Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)

1990-12-23 / 261. szám

e OtflMMMNM ttaplö Wí. deeember 23., vasárnap Kinek iá ha széthullik Jugoszlávia? Magyarok a Vajdaságban Eddig öt magyar képviselő a szerb parlamentben — Karácsonykor egyéves a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége- Az első világháború ki' törése előtt a vajdasági laikosság ötvenegy százaléka még mögyar nemzetiségű volt. Ha a statisztikai ada­tokat nézzük, utoljára az 1948-os népszámlálás alkal­mával haladta meg létszá­munk o félmilliót — mondja Ágoston András, a Vajda­sági Magyarok Demdkra- tikus Közösségének elnöke, akivel pécsi látogatásakor beszélgettünk.- A szám azóta is folya­matosan csökken. Kilenc év­vel ezelőtt volt utoljára nép­számlálás Jugoszláviában, s akkor már csak 385 ezren vallották magukat magyar nemzetiségűnek. Ez az össz­lakosság létszámához viszo­nyítva már nem több, mint 18,7 százalék. A magyar nyelvű lakosság döntő többsége Újvidék kör­nyékén él, nem véletlen hát, hogy a szövetségi választá­sok közül itt, Magyarorsrá- gon, mi is a szerbiai vá­lasztásokat kísérjük a leg­nagyobb figyelemmel. A VMDK, mely tavaly decem­ber 18-ón ailakult, céljaként a vajdasági magyarok po- 1 i t i k a i képviseletét jelöli meg, s úgy tűnik, nem is sikertelenül tevékenykedik, •hiszen a két héttel ezelőtti választások alkalmával hét körzetben, az első forduló­ban öt képviselőt juttatott be a parlamentbe. Ágoston András is köztük van: — Legutóbb a húszas években működött magyar politikai szervezet a Vajda­ságban, a Magyar Pártot azonban - ugyanúgy, mint a többit — a diktatúra be­vezetésének idején, 1929-ben betiltották. Most úgy tűnik, újra színre léphet a magyar nemzetiség. Az öt, már megválasztott képviselőn kívül egyébként a második fordulóban állva maradt nyolc jelölt közül hárominak reális esélye van arra, hogy szenátor légyen. Ha így lesz, nyolc nemzeti­ségi képviselheti a vajdasá­gi magyarok érdékeit a szerb parlamentben — ter­mészetesen valamennyien el­lenzékiként. A szerb szocia­listák ugyanis óriási előnyre tettek szert a többi párttol szemben: nyolcvan képvise­lői helyet szereztek már az első fordulóban. — A kommunistákból lett szocialisták jól sakkoztak, más eredmény nem is szü­lethetett. Hiába alakultak meg az ellenzéki pántok ta­valy télen, júliusig gyakorla­tilag illegalitásban kellett dolgozniuk, hiszen csak ez­után jegyezték be őket. Ter­mészetesen a VMDK is köz­tük volt. Ráadásul a sajtó is a szocialistákat favorizálta, az éllenzék csak a választá­sok előtt egy hónappal mu­tatkozhatott be a rádióban és a televízióban. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége par­lamenti frakciójának első dolga egy hárompontos me­morandum beterjesztése lesz. Javaslataik, követélésük lé­nyege: 1. Az 1944-45-ben a helyi lakosság és a partizá­nok magyarok elleni akciói­nak kivizsgálása, melyre tör­ténészéket szeretnének fel­kérni. (Egyes becslések sze­rint negyven, más adatok szerint tíz-tizenötezer ma­gyar esett áldozatul a vé­rengzéseknek.) 2. A kisebb­ségi önkormányzat lehetősé­gét biztosító tervezet elfo­gadtatása. 