Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)

1990-10-08 / 186. szám

1990. október 8., hétfő aj Dunántúlt napló 5 Gyógyító mliueszet Hans-Rudolf Wiedemann, a POTE díszdoktora Hans-Rudoll Wiedemann kiéli gyermékgyógyósz-profesz- szort, a Bedkwit—Wiedemann- kór leíróját most fogadta dísz­doktorává a Pécsi Orvostudo­mányi Egyetem. Kevesen tud­ják róla, hogy tudományos működése mellett valósággal második életet él művészetra- jongáként. Hisz nem csak'hob­bi ez a szó köznapi értelmé­ben, hanem önmegvalósítás is, kicsit életforma is. Minden ér­dekli: a zene, az irodalom, a festészet, az építészet. Persze, mondhatjuk, „szerencséje" is volt, hisz tudományos pályájá­val járó utazásai alatt mód­jában állt megismerni Európa és a világ kulturális öröksé­gét. Ezért' is fordulhat elő, hogy egy győri kapuív láttán Ravenna jut eszébe,- és a mú­zeumokban már a szomszéd teremből is fölismeri még a harmadrangú festőket is. S mindebben a legszimpatiku­sabb, hogy ezt nem felsőbb­rendűséggel, tudásának fitog- tatásával teszi, hanem valami felszabadult, kamaszos öröm­mel, a mai napig is, 75 évesen. Hisz mi más, mint az ön­magának, és esetleg a kör­nyezetének való örömszerzés indíthatna egy komoly tudóst arra, hogy ne restellje kiadni verseinek immáron két, szé­pen nyomott gyűjteményét: hogy messzi vidékeken is an­tikváriumokat, könyvesboltokat bújjon, és Így állítsa össze pazar kollekcióját hires írók, költők (pl. Goethe, Thomas Mann) és zeneszerzők (pl. Beethoven, Bartók) leveleiből, kézirataiból? De, hogy mennyire, teljes szivével gyermekgyógyász az élet minden területén, mi sem. példázza jobban, mint az, hogy művészi Ízlésének és saját művészetének központjá­ban is a gyermek áll. Ez eredményezhetett olyan mély és szinte megindító képesal­bumot, amelyben világhírű fes­tők gyermekábrázo'lása-i kap­tak helyet, s minden képet egy-egy gyermektémájú vers egészít ki. A vele való beszélgetések során az ember önkéntelenül is azt érzi egy kicsit: egy gyermekkel beszélget - a szó lehető legnemesebb értelmé­ben. És mit ad Isten, még irigyli is, mert érezni: ez is egy adomány. M. K. Osztrák vasúti kedvezmény Információ Pécsett is - menetjegy csak Budapesten A belföldi utéztétés a MÁV haszna Október 11-től jelentős ked­vezménnyel utazhatunk az osztrák vasútvonalakon. Ez a lényege annak a tájékozta­tásnak, amelyről napok óta hallurik, s amelyről -részlete­sebb információt kértünk. A MÁV Pécsi Igazgatóságán Egri Lajosáétól, a kereskedel­mi osztály ügyintézőjétől meg­tudtuk, hogy a megállapodás értelmében október 11-től de­cember 2-ig szól a kedvez­mény. Ez idő alatt minden héten csütörtöktől vasárnapig - mintegy előrehozott hétvégi kirándulásként —, illetve ma­ximum 11 napra szólóan öt­ven százalékkal olcsóbban utazhatnak a magyarok Auszt­ria területén. Az árak azon­ban több kategóriába sorol­ton, távolságoktól függően változók. Ha valaki például 'Niákeisdorftól Grazig utazik, akkor egy másodosztályú je­gyért 300 ATS-t fizet. Ez a tarifája az 1—2 tartományba tartozó útvonalaknak. Az 1—3 tartományba eső utakért 400, az 1-4-be tartozókért 500, az 1—5, illetve ennél több tarto­mányba esőkért pedig 600 ATS-t kell fizetni. Ha valaki­nek van még utazási kerete, forintért is megválthatja a je­gyet. A pontos úticél ismereté­ben részletes felvilágosítást kaphatnak az érdeklődők a nemzetközi jegypénztáraknál — igy Pécsett is -, de mint megtudtuk, menetjegyet csak Budapesten, az Andrássy u. 35. szám alatti menetjegyiro­dában lehet váltani. így a nem budapestiek választhat­nak. Vagy a továbbutazásra készen, már felpako-lva men­nek a fővárosba, vagy előbb külön felutaznak jegyet vásá­rolni. Beszéltünk Ácsné Varajti Il­dikóval, a MÁV vezérigazga­tóság személydíjszaibási osz­tályának vezetőjével, aki el­mondta, hogy az osztrák és a magyar vasút is kísérleti jelleggel vállalta ezt a ked­vezményes utaztatást. Mivel nálunk technikailag nehézség­be ütközik az, hogy az or­szágban mindenütt árusítsák— - ezeket a kedvezményes jegye­ket, így maradt egyedül az Andrássy úti iroda. Meg a / hátrány azoknak, akik nem a fővárosban lak- nők, akik mindebből azt is érzik, hogy ez nem rossz üz­let a MÁV-nak. T. É. Rendszer- váltás — a távhő- ellátásban is A jelenlegi gazdasági változások közvetlenül érintik a hőszolgáltatás területét is, amiatt az Energiagazdálkodási Tu­dományos Egyesület Hő­szolgáltatási Szakosztálya országos vándorgyűlést tartott pénteken a pécsi Hotel Kikelet éttermében. Dr. lárosi Márton, az ETE Hőszolgáltatási Szak­osztályának elnöke- és a tanácskozás levezetője szerint nem azonnali technológiai módosításo­kat kell várni a hőszol- gáltatöktól, Hanem elő­ször is a lakásviszonyokat kell rendezni, a hőterme­lő és szállító vállalatok munkáját összehangolni, új érdekeltségi rendszert kiépíteni. A lakókat leg­inkább érintő lakásonkén­ti mérés megvalósulása éppen ezen - ökokból még néhány évig nem várha­tó, de a hőközponton- kénti méréssel is lehet már takarékoskodni. Vé­leménye szerint a fűtési idény megkezdésére vo­natkozó minden elavult szabályt el kellene töröl ­Vasárnap délelőtt egy lengyel állampolgár kocsijával Pécsett, a Tüzér utca és a 6-os út ke­reszteződésében nem vette észre az elsőbbségadás kötelező táblát, állítólag a szemébe tűző nap miatt, és megállás nélkül áthajtva az úton összeütközött a belváros felől a külső sávban szabályosan közlekedő magyar rendszámú kocsival. A Ford vezetője könnyebb' sérüléseket szen­vedett, a lengyel sofőrnek nem esett baja. A mozgásképtelenné vált kocsikat a rendőrség elszállittatta. Fotó: Proksza László Diákújságíró tábor Pécsett ■■ A diákújságirók az Üj Dunántúli Napló szerkesztésével ismerkednek. Fotó: Proksza László Táborterv Zsibriken Határtalan testvériség - anyagi korlátokkal Olasz fiatalok jótékonysági konceri-je Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Leo Leonar­do Amici nevű, sokat tapász- talt férfi Nápoly városában, aki megelégelve a sok nyo­morgó kábítószeres, züllésre kárhoztatott ember szenvedé­sének tehetetlen szemlélését, megalapított egy tábort, ahol ezeknek a társadalom széfére szorult, de lelkűk mélyén ér­tékeket őrző fiataloknak a sze­retet, a testvériség, a művé­szet, az élet igazi, értékeinek megismertetésével visszaadta emberi méltóságát. tét adni, a bevételt a zsibriki tábor építésére szánják. Máris valóra akarják vál­tani tervüket, ezért október 11- én érkeznek Pécsre, és 17-én reggel utaznak vissza Nápoly melletti táborukba. Dr. Papp Istvánnak, a szek­szárdi drog-ambulancia veze­tő főorvosának szervezésében október 11-én Szekszárdon, a pécsi Apáczai Nevelési Köz­pont olasz nyelvtanfolyamának vendégeiként pedig október 16-án este 8 órakor az ANK­Leo Amici már négy éve nincs az élők sorában, de a tábor vezetői és művészei — önkéntes szociológusok, taná­rok, pszichológusok - LEO TULIPÁNJAI-nak nevezik ma­gukat, hiszen ő mondta, hpgy a tulipán olyan virág, amely őrzi a föld erejét, és kifejezi a termékenység lényegét. Nemrég volt ennek a tá­bornak néhány magyar láto­gatója, akikkel egy varázsla­tos estén megéreztették a testvériség határtalanságát, a zászlók, fegyverek, háborúk ér­telmetlenségét, Isten minden­ki felé odanyújtott kezét. Tán­coltak és énekeltek a kelet- berlini fal leomlásának örö­méről, az emberek agyában lévő láthatatlan falak lerom­bolásának, a belül lerakodott por eltakarításának szükséges­ségéről, a bennünk lakozó, gúzsbakötött gyermek kötelé­keinek eloldozásáról, önma­gunk mások által való meg­szerettetéséről. Amikor megtudták, hogy a ■Hidas melletti Zsibriken Erdős Eszter református lelkész is épít egy ilyen tábort, felaján­lották, hogy eljönnek Magyar- országra jótékonysági koncer­ban adnak jótékonysági kon­certet, ahol adományokat is gyűjtenek. Még napi két koncertet is szívesen elvállalnának, elmen­nének Budapestre, Debrecen­be, Szegedre is, hogy megis­merjék azokat a szervezeteket és embereket, akik hozzájuk hasonló célokat szolgálnak, és megismertessék velük azt a különlegesen bensőséges, sze­retetteljes világot, amelyben ők élnek. Már meg is vették vonatje­gyüket Pécsig, s a magyar szervezőktől csupán a szállás, az étkezés és a buszköltség előteremtését várják, ami va­lószínűleg meghaladja a száz­ezer forintot, de amely re­mélhetőleg a koncertbevéte­lekből megtérül. Várják ma­gánosok és intézmények, gaz­dasági egységek támogatását is. Aki úgy érzi, hogy LEO TU­LIPÁNJAINAK támogatósával segítő kezet kíván és tud nyújtani a zsibriki közösség új életet kezdő fiataljainak, az október 11-ig jelentkezzen a pécsi 10-226-os telefonon, a MISO titkárságán. Sz. Szily Éva Címpályázat az induló megyei diáklapnál Háromnapos megyei diákúj­ságíró és rádiós találkozót tartottak a hétvégén a pécsi Istenkúti Általános Művelődé­si Központban. A villányi, ma- gyarbólyi, az egyházasharaszti, illetve a pécsi Siklósi Úti Ál­talános Iskolából érkezett kö­zéi húsz diák, valamint a há­zigazdák ismerkedtek az új­ságírói munkával és a lapké­szítéssel. A tábor résztvevői megnézték az Új Dunántúli Napló, a Pécsi Rádió és a Városi- Televízió szerkesztősé­gét, ahol a műsor-, illetve új­ságkészítésbe nyerhettek be­pillantást. A tábori munka eredménye a héten megjelenő általános iskolásoknak szóló, új megyei diáklap. A cím helyén egyelő­re egy kérdőjel lesz, ugyanis pályázatot írnak ki a lap ne­vére. A szerkesztőbizottság elképzelése szerint minden hó­napban összejönne a stáb egy-egy hétvégén, és ekkor szerkesztenék meg a követke­ző számot, a lap ára 8-10 forint lenne. Ezenkívül min­den szerdán délután 3-tól es­te 7-ig nyitott klubfoglalkozá­sokat tartanak a művelődési központban, ahová várják az általános iskolásokat. A tábort teljesen önköltsé­ges alapon szervezték, csak az étkezést kellett a diákok­nak fizetniük, a szállást az Istenkúti AMK biztosította. Az ifjú újságírók azonban támo­gatókat, szponzorokat keres­nek a további táborok meg­szervezéséhez, az újság meg­jelentetéséhez, illetve az utaz­tatáshoz. H. Zs. Saluti da Verona.,. Olasz diákok Siklóson A 15—18 év az a kor, amikor az ember minél több barátot szeretne' szerezni magának: a tőlünk távol eső országok fiataljaival is szí­vesen ismerkedne. Ezenkívül más népek, kultúrák, szokások megisme­rése is vonzó és izgalmas gon­dolat. Hát, valahogy így kezdő­dött a történet: nemrég 30 diák és négy tanár érkezett hozzánk, a siklósi Táncsics ‘Mihály Gimnázium­ba Olaszországból, Veronából. A siklósi diákok fogadták a veronai gimnazistákat, mindenki egy hétre barátja, szállásadója, idegenveze­tője és mindenese lett egy sze­mélyben vendégének. Hamar össze­barátkoztunk ve'lük, és gyors tem­pójuknak köszönhetően már az el­ső este a diszkóban találtuk ma­gunkat. Másnap - bár úgy tervez­tük, hogy mindenki a saját csa­ládjával tölti el a napot — közö­sen mutattuk meg vendégeinknek Siklós, Harkány és Máriagyűd ne­vezetességeit. Hétfőn pedig már valóban közösen (a 30 olasz, 30 magyar diák és a tanárok) indul­tunk Pécsre, ahol idegenvezető se­gítségével ismertettük meg velük a várost. Kedden a villányi szobor­parkban és a bormúzeumban vol­tunk. A programban szerepelt még Abalig§t, Orfű, Pécsvárad megte­kintése és ellátogattunk Budapest­re és Szentendrére is. Ez a kapcsolat nyelvgyakorlás cél­jából is fontos. Mindenki azon a nyelven beszélt a partnerével, amit az iskolában tanul: ki olaszul, ki angolul, ki németül. Sokan most jöttünk csak rá, hogy mennyit tu­dunk vagy mennyit nem tudunk a tanult nyelven^Pjs bizony sokszor elhangzott a ',,ha én ezt megtanul­tam volna . . kezdetű mondat. De ahogy múlt az idő, egyre job­ban belejöttünk. Szeretnéhk megköszönni az anya­gi támogatást azoknak a cégek­nek, amelyek segítettek minket ab­ban, hogy ez a kapcsolat létrejö­hessen: A siklósi Költségvetési üzem, a Tenkes Bútorgyár, a Kő­faragó Vállalat, az Építő Ktsz, a Siklósi Városi Tanács, valamint az ÁISH Pécs, a harkányi tanács, a BCM, a siklósi Városgazdálkodási Vállalat. Komáromi Judit, IV. B. Táncsics Mihály Gimnázium, Siklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents