Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)

1990-12-27 / 263. szám

üj Dunántúlt napló 1990. december 27., csütörtök 12 Önállóság az önkormányzat iskolájában „összeomlott a társadalmi környezet, mely az iskolát körülvette. Következik-e, s vojon mit ígér a várva várt önállóság?” Az önkormányzat szerepe Az önkormányzat iskoláit két szinten lehet működtetni, alakítani és irányítani: a közigazgatáson belül és azon kívül. A képviselőtestü­let a közigazgatáson belül sokrétű feladatot lát el, fenntartói és igazgatási-ha­tósági feladatkört. Nagyabb településeken az oktatás szakmai műhelyéként nem képes funkcionálni, belső munkamegosztással és át­engedett jogosítványokkal a döntések előkészítésére és azok megjelenítésére okta­tási-művelődési bizottságot hoz létre, mint működtető, irányító testület. Kis telepü­léseken ezt a feladatkört egy tanácsnok látja el. Az alapfokú oktatás és az óvodák gondozása az ön­kormányzat joga és köteles­sége. Az ellátás feltételei, a központi normatív támoga­tás az önkormányzatokon ke­resztül jut el az iskolákhoz. Törvényi garancia tiltja más célra felhasználni. Az igény és szükséglet szerint a helyi önkormányzat ezt kiegészít­heti. Elemi érdeke is, ellen­kező esetben a helyi társa­dalmi kontrolláI szembesül a kihívás során. A településszintű decent­ralizációval az irányítás és működtetés két modellje követhető: a társadalmi (he­lyi) kontroll és az intézmény- szintű önállóság, továbbá a központi ellenőrzés az auto­nómia tiszteletben tartásá­val. Két kihívással szembesü­lünk, a decentralizáció elő­nyével és a hátrányával, és a székhelytelepülés társadal­mi kritikájával. Előny a szü­lők jelenléte, a pedagógu- sók önállósága, hátránya a szakmához nem értők bele­szólása. A kritikát a cso­portérdekeket és érdekcso­portokat képviselők igényei­ket megjelenítik, eldöntendő a beleszólásuk illetékessége, hol a határ a szakmában, és mi esik szakmán kívül. Jogilag ezt szinte lehetetlen elrendezni, járható út a köz- megegyezés. Iskolaszék A helyi közigazgatáson kí­vül az önkormányzattól füg­getlenül és önállóan működ­het az iskolaszék, mint a fenntartó és az iskolahasz­nálók közötti intézményszintű döntéshozó konzultatív testü­let. Funkciója az érdekkép­viselet, egyeztetés, védelem, megjeleníti a különérdéke- ket, állásfoglalást ajakit ki döntés előkészítésére és meghozatalra, a végrehaj­tást elemzi, társadalmi né­zőpontból azokat ellenőrzi, összetételét merev határok közé szorítani nem szabad, legyenek sokszínűek és ön­állóak, a szigorú szabályo­zás a fejlődést gátolhatja. A település társadalmának legszélesebb körű részvéte­lét biztosítja, ettől demokra­tikus. Demokratikus dönté­seket csak demokratikus in­tézmények hozhatnak, ilyen az isxoloszók. Akkor van ér­telme létrehozni, ha valódi döntési jogosítványokkal ren­delkezik. Szerepköre felérté­kelődött. 1948-íban egy toll­vonássá1 megszüntették, most a társadalmi igény felvetette visszaállításukat. A régi tradícióra emlékez­tető iskolaszéket visszahozni nem szabad, tartalmában és tormájában újat, az 1990-es évek körülményeit véve fi­gyelembe a leiadatok má­sok, ehhez kell igazítani. Létrehozásukkal kapcsolat­iban különbözőek a vélemé­nyek, vannak elutasítók, egyesek az oktatás gyógyító székét látják benne, van, aki az önkormányzat fölé, má­sok alárendelnék, és Okod­nak, okik hatóságot vélnék benne látni. Az országban sok iskola­szék működik, a sok közül a budapesti Arany János Gim­náziumban, a gödi, az abo- nyi, külön is kiemelkedő a biatorbágyi önszerveződés egy ritka próbálkozása. Útkeresés Baranyában ismerjük az útkereső mágocsiakot és a példaértékű pécsi, Táncsics úti iskolaszéket, felváltotta a morális felügyeletet és a megvédendő erkölcsi értéke­ket. Sók az érdeklődő; a vásárosdombói polgármester, a sásdi, a magyarszéki, a komlói Fürst Sándor úti, a boksái, a diósviszlói, a sik­lósi Hajdú úti, az egyházas- haraszti iskolák. Több alap­kérdésre várnak választ, ki kezdeményezze a létreho­zást? Milyen az összetétele? Minden iskolafokozat hozza létre? A megalakítás techni­kai tennivalói? Kezdeményezze a létreho­zást „alulról" építkezve az iskola társadalmi környeze­te, a szülők, munkáltatók, a fenntartó képviselete, az egy­ház, nemzetiségek, iskola­orvos és a pedagógus szak­ma. Minden iskolafokozatban célszerű iskolánként létre­hozni, ahol 18 év alatti gye­rekek oktatásával foglalkoz­nak. Ennek a folyamatnak végrehajtásával az önkor­mányzat iskoláiban elérhető a társadalmasítás, a közügy szolgálata. Az önkormány­zatnak is érdeke az együtt­működés, hiszen a választó­polgárok, c szülők, érdek- csoportok integrált érdekeit gyűjti be és azt igyekszik érvényesíteni. Az iskolaszékek céljaik elősegítésére hozzanak létre alapítványt, ezzel is segíthe­tik az oktatás folyamatos munkáját. Hogyan szervezhető meg az iskolaszék? Az előíráso­kat az Egyesülési törvény tartalmazza. Létre kell hozni a szervezőbizottságot, ennek feladata: alapszabály-terve­zet összeállítása, rögzíteni az iskola címét, tisztségekre je- jölteket állítani, a megala­kulás, a tervezet ismerteté­se, az érdekeltek 50 száza­lékának a jelenléte szüksé­ges, a szabályzat elfogadá­sa, cégbírósági bejegyzés. A kérelemhez csatolni kell az elfogadott alapszabályt, a hitelesített jegyzőkönyvet, a tisztségviselők adatait. Az iskolaigazgató tagja a széknek, szervezze az iskola belső életét, fordítson nagy gondot a szakmai és embe­ri értékek megjelenítésére, menedzselje iskoláját. Támo­gassa a belső felelősség­megosztásra épülő tantestü­leti, munkaközösségi önálló feladatmeghatározásokat és engedje önállóan élni a döntési jogosítványokat. Az igazgatók kiválasztása és felkészítése stratégiai kér­dés. Halász Gábor, neves oktatáskutatónk műveit tu­dom ajánlani a tantestület­nek, az igazgatót kinevező önkormányzatoknak. Merényi László iskolaigazgató Előre jelezhetök-e a taxisblokádhoz hasonló válságok? Mit mutat a közvélemény? Nem akármilyen évet zárunk az idén. Számtalanszor elhang­zott, leírták a sajtóban és egyebütt, hogy 1990 a rendszervál­tás esztendeje volt. Sokféle vélekedést ismerhettünk meg az ez évi történésekről, azonban a vélemények mindig esetlege­sek. Mit gondolnak valójában az emberek arról, ami velük tör­tént? Ezért is kérdezzük Tamás Pált, a Közvéleménykutató Inté­zet igazgatóhelyettesét: hogyan változott ebben az esztendőben a hazai közvélemény a különböző események megítélésében? Elsősorban nyilvánvalóan a nagy politikai-társadalmi folyama­tok értékeléséről van szó, de természetesen a gozdasági hely­zettel kapcsolatos vélemények is igen fontosak. — A gazdasági közhangula­tot meglehetősen hosszú ideje mérjük egy többé-kevésbé használható „barométerrel". Ez két dolgot különít el eléggé jól megfigyelhetően. Egyrészt azt, hogy a megkérdezett ál­lampolgár miként látja a sa­ját gazdasági helyzetét, más­ként pedig az ország helyze­tét. A magyar „Ítélkezési min­ta" szerint korábban az or­szág helyzetét igen rossznak tartották a válaszolók. Ez ért­hető, hisz a tömegkommuniká­ció évek óta azt sugallta, hogy itt az adósságválság, s ami van, abból nem, vagy csak igen nehezen lehet kilábalni. Ehhez képest az emberek a saját helyzetüket nem tartot­ták különösebben rossznak. Persze volt panaszkodás, si­ránkozás, de a magyar állam­polgár véleménye az volt, hogy majd csak lesz valahogy, akár­milyen bajban is van az or­szág. Az elmúlt években há­romhavonta csináltunk egy-egy gazdasági hangulatmérést és ilyenkor rendszeresen két gra­fikont kaptunk. Az egyik, a pesszimistább, az ország hely­zetét tükrözte, a másik, az op­timistább az állampolgárét. Ez a helyzet körülbelül egy évvel ezelőtt megváltozott, át­alakult a két grafikon, a két görbe viszonya. Azaz egy év óta kezdik azt gondolni az emberek, hogy ők vannak na­gyobb baiban, mint az ország. — Mivel magyarázható ez a változás? — Az egyén egyelőre nem látja, hogy mitől van bajban az ország. Azt tudja, hogy gond van, de még nem látja a baj jeleit. Nem tapasztalja például, hogy itt iszonyatos áruhiány lenne. Sőt, azt látja, hogy itt sokkal jobb az ellátás, mint bárhol körülöttünk, a volt szo­cialista országokban. És ha azt látja, hogy itt van hús bő­ven, csak neki nem telik rá, okkor azt a következtetést von­ja le, hogy ő van bajban, nem az ország. Ebből egy nagyon érdekes társadalomlélektani következ­tetés adódik a közvélemény számára. Ha gyakorlatilag van minden a boltokban, nekem pedig abból meglehetősen ke­vés jut - így az átlag állam­polgár —, akkor itt nagyon ügyetlen kormányzás folyik. Vagyis a saját gazdasáqi hely­zetével kapcsolatos elégedet­lenség a kormányon, a parla­menten, a vezető politikai té­nyezőkön csattan. Tavasszal még milliós nagy­ságrendben támogatták a pár­tokát az állampolgárok, ősz­szel meg csak százezres nagy­ságrendben. Vizsgálataink sze­rint jelentősen visszaesett a tv parlamenti közvetítéseinek né­zettsége. Ez nem csupán az­zal függ össze, hogy a dolog elveszítette „újdonsógvará- zsát", hanem inkább azzal, hogy az embereknek elegük van a parlamenti politizálás­ból. — Vannak-e olyan vizsgála­taik, amelyek az emberek „jö­vőképét" próbálják lelmérni?- Igen, és ezeket rendsze­resen megismételjük. A tava­szihoz képest a társadalom Taxisblokád Pécsett jövőképe mára összeszűkült, ami nagymértékben összefügg a személyes gazdasági prog­nózisok alakulásával. Az em­berek már nem látják át, mi lesz velük holnap, kevésbé tudnak tervezni, szőkébbnek látják mozgási terüket, mint akár egy évvel ezelőtt. Ebből nehezen meghatározható szo­rongások, bizonytalanságok származnak. Ezek viszont nem kis mértékben gátolják annak a vállalkozási, befektetési készségnek a kifejlődését, ame­lyet olyannyira óhajtunk.- Érdeklődnek-e az önök vizsgálati eredményei iránt a nyugati beruházók? A tőke ugyanis mielőtt egy ismeretlen terepre lépne, tájékozódik, hogy mit talál ott.- A nyugati tőkést nem az érdekli, hogy miből tudna itt két darabbal többet eladni, hiszen az egész magyar piac nem nagy. Neki az a fontos, ha itt akarja működtetni a tőkéjét, miféle emberekkel dol­goztathat itt. Milyen a munka- kultúra, milyen a mentalitás az országban? Hogy az itteni emberek mennyire szorgalma­sak, mennyire szófogadóak, visszabeszélnek-e, ha felada­tot kapnak.- Vannak-e önöknek olyan vizsgálataik, amelyek alapján „megjósolhatok” a taxisblo­kádhoz hasonló válságok? — A forradalmak kirobbaná­sát nem lehet megjósolni, ha ez lehetséges lenne, akkor a belügy lenne a legfőbb meg­rendelőnk. A jövő esztendőre eqyébként egv olyan „krízis- vizsgálatot" készítünk elő, amely Maqyarorszógon kívül Lengyelorszáq és Leningrad környékét célozza meq. E vizs­gálat célja, hogy felmérjük, miként éli meg a kelet-euró- nai régió a különböző válsá­gokat. Az is fontos kérdésünk, hoay az ilyen naav katakliz­mák miként hatnak a szemé­lyes életstratégiákra. Lengyel- országban egyébként az 1980- as krízis óta folyik egy két­évenként ismétlődő vizsgálat, amely már alapul szolgálhat általános tanulságok levoná­sához. — Az egyre romló gazdasági helyzet mennyiben járult hozzá az új politikai vezetés tekinté­lyének csökkenéséhez? — Érdekes tapasztalat, hogy a két dolog között egyelőre nincs közvetlen kapcsolat. Az új politikai vezetés népszerű­ségének csökkenését a mi is­mereteink szerint inkább az okozta, hoqy annak működése nem különbözik igazán jelen­tős mértékben a korábbitól. Az emberek nem látják a mar­káns váltást a módszerekben. Azt hiszem ez feltétlenül meg­szívlelendő tanulsáa az érin­tettek, a politikusok számára. Hovanyecz László Sertéseket darabolnak a sellyei vágóhídon Fotó: Proksza László Vágás Sellyén, feldolgozás a panelkonyhában Vágóhídi tervek — Az élet diktálja nekünk, hogy mit tegyünk - jelenti ki Alórántné dr. Hajós Klára, Sellye polgármestere. — Most például a jó egy éve működő új vógóhídunk nyereségeseb­bé tételén fáradozunk. A je­lenlegi ötvenezer forintos nye- ceségszint mellett száz év kel­lene ahhoz, hogy ez a beru­házás megtérüljön. Ez semmi! így nem szabad fenntartani! A vágóhíd vezetője, Mozs- gai Józsel hentes mester mond­ja is, hogy hogyan képzelik el a napi huszonöt-harminc sertés vágására alkalmas vá­góhíd kihasználtságának javí­tását: . - A városi embernek, ha vesz sertést, gondot jelent, hogy hal vágja le. Ebből in­dultunk ki, amikor elhatároz­tuk, hogy magánszemélyek megrendelésére vállalunk vér­vágást: a lábon kiválasztott sertést a tulajdonos elhozza a vágóhídra. Mi levágjuk, tisz­títjuk, fétbehasrtjük, a szalon­nát levesszük, így személyko­csiba rakható és akár a vá­rosi kis konyhában is feldol­gozható a tisztított sertés. Hajlandóak vagyunk közvetí­teni is, azaz tanácsot adni, kihez forduljon a vevő. Sely- lyén 70—72—75 forint a sertés kilója. A szolgáltatásunkért kilogrammonként öt forintot számítunk fel. A séllyei vágóhíd egyben kényszervógóbíd, a majdhogy­nem szokás állápon kialakult körzete Sellye és harminc or­mánsági község. A kényszer- vágáson az önkormányzatnak nincs nyeresége, kizárólag a lakosság olcsó bússal ellátá­sa érdekében vállalták fel e tevékenységet. Az önkormány­zat ezzel állami ügyet szol­gál, pedig ez nem is állami, hanem biztosítási téma! A biztosítónak érdeke lenne, hogy miinél több hús értékesí­tésre kerüljön, ennyivel jobb a megtérülés. Másik tevékenységi köre a vágóhídnak a bérvágás. A Séllyei ÁFÉSZ és a volt nagy­községi közös tanács együtt­működése alapján az áfész termeltetett és felvásárolt, a tanács a sertésvágást végezte, az értékesítés az áfész-lbalto- kon keresztül történt. Ez már négy éve bejáratott módszer. A húsigény viszont egyre in­kább visszaesett, egyrészt, mert szaporodtak a hűtőládák és ezzel növekedett a család ellátására hizlalt sertések szá­ma, másrészt a hízót nem tartók kevesebb húst vesznek, mert nem telik többre. Mindezekből adódik a vá­góhíd alacsony nyereségszint­je. A váltás kényszerként je­lentkezik. Erről a séllyei pol­gármester így beszél:- Hajnal Lászlóval, a se'ly- lyei tsz új elnökével sikerült megállapodnunk abban, ami­ben a korábbi tsz-vezetés nem volt tárgyalópartner: ne le­gyen külön vágóhidja az ön­kormányzatnak és külön szúró- boncOló helyisége a tsz ser­téstelepének, hanem az egyi­ken vágjunk, a másikon pe­dig feldolgozást végezzük, azaz lássuk el együtt a lakos­ságot burkával, kolbásszal. Hogy mékkora erre a keres­let? Ha délután kettőkor ide­ér a boltba Pécsről a tölte­lékáru, akikor másnap reggel­re elfogy. Ráadásul félelme­tes a nyár: messze vagyunk Pécstől! Itt viszont friss áru lesz: délelőtt vágás, délután töltés, reggel már árulják a hurkát, kolbászt és amire igény lesz. A polgármester elmondja azt is, hogy a tsz és az ön- kormánvzat kapcsolata szoro­sabb lesz a jövőben, alakíta­nak egy részvénytársaságot a tsz sertéseinek feldolgozásá­ra. A kereskedői oldal még nyitott a leendő részvénytár­saságban. L. Cs. K.

Next

/
Thumbnails
Contents