Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)

1990-11-26 / 234. szám

1990. november 26., hétfő uj Dunántúlt napló 3 Adós, fizess! - Munkavállaló, hallgass? November 2-ón a Tár­sadalombiztosítási Főigaz­gatóság nyilvánosságra hozta annak a 62 válla­latnak a listáját, amelyek több millióval tartoznak, s ennek megfizetésére hajlandóságot sem mutat­nak. Ezek javarészt kis­vállalatok, az ő adóssá­guk 398,8 millió forint. A 19 milliárdos összadósság túlnyomó többsége tehát szemmel láthatólag nem az ő terhük, ám a ma­mutvállalatok valamilyen módon jelezték fizetési szándékukat. Palotás lános, a Vál­lalkozók Országos Szö­vetsége nevében még aznap feljelentette a TB főigazgatóját, dr. Botos Józsefet, miszerint hivata­li helyzetével visszaélve jogtalan hátrányt okozott az érintetteknek. A VOSZ álláspontja, hogy a tár­sadalmi érdek a pénz be­hajtása, nem pedig az adós megszégyenítése. A régióból a Kapos Ép­szer, Boróka Termelő Szóig. Kisszövetkezet Barcs, Zselic Kisszövetke­zet Kaposvár, Generál Épületkarbantartó Leány- váll. Siófok Jogutódja, és a pécsi Rekonstrukció Gmk szerepel a nyilvános­ságra hozott, a sajtóban is megjelent listán. Tarto­zások összege nem éri el a 8 millió forintot. Azt hiszem, minket, munkavállalókat, a kérdés ott érint igazán, hogy adott esetben hol és mi­lyen jogunk van leendő vagy létező munkáltatónk, vállalatunk anyagi helyze­tébe betekintést nyerni. Kérdésünkkel a munka­ügyi bírósághoz fordul­tunk, ahol megtudtuk, hogy a tényleges munka- vállaló számára a Munka Törvénykönyvének egész fejezete tárgyalja, milyen jogai vannak a dolgozó­nak a vállalat irányításá­ban, annak belügyeibe való betekintésére. A po­tenciális munkavállaló számára viszont egyelőre nem létezik olyan szabály, törvény, mely megenged­né az előzetes tájékozó­dást a leendő vállalat pénzügyeiben, mindaddig persze, míg a cég a tőzs­dén meg nem jelenik. Az adósok nyilvánosság­ra hozása mégsem ne­vezhető törvénysértőnek, hiszen adatai valósak, szándéka mindannyiunkat érintő közérdek, hiszen több millió ember szociá­lis, egészségügyi szolgál­tatásainak fedezetéről van szó. Z. M. Karácsony előtti bevásárló utak: Bócs: 1990. dec. 11, 21- Graz: 800 Ft 1990. dec. 1.­700 Ft Máriazell: 1990. dec. 8, - München-Ausburg: 1990. dec. 7, 21. 800 Ft. visszautazás! lehetőség: 1991. január 4.­1700 Ft Jelentkezés: Panoráma Utazási Iroda Pécs, Szalai András u. 11. Tel.: 32-822 (56223) llagotpusztan minden csendes Mese, de mégse Ma ősbemutató a pécsi Egyetemi Színpadon Spiró György Káró királyá­nak ősbemutatóját tartja ma este hétkor a Pécsi Kisszín- iházban az Egyetemi Színpad. Az előadás a szerzői megha­tározás ..ellenére a színpadra állitók szerint „nem mesejá­ték", hiszen a kamaszfiú. Káró története nagyon is va­lós problémákkal szembesíti a nézőt, még akikor is, ha az álmok színterén játszódik. Igazság szerint azonban az események korántsem marad­nak meg a való élet mögé utasított látszatvilágban, e groteszk játékban elmosódnak a határok, és hirtelen minden nyugtalanítóan ismerőssé vá­lik. Spiró szavaival: „a vakí­tóén üres színpadon előítéle­tek, mítoszok fogságában a történelem által leigázott fi­gurák vallanak, látszólag drá- müiatlanul, saját kiúttalan­ságukról". A szerző 1975-ben írt da­rabja tán néhány évvel ez­előtt másként hatott volna. Már ugye akkor, ,ha bemutat­hatták volna valahol. Most Mikuli János, az eddig szín­játszóként ismert tanár ren­dezte az előadást, s szerinte az idő nem árthat egy da­rabnak akkor, ha az valami­lyen mélyről jövő, lényeges dologról szól, ráadásul úgy, hogy közben érdekes, hatá­sos is. A mai bemutatón a régebbi csapattagok mellé új erők is fölsorakoztak, ami azért is jó hír, mert mutatja, .hogy minden gond ellenére az Egyetemi Színpad él és mű­ködik. Az előadás díszletét Gellér B. István, jelmezeit Tresz Zsuzsa tervezte, a zene Papp Zoltán, a mozgás Bog­nár József munkája. Káró sze­repében Tóth Andrást láthat­ja a közönség. Hodnik I. Megalakult a Purnatirth Jógaközpont Egyesület Az abaligeti útról erdei ös­vény vezet Vágotpusztára. Az egykori postakocsi-megálló­hely eldugott faluvá lett az évek során. A németek lakta településről elköltöztek, ma már csak egy őslakó él itt. A házak düledeznek. A vizet az egyetlen közkút adja. Tíz évvel ezelőtt itt vásárolt há­zat több fiatal: jógával fog­lalkoztak. Évekig nehéz volt az életük, de néhány hónap­ja minden megváltozott körü­löttük. Megszűntek a zakla­tások. Már nem vonják be az útlevelüket, nem igazoltatják őket rendszeresen. Nem gon­dolja senki, hogy az 1956-os történelmi események miatt választották Vágotpusztát. Egyesületté szerveződhettek, és egy hónapja már Purnatirth Jógáközpont néven a cégbí­róság is bejegyezte őket.- Annak idején Szegeden ismerkedtünk meg egymással — mondja Tetljak András, aki egy hónapból két hetet Vá- gotpusztán tölt. - Eleinte egy­más lakásán jöttünk össze. Ott végeztünk meditác-iós gya­korlatokat. Beszélgettünk, szinte minden szabadidőnket együtt töltöttük. Kezdtük ezt a formát kinőni, mert egyre töb­ben lettünk. Elindultunk ma­gunknak helyet keresni. Vé­gigjártuk az egész országot, így jutottunk el Vágotpusztá­ra. Itt közel lehetünk a ter­mészethez. A település a hegy tetején, a világ zajától elzár­tam az erdőben található. A levegő tiszta, alkalmas az el­vonulásra, a meditációra. Házat vettek, rendbehozták. Itt kapott helyet a konyha, az étkező, a lány- és fiúszoba. A nyitott teraszt beépítették és fürdőszobát is kialakítottak. Mindenhol rend és tisztaság. A földön, a falakon szőnye­gek. A polcokon jógával és mezőgazdasággal foglalkozó könyvek. A falakból árad a nyugalom. — Többen közülünk hosz- szabb időt is eltöltenek Vá- gotpusztá-n. Az újabban vá­sárolt két épületben részükre kisebb lakrészeket alakítottunk ki, de van most már külön medítációsszobánk, és szeret­nénk, ha mindegyik házban lenne fürdőszoba is. Nyáron sokan összejövünk, olyankor kevés az egy kút, újabbat fu­ratunk. A közösséghez > sokféle ember tartozik, sok minden­hez értünk, mindent magunk csinálunk meg. A Mesterünk, dr. Svami R. Purna tanításá­nak hatására fogtunk össze és céljainkból közös tevékeny­ségeket bontakoztattunk ki, aminek ez is része. Az étkezőben fűszeres tejes­teát iszunk és indiai zenét hallgatunk. Érzem a körülöt­tem ülők nyugalmát, a saját belső feszültségem is lassan oldódik. A jóga, mint elmond­ják, módszer a fejlődéshez. Fontos . része az egészséges test, lélek, az elmélyült gon­dolkodás és az önmegvalósí­tás. Nem vallás, nem politikai mozgalom, nem dogma és nem is különös emberek kü­lönös gondolkodásmódja. Egy út, amely elvezet a harmó­niához. Hívei fontosnak tart­ják az együttérzést, együttmű­ködést és a békét. Az itt élők és a környékbe­liek eleinte nem értették, hogy mit akarhatnak és kik ők? Énekelnek, tornáznak, építkeznek, tábortüzet gyújta­nak. Vidámak és kiegyensú­lyozottak. Nem esznek húst, csak zöldségféléket, van, aki még tejet sem. önzetlenül se­gítenek az itt élő időseknek. Mindenfélével foglalkoznak: tanulmányozzák a természetes életmódot, jógagyakorlatokat végeznek, meditálnak. Megis­merkednek a reflexológia, dkupresszúra, a gyógynövény­nyel való gyógyítás alapjaival, segítő beszélgetéseket szervez­nek. Részt vesznek a termé­szetvédelemben és biogazdál­kodással foglalkoznak. Nya­ranta táborokat tartanak fel­nőtteknek, fiataloknak, gyere­keknek egyaránt. 1980-ban ez a falu halálra volt ítélve, most már két fia­tal pár is él a faluban. A Purnatirth Jógaközpont Egye­sület szeretne még emberibb körülményeket teremteni. Sze­retnének telefont, ami össze­kötné őket a külvilággal. A terveik között szerepel két könyv kiadása, amelyben megismertetnék az emberek­kel a jóga filozófiáját és a testgyakorlatokat. Sz. K. I­-------Rfttnrlnlnn tflrrrlrrrr.ftlr ---------1 I Batortfslan tarsk^s'esok ] Álmaink szerelme, merre jársz? Tetszik oz o barna, hosszú hajú lány a buszon. Néhány karnyújtásnyira qll tőlem, és beszélget a barátnőjével. Ami­óta felszállt, csak őt nézem. Amikor felém pillant, szégyen­lősen elkapom a szemem. Ahogy nő a tömeg, egyre kö­zelebb kerülnek hozzám, már a beszélgetésüket is hallom. Szép a hangja, önfeledten be­lemerülök a látványba, már az sem zavar, ha találkozik a szemünk. Öt sem. A következő megállóban leszállnak. Mit csináljak? Menjek utánuk, szó­lítsam meg őket, vagy felejt­sem el? De meddig felejthe­tek el minden lányt? Elszorul o szívem és arra gondolok, hol és hogyan lehetne ismerkedni. Egyelőre az sem baj, ha nem ő álmaim főszereplője, csak már legyen valaki, akihez egy kicsit tartozók. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! önök még soha nem voltak hasonló helyzetben? Nem bá­tortalanodtól? el, amikor oda Az ismerkedés: kellett volna lépni a kiszemelt­hez? Aki híján van a tánctu­dásnak, még nehezebb a hely­zete. Egy kólára mégsem kér­heti fel választottját. Ezért in­kább kerüli is a zenés, táncos helyeket. Mégis furcsa megál­lítani valakit menet közben az utcán, hogy én szeretnék megismerkedni veled, mert tet­szel nekem. Az is olyan kínos, hogy a buszon mindenki hall­ja, hogyan szólítok le valakit. Már természetesen, ha mer­ném. Nyár, strand sincs min­dig. Mi marad hát? Újsághirdetés! Ez az! Levél­ben az ember mégis jobban összerendezheti gondolatait, nem vágnak közbe, nem kér­deznek Vissza. Könnyebb egy papírlapnak elmondani a dol­gokat. Ezt kell csinálni! Hop­pá! De a hirdetést előbb fel kell valakinek adni. Elolvassák, megszámolják, hány szó, meg­tudják a címemet és a leg­művészét? féltettebb titkomat: a bátorta­lanságomat, gyávaságomat. Pe­dig ezt nem szabad bevallani. És az egészben a legrosszabb, hogy velem szemben, az író­asztal másik oldalán a hirde­tésfelvevők is megnéznek. A társkereső irodákban is hasonlóak az élményeim. Ve­lük is levelezni kellene. A társ­kereső magazinok és újságok között most megjelent egy új, baranyai havilap, a Kapocs közvetítő hirdetési újsága. A hirdetést csak levélben veszik fel, 50 szavanként 100 forin­tért. A 12 oldalas újság pél­dányonként 50 forintért rendel­hető meg és postán küldik el. Talán ez lenne az ideális megoldás, mindent levélben intézni? De hát akkor elma­radnak a személyes élmények! Talán inkább mégis bátorsá­got veszek . .. Hajdú Zs. „Elkaptam, kiemeltem a gigáját...” Amikor ütni kell „Minden negyediknél ott a spray, vagy a gázpisztoly” Kidobónak elszegődni - nem veszélytelen dolog. Hogy mennyire nem az, annak bi­zonyítására álljon itt az aláb­bi történet, mely Pécs éjsza­kai életében ma már igazi anekdotának számit. Történetünk (egyik) fősze­replője az alkoholtól megerő­södve síkanderozni kezdett, s miután - a szórakozni vágyó úri közönség előtt, amely