Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)

1990-12-16 / 254. szám

Labdarugó légiósok Del-Dunántúlon

ßelansky Attila, Pécsi MSC

Jött látott és győzött! —állíthatjuk némi átirattal a római szállóigét a Szlovákiából Pécsre szerződött Belansky Attiláról. Pedig, akkor, amikor a nyár végén először öltötte magára Győrben a piros-feketék szerelését, legtöbben egy lyukas garast sem adtak volna érte. Ódzkodott is a huszonkilenc éves fiú, hogy miként sikerül neki a bemutatkozás, azonban fűtötte a dac, hiszen Dunaszerdahelyen éppen az az edző tette őt „tolómba", akinek csapata ellen Győrben bemutatkozhatott a JPMSC színeiben.- Bármilyen furcsa is, de a Nagyszombattal és a Duna- szerdahellyel történt győri kirándulások alkalmával egyszer sem sikerült győztes csapattal levonulni a pályáról, sőt ha már kellemetlen dologról beszélek, azt is el kell monda- éom, hogy itt még soha nem sikerült qólt rúgnom. Mindenesetre mindent elkövetek, hogy ne csalódianak bennem ... - mondta Győrben Belansky.

És megtörtént a csoda, Pe- cze Károly edző akkor uayan még megúszta, pontosabban, akkor még meghosszabbíthatta győri pályafutását, Belans- )cy azonban remek aóllal vett elégtételt volt mesterén. Gólját követően több pécsi szúr• \

A Dél-Dunántúlon játszó labdarúgó idegenlégió sok között a pécsi Belansky érte el a legjobb helyezést az NB l-ben szereplő sportolók közül. A képen Belansky (fehér mezben és nadrágban) fejessel veszélyezteti az ellenfél kapuját.

kóló is elégedetten csettintett: „Nagyon régen hiányzott ebből a csapatából egy ilyen gyors, törnizúzni tudó csatár . . ." Márpedig ez csak a bemutatkozása volt a csatárnak, a következő mérkőzéseiken olyan neves pécsi csatárok alakításait kellett neki el- haloványítani, mint a váloqa- tottkerettag Lovász, a nevével csillagászati összeget idéző Lehota, vagy a fel-felbukkanó Czéh.

Aligha van a jelenlegi NB I. mezőnyében még egy csa- Itár, akit olyan kíméletlenül üldöztek a védők, mint Be- lánsky Attilát. Ö, pedig cselezett, elhúzott, elviharzott, belőtt, beívelt, s mint végül ki- denrült - ha éppenséggel nem küldték a „padlóra" — még góllövésre is vállalkozott. Előbb rúgatta, aztán rúgta, fejelte a gólokat, s a végére olyannyira belejött, hoqy ő lett a pécsi csapat őszi gólkirálya. Bokáig bánkódott, hogy Győrben, Tatabányán, Szegeden már láthatták gólt lőni, csupán a pécsi közönséget nem örvendeztethette meg találatával. Az is elkövetkezett: az MTK-VM ellen lejátszott találkozó 61. percében Belansky fejéről vágódott a vezetést jelentő gól a kék-fehérek hálójába. S, hogy mennyire evés közben jön meg az étvágy, bizonyltja az, hogy a bajnoki idényt záró váci találkozón szinte egymaga megbolondította az egész hazai csapatot, s mivel két góljával alaposan hozzá járult a meglepő, de teljesen megérdemelt győzelemhez, kézzelfoghatóan is megismerhette a pécsi szurkolók szeretetét. Bizony nem mostanában történt, hogy pécsi játékost a levegőbe dobáljanak a szurkolók. Vele ez is megesett. Vagyis Attila valóban nem keltett csalódást Pécsett.

Kapu László

Ion Adrian Zare és Ozsváth Ferenc, Siólek

A Siófoki Bányász labdarúgócsapatában két idegenlégiós rúgja a labdát. Mindkettő korábban Romániában szerepelt az élvonalban, sőt Zare — még a Dinamó Bukarest játékosaként nyolcszor a címeres mezt is magára húzhatta.

— Én román nemzetiségű vagyok, de a feleségem magyar — mondja viszonylag jó magyarsággal a játékos. — A siófoki együttesbe átigazolásom után először Pécsett kerültem be, idén tavasszal, amikor Aczél a meccs előtt belázasodott. A 32. percben szabadrúgáshoz jutottunk, a kaputól húsz méternyire. Nekem, sikerült gólt szereznem, sőt olyan jól ment a játék, hogy a forduló válogatottjába is bekerültem. *

Ion Adrian Zare a tavasz- szal még csak „ízlelgette" társait és a magyarországi bajnokságot, az ősszel viszont már csupán két mérkőzésről hiányzott.

— Igazából a söprögető posztot érzem a legjobban, de a Siófokban Aczél Zoli ragyogóan játszik itt, ezért én egy sorral előrébb kaptam helyet. Szerintem az együttes nem rosszabb, mint tavaly volt, s a bajnokság végén is hasonló helyen végeztünk, mint az előző idényben. Most, a pihenés heteiben első idegenben töltendő karácsonyomra készülök. Nem utazunk ihaza Nagyváradra, hanem Siófokon ünnepelünk feleségemmel, nyolcéves lányommal és hároméves kisfiámmal. Testvéremet és apósomékat novemberben látogattuk meg, így most szűk családi körben gyújtjuk meg a gyertyákat a fenyőfán.

Ozsváth Ferenc az ünnepekre hazautazik Marosvásárhelyre, menyasszonyával együtt, akivel december 16-án Kecskeméten jegyzik el egymást. A gyűrűk cseréje tulajdonképpen számára a legnagyobb ajándék.

— Édesanyám november végén egy hetet töltött nálam Siófokon, s most mi utazunk hozzá. Két éve, 1988 októberétől 1989 áprilisáig fociztam Kecskeméten, ott ismerkedtem meg menyasszonyommal.

A huszonhat éves fiatalember szüleinek, nagyszüleinek, testvérének és annak családjának is rengeteg ajándékot visz haza, hogy szilveszter után újra visszatérjen, és a csapattal együtt megkezdje a felkészülést a tavaszi szezonra.

— Jól érzem magamat Siófokon, rendesek a társaim, jó a közösség. Mindeddig igazából nem sikerült beverekednem magamat a kezdőcsapatba. Tizenkét mérkőzésen léptem pályára, de kezdő emberként csak háromszor. Az új évben nagyon szeretnék egy sikeres alapozáson túljutni, s bízom abban, hogy a csapatban is gyökeret verhetek. Nekem ez lenne a legszebb újévi ajándék Magyarországon.

Gyarmati László

Rekord összeg Marozsánért?

Előfordul, hogy egy-egy labdarúgó vételára az egyik pillanatról a másikra felszalad a csillagos égig. A szakemberek tisztában vannak vele, hogy ezek irreális árak, de mivel a rivális is a kiszemeltet óhajtja megvásárolni, mindenki „rátesz egy lapáttal".

Egy évvel ezelőtt a zalaegerszegi Kómán Attila volt a sztár, a tizenhat NB l-es klub közül legalább nyolc alkudozott rá. Végül a Bp. Honvéd lett a befutó 6 millió forinttal. Kómán Kispestre költözött és a milliókat érő csatár 'nem fért be a csapatba. Kezdetben azzal magyarázták, hogy sokáig sérüléssel bajlódott és nehezen lendül formába. Aztán, amikor lehetőséget kapott, gyatrán játszott, és egy idő után kikezdte a közönség.

Nyáron edzőváltozás volt a Homvédnál, de Mezeyné/ sem tudott gyökeret ereszteni. Az őszi idényben jobbára csak a kispad vagy a tartalékicsapat jutott számára. Most már szívesen túladnának rajta, csak senki sem hajlandó érte annyit adni, amennyiért a kispestiek megvették a ZTE-től. A klub vezetői viszont tartanak attól, ha olcsón adnák el, ők -is céltáblává válnának.

A közelmúltban mégis felcsillant a remény, úgy tűnt, sikerül elcserélni a csatárt. Mezey kiszemelte a siófoki Marozsánt, és azt mondta a vezetőknek, ha megszerzik a középpályást, akkor teljes a csapat, garantált a bajnoki cím, és az elfogadható szereplés a nemzetközi porondon. Mezey György ugyanis nem tud elképzelni jobb párost a középpálya bal oldalán, mini a Marozsán—Vincze duó.

A hírek szerint be is jelentkeztek a Honvéd vezetői Siófokon, ahol kerekperec kijelentették, hogy Marozsán ára 16 millió forint. Ha ez az üzlet létrejött volna pár héttel ezelőtt, akkor az árat hazai rekordnak tekinthetnénk. A hon- védosok sokallták a pénzt és szóba jött egy esetleges játékoscsere. A siófokiak Csehit, Csehet és Kámánt kérték Marozsánért. A hírek sezrínt Csehit és Kámánt adta volna a Honvéd, Csehih ez viszont ragaszkodott Mezey. így egyelőre zsákutcába jutottak a tárgyalások, és azóta már azt is hallani, hogy Kómán jó pénzért mehetne kölcsönbe Szegedre. A Honvéd azt reméli ettől a kölcsönbe adástól, hogy a későbbiekben olcsóbban is adná el a csatárt, mint amennyiért vette, a Szegedtől kapott- „bérleti díj" behozná a veszteséget.

Siófokon nemcsak Marozsán lett kapós, Aczél után is érdeklődik több klub. Pár héttel- ezelőtt már írtam arról, hogy a válogatottban sikeresen bemutatkozó középhátvéd Koreába készül, de a legújabb információ szerint itthonról is van jelentkező. A gond csupán az, hogy Aczél a Dózsa labdarúgója, csak kölcsön já tékosk é nt szerepel a Siófoknál. Az újpestiek is csak most kaptak észbe, amikor Aczél már csillogott. Beszélik, hogy akár holnap visszavinnék a Megyeri útra, bár a megállapodás szerint ez egyelőre elképzelhetetlen.

A jól értesültek szerint Siófokon nem zárkóznak el attól, hogy eladják Marozsánt, és esetleg visszaadják Aczélt, de ennek nagy ára von. A bevétel hosszú időre megoldaná a Balaton- parti klub anyagi gondjait. Az is igaz viszont, hogy a szurkolók nehezen vennék tudomásul a két kedvenc távozását. Ha viszont pénzre van szükség, akkor a klubérdek az első.

Ranglistaverseny Fadd-Domboriban

Rangos triatlon viadalok Magyarországon

Pálcsa János, Komlói Bányász

Huszonhat évesen másodszor vágott neki az otthonteremtésnek a romániai Szatmárnémetiből ez év tavaszán Komlóra települt Pálcsa Iá- nős.

— Focizni és pénzt keresni jöttem, de igazából nem váltak valóra a számításaim. A beilleszkedés nem volt nehéz, sok segítséget kaptunk az államtól, és a KBSK is támogatott, mégis csak egy szobát sikerült eddig bérelnünk.

Az áprilisban egyedül érkezett fiatalembert a nyáron követte felesége és másfél éves kisfia, s a KBSK egy kétszobás szolgálati laká-st -bocsátott rendelkezésükre Kört- vélyesben.

— Focistaként Szatmáron már megvolt a berendezett lakásom, de mindent ott kellett hagyni, s itt új életet kezdeni. Mert azt eldöntöttük, hogy nem megyünk vissza.

— Nem hangozatja, de mondataiból kiérződik, ennél jobbra számított. A 8500 forintos alapfizetésből és felesége gyeséből elég nehéz megélniük, ráadásul nincs még egyéves munkaviszonya sem, így a nagy bevásárlásokhoz csak a Komlón élő rokonok által felvett kölcsönökből -tudnak hozzájutni.

— Nulláról indultunk, s azért már sikerült valamit összehoznunk. De én otthon abból a pénzből, azokkal a kapcsolatokkal, focistaként a felső -réteghez tartoztam, itt pedig nemegyszer a hónop végére majdhogy elfogy a pénzem, meg kell gondolni vegyünk-e a gyereknek egy kiló narancsot vagy banánt.

— A viszonylagos reménytelenségbe persze keményen közrejátszik az is, hogy a csapat az utolsó helyen áll a bajnokságba>n, mert, ugye a-megszerzett tíz pontért nem sok prémiumot tudott kiutalni a pénztáros. Három hónapig csak edzettem, mert nem volt játékengedélyem. Akikor bizony nem gondoltam volna, hogy a következő -bajnokságban kieső helyen leszünk. Magammal sem vagyok igazán megelégedve, bár az egy kicsit megnyugtat, hogy sikerült hét gólt lőnöm. Valahogy az összjátékunk nem az igazi, s magyon zavaró, -hogy alig-alig van olyan edzés, amelyen mindannyian ott tudunk lenni, hiszen a keret egyik fele dolgozik.

Pálcsa János tehát nagyon jól érzi, mit is jelent, ha nem tud az elvárásoknak megfelelően teljesíteni a csapat. Neki a többieknél is -nagyobb szüksége lenne a győzelmekért kapott forintokra, hiszen any- nyi minden hiányzik még az új otthonból . ..

Grünwald Géza

Az úszásból, kerékpározásból és futásból álló összetett sportág, a triatlon (hármaspróba) fiatal kora ellenére nagy népszerűségnek örvend világszerte. Híveinek tábora hazánkban is évről évre nő, s a Magyar Triatlon Szövetség is igyekszik mindinkább bekapcsolódni a sportág nemzetközi vérkeringésébe, versenyrendszerébe. Ez a törekvés sikerrel járt, mivel az Európai Triatlon Unió (ETU) elmúlt hétvégi trautheimi kongresszusán két rangos viadal rendezési jogát kapta meg Magyarország. A tanácskozásról dr. Sipos Andrea, az MTSZ elnökségi tagja számolt be.- Az ülésen mintegy 20 ország küldöttei vettek részt, a magyar szövetséget Maracskó Tibor elnökkel képviseltük — kezdte dr. Sipos Andrea. — A legnagyobb vitát egy szabálymódosító indítvány váltotta ki. Javasolták ugyanis a „bolyozás" tilalmának feloldását. Érvényben , van ugyanis az a szabály, hogy a kerékpározásban nem szabad csoportokba összeállni, meg kell tartani a 10 méteres követési távolságot. Ezt azonban a rendezők nem tudják garantálni. A versenyzők kihasználják, hogy együtt lélektanilag is könnyebb a „tekerés", mint egyedül, s kevésbé fárasztó, mert a szelet is felfogja a „tömeg". Viszont így nem születik reális eredmény. Ezt maguk a sportolók is tudják, például az idei linzi Európa- bajnokság első helyezettje, bár az érmet átvette, nem állt fel a dobogóra. Ezzel jelezte, hogy nem ő a legjobb, hanem egy „csapatmunka" után a futás neki sikerült a legjobban.

— Mi lehet a megoldás?

— A „bolyozás” tilalmát nem lehet feloldani, mert akkor a sportág elvesztené egyéni jellegét. Több javaslat is elhangzott. Legyen egyenkénti indítás. Az ellenzők felhozták, hogy akkor nagyon elhúzódna a verseny, s már nem lenne látványos, ha valaki például egyedül úszna. Az is felmerült, hogy a kerékpározás legyen a záró szám, így megnő a fontossága, s a versenyzők saját helyezésük érdekében, erőt nem kímélve fognak hajtani.

i

Mindkét ötletet felhasználva lesz majd próbaverseny jövőre, s akkor eldől, használhatók-e a javaslatok. Azt viszont már most elfogadta a kongresszus, hogy jövőre kevesebb versenyző, indulhat a viadalokon. Az eddigi tíz helyett ezentúl négyen képviselhetnek egy-egy országot, illetve még további két sportoló szerepeltetésére van lehetőség, ha előző évi eredményükkel a 25-ös európai ranglistán találhatók. Végleges, hogy a jövőben több versenybíró, tíz sportolónként egy vigyáz majd a viadalok rendjére.- A szabályok mellett miről esett még szó?

— Gazdára találtak a közeljövő versenyei. Nagy siker, hogy az ETU két viadal rendezését is Magyarországnak ítélte. Jövő év augusztus 11-én Fadd-Domboriban az európai ranglistába számító viadalnak adhatunk otthont, s 1993-ban mi rendezzük a senior (40 év feletti) Európa-bajnokságot. Ez utóbbi versenyt a másik pályázó, Anglia „legyőzésével” kaptuk meg.

vasárnapi 7