Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)

1990-11-10 / 218. szám

IO üj Dunántúli napló 1990. november 10., szombat A tét: a szociáldemokrácia Az elnapolt kongresszus után Ha a búza fehérjetartalmát két százalékkal megemeljük... Félelmetes-e a biotechnológia? A Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont Gödöllőn A Magyarországi Szociálde­mokrata Párt múlt év novem­beri kongresszusa előtt solkan fogadták örömmel, ihogy ismét talpra áll a történelmi múltú szervezet. Az azóta eltelt egy év azonban nem igazolta, hogy a párt képes kilábalni belső harcainak szövevényé­ből, hogy programja elegen­dő lehet széles tömegbázis ki­alakulásához. E furcsa helyze­tet nem sikerült a napokban tartott újabb kongresszussal sem feloldani, s a közvéle­mény elé ezt követően is a megszokott arculatával tud csak az MSZDP kiállni. Leg­alábbis december 9-ig, amed­dig elnapolták a párt XXXVII. kongresszusát. Nyitray Béla most, novem­ber elején lett a párt egyik alelnöke. Eddig ő vezette a baranyai szervezetet. — Nyitray úr, a bét végén tartott MSZDP-kongresszus mi­lyen helyet loglal el a párt, illetve a magyarországi szo­ciáldemokrácia történetében? Megvonható-e már a tanács­kozás mérlege? — Még nem. Tény azonban, hogy pozitív irányú rádiikális elmozdulást nem lehetett ettől a kongresszustól várni, inem lett volna reális erre számí­tani. A kérdés az volt: szét­szakadunk-e, illetve hogy Pet­ra sovitsot újraválasztják-e vagy nem kap bizalmat az első helyen. Ez utóbbi nem lepett volna meg, felkészülteim rá. Annak azonban örülök, hogy őt erősítették meg: tudniillik, választ kaptunk arra a kér­désre, hogy nem a „holdud­vara” tartja a pórt élén az elnökasszonyt, hanem a több­ségi akarat. Ami pedig a kongresszust illeti, képtelen volt arra, hogy a feltűnően szaporodó ano­máliákat megszüntesse: :ha si­kerül is egy lépéssel előbbre jutni, újabb két nehézséggel ■kell szembenéznie a szociál­demokrata pártnak. Mégsem mondhatom, hogy eredmények nélkül álltunk fel. Bár teljes mértékben sem a szervezeti és működési szabályzatunkat, sem a programunkat megtárgyalni és a testülettel jóváhagyatni nem sikerült, megállapodhat­tunk viszont azokban az el­vekben, amelyekre figyelem­mel állítjuk fel a választmányt, az országos vezetőséget. A konkrét eredmény: megválasz­totta a kongresszus az elnöki testületet és az elnököt. — A párt elmúlt egy éve a sikertelenségek sorozata. Okol­ják ezért Petrasovits Anno el­nökasszonyt? — Kétségtelenül, egyik oka o kudarcainknak Petrasovits Anna. Neki ma Ibe kell bizo­nyítania — más választása nin­csen —, hogy a róla kialakult kép hamis. Borzasztóan ne­héz helyzetben van, ellenségei - akik nem szocdem-pórfban, hanem Petrasovits Annában gondolkodnak — arra fognak törekedni, hogy még torzabb legyen az elnökasszonyról a vélemény. Ugyanakkor az MSZDP-nek is meg kell találnia, hogy vé­gül is milyen párt? Munkás? Nép? Ezért fogalmazunk így: európai értelemben vett mun­káspárt vagyunk. Ez volt az egyik kampányjelszavunk is: legyen végre öntudatos pol­gár a dolgozó ember, akár munkás, akár paraszt, szellemi alkalmazott vagy kisvállalkozó. — Csak hát az ,,európai út­hoz" hiteles emberek kellenek, olyanok, akik személyükkel, működésükkel