Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)

1990-10-01 / 179. szám

: -egalúbb olyan gyors leszek”

✓

Nem csak a Coca-Cola sikere

Mz évszázad sportvállalkozása

Mmsrk Spitz Barcelonára készüli

Az 1972-es müncheni olimpián Mark Spitz 7 aranyérmet nyert úszásban. Azóta a neve sporttörténeti fogalommá vált, ő mago pedig abbahagyta a versenyszerű úszást, még a saját kertjének medencéjében is csak néha-néha mártózott meg. Egészen az elmúlt esztendő augusztusáig. Akkor, 39 évesen határozta el: visszatér egykori sporthőstette közegébe, s azóta újra nap-nap után szorgalmasan rája a me- dencéhosszakat. Teszi ezt azzal a céllal, hogy az 1992-es olimpián megnyerje a 100 méteres piHangóúszóst! Elérni ezt a célt - 20 év után ismét olimpiai aranyérmet nyerni - még az egykori csodaúszótól is mage lenne a csoda! Az elképesztő vállalkozásról a francia L’Equipe munkatársa kérdezte Mark Spitzet.

— Valóban a barcelonai olimpiára edz?

— Igen! Különös ötlet volt, de minél többet foglalkoztam vele, annál erősebb lett az elhatározásom. És ráadásul rájöttem, azok a sportolók, akikkel 20—22 éves koromban úsztam, ma sokkal gyorsabbak nálam. Persze általában, hogy valaki gyorsan vagy lassan úszik, nem nagy dolog, mert az idők megugrottak, és így öt-b.ét másodpecrcel lassúbb vagyok. De a 100 méteres pillangóban az időm teljesen versenyképes. A tavalyi nemzeti bajnokságon, az 54.47-es müncheni időmmel a második lettem .volna.- Az idők összehasonlítása nem sokat jelent.- Lehet. De Münchenben minden számban indulnom kellett. Eí ráadásul hosszútávúszóként edzettem, hogy mind a hét számhoz legyen elég kitartásom. Soha nem úgy, hogy igazi sprinter váljék belőlem. Márpedig két számom gyorsszám: a 100 méteres gyorsúszás és a 100 méteres pillangó. Sokkal gyorsabban tudtam volna úszni, ha csak egyetlen szómban indulok. Ez a legfőbb oka annak, hogy úgy gondoltam, visszatérek és csak egyetlen számra koncentrálok. így még jobb időt érhetek el, mint Münchenben.- Jó élete van itt Los An- geles-ben. Úgy tudni, a „visz- szavonulása" óta még a saját úszómedencéjében sem úszott.- Ez igaz. Még otthon sem úsztam, mert az úszáshoz kell hogy legyen egy ok. Ez nem olyan játék, mint a tenisz. Ma van rá okom: egy olyan dolgot véghezvinni, amilyenre eddig még senki sem vállalkozott. Igaz, amit 1972-ben csináltam, az is egyedülálló. Ott voltam a '68-as olimpián. Ott határoztam el, Münchenig valami nagy dolgot kell csinálnom. Minden edzést nem kezdek újra, de remélem, elegendő lesz tizedannyit edze- nem, mint München előtt, mert csak egyetlen napról, s csak egyetlen versenyszámról van szó.- De ön mint sportoló már öreg . . .- Nem! Úgy érzem, a testem ma jÓMol erősebb. Huszonkét esztendős koromban még nem voltam teljesen érett. És az én időmben, hiszem, hogy aluledzett voltam, noha ma a fiatalok mintegy 20 százalékkal kevesebbet úsznak, mint amennyit én úsztam. Mielőtt eldöntöttem, hogy visszatérek, elhatároztam, hogy edzéseim ugyanolyan intenzivek lesznek, mint amilyenek tizenhét évvel ezelőtt voltak.- Tizenhét év alatt hogyan őrizte meg a formáját?- Soha nem híztam meg. Sőt, talán az a tény, hogy tizenhét évig nem úsztam, hozzájárult ahhoz: nem vagyok kiégett ember! Ezért olyan izgató dolog most visszatérni a vízbe. Az én 1972-es olimpiai rekordomat csak a 84-es olimj pia előtt döntötték meg. 1988- ban, tehát 16 évvel München után, Szöulban is döntős lehettem volna. Határozottan állítom: Barcelonában legalább olyan gyors leszek, mint amilyen 1972-ben voltam, vagy

még gyorsabb. Nem nyugtalankodom, mert az időeredmények nem ugranak látványosan. Természetesen lesznek vetélytársaim, de hát mindig is voltak. Még egyszer mondom, keményen kell . készülnöm, de pszichológiailag sokkal könnyebb. Ezért tettem ezt a felajánlást. Én vagyok az egyedüli, aki ezt meg tudja csinálni. Meg kell ragadnom ezt a lehetőséget. Nincs semmi vesztenivalóm.

— Reméli, hogy ha mostantól Barcelonáig napi 6000 métert úszik, az kellően motiválni lógja?

— Igen. Az első olimpiámon, 1968-ban még 18 évesen vettem részt, azért hajtottam. Négy évvel később pedig azért, hogy minden rekordot megdöntsek. Most az motivál, hogy olyan dolgot csináljak, amit eddig még soha senki.- A családja mit gondol erről az egészről?

— Először azt gondolták, megbolondultam. De mit tehetnek velem? Ha nem jutok el az olimpiára, senki sem haragudhat rám, és senki nem kérheti számon tőlem az aranyérmeket. Amit Münchenben csináltam, az is volt valami, ám amire most készülök, az egészen más dolog.

— Hoqyan látja az elkövetkező időket?

— Meg akarom mutatni a világnak: Mark Spitz 42 évesen gyorsabban úszik, mint ahogyan ugyanő úszott 20 éves korában.- A 18 éves srácok, ha legyőzi őket, utálni logiák önt. Kikapni egy 40 évestől?- Nem hiszem. Az úszásban van egy különös dolog. Azoknak van tekintélyük, akik elénk kerülnek. És a fiatalok talán megtanulnak tőlem néhány dolaot. És megpróbálnak legyőzni.- Győzni Barcelonában ön szerint, tehát többet érne, mint a müncheni hét aranyérem?- Igen. Akkor is volt ugyan egy tervem, amit megvalósítottam. Ma azonban, az én koromban az esély nem az én oldalamon van. És mivel nincsenek esélyeim, még jelentősebb dolog történhet, mint ami 1972-ben. Örült nagy dolog lenne! De attól is boldog lennék, ha csak megdönteném a müncheni időmet. És ha válogatott leszek, mindenki mögöttem fog állni.

Melina Mercouri volt művelődésügyi miniszter és Athén polgármester jelöltje gúnyosan a Coca-Cola diadalának nevezte a NOB-na'k azt a döntését, amellyel az amerikai Atlantának ítélte az 1996- os olimpiai játékok rendezési jogát. Nem az egykori színésznő volt az egyetlen, aki az üdítőitalt gyártó cég befolyását sejtette a szavazás hátterében, ez azonban cseppet sem rontja el a győzelmet ünneplő tengerentúliak hangulatát.

George Bush amerikai elnök nyilatkozatban fejezte ki elismerését az atlantaiaknak, akik, mint azt az államfő hangsúlyozta, nagyszerű munkát végeztek.

fogadóképességű, új olimpiai stadionban rendezik majd. Az aréna egyelőre csak maketten létezik, akárcsak a 15 ezer férőhelyes úszóstadion. Készen áll viszont az 53 ezres Fulton stadion, ahol a baseball-talál- kozókat tartják, valamint a 4500 nézőt befogadó Civic Center, amely a súlyemelők otthona lesz. Az ökölvívás helyszíne a Georgia Colij- seum lesz. Ezek a létesítmények az olimpiai falutól hét kilométeres körzetben találhatók.

Az olimpiai központban épül a 72 ezres, hipermodern Georgia Dome, a tornászversenyek és a kosárlabda-mérkőzések helyszíne. A Kongresszusi Központban - eser

Sokan úgy vélik, hogy Atlanta sikere kedvezőtlenül befolyásolhatja az Utah állambeli Salt Lake City esélyeit az 1998-as téli játékok rendezési jogának elnyerésére. Az amerikaiaknak a japán Nagano, a spanyol Jacca, az olasz Aoste, a szovjet Szocsi és a svéd östersund ellen kell bizonyítaniuk rátermettségüket. Palmer DePaulis polgármester szerint azonban korántsem kilátástalan Salt Lake City helyzete, hiszen köztudott, hogy a következő két téli olimpiát Európa rendezheti: 1992-ben a francia Albertville és 19944>en a norvég Lillehammer. Márpedig nem valószínű, hogy az öreg földrész egymás után háromszor kap lehetőséget,

Az atlantai olimpiai stadion

— Valamennyien nagyon büszkék vagyunk, hogy a világ legjobb sportolói 12 évvel a Los Angeles-i játékok után ismét visszatérnek az Egyesült Államokba — mondta Bush elnök.

Bár Melina Mercouri csalódottsága érthető, hiszen a görög főváros egészen keddig a legesélyesebb pályázónak számított a centenáriumi játékokra, azért hozzá kell tenni, hogy' az amerikaiak nemcsak a Coca-Colának köszönhetik sikerüket. Georgia állam fővárosában készek a nagyszabású tervek, s biztosra vehető, hogy az 1996-os olimpia semmiben nem marad el a korábbi világtalálkozóktól.

Sőt, könnyen elképzelhető, hogy az atlantaiak minden korábbi rendező teljesítményét felülmúlják, ehhez ugyanis megvannak az anyagi lehetőségeik. A legnagyobb érdeklődésre számot tartó eseményeket, így nyitó- és záróünnepséget, az atlétikai versenyeket és egyes lovasszámokat, valamint a labdarúgó mérkőzéseket a 85 ezres beménytől függően 3000-7500 néző befogadására alkalmas — küzdenek az érmekért a vívók, az asztaliteniszezők, a cselgáncsozók, a birkózók, a tollaslabdázók és a kézi lab- dázók. Egy 17 ezres csarnokban tartják majd a röplab- dázók összecsapásait, míg a vízilabdázók és a gyeplabdá- zók az atlantai Egyetemi Központban találkoznak.

Az olimpiai falutól észek- nyugati irányban, 29 km-es távolságra található az úgynevezett olimpiai park. Itt már minden készen áll az íjászok, a lovasok, az öttusázók, a lövészek, a teniszezők fogadására, de nemsokára felépül a kerékpárstadion is. A kajak- kenúsok, evezősök és a vitorlások a Stone Mountain tó vizén mérik össze erejüket, míg a vadvízi kenusok oz Ocoee folyóban viaskodnak egymással és a természeti erőkkel.

Atlantában felkészülnek a nagyszámú újságíró fogadósára is. A sajtóközpont az olimpiai centrumban lesz, 35 ezer négyzetméteres területen.

így a tengerentúliak legnagyobb riválisainak a japánok látszanak.

A Coca-Cola tiltakozik

A Coca-Cola cég egyoldalas írásos közleményben utasította vissza a görögök azon vádját, miszerint hathatós eszközökkel támogatták Atlantát abban, hogy Athénnal szemben elnyerje az 1996. évi nyári olimpiai játékok rendezési jogát.

A leghíresebb üdítőitalt gyártó vállalat tiltakozása így indokol:

„A Coca-Cola az olimpiai kampány idején mindvégig megőrizte semleges álláspontját. A cég nemzetközi hírneve amúgy sem indökolja, hogy bármelyik pályázót előnyben részesítse még a NOB döntése előtt. A Coca-Cola jelen van a világ 160 országában, így bárhol is rendezzenek olimpiát, a vállalat ott lesz a legfőbb támogatók között" - hangsúlyozza a közlemény, amelynek címéül ezt adták:

,,Az események beszéljenek önmagukért . . ."

FF

is

In vagyok a legidősebb profi

ff

Elmondja Joe Kasher, Anglia első, ma is élő hivatásos labdarúgója

Egy kis kedves, sok virágtól tarkólló, tengerre néző házban éli nyugdíjas napjait a századik életévéhez immár igen közel járó Joe Kasher. ű az egyetlen azok közül, a sun- derlandi játékosok közül, akik 1919-ben - több, mint hetven évvel ezelőtt - lettek profi labdarúgók. Tehát akkor, amikor a futballban még sehol sem voltak hivatásos játéko- sbk.- Nem ment minden olyan simán, mint, ahogy hallom, az manapság történik. Tudom, 'hogy májusban aláíratták velünk a szerződést, hogy elég sokan jöttünk össze Sunder- landbe, de az első fizetésünkre — természetesen hetire — három hónapig kellett várnunk. Augusztus volt, amikor 'Bob Kyle, a klub menedzsere, egyenként beszólított bennünket az irodájába.

— Fizetésünk heti 5 font sterling volt, akkor ezzel a

maiaknak nem sokat árulok el. Sokkal értékesebb voltakkor a pénzünk. Az volt a benyomásunk, hogy jól keresünk. Nem annyit, mint a maiak, de azokban a nyomorúságos háború utáni években az az 5 font is szép fizetés volt. öt font, ha a keret tagjai voltunk, de hat, ha játszottunk is azon a héten — tehát megkülönböztették az első ósapat- belieket és a tartalékosokat. És ez sem minden. Ha döntetlent értünk el, a menedzser még egy fontot hozzáadott, s ha győztünk, a bérünk irnnjár két fonttal több volt.

Hogy valamivel ecsetelje a kapott pénzt, Joe Kasher ezt a példát említette:- Mi ketten egy albérleti bútorozott szobáért 27 schilling és ^5 pennyt fizettünk.

(Hogy az angolokon kívül mások is „megértsék” ezt, íme, mennyi ez: egy font 7 schilling és 6 penny, egy főre

tehát 13 schilling és 9 penny jutott, lévén a font 20 schilling s ez az utóbbi pedig 12 penny.)- Emlékszem — hogyne emlékeznék rá - csapatkapitányunk Charlie Buchan volt, akit mindenki Big (Nagy) Charlie-nak hívott, akkor azt hittük, hogy az ő kisujjában több van, mint a csapat valamennyi többi játékosának az agyában!- Később átkerültem az Ar- senalhoz, akkor is nagy klub volt, ma is, ha ránéznek a táblázatra, ott áll a legjobbak között. Voltak olyan dolgaink is, amit ma tiltanak. Billy Williams, az Arsenal edzője, egy-egy korty whiskyt nyeletett le velünk, mielőtt kifutottunk volna a pályára,* mintha háborúban lennénk, mert akkor adtak nekünk, a roham előtt, egy-egy kupica rumot. .. Szóval, hogy bátrabbak, rámenősebbek legyünk.

— Valamit még Sunderland- ből.

— Különben nagyon vigyáztak ránk. Albérleti szobáinkba kettesével helyeztek el bennünket. Nekem az volt a szerencsém, hogy Big Charlie- vel voltam egy szobában. Lefekvés után — a menedzser utasítására — ő adott be nekem valamilyen porokat, amitől azután hamar elaludtam. Általában rossz alvók voltunk. Frank Cuggy szemére sehogy sem jött az álom, ezért Jack Poole, a szobatársa éjfél után is felolvasott neki a Weekly News-ból. Reggel ott állt az edzőnk a folyosón, zsebórával a kezében, s mindig a megbeszélt idő előtt tiz perccel kezdett bennünket ébreszteni. Ma a legócskább munkásszállásokon sem bánnak így az emberrel. ..

— Arra is ügyeltek, hogy az előírt testsúlyunkat megőrizzük. Én akkor 10 stone súlyos

voltam, akkor még kővel fejeztük ki a súlyegységet, ma fontot mondunk, illetve legújabban kilókat, tehát csupán 63,5 kilós voltam, s azt ajánlották, hogy én felszedhetek magamra még néhány fontnyi súlyt.

— Nagyon hajtottunk mi akkor. Kíméletlenül is űztek bennünket. Hiába volt egy bizonyos erőnlét, a nagy tempó kífullasztott minket. A második félidő közepe táján már holt fáradtak voltunk, a végén pedig szinte olyan roggyan- tak, mint a kiütés szélén álló ökölvívó a ringben.

— Védekezni is próbálkoztak.

— Mi sem voltunk angyalok. Vettem észre ezt én is, például, amikor valaki a csatárok közül megereszt egy hatalmas bombát, magasan a kapu fölé. Néha eltelt egy perc is, amíg azok ott a kapu mögötti lelátókon állók közül végre visszadobta a labdát. Kissé kifújhattuk magunkat.

— A fizetés kézbesítése szertartásos volt.

— Ott álltunk türelmesen minden hétfőn délelőtt a klubház folyosóján. Menedzserünk, Bob Kyle jól megvárakoztatott bennünket. Végre kidugta a fejét és csak ennyit mondott: „Jöjjön be a legjobb játékos!” Nem hozott zavarba ez-* zel, mi nagyjából tudtuk, hogy ki milyen magasan áll a klublétrán. S amikor a zsoldunk- kal a markunkban mentünk ki, utánunk szólt: „Küldje be a következő legjobb játékost!"- lohe Kasher, ahogy azt akkor mondták, középledezet volt — angolul: center hall. Az ő feladata volt a legveszélyesebbnek számitó ellenlelet, a középcsatárt ,,lógni".

— Az én időmben ez a legveszélyesebb emberem W. T. Roberts, a Preston középcsatára volt. Ö nyaggatott engem a legkegyetlenebbül. Különben Newcaslleben, vidékünk — Észak-Anglia — első városában játszottam a legnagyobb publikum előtt: 63 000 ember volt a lelátókon - 1920-ban ez angol rekord volt. A Sunderland, csapatom, kikapott, s mi nem érhettük be Liverpoolt, pedig 10 font sterling lett vona a prémiumunk. Az ötödik helyen fejeztük be a bajnokságot és ezért külön 5 fonttal jutalmaztak bennünket.

Később, 1922-ben Kasher a Stoke Cityhez igazolhatta át magát, majd onnan az Accrington Standley-ba ment -s ennek csapatkapitánya lett. Majd következett az Arsenal...