Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)
1990-11-24 / 232. szám
1990. november 24., szombat aj Dunántúli napló 7 Sikeres vállalkozók Kecskelábú esztergától a CNC-ig- Sose gondoltam volna, hogy nekem egyszer saját üzemem lesz. . . Most kell belevágni, amíg még fiatal vagyok - mondja a harminchárom éves Bocskor Tibor szigetvári forgácsoló vállalkozó. Kerülgetjük a téglarakatokat, és az építkezés mindenféle kellékét, örömmel magyarázza épületen kívül és bélül, hogy melyik helyiségben nemsokára mi lesz. A szigetvári tűzoltólaktanyával szemben, a hatos út déli oldalán épül Bocskor Tibor új üzeme, az ugyancsak magánvállalkozásban épülő mezőgazdasági kisáruház szomszédságában.- Ha minden igaz, januárban itt már húsz emberrel fogok termelni, s remélhetően már nemsokára nyugati meg- rendelöknek.- Mindezt úgy közli, hogy akár ténynek is vehetem. Végre egy tehetős emberrel és jóimé,nő vállalkozóval hozott össze a jósorsom! - gondolom magamban, s amikor ezt megemlítem neki, csalódnom keil. A látszat téhát megint megtréfált.- Abszolút nulláról indulva, a magam erejéből jutottam el idáig. Pénzem most sincs, ha arra gondol, hogy nyugodtan elszórhatnék akár néhány milliót. Ami pénzem marad, az keli a kamatokra, a hitelek törlesztésére és a vállalkozásba - nyugtat meg.- Akkor miért csinálja?- Mert nem lehet nem csinálni - s ezt olyan természetesen mondja, mint ahogy húsz deka sajtot kérek a kisboltban. Hogy miért nem tudná másként csinálni? Erre már a lakásán válaszol, miután megmutatta a műhelyecskéjét — mely a háza végén tényleg olyan kicsi, Ihogy kicentizett helye van minden gépének. Eszterga- padok, marógépek, fogazógép, egyetemes köszörű, darabológép, állványos fúrógép, revolvereszterga van úgy beállítva, hogy egyik épp nem zavarja a munkában az előtte és mögötte lévő masinánál dolgozót. Még együtt kell élniük a zajjal. Legféltettebb kincse, a nemrég négymillióért vásárolt CNC számítógép- vezérlésű eszterga már nem is fért volna be a többi meilé, annak a házban lévő garázsban alakították ki a helyét.- A pécsi Zipernövszkyban végeztem forgácsoló technikumként. A leszerelésemet követően a szigetvári Mezőgépnél dolgoztam, mintmeós. Úgy éreztem, hogy csak elvagyak, s egy év után azt mondtam: elég. Megelégeltem azt a munkát és azt a fizetést. Nyolc éve váltottam ki az ipart... Akik még mindig irigy lik Bocskor Tibort, mert épül az ötezer négyzetméteres télkén a saját, mintegy ötszáz négyzetméteres üzeme, és ennyi gépe van, melyeken tíz emberével dolgozik, az most figyeljen csak igazán. — Molványbgn laktunk és az istállóépületben egy kecske-, lábú, matuzsálemi kiseszterga- paddal kezdtem, bérmunkával. Azon, ha sebességet kellett váltanom, kézzel kellett átraknom az ékszíját. Volt, hét, hogy csak bóbiskolni volt időm, mert határidőre kellett szállítanom . . . , , Amikor öt éve ideköltözött, már volt egy alkalmazottja. S mivel se a minőséggel, se a Határidővel nem volt gondja, sorra jöttek hozzá a megrendelések. S ha már Így alakult, kénytelen volt örökösen fejleszteni. Már csak azért is, mert mint mondja, ez egy olyan szakma, hogy ha esztergál, iá, ha van marógépe is, de okkor már kell legyen köszörűgépe is, mert a megrendelő azt szereti, ha egy ember végzi el az összes műveletet és nem kell lótifutizni a következő iparosokhoz a soron lévő műveletek elvégzéséért.- Ezek szerint megtalálta a számítását, gondolok a gépparkjára, az épülő üzemére . . .- A vállalkozásfejlesztési pályázottal jutottam 9 millió forinthoz, eredetileg 16 százalékos kamattal, négy évre. De mivel ez a hitel mozgó kamatlábú, mire megkaptam, már 20 százalék lett a kamat. S ki tudja, mennyire ugrik -még -fel? Ebből épül az üzem, éhből vettem a GNC-t is, mert kifelé csakis a minőséggel maradhatok talpon.- Exportra fog dolgozni?- Szeretnék. Kell. Mert ugyan van elég belföldi megrendelésem, de ezekből képtelen lennék törleszteni, fejleszteni, létszámot bővíteni. Vannak ígéreteim, árajánlati szinten kint van mór mintadarabom Németországban és Ausztriában . .. — És, ha egyik sem jön be? — Akkor be kell jönnie-másnak. Olyasmire már nem is gondolhatok, hogy ne legyen exportmunkám. Nem vagyok, nem is lehetek félős típus, mert ha az lennék, vagy bele se vágok, vagy már százszor abbahagytam volna az egészet. Az ő bátorságához hideg fej szükségeltetik. Hogy higgadtan végiggondolva a lehetőségeit, a lehetséges kockázatot is beszámolva, olyan kalkulációt tudjon magának készíteni, mellyel nem bukhat. Mert a „közgazdasági környezet" ma még teljesen kiszámíthatatlan. Ha szerény módon is, de igyekszik más oldalról is bebiztosítani magát. Konkrét megrendelésre faipari gépeket is gyárt. A szerszó,mbo'ltjukban - ahol a felesége a boltos »- is van forgalom. (Igaz, hogy oda fél éven belül már harmadszor törtek be, de ez se szegheti a kedvét.) Tervezi, hogy az új üzeme telkén vaslerekatot nyit — ha lesz rá energiája. Elvégre neki és másoknak se mindegy, 'hogy az ország távoli részében tudja-e beszerezni o szükséges alapanyagot vagy helyben.- Bármennyire is reálisan tervez, gondolom, vonnák álmai? — De még mennyi! Nyugati munkák, nyugodt törlesztés, kevesebb ■ adó és tb-járulék, újra cserélni a gépparkomat, megszabadulni a napi lőtifútitól, hogy csakis az üzememet vezethessem. Ez a szakmám, éhhez értek a legjobban. Azt mór csak álmodozva mondja: meg kéne tanulnia 'németül, hogy közvetítők nélkül is tárgyalhasson leendő partnereivel. Elvégre az a biztos. Murányi László Az épülő műhelycsarnok Szigetvár határában a 6-os út mellett Péntek déli forgalom az Otthon étkezdében Otthon étkezde Ki fog főzni a szegényeknek? Még csak tizenegy óra van, de alig akad üres asztal. A többség előtt még gőzölög a csirkeragu leves, mások már a káposztás tésztát villázzák. A bejárattól balra és szemben a sarokban: sorbanállók. Péntek az ebédjegyosztás napja a pécsi Otthon étkezdében, a Baranya Megyei Vendéglátóipari Vállalat egységében. A Doktor Sándor utcai vendéglátóhelyen nem lehet csak úgy, az utcáról betérve, étlap szerint ebédelni. Mint a bejárat fölötti kiírás - kifőzde — is mutatja, itt csak előrendelésre, s nagyrészt elvitelre főznek. Zömmel az Ágoston téri és a Tüzér utcai Gondozási Központhoz tartozó, szociálisan rászoruló idős embereknek. Csaknem 200-an kapják innét ingyen, illetve méltányos áron — 4,60 Ft-tól 23 Ft-ig terjedő összegért — a napi ebédet. Csak vasárnap nem.- Mi 108 idős embernek rendeljük innét az ebédet — mondja Nagyné Kövecs Éva, az Ágoston téri központ szociális gondozója. - Közülük 30-an elviszik, a többiek itt fogyasztják el. Úgy tudjuk, hogy a többség elégedett az ízekkel, a mennyiséggel, viszont a térítési díjemelést mindig fájlalják. Az ebédet valóban dicsérték, de azért mást is elmondtak azok, akikkel beszéltünk. A tizenöt éve egyedül élő T. End- réné például azt, hogy kezdetben — hét évvel ezelőtt — imég ingyen kapta’, most 4,60 Ft-ot fizet érte. Ez ugyan szinte semmi, de 5192 Ft nyugdíjból nem -is tudna máshogy mindennap meleg ételhez jutni. Sokba kerül a lakás fenntartása, télen 2500—3000 forint a rezsi. A 74 éves B. V. is évek óta litt ebédel. Kezdetben ő is ingyen kapta, most 13,80 Ft-ot fizet naponta. Huszonkét évi munka után 5500 forint a nyugdíja. A háborús időszakra, a kukoricakenyérre, melaszra utalva érvel a türelem mellett. Mint mondja, ő még aktív dolgozó korában felruház- kodott, azóta szinte semmit nem vett magának, de nem kesereg. A harmadik beszélgető társunk — aki a nevének kezdőbetűit sem szívesen mondta volna meg — tisztviselőként dolgozott. Még a nyugdíjazása után is, 12 éven keresztül. Most 6330 forintból él. Minden költségét pontosan kiszámol, így osztja be a pénzét. Másfél szobás, gázfűtéses lakásában csak a kisebb szobát fűti. Azt is úgy, hogy reggel és este kinyitja a fürdőszoba felé nyíló ajtót. Van ideje kivárni, amíg a fürdőszoba bemelegszik . . . Egy óra körül már kevesen ülnek a piros-fehér kockás terítővei takart asztaloknál. Lassíthat a felszolgáló, aki szinte mindenkit keresztnevén szólítva viszi-hordja a tálakat, tányérokat és kevesebben várnak Heirich Frigyesnére, az étkezde vezetőjére is. — Előfizetéses étkezőink vannak a környékről, nekik is péntek a befizetés napja - magyarázza -, miközben az „irodájából”, a két kovácsoltvas előszobafallal lekerített étteremrészből átül hozzánk. Csak néhány percre, mert folyamatosan keresik. Ha másért nem, a jövő heti étlapért. — Korábban mindenkinek tudtam adni, a központban lefénymásolták, most már csak ötven-hatvan darab jut. Főként az idősek- ragaszkodnak hozzá, szinte készülnek egy-egy napi ebédre. Sajnos, nem csak az étlapmennyiségben, hanem az ebédben is vissza kellett lépnünk. Ma már ritkán telik harmadik fogásra, süteményre, gyümölcsre. Alacsony, 31,34 Ft a norma, ennyiből kell kihoznunk. Két év óta nincs nyereségünk. Épp a napokban volt gazdasági ellenőrzésünk, ami ezt újfent megerősítette. Ezt tudva az idősek tartanak attól, hogy megszűnik vagy számukra elérhetetlenül magas összegűre emelkedik az ebéd. Megkérdezem Heirich Frigyes- nét, hogy mi lesz, ha a privatizáció során ezt az étkezdét is eladják. — Mivel veszteséges, nagy a valószínűsége, hogy az elsők között — válaszolja. - Az biztos, hogy akárkié lesz, ilyen étkeztetésből nem tudja úgy fenntartani, hogy ő is megtalálja a számítását. Nyilván hasonló végkövetkeztetésre juthat több, ma még szociális étkeztetést is vállaló étterem. A kérdés az, hogy ha igen, akkor hol és ki főz majd a szegényeknek? T. É. A nyáron <nár megindult a személyforgalom a pogány! repülőtéren Pécs és a légi közlekedés Hosszú-hosszú idő után isimét utasszállító repülőgépek szálltak le és föl Pécs repülőterén. Sőt, a Danube Air Társaság arra is vállalkozott, hogy egy L-410-es típusú csehszlovák repülőgéppel rendszeres légi járatot indított Pécs^ és Budapest között. Alkalmanként az Avia Expressz gépei is landoltak a pogány! repülőtéren. — Egyelőre gazdaságtalannak bizonyult a vállalkozás - mondja Hayness lenöné. az IBUSZ Dél-dunántúli Területi Igazgatóságának helyettes vezetőije —, de az igazsághoz tartozik, hogy az első évben a Danube Air nem is remélt hasznot. Augusztus elsején indítottuk az első járatot, ezt nagyobb reklámhadjárat sem előzte meg, s tény, hogy az utazás 2500 forintos összege sem volt túlságosan csábító. lövőre is indít re p ü lőgép- járatokat a Danube Air. A forgalom május elsejétől kezdődik, s a szezon szeptember 30-ig tart. Tehát nem szegte kedvüket, hogy a kezdés évében egy-egy út alkalmával alig néhányon utaztak. Abban bíznak, hogy a piac- gazdaság kialakulásával létrejön egy olyan réteg, amely meg tudja fizetni az átlag- jövedelmekhez képest valóban borsos jegyárat, azaz a gyorsaságért áldozni tud. Balogh Árpád, a pogányi repülőtér vezetője mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy a repülőtér egyelőre nem közforgalmú. Hogy azzá váljon, elkerülhetetlen a fejlesztése. — Ehhez az kellene, hogy egyebek mellett megoldódjon a ki- és beléptetés, a vám- vizsgálat. A korszerűsítés elkezdődött, de csak reménykedünk abban, hogy folytatódik is, hiszen ez nem kevés pénzbe kerül. Biztosat senki nem tud mondani, mert ahhoz, hogy közforgalmú legyen a ipécsi repülőtér, az akarat sajnos kevés. Ami érdekessége volt az évnek, vagy húsz magán- repülőgép landolt a füves pályán. R. N. Finn hét diákoknak A Magyar-Finn Társaság 1991 februárjának utolsó hetében finn hetet szervez az alsó- és középfokú oktatási intézményekben, hogy a diákok megismerkedhessenek a finn kultúrával. Az esemény- sorozat befejezésére a Kalevala, a finn kultúra napján, február 28-án kerül sor. A Magyar-Finn Társaság kéri az iskolákat, hogy részvételi szándékukat 1991. január 5-ig jelezzék. Címe: 1133 Budapest, Kárpát u. 62-64. (Hotel Helia).
