Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)

1990-12-23 / 261. szám

IO nj Punomon napló 1990. december 23., vasárnap Ismat Khattak, Bathisig Bandijn, Stojan Boitchev, AI Sablani és Pascal Diarra Desire Karácsony a világ körül Hagyományok, szokások Bulgáriától Afrikáig Piros almának és diónak mindig kell lennie a karácso­nyi asztalon. Az alma az egészség, a dió a családi ösz- szetartás jelképe - Stojan Boitchev élénken meséli hazá­jának, Bulgáriának karácsonyi hagyományait. A feldíszített karácsonyfa az ünnep egyik fénypontja, de az ajándékot sosem teszik alája, egymásnak adják át. Az asztal körül Boitcheven kívül afrikai, libanoni, mongó- liai, pakisztáni fiúk és lányok ülnek a POTE B-kollégiumá- Iban. Az idén itt töltik a kará­csonyt, együtt ünnepelnek a kollégiumi karácsonyfa alatt. Illetve nem is mindegyikük, Bathisig Bandijn tanulni fog. Mongóliában nem tartják a karácsonyt, helyette szilveszter­kor és a régi időszámítás sze­rinti új év fordulókor jön össze a család. Szilveszterkor állíta­tnak fenyőfát, de cukrot nem aggatnak rá, csak pénzt, ami a gyerekek ajándéka. Új év­kor (január vége, február ele­je) bárányt sütnek, rengeteg süteményt esznek és a gyere­kektől az öregekig mindenki kumiszt iszik. A lótej erőt ad, sőt nyáron napozáshoz a bő­rükre kenik, s télen kevésbé betegednek meg. Főznek még húsos gombócot is, amit a rokonokkal fogyasztanak el. Az afrikai Mali Köztársaság­ban a lakosság kilencvenöt százaléka mohamedán, de Pascal Diarra Desire, IV. éves római katolikus vallású. A ka­rácsony, a húsvét ugyanolyan fontos számukra Afrikában, mint nekünk Magyarországon. Szentestén a család, a roko­nok és az ismerősök ünnepel­nek együtt. A felnőttek legin­kább az éjféli misére mennek, de az anyák gyerekeikkel a reggeli istentiszteletre. Kará­csonyfájuk az éghajlat miatt nincsen, ezért iászolokat ké­szítenek a kis Jézusnak. Aján­dékot az apa vesz a család tagjainak, főként új ruhát, amit az ünnepre föl is húz­nak. Ajándékokra úgysem igen maradna pénz, hiszen gyakran százan is összejönnek egy-egy családnál. 25-én viszont a szű- kebb család keresi fel egy­mást, s látogatják sorra a ro­konokat. Pascal Magyarországon egyik barátja szüleinél, Bar­cson szokta tölteni a kará­csonyt, de most a közeli vizs­ga miatt ő is a kollégiumban marad. Megtanulta a magyar szokásokat, s míg első alka­lommal üres kézzel ment ven­dégségbe, most már vásárol ajándékot barátainak. Yasser AI Sablani számára nem volt furcsa az ajándéko­zás, mert odahaza Libanon­ban, a családtagok, ismerősök kedveskednek egymásnak ki­sebb, nagyobb meglepetések­kel. A karácsonyi készülődést, rokonlátogatást már 23-án el­kezdik. A karácsonyfa elma­radhatatlan, csakúgy, mint a sokféle gyümölcsből álló elő­étel a nagy vacsoránál. A hosszú feketehaiú lány Pakisztánból hozta élményeit. Ismat Khat'ak hazájában nem ismerte a karácsonyt, de most, hogv már ötödéves, lassan megbarátkozott vele. Az idén a kollégiumi karácsonyfához is lemeav. Pakisztánban a már­cius körülire tehető úi évet ün­nepük a hét szín ünnepével. A hét színnek a vacsorázó aszta­lon is meg kell jelennie az ételek segítségével. A fehér a türelem, a kék a tisztesség, a piros az összetartozás, a sár­iga a remény, a kevés fekete az emlékek, a nehézség, a sok zöld a termékenység jelképe. Ismat a barna színt illetően bizonytalan, de ír a családjá­nak, válaszolják meg, mit is jelent. — És el ne felejtsem, újab­ban feléledt nálunk is a régi népszokás, igaz, inkább csak íalun. A gyerekek és a felnőt­tek 23-án este elmennek éne­kelni az ismerősökhöz, úgy­mint itt, a betlehemesek - szólal meg Boitchev. — S az 'ismerősök a dalokat finom tú­rós rétessel köszönik meg, mert a túrós rétes is kötelező ka­rácsonykor. Szilveszterkor a ré­tesbe belesütnek apró jelké­peket is, a sárgabaradkfa ágairól tört pici gallyakat, melynek mindegyike mást je­lent. Szorgalmat, lustaságot, s az egyetlen pénzérme a gaz­dagságot. De túrós rétes helyett a diós és a mákos kalács is el fog fogyni, ha sütnek nekik a kol­légium konyháján. S az illa­tos fenyőfa alatt összekap­csolódnak az elmélyült gondo­latok, emlékek és érzelmek. Barlahidai A. Tizenhat év alatt 30000 S.O.S. hívás A bizalom vonala Egyes részletekről most sem lehet beszélni. Nem mondják meg, hogy helyileg hol szól ez a telefon, sze­mély szerint kik veszik fel a hallgatót és főként azt nem, hogy miről beszélnek azok, akik a 12-390-et, a pécsi S. O. S. segélyszolgá­lat számát tárcsázzák. De azt szinte mindenki tudja, hogy ez a vonal a reményt- vesztett emberek szalma­szála. * Magyarországon néhai dr. Szabó Pál, debreceni pszichiáter szervezte meg az első S. O. S. telefonszolgá­latot, majd Budapest követ­kezett és harmadikként - 1975 januárjától - Pécs. Az S. O. S. dr. Kezdi Balázs, egyetemi docens - ma a JPTE pszichológiai tanszéké­nek vezetője — nevéhez kö­tődik, aki ma is a szolgá­lat vezetője. Harmincon kezdték és most is ennyien vannak. Kö­zülük csak négyen alapító­tagok, a többiek kicserélőd­tek. Elárasztotta, felőrölte őket a rengeteg tragédia, amelyekkel éveken át szem­besültek. De a helyükre újak léptek. Talán pont ez az önszerveződő építkezés volt az, amely megakadályozta, hogy beteljesüljön az egy­két éven belüli bukás, amit az induláskor néhányon jó­soltak nekik. A 16 év alatt több mint 31 ezer alkalommal, azaz évente átlag 2000-szer hív­ták őket. Voltak, akik csak egyszer, és akadtak, akik többször. Egyesek rögtön az­zal kezdték a beszélgetést, hogy nagy bajban vannak, mások látszólag a szolgálat céljáról, működéséről akar­tak érdeklődni, meg voltak olyanok is, akik állítólag csak időtöltésből tárcsázták ezt a számot, ám pár perc múlva kiderült, egészen más­ról van szó ... A kulcsot, amely nyitja az embereket, nehéz megtalál­ni. Ez a telefonvonal - men­tőöv. Azoknak, akiknek nincs kivel megosztaniuk a kese­rűségüket, azoknak, akik szégyellik, hogy nyomasztó gondjaikba veszve nem lát­nak kiutat. A névtelenség­ben maradás, az ismeretlen­ség az egyik legnagyobb vonzereje ennek a telefon­nak. A vonal másik végén sem mutatkoznak be. A szolgálat tagjainak száma van. Ez a megkülönböztető jelölés arra az esetre, ha valaki többször hívja őket és ugyanahhoz a csoport­taghoz ragaszkodik. A kriti­kus helyzeteken átsegítők csapatában pszichiáterek, pszichológusok, egyetemi hallgatók, pedagógusok, szo­ciális gondozók vannak, akik meghatározott elméleti alap­képzést követően ülhetnek a telefon mellé. Minden éjjel ketten ügyelnek, így havon­ta mindenkire kétszer kerül sor. Kezdettől jelképes ösz- szegért dolgoznak. A 12-390-et többségben középkorúak és fiatalok hív­ják. Nők, férfiak hozzávető­legesen fele-fele arányban. Akik telefonálnak, szinte sosem csak egyetlen lelki terhet cipelnek. Többnyire akkor szánják el magukat a hívásra, amikor úgy érzik, hogy „betelt a po*há>r", minden összejött... És az utóbbi hónapokban egyre többen vannak, akik több­féle megoldatlan problémá­val küszködnek, akik úgy vélik, képtelenek ekkora fe­szültségben további élni. Ha valamikor, akkor most óriási szükség van az egyénnek szóló segítségre. €z az, amit a jelen és a közeljövő feladataként az S. O. S. magának megfo­galmazott. Mindehhez any- nyit, hogy Magyarországon évente csaknem 5000-en vetnek véget az életüknek önkezűen. Baranyában az elmúlt öt évben évente 180-200-an haltak meg ily módon. Az öngyilkossági kí­sérletek száma pedig há­romszor ennyi. Török Éva A pécsi polgármester válaszol a lakók kérdéseire Egy éve kezdődött a magasház-iigy... Furcsa évforduló: egy éve döntötték el, hogy ki kell költöztetni a pécsi magas­házat. Nagyon nehéz kará­csonya volt akkor a házban élő családoknak. Ma jobb híreket szeretnének kapni. Abosi Tibor, aki annak ide­jén a lakókat képviselve köz­reműködött a költöztetésben, az évfordulót felhasználva lapunkon keresztül juttatta el kérdéseit dr. Krippl Zol­tánhoz, Pécs polgármesteré­hez, hogy a válaszok is el­juthassanak mindenkihez. Mindenekelőtt idézzünk a le­vélből : „Ma népszerűtlen dolog egy letűnt rendszer apparátusát dicsérni, de el kell monda­nom, hogy tisztesség, megér­tés és nagyiokú segíteni aka- rás jellemezte a tanácsiak munkáját! Házunk valamennyi /olt lakója legalábbis elfo­gadható körülmények között /árja lakáshelyzetének végle­ges megoldását. Talán nem meglepő az a bi­zonytalanság, amely az utóbbi hetekben tört ránk. A DN-ben szinte havi rendszerességgel olvashattunk cikkeket a ház műszaki állapotával kapcso­latban. Eljutottunk odáig, hogy több szakember kétségbe vonta a kiürítés szükségessé­gét. Ma mindennemű felelős­ség nélkül ezt akárki megte­hetné! Hol volt akkor a nyi­latkozó jugoszláv és amerikai szakember, amikor a döntést meg kellett hozni? Az általuk is elfogadottan csökkent biz­tonságú épületben, amely nem lelel meg a magyar szabvány követelményeinek, ki, vagy kik tarthattak volna bent felelős­séggel egy lalunyi embert? Orosz Árpád, tanszékvezető egyetemi tanár közel egy­éves vizsgálatsorozat után elő­zetes szakvéleményét fenntart­va igazolta a döntés helyessé­gét. Ezt a tényekkel alátá­masztott véleményt szembe­állítani egy néhány napos lá­togatáson kialakított benyo­mással kissé furcsa, és sokunk számára elfogadhatatlan do­log!" A kérdések és dr. Krippl Zoltán polgármester válaszai: — A jelenlegi elképzelés szerint mi tesz a ház sorsai- Az önkormányzat ideigle­nes gazdasági, valamint kör­nyezetvédelmi és városépíté­szeti bizottságának előterjesz­tései alapján a közgyűlésnek mielőbb döntenie kell az épü­let további sorsáról. Több el­képzelés is született, az egyik a lakóházként történő felújí­tás ... — Több lakótársunk a toronyház esetleges felújítása után szívesen visszaköltözne otthonába. Van-e en­nek realitása? — A korrekt és egyértelmű válasz érdekében ismertetnem kell a lakók jelenlegi lakás- helyzetét. A magasházban ösz- szesen 248 úgynevezett tanácsi bérlakás volt. Ebből 86 család lakásproblémája véglegesen megoldódott: 21-en önerőből, 26-an OTP-öröklakást, illetve szabad forgalomban szabad tulajdonú lakást vásároltak, 39-en a Mecseki Szénbányák ideiglenesen átengedett laká­saiból kiköltözve tavasszal úgynevezett tanácsi bérlakás­ban, elvileg végleges elhelye­zést kaptak. 162 család él ma átmeneti jelleggel biztosított lakások­ban: ezekből 95-öt a PIK úgy­nevezett üzemi keretéből, 2-t a MÉV, 13 szolgálati lakást a HM és 52-t az önkormányzat lakásügyi hatósága a lakos­sági célú keretéből ideiglenes jelleggel adott a rendkívüli feladat megoldása érdekében. A kérdésre visszatérve: 86 család lakásproblémája - ve­lük egyetértésben — véglege­sen megoldódott, visszaköltöz- tetésüket nem igénylik. Az át­meneti jelleggel biztosított la­kásokban élő 162 bérlő — amennyiben a magasház a fel­újítás után is lakóházként mű­ködik — jogosan kérheti visz- szaköltöztetését. Közülük a magasházban úgynevezett „ha­tározatlan idejű bérleti szerző­déssel” rendelkező lakók visz- szaköltöztetése kötelező az ön­kormányzatra nézve, hiszen 'bérleti szerződésük nem szűnt meg, csak szünetel. A „hatá­rozott idejű bérleti szerződés­sel” rendelkezőknél ez nem ilyen egyértelmű, de végered­ményben a visszaköltöztetésük reális alternatíva. — Kötelező-e az önkormányzat szá­mára Pécs Megyei Város Tanácsa 6/1990. (I. 25.) számú határozata, amely a lakók végleges elhelyezé­sének határidejét 1991. március 31- ben állapítja meg. Ha igen, milyen lépések szükségesek a határozat megvplósitása érdekében? — Ha a magashoz lakóépü­let marad, és a felújítás után több lakó vissza szeretne köl­tözni az épületbe, a döntést — a felújítás időtartama és az említett határidő ellentmondá­sa miatt — mindenképpen meg kell változtatni. Ez a vissza­költözni kívánó lakók érdekeit szolgálná. A többi bérlő ügyét hatósági eljárás keretében a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően egyedi ügyként 'keli rendezni. Így, a magas- házban a határozott idejű bér­leti szerződéssel rendelkezők kivételével, valamennyi bérlő lakásproblémáját véglegesen rendezni kívánjuk. Ugyanez vo­natkozik arra az esetre is, ha a magasházat nem lakóépü­letként újítják fel. Az 1991. március 31 -i határidőt minden­képpen tartani szeretnénk. — Sok lakótársunk az ideiglenes otthonát véglegesen is elfogadná. Kiutalhaták-e ezek a lakások? — Az ideiglenesen használt lakások közül azok utalhatók ki véglegesen a bentlakó bér­lőknek, amelyeket a lakásügyi hatóság lakossági célú kere­téből adott át. (52 lakás.) Fel kell hívnom a figyelmet arra, ihogy ez a lehetőség — így a válasz is — elvi jellegű, hiszen minden egyes ügyet hatósági eljárás keretében újra vizsgál­ni kell. — Mi lesz a sorsuk azoknak a la­kótársaknak, akik a honvédségtől vagy az Ércbányászati Vállalattól kölcsönkapott lakásokban élnek? Megvásárolhatók-e ezek?- A „kölcsönkapott" lakáso­kat vissza kell adnunk és a bérlők elhelyezéséről más for­mában kell gondoskodnunk. A lakások megvásárlására érte­lemszerűen nem kerülhet sor. , — Szándékozik-e az önkormányzat a PIK készenléti lakásait (Enyezd, Jedlik Ányos utca) saját hatásköré­be vonni — igény esetén — és a jelenlegi lakóknak kiutalni?- Elvileg van erre lehető­ség, egy ekkora városban vi­szont nem képzelhető el az — erre a legjobb példa a ma­gasház esete —, hogy a felújí­tási, rekonstrukciós feladatok megoldásához, főleg a rendkí­vüli katasztrófaállapot elhárí­tásához a város megfelelő szá- (mú beköltözhető lakással ne rendelkezzen. Ezek a lakások célszerűségi okokból nem le­hetnek szétszórtan a városban, egy-egy épületet, lépcsőházat kell üresen hagyni. Mivel a magasházzal kapcsolatban 95 jlyen lakás „foqlalt”. erre a kérdésre ma méq, oéldául a jövő évi lakóházfelúiítási program ismerete nélkül nem lehet megalapozott választód­ni. — Mennyiben érinti végleget el­helyezésüket az 1055/1990. (XI. 25.) számú kormányhatározat, amely a magasházi probléma megoldására biztosított — még a Németh kor­mány által megszavazott — hitelfe­dezetet felszabadította és egyéb cé­lokra is felhasználhatóvá tette? — A magasház problémáját így, vagy úgy meg kell olda­ni, ezért a hitelfedezet felsza­badítása a lakók végleges el­helyezésével nem hozható semmilyen összefüggésbe. Felhasználva a nyilvános tá­jékoztatás lehetőségét, kérdés nélkül is szeretném megnyug­tatni a magasház lakóit ab­ban, hogy az önkormányzat inem feledkezett meg róluk. Valamennyi volt bérlő elhelye­zése érdekében minden lehe­tőséget felkutatunk és a Pol­gármesteri Hivatal dolgozói, elsősorban a lakásügyi szak­emberek minden tőlük telhetőt el fognak követni azért, hogy a problémájukat megnyugta­tóan rendezzék. Lejegyezte: Gáldonyi Magdolna

Next

/
Thumbnails
Contents