Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)
1990-11-28 / 236. szám
IO űj Dunántúli napló 1990. november 28., szerda szerkesztőség postájából 0 Amikor vonják a leadott lakás bérét... Gyakran olvashatunk az újságokban arról, hogy a tanácsi lakásokban lakóknak menynyi lakbérelmaradásuk van. Az hamar feltűnik az ingatlan- kezelő vállalat dolgozóinak, ha valaki nem fizeti a lakbért. Sajnos előfordulhat olyan eset is, amikor az nem tűnik fel, ha valaki egy fél évig fizeti a lakbért egy olyan lakás után, amelyikből kiköltözött, íme okulásul a mi példánk: Áprilisban lakást cseréltünk, és a Páfrány út 23/B alattiévá egyszobás, komfortos lakásunkat, amelynek havi lakbére 861 forint jelenleg, május 8-án hivatalosan leadtuk a PlK, Körösi Csorna Sándor utcai ház- kezelőség két dolgozójának. Június közepén, amikor az átutalási betétszámlánk elszámolását kézhez kaptuk, felhívtam telefonon a házkezelősé- get, megkérdeztem, miért egész havi lakbért vontak le a számlánkról, hiszen én úgy tudom — lehet, hogy rosszul -, ha a hónap első felében adjuk le a lakást, akkor csak félhavi lakbért kell fizetni. Ez az új lakásba költözésnél is így tö'- tént, április 15-én költöztünk, félhavi lakbért fizettünk. Kérdésemet jogosnak találta, ■megígérte, intézkedni fog. Arra kért, legyek türelemmel, számítógépen tartják nyilván a lakbérfizetést, előfordulhat, hogy még kéthavit levonnak az átutalási betétszámlánkról, amíg sikerül törölni a gépből. Vártunk türelemmel, bíztunk az ígéretben. Betétszámlánkról azonban öt hónapon keresztül vonták a lakbért. Természetesen havonta érdeklődtünk telefonon, havonta nyugtattak bennünket. Végre októberben visszautalták a 4297 forintot, de legnagyobb meglepetésünkre újból szerepelt a számlán a 861 forintos lakbér. Ekkor már személyesen mentünk reklamálni, természetesen megint a számítógép volt a hibás. Nem értjük, hiszen a számítógépeket is emberek vezérlik, kezelik! Romváryoé Horváth Gyöngyi Pécs, Sztahanov u. 2. Idős nyertes Tóth Károly pécsi olvasónk ,,Takarékszövetkezeti rejtvény" helyes megfejtéséért szerencsés nyertes lett. Nagy öröm volt ez számára, mert éppen a 80. születésnapján és a felesége névnapján kapta meg a nyereményt, így vendégül láthatta családját az 500 forintból. Mégsem kell postagalamb Az Új DN-ben megjelent „Postagalambra gyűjtök" című levelében olvasónk azt tette, hogy rendre elkallódott a postán az édesanyjának feladott pénz. Az ügyével kapcsolatban kaptunk tájékoztatást: Az utalvány-levelezőlap ösz- szegének kifizetése sajnálatos adminisztrációs hiba miatt nem történt meg. Csak a vizsgálat és a küldeménnyel kapcsolatos tudakozvány alapján került sor — november 13- án - az utólagos kifizetésre. Hasonló esetek megelőzése érdekében a szükséges intézkedést megtettem. Kovács József ügyosztályvezető Magyar Posta Vállalat Veszik a lapot, csak nem kapják... „Azért fizetjük elő az újságokat, mert olvasni akarjuk őket!" - telefonált érthető fel- háborodottsággal Mócz Sándor vasasi olvasónk, és arról panaszkodott, hogy már fél éve rendszeresen gondjuk van az újságkihordással Vasas ll-n, a Bethlen Gábor utcában. Ö maga az Új Dunántúli Napló mellett a Lúdas Matyi- nak, a Képes Újságnak és az Ifjúsági Magazinnak előfizetője, s gyakorta előfordul, hogy valamelyiket ezek közül nem kapja meg. Ha pedig szól az újságkihordónak még „neki áll feljebb". Hasonló gondjaik vannak a szomszédoknak is, akik szintén sokszor maradnak le kedvenc lapjukról, s kerülnek emiatt összetűzésbe az újságkihordóval. Hogy a kézbesítő hibás-e a dologban, azt mi nem tudhatjuk. Az azonban bizonyos, hogy az előfizetők jogait nemcsak nekünk újságíróknak, hanem azoknak is tisztelni kell, akik nem veszik, hanem viszik a lapot . . . Betörő nők Általában rossz a közbiztonság, ez alól Harkány sem kivétel, sőt lemaradását behozva az élmezőnybe törekszik. Alapvető ok, hogy a néhány ezer főt számláló község évente körülbelül kétmillió vendégnek ad helyet. Amiről a következőkben írok, igazolása az elmondottaknak: az elmúlt hetek egyik péntekén, szokott módon délelőtt mentem munkába, majd három óra eltelte után hazajöttem. Ez alatt a rövid idő alatt ismeretlen tettesek behatoltak a lakásunkba és a jelekből ítélve, gyűjtögető, életmódot folytattak. így tanítják ezt a megfelelő helyen, az ősikor embereiről. Az észlelt jelenségek azt igazolják, hogy az időzítés és kivitel kellő szervezettséget és profi jártasságot igényelt. A lakást felforgatták, a bútorokat, majd előtte a bejárati ajtókat feszítővassal feltörték. Aztán távoztak, gondolva, hogy minden jól sikerült. Nem így történt, mert a bezárt lakásban beteg feküdt, aki hallotta, majd látta a betörőket - nők voltak. Bizonyára népes családjukat hagyták ott, hogy a jövedelmezőbb foglalkozást gyakorolják. Három nemzedék tárgyai szerepelnek a veszteséglistán: egy óra (apai örökség), gyűrű (saját tulajdon), aztán a két fiúnak érettségikor vett lánc és a rajtuk lévő fémlap felirattal. Mivel saját kézírásom, ez mindent első pillanatra elárul. A hölgyek feltehetőleg nem foglalkoznak gyűjtéssel, zsákmányukat mihamarabb áruba bocsátják. Ha valaki segíteni akar, a közöltek alapján megteheti. Nekünk mindenkor díjtalanul, legjobb tudásunk szerint kell a betegeket ellátni, természetesen a tolvajokat és a betörőket is. Szeretném, ba a társadalom is véleményt mondana. Barla Szabó Sándor dr. Harkány Hiányzó gyógyszerek Szeretetre várva A Mecsekről jöttem, jó volt egy kis séta. Lekanyarodtam a Marx y útról, szép lassan lépkedtem a lépcsőkön. Az Engels úton két-három idősebb hölgy kétségbeesett arcára lettem figyelmes, ahogy közrefognak egy nyolcvan év körüli nénit és faggatják. Távolabb egy rendőrautó áll. Vajon mi történhetett itt? Közelebb megyek és látom, hogy lehajtott fejjel áll középen a néni, mint aki nagyon szégyenli, hogy tetten érték valamiben. Kabát, pulóver nélkül, egy hosszúujjú kortonruhában — novemberben. Áll a néni, kezében árván lóbálja a kis összekötött bugyrot. Ahogy fölnéz, szeméből folynak a könnyek. Arca szinte kék a hidegtől. — Tudják, máskor is kijöttem már a szeretetotthonból, azt hiszem erre lakik Kati néni, de most hiába csöngettem neki, senki sem nyit ajtót — mondja. Hogy hívják, ki az a Kati néni? — faggatják a körbenállók, de ő csak áll a dagadt lábait váltogatva, zavarában hol az egyik, hol a másik lábára nehezedik, és sír.- Pedig olyan jól el tudtam beszélgetni vele, és most nem találom — hajtogatja. Melyik szeretetotthonból jött a néni, kérdezgetik tőle, de ő csak áll és semmit rém tud már mondani. Mit is mondott volna? Mondja azt, hogy ő Kati néniben a lányát keresi, aki elhagyta öt? Nem panaszkodik. Felnéz a kis parton álló keresztre és öreg szeme találkozik Krisztus _szeliden lehajtott fejével. Németh Zoltánné Pécs Eltöröltük a halálbüntetést, állás nélkül maradt a hóhér — valahogy így harangozta be a sajtó az államilag szentesített megtorlási rendszer törlését - ám úgy tűnik, kötél és hóhér nélkül is lehet büntetlenül ölni. . . Hogyan? Például úgy, hogy az első ifjúságán túl lévő korosztály rozzant szervezetétől elvonjuk a gyógyszert — akár tartósan, akár átmene- t'lrq. Csodálatosképpen szinte minden évben hol ez, hol az a gyógyszer tűnik el nagy hirtelenséggel a patikákból. Megkezdődik utána a szaladgálás, idegfeszültség, többnyire eredmény nélkül. Aztán amilyen gyorsan eltűnt, megjelenik újból — rendszerint más csomagolásban, esetleg magasabb áron. Most Pécsett a szívritmusszabályozó két gyógyszer tűnt el: a Ritalmex és a Palpitin. Félreértés ne essék, nem importgyógyszerekről van szó — mindkettőt hazánkban állítják elő. A szegény beteg, akinek netán alacsony a nyugdíja, nem engedte meg — no meg kellő számú vénnyel sem rendelkezett — hogy „speizoljon", küszködhet a bajával, aztán vagy belepusztul, vagy minden árat megad érte az ilyen esetekben megjelenő „hiénáknak". Magyarázat persze sokféle van és lehet — de emberélet csak egy van és megismételhetetlen. Némi cinizmussal azt is lehetne gondolni — ha már ki nem mondjuk — ez a korosztály már jó mórként elvégezte a dolgát, s netán ha kilép az élők sorából - legalább csökken a nyugdíjjogosultak száma. Szeretném ezt nem hinni, mert ha így hinném, akkor nem érezném magam európainak, pedig ezt most unos-untalan hangoztatják. • Jó lenne, ha az arra illetékesek nem a régi nóta refrénje szerint ítéltetnének meg — azaz „vagy alusznak, vagy nem hallják, vagy talán nem is akarják. . ." Dr. Hegedűs Sándor Pécs, Déryné u. 16. A pécsi József Attila utca végén, a tízemeletes házak között otthaqyták az építkezés után a drótkerítést, az építési törmeléket, amit azóta benőtt a gaz. A területet emiatt nem tudják rendbetenni. „Ki tartja el a nyugdíjasokat?” Idősek az egyszeri juttatásról Az Új DN november 14-i számában jelent meg Hegedűs Sándorné pécsi olvasónk írása „Ki tartja el a nyugdíjasokat" címmel. írására nagyon sok reagálás érkezett - telefonon és levélben eqyaránt -, ezekből válogattunk: Dr. Szól Tamás példával szolgál: van három testvér, akik nyugdíjasok. A fiútestvér két egyetemi diplomával rendelkezik és 13 050 forint nyugdíjjal, felesége nem dolgozott, tehát ketten vannak erre az összegre. Az egyik lánytestvérnek 6650, férjének 6850 forint kisnyundija van. A másik leánytestvér egyedül él özvegyen, 6150 forintból. Az egyszeri juttatásból a fiútestvér 2400 forintot kap — ez kettejükre elosztva 1200 -, az egyik leánytestvér, férjével 3-3000, miq a másik leánytestvér is 3000 forintot. Ezek szerint tehát a két kisnyugdíjas leánytestvérnek több az egy főre jutó jövedelme, mint a magasabb nyugdíjjal rendelkező fiúnak. Hogy a felesége nem dolgozott? Ennek nagyon sok oka lehet.. . Nemcsak valószínű, hanem biztos is, hogy a ténylegesen kis jövedelmek (és ez lehet bér, de lehet nyuqdíj is) mértékét a megélhetés biztosításának szintjére kell emelni. Még mindig csak úgy, hogy egyenlősítünk, egyesektől elveszünk csak azért, mert az övéket nagynak látjuk, holott talán nem is az? Steiner Gyula (8—12 000 forint közti) ma még közép- kategóriás, pécsi nyugdíjas. Nem kívánom a cikkírónak, hogy legyen egy kedves apukája 12 000 forintos nyugdíjjal és anyukával, és legyen egy kedves apósa szintén 12 000 forintos nyugdíjjal és anyóssal, két év múlva pedig támogatni kelljen az öregeket, hogy megélhessenek. Mert ez esetben nagyon is cserélni kellene a szemüveget, amelyen keresztül ma látja a, nyugdíjak, nyugdíjasok helyzetét. Egyetértek abban, hogy a többgyermekes családokat jobban kellene támogatni, mert nagyon igaz az, hogy „egy társadalom anyagi-szellemi nagyságát az határozza meg a legjobban, hogy az oktív keresők hogyan tudják biztosítani a fiatalság gondtalan felkészülését az aktív munkára, és hogyan biztosítják az öregjeik aktív, vagy passzív anyagi gondok növekedésétől mentes pihenését, mert ez a legtermészetesebb példamutatás a saját jövőjük biztosítására". Végül, de nem utolsósorban, mint nyugdíjas, nem azt várom (és sok hasonló sorstársammal várjuk, hogy a mi nyugdíjunk emelkedjék legelőször, és mindig az infláció mértékével azonosan. Mi megelégszünk azzal, ha nyugdíjunkat emelik utoljára és az aktív dolgozók keresetnövekedésének kétharmadával, mert erre a befizetésnövekedés lehetőséget ad, sőt marad belőle a családi pótlék nagyobb arányú növelésére is. Milos Ferencné, pécsi nyugdíjas: Felháborodva olvastam Hegedűs Sándorné írását. Negyven évig dolgoztam, ez idő alatt mennyi nyugdíjjárulékot vontak el tőlem? A nyugdíjam ennek ellenére csak 5079 forint. Férjem 33 évet dolgozott le szénbányában- föld alattiként -, a nyugdíja mégsem éri el a 10 000 forintot. Hányán vannak, akik csak fizetik a nyugdíjjórulékot, de nem érik meg, hogy élvezhessék is. Én is szültem két gyereket, akkor még csak 7 hét szülési szabadság járt- és a családi pótlékról jobb nem beszélni. Mennyivel voltam jobb helyzetben akkor én — az ötvenes években -, mint a mostani kisgyerekesek? A nagy bajt ott látom, hogy a jelenleg dolgozók egy része kevés munkával sok pénzt akar keresni, az idps emberektől- akik már egy életet ledoU goztak - sajnálják ezt a pár ezer forintot. Szabó József, Pécs: 30 évet dolgoztam az uránbányában 45-50 fokos melegben. Egészségemet feláldozva - sok munkatársammal együtt — megnyomorodva mentem nyugdíjba 13 000 forinttal, ami bizony alamizsnának számít ■ilyen és ennyi munka után. Arról nem is beszélve, hogy ez az összeg kettőnkre van, mert feleségem betegsége niott nem tudott nyugdíjat szerezni. Javaslom a levelet iró hölgynek, hogy menjen el az okkumulátGrüzembe dolgozni — ott sok nő dolgozik — és akkor több lesz a fizetése, több lesz majd a nyugdíja is, de ott keményen meg kell dolgozni a több pénzért. P.-né, Pécs: Az én családom is azok közé tartozik, ahol az egy főre eső jövedelem nem éri el az 5000 forintot, és mégsem háborodtam föl a 2400 forintos nyugdíjkiegészítésen. Édesapám nyugdíja is 12 300 forint, 30 éves bányamunkával a háta mögött, rokkantán ment nyugdíjba. Ketten vannak erre a „magas" összegre (fejenként 6150 forint). Ha jól megnézzük, ez esetben nem is a 2400, hanem a 3200 forintos kiegészítés járna részére. Sajnos, nem veszik figyelembe, hogy egy magasabbnak tűnő nyugdíjból ketten, esetleg többen is élnek. Nem ‘a nyugdíjkiegészítésen kell megdöbbenni, hanem azon, hogy október 23-a alkalmából a vezető kormáytisztviselők között 21 millió forintot osztottak ki jutalmul. Igaz, ennek csak negyedrészét fizették ki, ami ötmillió forint. Biztosan ők is rászorulnak a fizetéskiegészí- tssre, úgy mint a kisnyugdíjasok. Bízom benne, hogy a levélíró fölháborodását kicsit sikerült eloszlatni.
