Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)
1990-10-07 / 185. szám
j A színházak kulisszatitkaira mindenki kíváncsi. No, nem a pletykákra gondolok, 4tanem a színfalak mögötti izgalmas és fontos munkára. Most még ennél is érdekesebb dologiba pillanthattam be a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Két kitűnő darabot rögzített a Magyar Televízió: Ascher Tamás rendezését, a Gondot-ra várva címűt és a Mohácsi János i rá nyitásává I színpadra állított Tévedések víg játékát. A felvételnek különlegességet adott, 'hogy az előadások televíziós változatát készítették el, vagyis a nézőtér ezúttal üres volt. Amikor o Magyar Televízió műsorai mára redukálódtak az ismétlésekre és stúdiábeszél- ae'ésekre, • igazán, figyelemre méltó, hogy a Koltai Tamás vezette színházi osztálynak sikerül a színházi közvetítések számát növelni.* örvendetes a tendencia, hogy a tévében korábbi évtizedben „mérsékelten adagolt" kaposvári előadások egyre gyakrabban megjelennek a képernyőn is. Márton István, a televízió rendezője a felvételeket irányítja, ő a darab képernyőre fordítását segíti a színészek- nék. Kevés a szünet, és az -is rövid. Ilyenkor kávéból és cigarettából fogy a legtöbb, s közben persze, a felvételékről folyik a szó. Vladimir és Estragon - Koltai Róbert és Jordán Tamás - minden felvett jelenetet visszanéz, egyiket újra is veszik, mert Koltainak nem tetszik. „A dologhoz való hozzáállásod túl nyugodt" — mondja Jordánnak. Még egyszer veszik az egyszem díszlet - a fa - alatti jelenetet, amely előtt Ács János segít: „ Feszültebb testtartással csináljátok!" - instruálja a színészeket. így is lesz: csöndet kérnek, mert a felvétel indul. Elhangzik az indítómondat: „Mindenkinek megvan a maga kis keresztje .. A rövid szünetben Márton Istvánnal az előadásról beszélgetünk. — Nehéz szülés. Nagyon szeretik a darabot, régen játsz- szák, és nagyon ismerik. Állandó vitában vannak minden próbán egymással, aztán ilyenékor természetesen velünk is. A tévésítés hol segít, hol elvesz a hatásból: egy totál Képernyőre kerül a Godot vasämapi Tündék, troliok, félszerzetek Nem először, de ezúttal is sokak örömére, ismét megjelent egy különleges könyv. Akik valaha is keresték és sajnáltak érte a feketepiacon nyolcszáz, vagy akár ezer forintot is kiadni, vagy hiába vártak rá az antikváriumok előjegyzési listáin, most kevesebbért, boltban, utcai árusnál is hozzájuthatnak J. R. R. Tolkien nagylélegzetű tündérmeséjéhez, A Gyűrűk Urá-hoz. A történetről maga a szerző mondja, hogy egyre csak nőtt a mesélés közben, valahogy úgy, ahogyan régi, elfelejtett tárgyak egyszer csak előkerülnek, és egymáshoz illesztve a darabokat, végül összeáll egy csodálatos egész. Tolkien trilógiáiét egyébként megelőzte az 1930-as évek végére elkészült, A hobbit című könyv, melyet magyarul A babó címen ismerhetett meg a közönség, Évtizedekkel később. Tolkien egyébiránt nyelvtudós. Európa ősi nyelveit tanulmányozta, s e munka nélkül »A Gyűrűk Ura meg sem születhetett volna. Ma már viszont szerte a világon több Tolkien- klub foglalkozik Középfölde te- remtvényeivel, történelmével, nyelvével, földrajzával. Nem véletlenül, hiszen ez a mese valójában egy régvolt nép története, olyan népé, melyre álmainkban ma Is visszaemlékezünk. Társadalomkép is persze, de nem kell mindenáron megfeleltetni az ősi angol, kelta vagy germán mondákkal, bár kétségtelen, hogy a nagy király, a bűvös erejű mágus és a lovagvilág sok eleme éppúgy helyet kapott a történetben, mint közös európai múltunk más momentumai. A tündék, emberek, törpök, trol- lok és örkök között főképp a hobbitok meséje ez, Középfölde e kis lényeivel benépesített világának históriája. is mindemellett iáték is, az erkölcs játéka, középpontban a iá és a rossz ősi küzdelmével. A harc a korlátlan hatalom Eay Gyűrűiéért folyik, elpusztításáért lépnek szövetségre a jók, hogy megmaradjanak az erejüket sokszorosan felülmúló roppant rosszal vívott harcban. A főhős sem ember, félszerzet ő, gyengébb is, erősebb is nálunk. De erényei és hibái az ember jó és rossz tulajdonságai is egyben, a bátorság, a hűség, a kitartás, türelem, az erény, a szépség emberléptékű meghatározásaival .... Nem tudnám jobban az olvasók figyelmébe ajánlani a könyvet, mint ahogyan fordítója, mára a Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád, akitől néhány soros levelet kértem. „Szeretettel ajánlom az Új Vasárnapi Dunántúli Napló olvasóinak ... Az emberi vágyak belső tükörképe ez a könyv, minden fejezete végződhetnék rosszul is, de mégis minden fejezete jót végződik, mint ahogyan jól végződik a könyv is, győz az igazság, győz az erőfeszítés, győz a tisztesség, de annak, ami az életben a legszebb, véget vet a halál, csak azért, hogy noha nem is az álmok derűjével, de a valóságban tovább folytatódjék az élet." Hodnik Ildikó Szeretettel ajánlom az Új Vasárnapi Dunántúli Napló olvasóinak; Meleg barátsággal: más a színpadon és más a televízióban. Segít a plánozás, hogy mikor, kit látunk: nem mindig az a fontos, aki beszél, esetleg éppen a hatása a másikon. Délután Helyei László és Lukáts Andor is bekapcsolódik a felvételbe, majd este nyolckor befejeződik a munka. A színészek fáradtak, de készségesek. Koltai Róbertte! és Jordán Tamással a szinész- klubban váltunk szót.- Ez egy semmihez sem hasonlítható vállalkozás. A világ drámairodalmának egyik legnehezebb leckéje a Godot. Az igazi unikum, hogy 15 éve volt a bemutató — mondja Koltai Róbert. — A Godot-ot játszani eleve nagyon nehéz — veszi át a szót Jordán Tamás. - Akkor is, ha egymás után többször játszuk, mert minden este meg kell érte küzdeni. A tévéfel - vétel különösen nyomasztja az embert, mert az archiválódik., így nagyon nagy volt a tét, legalábbis én annak éreztem. Nem mondom, akkor is nagy a felelősség, ha estéről estére ezt játsszuk, hiszen időben is hosszú a darab, és minden egyes pillanatnak megvan a maga története. Arról is szót váltunk, hogy a kaposvári színház előadásairól az utóbbi esztendőkben több felvétel is készült. Méltán több, mint az átlag magyar színházakról. Koltai Ró- bertnek igaza van, amikor azt mondja, hogy végre nem egy patikamérlegen dől el a közvetítendő előadások száma. A beszélgetés végén azt is megtudom, hogy Godot-közve- títés hosszú harc volt, mert évekig nem adtak jogot a felvételekre a nyugati szerzői jogvédő hivatalok. Befejezésül arról szóltak a színészek, hogy a sokszor közönséget is helyettesítő televíziós stábbal kitűnő baráti kapcsolat alakult ki. Most már csak egy információ van hátra: a színházi előadás televíziós változatát még ebben az évben bemutatja a Magyar Televízió. Varga Zsolt Fotó: Gyertyás László Radio mellett.,. A hétfőt nem valami jó hangulatban töltöttem el: — a lapok is írták, a rádió is többszörösen ismételve számolt be a választási eredményekről: hiányzott az otthonmaradottak szavazata, de hát istenem, végül is nem volt kötelező az urnák látogatása (végre), és a távolmaradással mindenki önmagával számol. De aztán egy esti tévéműsor egy kissé felvidított. A pártok meghívott képviselői néhány rövid mondatban kinyilvánították véleményüket, ahogy ez illő ilyenkor. Derültségemre az adott okot, hogy —, a FIDESZ kivételével — valamennyien „sikerként” könyvelték el az eredményeket, főként az egyik illusztris politikus, aki korábban elsöprő nagybudapesti sikert ígért, pártjának