Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)
1990-11-14 / 222. szám
1990. november 14., szerda aj Dunántúli napló 3 Áll az építkezés Hi lesz a szigetvári Vigadó jövője? A két nagyméretű kupola rézboritása ezekben a napokban készül el A válasz későbbre várható Egyetlen városban sem örül a polgármester, hogy még az önkormányzat megalakulása előtti terheiket kell vállalnia, olykor hibáikat helyrehoznia. Még jó ideig mégis ez lesz a feladata többek között a szigetvári helyhatóságnak is. Bár vannak sokkal fontosabb problémák - például a lakástámogatás, vagya szennyvíztelep rekonstrukciójának kérdése -, továbbra is téma a városban a Vigadó körüli bonyodalom. A polgárok egy részét már nem érdekli a dolog, beleuntak, mivel közel egy éve nem látnak semmi változást a Vigadó állapotán. Más részük viszont információk híján pletyka terjesztésbe kezdett. Nekik köszönhetően hallható a városban például, hogy a tervező hajlandó lett volna további pénzt áldozni „művére", de erre nem tartottak igényt. Pártvitákról, a színházterem átalakításáról, leendő megfizethetetlen rendezvényekről, török beruházási előszerződésről szól a fáma. A bizonytalanságok tisztázása talán nem a szigetvári polgármester feladata, mégis, mint a város ügyeinek irányítóját, őt kérdeztük:- A tervezővel, Makovecz Imrével csak a jövő héten ta- lá kozom először személyesen, akikor tudok meg konkrétumokat az ügyről - mondta Darázsi Mátyás. - Egyelőre nincs az önkormányzat napirendjén a Vigadó kérdése, mivel először az anyagi helyzettel kell részletesen megismerkednünk. Ennek függvénye, hogy lassan, vagy gyorsabban tudjuk folytatni a jelenleg stagnáló építkezést. Annyit tudok, hogy több évre ütemezve központi keretekből támogatást kért a város, és pályázatok kiírása is folyamatban van. Most alakulnak különböző bizottságok, melyek egy részének az is feladata lesz, hogy a város sürgős teendőit felülvizsgálják. Csak ezután dönthet az önkormányzat. Annyi azonban bizonyos, hogy nem lehet egyszemélyién hibáztatni senkit — a tervezőt sem, mint ezt olyan sokan teszik. Minél többet támadják Makovecz Imrét, véleményem szerint annál többet ártanak a Vigadó ügyéHat gyerekkel bujkál a vállalkozó Éheznek az állatok, tönkrement értékek, nincs segítség Nőtt a sertés- állomány A sertések száma több, a szarvasmarha-, juh- és szárnyasállomány kisebb, mint egy évvel ezelőtt - állapítja meg a KSH legutóbbi, szeptember végi -felmérése. Szeptember végén a sertés- állomány meghaladta a 9,5 milliót, ami 488 ezerrel, 5,4 százalékkal több az egy évvel korábbinál. A sertések 53 százalékát a kistermelők tartják, s állományuk 10 százalékkal gyarapodott egy esztendő alatt. A szarvasmarha-állomány 1,6 millió, 49 ezerrel kevesebb, mint tavaly, s 10 év óta a legkisebb. Bár a kistermelők 18 ezerrel - 6,3 százalékkal - növelték állataik számát, a nagyüzemi állattartásban olyan mértékű volt a csökkenés, hogy összességében 2,9 százalékkal apadt a szarvasmarha-állomány. A nyugdíjkiegészítések kifizetése A Magyar Posta Vállalat - a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság egyetértésével - tájékoztatja az érdekelt nyugdíjasokat, hogy az év végi, egyszeri nyugdíj-kiegészítések kifizetését a postahivatalok november 22-én kezdik meg. Uhl Géza egy hónapja elhagyta a mohácsi göröghegyi birtokát. Magával vitte feleségét, hat gyermekét. Még ■februárban kijelentkezett a helyi népességnyilvántartónál, és egy bajai címet jelölt meg. Am onnan a levelek sorra azzal jönnek vissza, hogy tartózkodási helye ismeretlen . . . Az U-alakú porta sok gondot okoz azóta a mezőőröknek, ugyanis az állatokat Uhl Géza „ittfelejtette". Hét sertés körbefalazva éhezik a nagytermetű fehér kuvasszal együtt. A látvány nehezen írható le: a téglaketrecben hasig járnak az állatok a mocsokban, trágyában, tető nincs fölöttük. A kismalacok bele- döglöttek az esőiével kevert ürülékbe. A kutyát a jó erős lánc tartja. Őrzi rendületlenül a düledező házat — amely valaha szép présház lehetett. A Volga Combi a bejárat mellett áll, úgy mondják a szomszédok, három éve el sem mozdították. Az utastérben az elszáradt kórók is ezt igazolják. A gyümölcsfák között 13 méhkaptár, benne egerek. A disznószállás fölött komoly betonalappal fémketrecek egész sora: nutriáknak készültek, később rókák lakták. A ház mellett nyúl ketrecek százai, a legtöbb rozsdamentes acélból. A kút közelében két boroshordó, 300-350 literesek lehetnek, dongáik már alig tartják a formát. — A magángazdálkodás beruházási folyamata remekül követhető itt - mondja Kari Ödön mezőőr. — Kölcsönt kapott a méhészkedésre, egy évig dolgoztak is a szorgos rovarok, a gazdájuk kirabolta őket, és elpusztultak. Aztán a nutria tenyészet, kölcsönvett persze, mígnem az állatok egymást falták föl. Jöttek a rókák az átalakított ketrecekbe. Nem tudni, hova lettek. Körben nyulakot tenyésztett a pincében. Százezrekbe kerülhettek a ketrecek, tessék, itt vannak . .. Emlékszem, mikor vette fel a kölcsönt a hordóvásárlásra. Még a pincébe se jutottak le a drága tárolóedények! — Ennek az embernek milliós tartozásai vannak. Bujkál a behajtók elől. Megtette, hogy a ház ajtónyitását befalazta, és az emeleti lakrész ablakán ót közlekedtek, A létrát a felesége engedte mindig le, kötélen. így senki sem juthatott be hozzájuk. Hasonlóképpen járt el a disznóólaknál is. Mi meg itt állunk, tehetetlenül — méltatlankodik Idei lózsel, az önkormányzat mezőgazdasági osztályának vezetője. — Tudom, hogy 1984- től jelentős összeggel tartozik óz Új Barázda Tsz-nek, szóltam nekik, vigyék el a sertéseket. Vinnék is, ha én aláírnám a szállítólevelet, de mire föl vállaljam magamra ezt az ügyet. Próbálkoztam más ' módon segíteni az állatokon, eredménytelenül. Nincs állatvédő egyesület, és a városi főorvos szerint sem lehet megszabadítani őket a bezártságból, mert nincs járvány- veszély .. . Még nincs! Néha a közelben lakók dobnak pár falatot a disznóknak, és adnak enni a kutyának is. A nyúlketreceket elkezdték széthordani, egy-egy darabot látni az úton. Hétfőn mi is magánlaksértést követtünk el, mert fél zsáknyi ocsút beöntöttünk az ólba, a kutyának a présházban talált szalómier- dőből kettőt odaadtunk. Szétnéztünk a „lakásban" is. A hűtőszekrényben szákkal együtt befagyott halat találtunk és minden felé iszonyatos koszt, rendetlenséget. Elgondolni is szörnyű, a hat gyerek milyen körülmények között élhetett ebben a lakásban! A holmik nagyobb részét ugyancsak hátrahagyták. Maradt az emeletes gyerekágy, a kiságy — benne ágynemű, egy piszkos maci — gyerekheverő, és még egy nagy „ágy”: téglából néhány sor fölfalazva, rajta szivacsmatracok, ágybetétek. És ruhák, mindenfelé szétdobálva, meg zsákokban. Hol lehetnek, hogyan élhetnek a gyerekek? Szépek és okosak - ahogy tanáraik elmondták. Azt nem tudni, az édesanyjuk dolgozott-s valahol, de az apuka végzettsége pedagógus. . . Több, mint 10 éve nincs bejelentett munka- viszonya. És most eltűnt! Berta Mária Fotó: Schindl József Mányáná Képernyő előtt- Küldje el a kutyát hozzám! Ha érti, mondja azt, hogy mányáná! — Mányáná! - sóhajtott be le a telefonba rémülten Terese, a derék katalán házvezetőnő. — Kivel beszélt!? - üvöltött rá kíméletlenül Cuki pofa és megszorongatta a torkát.- ... a csőszerelővel. Rozsdás a víz - hörgött a derék asszony végelgyengülve. Még o kád fölötti csapot is megeresztették, de abból olyan tiszta, víz csörgedezett, mint a sárvári termálkristály. Óráknak tűntek a végzettel fenyegető másodpercek. Cuki pofa szorítása csak erősödött. S miközben mór elkönyveltük magunkban Terese, s vele az ártatlanok hősi mártíriumá'nak szükségszerűségét, színeződ- ni kezdett a csorgalék, Teresével együtt hörögni kezdett a csap is, hogy rövidesen megjelenjen és határozottá váljon a lé rozsdabarna sűrűsége! Olyanná, akár a Bérkocsis, a Népszínház, vagy Dohány utcában néhanap. Cuki pofa egy pillanatra elengedte Terese asszony nyakát, s habozni látszott. Futólag arra gondolt, mégiscsak megválik a maffiózó Vanen- bergtől, s a számítógépes aknamunkával nem a mackósokat, a szuperképzett nehézfiúkat kutatja fel, hanem a leggyorsabban a helyszínen termő és legjobb munkát végző csőszerelőket.- Micsoda üzlet lenne ez Magyarországon! - olvastam Cuki pofa gondolataiban öklömet harapdálva, s drukkoltam is neki, hogy a helyükre kerüljenek a dolgok. A rendőrfőnök, tisztének megfelelően meghiúsította azonban, hogy a normális kerékvágásukba zökkenjenek vissza az események, az író és a rendező sem kalkulált azzal, hogy o filmet a Magyar Televízió is bemutatja. A rendőrfőnök az idegeire hivatkozott, amelyek kenderből sodrott kötelekből voltak, mutatóba egy méternyi darabkát elő is vett íróasztalának fiókjából, hogy Paulnak megmutassa. Igaz, hogy kicsit rojtos volt már az egyik vége, de amikor meg- lóbálta és azt kiáltotta, hogy „az én idegeim is ilyen kötélből vannak" - valamint egészen elöntötte az agyát a vér, úgyhogy fuldokolni és köhögni kezdett kishíjón —, ez egészen meggyőző volt. Az idézet lehet, hogy nem egészen fontos, de figyelni kellett Lizára is, aki az utolsó részben már ott botorkált, lábadozott Vanenbergék csábosán kék vizű úszómedencéje mellett, kockáztatva, hogy ruhástul-mankóstul beleesik. Egészen más fordulatot adott volna az eseményeknek, ha Liza hozzámegy a szegény, szívéből már kifordulni látszó maffiózóhoz, Vanenberghez, s eléri nála azt, amit egy férfinél csak nő érhet el, és ha Mushaa'ke nyomozó nem váltogatja álarcait, hanem megmarad pincérnek Vanenberg panziójában, vagy méginkáöb a munkaerőgondokkal küszködő postánál. De nem és nem. A derék testőr pedig, ‘ akinek egészen lebiggyedt az, ajka, amikor a. pisztolyát Paulra kellett volna szegeznie - például egészen biztosan megjavult volna. A történet azonban váratlan fordulatot vett, hiszen Liza Paul karjaiban pihente ki kémnői fáradalmait, nyugodtan hajthattuk hát álomra fejünket, álmunkra Csibész vigyázott, nyakörvében egy kis méreggolyóval. Az ébredésig persze még hosszú az idő. Addig is mányáná! Bóka Róbert Hogy kell eladni? Az ABC pénztárosnője megdrágítja a paprikát, s midőn figyelmeztetem tévedésére, igencsak dühös lesz - rám, a vevőre. Aztán megjegyzem, hogy legalább elnézést illene kérnie, hiszen majdnem megkárosított! . Ekkor elszabadul a pokol, már- már a becsületsértés határához érnek a pénztáros által használt kifejezések. De tényleg: mit' is képzelek én? Az autósbolt délután négykor zár. Természetesen éppen ekkor érek a bejárathoz. Az ajtóüvegnél majmozok: szemben velem a túloldalon az eladók - valószínűleq kiröhögnének, ha jutna rám ideiük, de pillantásra sem méltatnak, sietős a dolguk, Olyannyira, hogy egy kérdésre sem futia: „Milyen autóalkatrészre lenne szüksége?" -, egy másnapi esetleges potyaúttól ezzel megkímélnének, illetve pozitív válasz esetén a következő napon visszatérnék. Azonban mielőtt a kereskedőellenesség csúcspontjára érnék gondolatban, eszembe jut a pécsi Hal téri volt textilbolt meg az újmecsekaljai Delica- tes, ahová beszélgetni tért be az ember, mégis elnehezült szatyrokkal távozott —, s mélységesen sajnálom magam, hogy e pultok mögött már csak emlékek azok a mindig mosolygó arcok, az utcára is kiintegető kezek. Hazatérve leemelek a polcról egy könyvet, amit mostanában vettem, s bár már olvastam, ismét belelapozok: ,,Az agyvelő és szív csudálatos keveréke: ez a kereskedő. A kereskedő a vevők alkalmazottja, és minden kereskedőnek meg kell ezt tanulnia saját tapasztalatából, mielőtt betölti negyvenedik életévét, különben sosem viszi semmire. Az üzlet akkor egészséges és akkor növekszik, ha állandó vevőköre van, amely megmarad és új vevőket szerez hozzá. Ne lelejtsük el: a legrosszabb személyzet a legdrágább. Egy nagykereskedő a kartotékból 2000 elvesztett vevő nevét kereste elő, és megkérdezte tőlük, hogy miért maradtak el. 1010 választ kapott, ezek közül 470 Így szólt: mert a személyzet közönyös volt, és nem törődött velem." E mondatokat Herbert N. Casson magyarul először 1926-ban megjelent könyvéből idéztem. A nemrégiben - a Kossuth Könyvkiadó által - ismét kiadott Hogy keik eladni? cimű művet ajánlom mindazok figyelmébe, akik szeretnének valódi kereskedővé válni. S ha netán olyanok is elolvassák, akik már azok — ők az „Ismerd az árut és szeresd a vevőt!" alapelvben fognak erősbödni, ráadásul ötlethez jutnak, mert a szerző példákat ír arra, milyen trükkökkel csábítottak jó két emberöltővel ezelőtt vásárlásra angol és amerikai kereskedők. Casson úr kék szalagos könyve a XX. század végén is aktuális. L. Cs. K.
