Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)
1990-11-25 / 233. szám
Magyar kéxilabdőiolc Nyugaton „Keresztapák” nélkül nem megy... Régen látott ismerősöket üdvözölhettünk a kézilabda Postabank Kupa nemzetközi /torna mérkőzésein. A magyar válogatott három idegenlégiósa megjelent a komlói edzőtáborban és pályára lépett o komlói, a szekszárdi és a pécsi mérkőzéseken. Sajnálatos, hogy válogatottunk az ő támogatásukkal sem tudta itthon tartani a kupát, az éppen profiknak készülő, tehetséges és nagyon lelkes jugoszlá- vokkal szemben. A lelátón éppen ezért néhányon meg is jegyezték: „a mi fiaink gondolkodni már tudnak profi /módjára, játszani azonban még nem." Márpedig nem lehetett véletlen, hogy a tavalyi tornagyőztes magyar csapat három átlövője mégis étikéit a nyugati „piacon". Mivel Marosi és Putics a nagyon erős Bundesligában, míg Füzesi az ugyancsak sok külföldivel megtűzdelt spanyol bajnokságban talált magának iúj gazdát. Miként vélekednek a lehetőségekről, saját maguk megtalált, vagy éppenséggel meg nem talált számításaikról maguk a magyar profik? Marosi László: - Már az előző bajnokságban megkerestek Németországból, csakhogy akkor még érvényes szerződésem volt a Tatabányai Bányásszal. Akkor kaptam az ígéretet klubomtól, hogy ha még egy éven át kisegítem őket, akkor eltekintenek a szerződésemtől. Mindamellett még azért is szerencsém volt, mert a válogatottban lévő edzőm Mocsai Lajos is ott kapott csapatot, s mivel ő ragaszkodott hozzám, így jött össze a „frigy” a Lemago A proli Füzesi, Marosi és Putics együttesével. Először féltem, hiszen itthon öt éven át az NB I. gólkirálya voltam, tehát jó névvel érkeztem az új környezetbe. Most viszont nagyon szerencsésnek mondhatom magamat, mert ott is én vezetem a góllistát, pedig ott aztán ugyancsak akad versenytárs. Putics Jenő: - Elmondhatom, hogy úgy ért a németországi szerződés híre, mint akit derült égből csap meg a villám. Az . volt a szerencsém, hoav a már több éve kint játszó Kovács Pétert „elcsábította" a Tűsem Essen. Régi lesapata pedig csak úgy engedte el, ha helyette megfelelő átlövőt szerez. Ekkor jutottam eszébe, s mivel a Veszprém sem járt rosszul, belmutatkozhattam a Grosswall- stadtnál. Sajnos nem gondolkodtam előre, így nem voltam felkészülve nyelvileg, mint (Marosi, tehát most is vannak gondjaim a csapattársakkal való kapcsolattartásban. Csak azt javasolhatom azoknak, akik hasonló tervekkel készülnek, hogy okvetlenül tanuljanak nyelveket. Füzesi Ferenc: — A nyelv ismerete alapvetően fontos. A Jenőéhez hasonló gondjaim voltak. Még szerencse, hogy kislányunk nagyon fogékony a spanyolra, és már mi is elpötyögünk konyhanyelven. Ahogy szüksége van egy magyar játékosnak az idegen nyelv ismeretére, ugyanúgy nélkülözhetetlen egy támogató is. Nekem dr. Hoilmann László, a válogatott volt kapusa talált csapatot a Kanári- szigeteken. Igaz, a Tenerife nem tartozik a nagy spanyol együttesei közé, ám így sem panaszkodhatok. A labdarúgás, a férfi kosárlabda mellett, a férfi kézilabda vonzza a legtöbb nézőt, így a pénzt, no és a jó játékosokat is. .Mindezek mellett mégis állítom: kiscsapatnál is megéri profinak lenni. Igazán sajnálom, hogy mint régi pécsi, éppen itthon nem sikerült jobban szerepelnünk, dehát mi hárman nagyon régen játszottunk együtt, míg a jugo- szlóvok igazi csapat benyomását keltették. Kapu László Dél-Koreából is visszavágyott Hajba a kenukirály Pakson Viktor(ia) = győzelem... Baján (most) égig érnek a fák! Amikor a közelmúltban felkerestem, elmondta, hogy róla, az egykori nagy bajnokról, az 1966. évi berlini világelsőről kívánok írni, nem tagadta meg önmagát. „Én egyedül nem vagyok érdékes, a csapat nélkül nem létezem" - mondta az időközben sikeredzővé korosodott Hajba Antal, a Paksi Atomerőmű SE kajak-kenu szakosztályának vezető edzője, (népszerűbb, s talán közismertebb nevén Tonó.- Úgy vélem, kockázat nélkül kijelenthetem, szeretik, sőt tisztelik Pakson. Ez nem kevés — vagy éppen amiatt? - már régóta él a városban. Jól látom? — Általában azt mondják, akinek sikerei vannak, annak sok az irigye is. Olyan szerencsés helyzetben vagyok itt Pakson, hogy aránylag vannak sikereim, de irigyekről nem tudok. — Beszéljünk arról néhány szót, az itteni hőskorról, hogyan, mikor került ide, milyen tervekkel érkezett?- Immár nyolc éve, 1982. októberében költöztem Paksra. Előtte a Budapesti Honvéd edzője voltam, ahol nagyon jó „lovakon” ültem, hiszen világbajnok versenyzőim voltak. Hallottam is a rivális edzőktől, hogy könnyű a Tonának ugrálni, a Honvédnál vannak ia legjobb versenyzők. Meg akarom mutatni — nemcsak a többieknek, de magamnak is —, hogy nagyon alacsony szintről indulva is tudok válogatottakat nevelni. Bizony nehéz időszak volt, felötlött néha bennem, hogyan, minők kerültem ide? Nyolc kenus és hat kajakos próbálkozott itt akkor, de lényegében szakosztály sem létezett. Két •év kellett, hogy viszonylag rendeződjenek a dolgok, normalizálódjanak a körülmények.- Hoilmann Ervin eredményeit országszerte ismerik, de milyen tömegbázissal rendelkezik a szakosztály?- Meglepő, hogy most Pakson mennyire szeretnek sportolni, nagyon sok fiatal jelentkezik hozzánk. Ügy számítottam kezdetben, hogy harminc körüli létszámmal megvetjük sarkunkat. Jelenleg éppen háromszorosa a létszám. Ahol ennyi gyerek sportol, ott már nem lehet csak élsportról beszélni. Ez tömegsport, s ez szerintem nagy dolog. Büszke vagyok rá, hogy népszerűvé vált a túrázás is.- Mekkora húzóerőt jelent a többiek számára Hoilmann eredményessége, várható-e a közeljövőben, hogy mások is válogatottak lesznek?- Nem tudom merjem-e mondani, én a szakosztályban elsősorban nem Ervin sikereire vagyok büszke. Számomra a legnagyobb dolog, hogy itt csapat létezik. A számunkra mércét jelentő vidékbajnoksá- iaon minden évben előrébb léptünk. Olyan, sokkal na- ayobb hagyományokkal rendelkező csapatokat sikerült megelőznünk, mint a Vác és a Dunaújváros.- Ma, amikor minden valamirevaló edző, kemény valutáért dolqozik, a világon, mi tartja itthon Tonót?- Három éve, 1987. áprilisától kint voltam Dél-Koreá- ban egészen az olimpiáig. Pontosan 514 napot. Szinte vágtam a „centit”, úgy szerettem volna már haza jönni. Soha sem hittem, hogy létezik ekkora honvágy, éppen ezért nem vágyok külföldre. Beszélek négy nyelven és ismernek is. Ráadásul melózni is tudok. Legfeljebb ha megszorulok anyagilag, talán akkor . . . Medgyesy Ferenc Csak az idősebb focirajon- gák emlékeznek már arra az időszákra, amikor a Sugovica- parti városban ilyen előlkelő helyen állt a csapatuk. Ezelőtt 33 évvel (!) még az Építők, az akkori egycsoportos NB II-ben végzett a 10— 12-iik helyen. Aztán a '82—83- as bajnokságban végeztek a kék-sárgák a nyolcadik helyen, a szezon végén. így most minden túlzás nélkül leírhatom: jelenleg a Bajai SK NB ll-es csapata a keleti csoportban sporttörténeti helyen végzett a tabellán — a ma délutáni szolnoki (idegenbeli) mérkőzésétől függetlenül. Az utolsó előtti forduló hatodik helyezése egy hosszabb menetelés részsikere: hiszen a BSK szeptember 23. óta veretlen, összesen 6 győzelmet és 2 döntetlent ért el Koller (Kincses) Viktor csapata. A /bajai sikeredző /mégis szerényen fogalmazott az őszi szezon értékelésekor: — Igazán jó szellemű társasággal dolgozhattam együtt, akiknél nem csalk a pályán volt egyetértés, hanem baráti szálakkal kötődnek egymáshoz a magánéletben is. Sikerült az idősebb és a fiatalabb játékosok arányát és szerkezetét megfelelően kialakítani. Ráadásul több olyan fiú is focizik most a bajai mezekben, akiknek képességeik és becsvágyuk a la pján akár az NB l-ben lenne helyük. — A szolnoki meccs után következhet a imérlegvonás, amelynek élén mindig is az edzői értékelés szerepel. Most (hogyan vélekedik erről? — Talán még annyit, hogy ima délután egy döntetlennel elégedettek lennénk. Várhatóan a Szolnok mindent elkövet majd győzelmének érdekében, de mi taktikus játékkal nem fogunk nékik rohanni. Nekik az esetleges felzárkózás reményében kockáztatniuk kell, ott pedig adott a 'hibázási lehetőség. Egyébként már nagyjából megvan az őszi értékrend. Feltétlen elégedett vagyok a csapat 'kilencven százalékával, amit ritkán mondhat el egy edző. . . — .. . Netán a játékosmenedzserek miatt nem akar konkrét neveket mondani? Mert én úgy értesültem, megnőtt a bajai focisták ázsiója! — Közel sincs így: a kapuban Horváth Dezső kiválót nyújtott ősszel. Elégedett vagyok Schneider Gáborral, Horváth Árpáddal, Morvái Tamással és Evaoics Zoltánnal, hiszen ők voltak a húzóemberek. — Persze erervkivül másról is szó von — vette át a szót Márton László szakosztályvezető —. Morvái Tamás új poszton, a védelemben is bizonyította kivételes technikai képességét. Evanics Zoltán csapatkapitányunk — szerintem — pályafutása legjobb szezonját zárta. Mindemellett a legfontosabb az volt, hogy a tavaly őszi, téli tisztogatás •után egy morálisan is tartással rendelkező gárda állt fel a pályára hétvégenként. Aztán, ahogy jöttek az eredményeik és túljutottunk a holtponton, úgy gyarapodott a nézőszám is o lelátón. S tavaszra csak jobbra számíthatunk ... Kovács Zoltán LELÁTÓ Jr ______B______ Mennyi jár Bicskeinek? Az elmúlt héten több meglepő elképzelést jelentett be az NB l-es labdarúgóliga. Többek között azt szeretnék, ha a jövőben csak egy profi liga maradna, vagyis szorgalmazzák az NB ll-esekkel a fúziót. Ha ez az elképzelés megvalósulna, akkor a forma igazodna a nagy futballhatal- makhoz, nálunk is lenne egy profi és egy amatőr liga. Pár évvel ezelőtt a liga megalakulásakor sokon megkérdőjelezték ennek a szövetségnek a létjogosultságát. Azóta azonban bebizonyosodott, hogy igen is képes a kezében tartani a hatalmat. Ez jogos, hiszen a klubok képviselői tudják a legjobban, hogy számukra mi a legkedvezőbb megoldás. Nos, amikor az NB l-esek bejelentették tervüket a fúzióról, sokan azért kezdtek aggódni, hogy így elvész az NB ll-esek önállósága. Ebben az esetben a magasabb osztályban szereplő klubok akarata érvényesülne olyan vitás kérdésekben, melyek régóta szerepelnek a két liga között. Például a lejárt szerződésű labdarúgók vételára. Az NB l-esek kategóriákat állítottak fel, míg az NB ll-esek a szabadpiac hívei. Úgy érzem, ez az aggodalom alaptalan, hiszen az NB ll-esék létszámban többen vannak és a szavazásnál ez dönt el mindent. Ezen a ligaülésen jelentettek be egy „várszerződést”, s ennek értelmében az NB l-es klubok képviselői egységesen szavaznak majd, ha a szombati országos labdarúgó tanácskozáson szóba jönnének személyi kérdések. Pontosabban, ha valaki azt kérné, hogy a napirendi pontok közé vegyék fel az MLSZ vezérkarának felmentését. A liga véleménye az, hogy erre nincs szükség. Az NB ll-esek hivatalosan erről nem nyilatkoztak, de úgy hírlik ők is egyetértenek az NB l-esekkel. Most már csak az a kérdés, hogy akad-e olyan, aki elnökcserére vágyik. Pár héttel ezelőtt már foglalkoztam ezzel a Lelátóban és véleményem azóta sem változott: szerintem nem az elnökön múlik a magyar futball jövője. Több jelölt is hasonlóan gondolkozik és a hírek szerint már csak Kemény György újságíró kollégám ragaszkodik ahhoz, hogy foglalkozzon ezzel, a közgyűlés és ő változatlanul pályázik az elnöki posztra. A legnagyobb ellenfelet a Bicskei Bertalan volt szövetségi kapitány körül tömörültek jelentették. Köztudott, Bicskei olyannyira megsértődött a félreállításakor, hogy bárkivel hajlandó volt szövetségre lépni, csak hogy a jelenlegi elnököt megbuktathassa. Bicskei azonban az egyik napról a másikra eltűnt a színről, Dél-Koreába szerződött edzőnek. Meg kell hagyni, ügyesen szervezte a dolgot, semmi sem szivárgott ki és a hírt végül az a hetilap hozhatta nyilvánosságra, melynek Bicskei hónapokon keresztül külső munkatársa volt. így ez a tábor vezér nélkül maradt, tudtommal nincs is már jelöltjük. A volt szövetségi kapitány elszerződése viszont egy újabb kérdést vet fel: mekkora összeg jár neki a végkielégítésből. Az MLSZ-szel kötött egykori homályos szerződéséből nem derül ki egyértelműen, mi történik akkor, ha időközben állást talál. A szövetségben még nem tudnak pontos választ, vár- iák a Legfelsőbb Bíróság határozatát írásban és csak akkor tisztázódik, hogy az 1992-ig járó bért kelI-e kifizetni Bicskeinek, vagy ettől a pillanattól kezdve már nem ketyeg az óra. Nincs vádemelés, csak meghallgatás volt - de az 24 órán keresztül Elhagyhatta a rendőrség épületét az Olympique Marseille két vezetője, akiket 24 órán keresztül igen tüzetesen faggattak. Jean-Pierre Bernes főtitkárnak, és a francia klub pénzügyi igazgatójának, Alain Laroche-nak igen kényes kérdésékre kellett válaszolniuk. A rendőrség szóvivője a kihallgatás végén közölte, kettejük ellen nem emelnek vádat. Mik az ügy előzményei? A múlt hónapban Toulonban különleges adóvisszaélésekre bukkantak az ellenőrök. Kiderült, hogy bizonyos, hirdetéseikben, réklámtevékenység- ben, szponzori ügyekben a francia futballklubnak segíteni szándékozó társaságok belementek egyfajta tisztességtelen játékba. Ily módon a támogatásul felajánlott összegekből olyan titkos alapot hozhattak létre, amelyből - adófizetés nélkül - szabadon adhatták és vehették a játékosokat. Á touloni esethez hasonlót gyanítottak a Giron- dins Bordeaux házatáján is. Ott a klubelnököt, Clau.de Bezt hallgatták ki. (Ugyanígy a sportvezető két fia, Eric és Pascal Bez is kénytelen kelletlen „találkozott" a nyomozókkal. Az óriási költségekkel újjáépített Girondins sportlétesítmény-komplexum beruházására fordított pénzek forrására voltak kíváncsiak a detektívek») A szálak így vezettek el végül délre, az Olympique Marseille is terítékre került. Úgy tűnik azonban, hogy Bernes-ék mindenben ártatlanok. A főtitkár így nyilatkozott a 24 órás kínos „benntartózkodás- ról":- Bizonyos pénzügyekben akartak tisztán látni a bennünket kihallgatok. Ez természetes dolognak számít. Remélem, válaszaimmal segítettem a francia futball ügyét. vasárnapi y p
