Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)

1990-12-06 / 244. szám

1990. december 6., csütörtök új Dunántúli napló 9 Diákság, munkaerőpiac Mihez alkalmazkodjanak az iskolák? Az ##ifjúsági munkaerőforrásról" Diákság, munkaerőpiac, munkanélküliség. A valóság a kétkedve fogadott statisztikák­nál is ingoványosabb. Ebben az évben az októ­ber végéig regisztrálható ada- tdk szerint 12 ezren kaptak va la m ilye n zá róbizonyítvá nyt Baranyában a különböző és különböző szintű iskolatípusok­ban. Legnépesebben — az idén 6442-en — az általános iskola padjaiból érkeznék, utá­nuk lélekszám szerint a szak­munkásképzők (2186), majd a szakközépiskolák (1045), a gimnáziumok (1030), végül az egyetemek (476) és a főisko­lák (472) következnék. 4500-an próbálnak elhelyezkedni azonnal Ennek a most 12 ezres lé­lekszámú „ifjúsági munkaerő- forrósnak” a nagyobb hánya­da tovább tanul, 'míg hozzá­vetőleg 4500-an próbáltak el­helyezkedni azonnal a Bara­nya Megyei Foglalkoztatási Központ adatai szerint. Mun­ka vállalásuk sikerét közel 1500-an (31 °/o) jelezték visz­sza. Az elhelyezkedők száma ennél magasabb, hiszen so­kan az országban másutt vál­lalnak munkát, és sokuk sor­sát az iroda nem tudja nyo­mon követni. A munka nélkül maradt pályakezdők száma óvatos becslés szerint is 800— 1000 főre tehető az idén, nem szólva a lemorzsolódók, a már egykét éve kilincselők növekedéséről. A statisztikák, ha nem töb­bet, tendenciákat feltétlenül jeleznek. A foglalkoztatási irodát októberben felkereső 8200 ember közül 3900-nak nem volt munkaviszonya a je­lentkezés időpontjában, ám ez utóbbiak közül 2800-an munkanélküli segélyesek vol­tak, tehát eleve, nem lehettek pályakezdők. Megjegyzendő, hogy o segélyesek 56 száza­léka egyébként sem rendelke­zik szakképesítéssel; zömük nyolc osztályt (913) vagy szak­munkásképzőt (731) végzett. Köztudott az is, hogy minél alacsonyabban vagy minél spe­ciálisabban, csak egy szakmá­ra képzett valaki, az átképzés jelentősége annál nagyobb. Ennek jelentőségét az életkori metszet is alátámasztja, hi­szen a 21 és 45 év közötti, képzetlen, munkát kereső kor­osztály csaknem szabályos Gauss-görbét leírva, lélek- számban is a 31-35 éves kor között tetőzik! Nem szólva ar­ról a ma már magától érte­tődő tényről, hogy az elemi iskolából ki ma rod óknak mind­össze 8 százaféka tudott elhe­lyezkedni.. A „jó” szakma nem elég Visszatérve az idén végzet­tekre, a szakmunkásképzők és a szakközépiskolák diákjai azok, akik helyzetükből, ké­pességeikből adódóan úgy ér­zik, hogy nem kell tovább ta­nulniuk. Pedig a nyomon kö­vethető 38, illetve 28 száza­lékos elhelyezkedési esélyük — ami a valóságban legyen akár 50 szó zaléknát is magasabb — azt a baranyai munkaerő­piacra jellemző tényt erősíti, amely szerint ebben a régió­ban egy álláskeresőre 0,ó mun­kahely jut. .. Az már csak a lyek számát gyarapítja, hogy a munkaerő-kínálat és -keres­let egyensúlyáról; egyáltalán a választékáról (!) csak akkor beszélhetnénk - s legyen elég ehhez Ferge Zsuzsa vagy Hoch Róbert teoretikusan is kifejtett álláspontjára utalni -, ha a felkínált munkahelyek száma messze meghaladná az álláskeresők számát, akár többszörösével is. Az október végéig Pécsett nyilvántartott 1011, a komlói 358, a mohácsi 189, a siklósi 148 és a szigetvári 66 állás­hely — összesen 1772 betöl­tetlen, jórészt szakmunkásokat váró munkahely innen nézve majdhogynem absztrakció, amit az átképző tanfolyamok fele­más sikere, alacsony részvéte­li aránya is példáz. A közel­múltban létesült néhány át­képző tanfolyam textilvarró, ápolónő és számitógépes szak­mában 176 embernek nyújtott reményt az elhelyezkedésre, a felkínált 192 németországi ál­lás követelményeinek nyelvi vagy/és szakmai alkalmatlan­ság miatt mindössze 24-en fe­leltek meg, és nem jártak sok eredménnyel a foglalkoztatási iroda tárgyalásai a munkáso­kat kereső ÉPGÉP-pel, MÁV- val, Pécsi Bőrgyárral sem. Az iskoláknak is meg kell tanulni kockáztatni! Az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal pályakezdők ré­szére erre az évre 200 milliót különített el átképzésre — mondja Gyöngyösi Péterné, a BMFK foglalkoztatási osztályá­nak vezetője —, amelyből Ba­ranya 13 milliót leért és ka­pott. Az induló 19 tanfolyam­ból kettőt, a 80 jelentkezővel számoló nyelvi és a kisebb létszámú dísznövénykertész tan­folyamot nem engedélyezték. A pályakezdők egyébként töb­ben vannak a statisztikákban is feltüntetettnél, velük együtt 6000 .munkanélkülire — azon belül 3500 segélyezettre — szá­mítunk az év végéig.- De számithatunk-e mun­kahelyteremtő beruházásokra? Milyen új munkahelyekkel, mT~ lyen szakmák oktatásával szá­moljanak az iskolák? — kér­deztem Czuczor Józselet, a megyei foglakoztatási központ munkaerőpiaci-képzési és pá­lyaválasztási' osztályának veze­tőjét. — A munkahelyteremtéssel kapcsolatos gondolkodásunk­nak gyökeresen meg kell vál­toznia! Nem szabad csak költ­ségekben gondolkodnunk, ha­nem magunknak kell kitalál­nunk, hogyan is lehetne pénzt csinálni! Más munkahelyet ke­resni és más teremteni, vál­lalkozni. Ez utóbbihoz kellene alkalmazkodniuk az iskolák­nak is, hogy másfajta embert neveljenek. Olyat, aki ezentúl már nem mástól várja el a megoldást, aki képes önma­gát menedzselni. A tervutasí­tásos szisztémo levette a fe­lelősség, a kockázat terhét az iskolákról, hiszen megpróbálta előre megmondani, hova és hány kőműves, autószerelő kell. Ez a végrehajtásra épülő metódus zsákutcába futott. A legnagyobb bajban most ép­pen a nagyipart kiszolgáló szakmunkásképzés van, mert ez, a nagyipar .már nem megren­delő a korábbi mqjdon! Ezért is van szükség olyan iskolák­ra, amelyek szélesebb alapo­kon nyugvó, sokféle szakma felé nyitó tudást adnak. Ma az a legjobb, há a gyerek gimnáziumot végez, majd on­nan lép tovább.' Milyen oktatáspolitikai prognózisra számíthatunk? — A jelenlegi hazai ipar­szerkezet, és várható módosu­lásait ismerve és számítva, a szolgáltatói ' szféra további bő­vülésére, mégis csak számolni kell valamiféle racionális ok­tatáspolitikai prognózissal! Pél­dául azzal, hogy a jó iskola közvetlenül is érzékelhető gaz­dasági érdekké válik! A ma­gukra hagyott és szegény, is­kolákból kikerülő munkaerő­nek a piaca, a jövője is csak olyan lesz, mint ő maga! — A fejkvóta rendszer most érdekeltté teszi az iskolákat abban, hogy vonzóvá váljanak a diákok számára, másrészt a diákok hiánya a pedagógust állásvesztéssel fenyegeti. Való­színű lehet az is, hogy a vál­lalatok döntően maguk képe­zik a profiljuknak megfelelő szakembereket, hiszen az ok­tatás a legíbiztosabban meg­térülő beruházás. De, hogy egy tőkehiányos helyzetben, mondjuk, egy hasonló ipar- szerkezetű és tárkrdalmú, fran­cia vagy német tartományban ezt hogyan oldották meg har­minc évvel ezelőtt, azt nem lenne haszontalan tanulmá­nyozni. Az is várható, hogy az elektronikai, informatikai ipar, a hírközlés, de a szolgáltatá­sok teljes vertikuma ezután álla nd ó szákem be r- utó n pót Iá s- ra vár, és aki nyelvet tanul, egy életre szakmát alapoz meg és szerez magának. Any- •nyi bizonyos, hogy a hagyo­mányos pályaválasztási sé­mákkal és a régi oktatási