Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)

1990-11-04 / 212. szám

A Fogadósné sorozat külön­böző történeteit láthatják azok a szerencsés emberek, akik televíziójukon nézhetik az RTL műsorait. A sorozat főszerep­lője Tordai Teri, oki egyéb­ként a hetvenes évek elején o Pécsi Nemzeti Színház tag­ijaként is szerepelt. Akkor tért vissza ezekről a forgatások­ról. Telefoninterjúnk nemcsak az erotikusnak is nevezhető so­rozatról szól. Kalandos nyo­mozás után elértük Tordai Terit, akinek személyi igazol­ványába Tordai Teréz szere­pel, de, mint említette, min­denki Terinek, vagy ahogy sa­ját magát elnevezte, Trézsimek szólítja, és 48 évesen is iga­zi nő.- Képzelje el, anyukámat állandóan hívják, most a TVR 7-ben megjelent rövid írás alapján, s hogy tényleg nincs a lányának parabola­antennája? Akkor ők segíte­nének, mert had lássam én is újra a saját, 20 évvel ez­előtt készült filmjeimet.- Ezek szerint, nem is lát­ta ezeket a filmeket? De, a premieren, annak idején, Bécsben, Rómában, Münchenben.- Más filmeket is forgatott kinn közben ...- Igen, és sok más magyar színész is szerepelt, köztük Pécsi Ildikó, Szendrő Józsi bá­csi, az édes Komlós Juci, Esz­tergályos Cili, még főiskolás­ként — mondja lelkesen. „Pécsett álltam talpra...” Kapkodó beszélgetés Tordai Terivel- Büszke’ ezekre a forgatá­sokra? —' Nem jutott eszembe ez a szó. Nem is éltem köztük, csak forgattunk.- Eltitkolta itthon ezeket a forgatásokat?- Nem lehetett eltitkolni, mert Magyarországon készül­tek a filmek, engem itt fe­deztek fel ... Egyébként ezek­nek a filmeknek az elsődle­ges értékük a Boccacio-szerű szellemes szövegekben rejlik inkább,.de ehhez nagyon kell tudni németül.- Tehát Tordai Teri eladta magát annak idején a nyu­gatnak, és ott ezt, meg azt csirfált...- Ne haragudjon, akkor ön nem látta a filmeket. Nem volt ebben kemény pornó. Sí­rná úr, az akkori magyar nagy­követ is részt vett valamennyi bemutatón, és büszkélkedett... Az akkoriak azonban nem sze­rették. Ez nemcsak a régi rendszer bűne volt. Tudja, iri­gyek vagyunk egymásra. Ez magyar betegség.- Aztán, mikor visszatért, eljött Pécsre . . .- Ki akartam magam pró­bálni színházi művésziként.- Az Antikrisztusban nyúj­tott alakitásáról Így ír az ak­kori Dunántúli Napló: A pros­tituált látványos szerepében Tordai Teri igen jól játssza el. . .- Ohüm ... Az egy nagy­szerű munka volt, Tudja, Her­nádi Gyulát végül is Pécs fe­dezte föl.- Miért ment el Pécsről ily gyorsan?- Tudja, hihetetlen szellemi elitbe kerültem Pécsett, itt áll­tam talpra. De oly sokat vol­tam távol Pesttől, a szüleim­től, nem is voltam férjnél. Ma­gányos lettem. Tudja ...- Mikor ment férjhez?- Lányom 14 éves most. Akkor... Négy éve elváltam, a lányommal élék, volt férjem azóta újra nősült.- Magányos?- Nevetni fog. Sokkal ma­gányosabb voltam külföldön, mikor szállodában laktam. Itt­hon sikerült minden, körül­vesznek a kollégák itt a Jó­zsef Attila Színházban is, ahol most három szerepben is ját­szom, a lányommal is jó g kontaktusom.- Szavakat mondok: szex.- (Rövid kivárás.) Jó dolog.- Férfiak.- A legjobb barátok.- Külvárosi színház ...- Nincs ilyen. Innen indult sok nagy név, annak idején .... .. ' % II i -■ politikai okok miatt. Most is nagyszerű a gárda.- Ezek szerint vidéki szín­ház sincs . . .- Nincs. Vendégszerepeltem mostanában is két helyen, jól éreztem magam, remek em­berék között. Bementem a boltba és köszöntek. Nagy­szerű érzés.- Milyen színű most a haja?- Szőke. Festett, természe­tesen, de szőketípus vagyok.- Van barátja most?- Nincs, de biztos lesz ... Úgy nevezném, hogy társam.- Akár a pécsi színház is...- Szívesen. Véglegesen nem, de vendégnek boldogan. Ha 40-50 közötti dekoratív jó szí­nésznő kell, vagy hiányzik.- Említette, hogy három sze­repben játszik most. . .- Igen, premierre is készü­lök, Albee Mindent a kertbe című darabjában játszom a leqérdékesebb figurát, Valló Péter vendégrendezésében.- Ez a szerep egy kikapós nőszemélyé . . .- Nem . . . Neem ... Az már nem az én szerepköröm. Bozsik László Mit mond 46 év után az egykori cégvezető? Zsalaay ár a Zsolnay gyárban Kanadában bizonyos állami kitüntetések rangot adnak. A négylevelű lóhere alakú CM feliratú apró kitűző dr. Maty- tyasovszky Zsolnay Miklós ka­bát hajtókáján a „Cross of Merit”, az egyik legmagasabb állami kitüntetés. Az idős úri­ember megjegyzi: — Ez számomra ajtókat nyit... A héten a Kanadában élő egykori cégvezető, aki 46 év­vel ezelőtt járt utoljára a csa­lád nevét viselő gyárban a je­lenlegi vezető, Otterbein Ist­ván vendége volt többek kö­zött, s kalauzolásával megte­kintette a gyárat. Zsolnay úr feleségével, Erzsébet asszony­nyal érkezett, aki szintén ne­ves család sarja: annak a Cosztonyi Gyulának a lánya, aki a szerb megszállás idején és azt követően néhány évig Pécs főispánja volt. — Magam is dolgoztam itt - mondja Erzsébet asszony, némi nosztalgiával. — Igaz, csak passzióból. Készítettem néhány dolgot, formáltam, pingóltam . . . Mindössze egy apró váza maradt meg belő­lük . .. A Zsolnay családot a hábo­rú utáni vihar szétszórta a nagyvilágban, akadt köztük, aki itthon maradt, de többen kénytelenek voltak hazát cse­rélni. Zsolnay Miklós az ötve­nes évek elején telepedett le Kanadában, ahol nem csak az állami szolgálatot végezte ki­magaslóan, hanem mai kifeje­zéssel élve: kivette részét a társadalmi munkában is. Húsz évig volt a külföldi magyar cserkészmozgalom elnöke, s most örökös tiszteletbeli elnö­ke. — Igazából a cserkészek miatt érkeztem ma is. Ott vol­tam a Székesegyházban, ahol a pécsiek fölvették Szent Mór nevét. . . — Milyen érzés ismét itt, a gyárban? — Hogy is mondjam. Mintha el sem mentem volna. S bár csak 1980-ban jöhettem elő­ször Magyarországra, mivel a Cserkész-tisztségem miatt po- litikailaq nemkívánatos sze­mély voltam, azért mindiq is figyelemmel néztem az itthon történteket, s a gyár tevé­kenységét is. örömmel tölt ei, hogy a Zsolnay-porcelán ma is minőség, s vallom, csalá­dunk bármely tagja köszönetét mondhat ezért a kollektívá­nak. — Receptúrákban, minőség­ben is ... — Közelítenek a régihez. S, ha az a bizonyos privatizáció, az átalakulás megtörténik, a régi receptek birtokában a ré- qi patina csilloghat a termé­keken. Otterbein Istvántól megtud­tam, hogy a privatizáció mi­kéntjéről az Állami Vagyon­ügynökség által kijelölt szak­értő bizottság, mely már meg­kezdte a munkáját, fog dönte­ni. S előbb-utóbb megjelen­nek a Zsolnay-részvények a tőzsdén. — ön is részvényes lesz? — kérdem Zsolnay Miklóst.- A család leszármazottjai bizonyára kapnak majd vala­milyen formában a névhasz­nálat ellenértékeként bizonyos mennyiségben részvényt. Úgy gondolom, a nekem jutó rész­ből alapítványt teszek. A Zsolnay Vilmos alapítvány ar­ra szolgál majd, hogy a gyár­ban dolgozó tehetségeket sze­rényen, de támogassa ... A gyári séta során a ven­dégek — az egykori cégvezető - elismerően nyilatkozott a látottakról. Közben megtud­tam, nyilvánvalóan ők is gyűj­tik a „Zsalnay"-t, s közösen nevelt lányuk szép anyaggal rendelkezik. Ő, Lady Chap­man, ma Angliában él, s fér­je, Sir David Chapman idejé­ben fektette pénzének egy ré­szét régi Zsolnayba. Amikor még aránylag ol­csón hozzá lehetett jutni. Kozma Ferenc A Lions mozgalom, világelnöke hétfőn Magyarországra látogat Szolgálni a rászorulókat William L. Biggs, a Lions Klubok Szövetségének világelnöke hétfőn Magyarországra érkezik. Fogadja őt Göncz Árpád köz- társasági elnök, elismerve a Lions mozgalom nemzetközi és hazai értékeit. A világelnök a várbéli Alabárdos étteremben ebédel a hazai klubok elnökeivel, este a Fészek klubban va­csorán találkozik a Lions magyar képviselőivel. A William L. Biggs az USA-ban, a nebraskai Omahában él. A Lions-klubok mozgalmát 1917-ben alapították ameri­kai bankárok és üzletemberek azzal a céllal, hogy profitjuk­ból szolgálják azokat, akik rá­szorulnak a segítségre. Ame­rika után Japánban szerve­ződtek az első klubok, Euró­pában először Svédországban jelentek meg. Magyarorszá­gon éppen negyven évvel ké­sőbb, 1988-ban alakult az el­ső Lions klub Budapesten — Kelet-Európábán elsőként —, és ma már tizennyolc alkotja a magyarországi kormányzó­ságot, amely a világmozga­lomban a 119-es számot kap­ta. A Lions a világ legna­gyobb szolgáló klubhálózata, másfél millió tagja van. A Lions szolgálni, segíteni kíván mindenütt, faji, gazda­sági, felekezeti megkülönböz­tetés nélkül, ahol a társada­lom eszközei erre már nem képesek. Gazdag nemzetközi alapítványán keresztül finan­szírozza a katasztrófák elhá­rításának segítését, a kuta­tások ösztönzését, vagy az emberbaráti tevékenységét. Az idei Saint Luis-i konvenció nemzetközi látásvédő progra­mot hirdetett, mert egyes fel­mérések szerint 27—35 millió vak ember van ma a vilá­gon, és nyolcvan százalékuk­nál ez az állapot megelőz­hető lett volna, ám ha nincs segítség, 25 év alatt a szá­muk megkétszereződik. Vala­mennyi Lions tag harcot foly­tat ez ellen. Idén már Magyarország is bekapcsolódott a Lions üdül­tetési programjába, a Bala- tonföldváron szervezett tábor­ban a világ minden tájáról vendégeskedtek itt a nyáron gyerekek, és a magyar gyere­kek is eljuthatnak így akár a legtávolabbi földrészekre. ‘Pécsett, szeptember végén alakult 25 tagú klub, létrejöt­tét ausztriai és német testvér- klubok segítették. A pécsiek elsősorban a fogyatékos gye­rekeket támogatják, decem berben jótékonysági koncert tel, karácsonyi ajándékozás­sal, tavasszal nemzetköz sportprogrammal —, olasz klu bök közreműködésével szerve zik -, és szintén nemzetköz konferenciával, amelynek té mája az integráció. Erre má 12 ország jelezte részvétel szándékát. A Lions olyan polgári moz galom, amelyben az ember kapcolatok, a szövődő barát ságok szervezik a klubok éle tét. Magyarország ezen ke resztül is nagy segítségre szá míthat, amelyet a Lions klu bök tovább adhatnak azok nak, akik használni tudják. G. M. Radio mellett. Bizonyos Végvári József ne­vű nyugdíjas rendőr őrnagy időnként gyakran szerepel a rádió műsorában, a tévé kép­ernyőjén és talán az ország valamennyi lapjának hasáb- íjain, mindig attól függően, történik-e vele úja'bb esemény, illetve neve mennyire kopik el a napi információözön jó­voltából. Megismertük őt ta­valy év végén, amikoris le­leplezte önnönmaga, illetve munkahelye — az úgynevezett lll/lll-as ügyosztály — tevé­kenységét. Ő volt a „Szimat, a titkos nyomozó”, aki a kul­turális területen — például a (Magyar Állalmi Operaház — környékén is — szaglászott, talán évekig. (Saját bevallá­sa szerint.) Az ügyosztály munkájáról persze — leszámítva a tele- foniehollgatásók rendszerét, illetve a megfigyelések mód­szerét az akkor még ellenzé­kinek számító, ma már isme­rős politikusok kárára — a nagyközönség nem sokat tu­dott meg, annál többet az őr­nagy személye körül hullám­zó misztikumról, amelyet — ha jól megfigyeljük — ő ma­ga táplál. Szinte kapóra jött neki, hogy most ismét az ér­a közvélemény, sem az egyik, sem pedig a másik oldal. Végvárit mindez nem érdek­li. Igaza is van. Inkább igyek­szik olyan „sztorikat” a nyil­vánosság elé tárni — szinte rendszeresen — amelyekre, ahogy mondani szokás, min­dig van vevő. „Rejtekhelye­iken", aztán „titkos lakásokon” jött össze korábban néhány újságíróval, akik aztán gon­doskodtak az izgalmas törté­netek tálalásáról. Már ame­lyiket meg lehetett etetni. egyszerű: „Tartani kell a meg­figyeléstől I” — mondotta óvatosan a könyvkiadó ügy­vezetője az ámuló újságírók­nak, és még meg is jegyezte: „Egy fehér Ladából vélhetőleg szemmel tartják az autó­buszt" .. . Mit mondjak: csu­da izgalmas. Hát még ami­kor közölte a jelenlévőkkel, hogy Végvárit egy titkos he­lyen veszik fel. Nos, fel is vették. A lakása előtt várako­zott. Amikor a tájékoztató le­zajlott, és az újságírókat visz­Szimat, a titkos nyomozó. deklődés élvonalába került, miután az igazságügyi szer­vek is foglalkoznak ügyével. Meg hát most jelenik meg, vagy talán már utcán is van a könyv, amelynek egyik szer­zője ő maga, a másik pedig az ismert rádióriporter, Ha­vas Henrik. A könyv címe is önmagáért szól: „A cég áruló­ja”. Az „áruló” jelző nyilván nem zavarja Végvárit, gondo­lom, ő maga engedélyezte, vállalva azt, hogy az árulót soha, semmikor nem szerette Mert az utóbbi időben meg­jelent cikkeket átszövi a gya­nakvás, vagy éppen derűs irónia, ahogy leírják a vala­mitől eszelősen rettegő James Bonddal való találkozásokat. A könyv kiadója meg is szer­vezett egy sajótájékoztatót, amelynek színhelye a főváros­iban, a Hősök terén várakozó autóbusz volt, amely az új­ságírókat elszállítja Végvári Józsefhez. Hogy az őrnagy (miért nem volt ott a busz in­dulásánál, kérem szépen, az szavitték a Hősök terére, va­lóban láttak egy Ladát —ami az ügyvezető szerint fölöttébb gyanús volt —, de aztán ki­derült, hogy egyik jelenlévő újságíró beült a kocsiba — sajátjába -, és hazahajtott. Vagy a szerkesztőségibe. Vagy ckárhová. A titkos nyomozó (nyugdí­jas) őrnagy attól tart, hogy a — ma már nem is létező — lll/lll-as ügyosztály az ő éle­tére tör. A fentebb említett bírósági tárgyaláson sem je­lent meg, mert akadályoztat va volt. Ugyanis „.. . egy ki kopasz ember becsengetett < lakásomba, én meglestem majd utána lopakodtam, é követtem őt a városon át. Az tán csak másnap ébredter fel egy marhavagonban, d azt sem tudom, onnét hogya kerültem a lakásomra” ... Most megkérdezném lapun olvasóit, olvastak-e valaha i rossz kém regényt? Végvá minden bizonnyal, de nel annyi esze nincs, hogy léc alább hihető történetek« találjon ki, és ne ilyen átlá szó, primitív hülyeségeke amelyeknek hitelét még ec analfabéta világvárosi kloze tosasszony is megkérdőjelei Végvárit a katonai bírósá igazságügyi orvosi vizsgálati küldte. (Én is oda küldte volna.) Az őrnagy — mit goi dóinak -, mit mondott erre Nem fogyasztja el majd kórházi élelmet (nehogy me< (mérgezzék), és éjszakára se (marad benn . . . Szeretném meggyőzni újsá< író .kollégáimat: hagyjátok francba a Vég vári-ügyet, le< a-lálbb mi ne röhögtessük magunkat. vasárnapi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents