Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)

1990-11-24 / 232. szám

IO aj Dunántúli napló 1990. november 24., szombat Vendéglátáscsőd - kereskedelem? •• Uzletház lesz a pécsi Olimpiából ABC-áruház, ételbár, söröző, kis üzletek Nyitás 1991 húsvétja előtt Ezekben a napokban kívülről újítják fel az épületet Jubilál a szentlőrinci mezőgazdasági szakközépiskola A kőből vésett hölgy a fejét fogja, mintha azt akarná je­lezni, aggódik a mögötte levő Olimpia vendéglátóipari komplexumért. Pedig a pécsi, újmecsekaljai étterem bejárata előtt ücsörgő „szocreál" szo­borleánynak nem kell féltenie a pontosan harminc esztende­je megnyílt épületegyüttest. Igaz, a funkció megváltozik - nem csupán a vendéglátásnak ad otthont de ami a lé­nyeg: nem lesz az enyészeté! — Ha jól tudom, az Olim­pia az 1958-as brüsszeli világ- kiállítás magyar éttermének a pécsi adaptációja - mondja dr. Farkas Zoltán, a Baranya Megyei Vendéglátó Vállalat Igazgatója, aki a nyitáskor - 1960-ban — mint felszolgáló tanuló ismerkedett a szakmá­val, ebben az akkor elsőrangú vendéglátóhelyen. — Talán nem a nosztalgia, az ifjúkort fel­idéző elfogultság mondatja velem, de az egyik legszebb pécsi étterem volt az Olimpia, ahol egyedi tervezésűek voltak p bútorok, herendi étkészle­tekkel terítettünk . . . Hosszú ideig sikerült is tartani a színvonalat, de aztán — szo­morú ilyet mondani - fokoza­tosan romlott. Dr. Farkas Zoltán később ve­zetője lett az Olimpiának, így közelről figyelhette, hogyan változnak meg az étterembe járási szokások, hogyan emel­kednek az árak, s hogy merül­nek a feledés homályába azok a remények, mely szerint a dolgozók minden.hét végén ét­teremben ebédelhetnek. S ahogy kezdett romlani az élet- színvonal, egyre kevesebben étkeztek, ellenben mind töb­ben italoztak, s az Olimpia — főleg az időközben presszóból bárrá alakult éjszakai „szóra­kozóhely" jóvoltából - kétes elemek tanyájává változott. A környéken lakók életét hajnali kurjongatásök, rendőrségi ak­ciók színesítették: e színt azonban nélkülözni szerették volrfa életükből, ezt sikerült is elérniük, s a bárt bezárták. A szépreményű vendéglátóhely pedig öregedett, öregedett, ami nem lett volna olyan nagy baj, azonban veszteséget is termelt. Ami persze egyálta­lán nem csoda, hiszen az 1360 négyzetméter alapterüle­tű Olimpiát egyre kevesebben keresték fel, ugyanakkor a fenntartási költségek egyre csak nőttek. A vállalat igye­kezett lefaraqni a vesztesége­ket, a személyzet létszáma fe­lére, majd harmadára csök­kent, óm minden hiábavaló volt, a deficit maradt. így kénytelen-kelletlen, de meg­hozták a döntést, az Olimpia további üzemeltetése csak úgy képzelhető el gazdaságosan, ha kereskedelmi tevékenység­be is belefognak. így született meg az üzletház gondolata.- Vállalkozásunkhoz part­nert kerestünk, egy másik cég­gel korlátolt felelősségű tár­saságot szerettünk volna létre­hozni 25 millió forintos tőké­ivel. A vendéglátó, vállalat az ingatlannal, az épülettel vett volna részt az üzletben, a partner pedig pénzzel .. . Ám a megyei vagyonellenőrző bi­zottság keveselte a tőlünk füg­getlen könyvszakértői érték- becslést, véleményem szerint figyelmen kívül hagyta a valós érték és a piaci érték közötti kü­lönbséget. Ennek köszönhetően partnerünk visszalépett, s ma­radtunk egyedül. Nagyon gyor­san kellett lépnünk, mert a már bezárt létesítmény állaga is romlott, ezenkívül az idő azért ís sürgetett, mert az inflációt figyelembe véve egyre többe kerül a felújítás. S megszületett az elhatáro­zás: nem kótyavetyélik el ezt az Újmecsekalja szívében levő épületegyüttest, hanem saját pénzből felújítják és átalakít­ják, s újból megnyitják, de mint Olimpia üzletházat. Hon­nan a pénz? Egyrészt a saját források átcsoportosításából, másrészt a leendő bérlők be­fizetéseiből. Ugyanis az épület a Baranya Megyei Vendéglátó Vállalat tulajdona marad, de kisebb-nagyobb üzlethelyisége­ket hoznak létre, melyekért bérleti díjat kérnek.- Mi lesz az Olimpia üzlet­házban?- Egy söröző, az étterem helyén ABC-áruház, a presszó helyén bútorbolt, ezenkívül lé­tesül egy ételbár és mintegy 10—12 butik, kisbolt, ahol ma­gánkereskedők árulnak többek között divatcikkeket, illat­szert ... A teraszon borozó, a kupola alatt zöldségesüzlet nyílik. Az átalakítás rohamtempó­ban folyik, lehet, hogy néhány kis üzlet még karácsony előtt várja a vásárlókat, ám ami bi­zonyosnak látszik: az Olimpia üzletház 1991. húsvétjáig tel­jes egészében kialakul. Remél­hetően a vásárlók, elsősorban az újmecsekaljaiak legnagyobb megelégedésére. Roszprim Nándor Mottó: Mert rég köz-> napi hősök vállán nyug­szik az ország, hagyjuk o nagy szavakat, szelleme töltse szívünk! Az öregdiákokat sose lehet meggyőzni. Ök, amíg csak él­nek, a volt iskolájukat istení­tik. Bár a realistább hajlandó elhinni, hogy más tanintézet is lehet olyan, mint az övék. A napokban ünnepli fenn­állásának hatvanadik évfor­dulóját a szentlcrinci Újhelyi Imre Mezőgazdasági Szakkö­zépiskola, a hajdani aranyka­lászos gazdaképző és gazda­asszonyképző iskola. Az egyik öregdiák, a tizen­egy éve iskolaigazgató Utter József az egykori alma ma­terről : — Negyvenkilencben, amikor elsősként itt kezdtem, olyan kiváló volt a tanári gárdánk, hogy ezt azóta sem lehet pó­tolni. Sorofjo az emlékezetében még élő tanáregyéniségeket: dr. Sövény! Aladár, aki hét és dr. Papp Gyula, aki há­rom nyelvet beszélt, aztán D. Nagy János, dr. Kellermann Márton, Haffner Gyula, Pallér Gáspár, és a máig is példa­kép egykori igazgató, Balaton Gyula, aki szakmailag és pe­dagógiailag egyaránt kiválóan képzett volt és ragyogó veze­tő ... o Hajdanán a kis- és közép­gazdák gyerekeit tanították az 1930-ban kapuit szélesre táró, új gazdoképzőbeh, Szentlőrin- cen. Hamar író jötték, hogy nemcsak a majdani gazdákat, de gazdaasszonyokat is kell képzeniök. Ebben ma — országosan is — ismét elsők. Hallgatom az igazgató sza­vait : — Visszaállíthatjuk a család régi rangját és szerepét, mely­ben főszereplő a családanya. Ehhez viszont fel kell ikésziteni a nőket, hogy megfelelhesse­nek ismét mindennek . . . Az alagsori, ízlésesen és praktikusan kialakított tan­konyhát betölti a sertéspörkölt illata. Heten tüsténkednek a villanytűzhelynél. Kikeverik a naked li nak valót, közben a fedő alatt fői a májgombóc­leves, pufiul a sertéshús, ké­szülnék a rumos golyók. A tá­lalórészben két lány olyan sze­met gyönyörködtető keresztelői terítéket varázsol az asztalok­ra, akár valami jobb étte­rem'ben. — Nem kár ennyiféle anya­got elherdálni? — kérdem Litter Éva szakoktatót. Nem érti, egyáltalán, hogy lehet feltenni ezt a kérdést. — Nálunk semmi nem vész kárba, épp ez a gazdaasz- szony-művészet egyik alap­pontja. Mindent magunk ké­szítünk, természetesen a ma­radékokat is felhasználjuk. A májgombócot korábban készítették, most elővették a mélyhűtőből. A rumosgolyócs-- kák is a tegnapi zserbóvégék- ből készülnek lekvárral, ma­zsolával, némi rommal és cso­kibevonattal. A 'kamra polcain sorakoznak a lányok által el­tett paradicsomlevék, savanyú­ságok, o mélyhűtő is tartal­maz előre .elkészített (avagy megmaradt) alapanyagokat. Ez a takarékos főzési szem­lélet .nemcsak az alapanya­goknál érvényesül. A tankony­ha mind a tiz villanytűzhelyén külön-külön méri o villanyóra, hogy melyik gazdaasszonyjelölt mennyi áram felhasználásává! készíti el a menüt. Az egyik lány — Széli Orso­lya — míg óvatosan szaggatja a zubogó vízbe a mokedlit, büszkén mondja, hogy eddig otthon csak besegített, itt meg már jószerint mindent maga készit. — Ez egyáltalán nem elve­szett idő — állítja határozot­tan, majd mosoly terül szét az arcán: — A főztünk miatt se kellett még senkit kórházbo szállítani. A varrodáiban ugyancsak a gazdaasszonyképzős 'lányok se­rénykednek, Györkös Józselné szakoktató irányításával szab­nak, varrnak. — Talán két lány találkozott a csoportból korábban varró­géppel, most már mindenki magának varrja a szoknyáját. Dömse Tünde a kockás szok­nyájával rövidesen elkészül.' Mutatja. Büszke lehet magára, mór csak azért is, mert itt foglalkozott életében először ilyesm ivei. — Nagyon féltem eleinte. Most már van önbizalmam, mert tudom, bogy mit hogyan és miért kell csinálni. Varr­tunk már pincérkötényt, s nemsokára a foltozást is el­sajátítjuk. Itt végeztem, és GödöHőre szeretnék jelentkez­ni, a gazdaasszony-szakokta­tóira. A folyosón áll már az új szövőszék, nemsokára az is sorra kerül. Fakultatív tan­tárgyként vizsgázhatnak is gépírásból és nőiruha-készítés- ből. A gazdaasszonyképző egy éve alatt egyébként is annyi mindent tanulnak meg a ker­tészkedéstől a konyhamester­ségig, a vendéglátóstól a var­rásig, az egészségügyi ismere­tektől a 'betegápolásig. Ott­hon vagy a falusi turizmusban, szociális munkásként, varrónő­ként, gépíróként és ki tudja, még hol, hol nem hasznosít­hatják majd a tudásukat a jövő családanyáiként, gazda- asszonyaiként, szakoktatóiként. e A most kialakított héthektá­ros tankert sarában csak csiz­mában lehet boldogulni. — Itt nem is olyan régen még dzsumbuj volt — közli Gyenis Antal, a tankert ve­zetője. Az áruforgalmista harmadi­kos fiúk ássák a pontosan ki­mért helyeken a gödröket, a jövő gazdaasszonyai ültetik a gyümölcsfákat. — A tanterv szerint metsze­nek, alakítják a koronákat, permeteznek, zöldséget ter­mesztenek és végeznek el min­den elvégzendőt — nyugtázza a gyerekek munkájával elége­dett szakoktató, Horváth Sán­dor. Körös-ikörül egyenes sorok­ban frissiben ültetett gyü­mölcsfák. Csak a sár emlékez­tet a minapi állapotokra. Az iskola tarcsap úsztál tan­istállójában vezet végig Szek­rényes György szakoktató. Ser­tések, birkák, tyúkok, tehenek, visitozó malacok. Harmadik­ként békésen velünk tart az istállókat és épületeket járva Csöpi, a tanistálló örökbe fo­gadott kedvence, a szarvas- borjú. Az iskola céljaira innen ke­rül ki a baromfihús, a tojás, s a mezőgazdaság számára pedig a 'jó elméleti és alapos gyakorlati tudást megszerzett szakember. Ari István■ negyedéves az ál­lattenyésztő technikus szakon. Fébruártól a szigetvári Zrínyi Tsz ösztöndíjasa.- Patapoklosiban édesanyám magángazdálkodó, földdel, ser­tésekkel, szarvasmarhával, ba­romfival, nyállal. Otthonról már gyakorlattal érkeztem. Fő­ként a szakmai tárgyaik érde­— S mindez elég a jövőre? — A sulival párhuzamosan, ahogy időt tudok egyeztetni, baromfitenyésztő tanfolyamra ís járok. Soha nem lehet tud­ni, mikor milyen tudásom­nak veszem, vehetem majd hasznát. El szeretném még vé­gezni a szarvasmarha- és a nyúltenyésztő tanfolyamot is. — Ismét polgárjogot nyer a fejekben a hajdanvolt univer­zális paraszti szemlélet és szakértelem? — kérdem a har­mincéves Szekrényes Györgytől. — 'Még tisztázatlan, mit is hoz majd a földtörvény. Az is, mi lesz a meghatározó a jö­vőben: a nagyüzem, az egyé­ni gazdálkodás vagy e kettő valamiféle egészséges együtt­élése. Mi igyekszünk mindket­tőre felkészíteni! a fiatalokat. o — 'Milyen felvértezettséget nyújt ifjú és felnőtt diákjai­nak a mai Újhelyi? — kérde­zem Litter József igazgatót. Csak győzzem jegyzetelni. A mezőgazdasági áruforgal­mi képzés nappali tagozaton négy év után érettségit ad, mig levelezőn technikusképzést is biztosít. Az ötéves nappali 'képzéssel az állattenyésztő, állategészségügyi szakon tech­nikus minősítés szerezhető. A háztartásgazdaság (azaz gaz- daasszonyképzés) az ország m e zőga z da ság i s za kközép i sko - Iáiban érettségizettéknek je­lent ötödik évként egyéves nappali képzést, de a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem Tanárképző Karával együttmű­ködve az oda felvételt nyertek négy félév után háztartásgaz- dasági szakoktatói képesítést is szerezhetnék. Méltatlan lenne hírnevére az Újhelyi, ha leragadna a csak nappali tagozatos képzésnél. Speciális tanfolyamokat szer­veznék a háztáji gazdaságok­nak és a kistermeiöknék nyúl-, sertés- és baromfitenyésztés­ből, de képeznek inszemináto- rokat is. Tervezik a szarvas­marha-tenyésztő, valamint a gyógy- és fű szemévé ny-te r- mesztő speciális tanfolyamok indítását is. S mindezeken félül is millió egy szállal kötődnek az élet­hez: szaktanácsadással, te­nyészállatok keresztezésével. — Elég-e mindez a jövő ha­zai mezőgazdaságii képzésé­hez? — faggatom az igazga­tót. — A mezőgazdaságban iga­zi privatizáció hatékony szak­oktatás nélkül nincs, és nem oktatók társadalmi — bele­értve az anyagiakat is — el­ismertségén felül mi az, ami nagyon hiányzik az Újhelyi­nek? — Tangazdaságra már ége­tően szükségünk volna — mondja Litter József. — Hogy magunk is meggyőződhessünk Mindannak a gyakorlati olda­láról, amire tanítjuk ifjú és felnőtt hallgatóinkat. A hatvanéves szentlőrinci mezőgazdasági szakközépisko­la, azaz Újhelyi, e minimális óhajának teljesítését réges-rég megérdemelné. Már csak azért 'is, mer} eddigi fennállásával már jó előre garantálja is: itt jó kezekben van a jövő gaz­dálkodóinak, mezőgazdászai­nak, állattenyésztőinek képzé­se. Hatvan éve egyhuzamban bizonyítanak. Murányi László is lesz — állítja. — A pedagógusok és sza'k­A tarcsapusztai tangazdaságban minden állatfajta gondozását megtanulják a gyerekek kelnek. A közelmúltban készült el a korszerű kémia előadó az iskolában

Next

/
Thumbnails
Contents