me­tódusokkal szakítani kell. A nyugati országokban egy em­berre az életútja során átlag 5—6 szakmaváltás jut, nálunk ez a mutató még csak 1,6- ná I tart. Bóka Róbert foglalkoztatáspolitikai közhe­n****** i A pécsi Foglalkoztatási és Átképzési Központban napról-napra telítődnek a tanfolyamok Rz MTESZ szellemi központ legyen A reálértelmiség rangos szerepkörben Az MTESZ XV. küldöttközgyűlésén az eddigi tevékenysége , elismeréseként a legnagyobb szakmai kitüntetést, az orszá- ; gos díjat kapta dr. Kecskés József, a Magyar Iparjogvé- f delmi Egyesület idén leköszönt baranyai titkára és dr. Sze­mere Mátyás, az MTESZ baranyai ügyvezető elnöke, a Szer­vezési és Vezetési Tudományos Társaság baranyai titkára. — Ez egy kollektíva, az MTESZ keretében szövetség­re lépett baranyai reálértel­miség hosszú időre visszate­kintő, eredményes társada­lomszolgálatának él ismerése —hárítja el a személyének szóló gratulációt dr. Sze­mere Mátyás. - Egyben an­nak is elismerése, hogy Ba- ranyo országosan is figye­lemreméltó szellemisége, a mintegy negyvenezres reál- értelmisége és az ötezres MTESZ-tagsága a maga le­hetőségeivel mit vállalt és tett Baranya és az ország ügyeinek, gondjainak, mim- , dennapi feladatainak meg­oldásában. Számomra mindig is ért­hetetlen volt az a hatalmi „oszd meg, és uralkodj"- elv, miszerint a kellő rang­ját soha el nem nyert ér­telmiségnek hol a humán, hol a reálágazatát igyekez­tek. erőnek erejével a másik fölé helyezni. A múltban is mindkét terület jócskán fel tudott vonultatni országo­san, sőt a nagyvilágban is elismert nagyságokat. De most maradjunk a baranyai reálértelmiségnél, mely hu­szonkilenc egyesületbe tö­mörülve. alkotja a Műszaki és Természettudományi Egye­sületek Szövetségét. Azt az MTESZ-t, mely komplex szel­lemi központként ad tudást, változtatási igényt, példaké­pet. Megváltozott körülöttünk a világ, elmosódnak a megye- és országhatárok, mind sür­getőbb követelmény ez al­kalmazkodás az új környe­zethez. Az európai, tehát a nemzetközi, az általánosan egyetemes emberi értékek jelenthetik ma már az egye­düli elfogadhatót, sőt a kö­vetendőt a technikai és technológiai tudásban. Mind­ezek felszínre hozása, ki­szolgálása és az ilyen igé­nyek felkeltése már végképp nem várathat tovább magá­ra, ha fel szeretnénk' végre zárkózni az élmezőnyhöz. Felzárkózni, de hogyan? Amikor még azt sem is­mertük fel, hogy a gyakor­latban egymással milyen szerves összefüggésben és milyen kölcsönhatásban, egy­mást nem nélkülözhetve szükségeltetnek szakmák és tudományok, például a kör­nyezetvédelemben, a telepü­lésfejlesztésben, a gazda­ság és társadalom szinte minden területén. A szak­mák és tudományágak ösz- szevonása, a nyelvtudás, az érdeklődés, a magatartás- és tevékenységi kultúra ma még nem bevett gyakorlat. A szakértői háttér kialakí­tása is egyre sürgetőbb a stratégiai fejlesztéseiknél, a •minőségnél és oly sok min­debben. A reálértelmiség - épp valamennyiünk érdekében - i mi mást tehet, igyekeznie keli alkalmazkodni tudással és akarattal a mérceként szolgáló nyugati színvonal­hoz. Mert ez egyben szol­gálat a javából, - és ez alól nem bújhat ki se mérnök, se közgazda, se technikus, de még a magára valamit is adó szakmunkás sem. A miértre oly egyszerű a vá­lasz: hogy megyénkben és 'hazánkban jó legyen élni. De mindezt csakis nem­zetközi környezetbe ágyazva lebet végezni — csapatmun­kában. A reál-, a műszaki értel­miség árfolyama emelkedni fog, ha eljut a kívánatos szintre, ha sikerül végre nemzetközileg is elfogadtat­nia a már nemcsak lakatos, hanem mérnök szintre emelt magyar szellemi tudást. Ha talpon akarunk maradni, tu­domásul kell vennünk: csak­is a piac- és eredmény­orientáltság, az ahhoz való feltétlen alkalmazkodóké­pesség jelenthet számunkra ikiutat. S ebben egyik fősze­replő a reálértelmiség. A baranyai MTESZ társa­ságai, egyesületei, a bara­nyai tudományos hetek ren­dezvényeivel, a rendszere­sen Pécsre szervezett orszá­gos és nemzetközi konferen­ciákkal is bizonyítják: szol­gálni akarják és tudják a 'fölzárkózásunkat. S ezek az évente több tízezer szakem­bert mozgósító tanácskozá­sok, konferenciák épp ered­ményességükkel is öregbítik a baranyai reálértelmiség és a mindinkább konferen- Ciová.rossá váló Pécs hírne­vét. S ne feledjük, mindez csapatmunka, de olyan szak­emberek alkotta csapaté, melynek tagjai szabadidejü­ket áldozzák és legjobb tu­dásukat adják, hogy mi­előbb végképp rendben men­jenek a dolgaink. M. L.. Karácsonyt megelőző népszokások Miklós a középkor egyik legnépszerűbb és legtisztel­tebb szentje volt. Már a 13. századtól tisztelték és a diá­kok védőszentjeként ünnepel­ték. A „miklósolás" szokása in­nét eredeztethető, az iskolai, kolostorbeli játékokból, amit Szent Miklós napján játszot­tak el a fiatalok. Egy 18. századból származó feljegyzés így említi a Mik- lós-naphoz kapcsolódó nép­szokást: „Mindenekutána ősi időktől fogva tapasztaltatott, hogy •némelyek a lakosok közül a Szent Miklós püspök napja előtt való estvéli, vagy éjsza­kai időben különféle öltöze­tekben és álarcokban járnak házról-házra, s a gyenge gyermekeket is helyes elmé­vel ellenkező ijesztő, csúfos figurákkal rettegítik, kemé­nyen meghagyatik, hpgy sen­ki a lakosok közül úgy gyer­mekeinket mint alatvalóinkat ezentúl meg ne bátorkodjék engedni Szent Miklós előtti este az ilyen színes öltöze­tekben való járást." Napjainkban a Miklós-nap ünneplése már csak gyerme­keink Mikulás ajándékozásá­ra szorítkozik. Miklós után - karácsony előtt — a néphagyomány ta­lán legjelesebb napja a Lu­ca-nap. A katolikus liturgikus imád­ságokban azért könyörögnek, hogy az elhunyt hozzátarto­zóknak az örök világosság fé- nyeskedjék. (Et lux perpetua luceat eis!) Luca-napja a Gergely-naptár életbelépte előtt (1582) az év legrövidebb napja volt. A népi hiedelem szerint Luca-napja magában hordozza az új esztendő re­ménységét és gondját is. Tele van asszony! kezdeményezé­sekkel és a legkülönbözőbb tilalmakkal. Mivel december közepén a leghosszabbak az éjszakák, bőven jut idő a rontásra is. Lucának Európa-szerte ez a kettős arca vált ismeretessé: a Szent Szűz, és a bűbájos boszorkány. Luca-na'pon szokás elkez­deni ágak sarjasztását, gabo­namagok vetését. Ha ezek ka­rácsonyra szépen kizöldülnek, akkor jó esztendő várható, s még az eladósorban lévő lány is kérőt kap. Jellegzetes népi szokás a Luca-napi kotyolás is. Kora hajnalban a legények végig­járják a házakat és „meg- varázsolják" a tyúkokat: „Luca, Luca kity-koty! Tiktyok, lúdgyok jó űiősek legyenek! Fejszéjük, fúrójuk úgy megálljon a helibe, mint a cserfa a tövibe! Annyi pénzük legyenek mint pelyva kúnyhóban a pelyva! Akkora disznót öljenek, mint a falu bikája! Olyan hosszú kolbászok legyenek, mint a mestergerendájuk! Annyi zsírjok legyen, mint kútjokba a víz!" A Luca-napi mondókák a termékenységet, a szaporula­tot biztosították,, A magyar falvak népe meg jól emléke­zik ezekre a karácsony előtti népi szokásokra, amelyek ha­gyományként napjainkig fenn­maradtak. Szászi Tibor A régi iMiklós-napi hagyományokból mára csak a Mikulás maradt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents