Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)

1990-10-29 / 206. szám

1990. október 29., hétfő aj Dunántúli napló 3 A van, a kell és a lehetséges összehangolásának művészete A politikai tőke óriási erő Beszélgetés Piti Zoltánnal, a megyei tanács leköszönő elnökével Sajátos helyzetben van a •megyei szervezet. Mintha már nem is létezne vagy a jövő- jükön ölbe tett kézzel tűnődő szakemberek gyülekezőhelye lenne? A kívülállónak megle­pő, hogy komolyan dolgoznak ott. Piti Zoltánt ma épp oly nehéz elérni, mint egy éve. Néhéz őt ma megszólítani is: a volt megyei tanács elnöke, a volt megyei tanács volt el­nöke? Maradjunk abban, ő ma a saját szervezete felszá­molásán dolgozik és az új megalapozásában segédkezik.- ön részt vett az önkor­mányzatiság kidolgozásában. Mi valósult meg, vagy nem az elképzeléseiből?- Három-négy éve dolgoz­tunk már ezen és sokféle vál­tozatban gondolkodtunk. Az elfogadott törvény mindenkire 'hasonlít, sok kompromisszum van benne, sok olyan elem Is, ami idegen az igazi ön- kormányzatok működésétől. Ilyen a térbeli gondolkodás elhagyása, miközben Európá­ban a régiók felé haladnak- vagy a köztársasági meg­bízotti hivatal, mely nem illik a rendszer loqikájába. A de- koncentrált hivatalok, a mi­nisztériumok kihelyezett csáp­jai : lényegesen több szerve­zet és hivatali munkahely lesz a megyében, ezzel együtt — koordináció hiányában — bonyolultabb hivatali műkö­dés. Ráadásul költséges lesz a felduzzadt hivatali rendszer, miközben az igazgatós költsé­geit 20 százalékkal csökken­tik. Az érdekegyeztetést a me­gyei önkormányzat sem elvi, sem anyagi vonatkozásban nem tudja vállalni, egyébként is kiszakított ebből. A helyi önkormányzatok pedig már ma is keresik a megyét, igénylik a szakmai tanács­adást, mert az erre hívatott kormányzati szervek messze vannak, s nem elérhetők. Gyorsítani kellene az informá­ciók leadását, s a közvetlen kapcsolatok építését. Nehéz eldönteni, hogy a megyének ma mennyit illik vállalni eb­ből, nehogy a régi mechaniz­mus felélesztésével vádoljanak bennünket. Áthidalásképpen az érdekszövetségek szervezik a konzultációkat.- Reális veszélynek látszik, hogy hosszadalmas lesz az átmeneti időszak, az új hiva- talork lelállitása, a régi le­bontása, miközben már idő­szerű lenne a következő év leiadatain dolgozni.- Az állampolgár ma még nem érzi az átmeneti idő­szakot. A nagy gond az, hogy a jövőt érintő döntések nem születtek meg. Alapvető törvé­nyek hiányoznak a 91-es fel­tételrendszerhez, hogy meg­történhessen a vagyonátadás, az önkormányzati tulajdon számba vétele, az egykori kö­zös tanácsok együttélése vagy a közszolgáltató cégek irányí­tása társulásos formában. A jövő évi költségvetés készíté­séhez az országos szervek is a mi szakértőinket keresik meg. Dolgozunk továbbra is az apró munkán, például mo­delleket készítünk az önkor­mányzatoknak a tulajdon számba vételéhez vagy az 1991. évi tervezéshez,- Miközben dolgoznak a saját önlelszámolásuk prog­ramján. Tiszeletet ébreszt a tartás, ahogy ezt teszik. — Nincs más tartásnak ér­telme. Az ember igyekszik a legjobb tudása szerint, a kö­vetkezményeket is számba vé­ve dönteni, tudva, hogy bár­mit tesz, kritika éri. Más meg­közelítésben szeretnénk úgy átadni dolgainkat, ahogy egy későbbi választásnál mi ma­gunk is szeretnénk átvenni. — Beszéljünk arról az örök­ségről, amit az új önkormány­zatok vesznek át. — Fontosnak tartom hang­súlyozni, hogy a most búcsúzó testületek csak jobb állapotot adnak át, mint korábban - öt évvel ezelőtt - átvettek. Az új testületek nem hagyhatják fi­gyelmen kívül, hogy a korábbi választott szervezetek fejlesz­tésorientáltak voltak és