Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)

1990-11-04 / 212. szám

* A tiltakozó „csodacsatár” Kézilabdakísérlet indult!*.. Sibalin Jakab (fehér mezben) a magyarok beállása sérülés miatt hiányzott Svájcban, tavaly Pécsett ö volt a válogatottunk egyik legeredményesebb játékosa, ezúttal a helyén szereplő Ko­vács Tamás is sérült. Vajon ki áll helyükbe a vonal előtti húsdarálóban a Postabank Kupán? Csik János szövetségi kapitány a válogatottról Az első „komoly” megmérettetés a Postabank Kupa Hosszú hónapok klub szintű edzései utón a svájci torna előtt találíkozott Tatán Ma­gyarország férfi kézilabda- válogatottja. A külföldiek tá- voHétéiben — több idősebb ha­zai játékos mellőzésével - gyűltek össze azon bő keret fiataljai, akikre az elmúlt vi­lágversenyek után megritkított keretben számít majd Csik Iá nos szövetségi kapitány. A többségükben fiatal játékosok mérlege: két vereség és egy győzelem volt a Svájcban meg­rendezett néav nemzet tor­nája címet viselő kupatalál­kozón.- Miként értékelte a sváj­ci torna eredményeit Csik Já­nos? - kérdeztük a szövetsé­gi kapitánytól a csapattal tör­tént haza érkezése után?- A csapat gerincét az elő­ző évben még junior kézilab­dázók jelentették, akiket a külföldre szerződött és ezúttal nélkülözött játékosok helyén hazaiakkal egészítettem, „fol­toztam” ki. Sajnos, Cziráki ka­pus, Brenner és Vozár me­zőnyjátékosok nem mutattok megnyugtató formát.- Szoros mérkőzésen ma­radt alul a magyar válogatott, tehát mégis van valami biz­tató a fiatalok fejlődésében. — Tudomásul kell venni, hogy a külföldre szerződötte­ket nem véletlenül keresték meg jó nevű klubok, csak­hogy ezzel egyben „osztályoz­tuk” is a hazai bajnoksá­gunk színvonalát. A jelenlegi NB I. színvonala nem igen segíti azt a szakmai munkát, amit a válogatotfkereffoen sze­replők élé kitűztünk. Viszont azt is tudomásul kell ven­ni, hogy a házigazda svájciak már évek óta ott topognak a legjobbakat magában foglaló felső osztály küszöbén, ráadá­sul ezúttal jól is játszottak, mi pedig épphogy összege­reblyéztük a keretet. Ami az NDK elleni találkozónkat ille­ti : a volt NDK együttesének ez volt a búcsúfellépése, ért­hető, hogy csipkedték magu­kat, némi szerencsével kihúz­hattuk volna a döntetlent. Ami pedig a tonnát nyerő Francia- ország elleni győzelmünket il­leti, ez is bizonyította, hogy a csikócsapat napról napra jobban összeforrt és játékba lendült. Végül is ez volt a célja ennek a tornának, — Vagyis mintegy ráhango­lás az elkövetkező megpróbál­tatásokra? — Igen, végül is ez egy elő­készület volt, egy kíváncsi tesz­telés, hogy kikre számíthatok majd a november közepén Komlón, Székszárdon és Pé­csett megrendezésre kerülő - volt Sop'iana Kupa helyébe lé­pett - Postabank Kupa hár­mas találkozóján. — Ezek szerint a Postabank Kupa lesz az első fontos ál­lomása a két év múlva sorra kerülő Barcelonában megren­dezendő olimpiának. — Valóban így terveztük be a versenynaptárunkba, éppen ezért ekkor már Baranyába várom a Németországban ját­szó Marosi Lászlót és Putics Jenőt, valamint a Spanyolor­szágban szereplő Füzesi Feren­cet. Velük kiegészülve feltét­lenül erősebb, egységesebb lesz a válogatott, mint Svájc­ban volt. — Kivel volt feltétlenül meg­elégedve a svájci tornán? — Nem udvariasságból mon­dom, de sokkal inkább őszin­te nyugalommal: több olyan felfogásban versenyző ké­zilabdázóra lenne szükségem, mint a pécsi Kovács Tamás. Sajnos, ő megsérült, mégis remélem, hogy november kö­zepéig felépül és ott lehet ve­lünk a tornára történő ala­pozáson a komlói sportcsar­nokban tartandó edzőtábor­ban. Kapu László Talán még ^emlékeznek ol­vasóink, focizott a Szekszárd NB II-es együttesében egy fia­talember, akit akkori játéka alapján egyenesen csodacsa- tórnak kiáltottak ki. Varga Lászlóról van szó, aki idén viharos gyorsasággal került a fővárosba. Előbb a Vasashoz, maid ettől a szezontól a Bp. Volánhoz. Meg szerettük vol­na kérdezni, mi volt e gyors klubcserék hátterében, hogy érzi magát jelenleg, és mik a további tervei. Többszöri hiábavaló próbál­kozás után sikerült végre „te­lefonvégre" kapni, és ekkor ért az első meglepetés: a 22 éves, NB l-es újonc udvari­asan bár, de öntudatosan kö­zölte, hogy nem hajlandó ad­dig nyilatkozni, amíg mened­zserével nem beszélt. Rendben van, akkor hívunk újra. A megbeszélt időben nem volt a pályán, újabb néhány napos próbálkozás. Végre megvan. A telefonnál Varga László. Személyesen. Sikerült beszélni a menedzserrel? Igen. Nagy­szerű! Akkor először is azt szeretném kérdezni ... Ne kérdezzek semmit, sajnálja.de nem nyilatkozik. De hát meg­beszéltük . . . Nem számít, a menedzser sem járult hozzá, és neki is elege van az új­ságírókból, mindent összehor­danak róla, és csak befeke­títik, jobb ha békén hagyják. A viszonthallásra! Miután fölocsúdtam megle­petésemből, utánanéztem az őszi fordulók statisztikájában, mit is produkált eddig az ifjú titán, ami ilyen „maradonás" nyilatkozatokra adhat alapot. Lássuk csak: rúgott 1 (egy) gólt, háromszor csak csereként léphetett pályára, általában a 2. félidő vége felé, kétszer idő előtt lehozta Ebedli Ferenc edző. És kapott két sárga la­pot. Való igaz, ez nem éppen csodacsatárhoz méltó sorozat, erről én sem szívesen beszél­tem volna az ő helyében. Azért szerettük volna, ha még­is mond valamit. Nem volt hajlandó. Sz. Zs. Kavargó indulatok Ha figyelték az elmúlt héten az újságokat, akkor többször is találkozhattak olyan írásokkal, melyekben szembe kerül egymással sportvezető, edző, labdarú­gó és időnként az újságíró is. Kavarogtak az indulatok, záporoztak a képzeletbeli pofonok. A sont a Détári-ügy nyi­totta a héten. A labdarúgó sérülésere hivatkozva le­mondta a válogatottságot, viszont ugyanazon a napon, amikor a Ciprus elleni Eu- rópa-lbajnaki selejtezőt ját­szotta a magyar válogatott, ő szerepelt a világváloga­tottban. Mészöly Kálmán szerdán este egy nyilatko­zatában elítélte Détárit, másnap viszont kiállt mel­lette. Sokkal inkább akkor volt igazo a szövetségi kapi­tánynak, amikor megvédte Détárit, hiszen a Pelé öt­venedik születésnapjára ren­dezett gálán valóban a látványosságé volt a fősze­rep, ott nem kellett a játé­kosoknak körömszakadtáig küzdeni, mint egy tétmérkő­zésen. Számomra a gondot az jelenti, hogy ha ezt egyébként is tudta Mészöly Kálmán, akkor szerdán es­te miért mondott mást. így felkorbácsolta az indulato­kat. kialakított egy Détári mellett és egy ellene állást fog|aió tábort. Mészöly azt is tudta, hogy csak kispa­dosként vette volna számí­tásba a középpályást, mert pillanatnyilag játéka nem fér be az elképzelésébe. Ezért érthetetlen ez a szí­neváltozás. * Pénteken pont került a Bicskei kontra MLSZ-ügy vé­gére is. A nyilatkozó felek itt sem kímélték eygmást, mindegyik a másik konok- ságánaik számlájára írta az ügy elhúzódását. Ügy érzem, ebben a szócsatáiban az MLSZ áll közelebb az igaz­sághoz, hiszen annak ide­jén, amikor a szövetség fel­mondott a kapitánynak, egy­értelmű volt a bejelentés. Bicskei azonban képtelen volt azt felfogni, és kihasz­nálva a lehetőséget, orszá­gos üggyé formálta a jelen­téktelen munkajogi kérdést. Még azt is hangoztatta, hogy nem saját érdekében választotta ezt a megoldást, ő mindezt azért teszi, hogy segítsen kollégáin, nehogy hasonló helyzetbe kerülje­nek. Az már más lapra tarto­zik, hogy az élvonalbeli edzők úton-útfélen hangoz­tatták, nincs szükségük erre a segítségre. Bicskei Berta­lan így is kap kétmillió fo­rintot, amiért nem kell el­lenszolgáltatást nyújtania. Nem vitás, a jog szerint ez az összeg jár neki, de ő is érzi, sántít valami, mert úgy döntött, hogy család­jával való tanácskozás után egy bizonyos részt jótékony- sági célokra fordít. * ’A pletyka szerint már nem sok sót eszik meg a Video­tonnál dr. Brávácz Ottó el­nök. A jólértesültek úgy tud­ják, hogy a régi vezetők szervezkedésbe kezdtek, ha­talomátvételre készülnek, mert elégedetlenek a mos­taniak munkájával. A csa­pat gyenge szereplésének okát is o jelenlegi vezetés gyengeségében látják. Brávácz Ottónak nem használt a Videoton-Békés-. csába elmaradt mérkőzés kapcsán kialakult vita sem. Ráadásul az elnök belega­balyodott saját mondataiba, már magyarázkodni kénysze­rült. Az egyik hetilapban olvastam a vele készített in­terjút, amelyben már arra sem emlékszik, miként zaj­lott az a ligaülés, ahol az élvonalbeli klubok vállalták, hogy a Békéscsaba helyett közösen kifizetik a Videoton által követelt 96 ezer fo­rintot. Bár nem csodálom, hogy nem emlékszik, mert a klubok vezetőinek megve­tő tekintetében nem lehe­tett kellemes helyzetben. Újra az „olajos” kispadon a száműzött mester Visszatérés 17 év után Doppingért egy éves eltiltás Váratlanul szigorú büntetés Carnevalenek, Peruccinek és a Róma labdarúgócsapatának A labdarúgó NB II. Nyugati csoportjában szereplő Nagy­kanizsa! Olajbányász csapata szakmai munkájának irányítá­sát 4 hónappal ezelőtt vette ót Vlaszák Géza, aki a Hala­dás VSE elleni találkozót kö­vetően felállt a kispadról. A csapat nem állt össze, az eredmények nem jöttek. Igaz, ebben a példátlan sérülés- hullám is gátolta a kanizsai piros-kékeket. Az üresen maradt kispad rö­vid ideig volt csak „árva". Ugyanis gyorsan összejött a „házasság” az olajosok egy­kori kitűnő edzőjével, Németh Lajossal, akit ezelőtt 17 évvel állítottak fel a kispadról az akkori hatalmasságok. Pedig a csapat akkor a 6. helyen állt az egycsoportos NB I. B-ben.- Az Olaj saját nevelésű játékosa voltam, 1958-ig bal- összekötőként rúgtSm a lab­dát és a gólokat. A vissza­vonulás után több év pihenő következett, de aztán vonzott a foci, a légkör, s így 1967- től az utánpótlás csapatnál lettem edző. Az első csapatot 1970-ben vettem át, ami ép­pen kiesett az NB ll-ből. No, nem sokáig kellett várni az újabb sikerekre, mivel meg­nyertük a félfordulós NB lll-at, majd a „rendeset” is. Bejutottunk az NB ll-be, majd ikét évvel később bajnokságot nyertem a csapattal: NB I. B- sek lettünk. Az 1973—74-es baj­nokság őszi idényében kitűnő csapat kovácsolódott össze, jötték is az eredmények, s a 6. helyen fordultunk. A tava­szi folytatásra azonban már nem én készítettem fel a csapatot. Ugyanis nem tűrtem, hogy beleszóljanak a szakmai munkába a „nagyok", az nem az ő feladatuk volt. Az „ők" viszont a kapott kioktatást nem tűrték, s egy időre azt is el­érték, hogy száműztek a foci világából - említi fel a múl­tat a kanizsaiak sikeredzője. Az 1 éves száműzetés után a „hatalmasságok” végre en­gedték dolgozni. A megyeiben szereplő H. Thury, majd a MÁV NTE csapatát vitte fel az NB lll-ba, utóbbit az NB Il­ibe is. így történhetett meg, hogy az 1978-79-es bajnok­ságban egykori csapata ellen vezette a vasutasokat, akik aztán „elkapták” a sokkal jegyzettebb olajosokat. A vasutas-sikerek után jöt­tek a tapolcai évek, majd 1983-1989 között újra a kani­zsai vasutasoknál folytatta si­keres edzői pályafutását az időközben létesítményvezetővé előlépett szakvezető. — Szívesen tértem vissza az olajosokhoz. Ezelőtt 3 évvel már közel voltunk a megálla­podáshoz, de akkor nem jöt­tek össze a dolgok. Most kö­telességemnek éreztem, hogy segítsek, mert a csapat tény­leg nagy bajban van. A ko­rábbi „tüskék” már nem ma­radtak bennem. Győztek az észérvek. Vállaltam jó szívvel a munkát, ami bizony eléggé kemény feladatot jelent. A csapat sorsa, jövője azonban mielőbbi egységet kell, hogy kapjon. Ebben a fiúk partne­rok, a vezetés, élén Baranyai István ügyvezető elnökkel, tel­jes mértékben mellettünk van — hangoztatta az Olajosok „új” mestere.- Meddig szól a szerződés? Mire vállalkozott?- Ügy állapodtunk meg, hogy jövő év június végéig irányítom a szakmai munkát. A fő feladat nem lehet más, mint a biztonságos bentmara- dás, de azért én jóval többet szeretnék elérni. Az tény, hogy a csapat meggyengült, sőt az őszi 8. forduló eredménytelen­sége, az elért 5 bainoki pont a példátlan sérüléshullám „terméke” is. A gondok elle­nére, s a gyorsan tett intéz­kedések hatására úgy ítélem meg, hogy a fejekben sikerült a rendcsinálás, a bevezetett úi ösztönző rendszer, a „más­ság”, a megváltozott réai-úi csapat eayséqe kialakulóban van. Mindezek az eltelt 2 for­dulóban már 3 bainoki pontot hoztak, de a neheze hátra van. Ezt tudjuk valamennyien, de ennek a mai csapatnak, no és a remélem erősödő aár- dának mea kell tudni birkózni a feladatokkal. Balogh Antal Lane és Brignani ügyvédek, valamint D’Alesi, a liga elnö­ke, a fegyelmi bizottság tag­jai váratlanul szigorú bünte­tést mondtak ki dopping­ügyben. Carnevale válogatott játékos és Perucci kapus, aki az olasz utánpótlás váloga­tott tagja ugyanis egy évig nem játszhat, a Róma labda­rúgó-csapata pedig 150 millió lira büntetést kénytelen fizetni. Az eljárás ezzel nem ért véget, tudatta a bizottság, hi­szen folytatódik a vizsgálat Alice kluborvos ellen. Az érintettek természetesen bejelentették, hogy élnek a panasz lehetőségével. Olasz­országban egyébként labdarú­gó berkekben nagy vita tá­madt. Sergio Campana ügy­véd, a profi labdarúgóik szö­vetségének elnöke figyelmez­tetett, hogy hasonló szabály­sértésért tavaly a harmadik liqá három játékosát csak egy­hónapos eltiltással büntették és szerinte az ügynek ezúttal politikai háttere van. Az érintettek egyébként el­térő nyilatkozatokat adtak a fegyelmi bizottság előtt. A Róma képviselője azt magya­rázta, hogy egy vendéglőbeli vacsora után a két labdarúgó fogyasztó tablettát vett be. Perucci kapus egy egészen más vendéglőt említett, Car­nevale pedig azt mondta, hogy a gyógyszert csak más­nap, az edzés előtt vették be. Az egészben a legérdeke­sebb, hogy a tiltott szert tar­talmazó gyógyszert nem is ál­lítják elő tabletta, hanem csak fiola formájában. Ez a sok mellébeszélés is bizonyára közrejátszott, hogy ennyire kö­nyörtelen büntetéseket mondott iki a fegyelmi bizottság. •* vasamapi 7

Next

/
Thumbnails
Contents