Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)

1990-12-30 / 266. szám

1990. december 30., vasárnap űj Dunántúli napló 3 ok új feladatra kötelez a szabadság, sokféle megújulással küszködünk, hogy megfelel­hessünk a próbatételeknek. E folyamatnak külö­nösen aktív részesei, sok tekintetben, kovászai az egyházak. Az évbúcsúztató olyan pont, amelyről az elmúlt időre is, a jövendőre is egyaránt tekint hetünk. Ilyen számvetésre, beszélgetésre kértük fel a Baranyában, Pécsett működő három legna­gyobb hatású protestáns felekezet vezető lelké­szeit: hogyan élte meg egyházuk az elmúlt esz­tendőt, milyen reményekkel, tervekkel, célokkal fordulnak az új, nehéznek Ígérkező esztendő felé? Bizalommal és hitbeli megújulással BÓKA !\NDRÁS, református esperes: A kereszténység - tanúságtétel — Jelen pillanatban 30 re­formátus egyházközségünk van Baranyában, s ezek legtöbb­je társegyházközség több gyü­lekezettel. Az egyház anyagi fenntartásában részt vevők száma 13 000 főre tehető. Harminckét lelkészünk van, közöttük egy egészen új mun­katerületű: a pécsi kórházak­ban és a börtönben végez lel- készi szolgálatot. A megyében 103 református templom van és 8 imaház. Sokuk lerom­lott, felújításra szorul, ami súlyos gond az elöregedett gyülekezetek számára. Ennek ellenére már 1990-ben több helyen összefogtak a hívek a templomot rendbehozni, a re­ménytelennek látszó helyzetet megfordítani. Tovább épült az egyik kertvárosi templom Pé­csett, s ha Isten is úgy akar­ja, 1991-ben megtarthatjuk benne az első istentiszteletet. Ugyancsak 1991-ben talán Drávaszabolcson is megkez­dődhet az új templom építése és a' szederkényi imaházé, amelyet az árvíz rongált meg. Református egyházunk 1991 évi tervei között szerepel a második Magyar Református Világtalálkozó megrendezése, amely a református öntudat és a magyarság összetartását kívánja szolgálni. A most megválasztott új zsinatnak februárban kell összeülnie, hogy a tiszta választások után mint egyházunk legfőbb kor­mányzó testületé, megkezdje az érdemi munkát. Ezek sorá­ban első helyen szerepel egy­házunk alkotmányának, törvé­nyeinek visszaállítása a régi református elvekre és hagyo­mányokra, mintegy lezárva a bizalmi válság időszakát, amelyet a régi rendszerrel való együttműködés és ennek mai megítélése okozott. Ba­ranyában hamarabb léptünk a rendszerváltásban: több, mint egy éve teljesen meg­újult az egyházmegyei vezetés. A rendes gyülekezeti szol­gálatok mellett talán az ifjú­sági munka volt a legfonto­sabb és legintenzívebb. Eddig is minden gyülekezetben volt hitoktatás, így a vallásoktatás szabadsága Pécsett eredmé­nyezett csak lényeges lét­számnövekedést, olyannyira, hogy lelkészeink segítségre szorulnak. Ősztől kezdve a kertvárosi gyülekezetben van a budapesti Teológiai Akadé­mia egy kihelyezett tagozata, amely levelező tanfolyam jel­leggel vallásoktató tanárkép­zést folytat. Él kezdődött a cserkészet református szerve­zése is: az első csapat Sely- lyén alakult meg. Amire a jelen és a jövő ér­dekében nagyon nagy szük­ség lenne, az egyházunknak és minden tagjának a hitbéli megújulása. Hamis illúzió volt azt gondolni, hogy a rend­szerváltással ott lehet folytat­ni, ahol 1948-ban abbama­radt. Az elmúlt 40 évet nem lehet kihagyni sem az egy­ház, sem az egyes emberek életéből, akik közül sokaknak az előző korszak személyes élmény híján semmit nem je­lent. Lehet viszont újrakezde­ni: megújulni belsőleg és re­formátus hitünkben, mert na­gyon sok ember nem is tudja, miért református, mi az igazi, tiszta kálvini szellem. Az is ki­derült a rendszerváltás után, hogy ez a társadalom minden állítás ellenére nem volt marxista, olyannyira nem ke­resztény sem. Nagyon kevés az igazán keresztény ember, még kevesebb, akinek az éle­tében a krisztusi eszmék gya­korlattá lesznek. Ezért azt hi­szem, hogy az egyik legfonto­sabb dolog a megélt keresz- tyénséget tanúságtételként megmutatni. Bizalmi válsággal terhes korban élünk, meg kell találnunk a bizalmat. Ezért is örültem annak, hogy a német- országi ökumenikus Herruhuti Testvérközösség, amely minden évre ad egy jelmondatot, 1991-re Ézsaiás Könyvéből ezt választotta: ,, Aki k az Úrban bíznak, erejük megújul.” Az előttünk álló év biztos, hogy sokkal keményebb lesz, mint a korábbiak voltak, de ha van bizalmunk Istenben és egymásban, akkor ez a biza­lom lehet az, ami segít átvé­szelni a nehéz időt. VARSÁNYI FERENC, a pécsi evangélikus gyüle­kezet igazgató lelkésze: Alapvető emberi értékekre tanítani — A Tolna—Baranyai Evan­gélikus Egyházmegye legna­gyobb gyülekezete a pécsi: mintegy 2500 evangélikus val­lását ismerünk, akik egyhá­zunk szolgálatait igénylik, részt vesznek az istentisztele­teken és az egyház aiyagi fenntartásában. Gyülekezetünk azonban létszámánál, létszám- arányánál nagyobb súllyal képviselteti magát a város közéletében. Ami a rendszerváltást illeti, úgy érzem, hogy felemásan köszöntött ránk. Volt egy eufó­ria a kezdetben, hogy minden másképp lesz, ám a szabad­sághoz a jólét nem társult. A szabadságról csak csendesen megjegyzem: a rendszerváltás előtt sem nagyon éreztük a korlátozást. A nagyváros ano­nimitásában jobban el lehetett vegyülni, de a hitoktatás is az ifjúsággal való foglalkozás is hosszú évek óta nagy len­dülettel folyik egyházunkban. A terveinkkel kapcsolatban az ifjúság nevelését - túl a hit­oktatási kampányon - nagyon fontosnak tartom. A mai gye­rekek, a mai fiatalok lesznek a jövendő nemzedék, a maj­dani teherbíró réteg: nagyon nem mindegy, hogy milyen hatások érik őket. A rendszer- változás többek között a sza­badosságot is magával hozta. Ha az újságárusok, könyváru­sok standjait nézem, nem tu­dom, hogy ilyen kultúrmocsok ,mikor máskor öntött el ben­nünket. Gyermekeink ebbe nő­nek bele, és az egyre szegé­nyedő, polarizálódó társada­lomban az egyház nagy fele­lőssége és funkciója, hogy alapvető emberi értékekre ta­nítson, ezeket az értékeket te­gye vonzóvá: a becsületet, a szülők tiszteletét, a tisztessé­gesen elvégzett munkát, az egymás iránti szolidaritást. lAmikor most a sok minden hiányának furcsa materializ­musa tölt el bennünket, egyre inkább felértékelődnek az em­beri kapcsolatok, amelyek a jólétben talán nem is hiányoz­tak annyira. Ilyenkor egy kö­zösség, ahová tartozhatunk, nagyon fontossá tud válni. Az egyház szerintem többek kö­zött akkor tölti be iái hivatá­sát, ha pozitív értékteremtő példával tud előállni. S ez nem igényel különösebb beru­házást. Nem kell más hozzá, mint egy templom, vagy csak egy fűtött terem, ha vannak emberek, akik hajlandók egy­más sorsát figyelemmel kísér­ni, mégha a szociális gondo­kon enyhíteni alig-alig is tud­nak. Komoly kihívás egyházunk számára, hogy 1991-ben zsina­tunk lesz. Elég nagy időközön­ként, évszázadokon belül két­szer, háromszor, négyszer ül össze ez a tanácskozó testület. Legutóbb 1966-ban volt zsinat a régi rendszer idején. Újra kell fogalmazni törvényeinket, újra végig kell gondolni nagy egyházi összefüggésekben a szolgálatokat, a prioritásokat, de újra fel 'kell mérni a szo­ciológiái környezetet, a társa­dalmi összefüggéseket is. Új­ra kell gondolni viszonyunkat a mindenkori államhatalom­mal, mert az előző zsinatnak éppen ez volt az egyik nagy elcsúszása. Komoly feladatok állnak tehát előttünk. Nagy re­ményeim vannak: úgy érzem, hoav az egyház éppen azért, mert nem igényli, hogy teljes mértékben invalens közösség­ként minősítse magát, megőr­zi, megerősíti transzcendens vonását. Az egyház örök em­beri értékeket hordoz, az Örökkévaló Isten kegyelméből létezik, ezért erősen hiszem, hogy nekünk lesz feladatunk az elkövetkezendő időszakban is. Az 1991-es esztendővel kap­csolatban nincsenek illúzióim: nagyon nehéz év köszönt ránk. De minden nehéz terhet el le­het hordozni, ha van hozzá erő. S nem is kell hozzá túl sok egyszerre. Energiánkat úgy kell megtanulnunk beosz­tani, hogy legyen minden nop­BALOG MIKLÓS, a pécsi, Bokor utcai baptista közösség lelkésze: Elve a szabadsággal- A pécsi gyülekezetben 320 tagot számlálunk. Ez érzékel­teti a mi abszolút kisebbsé­günket a történeti protestáns felekezetek mellett, azonban hozzá kell tennünk ehhez a számhoz, hogy akik nálunk ta­gok, nemcsak papíron tagok. Nálunk a keresztény egyház­hoz való tartozásról önként döntenek az emberek, s csak utána keresztelkednek meg. Nálunk a jelképek nem üre­sedtek meg, legalább is olyan ■mértékben nem, mint néhány nagyobb egyházban. Bizonyos mértékig érthető is, hogy na­gyobb tömegekben nem élik át annyian személyesen a hit­nek a lényegét. „Te hitedet mutasd meg a te cselekede­teidben” — mondja a Biblia, s ■mi ezt szeretnénk megvalósí­tani. Folytatni kívánjuk a jövőben azt, ami bibliai alapelveinkből folyik. Nevezetesen Jézus Krisztusnak a misszió-paran­csát: „Menjetek el, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelvén őket az Atyá­nak, a Fiúnak, a Szentléleknek a nevében”. Annak a szabad­ságával élve, hogy most már iki lehet menni az utcára, s jobban meg lehet oldani, hogy egy kis propagandát csinál­junk, szeretnénk meghívni az embereket egy-egy hitbeli is­meretterjesztő előadássorozat­ra, amelyek templomunkban zajlanak majd. Sőt, szeretnénk ezt az új lakótelepet templo­munk környékén megcélozni ilyen szempontból, hogy az emberek megismerjék a Hit igazságait, mert felettébb já­ratlanok benne. S ha valamit nem ismerünk, azt nem is gya­koroljuk. Nem más egyházak ellen kívánunk munkálkodni. Erre az önkéntesség és a hí- vogatás garancia. Más egyhá­zak csak annyiban missziós te­rületek számunkra, hogy ha valaki egy másik egyháznak tagia, de nincs élő kapcsolata eayházával, sem Krisztussal, akkor ezt a kapcsolatot sze­retnénk felébreszteni, felélesz­teni. Ha ez versenyhelyzetet okoz, ezzel csak más egyházak malmára is haitiuk a vizet, hiszen jobb munkárá ösztönzi a lelkészkollégákat, s végered­ményben a részeredmények összeadódnak: néoünket mo­aasobb erkölcsi szintre tudjuk emelni ezáltal. Szeretnénk kiterieczteni a h'ttan oktatását. Más egyhá­zaknál ez fakultatív, nálunk különösen az. Magát a hitet nem lehet tanítani, csak a reá vonatkozó ismereteket. Mi a kisavermeke:nket nem keresz­teljük meg, a hittanoktató- sunknak viszont konkrét célja ■van: az emberek tudatosan döntsenek amellett az életfor­ma mellett. Ne csak kampány­feladatként vasárnap legyenek keresztények, hanem hétköz- nap is. Az erkölcsi tartásnak nyilvánvalóan gazdasági von- zata is lesz. A Biblia úgy ta­nítja, hogy akik hűséges Krisztuskövetők, azoknak még a munkájuk is istentisztelet­számba megy. Gyermek Bib­liaköri foglalkozásaink vissza­kaphatták a korábbi hatalom által letiltott nevüket: vasár­napi iskola. Szeretnénk mi ma­gunk is kórházi istentisztelete­ket tartani, ha lehet, a többi protestáns felekezettel egyez­tetve, ha nem, enélkül is. Folytatni kívánjuk börtön- missziónkat, hogy jótanácsok­kal irányítsuk helyes útra a szabadulókat. Eddig is végez­tünk szeretetszolgálatot, de 1991-ben szeretnénk az öregek házi gondozását összpontosí- tottabban megoldani. Remél­jük, hogy tervünkhöz a városi önkormányzattól megkapjuk legalább az erkölcsi támoga­tást. Dunai Imre FILMJEGYZET A pécsi néző, ha fellelke­síti a televízió e heti két filmbemutatója, s Zeffirelli művészi alázattal áthatott, megrendítő szépségű Jézus­filmje és Bódy Gábor me­rész szárnyalású Psyche-fel- dolgozása hatására netán kedve támadna moziba is beülni, hasonló színvonalú élményre nem számíthat. Meg kell elégednie azzal a lehetőséggel, hogy két órácskát elszórakozhat, ha van kedve hozzá. A Vissza a jövőbe című amerikai produkció most lát­ható harmadik részében vain egy igen emlékezetes jele­net, ahol az ötlettel és pénzzel amúgy sem taka­rékoskodó Robert Zemeckis és csapata szemlátomást apait-anyait beleadott. Arra gondolok, amikor a Chris­Verne és Gyula topher Lloyd által játszott habókos, de azért persze zseniális tudós és szíve höl­gye, a nem éppen zsenge, ám gyermekded lelkű tanító­nő bevallják egymásnak szí­vük titkát. Ebben nincs sem­mi különös, hiszen tavasszal még a krumpli is virágzik. Az is érthető, hogy érzel­meiket Verne Gyula iránti rajongásuk kinyilvánítása ál­tal tárják fel, lévén mind­ketten a tudomány és a képzelet megszállottjai. Azon sem ütközöm meg, hogy eközben lóháton üldögélnek, és a Holdat szemlélik ó'hita­tós lélekkel. Istenem, 1885- ben vagyunk, a romantika századában. De ekkor egy hullócsillag suhan át fejük fölött az égen! S ezt már talán a vadregényes ízlés is megsakallaná, ám az égi jelenés mindössze egyetlen másodpercig tart. Annyi időt vesz tehát igénybe, mint egy groteszk fintor. A film mentségére legyen mondva, az efféle évődő szemvillanások és mozgó­képi grimaszok sűrűn behá­lózzák a történetet, melynek hátterében - az egyik sze­replőhöz hasonlóan — az ember ősi vágya alussza Csipkerózsika-álmát: az idő­utazás. Hiszen a sokfele bolyongó Odüsszeusz óta bebarangoltuk ugyan az egész Földet, új kontinense­ket fedeztünk fel, rejtelmes szigeteket és legyőzbetetlen- nék vélt hegycsúcsokat hó­dítottunk meg, már a Hold­ra is eljutottunk, melynek „geográfiáját” a filmbéli tanítónő még csupán táv­csővel tanulmányozhatta, de folyton-folyvást a századok egyirányú utcájában halad­tunk. Úgy tűnik, az Idő na­gyobb úr, mint a Tér. Nem csoda hát, hogy annyi tör­ténetet meséltek már el e zsarnok legyőzéséről. S most itt van az ifjú Marty, azaz Michael J. Fox kalandja dédapáinál. Ha nagyon akarom, Ro­bert Zemeckis a maga mód­ján néha még filozofálni is tud az időről. A film tető­pontján egy ódon mozdony segítségével tolják meg és gyorsítják fel a kívánt se­bességre a szuperautó-idő- gépet. íme, az új mindig a régin állápul, a tegnap tu­dása hajtja előre a mát a holnap -felé, mondhatnám. De hagyjuk ezt! Ne bölcsel- kedjünk, próbáljunk meg in­kább derülni. Azon például, nogy a film egy másik jele­netében Doki, a szolid csa­ládapává avanzsált (persze azért továbbra is zseniális) tudós bemutatja ifjú barát­jának és a nézőknek két csemete kisfiát. Hát mi más is lehetne a nevük? Az egyiké: Verne, a másiké: Gyula. Nagy Imre Az erőszak ellen Az ORFK Bűnmegelőzési Osztálya csatlakozik a Buda- pesli Református Gimnázium (Baár-Madas) azon felhívásá­hoz, amelyben társadalmi ösz- szefogást sürget az ifjúságot megrontó horror-jelenségek bemutatása ellen. Tapasztalataink és a meg­döbbentő tények sajnálatosan igazolják, hogy az ifjúság körében megjelenő torz ide­ológiáiknak, ön- és közveszé­lyes cselekedeteknek alapjául szolgálnak az erőszakot, ke­gyetlenkedést és önpusztítást hirdető különböző kiadványok. Éppen ezért rendkívül fontos­nak tartjuk az ilyen jellegű termékek forgalomba hozata­lának megtiltását, a vissza­élők felelősségre vonását. Fontosnak tartjuk továbbá egy olyan kiadvány közzététe­lét, amelyben teológus, pszichiáter, pszichológus, pe­dagógus és rendőr fogalmaz­ná meg az erőszakkal kapcso­latos véleményét. / ra. Ahogy mindennapi kenye­rünkért fohászkodunk, s nem előre a holnapiért, holnap­utániért, úgy kérjünk erőt t mindennapi dolgaink becsüle­tes elvégzéséhez, s akkor a nehéznek látszó esztendő sem lesz nagyon nehéz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents