Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)

1990-11-17 / 225. szám

1990. november 17., szombat

uj Dunántúli napló

3

Interjú Tóth Józseffel, Komló polgármesterével

Polgármester Úr! Vagy más- tél éve egyik tanítványától érdekes történetet hallottam önről. Az akkor még Kun Béláról elnevezett gimnáziumban elterjedt a hír, hogy ön, azaz ;,a diri” el akar menni Pécsre. A gyerekek gyorsan elkezdtek szervezkedni, és az egyik szünetben összehívták a sulit. Egy vers, zondoradarab, sok virág és néhány könnycsepp kíséretében rövid és talán visszautasíthatatlan kérés hangzott el: „Maradj velünk!”

— Húsz éve lakom Komlón, most kezdeném igazgatóként nyolcadik évemet a gimnáziumban. Nem voltam jóban a tanácsi vezetéssel, kifejezetten hűvös volt a kapcsolatunk. Az említett eset előtt néhány igen tehetséges kollégámmal is összeütközésbe kerültem, és úgy gondoltam, a kettős stresszhatást nem érdemes elviselnem, el kell mennem. Leendő munkahelyem már megvolt, amikor kiderült, a tanárok nagyobbik része ragaszkodik hozzám, s ekkor történt ez a rendkívül megható eset is a gyerekekkel. Állítólag minden tanuló aláírta a kérést, hogy maradjak, taxival kellett hazavinnem a virágokat. Életem legnagyobb elismerése és emléke marad ez. Szégyelltem is magam egy kicsit, mert nem értékeltem elég nagyra a szeretetüket, de tudtam, hogy ha ennyire fontos vagyok nekik, akkor nekem is nagyon fontosak ők.- A komlói két évtized előtt merre vezettek útjai?- Negyvenhatban születtem a Zala megyei Várföldén, egy kicsi faluban, mely lassan a baranyai kihaló falvak sorsára jut. Nagykanizsán érettségiztem, 65 és 69 között a pécsi tanárképzőre, jártam biológia- földrajz szakra. Feleségem komlói, ezért itt kezdtük pályánkat. Előbb a bányánál, majd a szilvási általános iskolában dolgoztam, hetvenben jöttem tanítani a középiskolába.- Talán két évtized elég ahhoz, hogy egy értelmiségi megfogalmazza magának azt a várost, amelyben lakik, legfontosabb, legjellemzőbb vonásait megérezze.- Komló akkor is bányász- város marad, amikor már egy gramm szenet nem hoznak ki a felszínre, ezt a várost a bánya hívta életre. Az itt lakók nagyon sok helyről érkeztek és ezért mindenki otthonra találhat. Az emberek nyíltak, könnyen barátkoznak, nincsenek kialakult kasztok, amik az idegent elriasztanák.- Pécs felől a völgybe ereszkedve a városkép lehangoló...- Valóban, a csodálatos tájban egy kevésbé jól sikerült építészeti környezetre lelünk. Komló tagadhatatlanul

szocialista bányás'zváros, az elmúlt negyven év minden külső jegyével. Nem emberképre formált, pedig nagyon emberi lakói vannak. Az itt lakónak elsősorban embertársaival van kapcsolata, s ettől nem any- nyira riasztó, mint az idegennek.

— Volt lent a bányában?

— Egyszer igen, s akkor megtapasztalhattam, mennyire em- bertpróbáló, egészségromboló munkahely. A bányászok rendkívül kemény életet álnak, ugyanakkor nyíltszívű és természetes emberek.- Volt ön párttag?

— 69-ben léptem be az MSZMP-be, reménykedve, a belső reformok lehetőségében. Amikor kiderült, hogy ez nem sikerül, már nem volt merszem kilépni. A véleményem akkor is, most is ugyanaz volt.- Azaz?- Egy független, semleges, demokratikus Magyarország, ami most megvalósulóban van.- Hány napig gondolkodott rajta, hogy vállalja-e a szabad demokrata lista vezetését, és az esetleges polgármesterséget?- Gyorsan szoktam dönteni, most sem rágódtam sokat. Eddig sem volt langyos az életem, nem félek a megpróbáltatásoktól.

— Az ország a mostaninál is súlyosabb helyzetbe kerülhet, s akkor Komló sem lesz kivétel. De, ha az ország nem is, az ön városa még mindig mély gödörbe csúszhat.

— Nem vagyok túlzottan bizakodó. Tudom, ki kell dolgoznunk egy fájdalmakat okozó, válságkezelő programot is szükség esetére. Fel kell mérnünk, mit lehet leállítani, ösz- szevonni — például intézményeket - annak érdekében, hogy a működőképesség fennmaradjon. A fenyegető helyzet kezelésére is fel kell készülni, de gondolni sem merek arra, hogy a bánya megszűnik. Az a város összeomlásával járna.- Jó, erre most ne is gondoljunk többet, de melyik a másik út?- A fő cél a normális életrend fenntartása. Fontos, hogy megmaradjon az értéke a városban való életnek, ne menjenek tönkre az emberek házai, s az, amiért itt egy életen át dolgoztak. Ehhez munkahely kell. Az első naptól foglalkozunk azzal, hogy a szénbánya lépéseit kedvezően befolyásoljuk. Tőkét kell idehozni, hogy gazdaságilag több lábon állhassunk. Komfortossá kell tenni a várost, az egészségügyet és a kórházat kell fejlesztenünk, javítani kell az ojctatási -intézmények körülményeit. De ez utóbbiak csak akkor következhetnek, ha nem kell munkahelyek teremtésére pénzt fordítanunk.- Végezetül, mit kívánna magának, polgármester úr?- Megválasztásom óta, egy kedves ismerősöm hívta fel a figyelmemet az alábbi Talmud szövegrészletre, ami úgy érzem, nagyon találó: „Nyugalmat kérek magamnak, hogy el tudjam viselni azt, ami megváltoztathatatlan, bátorságot, hogy harcolni tudjak azért, ami megváltoztatható - és bölcsességet, hogy meg tudjam különböztetni az egyiket a másiktól.”

Bozsó Béla

Nyílt nap a pécsi honvédkellégiumban

Magasabb követelmények, szigorúbb felvételi rendszer

I--------------------------------------I

Szobor- talapzaton a

mérőállomás

Valamikor e századunk első harmadában a' pécsi Széchenyi téren felállítottak egy meteorológiai kis- álfomást egy szobortalapzatra emlékeztető emelvényre. A hatvanas évekig teljesítette szolgálatát, mutatta a hőmérsékletet, a légnyomást. Aztán pusztulásnak indult a közkedvelt létesítmény. Műszerei tönkrementek, elkallódtak, eltették a Dömörkapuhoz, világítótestet tettek bele, végül ezt is szétdúlták. Buszok, emberek kerülgették a még pusztulásában is nemes, ódon hangulatú emelvényes mérőállomást.

Míg jöttek a lelkes városvédők és Felcser László egyházmegyei építész tanácsára a megmentésbe fogtak. Visszahozták hajdani helyére, a Hild udvar bejárata elé. Segített a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat, a Hungária Biz- . tosító, a Mecseki Intéző Bizottság, a KÖJÁL, a pécsi meteorológiai főállomás. Károlyi Emil építész és Csukás Zoltán mesterember hajdani alkotása eredeti szépségében lesz látható pár héten belül. Létesítését akkor a bakancsos turistákat, természetbarátokat tömörítő Mecsek Egyesület és Kiss József kezdeményezte. Új szolgáltatással áll elő a szoborrtiéretű állomás,

hisz nemcsak a pécsi, hanem a dél-dunántúli hőmérséklet-, nedvesség- és légnyomásadatokat is közölni fogja. Egy régi köztéri alkotás tér vissza nosztalgiákat idézve.

Cs. J.

Először rendeztek nyílt napot tegnap a pécsi Zrínyi Miklós Honvéd Kollégiumban, ahol az intézmény vezetői, illetve a Baranya, Tolna és Somogy megyei Területvédelmi és Hadkiegészítő Parancsnokság képviselői tájékoztatták a végzős általános iskolásokat és szüleiket a felvételi és elhelyezési körülményékről, illetve a továbbtanulási lehetőségekről. Több mint százan voltak kíváncsiak a kollégiumra, a haditechnikai bemutatóra, a fegyvertörténeti kiállitpsra, illetve Király Béla nyugállományú vezérezredes, ország- gyűlési képviselő életpályájával kapcsolatos előadására.

Hanzli Lajos alezredes, a kollégium igazgatója elmondta, a társadalmi és politikai változások miatt elbizonytalanodtak a diákok, illetve szüleik a katonai pálya jövőjét illetően. Felmerül a kérdés, mennyiben befolyásolja a honvédség létszámcsökkentése a hivatásos állomány 'létbiztonságát?

— Katonákra, fiatal tisztekre a jövőben is szükség lesz. A képzési rendszer és a beiskolázási létszám a Magyar Honvédség igényeihez igazodik, ezt példázza négy katonai kollégium, és néhány főiskola megszüntetése. A haditechnika fejlődésével egyre inkább a magas elméleti felkészültségű fiatal tisztek kerülnek előtérbe a csapatoknál. Éppen ezért emelkedtek a tanulmányi követelmények is, a honvéd kollégiumban és a főiskoláikon a felvételinél alapkövetelmény a 3,51-es tanulmányi átlag. Míg a korábbi években felvételi nélkül, automatikusan tanulhattak tovább a honvéd kollégiumból

kikerült diákok a katonai főiskolákon, addig ma már nekik is felvételizniük kell ezekben az 'intézményekben.

A pécsi, Puskin téri sárga épületegyüttesen sem kívülről, sem belülről nem látszik a katonai jelleg, a négy éve átadott intézmény az ország egyik legkorszerűbb kollégiuma. Kétszázötven diák elhelyezését biztosítja', négyágyas szobákban, Ikonyhája háromszáz adagos. Könyvtár, tarma- és kondicionálóterem, sportpályák, zene-, rajz- és számítógépes terem, valamint a stúdió (zártláncos videorendszer) segíti a szabad idő eltöltését. Az osztály és kollégiumi önkormányzatok -maguk szervezik a 'kulturális és sport- rendezvényeket. Ingyenes kollégiumi elhelyezést, divatos, komplett civil- és egyenruhá- zatot, változatos étkezést, folyamatos egészségügyi és tanszerellátást kapnak a diákok, valamint külön zsebpénzt és tanulmányi pótlékot. Havonta kétszer van szervezett hazautazás, egy hétvégén a jó tanulók jutalma a hazamenetel, míg az utolsó hétvégén sport-, ' és honvédelmi- katonai rendezvények vannak. Ezenkívül, a köztudattal szemben, semmi katonai foglalkozás, külön oktatás nincs a kollégiumban.

A diákok a Kodály Zoltán Gimnáziumban, vegyes osztályokban tanulnak, a kollégiumba, első évfolyamra felvehető létszám 55—60 fő. A felvételi vizsgán matematikából, fizikából, valamint magyar nyelv és irodalomból írásbeliznek a diákok, illetve egy elbeszélgetésen vesznek részt a felvételi bizottság előtt.

Hajdú Zs.

Az ember tragédiájáról - diákoknak

Ősszel nyit

a Pécsi Nemzeti Színház

A Pécsi Nemzeti Színház igazgatója Az ember tragédiájáról tartott előadást tegnap a pécsi Széchenyi Gimnázium és Szakközépiskolában. Lengyel Györgyöt az iskola humán és művészeti tárgyakat tanító tanári munkaközössége hívta meg az iskola klubjába, hogy beszélgessen azokkal a diákokkal, akik tanulták vagy tanulni fogják Madách drámáját. Ez annál is indokoltabb, mert Pécsett három évtizede nem játszották Az ember tragédiáját.

Í Lengyel György személyes élményeivel kezdte: budapesti gimnazistaként az iskolai színjátszó csoportban rendezte először a Tragédiát: 1953-ban, amikor Madách remeke a hivatásos színházak számára be volt tiltva, s amikor Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence, Lukács Margit és az akkori művészeti élet számos kiválósága személyes jelenlétével tüntetett a diákelőadás mellett.

Áttekintette d Nemzeti Színház igazgató-főrendezője Az ember tragédiájának magyarországi pályafutását Paulay Edétől napjainkig, s beszélt személyes alkotói töprengéseiről is a Tragédia Madách Színház-beli előadása kapcsán. Kérdésekre válaszolva szólt arról, milyennek képzeli Éva alakját, milyen technikai eszközökkel jeleníthető meg az űrbéli szín, s hogy a Pécsi Nemzeti Színház épületének felújítása várhatóan .márciusban befejeződik. A próbaüzem után ősszel nyit az épület — szeretnék, ha a nyitó darab Az ember tragédiája lehetne.

Búcsúzóul olvasásra, tanulásra buzdította az igazgató a diákokat, hiszel — mindt mondta - „nem egyszeri olvasás után szeret bele az ember a Tragédiába”.

G. T.

Miért kell lobbizni az oktatásért?

Tanácskozás

a szakközépiskolák jövőjéről

A dél-magyarországi régióba tartozó közgazdasági szakközépiskolák igazgatói gyűltek össze Komlón, a Steinmetz Miklós Egészség- ügyi és Közgazdasági Szak- középiskolában, hogy gondjaikról, eredményeikről, legfőképp a bizonytalan jövőjükről eszmecserét folytassanak.

A szakmai tanácskozás első napján, csütörtökön a házigazda, Rendeki Ágoston igazgató bemutatta a vendégeknek az intézményt, különös büszkeséggel az ebben a tanévben felfejlesztett 12 IBM PC számítógépet, s a japán elektromos írógéptermet. A közgazdasági szakoktatás technikai háttere rendkívül pénzigényes dolog, az évi 2—300 ezer forintos hivatalos költségvetés szinte a nullával egyenlő, az igényekhez képest. A vállalatokra háruló felelősség egyre nagyobb. A két éve született, szakképzési hozzájárulásról szóló törvény nagy segítség lehet az iskoláknak, ha elég ügyesek, és megtalálják a módját, hoqy a rendeletből minél előbb felhasználható pénz legyen. Többek között az ilyen stratégiák megbeszélésére, egymás segítésére szerveződnek ezek a tanácskozások évtizedes hagyományként.

Az igazi szakmai tapasztalatcserére pénteken került sor, amikor a Művelődési és Közoktatási Minisztérium

közoktatási főosztály szakképzéséért felelős főosztályvezető-helyettesét, Szűcs

Miklóst is vendégül látták,

öt hónapi átépítés után pénteken ismét kinyitott a villányi konfekció- és cipőboít, amelynek a korszerűsítésére csaknem hárommillió forintot költött a Siklósi Áfész. Az áfész jelenleg hétmillió forinakitől természetesen, a legégetőbb kérdéseikre vártak választ. Többek között arra, f ki lesz végre igazi gazdája a szakközépiskoláknak, hi- - szén a jelenleg felügyelő négy minisztérium egyike sem vállalja a legnehezebb terhet,' az anyagi felelősséget. Szűcs úr teljes mértékben egyetért azzal, hogy a központi szakmai - irányítás ilyen fokú felosztása jelentősen bonyolítja az amúgy sem egyszerű helyzetet. Azt azonban tudomásul kell venni bármelyik minisztériumnak, hogy az intézményi autonómiát külső erővel nem csorbíthatja. Az állami költségvetésből több pénz nincs, ezt -sajnos, tudomásul kell venni. „Külső pénzeket, szponzorokat kell szerezni, kollégák!" - hangzott az egyértelmű, de nem túl megnyugtató válasz.

„A nagy állami ipar leépítésévéi egyidősben egy új gondolkodásmód kialakítása, a kisvállalkozások fellendítése a jövő útja. Ennek kialakításában van nagy felelőssége, nem Csak a közgazdasági szakközépiskolának, de az összes középiskolának. A VOSZ-nak pl. van egy remek kezdeményezése, amelyet felhasználva az egész oktatási rendszert át lehetne alakítani, hoqy a vállalkozó típusú, érdeklődő gyerekek azonnal és megfelelő képzésben részesüljenek, hogy a kialakuló munkaerőpiacon versenyképes szakemberek lehessenek.”

Z. M.

tért korszerűsíti a gordisai, a máro'ki vegyesboltot, valamint a kislippói italboltot. A szövetkezet Siklóson, a volt tűzoltólaktanyában olasz áruk boltját nyitja még idén.

Felújított bolt Villányban

A gyerekek különböző tüzérségi eszközökkel is megismerkedhettek