalapácsfejű embere, álbibliai stációkból összeapplikált keserűsége, o megfakult csillagot megjelelő horogkereszt, a madár nyakába akasztott fekete sarló, vagy társának, Stilinovicsnak a falra sporadikusan kiszórt, széthullott világa a keresztekkel teleirt uborkásüvegtől a kopott felöltőre festett piros zászlóig — mindez igen tudatosan, ■koncepciózusán végrehajtott nagytakarítás is. Az emlékek fiókjának kiürítése, ref- leiktiv értelmezése, s mint 'ilyen, inkább a jövőnek szánt figyelmeztetés. Persze, jó lenne elvonatkoztatni Pinczehelyi piros és zöld mezőben — a magyar nemzeti- szín szalagon — úszó sarlói- tól-kalapácsaitól, csillagaitól és ugyanígy Coca-Colós dobozaitól is, és sorakoztatni a stílus, az önkifejezés nóvumait. Nem mindig segít ebben a múltat és az üzleties jövőt is kiröhögő, sokhelyütt szándékosan bombasztikus, máskor meg — például Fehér László képein — tragikomikus irónia sem. Irwin vastag keretű házi-oltárai, „kapital” díszes, zsúfolt, teátrális gyönyörűsége csupa méz,. megannyi aranyszínű csapda, megannyi lő- tábla célkereszttel: s a célban a szarvas, Jézuska, Isemblematikus jel, Johanna Kandi barokkos tondóinak i rőt-sárga sugárzásában is egy-egy házcsoport, gyárto- rony-obelisrk, emlékmű — a sztálinizmus korának tárgyiasult fák, dombhajlatok mögül előbukkanó' kisértet- járása. így halmozódik fel Cisaíovsky Idő-triptichonjának képfelületei mögött a múlt, mert egy-egy arcot, vagy csak annak kontúrját a jelen oldóvize a felületen ■még előhívni képes, így telnek meg Divis képei az elvesztett harmónia vágyával, s perelnék visszo valós, historikus helyüket David elnéptelenedett jelképei is. A kiállításról az egyik legeredetibb tehetség, P. Weibel installációi, tér-objektjei ezúttal hiányoztak, megismerkedhettünk viszont egy neves japán fotóművésszel, Seiichi Furuyával. Elsőként az ő képei fogadnak és kalauzolnak bennünket a Pé,csi Galéria folyosóján. Mintha csak turistaként örökítene meg egy-egy pillanatot európai hétköznapjainkból: az előtérben sorakozó, üres műanyag székek és a távolban az őrtorony látványa, vagy egy másik képén egy szent mezsgyén felejtett, dí- szesen-cirkalmasan magányos szobra a világ szoron- gócn törékeny egyensúlyára figyelmeztet. Bóka Róbert Sors és hitvallás r Az írószövetség Móricz Zsigmond körének nyilatkozata Lapunk örömmel ad helyet az Írószövetség Móricz Zsigmond Köte nemzeti ősz- szelogásra, együttgondolkodásra lelhivó hitvallásának. Most a szavak devalválásának, a tettek visszájára fordulásának idején - úgy gondoljuk - tere kell, hogy legyen a tiszta beszédnek. Történelmünk tragédiája, hogy a háború után a magyar újjászületésben reménykedő, legáldozatosabb erőket csapdába ejtette a világforradalom álarcát viselő, valójában ellenforradalmi hatalom. A magyar történelem tizen- ö’od'k századvégi végzetes fordulata óta kimutathatóan összefüggő fejlődésvonalat találunk, melyben a küzdelem a nemzet oly sokszor fenyegetett megmaradásáért összekapcsolódik a társadalmi haladásra törekvéssel, a magyar nyelv és kultúra fejlesztésével. Ez a folyamat szinte töretlen Károli Gáspár magyar bibliájától a Márciusi Frontig, a szárszói konferenciáig, a népi kollégiumokig, a fényes szellőkig. De ezerkilencszáznegyvenöt- ben a forradalmi örökséget képviselő, saját gyökerű magyar haladó mozgalom tartós fellépését lehetetlenné tette a nagyhatalmak titkos megegyezése térségünk sorsáról. Az idegen elnyomást megvalósító zsoldosok nyilvánvaló önleleplezése — koholt perek, gyilkosságok, tömeges terror — csak ezerkilencszáznegyven- nyolc—ötven körül következett be. S talán ettől a tömeges csalódástól számíthatjuk a gondolkozás felszabadulásának kezdeteit is. A terror évtizedei: a társadalom gazdasági és erkölcsi bomlása, a nemzeti azonosságtudat rombolása, a nép számbeli szörnyű megfogyatkozása - történelmi szakadékba zuhanásunk évtizedei. Ám a gondolkozás terjedésének, az öntudatra ébredésnek, a szándék megszületésének évtizedei is. . Közben az erkölcsi szétválasztó: a történelmi 1956 — BaBea#a*2TO$fifi2sasatiÄSseE3Ba*eiSBBBH!EaaBHSsia a megalázott, megnyomorított nép kétségbeesett, hősies kísérlete, hogy széttörje láncait. Évszázadok forradalmainak és szabadságharcainak méltó folytatása, fénycsóva Európa reménytelen egén. Hősei és mártírjai — maga Nagy Imre is — azért magasztosultak történelmi nevekké, mert fel tudtak nőni a felkelő nemzethez. A felkelést, miiként 1849- ben, megint idegen fegyverek fojtották vérbe, s az elvetemült szolgáknak még egyszer sikerült megszilárdítaniuk az önkényuralmat. Ám ezekben az évtizedekben gyűjtöttünk csakazértis erőt a megmaradáshoz, a fordulathoz. A bitókka'l, börtönökben, s az állam fondorlatos kelreceiben sanyargatott magyar nép ellen tudott állni a legtökéletesebbre formált elnyomatásnak és kibontakoztatta a gondolkozás forradalmát. Az emberi, értelmes gondolat behatolt nemcsak az eltiportak és megnyomorítottak tömegeibe, hanem megrendítette a szolgák és haszonélvezők önbizalmát is. Akiknek sorsa a legnehezebb volt, a gyárak és a földek népe, akiket idegen, ostoba öntőformákba erőszakoltak, azok tették a legtöbbet. A gondolkozás forradalmának voltak eredményei; a falvaikból elűzhetetlen parasztok és agrárszakemberek létrehozták a mezőgazdasági kényszer- nagyüzemek és a ház'áji gazdaságok sikeres szimbiózisát, ,s ez lehetővé tette, hogy népünk elkerülje a szovjet, lengyel, román nyomorúságot. Fel kellene jegyezni — s fel is fogjuk jegyezni — mindazoknak a nevét, akik ébren tartották a magyar kultúrát, azonosságtudatot, lelkiismeretet. A fordulat alapja a nép állhatatossága volt, és a további fejlődés is ettől az állhatatosságtól függ. Milliók ■■■■■■■■■■■■■■■■■■ hite, megszenvedett bölcsessége az a szikla, amelyen megtört és megtörik a tengernyi hazugság, rágalom, cselszövés. Még csak elindultunk. Még nem alakítottuk át intézményeinket a nép akaratát hatékonyan kifejező szervezetekké; még nem alakítottuk át gazdaságunkat termékeny és sikeres műhelyekké; még nem szerveztük meg kultúránk felvirágoztatásának és utódainkra örökítésének lelkiismeretes és okos közösségeit. Az irodaiamban sincs még elég -tere és becsülete a történelmi folytonosság felelősségét viselő nemzeti örökségnek. Pedig sehol a világon nem forrott össze jobban a nemzeti lét az irodalommal, mint éppen nálunk. Magyar nemzet úgyszólván nem is létezhetne Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Ady, Móricz és József Attila életműve nélkül. Most megint olyan időket élünk, amikor vállalnunk kell a világ, a társadalom, a nemzet gondjainak és jövőjének újrafogalmazását. Híven az elnyomás évtizedeiben folytatott küzdelmeinkhez, a körök, társaságok éppen ma, a kultúra újraszerveződésének idején sem vonhatják ki magukat a jövő alakításának igénye és felelőssége alól. Olyan helyzetbe kerültünk, hogy rajtunk is áll, miképpen alakul nemzetünk jövője. A többpártrendszer hívei vagyunk, és ez egybevág azzal, hogy a mindennapi