Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)
1990-12-04 / 242. szám
1990. december 4., kedd uj Dunántúli napló 3 Ki ül ltja fel a panelépaieleket? Zsákbamacska lakásvásárlás Ott spóroltak ahol tudtak Mennyi lesz a garancia az épületekre? A pécsi Timár utcai INKOZ iroda egy bolondok háza. Állandóan csörög a telefon, a folyosók és irodák idegeskedő, ingerült emberekkel vannak tele. Itt mindennaposak a sértegetések, az ügyfelek nem bánnak szűkkeblűén a szitkozódó szavakkal. Mindenki állami lakást akar vásárolni azonnal. Spekuláció, tőkebefektetés, vagy csak egyszerű otthonvásárlás? Mindegy, csak kapjam már meg végre, nem számit, hogy panel-, vagy hagyományos szerkezetű épület. Harminc év az öröklét? Ha leállítanák a panellakások értékesítését, kitörne a botrány. A nagy vásárlási lázban szinte senkit nem érdekel a jövő, a paneles szerkezetű épületek sorsa. Amerikában a karbantartási és felújítási technológia hiányában robbantással bontják el az 50 éves hasonló házakat. Ugyanis ennyi időre tervezték, méretezték, megszolgálta az árát, ezért újat építenek helyette. És nálunk? Robbantanak, lebontják, vagy megvárják amíg magától összedől, mert egyelőre nem találták ki a felújítási lehetőségeket. Az 50 évre méretezett panelépületek már több mint 20 évesek. A lakások értékesítésénél nem tesznek különbséget panel és nem panel között, pedig a hagyományos szerkezetű épületekben generációkon keresztül éltek és élnek emberek, jól ismert és alaposan kidolgozott a felújítási technológiájuk. Viszont az öröklakásnak szánt panelépület esetén már csak 30 év az öröklét ... Nincs karbantartási technológia Rabb Péter statikus, a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat műszaki igazgatóhelyettese részt vett a paneles épületek tervezésében. — Kevés volt az építkezésre fordítható pénz, ezért aztán a beruházási normatíva alapértékein kellett terveznünk. Ott spóroltunk, ahol tudtunk, a tapétán, a műanyagpadlón, függönyökön, hő- és hangszigeteléseken. Az olcsóságra kellett törekednünk ahelyett, hogy a használhatóságot, az esztétikai megjelenést vettük volna alapul. A '60-as évek végén még érezhető volt a második világháború után jelentkező tömeges lakásigény, ezért másképp nem lehetett megoldani a problémát. Az állam elkezdett nagy számban olyan lakásokat építeni, amelyeknek nem volt még kidolgozva a karbantartási és felújítási technológiájuk. A lázas építkezésben senki nem foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, az új házak esetében fel sem merült ilyen jellegű probléma. Ma már egyértelműen látszik, hogy ez a kényszerű gazdasági lépés csak elodázta a lakáskérdést, amely éppen ezért még napjainkban sincs megoldva. Még a néhány ezer forintos műszaki cikkeket is jól használható és egyértelmű kezelési és karbantartási utasításokkal árusítják, viszont a több millió forint értékű panellakások és -épületek felújítását nemcsak a lakók nem ismerik, hanem a szakemberek sem. Rabb Péter szerint a probléma oka elsősorban nem a panelszerkezetes épületben, hanem a szemléletben keresendő. Mi a panellakás? Egy átlag 53 négyzetméteres, kétszobás lakás két szülővel és két gyerekkel, akik soha nem nőnek fel. Mert ha megnőnek máris kinövik a lakást. Az állam csak egy adott pillanatra tervezte ezeket az otthonokat, néhány évre, - amíg kicsik a gyerekek. A bérekbe nincs beépítve a lakásvásárláshoz és a lakbérekhez szükséges pénz. ezért nem tudnak a szülők egy lakásfokozattal továbblépni, nagyobbat vásárolni. Legmesszebb Európától Magyarországon az építőipar van legmesszebb Európától. Ez a terület mindig is a képzetjen munkaerő gyűjtőhelye volt, ezért nem alakulhatott ki a munkakultúra, minőségi fegyelem. Nem csoda, hogy' néhány esetben még a beázás okát sem tudják megállapítani a szakemberek. Hiányoznak az alapvető technológiák, nincs megoldva az elemek közti hézagok tömítésének problémája. Mindez párosul egy kritikán aluli kivitelezéssel. A nyugati országokban az épületek értékének 4 százalékát költik üzemeltetésre, karbantartásra, felújításra. Pécsett ez az összeg nem éri el a valós szükségletek harmadát. A mostani pénzeket tűzoltó munkára költik, éppen ezért nem megoldás, ha ilyen állapotban eladják az épületeket a lakóknak. Másfél éve dolgozik az Építési Minőségellenőrző Intézet és a Dél-dunántúli Tervező Vállalat a paneles épületek karbantartási utasításán. Mint megtudtuk két épületen elvégezték a komplett diagnosztikai vizsgálatot, ami az épület szerkezetére, gépészeti és villamos berendezéseire terjedt ki. Az adatok ismeretében jövő év elejére várható az általános karbantartási terv megjelenése. Azonban jósolni a szakemberek sem tudnak, csak ellenőrzik az épületek jelen- leai állapotát, ami két szomszédos ház esetében is nagyon eltérő lehet. Tülekedés a lakásokért Dr. Arnold Tibor, az INKÖZ iroda vezetője elmondta, hogy tavaly novemberben közel 9000 lakást jelölt ki a tanács értékesítésre, a korábbi 300— 400-zal szemben. Mindenki lakást akar venni, nem győzik a papírmunkát. Rengeteg a panasz, sokalják a lakók a 22-25 ezer forintos négyzetméterenkénti árakat. Pedig az épület korától és elhelyezkedésétől függően, a kedvezményeket figyelembe véve a szabad piaci forgalomban 1 millió forintot érő lakást a lakók mindössze 150—200 ezer forintért vehetik meg. Kényszerpályán mozog a la- káske.reskedelem, félnek az emberek. Vagy megvárják és belerokkannak az új lakbérekbe, vagy megveszik a bérlakást, amiben laknak. Nincs vételi kötelezettség, de félnek a felszökő kamatoktól, az esetleges újabb taktikától. Venni, vagy bérelni? Panelt vagy nem panelt? Mennyi garanciát vállal az állam a panelépületekre? Mi lesz, ha később kiderül, hogy az eladó — az állom - nem tájékoztatta pontosan a vevőket az épületek műszaki állapotáról? Semmisnek tekintik a szerződéseket? Hajdú Zsolt Újabb felvonás Simon: nem mi szavaztattunk Héjjá: ne döntsenek nélkülünk Csordás: bizonytalanságot kelteni felelőtlenség Titkos szavazást tartanak a Pécsi Nemzeti Színházban a szétválásról — terjedt el a hír pénteken Pécsett. Simon István, ügyvezető igazgató megerősítette az információt, de egyben módosította is: — Titkosan szavaztak a társulat tagjai, de maga az esemény nem titok. Igaz, nem akartuk világgá kürtöl- mi sem. A voksolást egyébként nem a színház vezetői kezdeményezték, nem is vettek rajta részt. Tudtommal a Művészeti Tanács szervezte, de ha bővebbet tudni szeretne, keresse meg Héjjá Sándort. Az erdélyi származású kitűnő színészt szombaton délelőtt az ágyból ugrasztottak ki. — Sokáig beszélgettünk az éjjel - mondta, miközben szórakozottan játszadozott az asztalon heverő kártyapaklival, aztán kiterítette a pénteki szavazás lapjait is. — Tulajdonképpen a társulat javasolta, hogy szavazzunk. — Miről? Hiszen az önkormányzat részéről Csordás Gábor cáfolta, hogy azt terveznék: kettéválasztják a színházat. — Igen. Ezért mi az Új Dunántúli Napló elmúlt hétfői cikkében szereplő információkról voksoltunk. Bogos- sy László — akit én nem ismerek közelebbről - az újságban elmonta, mit akar. — Ha jól értem, akkor önök arról voksoltak: miként fogadná a társulat, ha hivatalos formában is felvetődne egy ilyen elképzelés. — Igen. A prózai társulat nagy többsége úgy vélekedett: tiltakozna egy ilyen megoldás ellen, és hasonló vélemény alakult ki a többi tagozatnál is. Azon lehet vitatkozni, ki a jó rendező és ki nem. Azon is, melyik darab milyen esztétikai erényekkel vagy hibákkal bír, viszont estéről estére megtelnek a széksorok. Nem akarunk mi háborúba keveredni senkivel, de féltjük a társulatot, féltjük a színházat, és azt szeretnénk, hogy ne döntsenek rólunk megkérdezésünk nélkül. Csordás Gábor, a Pécs városi küldöttgyűlés kulturális bizottságának elnöke beszélgetésünk elején ismét leszögezte, nincs szándékukban a színház - úgymond — kettévágása. Ugyanakkor hozzátette: nem véletlen, hogy szerte az országban javaslatok hangzanak el a színházak szerkezetének megújítására, hiszen különben a gazdasági helyzet romlásával ezek az intézmények veszélybe kerülnek. — Ahelyett, hogy hamis biztonságiba ringatnánk a színházat, kötelességünk meghallgatni mindenkit, akinek újító javaslatai vannak. Bagossy László nagyvonalakban elmondta nekem, mit akar, és én arra bátorítottam, dolgozza ki elképzeléseit, aztán majd a bizottság megtárgyalja azokat. Annyi bizonyos, hogy „kettévágós- ról" szó sincs. — .Tehát ez nem Csordás Gábor és Bagossy László összeesküvése? — Egyáltalán nem. Meggyőződésem, hogy Bagossy Lászlót is a szakma jövője iránti felelősség vezérli. Azt szeretném, ha minden érdekelt bevonásával közösen keresnénk jó megoldásokat. Szakértők meghallgatását is tervezzük. Egyébként, amiint az ötlet napvilágot látott, azonnal tájékoztattam róla Lengyel György igazgatót, és meghívtam a bizottság ülésére: mondja el az ő koncepcióját, elsőként a pécsi művészeti vezetők közül. Éppen ezért felelőtlen dolognak tartom a szavazást. A színészek nem tudhatták, miről szavaztak. Egy olyan pletykáról voksoltak, amelynek valótlanságáról a színház vezetőit is tájékoztattam.- Simon István elmondta: nem ők kezdeményezték a dolgot. Héjjá Sándortól tudjuk: arról szavaztak, mi lesz, ha...- Rendben van. De bárki is csinálta: felelőtlenség volt bizonytalanságot kelteni, a helyzetüknél fogva egyébként is mindenütt kiszolgáltatott színészekben. Ez az elsietett szavaztatás azt a benyomást kelthette bennük, hogy máris döntöttek a fejük fölött, amiről szó sincs. — Bagossy László az SZDSZ támogatottjaként lépett sorompóba a helyhatósági választásokon. És mivel Pécsett liberális kormányzat van, úgy is lehetne értelmezni a dolgot, mint egy pártpolitikai puccskísérletet a színházban. — Lehet, hogy nem hiszik el nekem, de nem tudtam arról, hogy Bagossy SZDSZ- jelölt volt. Én magam nem vagyok tagja a pártnak. A kultúra védelmében vállaltam képviselőjelöltséget, és azért fogadtam el a szabaddemokraták programját, mert az van benne, hogy csak a tehetség és a szak- mai hitelesség számít, semmi más. És ehhez szigorúan tartom magam. Ha esetleg szükség lenne rá, akár az SZDSZ ellenében is. A kulturális bizottságban egyébként vannak kormánypártiak, fideszesek, szabaddemokratáik és szocialisták. Szerencsére az a tapasztalatom, hogy senki nem akar párt- szempontokat érvényesíttetni. Mindenki kizárólag azt nézi, hogy lehetne a város javát, az értékek védelmét szolgálni. És semmi okom kételkedni abban: így lesz ezután is. Értesüléseink szerint Bagossy László pénteken benyújtja színházi tervezetét az önkor- mányzat kulturális bizottságának. B. Cs. Kamarilla darab? Szent Borbála Borbála-kép a pécsi Bányászati Múzeumban őrzött zászlóról. Borbála nap - most ismét Szent Borbála - a bányászok hivatalos ünnepe lesz. A magyar bányász-társadalom .nem felejti, hogy évtizedekig szeptember első vasárnapján emlékeztek meg az egykor tatabányai csendőrsortűz áldozatairól. Valljuk be, legalább önmagunknak, az utóbbi években alig-alig sikerült a kegyelet érzését, ünnepi örömet még ritkábban tudtunk teremteni. Szépek voltak a tűzijátékok, az egy összegben nagynak tűnő hűségjutalmak, a politikai programok. . . A fények nem tudták feledtetni milyen sötét a bánya. Persze szívesebben figyelne még ma is a több, mint hatvanezernyi magyar bányász egy ésszerű, hosszútávú energetikai programban felrajzolt bányászati jövőképre! Figyelmet érdemel a kedves komlói nyugdíjas bányász fohásza is. Ónozó Lajos ugyanis már régebben azt írta lapunkban, hogy: ,,. • a bányászok, akik állandóan veszélyeknek, megpróbáltatásoknak, hirtelen halálnak vannak kitéve, mór a középkorban is keresték Borbála Védelmét, most ismét számíthatnak Szent Borbála oltalmára." A Szent Borbála nápi bányászünnep gondolata fogalmazódott meg a Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület egyik szeptember végi közgyűlésén is. Az egyesület vezetői éppen ezért kísérték el élete első bányajárására Göncz Árpádot, a Magyar Köztársaság elnökét, aki közvetlenül akarta megérteni,, megérezni a bányászok gondjait. Bár, mint mondotta, Nemzeti Nagypapaként közvetlenül aligha tud segíteni. Mór szombaton a bányában, a csaknem hétszáz méteres mélységben, a meleg, pára- 'dús poros, sötét fejtésben — miközben a lóderéknyi szénfó- lyaimot szállító, fülsiketítő nyikorgással, sivitással működő kaparó mellett álltunk - átsu- . hant emlékezetemben az oly sokszor szomorú Borbála nap. Igaz, erről sokkal többet tud dr. Komcsag Károly, ő ugyanis huszonhat esztendeig volt a kerületi banyakapitányság vezetője, és nyugdíjaztatása után még három évig képtelenek voltak nélkülözni munkáját. Ezen a havas decemberi napon éppen Veszprémbe és Székesfehérvárra utazott gyerekeit látogatni, egy „másik utazó nagypapaként” unokáinak a mikulási ajándékot elvinni. Persze telefonon utolérni nem lehet gond, de a családi körben miért is lenne képes emlékezni a több száznyi tragikus eset közül a gyakorta Borbála nap körüli bányaszerencsétlenségekre. A székesfehérvári 21-814-es telefonon döbbenten hallgatja kérdésemet, aztán a kissé katonás, műszakilag pontos, de mégis nagyon humánus hangú jelentés következik: 1952. december 4-én Keifer József Széchenyi aknán bányaomlás alatt lelte halálát, 1965. december 4-én, ugyancsak Pécsbányatelepen László Henrik és Kónyi Gyula lett a bányaomlás fogja, őket kimentették, 1965. december elsején Zobák-bányán, a légakna továbbmélyítése közben sújtólég robbanás történt — heten haltak meg. . . Félek, hogy a bányakapitányság több tonnányi anyagából még sok jegyzőkönyv részletéhez jutok, az imént még — gondolom — unokáival békésen játszadozó nagypapától. Szívesen abbahagyja. . . Talán még 1947-ben volt Borbála nap, aztán már- csak gondoltunk rá. . . Lélekben kértük oltalmát. . . De ki is volt Szent Borbála. Az évekkel előbb elhunyt Bálint Sándor professzor, Faller Jenő, az említett Ónozó Lajos nyugdíjas bányász segítségével kísérlem meg életközeibe hozni. Nikodémiában élt, okos és szép volt. Pogány apja, Dioszkorus betegesen féltette Jézus hitétől, azonban egy toronyba záratva sem tudta leányát megakadályozni, hogy Istenről, a mennyországról ne álmodozzék, sőt, hogy az őt felkereső Bálint nevű pap meg ne keresztelje. Apja rájött, hogy lánya egy- istenhívő, meg akarta ölni. Borbála a pusztába keresett menedéket, de két vad pásztor visszavitte, Dioszkorusz kegyetlenül megkinozta, majd átadta Maximinus császárnak, akinek színe előtt Borbála megtagadta a pogány isteneknek szánt áldozatot. Megkínozták, de másnapra a sebek, az ütések nyomai eltűntek. A császár az istenek művének tekintette, Borbála viszont az ő Istenének gondoskodását vélte felismerni, ezért újabb kínszenvedések áldozata lett. A tűz, egy arcába csapó égő fáklya alakjában ekkor került kapcsolatba Borbálával. A császár halálra ítélte, apja vállalkozott, az ítélet végrehajtására. önnön apjától szerezte meg a szent rnárti- ramsógot. Apját a hegyről le- jövet mennyből jövő tűz emésztette, szükségében Jézushoz és Borbálához fohászkodott, ezért megkapta azt a kegyelmet, hogy nem halt meg bűnösen, hanem megkapta az oltári szentséget útra valóul. így lett Borbála a jó halál védőszentje. Szent Borbála nao körül sokasodnak a tragikus balesetek a bányákban. Minden bizonnyal közreiórsz'k ebben a december eleji természetszerűleg bekövetkező időjárásváltozás, természetesen közegünkben a föld felett, a szabad levegőn, de épületekben védetten is az érzékenyebbek megérzik az időjárás változását. Odalenn pillanatnyi figyelmetlenség, a légnyomás hirtelen változása is a bányász nyakába zúdítja a föld -Htélyének minden veszélyét. Szent Borbála oltalmára talán mégis azért van inkább szükségünk. A bányászoknak elengedhetetlen életfeltételként a legenda erkölcsi mondanivalójára van szükségük, mert a föld alatti munka a tudást, a kitartást, a szorgalmat, az egymás védelmét, az egymás hibáinak megbocsátását, az egymásért való akár végzetes áldozatvállalást is jelenti. .. Szent Borbála oltalmat nyújt, hg minderre törekszünk. . . S egy —, legalább másfél évtizedre szóló ésszerű energetikai kormányprogram is kellene. . . Lombosi Jenő
