Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)
1990-12-30 / 266. szám
IO űj Dunántúli napló 1990. december 30., vasárnap ' Helyreirás Lapunk elmúlt évi szájaiban egyre több érdes sírás jelent meg, nős olvasóink megérését köszönjük. (Új DN 1990. december 30.) Helyreigazítás: Lapunk mai számában jelent meg a fentebb látott mondat, amit, mivel holnap, más fontos dolgok miatt hely és hó, valamint Hejho híján nem lesz módunkban módosítani, most megtesz- szük: Lapunk elmúlt évi számaiban egyre több érdekes írás jelent meg, hős olvasóink megértését köszönjük. (Az olvasói helyreigazításokat lapunk 1991-ben közli.) A fentiekből is látható, hogy egyre több a helyreigazítás lapunkban is. Most néhány olyan mondat következik, amely helyreigazítást érdemelne ugyan, de mivel saját szüleményünk, kérésre sem módosítjuk őket: — 12 kőművest választott meg egyhangú szavazással elnöki posztjára a megyei közgyűlés. Azóta összetanakodtak. — Mind a tizenegy kezdőjátékosát eladta a PMSC. Volt közöttük olyan is, amely nem az adott ország megyebajnokságában szerepelt, a labdarúgókban azonban így sem maradt Tüske. — Választás közti pártokat (elnézést, miket írok?!) pártok közti választásokat tartottak hazánkban. Valamennyi szavazó részvételével, ezt követően a kistanácsteremben zártkörű rendezvényen vitatták meg a tapasztaltatokat. — Megnyitották a gépkocsiforgalomnak a pécsi Kossuth Lajos utcát. A városi önkormányzat külön kérésére ugyanis ezentúl minden gyalogosnak a városházán át kell mennie, mielőtt korzózik. — Ingyenkonyhát nyitott Gyűrűfűn Kovács Józseféé nyugdíjas. Mindennap jól lakik. — Tanácsi küldöttség járt Budapesten. A tárgyalások során megállapodtak abban, hogy a 200- ból 150 embert el kell bocsájtaniuk. Fájó szívvel tértek haza hivatalukba, ahol addigra már csak a hivatalsegéd maradt. — Szénszünetet rendeltek el a Mecseki Szénbányák központi hivatalainak egy részében. — Megjelent a legújabb magyar szexlap téli száma. Nyugdíjasokat láthatunk benne ruha nélkül. A lap szenzációja: Bun- dáztak a hatvan éven felüliek a veterán bajnokságban. — Videotelefonokat szerel fel a Magyar Posta. A készülékek számos érdekessége közül kiemelhető, hogy a tárcsahang károgásszerű, a telefonhoz kapcsolódó monitoron pedig folyamatosan láthatjuk az igénylési jegyzéket és az árakat, fel- menő(i) sorrendben. — Megélénkült a magyar bevásárlóturizmus Jugoszláviában. Információink szerint honpolgá" fiaink elsősorban sajt nélküli lukakat hoznak. — Emeletráépítést terveznek a pécsi Magasházra. — Újabb áremelésekről döntöttek az illetékesek. A döntés tart. — Boldog BUÉK-ot kivárunk ! (bozsik) it jöleti társadolmak egyik morális fokmérőié Ausztria szereti és megbecsüli elesettjeit úgy érezhetjük: íme egy ország, amely szereti elesettjeit. Szeretne segíteni nekik. * Fenyegető tény, hogy a civilizáció előrehaladtával szerte a világon nő a fogyatékosok száma. Olyan emberekről van szó, okik óriási problémát jelentenek önmaguk és környezetük számára. Közülük is külön kategóriát képeznek a súlyos értelmi fogyatékosok. Egyes szociológusok szerint ma egy jóléti társadalom morális állapotának az is a fokmérője lehet, hogy hogyan foglalkoznak ezekkel az emberekkel. Miként bánnak elesettjeikkel, mit nyújtanak nekik? Minderről már a hazai gyógypedagógiának is számottevő tapasztalatai vannak — hallottam dr. Jáhn Ernőtől. A megoldást azonban csak azok a példaértékű nyugati módszerek és gyakorlatok jelenthetik, amelyeknek ezúttal két színterét villantottuk fel. Bebesi Károly Műhelymunkák azért, mert ez megy minden áldott nap. Franz mindent a falihoz vág, ami a keze ügyébe esik. Ha nem tudják elcsípni, kiróhan az előtétbe, a szekrényajtóra borul, öik lével veri, látszik, menekülne, futna valahova. . . önmaga elől. A gyógypedagógusok értik a „liturgiát". Tisztában vannak minden mozdulat értelmével, jelentésével. A Linz közelében fekvő Institut Hartheimben vagyunk. Hasonló, mint amit Bécs mellett láttunk, némiképp mégis más. Dr. Günther Weixlbaumer igazgató elmondja, hogy itt is sajátos integrációt alakítottak ki. Óvoda, iskola, internátus és számos műhely működik az intézet falai között. Az államtól noponta 1050 schillin- oet kapnak gyermekenként, de alapítványi magánintézetként tevékenykednek. 