Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)
1990-12-28 / 264. szám
1990. december 28., péntek aj Dunántúli napló 3 Csak rossxalib ne legyen? Az aszály miatt kevesebb nyersanyagot kapott tartósításra a Szigetvári Konzervgyár Színházi vita Költségvetés nélkül minden csak álmodozás A Pécsi Nemzeti Színház és a Pécsi Kisszinház (volt Nyári Színház) összevonásának, illetve átszervezésének koncepciójához amelyet Bagossy László, a Kisszinház igazgatója, majd Vincze János, a Harmadik Színház igazgatója terjesztett a Pécs Városi ön- kormányzat kulturális bizottsága elé -, ezúttal Simon István, a Nemzeti Színház ügyvezető igazgatója szól hozzá.- Bagossy László tervéből azt veszem ki, hogy lenne egy önálló üzemigazgatóság és lenne két színházi alakulat: a Pécsi Nemzeti Színház és a Pécsi Kisszinház, mindkettő önálló társulattal és vezetőÉlelmiszerexportkörkép Jó hir, hogy a gazdaságunk tőkés exportja egymilliárdos dollártöbbletet hozott ebben az évben. Rossz hir, hogy - bár soha nem látott mennyiségű élelmiszert lenne képes felvenni a Szovjetunió -, az elszámolási, az árucsere és pénzügyi (fizetés- képtelenség) nehézségek miatt sehogy sem jön össze velük olyan export-ügylet, mely mindkét félnek előnyöket igérö. Így aztán nagyon is nehézkes, esetleges a szovjet export idén, s félő, jövőre még ilyen se lesz (?). A tőkés kiszállítás viszont lényegében nem csökkent a dél-dunántúli élelmiszerfeldolgozó üzemekből, és ez vigasztaló. Az aszály igencsak érezteti hatását a konzerviparban, hisz a korábbiaknál lényegesen kevesebb uborka, paprika termett, így a mennyiségi elmaradás számottevő. A Paksi Konzervgyár amúgy sem jelentős tőkés exportját nehezítette a paradicsomértékesités és az uborkahiány. A Szovjetunióba o tervezettnél jóval kevesebb uborkát és lecsót szállítanak, zakuszkából viszont nincs lemaradásuk. A Nagyatádi Konzervgyár még szállít az USÁ- ba almasűritményt, Európába lecsót, meggyet, kukoricát és a szovjet piacra zakuszkát az év hátralevő részében. A Szigetvári Konzervgyár úgy szállítja keleti megrendelőinek a zakuszkát, ahogy vagont és konténert kap. Az aszály következtében a nagy keleti szomszédnak kétharmadát, míg a tőkés országokba kilencven százalékát teljesíti év végéig az idei exporttervének a szigetvári gárda. A Bajai Hűtőház csak nyugati vevőknek szállít, éspedig az idei az eddigi legjobb évük: 700 vagon csemege (morzsolt és csöves) kukoricát, borsót, paradicsompaprikát, hagymakockót és mást szállított főként Németországba, Skandináviába, az olaszoknak és a franciáknak. A pécsi Anasco Baromfifeldolgozó Rt. két hónapos állás (exportszüneteltetés) után végre ismét szállítja termékeit a Szovjetuniónak, meghatározott mennyiségben és a világpiaci ár körüli összegért, míg a nyugati kiszállításai a megszokottak. A Zalaegerszegi Hűtőház is csak tőkés országokba exportál kukoricát, málnát, fekete szedret, ribiszkéket éspedig a tervezettet meghaladó mennyiségben, főként Angliába és Svédországba. A húsexportot is visszafogta az évközi szubvenció-csökkentés, a szovjet fizetési nehézségek sora. A MÖBIUSZ-tól most indulnak az utolsó szállítmányok a Szovjetunióba: az éfő sertés (árucserébe), az élő marha (dollárért) és a szalámi. Nyugatra folyamatosan, bár a szokásosnál kisebb mennyiségben exportáltak. Idén 30 millió dollárért és 15,9 millió rubelért (ezt gáz és olaj ellentételeként) küldtek árut külföldre. Az új év még bizonytalan, hisz a Terimpex közvetítésével a szoviet tag- köztársaságokkal eddig csak 5 millió dolláros szerződésük van. A Kaposvári Húskombinát eredeti exportelképzelését csak 85—95 