nagy­mértékben tudtak támaszkodni (víz. gáz, egyéb társulások megvalósításában) a lakossági összefogásra. Ami az átmenet javára szól: az új önkormány­zatok politikailag tiszta lappal indulnak, nem kell magukkal vinni a tanácsrendszernek fel­rótt hibákat. Ez a politikai tő­ke óriási erő, ami talán még jelentősebb lehetett volna, ha az új képviselőtestületek na­gyobb arányú szavazattal nyerték volna el legitimitásu­kat. A folyamatban lévő ügyek determináltsága ma lényege­sen kisebb, mint korábban, mert kevesebb a megkezdett beruházási, illetve rekonstruk­ciós program, ezért az új tes­tületek kevésbé mozognak kényszerpályán. Növeli a sza­badságfokot a tulajdonlás új formáinak kialakulása, a he­lyi önkormányzati vagyon be­vezetése. A szűkébben értelmezett pénzügyi mérleget nézve, nem lehetünk elégedettek az örök­séggel. Sajnos, az állandó ké­sésben lévő állami támogatá­sok az évközi, váratlan ár­emelkedések, a gazdálkodó szervezetektől elmaradt támo­gatások alaposan csorbították a tanácsok pénzügyi mérle­gét. Vannak azonban tartalé­kok is, amelyek mobilizálha­tók, s az induló feltételeket javíthatják. Ilyen az önkor­mányzati tulajdon, az egyenlő feltételeket biztosító, normatív állami támogatási rendszer, és a korábbi tanácsi vállalkozá­sok nyereségének bevonása az önkormányzati gazdálkodásba. Remélem, a megyei közgyű­lés folytatja a már megkez­dett nemzetközi kapcsolatok ápolását, így képviselve Bara­nya érdekeit az Európai Ré­giók Szövetségében, az Alpok Adria Munkaközösségben, fenntartja, ápolja a jól mű­ködő határ menti, illetve terü­letközi kapcsolatokat. Feltétlen érdemes figyelni arra, hogy az egységesülő Európa felértékeli a regionális szervezeteket, és ehhez a folyamathoz nekünk is szükséges alkalmazkodni.- Milyen szakembergárdát „ kínál" a megyei közgyűlés­nek?- Előny és hátrány a sze­mélyi összetétel nagymérvű változása. Hiba a rendszer- váltás eredményét a lecserélt emberek számában mérni, kü­lönösen a közigazgatásban, amely elsődlegesen szakmai munka. A baranyai közigaz­gatásban - bár a tanácsok között zajló politikai viharok nem múltak el nyom nélkül - ma még van szakértelem, nem ment el mindenki, aki ért a munkájához. Ügy gon­dolom, hogy az apparátus az átmenet - népszámlálás, vá­lasztások levezénylésével bi­zonyította lojalitását az új feltételekhez, követelmények­hez. Ez olyan személyi örök­ség, amire építeni lehet.- Végül a személyes ter­veiről kérdezem . . .- Általános választások al­kalmával a közigazgatási tisztségviselőt választják, de ő maga is választás elé kerül. Jómagam még az önkormány­zati törvény vitája során olyan álláspontra jutottam, ameny- nyiben az állampolgárok ré­széről közvetlen lesz a vá­lasztás, vállalom a megméret­tetést és indulok. Ha a tör­vényhozók a politikai erőviszo­nyoktól függő, közvetett vá­lasztásra voksolnak,* úgy elvi megfontolás miatt nem fogok indulni a választáson. Dönté­semet nem változtattam meg. Inkább legyen téma, miért nem indulok a választáson, mint az, hogy miért indulok. A választott funkció óriási megtiszteltetés. Választott ve­zetőként, életem legszebb, ugyanakkor legnehezebb idő­szakának tekintem, amit Pécs, majd a megye élén megélhet­tem. Ma úgy érzem, hogy a közért nemcsak , választott funkcióban lehet tevékenyked­ni, így 45 éves fejjel pálya- választásra készülök. Pénz- és hi tel ügyi szakközgazdászként, a nemzetközi kapcsolatrend­szert kamatoztatva - a mai liberalizált keretek között - biztosan találtak megoldást, és ebből talán a megye is pro­fitálhat. Részletekről talán ké­sőbb . . . Gáldonyi Magdolna Hétfői jegyzet Összefüggés nélkül A kormány politikája melletti tüntetésre hívta fel vasárnap