300 gondozottra mintegy 330 főnyi személyzet jut. Számos műhelyt járunk itt is végia. Közülük kiemelkedik a kerámia- és a textílműhely, amelyek komoly bevétellel dolgoznak. Még jelentősebb a faipari részleg, ez terápiás funkcióin túl ugyancsak egyfajta intézeti pénzforrás is. Mag. Benedics Imre igazgató-helyettes baranyai származású magvarként kalauzol végig bennünket a műhelyeken, foglalkoztató-termeken. Megmutat néhány lakosztályt is, amelyek csaknem Hilton- színvonalúak, és amelyek azt a célt szolgálják, hogy itt a gondozottak és szüleik együtt tölthessék a hétvégeket. — Metodikáikig és egyébként is nvitott ez az intézet — mondja Benedics Imre, — hiszen a foglalkozások időtartamán kívül a gyerekek szinte szabadon ki-be járhatnak. A 20 évvel ezelőtt épült intézet közelében áll a hart- heimi reneszánsz kastély, amelyet a mú't századtól használtak fogyatékosok intézeteként, otthonaként. Hitler aztán tett róla, hogy a folyamat megszakadjon. A németek a második világháború alatt kivégezték és az — egyébként gyönyörű reneszánsz-udvar egyik sarkában elégették a gondozottakat, továbbá a környéken összef og- dosott - nekik .nem tetsző vallásé, származású és világnézetű — embereket. A földszinten berendezett kis emlékkápolna m á rványfel i rata inak tanúsága szerint mintegy 20 ezer ember vált füstté és korommá ezen a helyen. A kastélyt most próbálják valamiképpen rendbe hozni, hogy hajdani rendeltetésének m egf el e I ő eo has z no s Ítha ssá k. * Megrendítő volt a látvány és mégis felemelő. Hiszen Ahol 20 ezer ember vált füstté és korommá I GrÜ5s Gott! Grüss Gottí - fogadott és kísért bennünket két napon át ez o szívélyes köszöntés Ausztriában, ahol olyan intézeteket látogattunk meg, amelyek lakói súlyos értelmi fogyatékosok. Kis csoportunk — gyógypedagógusok, a pécsi Lions Klub tagjai dr. John Ernő vezetésével — elsőként a Becstől 10 kilométernyire — Hin- terbrühlben, a Bécsi-erdő lankáin épült — Landes Jugend- heimet kereste fel. A parkok övezte üdülő- és szanatóriumszerű épületegyüttes bejáratánál dr. Erwin épületeket. Valamennyi mélyen lenyúlik o földbe és föld alatti alagutak kötik össze őket egymással. Az alagútnak számos furtkciója van, de az egyik például az, hogy télen nem ke'll kimenni a hidegbe, a hóba, ha valaki át alkar jutni egyik épületből a másikba. Az alagút megkönnyíti úgynevezett „védett" munkahelyeire, ahol a munkaadónak besegít az állam a bérezésbe, hiszen a fogyatékosokkal való törődés Ausztriában ez idő szerint elsődlegesen állami feladat. Ugyanakkor sok az egyházi és egyéb társadalmi segítség is. Hétvégeken a gyerekek Előtérben az Institut Hortheim, háttérben a reneszánsz kastély Schmuttermeyer udvari tanácsos, Alsó-Ausztria gyógypedagógiai intézeteinek vezető pszichiátere fogadott bennünket. Negyven évet praktizált ezen a nehéz területen. Az intézettel az ő irányítása, útmutatásai alapján tervezték és működtetik. 1978-ban kezdték el építeni 62 millió schillin- gért, állami pénzből. Jelenleg is állami intézetként működik. Létszámaik olyanok, hogy két gyerekre jut egy felnőtt. * Az út mentén kis munka- ruhás csoport talicskával, ge- reblyével, lapátokkal fölszerelve az ősszel lehullott lombot gyűjti éppen. — Űk végeznek itt minden fontos munkát — mondja Schmuttermeyer úr. — Nálunk a munkára, lehetőleg az önálló munkára nevelés az egyik legfontosabb pedagógiai alapelv. Járjuk a hatalmas patkot, a pavilon-rendszerben emelt az anyagmozgatást is. Itt uavanis iskola van, amott például kerámia-műhely. Egy másik pavilonban pedig lerobbant bicikliket szerelnek a gyerekek.- A legszebb és a legújabb létesítményünk a lovardáink - mondja a pszichiáter, miközben elmegyünk az intézet - természetesen fedett uszodája mellett és a távolban legelésző lovak felé tartunk. - Ezt a 16 méter átmérőjű lovardát a helyi Lions Klub emeltette az intézet növendékei számára. Vendéglátónk érthetően büszke a nagyszerű sportlétesítményre, úgy is, mint Lions-tag. Az intézmény szerkezetéről tájékozódva megtudjuk, hogy a gyógypedagógiai iskolai oktatás mellett szakmunkásképző is működik itt. A bentlakásos intézetben mintegy 150 gondozott van, akik fával, fémmel, bőrrel, papírról, kerámiával és kertészettel foglalkoznak, majd szakosodnak. Ők kerülnék aztán Ausztria természetesen hazamehetnek. Az árváknak az intézet tervezi meg a szabadidejét. Van úqy, hogy a szülők töltik a hétvégeket az intézetben. Hiszen óriásiak a tudnivalóik mindahhoz, ami gyermekükre életük során vár. Nyáron külföldre viszik a gyerekeket nyaralni. Általában a tenger mellé. .. * Leírhatatlan az, amit most látok. Három gyógypedagógus ifjú hölgy foglalkozik öt gyerekkel. Fölváltva gitároznak és mindig más-más gyerek dalát éneklik. Eljutnak-e ezek a dalok valahova, enyhítenek-e valamit a kis emberi lények gyötrelmein? Terápia ez, avagy valami különös istentisztelet? Majdnem mindegyik gyereket fogni, ölelni kell, hogy kárt ne tegyen magában. . . A kis Kurt belemered az ablakon bezúduló hideg fénybe és fejét ingatja ide- oda. Gépiesen teszi és nem is örömmel, inkább csak „Nem az igazi indiában voitam” Egyetemek kiváltságos státusban Etnikai reneszánsz — gazdasági érdek — Ax indiai ember türelmes, békeszerető, harmóniában él ax állat- és növényvilággal. Amikor én most ott voltam három hétig, egy rendkívüli Indiát láttam, amely nem az igazi — kezdi beszámolóját dr. Hajdú Zoltán, az MTA Regionális Kutatások Központja tudományos főmunkatársa. Az Indiai Akadémia meghívására három nagy egyetemen tartott előadást a közigazgatási földrajz területéről. — A rendkívüli helyzetet az a forrongás, elszakadási törekvés eredményezte, melyről a magyar sajtóban elég keveset lehetett olvasni. Pan- dzsáb el akar szakadni Indiától, a szikek függetlenségüket óhajtják. Az újságokban terroristákként írnak róluk, de ez a kérdés nem ilyen egyszerű. Megdöbbentő volt számomra látni, hogy egyetemista fiúk, lányok fölgyújtják magukat, s hogy ennék milyen volt a fogadtatása. Filozófiájuk, a lélekvándorlásban való hitük az ilyen cselekedeteket egész másképpen minősítik, mint mi — mondta Hajdú Zoltán. Tudomásul kell venni, hogy Ázsia újraszerveződése napirenden van. A konfliktusok egyébként hasonlóak az európaiakéhoz. A modern gazdaság térigénye azt követeli, hogy minél nagyobb egységes, föderatív területek maradjanak együtt. Ugyanakkor a népek etnikai reneszánszukat élik, s öntudatuk ellenkezik a gazdasági érdekekkel.- Milyenek az indiai egyetemek? — Elkülönülnek a területükön is a városoktól, melyek nagy részét a nyomornegyedek tarkítják. Ez alól Chandigarh városa kivétel volt, mert ebbe a városba, - mely jelenleg két szövetségi állam fővárosa, s egy harmadik állam közigazgatása alatt áll - nem engedik be a nincsteleneket. A város képe is eltér a többitől, mert telepítését az ötvenes években az amerikaiak kezdték és a franciák fejezték be Le Corbusier tervei alapján. Mindenesetre a három állam közigazgatási apparátusa egy olyan közös épületben dolgozik, mint ná- 'unk a volt megyei tanács. S onnan intézik negyvenmillió ember közigazgatási ügyeit. De visszatérve az egyetemekhez. Felszereltségük és oktatási módszerük az amerikai és az angol egyetemekét ötvözi. Színvonaluk is igen jó. Az egyetemi campus területén élnek az oktatók és a hallgatók, semmiben sem szenvednek hiányt. Nem egy indiai oktatót meghívnak neves külföldi egyetemekre tanítani, s továbbképzésre mindegyikük Amerikába iár. Az oktatás is angolul folyik, de nagy gondot fordítanak a többi nyelv oktatására is. A chandigarhi egyetemen például évek óta dolgozik szlovák lektor! Ha a lakosság számához viszonyítjuk, kevesen tanulnak az egyetemeken. De mivel egy egyetem 10 000—40 000 hallgatót foglalkoztat, mégsem lehet elenyészőnek nevezni az arányokat. Van elitképzés, például o delhi egyetemen, de tömegképzést is folytatnak. A vizsgakövetelmények magasak, nagyjából megegyeznek az amerikai sztenderdekkel. Kedvezőek az ösztöndíjak és számítanak a különböző alapítványokra.- S az indiaiak hétköznapi élete?. . .- Közelről csak az egyetemi oktatókkal és családjukkal találkoztam. Voltak, akik kiscsaládban, de nem kevesen vannak, akik ma is a nagycsaládosi rendszerben élnek. Az egyik tanárismerősöm például negyven tagú családját tartja el a fizetéséből, nem átlag indiai szinten. A nők közül egyébként csak az értelmiségiek dolgoznak. Az árusoktól a cipőpucoíókig mindenki férfi. Áru világpiaci áron és világszínvonalon rengeteg van. „Csak" pénz kell hozzá. B. A.