vé­gigszurkolta a menetet — az ellenfél lenyomta őt, mesteri jobb csapottal vett elégtételt a szégyenért. Partnere nem állt le vele verekedni, jött viszont a kidobó legény, aki úgy negyven centivel maga­sabb lévén hősünknél, nyakon ragadta őt, s a levegőbe emelve próbálta kivinni a bár­ból. A renitensnek több sem kellett: mivel ennél jobbat hirtelen nem tudott kitalálni, hamm, bekapta a kidobó fü­lét ... Az persze, a fájda­lom miatt elrántotta a fejét, a fül pedig hősünk fogai kö­zött maradt. . . Szóval, nem veszélytelen a kidobók murVkája, nem is volt az sosem. Pécsett jelenleg úgy 10—15-en vállalnak ilyen jellegű munkát, többségük­ben az önvédelmi sportot űzőik közül. Közülük beszél­gettünk eggyel, hogy személy szerint kivel, az — saját kéré­sére — maradjon titok. — Nem mintha szégyellném a dolgot, csak hát, ha jól tu­dom, a főnök még nem jelen­tett be az üzletbe, s nem akarok neki kellemetlenséget okozni. Különben sem csiná­lom sokáig — ha sikerül, jö­vőre Németországba megyek, egy önvédelmi tanfolyamot vezetek majd. Mint emberünk mondja, rossz kidobó az, aki verek­szik. Az elsődleges cél, hogy szép szóval sikerüljön elke­rülni a balhét, két okból is. Egyrészt, ahol sok a bunyó, oda a jó vendég nem szíve­sen megy. Másrészt: a kidobó ugyanúgy magánemberként lép fel, mint a részeg köte­kedő, s ha sérülést okoz, ugyanúgy felelősségre von­ható. — Manapság egyre több a verekedés. Főleg 16—17 éves suhancok próbálgatják az erejüket — többnyire akkor, mikor többet isznak a kelle­ténél. A nőik miatt ritkán ke­rül sor ütésváltásra. A legve­szélyesebb az, ha egy társa­ság ellen kell, hogy fellépjen az ember. Ilyenkor legjobb, ha a hangadót sikerül ki­emelni a többiek közül, hiszen az esetek nagy részében ezt követően rend lesz. Ha nem, ba j va n . . . Mégpedig azért, mert bár­mennyire is felkészült a kido­bó egy-egy jól eltalált ütésre mindenkinek telik. S ha az, akinek a rendteremtés a fel­adata, a földre kerül, oda a tekintély. — Ismerek egy debreceni kollégát, akit miután leütöt­tek, elzavartak a munkahelyé­ről. Érthető is a dolog . . . Ha a zsiványok megtudják, hogy az embert már elverték egy­szer, biztos, hogy zrikálni kez­dik, s Ilyenkor hamarabb el­csattan a pofon. A pécsi éjszakában egyéb­ként — főleg a diszkókban - mostanában sokkal több a ve­rekedés, mint akár egy évvel ezelőtt volt. Az igazi veszélyt azonban az egyre szélesebb körben terjedő önvédelmi fegyverek jelentik. — Nem mondok sokat: azok közül, alak sűrűn meg­fordulnak az éjszakában, min­den negyedik embernek van vagy gázpisztolya, vagy önvé­delmi spray-je. Ezek ellen nem lehet jól védekezni. 'Ha rád fújnak, percekre készen vagy . . . Igaz, nemrégiben egy nagykaliberű „éles" fegy­verrel hadonászó figurát is sikerült megfékeznem, de nem volt jó érzés tudni, hogy bár­mikor lelőhetnék. Nőket mo­lesztált a fiú, aztán egy jugo­szláv társaságba is belekö­tött, s mivel azok nem hagy­ták magukat, előkerült a fegyver. Mikor az ürge a WC felé ment, elkaptam, ki­emeltem a gigáját, s elvettem tőle a pisztolyt. A dologról a rendőrség is tud — bár a kidobók szerint jobb lenne, ha nem csak egyedi esetekben tartanák a kapcsolatot, hanem folyama­tos lenne az információáram­lás. Mindkét szakma veszélyes üzem, célszerű volna tehát az együttműködés. — Az átlagnál jobban ke­resünk, de 4—5 évnél tovább nem érdemes űzni ezt a szak­mát. Főként, ha az embernek családja van. Naponta haj­nali négyig távol lenni — az ilyesmit nem sok asszony vi­seli el . . . (pauska)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents