Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)

1990-12-24 / 262. szám

Szombaton délelőtt még lelve vették kézbe a kisbabát ott hónukban a fiatalok Fotó: Läufer László £gy baba hazamegy Karácsonyra jött ajándékul Alig egy órájo történt. Véget ért egy hosszú uta­zás, és Alexandra december 18-ón kora délután egy má­sik világba érkezett. Hide­gebbe, zordabba talán. Azon a napon fehér volt minden. Kinn is, hiszen már reggel óta hullt a hó, meg­tapadt fán, háztetőn és oda­bent is, a Dischka Győző utcai szülészet szülőszobája előtt, ahol egy órája sem volt még, hogy Hirth Mik­lósnak és feleségének, Mari­annák kisbabája lett. Az el­ső gyerek. Olyan kicsi, hogy az újdonsült apa még rá­nézni is fél, hátha a pillan­tás is árthat neki. Mariann se látta még többször, csők háromszor. De ő is, mint más anyukák, biztosan nyomban megismerné: ez az, ő az enyém! — Hogy nehéz volt-e a szülés? Én mást vártam. De nem volt semmi baj, csak nem Így gondoltam ... — mondja Mariann, még azon az ágyon fekszik, melyen a szülőszobából kitolták, de ha fáradt is, nem látszik rajta. Még a haját is meg­próbálja megigazítani, de- hát nemigen megy. Miklós­nak így is a leggyönyörűbb anyuka. Most boldogok. Nem beszélnek róla, de sugárzik mindkettőjükről, még akkor is, ha elmondják, igazából csak később szerették volna a babát, hiszen szinte sém- milyük sincs, albérletben laknak, Miklós munkahelyet keres, dehát egy földmérő, érettségivel manapság nem­igen kell sehol. Mariann fodrász, túl sokat ő sem ke­res, különösen most, és még néhány évig biztosan.- Fiút, lányt vártatok? - Tegezem őket, hiszen fiata­labbak nálam, mindketten huszonöt évesek.- Nekem két lánytestvé­rem van, én kisfiút szerettem volna — mosolyog Mariann, de végül is mindegy volt, akár fiú, akár lány, szeret­jük.- Nekem is van két hú­gom, én kislányt akartam - mondja Miklós. - Ö győ­zött - veszi át a szót a kis­mamából most már anyává lett Mariann. Férje különben igen büszke rá, állítja, hogy a lehető legjobban viselte már a terhességet is, az utolsó pillanatig dolgozott, a lakás is tiszta, sőt reggel még busszal mentek a kór­házba. Mariann félt egy ki­csit, de már ennek is vége. A többi gond egy pillanatra távol került. A saját otthon is a vágyálmok körébe so­rolódik, de talán most még­is több az esély, a taná­cson legalább is, ahol két éve, mióta házasok, ott a lakáskérelem, azt mondták nekik, ha meglesz a gyerek, szóba állnak velük. A szü­leik, mint olyan sok fiatal pórnak, nekik sem tudnak lakást venni. Hát a szerete­tüket adják, s a nagypapa már azon a bölcsőn dolgo­zik, melybe a baba kerül otthon, a kertvárosi kis szo­bában. A rokonok, ismerő­sök ruhákat, bébiholmit hoz­tak, Alexandrának megvan a kelengyéje.- Karácsonyi ajándék ez a baba - mondja Mariann —, szentestére mór otthon le­szünk. Én így is akartam . . . Miklóstól méq megkérdem, várja-e majd valamilyen ajándék a hazatérőket, sut­togunk, nehogy Mariann hall­ja, de a meglepetés még ti­tok, hogy is venné ki ma­gát, ha véletlenül kiderülne az újságból idő előtt. Az ünnepen úgyis ott lesz a fa alatt, ahol először ülnek mojd együtt, apa, anya, és újszülött, együtt, egy más élet kezdetén. Hodnik I. Ahol három nyelven ért az Isten A vendvidék - karácsony táján A böjti ebéd; tökmagos kalács Négy centi vastag ablaküveg Pénzszállító páncélautó Pécsett Tudják Önök, hol van a vendvidék?... Pedig bizonyá­ra többször megfordultak ar­ra, legalábbis mikor Graz fe­lé tartva Rábafüzesnél átlép­ték a határt. Ha a határállo­más előtt balra fordultak vol­na, Szentgotthórd felé, hama­rosan elérték volna a város­kához csatolt Rábatótfalut, aztán kicsit tovább elvezet az út Szakonyfalu, Alsószölnök, Felsőszölnök felé, s nincs messze innen Apátistvánfalva, Orfalu, Kétvölgy. Ez a hét fa­lu alkotja a vendvidéket, itt élnek a Rába menti szlovének (a „vend" elnevezés egy ki­csit csúfnévnek számított haj­dan). Alsószölnökön ma németek, magyarok és vendek élnek - igen nagy békességben. Az utcán, a boltban, a kocsmá­ban percek alatt . váltanak nyelvet, attól függően, milyen anyanyelvű az érkező. Az idő­sebbek a hosszú együttélés alatt megtanulták egymás nyelvét. A gyerekek már az iskolában, irodalmi nyelvként tanulják a németet és a szlo­vént, otthon, a szüleikkel bi­zony többnyire magyarul be­szélnek. Az asszonyok Így karácsony táján még ma is összejórnak — nemzetiségtől függetlenül - tökmagot „köpeszteni" (tisztí­tani) - ebből lesz aztán a környék specialitása, az epe­betegségek gyógyszereként is ismert tökmagoloj. No, és a vigíliái böjt napján — aszalt gyümölcs társaságában fo­gyasztandó — tökmagos ka­lács, amely leginkább a kell tésztából készülő diós tekercs­re emlékeztet. Valaha kemen­cében sütötték, és a böjt nap­ján nem is volt szabad mást ebédelni. Mindezt Glanz Fe- rencné, Juliska néni meséli, aki édesanyjától számtalan egyéb vend szokást ismer. A vigíliái böjt reggelén pél­dául nem volt szabad asz- szonynak menni a házhoz, mert akkor nem lesz szeren­cse a háznál (óm azt, hogy férfi jöjjön elsőként, nem bíz­ták teljesen a véletlenre; né­mi pálinka ígéretével „segítet­tek" neki). Ebéd után Juliska néni édesanyja gondosan ösz- szefogta az abroszt a mor­zsákkal együtt, és a telek szé­lénél kiszórta a telek felé, hogy a tyúkok ne menjenek a szomszéd portájára. Az asztal alá borókabogyót szoktak szórni, majd ezzel megfüstölték a szoba és a konyha sarkait, ez szintén sze­rencsét hozott. A gyerekek se maradtak tétlenek. Ebéd után ki kellett menniük a kertbe, megrázni a gyümölcsfát, a kö­vetkező szavakkal: annyit te­remjél, és úgy tele legyél, mint ahogyan most az én gyomrom tele van. Régen az éjféli misét is há­rom nyelven mondta a pap, mert akkor még nem csak a hívek, a papjuk is három nyelven beszélt. Ma már ma­gyarul folyik az istentisztelet, de ezt nem is bánják túlságo­san az itteniek, mert azt tart­ják: az Isten mindhárom nyel­vet megérti . . . Sóvári G. 400 millióig a Scandia vállalja a kockázatot- De hát akkor milyen fék­jei vannak ennek?! Valószínűleg nemcsak ne­kem lett volna ez az első kér­désem: 6300 kilogrammos monstrumot megállítani . . Monstrumot? Kifejezetten szép ez a Nissan Dízel-motor tur­bófeltöltővel, köbcentfk ezrei, terepjáró küllem, fémesen mélykék szín, a kerekei de- fektmentesek. ■ Merő páncél az egész. Beszállni a következőképpen lehet: a kísérő beül a rako­dótérben kialakított ülésre becsukja az ajtaját, majd a tőle a sofőrfülkét elválasztó falon levő komputerrel ki­nyitja o gépkocsivezető ajta­ját, aki belül, ugyancsak be­csukja az ajtót, a kísérő pe­dig - az előbb már említett számítógép kódjával - visz- srafordíthatatlanná teszi az egész folyamatot — legalábbis a sofőr számára. Ö innen kezdve se ki, se be . . . Kész. Indulhat a négymil­liós szállítmány. Mindez pe­dig azért, hogy senki el ne lophassa az egész szállít­mányt, kísérőstül, mindenestől. Ebből sejthető: tűzbiztos is o Nissan, különben mi lenne szegény sofőrrel? Megszűnik a közeljövőben a Nemzeti Banknak az a pri­vilégiuma, hogy csak az intéz­mény szállíthat pénzt a jegy­bankból. Akinek tehát na­gyobb összegre van szüksé­ge, moga köteles gondoskodni biztonságáról. Ez a magyará­zata