Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)

1990-12-23 / 261. szám

1990. december 23., vasárnap tu Dunanton napló 3 Minden megújulás első és legfontosabb része az erkölcsi megújulás, s csak azt követheti a gazdasági. Amikor egyik ember a másikban megbízhat, egyik nem a másik ellenében, nem annak kárára dolgozik, amikor mindenki becsüli a másik jó hírnevét, amikor a kimondott szónak is megint értéke lesz, akkor teheti meg a társadalom az első és a nagy lépéseket. A szeretet tettekre indít Beszélgetés Mayer Mihály megyéspüspökkel December 16-án készült az interjú nagyobbik része Mo­yer Mihály megyéspüspökkel. Éppen egy esztendeje volt a beiktatási szertartás. A kará­csony alkalmat ad arra, hogy visszatekintsünk az elmúlt évre, s természetesen az új esztendőről is szó essék, amelyben mindennapi gond­jaink közepette, olyan jelen­tős eseményre is készülni kel'l, mint a .pápa pécsi lá­togatása. Kora reggel van, a püspök úr még ma délelőtt Eszter­gomba utazik, ahonnan va­sárnap folytatja útját Rámá­ba pápai audienciára. Né­hány ügyes-bajos dolgát még gyorsan el kell intéznie, pil­lanatnyi időm van körülnézni dolgozószobájában. Régi in­tarziás bútorok, mindenütt könyvek, feszületek, egy hó­fehér barokk cserépkályha, az egyik falon Mária Terézia korabeli gobelin, Mózest áb­rázolja, amikor vizet Takaszt a sziklából. Kinn hasonló méretű: az égő csipkebokor­ból szól az Úr Mózeshez: ve­zesse ki népét Egyiptomból. A dolgozószoba mellett az ebédlői az ottani gobelin Mózes és a fáraó beszélge­tését örökíti meg, amikor a bot kígyóvá változik, bizo­nyítandó, hogy Mózes Isten parancsára jelent meg a fá­raó előtt. Mayer Mihály sötétszürke, csaknem fekete ruháiban van, a kabát nyakig gombolható, fehér nyakbetét. Úgy tűnik, ebben a ruhában dolgozik legszívesebben, a püspöki pa­lotában több találkozásunkkor ezt viselte. Bár előző délután, amikor fotóri porter-koUégám - mai itt jártunk, reverendáiban volt. Már az elébb megkér­deztem: édesanyja is itt él? — Nem. Kisdorogon a szü­lői házban. Én tulajdonkép­pen csak egyik szobába hoz­tam el Szekszórdrál saját bú­toraimat. A püspöki palota ugyanúgy maradt, mint ahogy Cserháti püspök úrtól átvet­tem, s ahogy ő Virág püspök úrtól örökölte. Ez az egyház­megye háza, a püspök csak lakja. Ebben a múzeális kör­nyezetben kell úgy dolgozni, hogy az ide betévedő a mos­tani idők friss levegőjét érez­ze. . . A társalgóasztal két olda­lán két egykori pécsi püspök portréja: mögöttem Rogács Ferenc, szemben Virág Fe­renc. — Ő is, miként Cserháti püspök úr és jómagam is Tolna megyéből kerültünk ide, az egykori Völgység! já­rásból. Érdekes, valaki szóvá is tette, de azt hiszem, senki sem vonja kétségbe, hogy Baranyáért éppen úgy dolgo­zunk, dolgoztak elődeim, mint az egyházmegye más részéért. — Püspök úr! Egy eszten­deje ön terveiről beszélt, amelyeket rövid, közép- és hosszú távú tennivalóként em­lített. Egy esztendő nem túl hosszú idő, mégis megkér­dem, mit sikerült megvalósí­tani. — Valóban három csoport­ba osztottam el a' feladato­kat, hiszen az ember csak úgy tudja a közeli lépéseket megtenni, ha messzire tekint. Az új lehetőségek között sem volt könnyű, mégis Tolna me­gyében már Ikét új templo­mot szenteltem fel, ha nem is olyan nagy templomok, de jelentősek. Az egyik Pakson van, a másik úgyszintén ott a közelben, Pusztalhencsén. Baranyában, Boksán az egy­kori tűzoltószertárat alakítot­ták kápolnává, a hívek, akik eddig csak az iskoláiban tud­tak összejönni, ott volt a szentmise is, nagyon örülnek, hogy új kápolnájuk van. Pécsbányatelepen megindult a Ferences nővérek szolgálata a kórházban. Talán számsze­rűit nincsenek sokan, de je­lentőségében, mélységében, fontosságában igen. A gyó­gyításban a gondos ápolás máris érezteti hatását. Meg­említem az Irgalmas rendet, régi rendházuk egy kis részét már visszakapták, a felújítás után .megkezdődhet az ő betegápoló munkájuk is. Ami­kor nem haszonért, pénzért, hanem felebarátaik szolgála­táért végzik az emberek te­gyöbb eredmények születnek. Pálosok is dolgoznak az egy­házmegyében: a pécsi-lkertvá- rosi és a Pálos templomban működnek, az ő elhelyezésük még nagyon szűkös. Csaknem a csodával határos módon, de az utolsó pillanatban mégis el tudott indulni a püspöki énekiskola. A régi hagyományok felelevenítésével a zenei oktatás színvonalát kísérlik meg felemelni. Ugyan­csak szép színfoltja az egy­házi zenei életnek a székes- egyházi énekkar, a Bárdos­kórus működése. Beszélhetünk a Ferences zárdáiban részben már felújított egyetemi kollé­giumról, ahol papi felügyelet­tel egyetemisták találnak di­ákéveik idején otthonra. Meg­említhetem, hogy a iPTE-n működik a keresztény filozó­fiai oktatás dr. Nyíri Tamás és dr. Boros János irányítá­sával. Ha valaki érdeklődik a filozófia, a kereszténység iránt, most kapjon pontos választ! Elmúlhat nagyon sok előítélet, ami abból adódik, hogy nem ismerjük, vagy csak nagyon felszínesen másak el­veit, hitét.- Az elmúlt évben ismer­kedtünk meg a Caritasszal, a Kolpinggal. ..- Igen. Ugyan megalakult az országos Caritas-központ is, de a pécsi ezt megelőzte. A szegényekkel, az elesettek­kel vájó törődés, az. erdélyi menekültek segítése, a nyelv­oktatás, a beilleszkedés meg­könnyítése nagyon hasznos múnlka. A Kofping áldásos működése úgyszintén vitatha­tatlan: akár a számítógépes továbbképzés, alkáir a ruhablk- ciák, az Ágoston téri napiköri működtetése . . .- Az 1990-es esztendőben milliónyi bajunk mellett, a hitoktatással kapcsolatban fel­támadt vita is borzolta ide­geinket. Az állami oktatásban — vélem - a katolikus egyház­ban is gondot okoz ez. — A hitoktatást az egyház nemcsak önmagáért akarja. Minden megújulás első és legfontosabb része az erköl­csi megújulás és csak azt kö­vetheti a gazdasági. Amikor egyik ember a másikban meg­bízhat, egyik nem a másik el­lenében, nem annak kárára dolgozik, amikor mindenki be­kor a kimondott szónak me­gint értéke lesz, akkor teheti meg a társadalom az első és a rvagy lépéseket. Természete­sen nagyon fontos a gazda­sági helyzetünk stabilizálódá­sa. Kell az anyagi biztonság, a pénz! De ha nincs erkölcsi alap, akkor ez a pénz me­gint szétfolyik, akkor ismét csak néhány ember, egy szűk réteg felemelkedését szolgálja, milliók számára pedig az el­szegényedést, a lesüllyedést. Csak szilárd erkölcsi a lappaI lehet az igazságosságot és az egymásközti megbékélést szol­gálni.- ön szerint tehát az er­kölcs a hitoktatás függvénye? A magyar társadalmat ma megélhetési gondjainál is na­gyobb félelemmel tölti el a hihetetlen mértékben romló közbiztonság.- A hitoktatás egyik ered­ménye lehet a közerkölcs nö­vekedése. Megszületése, mert ez ma nem létezik. Szeretném ezzel kapcsolatban megemlí­teni azt a bűvös szót, amelyet ma oly gyakran használnak: liberalizmus. Meg kellene je­lölni mindig, hogy gazdasági, politkai, vagy erkölcsi libera­lizmusról van szó. Néhány po- Itikai párt a liberalizmust, mint haladó eszmét állítja az em­berek elé, ez esetben nagyon kétes kifejezést használ, amelyben a szabadság és a szabadosság keveredik. Ez nagyon ingoványos talaj! Az erkölcs az a fogalom, amely egyaránt vonatkozik a papra és pártvezetőre, amely érvé­nyes az utcaseprőre, de a mi­niszterre is. Az erkölcsben ob­jektivitás létezik, ezt ugyan­úgy nem lehet felszeletelni, mint az igazságot. A mások munkájának, értékeinek, ér­zelmeinek, életének tisztelet­ben tartása, megóvása a hit­oktatás alapvető feladata • • •- Püspök úr! ön nemrégi­ben a pécsi holocaust konfe­rencián tartott előadást. A kifejezés áldozatot, élő ál­dozatot jelent. Van ennek mai aktualitása? Félek az igenlő választól! — Elsősorban a hitleri idők koncentrációs táboraiban el­pusztított emberekre értjük a holocaust kifejezést, akik ál­dozatként, élő áldozatként szerepelnek az emberiség tör­ténetében. Az áldozat az Isten felé száll és az emberek felé is! Az emberek áldozata, szen­vedése saját népükre, az em­beriségre nézve emlékezetünk­ben kell, hogy maradjon, ilyen értelemben vonatkozik ez a mára is! Az újságíró lehetősége és szerencséje, hogy Mayer Mi­hály püspök úr, december 22-én visszaérkezett Pécsre a pápai audienciáról. Az interjú elején említett középtávú ter­vekről így a legfrissebb infor­mációkat is közölheti. — Az ön munkájának kö­zéppontjában most természe­tesen a pápai látogatás áll, mint az elmúlt évi beiktatá­son említette ezek azok a bi­zonyos középtávú tervek, fel­adatok ...- Igen. De előbb még né­hány mondat, információ a hitoktatással kapcsolatban. Sokszor hallottuk a vádat, hogy ha sokan jelentkeznek hitoktatásra, az egyház nem lesz képes a tanításra. Való igaz, az egyházmegyében most csak százharmincnyolc működő pap él. Az egyház azonban nemcsak a papok, hanem a megkeresztelt emberek közös­sége. Csaknem harmincezer gyerek iratkozott be hitokta­tásra, s mégis reményünk van arra, hogy ezt a feladatot is ellássuk, hiszen 230 civil je­lentkezett, hogy segédkezzék ebben a munkában. Még Cserháti püspök úr idejében alakult a hitoktatói tanfolyam, s ennek üdvös hatása most érvényesül. Az elmondottak is a közép­távú, illetve most már a je­lenlegi feladatok közé soro­landók, miként az 1991. augusztus 17-én tervezett, bizonyossá vált pápai látoga­tás Pécsett. Szombaton dél­előtt 10 órakor lesz a szent­mise, a pécsi repülőtéren. Az egyházmegyében, a városi ön- kormányzatnál, a püspöki kar­nál is működik a pápalátoga­tási bizottság, amely a leg­apróbb részletekig dolgozik az esemény zavartalan meg­rendezéséért.- Kérem, meséljen a mos­tani pápai látogatásról. . .- December 18-án, kedden fogadta küldöttségünket dr. Paskai László esztergomi bí­boros, dr. Alszegi Zoltán pé­csi származású Rómában élő jezsuita professzor, dr. Sere­gély István egri érsek, dr. Kon­koly István szombathelyi, Gyu­lai Endre szegedi, dr. Keresz­tes Szilárd hajdúdorogi gö­rögkatolikus püspök és jóma­gam voltunk a küldöttség tag­jai. Ugyanis ezekben az egy­házmegyékben tesz látogatást a Szentatya. A Vatikánban tett látogatásunk alkalmával kü­lönböző kérdések kerültek elő: a mi egyházmegyénkben, Pé­csett a szentmise a Magyarok Nagyasszonyáról szól. Prédi­kációjában Így természetesen Máriáról beszél a pápa - ma­gyarul, németül, horvátul. Kö­szöntőjében az országhatáron túl élő magyarokról is meg­emlékezik. A többi püspöktől is a liturgiával kapcsolatban érdeklődött. Az ifjúsággal, a tudományos, a művészeti élet képviselőivel kíván találkozni, ökumenikus ima-együttlétet (Debrecenben) szervezünk.- A magyar sajtóban alig- alig volt még lehetőség arra, hogy a pápa ebédjéről, ma­gyar vendégei benyomásairól szóljunk. Erről az emberi élet­hez oly szorosan kapcsolódó eseményről beszélhetnénk?- A fogadóteremtől néhány szobával távolabb van az ebédlő. Az étkezés előtt és után a pápai magánkápolná­ban imádkoztunk, majd a csak­nem egyórás ebéd közben folytattuk a beszélgetést. Az étrend? Fehér bor, makaróni, sült hús, sütemények, sajt, gyümölcs, s végül pezsgő. A Szentatya új évre üzenetet küldött „a nemes magyarnem­zetnek... az 1991-es eszten­dőben lélekben szeretnék egyesülni veletek imádsági együttlétünkben ...” szól a szöveg, amelyet csak rövidítve tudunk közölni . .. — A püspök, hogy tölti el a karácsonyestét? Egyedül? Mi­lyen gondolatok foglalkoztat­ják? — Több, mint három évtize­de a karácsonyestét nem töl­töm otthon szüleimmel, test­véreimmel. A teológiai főisko­lán a teológusokkal, felszen­telésem után a plébánián, most a püspökségen. A csa- Jádban élőknek talán furcsá­nak tűnhet magányosságom, de ha közénk jön az Isten, ha belép Jézus Krisztus az én életembe, akkor ez a magány, ez az egyedüllét nem a rideg­ség, hanem éppen az az idő, az én estém, amikor én és az Isten még közelebb lépünk egymáshoz. Az éjféli misén, karácsony napján ez a talál­kozás az emberek felé is ki­fejezésre juthat... — Mire gondolok? Minden ember lelke mélyén várja a karácsony megérkezését. Vala­milyen titokzatos várakozás lappang szívünk mélyén. Ez a vágy nem kötődik az ember világnézetéhez, mégis a hívő másként éli meg azt a szívből feltörő vágyat, szeretet, minta hitetlen. Azt mondjuk, a karácsony a család és a sze­retet ünnepe. Valóban az, de többet jelent. Az embereket a szeretet tettekre indítja. A gye­rekvilág egyszerűsége össze­fonódik a bölcsek mélységé­ivel. A harcban álló katonák maguk mellé teszik fegyverei- iket, egyes álamok elengedik túszaikat, az elfojtott jóindu­latok áttörik a megkérgese- dett sziveket is. Mi a leg­szebb ezen az estén, kará­csonykor? Szinte mindenki azt mondaná: az ajándék. Min­denki megajándékozza a má­sikat. Másokra gondolunk. El­felejtjük egy kis időre önzé­sünket, kitörünk abból a lezárt burokból, melyet mi magunk vonunk magunk köré, s mind­ez kitágítja szívünket, s ez kel­lemes érzéssel tölt el bennün­ket. Talán ilyen értelemben kívánunk egymásnak kellemes karácsonyt. Én is ezt kívánom minden olvasónak, legyen bár­milyen vallású, felfogású, bár­milyen nemzethez vagy nem­zetiséghez tartozzon is, hi­szen a közénk jövő Isten sem tesz különbséget. Mindenki ajándéka kiván lenni. A Tiéd is! Lombosi Jenő Pécs megyei jogú város Közgyűlése és a Polgármesteri Hivatal dolgozói nevében Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk Pécs város polgárainak! ú Dr. Mikes Éva alpolgármester Xj, /) // Dr Krippl Zoltán polgármester l Dr Farkas Károly jegyző Dr Páva Zsolt / alpolgármester csüli a másik jó hírnevet, ami­Fotó: Läufer .László vékenységüket, mindig na-

Next

/
Thumbnails
Contents