munkában azok a természetes szövetségeseink, ak:k önszerveződő egyesülésekben, pórtelfo- gultság nélküli nemzeti összefogást valósítanak meg. Az írók helytállása nélkül csonka lenne jelenünk és holnapunk. Hiszen az irodalom a nemzet emlékezete és várakozása. Az Írószövetség Móricz Zsigmond Köre RéH-Csonka László: Barát, barátság Győri Lászlónak George Sand, azaz Dudevant báróné, Esthajnal levelet ir Flaubert-nak, hogy élj, fiam, ne bújj a csönd szigetén földárva, reményveszett sóvárgással, a lét éheit jóllakató gyönyörökkel tudhatod csak betölteni, mint akár félelmes űrt, és ne feledd, a hangod (te írtad), a metafizikai és mitológiai üvöltés Szakonyi Károly Mikulás -1989 Hideg van az utcán; Katalin napja körül váratlanul havazott, de el is takarodott a ■hó, azóta jeges szelek járják; por kavarodik a megszáradt levelekkel meg az utcai szeméttel. Virgil fázik, akár- ihogyan is öltözik a bíbor palást alá, hiába teker újságpapírt is a bakancsába, ami tudvalévő, jól szigetel, fázik az áruház előtti toporgásban. ■Nyitástól kezdve ácsorog az utcán, jön-megy a portál előtt a földig érő 'klepetus- ban, veres sipkával a fején, fehér mű-szakállal-bajusszal az állón, s az orra alatt, s bár a 'keze is fehér 'kesztyűbe bújtatott, dermedt ujjakkal osztogatja az olcsó csokoládékat a puttonyából. Megfizetik ezt a jelmezes- dit, a pénz is kell, de Virgil nemcsak a keresetért vállalja; többet ér neki a gyerekek öröme, ámulata, ahogy any- juk-apjúk mellől hozzáfutva megállnak előtte, felnéznek rá csillogó, bámuló tekintettel; Virgil látja a szemükben a rémülettel elegy boldogságot: — Hát mégis?! Mégiscsak létezik?!... — Ilyenkor újra érzi azt a borzongást, amit még gyerekkorából őriz magában; emlékszik egy decemberi estére, amikor az unokabátyja öltözött be Szent Miklósnak, s annyira elváltoztatta a hangját meg a mozgásá', és a jelmez alatt annyira idegen lett, hogy Virgil, bár igazq'ból tud- fa, csupán játék az egész, mert a felkötött szakáll madzaga is árulkodó volt — mégis hitte, hogy a Mikulás kopogtatott be a konyhájukba, s ült elébe a hokedlira, miközben a csizmás lába elé tette a piros celofánokba csomagolt ajándékokat rejtő vesz- szökosarct. Hitte, mert h i n- ni akarta. A varázslat kedvéért. Ezért aztán valóban remegett a megrendüléstől, amikor válaszolgatott a szokványos kérdésekre: — Jó gyerek voltál-e? Tanultál-e? Szót fogadsz-e a szüleidnek? . . . Virgil, hogy méginkább felidézze magában ezeket a pillanatokat, maga is faggatja a gyerekeket az áruház előtt. Selypegve, félénken felelget- nek; anyjuk-apjuk kabátját zavartan markolászó kezjük, pislogásuk melengeti Virgil szivét. És persze a büszkeség is eltölti, látva a szülők biztató mosolyát: úgy, úgy, csak 'kérdezgesse őket, Mikulás bácsi! Bizony, Mikulás bácsi!... Előfordul, hogy a felnőttek is rajta felejtik a tekintetüket, némelyik még egy barátságos biccentésre is iképes. Virgil örül a szerepnek, örül a maszknak, a palástnak, amely elrejti őt. Mindazonáltal fárasztó egész nap kinn lenni az utcán. Nem ártana egy kis „védőital” sem, egy korty pálinka ebben az időben, de nem szabad; mégsem lehelhet szeszgőzt egy Mikulás! Olykor-olykor bemegy az áruház hátsó 'bejáratán a mosdóba, aztán meg forró kávét kér a titkárságon, de nem sokat időzik odabenn; csakhamar újra rója az utcát. — Tessék, tessék! — kínálja ten szíve töviskoszorútól ölelve. A magára hagyott, szépségében is didergő, halálra megjelölt ' világ. És mindenütt valamiféle
