Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)

1990-11-10 / 218. szám

1990. november 10., szombat aj Dunantait napió 3 Öntudatos, magabiztos polgárokat szeretnénk... Dr. Krippl Zoltán - fiatal ember, alig harmincéves. Né­hány napja az ezernyi gond­dal küszködő megyeszékhely, regionális feladatokat ellátó Pécs polgármesterévé válasz­tották. — Létezik két haionló alakú, de más-mát értékeket kifejező szó: a latin Qualitás és a német Qual, Az előbbi minőséget, az utóbbi gyötrelmet jelent. Az ön munkájá­ban a latin szó - követelmény. A német a mindennapi élettől elvá­laszthatatlan . . . — Én a minőségre egyelőre csak törekedni tudok. Ami a német szót illeti, az ma mun­kámban egyszerűen mindenek­előtt a munka mennyiségében jelentkezik. — Kérem, maradjunk néhány pil- lanatig a Qualitoinál . . . — A várost irányítani kell, — ez a fő feladatunk. A pol­gármestert és a két alpolgár­mestert megválasztották, a szakemberekből álló appará­tus működik, és létezik az ugyancsak demokratikusan megválasztott testület. Az utóbbi még egységes egész­ként működik, a bizottságok, amelyek demokratikus dönté­seit majd az apporátus vég­rehajtja és a megvalósításu­kért a polgármester és a két alpolgármester felel, még nem élnek. Pécs demokratikus irá­nyításában ez lesz az igazi minőség. A diktatúra gyors eredményt hozhat, a demok­rácia lassú, de azt hiszem, méa nem találtak ennél hosz- szabb távra üdvözítő módszert.- Akkor beszéljünk az Önre szó- kadt munka mennyiségéről. Axt mondják, hossxabb távon nem sxá- mít a régi apparátusra, főként a vezetőkre. A napokban olvastam egy cikket a polgármester magá­nyosságáról. Arról szól, hogy a legfelsőbb törvényhozás és a pártok szerint hány tör­vényre volna szükség, hogy az önkormányzatok működőképe­sek legyenek. Ha a város életé­ben nem akarunk zavarokat, tulajdonképpen a képviselő- testület ellenőrzésével a régi jogszabályok, szokások alapján tudunk csak működni. Erre a mostani apparátus nélkül alig­ha lehetünk képesek. Nem akarom azonban a kérdés lé­nyegét megkerülni: várható egy pályázati rendszer. Nem­én, s nem a pécsi önkormány­zat talália ki, hanem a kor­mány, és a parlament hagyja jóvá. Ameddig ez nem lesz meg, csak az apparátusra, tísztesséaes tisztviselőinkre tu­dunk építeni. ' — ‘ A liberális eszmevilágnak vá­rosunkban is hagyományai vannak. On annak milyen alapelveit tartja magára neve iránymutatónak?- Pécs tradicionálisan kul­turális központ. Kulturális köz­pont lesz ezután is, -mindenfé­le eszme számára nyitott kul­turális központ. Türelmes a sokféle áradattal szemben, amely egy egyetemi városba bejön, s be is kell, hogy jöj­jön. Nem szabad, ’hogy azok konfrontálódjanak, hanem működjenek egymás mellett és tűrjék el egymást. Azt hiszem, ez a munka- módszeremre is jellemző le­het. Nem hiszem, hogy az ön- kormányzatban nekem az len­ne a feladatom, hogy min­denegyes ágazatnak én mond­jam meg, mi a helyes. Mind­egyiknek — a szociális ellátás­nak is, a gazdaságnak is - alapvetően az öntörvényei sze­rint kell működnie. Az ön­kormányzatnak és azon belül inekem az a szerepem, hogy ezt megpróbáljuk összehan­golni. Két szó a kulcs: nyi­tottság és türelem. Türelem egymás iránt is.- Kikre számit segítőtársul? — Nem hiszem, hogy jó szó a segítőtárs. Én az öntuda­tos, magabiztos polgárokra építek, akik tudják, hogy mit akarnak és azt meg is tudják- csinálni . .. De ha segítőtár­sakról van szó: Pécs kulturá­lis központ. egyetemekkel, ku­tató intézetekkel. Én úgy gon­dolom, a döntést hozó szerv­ben, a képviselőtestületben kooptált tagokként, külső szak­értőként nagyon sokan fog­nak segíteni, közreműködni. Szerintem mindenkiben él a Nyitottság és türelem Beszélgetés dr. Krippl Zoltánnal, Pécs polgármestérével vágy, az az igény, hogy be­folyásolhassa annak a telepü­lésnek a sorsát, ahol él.- A parlamenti választások ér­telmében hazánk legnagyobb poli­tikai ereje a Magyar Demokrata Fórum. Pécs közvetlen irányításá­ban azonban nem kívánnak részt venni.- Logikusnak tartom, hogy nem akarnak felelősséget vál­lalni - mondjuk egy alpolgár­mester személyében - úgy, hogy érzéseik szerint nincs De arra is hivatkozhatnék, hogy a hasonló nagyságren­dű és funkció-összetételű euró­pai városok ennél sokkal na­gyobb költségvetéssel gazdál­kodnak. Más a helyzet azzal a kö­zelítéssel, hogy a meglévő pénzeszközökből mekkora és milyen feladatokat tudunk megoldani és milyen haté­konysággal. Sajnos, a város pénzeszközeinek reálértéke is évről évre romlik. Az ellátá­Dr. Krippl Zoltán, Pécs polgármestere. Fotó: Proksza László döntő Súlyuk az önkormány­zatban. De nem hiszem, hogy nem akarnak segíteni. Végül is ebben a városban együtt élünk, s senkinek sem lehet célja, hogy rosszabb legyen a helyzet. Én jobban örültem volna, ha formálisan 'is részt vennének a vezetésben, de bizom benne, hogy - annak ellenére, hogy vezető funk­ciókban nem vesznek részt, kivéve a pénzügyi ellenőrző bizottságot — ténylegesen ott lesznek a feladatok megoldá­sánál.- Feladatok . . . Drága a városi- Annak megítélése, hogy drága-e a város, nézőpont kérdése is. Ha egy hazai vi­szonylatok között nagyváros­nak minősülő település mű­ködtetésének és szerény mér­tékű fejlesztésének költség- igényét vesszük alapul, akkor Pécs város ötmilliórdot meg­közelítő éves költségvetése, egyáltalán nem tekinthető túl­zottnak. Sőt, a. rendkívül szé­les körű városi és regionális funkciók tisztességes, vagy még elfogadható színvonalú ellátása ennél jóval több pénzt igényelne. Ezt a meg­lévő, s egyre növekvő ellátási feszültségek is alátámasztják. sok szintentartása ebben a vonatkozásban egyre „drá­gább'1. S így helyt kell ad­nom e.nnek a megállapítás­nak. Ha csak a szorosan vett kommunális célú kiadásokat tekintem - s ezek a város jelenlegi színvonalon történő üzemeltetéséhez a jövő év­ben már nem lesznek elegen­dők - 300 mijlió forintot tesz­nek ki. Vagy: a közismerten súlyosbodó szociális gondok enyhítésére, a különféle pénz- beni és természetbeni szociá­lis segélyezésekre, 120 millió forintot költ a város ebben az- évben. Ugyancsak említ­hetném a város kulturális és oktatási centrum jellegéből adódó kiadásokat, amelyek az éves költségvetési eszközök kétharmadát teszik k:i.- Mit tehet ilyen körülmények között az új önkormányzat a város gazdálkodásában?- Úgy gondolom, hogy a gazdálkodás súlypontjait azok a célok határozzák meg, ame­lyek a város működésének üzemben tartásának, tradicio­nális szerepköre megőrzésé­nek, illetve sajátos jellege ki­alakításának (pl. idegenfor­galmi, igazgatási, szellemi központ, a „komfortos”, igé­nyes élet színtere) igényéhez kötődnek. Ezen felül fogadó­késznek kell lenni minden olyan központi kormányzati feladat megoldására, amely részben helyi kompetenciába tartozik, de önmagában a vá­ros megoldani nem képes. Ide azokat a szociális és gazda­sági természetű feladatokat sorolom, amelyek megvalósí­tásához a helyi feltételek megteremtésén és a megol­dásban való közreműködésen túl nem sók szerepünk és esz­közünk van. A feltételek meg­teremtése kérdéskörében a megbízható infrastruktúra ki­építését, illetve üzemeltetését tartom fontosnak. A célok csak szigorú rang­sorba állítva kerülhetnek be az önkormányzat operatív fel­adatai közé, s azokról a kép­viselőtestület széles lakossági kontroll alapján dönthet. A város, a valaha volt kulturális központból bányavá­rossá vált, ez most egy kissé korszerűtlen. Remélem, nagyon remélem, hogy életképesek maradnak a bányák, ha a sú­lyuk csökken -is a városban. Az kellene, hogy kis- és kö­zépvállalkozások százai lépje­nek be . . .- Elnézést, egy közbevetöleges kérdés: Budapest főpolgármestere a fővárosi hajléktalanok gondjait szí­vesen megosztaná a vidéki városok­kal. Önök egy pártban vannak, véleményük ebben is egyezik? — Nem hiszem, hogy tetsze­ne Pécsnek ez az ajánlat. Ne­künk is megvan a magunk gondja. Most beszéltem az egészségügyi osztály vezetőjé­vel a pécsi hajléktalanok ügyé­ben. Szerdán volt az első fo­gadónapom, megdöbbentő, hogy mennyien kérnek segít­séget. S nincs, miből adni. Hitegetni, becsapni pedig nem szabad az emberéket. Talán első lépésként egy 60 fős szállást, egy ingyenkony­hát tudunk létrehozni még a tél beállta előtt. . . — On nagyon fiatal, Pécs pol­gárainak sikeres képviseletében ta­lán évtizedig is a város élén ma­radhat . .- Nem I Egy, esetleg két ciklusban kívánom a várost szolgálni. Hogy ez mire elég? Célomnak azt tartom, hogy meginduljon a város . ipari és gazdasági struktúrájának át­alakulása. Egy másik vágyam Pécs tradicionális kulturális központjeliegéhez kötődik: a falakon belüli város valódi óvárosi kulturális központ le­hessen. Tiszta legyen, benzin­mentes, igazi európai . . . Nem hiszem, hogy ezeket meg le­het csinálni két ciklus alatt. Három alatt sem. Csak hát ez a folyamat szemmellát- hatóan elinduljon! A város munkaerőszerkezete úgy ala­kuljon át, hogy a modern kis- és középvállalkozói szektorban dolgozók száma már egy ki­mutatható része legyen a vá­rosnak. A belváros valódi kul­turális, történelmi mag le­gyen - értékeit megőrző vó- roscentrum! Lombosi Jenő Javaslat a kormánynak A lakáscélú hitelek kamatainak támogatásáról Melyik az előnyösebb? I A pécsi önkormányzat hét­fői ülésén önálló képviselői indítvánnyal jelentkezett két képviselő, a címben meg­jelölt témában. Hosszas vita után a testület - többségi szavazással - úgy döntött, hogy az alábbiakban ismer­tetett indítvány ne az ön- kormányzat állásfoglalása­ként szerepeljen. Ismereteink szerint a kor­mány legközelebbi üléseinek egyikén tárgyalja a javasla­tot a lakáscélú hitelek ka­matainak támogatásáról. Ennek, a sok embert érintő kérdésnek kifejtésére kértük a két képviselőt. Az indít­ványt egyébként több alá­írással továbbították. Az elmúlt években - és napjainkban is - a kormány­zati feladatokat gyakorló szak­emberek előtt egyértelmű volt, hogy költségvetési mérlegünk egyensúlya szempontjából alapvető kérdés a különböző támogatások leépítése. Ehhez már a Németh-kormány is hozzákezdett, fontosságát az Antall-kabinet is hangsúlyoz­za. Cseppnyi kétségünk sem lehet, hogyc továbbra is az egyik sarkalatos terület a la­káscélú támogatások nagyará­nyú csökkentése lesz. A Né­meth -Ik ormánynak e tekintet­ben nem volt „szerencséje”. A 'kamatadó eljárásjogi szabály­talanság miatt fennakadt az Alkotmánybíróság hálóján. A törvényt az Alkotmánybíró­ság alaptörvényükkel ellenté­tesnek nyilvánította. Még egy ilyen, kormányzati szintű ba­kira a lakosság nem számít­hat. Amire számítani lehet azt a sajtó a kormány 1990. no­vember 2-i ülése után közzé­tette. Eszerint a kabinet a la­káscélú hitelek támogatásának kérdésében két változatot is megvizsgált: Az első szerint az 1988. de­cember 31-e előtt ' nyújtott kamatmentes, vagy 1-3,5%-os ún. kedvezményes kamatozású kölcsönök kamatainak mérté­ke egységesen évi 15%-ra emelkedne oly módon, hogy a havi törlesztő részlet nem ha­ladná meg az 1500 Ft-ot. A másik lehetséges változat értelmében a hitelek felét elengedné a költségvetés, míg a fennmaradó részletre a min­denkori kamatok lennének ér­vényesek. Szakértői vélemények sze­rint 1990-ben 'lakáscélú támo­gatásra 90 milliárd forintot fordít a költségvetés. Ez költ­ségvetésünk hozzávetőleg 17-18%-a. Ebből mintegy 50 milliárd Ft-ot tesz ki a ked­vezményes hitelek kamattámo­gatása. A kormány által vá­zolt két megoldás a lakosság széles rétegeit hozza még ne­hezebb anyagi helyzetbe, hi­szen az első esetben a-futam­idő változatlanul hagyáso mellett a kamatterhek és ez­zel a havi törlesztés összege emelkedne. A második eset­ben látszólag jól jár az ál­lampolgár, mert hitelállomá­nya megfeleződik, de ezért nyomban a piaci kamatot tar­tozik fizetni. A magas kamat­teher - ami azonnal esedékes — gyakorlatilag elemészti a hi­telállomány megfelezéséből eredő kedvezményt. A Szabad Demokraták Szövetsége két képviselője Pécs város önkor­mányzatának 1990. november 5-i gyűlésén önálló képviselői indítványt terjesztett elő. Dr. Kurucsai Csaba és Czeinin- gerné dr. Hegedűs Ilona a fent vázolt kormányzati elkép­zeléssel szemben egy harma­dik megoldási javaslatot is­mertetett. Javasolták, hogy az 1-3,5%-os kedvezményes hi­telek kezelésénél fizetendő kamat mértéke ne változzon. Ugyanakkor kerüljön megha­tározásra 1980-tól 1990. de­cember 31-ig — éves bontás­ban, a KSH adatai alapján - az infláció mértéke. Az 1980- ban és az azelőtt felvett hi­telek törlesztő részlete az el­múlt 10 év inflációjának ösz- szesített mértékével növeked­ne. Az 1980. után felvett hite­lek esetén a felvétel évétől számított hivatalos inflációs rátákkal arányosan emelkedne a havi törlesztő részlet az összhiteltartozás változatlan­sága mellett. Fénti intézkedés esetén a hiteltörlesztésekből befolyó többletbevétel a költségvetés 50 milliárdos kamattámogatá­sát nagymértékben lecsökken- tené, esetleg meg is szüntet­né. Ugyanakkor a lakosság fentiek szerinti fokozottabb igénybevétele a hitelek futam­idejének rövidülését, ezzel a kötelemből való szabadulás mielőbbi reményét eredmé­nyezné. A képviselők nagy többsége az indítványt alkalmas kezde­ményezésnek ítélte. Vita akö­rül alakult ki, hogy a képvi­selőtestület mennyiben jogo­sult nem önkormányzati jogo­kat -, feladat- és hatáskörö­ket érintő kérdésben a kor­mányhoz előterjesztéssel élni. Végül is az a megoldási ja­vaslat született, hogy az elő­terjesztés megszerkesztése után a képviselők saját belátásuk szeriint csatlakozhatnak támo­gató aláírásukkal a képviselői felterjesztéshez. (bozsik) Jegyiét: Hosszú ősz áll előttünk Próbálom igazam keresni, s ez másokat sért, bánt. Kit lígy, kit úgy. Mai világunk tele feszültségekkel, fejfájás­sal, gyomorégéssel, szívpana­szokkal, s még ott sem jó az emberek közérzete, ahol biztosnak tűnik a munka és a megélhetés. Nehezen vi­seljük valós és vélt gond­jainkat. Nehezen tudunk ki­igazodni régi és mai önma­gunk között. Ha kifogynak vitázó érveink, egymás fejé­nek vágjuk: miért nem tudsz másképpen gondolkozni? S ha másképpen gondolkozunk, készen az ítélet: tegnap nem ezt mondtad! Kéne egy szakma, egy sa­játos szociológusi feladat, amely arra specializálódik, hogy megmondja: társadal­mi evolúciónkat hogyan éli meg az egyén? Mennyire korrumpálódok el szűkebb környezetem, magam előtt, ha fölismerem korábbi téve­déseimet, ha revideálom esz­méimet, elveimet, s ha megpróbálok más lenni. Vagy ha hiszek múltam iga­zában, s ragaszkodom hoz­zá, akár nyíltan, akár szőr­mentén. Alig akad valami kapaszkodó. Az ember bár közösségekhez, pártokhoz csapódik-csapódna, időnként (kénytelen szembenézni a ténnyel: nagyon egyedül van. De nem csak az ítéletal­kotás gyötrő. A sokféleség sokféle érdeket szül: eközben elvész minden egyéni érdekünk, célunk. A napi megélhetés foglyai lettünk. Bár minden politikai tömörü­lés, társadalmi érdekközös­ség értem van, nem érzem, nem hiszem, s egyre erő­sebb a meggyőződésem, ve­lem senki sem törődik. A társadalom általános védő­ernyője híján ki-ki maga próbál saját ernyőt fabrikál­ni, eszkábálni legalább csa­lódja fölé, s onnan kinézve már föl sem teszi a kérdést: vajon mit hozhat a jövő? Élünk a mában és a mának. Mint farkasok, farkasok kö­zött. S az átmenet szinte kilá­tástalanul hosszú lesz; ilyen őszt még nem éltünk meg soha. Leltározunk és nagytakarí- tunk. Mérlegelve hogyan kell élni, mit kell kidobni, mit kell megőrizni? Tévedünk időnként, s uram bocsá’ ér­tékek is a szemétdombra kerülnek. Közte erkölcsünk, etikánk, jómodorunk. Ked­vünk. Durvává, követelőzővé, rosszkedvűvé vált Magyaror­szág. Elgondolkoztató, hogy éppen ezt írta barátom ti­zenéves lánya, aki apja után ment Amerikába, hogy ,ott fejezze be középiskolai ta­nulmányait, élve a soha visz- sza nem térő alkalommal. „Nehezen tudtam megszokni - fogalmazott -, hogy itt mindenki olyan derűs, ud­varias . . .” Elfogadom a társadalom- tudós szavait: a magyar ál­talában pesszimista. Most különösképpen az. Hisz nincs olyan sok röhögnivaló. Még álmainkat is naponta Imódosítgatnunk kell, s a derű fölértékelődött hiány­cikké lett a piacon, rohanó infláció közepette. De talán migrénnel és fejfájással is meg lehet őrizni valamit a közerkölcsökből, valamit a2 illemből. Kievickélve a törté­nelmünk során nemzedékek egymásnak örökített pesszi­mizmusából, nem átadva azt gyermekeinknek, unokáink­nak. Időnk lenne ró. Hosszú ősz előtt állünk. Kozma Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents