Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)

1990-10-01 / 179. szám

Pécsi Dózsa-Newcastle United 2-0 (1-0, 2-0, 2-0) Történt 1970. november 4-én EVK-mérkőzés, PVSK-pálya, 22 000 néző. V.: Marendas (sváj­ci). Pécsi Dózsa: Rapp - Hernádi, Maurer, Kincses II. - Ko­csis, Konrád, Bérezési, Máté, Dóka, Tóth, Rónai. Newcastle United: McFaul - Craig, Clark, Gibb - McMamee, Moncur - Robson, Dyson, Davies, Young, Ford. Csere: a 90. percben Rónai helyett Tüske, a 118. percben Bérezési helyett dr. Dunai, illetve a 85. percben Dyson helyett Hindson, a 115. percben Ford helyett Mitsell. (A mérkőzésről, illetve az idei magyar-angol kupatalálkozóról lapunk következő két oldalán talál összeállítást az olvasó.) Ilyenre ritkán volt példa A négy baranyai „nagy” válogatott (balról jobbra): Horváth Tamás (sötét mezben), Tóth Edina, Németh Zoltán (sötét mez­ben), Kovács Tamás. „Túlzás lenne azt állítani, hogy magabiztos voltam” Rapp Imre bravúrja döntött A Pécsi Dózsa ebben a ku­pasorozatban valóban bravú­ros teljesítményt nyújtott. A mezőnyjátékosok is kitettek magukért, azonban az igazi szenzáció Rapp Imre nevéhez fűződik. A Newcastle elleni hazai meccsen a döntő pilla­natokban helyén volt a szíve, és két 11-est is megfogott, nem kis mértékben hozzájá­rulva a csapat sikeréhez.- A kapus felelőssége min­dig nagyobb a mezőnyjátéko­sokénál, hiszen ő az egyetlen aki, ha hibázott, nem tud ja­vítani, a gól gól marad. Mi­lyen érzés larkasszemet nézni a 11-est lövő játékossal ab­ban a tudatban, hogy mint mondják, 11-est kivédeni nem lehet, csak rosszul rúgni?- Ha azt mondanám, ma­gabiztos voltam, nem monda­nék igazat. Ilyenkor mindig föllép az emberben egy bizo­nyos mértékű feszültség. Ne­kem ekkor már sok mérkőzés volt a hátam mögött, és na­gyon sok 11-est is megfogtam. Ezért bíztam benne, hogy leg­alább egyet, de inkább kettőt most is sikerül kivédeni. A já­tékvezető hiába állt mellet­tem, megmondom őszintén, mind a háromnál elmozdul­tam. Mivel azonban a rúgó játékost figyelte, csak az egyi­ket tudta visszaismételtetni. Grosics Gyulától tanultam azt a taktikát, hogy minden lövés­nél el kell mozdulni. Az is­métléstől a rúgó még idege­sebb lesz, menet közben ál­talában taktikát változtat, nem oda lő, ahová eredetileg akar­ta - így lehet kihagyni, illetve megfogni.- A PMSC 2-0-ás manches­teri veresége kísértetiesen em­lékeztet az akkori Newcastle elleni idegenbeli kudarcra. Akkor azonban mintha több önbizalommal várta volna a csapat a visszavágót, ön is így érzett? '- Igaz, hogy a győzelem reményében futottunk ki a pá­lyára, de nem voltak illú­zióink a továbbjutást illetően. Azt már tapasztaltuk, hogy a Newcastle milyen veszélyes el­lenfél, és néhányon az idő­sebbek közül elég jól ismer­tük az angol játékstílust is. Megmondom őszintén én a meccs előtt személy szerint nem bíztam a továbbjutás­ban. Amikor azonban sikerült behozni az előnyt, és a hosz- szabbítás után is döntetlen maradt az állás, már láttam reményt. A nagyon elbizako­dottan érkező angolok, telje­sen összezavarodtak, tudtam, hogy ez a lövéseikben is meg fog mutatkozni. A mieink kö­zül is a fiatalabbak megszep­penve a nagy lehetőségtől, la­zítottak, üdítőket ittak, és ek­kor, hogy kissé őket is fel­rázzam, nagyon magabiztosan kijelentettem, hogy innert már továbbjutunk. A többi már is­merős a krónikákból. Sikerült győzni, hatalmas ováció kö­vette a mérkőzést, „ingünket- gatyánkat" leszaggatták a szurkolók. Mivel a PMSC most pontosan olyan eredménnyel várja a visszavágót, mint mi akkor, kívánom nekik, hogy a történelem ezúttal is ismé­telje meg önmagát, és sike­rüljön a fiúknak ugyanaz, ami 20 éve nekünk is megadatott. Szűcs Zsolt Baranyai új hullám kézilabdában Törékeny termetű hölgyek meglepő teljesítménye Baranya mindig is büszkél­kedhetett olyan sportolókkal, akik nemcsak meghívást kap­tak a legjobbak közé, de helyt is álltak a címeres mezekben, így volt ez, és szerencsére így van ez a kézilabdában is. Pon­tosabban a jövő most még szebb napokat ígér a bara­nyai válogatott kézilabdázók­nak. Előfordult már máskor is, hogy mind a férfiaknál, mind a nőknél egy-egy „párt" hí­vott meg valamelyik szövetségi kapitány valamelyik váloga­tottkeretbe. Arra azonban, ami napjainkban van, bizony csak nagy ritkán volt példa. Jelenleg ugyanis a férfi ma­gyar felnőtt vólogatottkeretben három, az ifjúságiban kettő piros-fekete játékos képviseli megyénket, míg a lányoknál ugyancsak a PMSC-ből há­rom ifjúsági és egy serdülő válogatott élvezi a kapitány bizalmát. A férfiaknál valóban új hul­lámról beszélhetünk, hiszen a baranyai fiúk mind alkatban, mind felfogásban merőben el­térnek az elődeiktől. A három felnőtt kerettag közül jelen­leg a balkezes Németh Zoltán pályázhat a legjobbak kezdő sorára. A PMSC jobb átlövője egyelőre még a világklasszis Gyurka „árnyékában” mozog, csakhogy gyorsasága, agresz- szív harcmodora folytán - vi­szonylagos centiméteres hiá­nyait is kiegyenlítve - esélyes a közeli világversenyeken tör­ténő bemutatkozásra. Mellette nagy eséllyel pályázik a csa­patba kerülésre Kovács Ta­más, a magasra nyúlt beál­lás. A pécsi „meszelő" ,nem­csak a vonalon képes meg­forgatni ellenfelét és kilőni az ellenfél kapusának a szemét, de jó lábmunkájával nagyon hasznos munkát végez a fal­ban védekezéskor. Eddig ép­pen ezen tulajdonságai bizto­sították számára a szereplési lehetőséget a válogatott vé­dőfalában. A pécsi trió har­madik tagja, a hármuk között egfiatalabb Horváth Tamás, aki ha rendbe jön - hosszú ideig volt sérült - ugyancsak meghatározó tagja lehet nem­csak a PMSC-nek, de a ha­zánkat képviselő legjobbak­nak is. A pécsi fiatalok mögött máris jelentkeznek az alig egy­két évvel fiatalabbak, akik je­lenleg az ifjúsági válogatottba kaptak meghívót. Itt elsősor­ban a mór NB l-ben is bemu­tatkozott és helytállt Szente Gábor kapust kell említeni, akinek a posztra predesztináló fizikai adottságai mellett a sportoló erényei is adva van­nak. Ha továbbra is hasonló ütemben fejlődik, mint eddig, akkor nemcsak klubjában, de a címeresek között is övé le­het a „sárga” trikó. Mellette egy nagyszerű fizikai adottsá­gokkal rendelkező balkezes átlövő is tagja a fiatalok csa­patának. Várnai Tamásról je­len pillanatban még az edző­je sem nagyon tudja, hogy mire lehet képes, ha vele szü­letett előnyei mellé játékinte- ligencióban is felnő. Igazi, csiszolásra érdemes „drága­kő”. A női mezőnyben két szü­letett tehetségű kapus mellett két virtuóz technikával ren­delkező játékmester képviseli a baranyaiakat a válogatott utánpótlását biztosító ifjúsági keretben. Négyük közül a leg­ismertebb a PMSC női együt­tesének játékmestere, irányító­átlövője, Tóth Edina. A töré­keny termetű, szőke ifjú hölgy alkatát meghazudtoló energiá­val szökell és lő az ellenfél sorfala előtt. Amennyiben lesz ideje jobban „öszeforrni" a különböző klubokból verbúvált társaival, nagyon sok örömet szerezhet a sportág kedvelői­nek. Mellette két különböző stílusú, ám eredményességüket tekintve mégis egymást kiegé­szítő kapus élvezi az utánpót­láskapitány rokonszenvét. Ta­karó Bea (aki már a Nagy- kanizsai Olajbányász együtte­sében is bemutatkozott), mel­lett a cérnavékony Braxató- risz Éva áll a kapuban a gól-, vonal előtt. Mindketten na­gyon fiatalok, tehát nagyon hosszú, és várhatóan sikeres sportpályafutás vár rájuk. S, ha már a fiatalokról esett szó, akkor zárjuk a játékosbörze „minibemutatóját" a legfiata­labbak Sütő Dianával, aki a legjobb úton van, hogy Tóth Edina nyomdokain lépkedve hasonló feladatok ellátására legyen képes. Kapu László Diszkriminációka pécsi kerekesekkel szemben Varjas nem sértődött, csak csalódott A ,,/dzító” sok mindennel nem ért egyet A hirek - főleg, ha nem éppen a legkedvezőbbek va­lakire nézve -, hamar terjed­nek. [gy járt ezzel Varjas Ist­ván, a pécsi kerékpársport leg­tehetségesebb versenyzője is, ókiről gyorsan beszélni kezd­ték, hogy vissza akar vonulni, mert megsértődött. A sértődés oka pedig: eltiltották a válo­gatottnál. Tizenkilenc évesen visszavo­nulni? Érdekes lenne. Szeren­csére a feltételes módot kell használni, mert a fiatal brin­gás nem akarja befejezni sportolói pályafutását. Igaz, nem is edz már két hónapja, de csak azért, mert most- lá­badozik a betegségéből. — Csak annyit mozgok, hogy el ne hízzak. Már nincs értel­me a szezon végéig újrakez­deni, legalább teljesen meg­gyógyulok, és decemberben újult erővel láthatok neki a munkának, amivel már az jjj szezonra készülök. Varjast tényleg eltiltotta a szövetség, hat társával együtt. A pécsi fiút azért, mert állí­tólag indokolatlanul feladta a rajna—pfalzi körversenyt, töb- bedmagával. — Azt akarták belemagya­rázni, hogy szándékosan ad­tam fel a versenyt, holott a hatodik szakaszon lebeteged­tem. Vírusos fertőzést kaptam, ráment a gyomromra és a szí­vemre. Ném akartam kockáz­tatni az egészségemet, ezért álltam ki. De ennek a hátte­rében szerintem más áll. Azt akarták, hogy ne induljak a pályabajnókságon, nehogy megverjem Somogyiékat, aki­ket ki akartak vinni és ki is vittek a vb-re, Japánba. Már­pedig ha én esetleg győztem volna - amire a betegségem miatt szinte semmi esélyem nem volt, csak ezt a szövet­ségben nem tudták —, akkor elvben nekem kellett volna utaznom. De nem érdekel, hogy eltiltottak. A szövetség rosszindulatú feltételezéseit az eredményeimmel fogom jövőre megcáfolni. Persze, ha enge­dik . . . Ahogy a szövetség kerül szóba, Hirth István, a pécsi kerekesek vezető edzője sem bírja tovább cérnával és ki­fakad. — A szövetség döntéseivel sok mindenben nem értek egyet. Diszkriminációk sorát alkalmazzák velünk szemben, emiatt nincs is jó kapcsolat köztünk. Varjas ennek az ál­dozata. De hát ami sok, az sok, még ha lázítónak is tar­tanak — amit gyakran han­goztatnak —, akkor is csak fenntartással fogadom el a döntéseiket. Főleg azokat, amik arra utalnak, hogy mennyire Pest-centrikusak pda- fenn. Erre egy példa: a pálya vb-re az országos bajnokság 5. és 24. helyezettje utazott. Az idei és a tavalyi bajnok — ugyanaz a személy - itthon maradt. Legalább hirdették volna ki az év elején a válo­gatási elveket, akkor fejet haj­tanék a döntés előtt. Tovább­megyek. Miért éppen azokat tiltották el, akik kimehettek volna a vb-re? Nem érde­kes? Különben is, milyen do­log az, hogy a magyar baj­nokságot — amelynek váloga­tónak kellene lennie -, a vi­lágverseny után rendezik? Ilyen is csak nálunk fordulhat elő. Bár Varjas tagadja, hogy sértődött lenne, azért érez­tem a szavaiban némi csaló­dottságot. Persze, eleinte na­gyon diplomatikusan fogalma­zott, miszerint szeretne vissza­kerülni a válogatottba, ami nagy megtiszteltetés és ehhez hasonló tiszteletköröket tett, aztán bemelegedve elszólta magát.- ... de csak akkor, ha a válogatás az eredmények és nem az arcok alapján törté­nik.. f Mindenesetre ismét Olasz­országban készül fel az új bringásidényre. Ugyan az itá­liai edzéseitől a szövetségben csodákat vártak, de csodáról nincs szó. Inkább arról, hogy ott hosszabb távon gyorsabb lesz, jó feltételek között edz- het, világbajnokok jótékony közelségét érezheti, talán már versenyeken is indulhat jö­vőre. Hacsak odafentröl valaki bele nem köp megint a leve­sébe. Csak azért, mert nem mondjuk csepeli, hanem pé­csi bringás . . . Horváth László

Next

/
Thumbnails
Contents