a Nissan pénzszállító A több mint hat tonna súlyú páncélozott gépkocsinak az ablaküvegei is három centi­méter vastagok Fotó Läufer László páncélautó Pécsett való meg­jelenésének. A Comoplan Kft. január 'közepétől indítja új szolgáltatását: pénz, ékszerék, értékpapírok szállítását. A ko­csi — a Nissan a legkisebb, varrnak még Scaniák, Dodge- ö'k, Mercedesek, összesen 120- a svéd SECAB Rt. tulajdo­na, a szállítási szisztéma en­nek megfelelően teljesen azo­nos a skandináv rendszerrel. Még a kísérő és a sofőr egyenruhája is megegyezik svéd kollégáikéval. Ök — már­mint a Nissan személyzete - egyébként közel négy centi­méter vastag üvegfal mögül látják a kocsiból a világot, mint mondják: ikétcentis üveg már golyóálló, s természete­sen páncél véd itt mindent. Meg a Scandia biztosító: ez a cég is részese a SECAB-nak — mint ahogy a pécsi nyomo­zóiroda, a Comoplan is -, s 400 millió forintig biztosít min den egyes szállítmányt. A Comoplan tevékenységi köre kiterjed egész Dél-Dunántúlra, s annyi kocsit használnak majd, amennyire igény lesz. Megvenni az autót nem lehet: a SECAB csak bérbe adja — személyzettel együtt —, még­pedig kilométerenként 40 és 70 forint közötti díjért. Ami — ha mondják négymillió forint, valuta, ékszerek vannak a ko­csiban - nem is sok. Van, persze, ami olcsóbb — emlékezzünk a benzinkútnál megtámadott pénzszállító autó esetére. Mindenesetre a SECAB úgy döntött: ha a ko­csi nem kell az ügyfélnek, ak­kor csak fegyveres kíséretet is biztosit. Ahogy elnéztem a Nissan személyzetét - az se semmi . . . M. A. Iskolai pályázat Csurgón Pályázatot hirdet a Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gim­názium fennállásának 200. év­fordulója alkalmából. Felhívás­sal fordulnak a középiskolá­sokhoz, hogy érdeklődési kö­rüknek megfelelően, minél több pályamunkát küldjenek be, hogy méltóképpen tudja­nak megemlékezni Somogy megye első középiskolájának alapításáról. A pályázat célja a csurgói gimnázium múltjá­nak, fejlődésének, és eredmé­nyeinek bemutatása, elemzése, összegyűjtése. A következő té­mák közül lehet választani: az iskola múltja és fejlődése, az iskola nevelési-oktatási tevé­kenységének rendszere, az is­kola szervezete, belső élete, a tanórán kívüli tevékenységek, a tanárok élete és munkája, a mecénási tevékenység, a kul­turális élet változásai, a ta­nárok tudományos tevékenysé­ge valamint hagyományőrző és -teremtő tevékenységek. A be­küldési határidő 1992. január 31., cím: 8840 Csurgó, Széche­nyi tér 9. Bevásárlóközpont Zalaegerszegen Kereskedelmi bevásárlóköz­pontot épít Zalaegerszegen az ASKO áruházláncolat. A leen­dő központ a Válicka patak, a vízmű és a 74-es főközleke­dési út közötti területen ké­szül majd, mintegy 100—150 millió márkás költséggel. A ki- sebb-nagyobb üzleteket, ven­déglátóhelyeket és egyéb ki­szolgáló egységeket magába foglaló bevásárlóközpontot 2C hónap alatt szeretnék felépíte­ni, várhatóan jövő év eleji kezdéssel. wt HíL Radio mellett... mmh Hát kérem, abban az át- kos pártái lám-ól lom párt rendszerben azt tanul(tam)- túk (elnézést, már én is „di­vatoson" fogalmazok ugye...) hogy az egészséges táplál­kozás egyik alapvető törvé­nye: reggel egyél bősége­sen, ebédedet felezd meg a koldussal, vacsorádat pedig add az ellenségednek. Tud­tam én, sejtettem, hogy a diktatúra káromra lesz, mert e fenti intelmet megfogad­va megint csak százkiló fö­lé hizlaltam — korábban fö­löttébb törékeny - alkato­mat. Nos, az amerikai tudo­mány — ezt már le lehet ír­ni — a segítségünkre sie­tett. Hallottam a rádióban nyilatkozó szakembertől, hogy a jenki orvosok éppen az ellenkezőjét javasolják: reggelire csak egy kis gyü­mölcsféle semmi más, dél­ben már tartalmasabb lehet a menü — mondjuk gyenge borjúhús, zöldségköretekkel, maximum egy pohár félédes pezsgő, este aztán előétel­nek languszta, finom fehér­borral, a továbbiakban bél­szín - gesztenyemáritáissal, és a kávé mellé francia ko­nyak, vagy viszki, jégkoóká- val. (Most, hogy e sorokat olvassák, bizonyára akad olyan elvetemült nyugdíjas, aki nekem címezve kíván valamit. ..) E fenti étkezési rendet amerikai orvosok találták ki, az étlapot viszont jómagam, tekintettel arra, hogy a kül­földi tévéműsorok jóvoltából végignéztem a Dinasztia, il­letve Dallas című család­sorozatokat, amikoris a gaz­dag és népes család tagjai hasonló étkekkel megrakott asztalhoz ültek le naponta háromszor s közben ölték egymást. A napokban volt szeren­csém ismét meghallgatni azt a már ismert magyar kutató­orvost, aki még a nyáron, egy másik műsorban óva in­tett mindenkit - például — a húslevestől! Akkoriban azt mondta: az öreg falusi mama — ki hozzátartozóját látogatja a kórházban — nem is tudja, mennyire a beteg életére tör, amikor a kórtermi éjjeliszekrényre ki­pakolja a szép sárga me­télttésztával dúsitott tyúkhús­levest és rántott csirkét. Mert mindennemű húsleves — amely nélkül a magyar va­sárnapok el sem képzelhetők (egyelőre...) — egyenesen mérgezi az ember szerveze­tét. Mert a baromfi, illetve marha vagy sertéshúsokból szinte kifői és koncentráló­dik a méreg. Ez a doktor - a napokban — bevallotta, hogy ő vegetáriánus és már harminchét éve(!) nem fo­gyasztott húst. Bizonyára rég elfelejtette, milyen íze van a disznótoros hurkáknak, ká­posztáknak, kolbászoknak és töpörtyűknek. És lám, mégis él, sőt, ahogy mondja, egé­szen jó a kedélyállapota, soha nem volt beteg, köny- nyedén jár-ikel a világban, ha akarná, talán a szózat is lefutná egy percen belül. (Ezt már én tettem hozzá, lelkesedésemben.) Gondo­lom, fizetéséből is könnye­dén kijön, nem kell masszív húsokra költeníp a pénzét, mint az elvadult — örökké nyavalygós — nyugdíjasnak. Az étkezésre fordított pénzét könnyű és változatos ételekre költheti. Például, annyi tejet és tejterméket eszik, amennyit csak . . . Ho­gyan? Hát azt sem. Éppen a napokban olvastam, hogy a tejjel' csínján bánjunk, főleg a sajtokkal. Nem az ára miatt, hanem mert. . . nem valami egészséges táp­lálékok ezek sem, erre most jöttek rá a táplálkozáskuta- tók. Na jó. Akkor egyen zöldfözeléket, mondjuk a legzöldebbet, a spenótot, azaz a parajt. Hát ezt aztán végképp nem! A spenótot — amelyet gyerekkorban annyira tömtek belénk — fe­lejtsük'el: méreg. Több ben­ne az arzén, mint amennyit reméltünk. Spenótot soha, sémikor. A tudomány előtt ismét meghajtom a fejemet. Ne­kem derék orvosom naponta egy fél adag nem erős ká­vét engedélyezett. Ehhez tar­tottam magamat. Ám - is­mét a rádióból — hallom, a szívesek is megihatnak na­ponta akár kettő rendes adagot is, egészségesek hármat. És ha már a szíve­seknél tartunk, főleg azok­nál, akik túlsúlyosak, ne féljenek a kenyértől. Mert az ajánlott menü: sok gyü­mölcs, sok főzelék és nem egészen sok kenyér és jól kifőtt tészták. (Ez utóbbiak úgy hizlalnak - szerintem persze —, mint a kukorica a disznót.) De hát ezeksze- rint... na mindegy. Az ün­nepi nagy étkezések előtt nem árt, ha megszívlelik ezeket a sorokat. Ne együnk semmit. Legalább nem ér bennünket meglepetés a jö­vő évben. Könnyebben át­váltunk az új rendszer köz­ellátási állapotaira. Egyéb­ként jól vagyok. Megvagyok egyébként... 4 vasamapi

Next

/
Thumbnails
Contents