3. A nemzetiségi tanulók oktatási rendszeré­nek felülvizsgálata. Hogy a VMDK-rvak ke­mény csatákra kell számíta­nia, mégpedig a siker igen­csak halvány reményében, szinte biztos. Jól jelzi ezt, hogy a nacionalizmust (is) zászlajára tűző Szocialista Párt mór hetekkel ezelőtt igyekezett bemocskolni a magyar nemzetiségi szerve­zetet. A nacionalizmus térnyeré­se persze nemcsak a Vaj­daságban jellemző, de prob­léma egész Jugoszláviában. A CIA már hónapokkal ez­előtt megjósolta Jugoszlávia széthullását, bár Ágoston András szerint a nyugati ha­talmak mindent megtesznek majd az ország egyben tar­tásáért, hiszen egy szét­szabdalt Balkán legkevésbé sem érdékük. Mint ahogy a vajdasági magyaroknak sem lenne jó, ha egy (esetlege­sen) széthulló ország legke­letibb részében maradnának. S a „legkeletibb” kitétel ez esetben nemcsak földrajzi- lég értendő . . . — Bízom benne, hogy a nép eszmékért már nem haj­landó vérét ontani — mond­ja a VMDK elnöke. — Jó jelnek tartom, hogy ez idáig egyetlen komolyabb fegyve­res akció sem volt Jugoszlá­viában, pedig az indulato­kat eddig is eléggé felkor­bácsolták, akiknek ez volt az érdekük. Békés rendszer- váltásra van szüksége Ju­goszláviának ugyanúgy, ahogy a vajdasági magya­roknak is. (pauska) Tél eleji határszemle Jó a vetések állapota A tél eleji határszemlének idén nagyobb jelentősége volt, (mint az utóbbi években bár­faikor, mivel aszályos volt a nyár, és ez az ősszel elvetett kalászos gabona „indulását” is kedvezőtlenül érinthette vol- fia. Szerencsére azonban az őszi esőzések nyomán időben Jcizöldeíltek a vetések, és a Földművelésügyi Minisztérium adatai szerint a gabona jobb állapotban van, mint tavaly ilyenkor, sőt az utóbbi öt év átlagához képest is körülbe­lül 25 százalékkal előrehala­dottabb, erőteljesebb a fej­lettsége. A mezőgazdászok ha- tórszemle során a búzatáblák több mint felének adtak jó minősítést, s mindössze egy- (nyolcadukat sorolták a gyen­ge minősítésű vetések közé. Hozzávetőleg hasonló ered­ménnyel végződött az őszi ár­ipa és a rozstáblák szemléje is, jeléül annak, hogy a me­zőgazdasági üzemek időben elvetettek és ezúttal a ter­mészet is a kegyeibe fogadta a gazdákat. —---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­„Reggel felkelek, hát mindenütt meleg van..." Ök - Authék - torral kö­szönték meg a gázosoknak az új energiát. Előző nap vágtak disznót, a bekötést végző szak­embereket ebből kínálták, még palackos gázzal melegítve az ebédet, de már vezetékessel a vacsorát. Jung Vince, a nyugdíjas bá­nyász - 36 évet töltött a szén­mezők munkásaként — azt mondja: re azonban az itt élő többi, jobbára idős ember nem. Pe­relt is szegény, hogy ö is fi­zette a „községfejlesztési hoz­zájárulást”, miért akkor ez az igazságtalanság vele szemben, s nehezen értette meg: nem tanácsi pénzekből készült ei a gázvezeték Geresdlak 15 utcá­jában. Az összesben. Több mint 7 kilométer hosz- szú vezetéket fektettek le, 255 helyre kérték az úgynevezett első elzáró szelvényig a be­kötést. Az első kapavágás má­jusban volt, a fáklyát decem­ber 11-én lobbantotta lángra a polgármester. Nézem a szer­ződést: a határidő október 15.- Késtünk ... — mondja Kiss György, cseppnyi zavar sincs a hangjában, talán a sorban felmelegedő lakások járnak az eszében. Ezekben a napokban mór 150 otthont fűtenek veze­tékes gázzal, s lehet - hunyo­rít szemével a polgármester — szilveszterre mindenhol készen lesznek a bekötéssel. * Beszélgetésünkben megint egy „hümmögő" résrhez érünk. Eddig is kellett fűteni a taná­csi intézményeket. A gáz né­hány embernek a munkanél­küliséget jelentheti. Háromról van szó, a karbantartókról, akik az év melegebbik felében kőművesként, lakatosként, park­gondozóként dolgoztak, szep­tember 15-től azonban a ka­zánok mellé álltak.- Megoldjuk - mondja Kiss György, éppen hogy nem le­gyint, jelezve, voltak, vannak Hümmögve válaszol a pol­gármester, papírok után la­pozgat az Íróasztalán felhal­mozott kötegekben, nem is tu­dom megkerülni a következte­tést: valami nincsen rendben... Pedig alig pár nappal ez­előtt, a szomszédos Himeshá­zán, meg itt, Geresdlakon is fellobbant egy-egy gázfáklya — ott Hübner György, itt Kiss György, a két polgármester tartották a lángot a csőhöz, hogy tüzet lobbantsanak a fel- töltött vezeték végén. Ott is, itt is összegyűltünk az ese­ményre néhányon, a „gázo­sok" szakemberei, a lakosok közül páran, s többen is az órájukra néztek, amikor a magasba surrantak a fáklya­lángok. Akárhogy is: nagyon jelen­tős lépés volt ez a két község történetében. * Hamarosan kiderül: amit a gáz körül nem rendben levő­nek érzek, az a papír. Annyi­féle szám, határidő, szerződés, adat, forint szerepel ezeken, hogy Kiss Györgynek némi ide­jébe telik, amíg kideríti.: me­lyik érvényes még, melyik már nem. Azután a termelőszövet­kezet szerepe: nagyértékű, se­gítőkész közreműködése a ki­indulási elképzelésekhez ké­pest mennyiben módosult, ami pénzről korábban szó esett, az mennyi most, a gázvezeték építésének befejezésekor - az aszály után. Mindezt most leegyszerűsít­jük. A beruházás Geresdlakon közel 17 millió forintba került, áfa nélkül 3 millióval keve­sebb. A lakosság hozzájárulá­sa a gázvezeték-építéshez ösz- szesen 6,5 milliót jelentett. Schenk János, a Dózsa tsz el­nöke türelemmel magyarázza: ők 6,3 millió forintért vállalták p földmunkák elvégzését, a költségekhez való hozzájárulá­suk eredeti mértéke azért mó­dosult, mert néhány intézmény — például az Áfész vagy a Carbon — ugyan jelezték, hogy „beszállnak”, ám utóbb ezt meggondolták, így a beruhá­Kiss György polgármester meggyújtja a gázfáklyát Geresdlakon Proksza László felvételei — Maradt még egy kis sze­nünk, megtartjuk, ki tudja, nem kell-e még ... - Benne is felmerült a kérdés: lesz-e gáz mindig a vezetékben? Az újra­kezdés fényei a jussunkat, a másik, hogy a geresdlakiaknak addig meg­marad a türelme. Azért a termelőszövetkezet elnökét megkérdezem. Bólint, természetesen, ahogy ígérték, május 15-ig visszaállítják az pogtatnom, hogy késtek a ki­viteli tervek, a marázai elosz­tó sem készült el időre, hogy az utóbbi hetekben folyama­tosan kellett szaladgálnom: pieglegyen a falunak ez a ka­rácsonyi ajándék? - Legyint Himesházán Jung Vincéné Erzsi néni utoljára hamuzza ki az öreg vaskályhát utcák eredeti állapotát. Az asz­faltburkolat már nem rajtuk múlik. * — Én bizony még mindig tar­tok tőle egy kicsit... —mond­ja Regina néni - Bogos Jó­rá, de a mosoly nem tűnik el a szeméből. Itt, Himesházán is, a polgá­rok túlnyomó többsége