Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)
1990-10-06 / 184. szám
1990. október 6., szombat aj Dunántúlt napm ti Viták a püspöki énekiskola indulása körül Mindkét kórusra szükség van Szeptember elsején a megyéspüspök, Mayer Mihály Veni Sanctéval a Székesegyházban megnyitotta a pécsi egyházmegye falvaibái toborzott közel negyven 'kisfiú számára az iskolaévet és e-yúttal negyven évi szünetelés után a pécsi püspöki énekiskolát. Ez az az intézmény, amiért Kodály Zoltán annyit harcolt Rákosiékkal, hogy az ének- iskolát ne államosítsák, mert különleges kulturális célintézmény az. Szemére vetette az akkori kormánynak, illetve a pártvezetőségnek, hogy a kultúraromboló eljárással nemcsak az egyházat, hanem a magyar népet is megfosztották nagy kincsétől. Az énekiskolák létesítése a múlt század második felében Regensburgból indult ki, és a „Dom-Spatzen” országot- világot bejáró nevezetességek lettek. Utánuk jött a bécsi „Söngerknaben", majd Aachen, München, legújabban Limburg. A múlt század végén a pécsi székesegyházi restaurálás emlékére Ferenc József király jelenlétében léptek fel első alkalommal a pécsi énékiskolások — népszerű nevükön a „hecsed- lik”, mert piros ruhát viseltek — és az akkori neves igazgató és énekpedagógus, Glatt Ignác atya vezetésével híressé vált férfi- és gyermekkórus együttest teremtet■ tek. A Kodály Zoltánnal való kapcsolat akkor indult meg. amikor a mester a buda- J, pesti bombázások elől Pécsre menekült és itt a Ha- ( merli villában lakott feleségével együtt 1945 végéig. Kodály a Mecsek csendjé- í, ben, a pécsi szőlők és barackfák árnyékában komponálta meg' egyik legneveze- j tesébb művét, n „Missa brevis"-t, melyet a pé- I esi énekiskola énekkarával | Mayer Ferenc kanonok karnagy vezényletével ősbemutatóként adatott elő a Szé- j kesegyházban. A nevezetes mű innen kelt szárnyra és hamarosan a II. világháború minden borzalmának és | szenvedésének vetületeként ! bejárta a világot. Már a 'háború előtt is Kodály ismételten Pécsett járt, nagyra értékelte Pécs zenei kultúrá- ! jót és mindig kiemelte külön J Mayer kanonok fáradozását íj a székesegyházi énekkar ma- | gyarországi és külföldi szereplésének előmozdításában. • Ugyancsak eleven kapcsola- ; tot tartott fenn volt tanítvá- ! nyával, Mayer Ferenc kar- | nagy utódjával, Hergenrőder < Miklós Pécs egyházmegyei ■ zeneigazgatóval. A pécsi egyházmegye ve• zetősége eltökélt szándékkal ^ - az egyház mai felszaba- j dulásának tudatában - hoz- ‘ zálátott a püspöki énekiskola i teljes értékű rekonstrukciójá- | hoz. Ahogyan ez külföldön j sem ment másképp, így nálunk is az eredeti elgondo| lásoknak megfelelő újrakez- 1 dést csak úgy tudjuk elképzelni, hogy valósággal ,,'kis- I szemináriumi" együttélésben I vidéki kisfiúkat toborzunk | össze. ! Neves ember volt a múltban Werner Alajos szombat- helyi zene- és énektanór, kiváló ifjúsági hitszónok. Ö saját bevallása szerint akkor tévedett, amikor a „schola savariensis"-t,-% úgy képzelte el, hogy 15 éves korig szombathelyi kisfiúkat tanít meg kora Its és figurális énekre. A külföldi példák is azt mutatják, csak lelkileg telített, zárt neveléssel, állandó esztétikai ráhatással lelhet azt elérni, amit Mayer Ferenc annak idején elért, hogy a pécsi székesegyházi gyermekkórus éneklésének külön színezete és egészen sajátságos hangulatot keltő instrumentalitása volt. Európa zenei világa mindig csodálkozott, hogy milyen érdekesen „külön valóságot" jelent a regensburgiak vagy a pécsiek éneke, és éppen ez a különlegesség az, ami vi- | lághírűvé tette őkét. Uzsalyné Pécsi Rita tanárnő és karnagy fáradozása, a szükségmégoldásként két évvel ezelőtt - az egyházmegyei hatóság tudtával, sőt bizonyos támogatásával és a Pécs Szt. Ágoston téri plébánia épületében Báthory László plébános oltalma alatt - megalakult gyermekkórus nem állhatott be á pécsi székesegyházi nagykórus együttesébe, mert ennek most 'kell megszerveződnie. A Kolping támogatásával megvásárolták a régi formaruhát és olykor abban léptettek fel énekes férfiakatis. Ezzel azt szerették volna dokumentálni, hogy a pécsi székesegyházi énekkar máris rekonstruálódott. A pécsi fiúgyermekekből toborzott 'kórust a városi vezetőség oltalmába is ajánlottuk. És a város a napközi otthonoknak kijáró állami támogatásban is részesítette. Nagy kór lenne és sokunkat szomorúsággal töltene el, hogy ha a Székesegyház nagykórusában szereplő gyermekkórus visszaállítása körül zavarok, illetve félreértések keletkeznének. Szerintem az alternatív megvalósítás mellett kellene lándzsát törni, nem a vagy-vagy, 'hanem az is-is formájában: legyen bentlakásos énekiskola, mert az egyház csak a hagyományos, a ma is eredményesen működő európai székesegy- > házi scholak mintája alapján képzelheti el a rekonstrukciót. Ugyanakkor tisztelni - kell azt a munkát és nagy igyekezetét, ami 'különöskép- $ pen is Pécsi Rita karnagy és : Báthory László, Ágoston téri '■ plébános, meg sokan mások,? nagy önbevetésével létrejött, t életre való, már eredménye- | sen működő fiúkórus további I fennmaradását illeti. Erről f már nem lehet vitatkozni, de í meg kell találni tevékenysé- | gének helyét és idejét. Né- £ zetem szerint a székesegy- | házi miserendben szereplő § vasárnapi és ünnepnapi 'hó- t) romnegyed nyolcas szentmise * méltó hely és alkalom a J mindig óhajtott fellépésre. ^ A pécsi hívők a reggeli mi- I sét nem utolsósorban éppen r a kiskórus egyre színesebb í fellépése miatt is nagyon p megkedvelték. Ha az állami | és városi hatóságok ma a | múltban olyan súlyosan el- 1 marasztalt egyház minden | kulturális igényének eleget | kívánnak tenni — merjük hoz- 1 zá tenni: nagylelkűen és je- í lentős áldozatokkal -, akkor | az egyházmegyei hatóság 1 kétszeresen is obligoban van, I hogy a közismerten magas i kulturális szintű, nagymúltú | énekiskolát eredeti alakzatá- 1 ban és szerepében igyekez- I zék újból elindítani. Ne érje | sérelem az Uzsaly -családot, I a pécsi szülőket és ne érez- I zenek valamilyen visszavetést 1 vagy degradálást a pécsi E kisfiúk. Mindkét formátumra | szükség van: a helyi és nem- | zetközi hagyományokat to- I vóbbvivő bentlakásos ének- E iskolára és az új utakat | eredményesen kereső, az I egykori énekkultúrát fejlesztő E napközis foglalkozásokra. I Mindkettő gazdagítani fogja 1 Pécs egyházzenei életét. Ho a Szentatya 'jövőre vá- I rosunkban lesz, és látja és hallja mdjd a valamikor hírneves, most újból feltámasztott pécsi székesegyházi férfi- és fiúgyermek nagy vegyeskórus éneklését, bizonyára felelevenednek majd benne régi krakkói álmai is: ilyent képzelt el az egyik legszebb, érseki múltjáról oly nevezetes, hozzánk is közelálló lengyel történelmi városban az Isten dicséretének fokozására. Dr. Cserháti József Kiművelt emberfőkre van szüksége hazánknak. Jól képzett mérnökök, közgazdászok, jogászok, orvosok, tanárok vihetik csak előre a gazdasági- lag-erkölcsileg tönkrement országot. Hogy mekkora a zűrzavar, azt az egyetemistáik- főiskolások maguk Is példázzák - leginkább meghason- lottsógukkal. A szeptember 26-i hallgatói demonstráció eseményeit végigkövetve jutottam e megállapításra. Mert rendben, hogy 'küzd a megélhetésért a diákság - mint mondták, ők csak tanulni akarnak, s ehhez kérik a feltételeket. De azt nem látom tisztán, hogy kitől követelnek. Egy tönkrement országban - ez esetben a tény számit, nem az elkövetők kiléte -, ahol milliók jutottak a nyomorszintre, és a folyamat egyelőre megállíthatatlan, egy országban, ahol a korábbi rossz döntések utóhatása 'mellett a „nincs pénz" bénitja meg a gazdaságot, egy országban, ahol egyelőre kilátástalannak tűnik az élet - ki kitől követelhet? Mesélhetnék, mint mindenki, történeteket a sok ezer forintos öltözékű diákról, a jó nevű étterem törzsvendégéről, a vizsgára álomautóval érkezőről, a minden évben nyugaton nyaralóról — de nem teszem. Inkább beszélgetéseket, történéseket idézek fel szeptember utolsó hetéből: Az első beszélgetőtársak harmadéves tanórképzősök, földrajz—biológia szakosok. Mindhárman más városból jöttek Pécsre, Cserti Csapó Tibor fonyódi, Pulai Gábor nagy- kanizsai, Benő Csaba zalaegerszegi. A szülők nem gazdagok: a lakáson kivüli vagyon a három családban két gépkocsi, abból is az egyik nyert autó.- Ezen a nyáron mennyi szabad időtök volt?- Tizenöt napot töltöttünk táborban, nevelési gyakorlaton, egyébként szabadok voltunk.- Nyaraltatok vagy dolgoztatok?- Nyaraltunk.- Külföldön?- Annyi pénzünk nincs! Úgy szoktuk megoldani, hogy a csoporttársakhoz megyünk. Például Tibihez, aki a Balatonon lakik.- A nyári munka egyikőtök fejében sem fordult meg?- Nem, illetve nem úgy, ahogy kínálkozott: pár hétre nem vettek fel minket, csak egy ihónopnó! hosszabb időre lett volna munka.- A kar segített az elhelyezkedésben?- Nem foglalkoznak ilyennel. Meg valószínűleg csak pécsi munkát tudtak volna ajánlani. Nekünk az nem jó, mert a szállás elviszi a keresetet. Tanév közben is más a helyzet: 'ha akkor el akarunk menni dolgozni, ki kell hagyni egy-egy napot az iskolában.- A ruházkodásotokat ki állja?- Ezek alkalmi ruhák, turkálókból valók — mutat magára egyikük, majd a • másik diák megjegyzi, hogy őt a szülei öltöztetik.- Az ösztöndíjból mire futja?- A szállásra, étkezésre és néha egy-egy mozira.- Az hogy átmentetek esti tagozatra, felmerült már?- Nem. Úgy véljük, nappalin sokkal több ismerethez jutunk.- Nem érzem azt, hogy ti is tennétek valamit azért, hogy jobb legyen a sorsotok.- Nekünk az elsődleges feladatunk a tanulás. Ami szakmailag adna . valamit, az a korrepetálás, de ezen a szakon nehéz ilyent vállalni.- Mikor kerültök olyan helyzetbe, hogy el kell hagynotok a főiskolát?- Még nem tudni. Függ az inflációtól is. Amit támogatás címen kapunk, az nagyon kevés: - 3150 forint átlagosan. Ráadásul a közvéleményt ellenünk hangolták, mert úgy tájékoztatták, hogy kaptunk ötszáz forintot, de azt elfelejtették hozzátenni, hogy ösz- szességében kevesebb jut nekünk idén, mint tavaly. « * Tapssal és rostos üdítővel fogadta a pécsi egyetem köz- gazdasági karának nagyelőadójában összegyűlt félezer diák a művelődési és közoktatási minisztert. A közel egyórás „süketek párbeszéde" módjára folyó eszmecsere végeztével is topssal köszöntek el a hallgatók a tárca első, emberétől. Jólneveltségből jeles. * A múlt héten találkoztam egy orvostanhallgatóval, aki — mint a beszélgetésünkből kiderült — a diákbajökra ismer gyógyírt: saját életén már kipróbálta. Benkó Zsuzsa harmadéves a POTE-n (ajkai):- A tanulás mellett menynyi szabad időd van?- Közel nulla. Ha valaki komolyan, tisztességesen végigcsinálja az orvosegyetemet annak tudatában, hogy majd életekről kell döntenie, akkor nulla.- Nyáron mennyi pihenőidő jutott?- Három-négy .hét. Ez regenerációra épphogy elég.- Hol nyaraltál?- Egy nemzetközi táborban, Franciaországban, különböző egyetemek kapcsolatának jóvoltából.- A szüleid hogy bírják, hogy egyetemista vagy?- Amig hatszáz forint a kollégium, addig én bírom a sóját ösztöndíjamból, meg van szerződésem is egy kórházzal, onnan is jön pénz. Gyakorlatilag otthonról nem hozok el egy forintot sem.- Tehát te szerződést kötöttél. Ez például egy út ahhoz, hogy a szülőket ne terhelje a diák?- Igen.- Mennyire kényszer ez az ösztöndíj?- Valamennyire tudnám a szüléimét terhelni, mert nem keresnek rosszul, az egyik orvos, a másik mérnök de négy nagyszülőt is támogatniuk kell!- Lótsz-e lehetőséget arra, hogy egy orvostanhallgató egy évre szüneteltesse a tanulmányait?- Az óriási kiesést jelent. Azokon látom, akik halasztónak. Itt az orvosin hatalmas anyagot kell minden évben újra elővenni. * Pál Györgyi, ötödéves a JPTE-n, magyar-művészet szakos (veszprémi):- A családodnak mekkora teher az, hogy egyetemre jársz?- Nekünk nagy teher az egyetem. Édesanyámmal élek. A mai napig nincs tizezer a havi összbevételünk. Én az egyetem mellett tanítok, meg ami adódik, néhány -száz forintos munka, mindent elvállalok.- Be tudsz ülni kocsmózni?- Egy korsó sörre igen. Persze, nem mindennap. A kocs- mázás egyébként sem részegeskedést jelent. A kocsma egy hely, ahol összejöhetünk. Mert az egyetemen este kilenc 'után már nem lehet hova beülni! * Két diáklány, másodévesek, leendő középiskolai tanárok, történelem—olasz, illetve történelem-angol szakosok. Az egyik székesfehérvári, a másik pécsi.- A tanulás nekünk sokba kerül: egy nyelvkönyv néha megvan ezerötszáz forint is. És nincs mese, meg kell venni. De olyan égő, hogy otthonról kapjunk ötezer forintokat.- A nyáron elmentetek valahová dolgozni? A pécsi: — Én igen. Több mint egy hónapig dolgoztam egy ételbárban, napi kilenc órát: felmosástól kezdve mindent. A második napon el akartam menni, de aztán -mégis végigcsináltam. Tapasztalatnak ez kiváló! Ráadásul angol szakos vagyok, sok amerikai, ausztrál béjött: nyelvgyakorlásnak jói volt. Jövőre szintén dolgozni fogok valahol. A székesfehérvári: - Idén nem dolgoztam, viszont amíg ginéibe jártam, nyaranta nevelőotthonban vállaltam munkát, gyerekekre felügyeltem. /Élethivatásnak érzem, hogy tanítsak, de azt el kell mondanom, hogy nincs értéke az értelmiségi munkának. Sok ismerős mondja, hogy miért tanulsz, nyolc általánossal más többet keres. Magyarországon, sajnos, most a pénz beszél.- Akkor te miért csinálod?- Nekem az a célom, hogy tanítsak. Számomra ennek van értelme. A fontossági sorrend": első a tanítás, második a pénz az én szememben. * Négyezer schilling fél évre a tandíj a Bécsi Zeneakadémián. Lakásra és megélhetésre kell másfél-másfél ezer havonta. Egy magyar állampolgár évi devizakerete hétszáz schilling. Lehet számolni! A Bécsben tanuló leendő zeneművészek közül hatan - két fuvolista, egy zongorista, két trombitás és egy harsonás — a Pécsi Művészeti Szakközép- iskola diákjai voltak. Tőlük tudtam meg az ausztriai tanulás költségeit, s azt is, hogy ők hogyan teremtik elő ezt az összeget. Ennyi valutához kizárólag feketén juthatnak (a családi háttér anyagi oldalról általában nem a legjobb, egyikük szüleinek sincs BC- számlájal). A Pénzügyminisztériumnál, valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnál hiába 'kérvényeztek, a devizaszabály álló nem mentesültek! A magyar állom még erkölcsileg sem (!) támogatja azokat, akik tehetségük által méltóak arra, hogy a Bécsi Zeneakadémia növendékei legyenek ! A nyugati valuta forintellenértékéért idén egész nyáron dolgoztak a diákok, nem ritkán napi tízdizenkét órát. A döntően fizikai, illetve kisegítői munka mellett a hangszeres gyakorlásra alig-alig jutott idejük! Egyikük már harmadéves, ez évtől tanítani fog a Bécsi Állami Zeneiskolában. 'Ezért havi hatezer schillinget kap. Persze, a tanulás-tanítás párhuzamosan terheli. Az elsősök munkaszerzését is támogatja az Akadémia, viszont az első félévi tandíjat előre be kellett fizetniük. (Csak a második félévtől lehet ösztöndíjat, szociális támogatóst kérni.) A Bécsi Zeneakadémiára járóknak mindez nem áldozat: boldogok, hogy kiváló zenetanároktól tanulhatnak. L. Cs. K. Transzparenserdö a Széchenyi téri demonstráción k