százalékban tudja teljesíteni. A Szovjetunióba terv szerint indították a szarvasmarhát és a 400 grammos virslimossza konzervet, a bőrös sertésből viszont a fogadási készség miatt küldtek kevesebbet. Az alacsony árak, az évközi szubvenció-csökkenés következtében csökkent az exportárbevételük, ezt belföldi kínálatbővítéssel igyekeznek ellensúlyozni. Szállítanak Amerikába, Európába, Jugoszláviába és Svédországba (dobozsonkát, kicsontozott karajt és fagyasztott sertés szűzpecsenyét). A Szekszárdi Húsipari Vállalat termékeinek több mint felét exportálja. Állandó szállítók az USÁ-ba és a nyugateurópai piacra, az öböl-vól- ság kitöréséig az arab országok is vevőik voltak. A legnagyobb partnerüknek, (a Szovjetuniónak), továbbá északi és déli szomszédainknak, valamint Jugoszláviába teljesítették az idei exportjukat. Hogy mi lesz jövőre? A jugoszláv kapcsolataik erősödésében bíznak és abban, hogy erősíteni tudják pozíciójukat a szovjet köztársaságokkal - bár ez utóbbi gátja lehet az ellentételezés bizonytalansága. Természetesen a közös piaci exportot is szeretnék tovább javítani. A Zalahús nyár közepe óta nem exportál a Szovjetuniónak o fizetési nehézségek miatt, a felszabadult mennyiséget időben elhelyezték a jugoszláv és az osztrák piacon. Elsősorban bontott sertés- és marhahúsrészeket szállítanak, melyek világpiaci óra számukra is elfogadható. Idén eddig 17 millió dolláros külpiaci árbevételt értek el. Mit hoz a jövő a régió élelmiszerexportőreinek? Mondják, hogy az idei évnél nem jobbak a kilátások. Murányi László Nagytakarítás tetőtől talpig Ez az a sok, amiből csak keveset szabad ... Testkontroll Mintaétrend a négyhetes kúrához A fordító azt mondja, valahogy olyan szörnyű fáradtság rabja volt idáig, mely az életét jószerivel egy lajháré- hoz tette hasonlatossá. A változás akkor következett be, amikor Dómján Andrea angol-francia szakos tanár kezébe vette Harvey és Marilyn Diamond: Fit for lile című .könyvét, melyet aztán ő és társfordítója Testkontroll címen magyarított. Az, hogy lefogyott, hogy energikussá, tevékennyé vált, hogy rég „kinőtt” ruhákat hordhat újra boldog örömmel, tény. Ez az öröm ma már mindenki számára elérhető, hiszen a könyv kapható, bár valló igaz, rohamosan fogynak a készleték. Akik ismerik, akár az Agykontroll folytatásának is vehetik a könyvet, azzal a különbséggel, hogy az nyaktól fölfelé, emez meg onnantól lefelé tisztítja meg civilizált európai testünket. Az alapelv a természetes higiénia, mely nem azonos ázzál, hogy jól megmossuk a fogsorunkat, és megpucoljuk a fülünket. A szervezet méregtelenítéséről van itt szó, a természetes úton, vagy a testbe kerülő más anyagok, tartósítószerek, mérgek eltá vol í tá s á ról. Tulaj dónk ép pen Olyan ez, mintha eqy alapos, nügy mosássá1! kitisztítanánk magunkat, s ehhez a könyv írói két ételcsoportot találtak, a zöldségeket és a gyümölcsöket. Hosszú oldalaikon keresztül nyugtatják meg azokat, akik a húsokban, a tejtermékekben lévő vitaminokra, fehérjékre, zsírokra hivatkozva eszik magukat ágyon, kimutatva, hogy zöldségből és gyümölcsből (igenis minden 'ontos tápanyag beszerezhető. Nem érdemes most vitába bocsátkozni, hiszen annyiféle reformétrend kering manapság, annyi azonban biztos, hogy ki-ki találhat értelmes, megfontolásra való tanácsot. A Testkontroll egy más életmódot kínál. Be keli vallanom, magam is kipróbáltam. És azóta se tudom abbahagyni ... A szerzők külön felhívják a figyelmet a test természetes ciklusaira, arra tehát, hogy a tápanyagok beépítésének, lebontásának, a mérgek, nem felhaszná'ható 'égtermékek' eltávolításának megvan a maguk ideje, így. hát reggel nemigen jó hatalmas früstükkel indítani, mert a szervezet mással van elfoglalva. Javasolják, hogy ilyenkor, és egész délig csak gyümölcsöt, gyümölcslevet igyunx, együnk, de tartósítószer nélkülit. Délután jöhetnek a zöldségek, magok, gabonáié ék, később, ha valaki akarja, a húsok, de inkább csak a csirke, a hal, esetleg a tejtermékek. Ebből lehetőség szerint kevés. Több szabály van arra nézvést, mit együnk együtt mással, és mit ne, például gyümölcsöt közvetlenül húsos vacsora utón inkább ne. A válaszokat ki-ki elolvashatja maga is. Alap- elv, hogy étrendünkben túlnyomó részt adjanak a magas víztartalmú ételek, de evés közben ne igyunk vizet, hogy kávéból egynél többet még az se igyon, aki imádja. A lényeg hát valami olyasmi, mint egy outónál. Ott is tudjuk, milyen az a keverék, c.mivél tisztességesen működik a motor. Saját testünkhöz nem kapunk ilyen használati utasítást, meg kell hát tanulnunk jól működtetni. A könyv különben recepteket is tartalmaz egy négyhetes Test- kontrollos mintaétrendhez. Akinek kedve van, bele- vcgliat. Hogy a gyomorfájása elmúlik, gyakorlatilag biztos, és ha bármi más eredményt is elér még, az már csak tiszta haszon ... Hodnik I. vei. A kamarában prózai tagozat lenne. A nagyszínházban lenne egy klasszikus drámai tagozat, egy operatagozat és a balett. Ugyanakkor a nagyszínházban kellene játszani operettet és musicalt is. Ha én ezt lefordítom a színházi műsorterv és üzemmenet nyelvére, akkor a nagyszínházban —, nem pénz. hanem idő miatt - nyolc bemutatónál több nem lehet. Mindegyik tagozatnak legalább évi két bemutatót kell tartania -, ennél kevesebbért nem érdemes fenntartani. Tehát veszem azt az ideális helyzetet, hogy két-két opera, balett és próza, egy-egy operett és musical. Kérdezem én, ki az a színész, aki évi egy vagy két szerepre ide fog szerződni? De továbbmegyek: kihez tartozik az operett és kihez a musical, melyik tagozathoz (társulathoz)? A prózához, mert prózai színészek is játszanak benne? Adja az ég, hogy olyan rendező, olyan prózai tagozatvezető légyen, akinek szívügye az operett! A musical meg tartozzon a baletthez, hiszen ez a műfaj tánc nélkül elképzelhetetlen? Ezek csak látszólag apróságok. Azt mondja a tervezet, hogy a tagozatvezetők egymás mellé rendeltek azonos jogkörrel. Lehet, hogy konzervatív vagyok, de felteszem a kérdést: ki dönt? Hiszen a három ember helyzeténél fogva a saját maga és társulata érdekeit nézi - a vitából nem lesz műsorterv, műsorrend. — A tervezet szerint mindegyik tagozatvezetőt az önkormányzat nevezi ki. Vagyis: mindeayik minden kis gondjával, nehézségével az önkormányzathoz fog futni. Nem rosszindulatból teszi - teljesen jogszerűen. Ott ki dönt? Ki az, aki szakmailag kompetens, és egyáltalában az-e az önkormányzat dolga, hogy például színészegyeztetési kérdésekbe beleavatkozzon? Részletkérdéseknek tűnnek, esetleg butaságnak, de a színházi ügymenet ezen múlik. Az egyes tagozatok önálló költségvetéssel rendelkeznének: mindegyik a közönség megnyeréséért harcol, kialakul egy rivalizálás. Következménye: egyrészt a műsor még kom- merszebb lesz a mostaninál. Másrészt: mindegyiknek önálló közönségszervezői apparátusa lesz, vagy elképzelhető, hogy egyik szervezi a másik közönségét is?- Ma az egységes költség- vetésnek minimális része megy díszletre és jelmezre. Dokumentálni tudom, hogy nekünk van az országban a legalacsonyabb költségkeretünk díszletre. Eddig minden, amit meg tudtunk spórolni a fűtésen, világításon, stb. ment a díszletre. Az új variáció szerint a független üzemigazgatóságnak nem lesz érdeke a megtakarítás: neki kifizetik a tagozatok azt, amit leszámláz. Nem látom a tervezetben, hogyan működik majd olcsóbban a színház az új struktúrában -, sőt az ellenkezőjét vélem lelledezni. A plusz játszóhelyek — Anna utca, esetleg a Ságvári - plusz bemutatókat is jelent, vagyis plusz díszletet, jelmezt, műszaki szolgálatot. A mi műhelyeink ma egy-kettő-négy munkással dolgoznak, ez már a nagyszínházhoz sem elég, hát még, ha új játszóhelyek lesznek! Igaz, eddig is voltak bemutatók az Anna utcában és a Ságváriban, évi egy—három bemutatóval, havi négy-nyolc előadással. Ezek díszleteit többnyire maguk az amatőr szereplők készítették: vállalati költségvetésből, társadalmi munkából, a jelmezek többségét viszont tőlünk kölcsönözték - ingyen. És ha ezekből az amatőrökből hivatásosok lesznek, nehéz elképzelni, hogy nem fogják megkívánni ugyanazt a kiszolgálást, ami a profi színészeknek jár. — Elképzelhető, hogy a társulat a produkcióhoz nem a jövendő üzemigazgatóság műhelyéből -, amely most a Pécsi Nemzeti Színház műhelye rendeli meg a díszletet, hanem onnan, ahol olcsóbb. Annál olcsóbb díszlet azonban, ami nálunk van, egyszerűen nem létezik. Nálunk eddig a legdrágább díszlet hétszázezer forint volt. Ez kizárólag az anyagköltség, ha a munkadíjat is hozzászámítom, akkor közelít a kétmillió forinthoz. Ha nem itt a városban készül, akkor ehhez utazási, utaztatási, szállítási, művezetési stb. költséget is hozzá kell adni. Egyébként a közeli színházakban egy-másfél millió forintnál kezdődik a disz- let kiállítása - plusz munkadíj. — A tervezet abból indul ki, — ezt én nagyon veszélyesnek tartom -, hogy olcsóbb legyen a színház. Kimondja, hogy az 1990-es évi kondíciókkal lehet a következő évadot megoldani. Nem tudom elhinni. Belép az új színház hatalmas energiaigénnyel, mi ezt kiszámítottuk, de csak a régi áron: 100—150 százalékos emelkedések lesznek. Nem hiszem, hogy megoldható — akár a régi áron is -, a kamaraszínház költségvetéséből a nagyszínház plusz kamara- színház. A tervezet javasolja sponzorok, támogatók szervezését -, ezt mi természetesnek tartjuk és már régóta gyakoroljuk is. Nem szégyelljük, de nem hiszem, hogy ez megoldja a finanszírozási gondokat. — Vincze János azt mondja, hórom taaozat legyen: Drámai Színház, Zenés Színház, Táncszínház. Vele értek egyet: két prózai tagozat nem képzelhető el. Itt is nyitva van a kérdés: az egymás mellé rendelt tagozatok közti vitás kérdésekben - egyeztetés stb. - ki dönt. — A színészek körében kezdetben nem jó hangulat alakult ki, amikor a színházban, — még az első újságcikk megjelenése előtt - terjedni kezdett az átszervezés híre. Meg kell mondani, hogy vannak, akik hívei ennek az új megoldásnak. Természetesnek tartom ezt. De a szinész nagyon rossz helyzetbe kerül. A döntést nem lehet sokáig elhúzni, m^rt a szerződtetéseknek rövidesen'vmég kell kezdődniük. Úgy értesültünk, o döntés új határideje február 1. A színészek most még nem tudják, kihez és mire szerződjenek. Nem mondanám, hogy jó a hangulat -, de most nyugvóponton van. — Bagossy László tervezetében elvileg ki vannak fejtve tervek, ötletek, de • ezek nincsenek alátámasztva konkrét adatokkal. Nagyon jó lenne tudni, milyen összeggel gazdálkodhatunk jövőre, mert addig, míg ezt nem tudjuk, mindenféle koncepció -, akárki készíti is — álmodozás. Nem szeretném azt mondani, hogy minden így jó, ahogy van, hogy semmin nem kell változtatni. Szükség van takarékoskodásra. és meg is tesszük ezt, ha tudjuk, mi az az összeg, amiből kiindulhatunk. Magyarul: költségvetés nélkül nem lehet konkrét terveket kidolgozni. G. T.