és „népének". Hát ez nem jött be. Hozzátehet- ném, hogy „sajnos", de most már a függetlenség híve vagyok s eme hitvallásomat is magánügynek tartom. E fentieket is csupán azért említem, hogy lám, milyen érdekes: még a nagypolitikusok is mindennek tudnak örülni, „kikaptunk, de győztünk" alapon. a sertéshúsra rákerül a 450 —500 forintos árcédula. Legföljebb nem eszünk húst. Legalábbis annyit. A MacDonald’s-cég budapesti magyar képviselője egyébként is azt nyilatkozta a rádióriporternek, hogy a magyar étkezési kultúra még nem jutott el odáig . . . Meddig? Hát addig, hogy végre felismerjük a növényi színű fejessaláta. Lenne. Ilyen saláta termesztését már végzik az országban — felvevője a MacDonald’s- cég, de e termék még nem mindig felel meg e fenti előírásoknak. Márpedig e salátalevél elengedhetetlen kelléke a hamburgeres szendvicsnek. Jómagam is felháborodnék, ha az elém lökött saláta nem csíkozott A tehénnek a foga... Persze, azért gondokkal terhelt lakói is vannak széphazánknak. Hogy mást ne mondjak, itt van például az a 840 ezer állampolgár, aki közvetlenül a mezőgazdaságban dolgozik. A rádióban megszólaló szakember újra. figyelmeztet: sorra vágják le az anyakocákat, levágják a malacokat, levágják a baromfikat, s mindezt azért, mert magasak a hitelkamatok, méregdrága a műtrágya, 30 milliárdnyi az aszálykár, (mások szerint 50 milliárd forint), a földtörvény pedig még sehol. Megdöbbentő a jóslata: ha így megy tovább, megérjük még, hogy eledelek nagyszerűségét. Közbevetőleg mondom, én már vagy negyvem-ötven éve tapasztalom, hogy időnként a táplálkozástudomány tudorai elvérik hátunkon a port. Csak esszük a nagyzsíros húsokat, a mégna- gyobb karéj kenyerekkel, ahelyett, hogy könnyedén táplálkoznánk. Ezért az elhízás, az infarktus, a keringési zavarok, no meg a koleszterin. De hát beszélhetnek a népnek. A Mac- Donald's-cég embere mondja is, hogy a pesti boltjaikban nehezen tudják meghonosítani a szabvány szerinti — úgynevezett — jégsalátát, ami egészséges, ropogós, csíkozott, világoszöldés ráadásul sötétzöld. Hiába, ezt is tanulni kell, mint a demokráciát. Mert a demokráciát, még némely nagypolitikus sem ismeri úgy, mint ahogy azt ő maga gondolja. Hogy egy pillanatra még visszatérjek a választás utáni hétfőre, egy doktor akárki —, mellesleg képviselő —, azt fejtegette a rádióriporter- hek, hogy számos településen a nép félelmében ruházta fel polgármesteri tisztséggel a volt tanácselnököt vagy éppen tanács- titkárt. Félelmében? Uram! Mitől féltek volna? Megmondaná? Gyermeteg érvelés ez. „Azt választanak polgármesternek, akit arra legjobban érdemesnek tartanak!" — így érveltek a pártok a választás előtt. Most pedig — egyesek — kikezdik az új polgármestert, aki még le sem tette a hivatali esküt. De mert régebben, tanácselnök volt, uramisten, talán még a pártnak is tagja volt . . . hát ... na hagyjuk. Inkább valami másról. Hallgattam egy Pécel községben készített rádióriportot. Azt mondja egy gazda: szarvasmarhákat ~ tenyészt, nem vették át. Elment panaszra, megjelent a szakember, azt mondja, mit akar, ezek gyönyörű szarvas- marhák, I. osztályú minősítést érdemelnek. Remek! Gratulálok — mondotta. Aztán később kiderült, nem kap érte nyolcvanvalahány forintot kilónként, hanem csak hatvan valamennyit, mert a tehénnek . . . foga van. A kipontozott részre egy szó beírandó, csak a rádióból éppen ezt á 'kritikus meghatározást nem értettem jól. Mindenesetre valamilyen „foga" van a tehénnek. És ez hiba. Nagy hiba. A tehén már az életben nem nyeri el az I. osztályú minősítést. Csak, ha ^kimérik. A népnek. Az majd fizet. ^^3 Jb% A képen: Lukáts Andor és Koltai Róbert Tévé a színházban