a pártot vonzó­vá teszik. Meglepődtem, ami­kor az országos alelnökök kö­zött ott olvastam Kitzinger Fe­renc nevét is. — Sőt a vidéki alelnökök közül most ő kapta a legtöbb szavazatot! Ennek egyik ma­gyarázata: már korábban is megkövette a pártot múlt évi viselkedése miatt, a jelenlegi kongresszuson pedig óriási bátorságra valló, önkritikus fel­szólalása volt. A másik: na­gyon régi szociáldemokrata, sokat próbál — külföldi Ikiap- csolatái révén is — tenni a pártért. — Nekem úgy tűnik, sokan forgolódnak a párt élvonalá­ban, durván: kotorásznak a zavarosban, a szociáldemokra­ta pártot használva lel elő­térbe kerülésük érdekében. — Pontosan így van. . A közszereplés utáni vágy. azon­ban sajnos, nem mindig jár együtt politikai elkötelezett­séggel, a párt iránti szolgá­lat készségével. — Csakhogy mindezeken ke­resztül nem egyszerűen a Ma­gyarországi Szociáldemokrata Párt sérül, gyengül, veszíti hi­telét, hanem maga a szociál­demokrácia. — Valóban sokan vannak közöttünk, akik a szociálde­mokrácia eszme- és eszköz­rendszerét járatják le. Ha ezt be is látják — bár fölöttébb ritkán tapasztalam —, nem tö­rődnek vele. Holott a veszély valóságos. S — Ön most lett oz elnökség tagja. Ha jól tudom, elnök­ként is felvetődött a ngve. — Az alelnökséget is nehe­zen vállaltam. Korábban már előfordult: jó előre kizártam — mert szóba került —, hogy a választmány elnökének ja­vasoljanak. Nem szerettem volna, ha a karrierizmus vád­ját fogják rám . . . Most azon­ban már cserbenhagyásnak tekinteném, ha az alelnöksé­get sem vállalom. Tudják ró­lam, sokat tudok dolgozni, nem riadok vissza a munkától, magam pedig úgy vélem, hogy a szociáldemokráciát minden­képpen az MSZDP-nek kell képviselnie. Ezért akarok dol­gozni, ez az elhatározásom döntött, amikor a funkciót el­vállaltam. Mészáros Attila Mezőgazdasági Biotechnoló­giai Kutatóközpont - egy pil­lanatra megállók o Gödöllői Agrártudományi Egyetem szom­szédságában lévő impozáns épület előtt, meditálok a fel­iraton, aztán belépek a jövő századba. A növény-b'iotech- nolágiai, állat-biotechnológiai, molekuláris genetikai, bioké­mia- és fehérjetechnológiai in­tézetek tényleges tevékenysé­ge egyelőre megfoghatatlan számomra. A rejtély akkor kezd oldód­ni, amikor Balázs Ervin fő­igazgató példákat mond arra, min is dolgoznak a kutatók: a ponty ne három, hanem másfél szezon alatt hízzon meg, a növény a légkörből közvetlenül kösse meg a nit­rogént, váljon fagytűrővé az olajrepce, ne pusztuljon ki a magyar szürkemarha . ,.- A kísérletekkel nem az a célunk, hogy jaj-de-funa .nö­vényt állítsunk elő, hanem hasznos növényt. Az állatvilág­ban sem szörnyeket hozunk létre, hanem például az érté­kes egyedek szaporítását fel­gyorsítjuk, vagy génsebészeti beavatkozással egyes tulajdon­ságaikat erősítjük. Erre példa a ponty esete — 'jelenti ki Balázs Ervin. — A valódi tevé­kenységünk nem kínálkozik címoldalra, pedig gazdasági­lag óriási jelentősége van an­nak, ha mondjuk, a búza fe­hérjetartalmát két százalékkal megemeljük. Az újságok vi­szont a sötétben világitó do­hányról fognak írni! A gén- regulációs vizsgálatoknál en­nek is óriási jelentősége van, de mi a génsebészetet és a biotechnológiát a mezőgazda­ság hasznot hozó részeként ke­zeljük. Ha egy idegen gént beültetünk egy növényibe, őzt is vizsgáljuk, hogyan viselke­dik a természetben, tehát ve­szélyt jelent-e vagy sem a kör­nyezetre.- A kutatóközpont épületét tavaly ilyenkor adták át, a felszerelés-berendezés ez év­ben zajlott. Mikor lógja érez­ni a magyar mezőgazdaság, hogy léteznek és működnek ezek a világszínvonalú intéze­tek?- Szakmailag öt—hat év egy- egy ilyen intézet beindulása. A tudományban ráadásul nem lehet megmondani, milyen eredményt érhetünk el, és mi­kor. A magyar mezőgazdaság fejlődése óriási, de nagyon sok hibával dolgozik. Nagyon jól tudjuk, hogy milyen jelen­tőse mennyiségű műtrágya ke­rül a talajba, milyen horribilis mértékű a .növényvédőszer-fel- halmozódás. Nekünk tehát olyan növényeket kell előálii- tanunk, amelyek termesztésé­hez vagy egyáltalán nem kell, vagy sokkal kevesebb .műtrá­gya és növényvédő szer szük­séges. Ezért lényeges a lég­köri nitrogént megkötni képes növény megvalósítása. A má­sik: a háziállatok és a ter­mesztett növények génállomá­nya roppant szűk, ami éppen az emberi szelekciós munka miatt alakult így. Ez a szűk genetikai 'bázis a biotechnoló­gia és a génsebészet által ki­szélesíthető, például egy vad­növényből, egy burgonyofélé- ből olyan tulajdonságot tu­dunk átvinni a haszonburgo­nyába, hogy az így szárazság- tű/ő vagy valamilyen beteg­ségnek ellenálló legyen. Ugyanígy óriási géntartalékkal rendelkezik a magyar szürke- marha. E fajtát génsebészeti úton, illetve „lombikállatok- kal" kívánjuk megmenteni. — A kutatóközpont másfél milliárd forintjába került a magyar államnak. Mi az- el­várás az intézetekkel szem­ben: eltartottak lesznek vagy bevételt hoznak? — Kifutási .időre szükség van, de természetesen kell maijd bevételt is produkálnunk. A kutatóközpont haszna egyéb­ként nehezen mérhető, mert a tudásanyag, a szemlélet hat az egész magyar mezőgazda­ságra. Az állam ebből nem léphet ki, mint ahogy az ok­tatásból sem. Németország és Ja.pán a második világháború után minden pénzét a kuta­tásba és az oktatásba ölté, .meg lehet nézni, hol tartanák. * A kutatóközpont intézeteinek igazgatói szaktekintélyek — az áílat-biotechnológiai intézetet Solti László, a .molekuláris ge­netikai intézetet Orosz László, a biokémia- és fehérjetechno- lógiait Pongor Sándor, a nö­vény-biotechnológiait Balázs Ervin vezeti. A négy intézet- igazgató közül háromévente mást bíznak meg a főigazga­tói teendők ellátásával. Az igazgatók negyven—.negyvenhét év közöttiek, a kutatási cso­portvezetők • harmincöt—negy­venévesek, a további hatvan kutató döntően harminc év alatti. A Az épületet Zsigmond Atti­lával, a kutatóközpont tudo- móinyos titkárával járom kör­be. Benézünk a laboratóriu­mokba, felmegyünk az üveg­házba, bekukkantunk a hűtő­kamrákba, a dolgozószobákba, a könyvtárba. Mint kiderül, a tetőre helyezett üvegház nem­zetközileg is újdonság, s hasz­na kettős: először is a külön­álló üvegházhoz viszonyítva ennek olcsóbb a. kialakítása és a fenntartása, másodszor pedig a közvetlen összekötte­tés az üvegház és az épület között a kutatók és a növé­nyek kapcsolatát, „együttélé­sét" erősiti. (Bécsben most épül az osztrák biotechnoló­giai központ, a magyar példa nyomóm ott is tetőre kerül az üvegházi) * Szarvasmarha méhét mutató ultrahangos kép az egyik la­boratórium falán, Vajta Gábor laborvezető mutatja az emb­riót, s közli, hogy ez lesz az első magyar munkacsoport ál­tal létrehozott lombikboci, a világra jöttét karácsonyra vár­ják. A petesejtet vágóhídi ál­latok petefészkéből nyerik ki, minimális mennyiségű sperma felhasználásával viszonylag ol­csón elő tudnak állítani életké­pes embriókat. Ezeket vagy már vemhes állatok méhébe ülte­tik (ezzel az ikervemhességek számát .növelik), vagy nem vemhesült állat kap embriót. A szaporodás felgyorsítása, a szarvasmarha termékenységé­nek növelése a cél. Ezen „egy­szerű" manipulációt - az embriót egyhetes, koráig labo­ratóriumi - körülményeik között kell tartani, csak utána ültet­hető be! — követően áttérünk egy másik témára, a génsebé­szetre. Kell-e félnünk tőle? — A természetben számtalan génkicserélődési, génváltozási jelenség lezajlik — mondja Vajta Gábor. — Mi célzato­san olyan változtatásokat te­szünk, amelyéket a természet évmilliókon keresztül, az evo­lúció során megvalósított. Szi­gorú szabályokhoz tartjuk ma­gunkat, és a környezet, az élővilág megőrzése érdekében ténykedünk, például a gén­bank létrehozásával is ez a célunk. A génmegőrzés is igen fontos: elsőiként a magyar sz ü rk ema rha fa jtáva I f og la I ko ­zunk. A laboratóriumi körül­mények között létrehozott ma­gyar szürkemarha-embriókat, amennyiben lefagyasztva meg tudjuk őrizni, akkor, ha ez a fajta kipusztulna, bármikor elő lehetne venni újra! * A biokémia- és fehérjetech- nológiai intézet nagyműszeres laboratóriumát Patthy András laborvezető szerelte fel. A la­borlétrehozásban már szerzett gyakorlatot, ugyanis Ameriká­ban egy hasonlót már meg­valósított. Megjegyzi, hogy itt, Magyarországon lassabban mennek a dolgok, és érdekes, hogy míg a pár százezer dol­láros műszerek akadálytalonul megérkeznek, addig a pár száz forintos vegyszerek vagy eszközök hiányoznak! S pa­naszkodik a szünetmentes áramforrás hiányára: ha áram- ingadozás miatt kikapcsol az érzékeny műszer, okkor a kár nem ritkán kétezer dollár! * — Ebben a kis dobozban száz spárgaegyedet láthat — közli Fári Miklós, o sejtbioló­giai és szövettenyésztési labor vezetőije. — ötven ilyen doboz tartalma elég egy hektár földre.-A steril körülmények között előállított és szaporított spár­ga két—három évig kétszer annyit terem, mint a hagyo­mányos növényi ugyanis a táptalajból felvett hormont pár évig megőrzi! (A műanyag do­bozos szaporítóanyag-előállítá­sért, a rendszer kidolgozásáért Fári Miklós három éve máso­dik díjat nyert az Innovációk a mezőgazdaságban világpá- lyázaton.) A laboratóriumból átlépünk a steril körülmények között előállított növények birodalmá­ba: ámultán nézem a pár centis növény piciny répates­tét, a mini méretű, virágzó burgonyát és a szintén virág­zó uborkát, az egy dobozban kétezer broméliát. Toldi Ottó — a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen két éve végzett biológus — sorra veszi le a polcról a dobozokat, üvegcséket. El lőhet nézelődni itt napestig .:. L. Cs. K. A PÉTÍV helyet! egymással fogunk Yitatkozni? Melegünk lesz a fűtési díjtól Októberben mór nemcsak a meleg vízért, hanem a fűtésért is a megemelt dí­jat fizettük. Az előző idény­hez képest több mint negy­ven százalékkal emeltek. EJ- ső lépésként. Egy átlagos, 50 négyzet- méteres pécsi lakás fűté­séért havonta 1300, a me- legvizhasználatért pedig átalányként 283,50 Ft-ot kell fizetni. (Ez utóbbit rende­let kategorizálja, s eszerint egy ilyen alapterületű la­kásban hayonta 9 köbmé­ternyi meleg vízre van szük­ség.) Az előző fűtési idény­hez képest egy ekkora la­kás fűtési és vizfeímelegíté- si díja csaknem 500 forint­tal több. Sok lakónak már a korábbi díj is magas volt, a * kifizetetlen lakossági számlák összege Baranyá­ban négymiftió forint. De akik fizetnek, azok is ezerszer inkább kötelesség- tudó állampolgárként, sem­mint a szolgáltatással elé­gedett fogyasztóként teszik. Nem változtat ezen az alap­álláson az a tény sem, hogy a baranyai távfűtött laká­sok — csaknem 40 000 — el­látásáért felelős PÉTÁV a számítógépes feldolgozásra áttérve, változtatott a szám­lázás módján. Egyrészt az­zal, hogy a számlán pon­tosan feltüntetik az egység­árat, a fűtött napok szá­mát, az esetleges enged­ményt, másrészt azzal, hogy az átutalási betéttel rendel­kezők sem a következő, ha­nem az adott hónapban kapják meg. Az örök vitára és elége­detlenségre okot adó gon­dok azonban a közeljövő­ben sem csökkennek, leg­feljebb áttevődnek. A szol­gáltatás milyenségének alap­problémája ugyanis- a pa­nelházak minőségében, ezen épületek fűtésrendszerében és a rendeletekben van. A rendeletekben, amelyek meg­határozzák, hogy X alap- területű lakásban lakóknak hány köbméter meleg vízre van szükségük, amelyek elő- irják, hogy hány Celsius-fok hőmérsékletnek kell lenni a konyhában, a fürdő-, a la­kószobában. Mindezt azért, mert ezeknek a lakásoknak a fűtésrendszere is olyan, hogy a lakók nem tudják szabályozni a fűtést. A hírek szerint a közel­jövőben valamelyest változik a helyzet. A hőszolgáltató vállalatok — így a PÉTÁV is — a jövő év januárjáig hőmennyiségmérőket szerel­nek fel a hőközpontokban, s így bevezethetik a mérés alapján történő elszámolási rendszert. Hogy épületeken» belül egy-egy lakás meny­nyi hőt „fogyaszt", azt pe­dig a radiátorokra — állító­lag kis költséggel felszerel­hető — nyugati gyártmányú, úgynevezett költségmegosztó műszerrel lehet majd követ­ni. Az elnevezés — költség­megosztó — minősíti a pon­tosságát, megbízhatóságát. S ha figyelembe vesszük, hogy a külső falpanelek hő- szigetelése gyenge, hogy a válaszfalak nem hőszigetel­tek, s ezért a lakások kö­zött már néhány Celsius-fok hőmérséklet-különbség ese­tén jelentős hőáramlás in­dul meg, akkor könnyen el­képzelhető, hogy milyen „si­mán" szót értenek majd egymással a lakók. Azok, akik melegebb lakást sze­retnének, azokkal, akik a fű­téssel is takarékoskodni kényszerülnének, a szélső la­kásokban lakók a középsők­ben élőkkel, a földszintiek a legfelső szintiekkel, és Így tovább. Mivel ezeken a problémá­kon csak a panellakások fűtésrendszerének teljes át­alakításával, a lakásonkénti, hőleadónkénti fűtésszabályo­zás műszaki lehetőségének megteremtésével lehet vál­toztatni, erre még várni kell. Legalább a házgyári laká­sok felújításáig. Addig any- nyiban módosulhat a hely­zet, hogy a PÉTÁV helyett egymással fogunk vitatkozni. Török É.

Next

/
Thumbnails
Contents