Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)

1990-11-14 / 222. szám

1990. november 14., szerda aj Dunántúli napló 3 Áll az építkezés Hi lesz a szigetvári Vigadó jövője? A két nagyméretű kupola rézboritása ezekben a napokban ké­szül el A válasz későbbre várható Egyetlen városban sem örül a polgármester, hogy még az önkormányzat megalakulása előtti terheiket kell vállalnia, olykor hibáikat helyrehoznia. Még jó ideig mégis ez lesz a feladata többek között a szi­getvári helyhatóságnak is. Bár vannak sokkal fonto­sabb problémák - például a lakástámogatás, vagya szenny­víztelep rekonstrukciójának kérdése -, továbbra is téma a városban a Vigadó körüli bonyodalom. A polgárok egy részét már nem érdekli a do­log, beleuntak, mivel közel egy éve nem látnak semmi változást a Vigadó állapotán. Más részük viszont informá­ciók híján pletyka terjesztésbe kezdett. Nekik köszönhetően hallható a városban például, hogy a tervező hajlandó lett volna további pénzt áldozni „művére", de erre nem tartot­tak igényt. Pártvitákról, a szín­házterem átalakításáról, leen­dő megfizethetetlen rendezvé­nyekről, török beruházási elő­szerződésről szól a fáma. A bizonytalanságok tisztá­zása talán nem a szigetvári polgármester feladata, mégis, mint a város ügyeinek irányí­tóját, őt kérdeztük:- A tervezővel, Makovecz Imrével csak a jövő héten ta- lá kozom először személyesen, akikor tudok meg konkrétumo­kat az ügyről - mondta Da­rázsi Mátyás. - Egyelőre nincs az önkormányzat napirendjén a Vigadó kérdése, mivel elő­ször az anyagi helyzettel kell részletesen megismerkednünk. Ennek függvénye, hogy las­san, vagy gyorsabban tudjuk folytatni a jelenleg stagnáló építkezést. Annyit tudok, hogy több évre ütemezve központi keretekből támogatást kért a város, és pályázatok kiírása is folyamatban van. Most ala­kulnak különböző bizottságok, melyek egy részének az is feladata lesz, hogy a város sürgős teendőit felülvizsgál­ják. Csak ezután dönthet az önkormányzat. Annyi azonban bizonyos, hogy nem lehet egy­személyién hibáztatni senkit — a tervezőt sem, mint ezt olyan sokan teszik. Minél töb­bet támadják Makovecz Imrét, véleményem szerint annál töb­bet ártanak a Vigadó ügyé­Hat gyerekkel bujkál a vállalkozó Éheznek az állatok, tönkrement értékek, nincs segítség Nőtt a sertés- állomány A sertések száma több, a szarvasmarha-, juh- és szár­nyasállomány kisebb, mint egy évvel ezelőtt - állapítja meg a KSH legutóbbi, szeptember végi -felmérése. Szeptember végén a sertés- állomány meghaladta a 9,5 milliót, ami 488 ezerrel, 5,4 százalékkal több az egy évvel korábbinál. A sertések 53 szá­zalékát a kistermelők tartják, s állományuk 10 százalékkal gyarapodott egy esztendő alatt. A szarvasmarha-állomány 1,6 millió, 49 ezerrel kevesebb, mint tavaly, s 10 év óta a legkisebb. Bár a kistermelők 18 ezerrel - 6,3 százalékkal - növelték állataik számát, a nagyüzemi állattartásban olyan mértékű volt a csökke­nés, hogy összességében 2,9 százalékkal apadt a szarvas­marha-állomány. A nyugdíj­kiegészítések kifizetése A Magyar Posta Vállalat - a Nyugdíjfolyósító Igazgató­ság egyetértésével - tájékoz­tatja az érdekelt nyugdíjaso­kat, hogy az év végi, egyszeri nyugdíj-kiegészítések kifizeté­sét a postahivatalok novem­ber 22-én kezdik meg. Uhl Géza egy hónapja el­hagyta a mohácsi göröghegyi birtokát. Magával vitte fele­ségét, hat gyermekét. Még ■februárban kijelentkezett a helyi népességnyilvántartónál, és egy bajai címet jelölt meg. Am onnan a levelek sorra az­zal jönnek vissza, hogy tar­tózkodási helye ismeretlen . . . Az U-alakú porta sok gon­dot okoz azóta a mezőőrök­nek, ugyanis az állatokat Uhl Géza „ittfelejtette". Hét ser­tés körbefalazva éhezik a nagytermetű fehér kuvasszal együtt. A látvány nehezen ír­ható le: a téglaketrecben ha­sig járnak az állatok a mo­csokban, trágyában, tető nincs fölöttük. A kismalacok bele- döglöttek az esőiével kevert ürülékbe. A kutyát a jó erős lánc tartja. Őrzi rendületlenül a düledező házat — amely va­laha szép présház lehetett. A Volga Combi a bejárat mel­lett áll, úgy mondják a szom­szédok, három éve el sem mozdították. Az utastérben az elszáradt kórók is ezt igazol­ják. A gyümölcsfák között 13 méhkaptár, benne egerek. A disznószállás fölött komoly be­tonalappal fémketrecek egész sora: nutriáknak készültek, később rókák lakták. A ház mellett nyúl ketrecek százai, a legtöbb rozsdamentes acélból. A kút közelében két boroshor­dó, 300-350 literesek lehet­nek, dongáik már alig tartják a formát. — A magángazdálkodás be­ruházási folyamata remekül követhető itt - mondja Kari Ödön mezőőr. — Kölcsönt ka­pott a méhészkedésre, egy évig dolgoztak is a szorgos rovarok, a gazdájuk kirabolta őket, és elpusztultak. Aztán a nutria tenyészet, kölcsönvett persze, mígnem az állatok egymást falták föl. Jöttek a rókák az átalakított ketre­cekbe. Nem tudni, hova let­tek. Körben nyulakot tenyész­tett a pincében. Százezrekbe kerülhettek a ketrecek, tessék, itt vannak . .. Emlékszem, mi­kor vette fel a kölcsönt a hordóvásárlásra. Még a pin­cébe se jutottak le a drága tárolóedények! — Ennek az embernek mil­liós tartozásai vannak. Bujkál a behajtók elől. Megtette, hogy a ház ajtónyitását befa­lazta, és az emeleti lakrész ablakán ót közlekedtek, A lét­rát a felesége engedte min­dig le, kötélen. így senki sem juthatott be hozzájuk. Ha­sonlóképpen járt el a disznó­ólaknál is. Mi meg itt állunk, tehetetlenül — méltatlankodik Idei lózsel, az önkormányzat mezőgazdasági osztályának ve­zetője. — Tudom, hogy 1984- től jelentős összeggel tartozik óz Új Barázda Tsz-nek, szól­tam nekik, vigyék el a serté­seket. Vinnék is, ha én alá­írnám a szállítólevelet, de mire föl vállaljam magamra ezt az ügyet. Próbálkoztam más ' módon segíteni az álla­tokon, eredménytelenül. Nincs állatvédő egyesület, és a vá­rosi főorvos szerint sem lehet megszabadítani őket a be­zártságból, mert nincs járvány- veszély .. . Még nincs! Néha a közelben lakók dob­nak pár falatot a disznóknak, és adnak enni a kutyának is. A nyúlketreceket elkezdték széthordani, egy-egy darabot látni az úton. Hétfőn mi is magánlaksértést követtünk el, mert fél zsáknyi ocsút beön­töttünk az ólba, a kutyának a présházban talált szalómier- dőből kettőt odaadtunk. Szétnéztünk a „lakásban" is. A hűtőszekrényben szákkal együtt befagyott halat talál­tunk és minden felé iszonya­tos koszt, rendetlenséget. El­gondolni is szörnyű, a hat gyerek milyen körülmények kö­zött élhetett ebben a lakás­ban! A holmik nagyobb ré­szét ugyancsak hátrahagyták. Maradt az emeletes gyerek­ágy, a kiságy — benne ágy­nemű, egy piszkos maci — gyerekheverő, és még egy nagy „ágy”: téglából néhány sor fölfalazva, rajta szivacs­matracok, ágybetétek. És ru­hák, mindenfelé szétdobálva, meg zsákokban. Hol lehetnek, hogyan élhet­nek a gyerekek? Szépek és okosak - ahogy tanáraik el­mondták. Azt nem tudni, az édesanyjuk dolgozott-s vala­hol, de az apuka végzettsége pedagógus. . . Több, mint 10 éve nincs bejelentett munka- viszonya. És most eltűnt! Berta Mária Fotó: Schindl József Mányáná Képernyő előtt- Küldje el a kutyát hoz­zám! Ha érti, mondja azt, hogy mányáná! — Mányáná! - sóhajtott be le a telefonba rémülten Te­rese, a derék katalán házve­zetőnő. — Kivel beszélt!? - üvöl­tött rá kíméletlenül Cuki pofa és megszorongatta a torkát.- ... a csőszerelővel. Rozs­dás a víz - hörgött a derék asszony végelgyengülve. Még o kád fölötti csapot is meg­eresztették, de abból olyan tiszta, víz csörgedezett, mint a sárvári termálkristály. Óráknak tűntek a végzettel fenyegető másodpercek. Cuki pofa szorítása csak erősödött. S miközben mór elkönyveltük magunkban Terese, s vele az ártatlanok hősi mártíriumá'nak szükségszerűségét, színeződ- ni kezdett a csorgalék, Te­resével együtt hörögni kez­dett a csap is, hogy rövide­sen megjelenjen és határo­zottá váljon a lé rozsdabarna sűrűsége! Olyanná, akár a Bérkocsis, a Népszínház, vagy Dohány utcában néhanap. Cuki pofa egy pillanatra el­engedte Terese asszony nya­kát, s habozni látszott. Futó­lag arra gondolt, mégiscsak megválik a maffiózó Vanen- bergtől, s a számítógépes ak­namunkával nem a mackóso­kat, a szuperképzett nehéz­fiúkat kutatja fel, hanem a leggyorsabban a helyszínen termő és legjobb munkát vég­ző csőszerelőket.- Micsoda üzlet lenne ez Magyarországon! - olvastam Cuki pofa gondolataiban ök­lömet harapdálva, s drukkol­tam is neki, hogy a helyükre kerüljenek a dolgok. A rend­őrfőnök, tisztének megfelelően meghiúsította azonban, hogy a normális kerékvágásukba zökkenjenek vissza az esemé­nyek, az író és a rendező sem kalkulált azzal, hogy o filmet a Magyar Televízió is bemutatja. A rendőrfőnök az idegeire hivatkozott, amelyek kenderből sodrott kötelekből voltak, mutatóba egy méter­nyi darabkát elő is vett író­asztalának fiókjából, hogy Paulnak megmutassa. Igaz, hogy kicsit rojtos volt már az egyik vége, de amikor meg- lóbálta és azt kiáltotta, hogy „az én idegeim is ilyen kö­télből vannak" - valamint egészen elöntötte az agyát a vér, úgyhogy fuldokolni és köhögni kezdett kishíjón —, ez egészen meggyőző volt. Az idézet lehet, hogy nem egészen fontos, de figyelni kellett Lizára is, aki az utol­só részben már ott botorkált, lábadozott Vanenbergék csá­bosán kék vizű úszómedencé­je mellett, kockáztatva, hogy ruhástul-mankóstul beleesik. Egészen más fordulatot adott volna az eseményeknek, ha Liza hozzámegy a szegény, szívéből már kifordulni látszó maffiózóhoz, Vanenberghez, s eléri nála azt, amit egy fér­finél csak nő érhet el, és ha Mushaa'ke nyomozó nem vál­togatja álarcait, hanem meg­marad pincérnek Vanenberg panziójában, vagy méginkáöb a munkaerőgondokkal küszkö­dő postánál. De nem és nem. A derék testőr pedig, ‘ akinek egészen lebiggyedt az, ajka, amikor a. pisztolyát Paulra kel­lett volna szegeznie - pél­dául egészen biztosan meg­javult volna. A történet azonban váratlan fordulatot vett, hiszen Liza Paul karjaiban pihente ki kémnői fáradalmait, nyugod­tan hajthattuk hát álomra fe­jünket, álmunkra Csibész vi­gyázott, nyakörvében egy kis méreggolyóval. Az ébredésig persze még hosszú az idő. Addig is mányáná! Bóka Róbert Hogy kell eladni? Az ABC pénztárosnője megdrágítja a paprikát, s midőn figyelmeztetem té­vedésére, igencsak dühös lesz - rám, a vevőre. Az­tán megjegyzem, hogy legalább elnézést illene kérnie, hiszen majdnem megkárosított! . Ekkor el­szabadul a pokol, már- már a becsületsértés ha­tárához érnek a pénztáros által használt kifejezések. De tényleg: mit' is képze­lek én? Az autósbolt délután négykor zár. Természete­sen éppen ekkor érek a bejárathoz. Az ajtóüveg­nél majmozok: szemben velem a túloldalon az el­adók - valószínűleq kirö­högnének, ha jutna rám ideiük, de pillantásra sem méltatnak, sietős a dol­guk, Olyannyira, hogy egy kérdésre sem futia: „Mi­lyen autóalkatrészre lenne szüksége?" -, egy más­napi esetleges potyaúttól ezzel megkímélnének, il­letve pozitív válasz esetén a következő napon vissza­térnék. Azonban mielőtt a ke­reskedőellenesség csúcs­pontjára érnék gondolat­ban, eszembe jut a pécsi Hal téri volt textilbolt meg az újmecsekaljai Delica- tes, ahová beszélgetni tért be az ember, mégis elne­hezült szatyrokkal távozott —, s mélységesen sajná­lom magam, hogy e pul­tok mögött már csak em­lékek azok a mindig mo­solygó arcok, az utcára is kiintegető kezek. Hazatérve leemelek a polcról egy könyvet, amit mostanában vettem, s bár már olvastam, ismét bele­lapozok: ,,Az agyvelő és szív csudálatos keveréke: ez a kereskedő. A keres­kedő a vevők alkalmazott­ja, és minden kereskedő­nek meg kell ezt tanulnia saját tapasztalatából, mi­előtt betölti negyvenedik életévét, különben sosem viszi semmire. Az üzlet akkor egészséges és akkor növekszik, ha állandó ve­vőköre van, amely meg­marad és új vevőket sze­rez hozzá. Ne lelejtsük el: a legrosszabb személyzet a legdrágább. Egy nagy­kereskedő a kartotékból 2000 elvesztett vevő nevét kereste elő, és megkérdez­te tőlük, hogy miért ma­radtak el. 1010 választ ka­pott, ezek közül 470 Így szólt: mert a személyzet közönyös volt, és nem tö­rődött velem." E mondatokat Herbert N. Casson magyarul elő­ször 1926-ban megjelent könyvéből idéztem. A nem­régiben - a Kossuth Könyvkiadó által - ismét kiadott Hogy keik eladni? cimű művet ajánlom mind­azok figyelmébe, akik szeretnének valódi keres­kedővé válni. S ha netán olyanok is elolvassák, akik már azok — ők az „Is­merd az árut és szeresd a vevőt!" alapelvben fog­nak erősbödni, ráadásul ötlethez jutnak, mert a szerző példákat ír arra, milyen trükkökkel csábítot­tak jó két emberöltővel ezelőtt vásárlásra angol és amerikai kereskedők. Casson úr kék szalagos könyve a XX. század vé­gén is aktuális. L. Cs. K.

Next

/
Thumbnails
Contents