kérte a gázbekötést. Vállalták a 25 000 forintot, a havi 720 fo­rintos törlesztést. Azt mondja Auth Béláné, akik már 10-én - éspedig pontban 12 óra 35 perckor, mert megnézték az órát - megkapták a gázt, hogy még nem tudják, meny­nyi lesz majd a gázszámla. Kéthavonta 2000 forintra gon­dolnak. Ám hogy az eddigiek­kel szemben olaj, szén, fa he­lyett gázzal fűtenek, s hogy tartósan kellemesen meleg a család otthona, feleslegessé teszi a morfondírozóst: meg- érte-e? zás teljes pénzügyi fedezeté­ből most hiányzik mintegy 2 millió forint.- Ez persze bejön majd - mondja a polgármester. — Előbb-utóbb mindenkinek szük­sége lesz a gázra, s olyan döntés született, hogy ha új gazda - fiatalok vagy frissen az adott házba ideköltözők — kéri majd a bekötést, a jelen­legi árakon kapja meg, ám aki tehette volna, de időben nem csatlakozott a társulás­hoz, annak napi áron számol­ják majd. Vagyis jóval drá­gábban. Lesznek egypáran: a község lakóinak 70 százaléka igé­nyelte a gázvezeték bekötését portójába. Volt olyan is, aki kérte - de nem kapta. -A Kos­suth utcában, annak is az utolsó házában lakik, pechjé­ennél nagyobb gondjai is. Például az utak. Természetesen fel kellett tör­ni mind a 15 utca szilárd bur­kolatát a csővezeték fektetése során. Korábban — mert Ge­resdlakon az önkormányzat nem tudja, „megöröklődött-e” a lehetőség — a községek egy, a megyei tanácson kidolgozott ritmus szerint kaptak támoga­tást a központi alapból, szi­lárd burkolatú utcáik aszfalt- réteggel bevonásához. Ezt a falut 1990-re ütemezték — de közbejöttek az említett föld­munkák. Az utcák most sáro­sak, egyszer már megpróbál­ták lekotorni róluk a csúszós, vastag réteget, de mit sem ért. — Két dologban bízom — mondja Kiss György —: a me­gyei szint továbbra is kezeli ezt az alapot, s mi megkapjuk zsetné —, már ideát Himes- hazán, a Kossuth utca 116. előtt. Háttal állunk rendezett, szép portájának, tőlünk pár méterre a polgármester, Hüb­ner György éppen a gázfák­lyát gyújtja meg. Regina néni cseppet hátra is lép, amikor a süvöltő hangú lángok a magasba csapnak. — Tudja, mindenfélét hall az ember erről a gázról. Veszé­lyes, meg azután, ugye - néz rám Regina néni -, nem le­het azt se tudni, hogy lesz-e mindig a csőben . . . Hübner György szemében feltűnik egy félmosoly. Ő ezzel a fáklyagyújtással éppen hét­éves rohangáláson, vitatkozá­son, ajtócsapkodáson, egy 18 millió forintos beruházáson van túl.- Most kezdjem el mesélni, hányszor kellett ugyanott ko­- A mi házunk 1913-ban épült. Most már se tüzet nem kell rakni, se vizet nem kell húzni.- Sütünk, főzünk, fűtünk - fogalmazza meg praktikusan a felesége, Erzsi néni.- Még csodálkoztam is — mondja Vince bácsi —, amikor kopogtattak a szerelők: beköt­nének. Nofene, ilyen hamar? Hát ugye, a szén is drága volt, eddig is, mégis úgy számo­lom, megéri a gáz. Tegnap óta - éppen most néztem meg az órát — 6 köbméter fo­gyott el. Hát számoljon mond­juk 7 forintjával. Pedig most mind a két kályhát működtet­tem! A gázkonvektorokat már tavaly megvettem, azt mond­ták a gázosok: idén drágább lesz! Ügy lett. A kényelmet így is meg kell fizetni. Reggel fel­kelek - hát mindenütt meleg van! Mészáros Attila

Next

/
Thumbnails
Contents