a lakosságot az MDF és az Ifjúsági Demok­rata Fórum Budapesten. A pécsi nyugdíjasház la­kói felajánlották vasárnapi ebédjüket a tüntető pécsi taxisoknak. A néhány héttel ezelőtti 42-43 forintos fekete-árfo­lyam a Figyelő című hetilap szerint a német márka ese­tében a fővárosban 48 fo­rintra emelkedett. Az újság a demonstrációról ekkor még semmit sem tudhatott. Murányi László, a Tv-hír- adó munkatársa vasárnap délután egy egyenes köz­vetítésben - mikörben éles szópárbajba keveredik egy sztrájkolóval - újra tanú- bizonyságot tesz szokásos objektivitásáról és pártat­lanságáról . . . Bőd Péter Ákos ipari mi­niszter a kormány és a sztrájkolok egyeztető tárgya­lásán elmondja, hogy az ország üzemanyag-tartalé­kai az utóbbi napokban olyannyira elapadtak, hogy már 4—5 napra is alig ele­gendők. Egyes információk szeript a temesvári polgárok hasz­náltruha-gyűjtést kezdemé­nyeztek a magyarországiak megsegítésére. Az Új Vasárnapi Dunán­túli Naplóban megjelenik a: MDF Pécs városi szerveze­tének közleménye, melyben a Fórum pécsi tagjai fel­hívják a demonstrációt szer­vezők figyelmét arra, hogy a demonstráció valamennyi „erkölcsi, anyagi, gazdasá­gi” következményéért a fe­lelősség egyedül őket ter­heli. Müller István, a pécsi vá­rosi televízió vezetője a va­sárnap reggeli adásban egy felhívást ismertet, melyet oroszlányi lakosok és az oroszlányi demonstráció résztvevői szombat este jut­tattak el a stúdióba, s mely­ben az ország lakosságát aláírásgyűjtésre szólítják fel - a taxisok mellett, és azok érdekében. Az Új VDNjben meqjelent MDF-körleményre válaszul, Báqyi Miklós „pécsi állam­polgár, aki nem volt, és most sem tagja egyetlen pártnak sem" tiltakozó le­velet juttat el a szerkesztő­ségbe. melyben többek kö­zött ezt írja: .Szomorú, hogy a nagy MDF még mindig nem látja ködös sze­mei előtt, hoav most veszíti el politikai hitelét. .." A szerkesztőség bejárati ajtajára „Berényi Lajos, kis­ember” aláírással „Kisem­berek!” című kiáltványt ra­gasztanak, melynek egyik követelése, hogy mondjon le a kormány. A kiáltvány utolsó mondata: „Köszön­jük rendőrök, köszönjük ka­tonák, segítsük a taxiso­kat!” (A kiáltványt olvasva, egy pécsi újságíró - monogram­ja: P. ZS. - úgy véli, je­len pillanatban egy kor­mányválság csak a mélybe taszítaná az amúgy is sza­kadék szélén egyensúlyozó országot, így adott esetben a demokráciát a diktatúra váltaná. Hogy erre szükség van-e, azt nyilván ki-ki, ma­gában dönti el.) Pauska Zsolt áldozatokért égtek a gyertyák Emléknap Mázaszászváron 4 Nyolcvankilenc gyertyát gyújtottak tegnap Máza­szászváron. Ennyien voltak, akik egykor itt éltek és meg­haltak a II. világháborúban. De lehet, hogy többen. Hó­napok óta kutatták a hoz­zátartozók révén az áldoza­tokat, s még a héten is volt, aki jelentkezett, s úgy gondolják, hogy a névsor sajnos tovább bővülhet. Tegnap emlékünnepséget rendeztek a községben. Az egésznapos rendezvény a szászvári római katolikus templomban gyászmisével kezdődött, majd az egész­ségháznál folytatódott. A bejárat mellett két oldalon elhelyezett két szürke már­ványtáblán örökítették meg annak az 51 egykori szász­várinak a nevét, akik meg­haltak a II. világháborúban. Rájuk emlékezve mondott avatóbeszédet Püski Mátyás polgármester. A császtai I. világháborús emlékműre 4, a mázaira 34 nevet véstek. Csábrák János és Böhm Já­nos mondott értük emlékbe­szédet. A mázai rámái kato­likus templomban is volt gyászmise, a szászvári teme­tőben pedig megkoszorúz­ták a II. világháborúban el­esett, itt eltemetett szovjet és német katonák sírját. Rádiók és krizantémok Aki csak tehette, táskará­dióval indult útnak tegnap reggel. Utcán, buszban ál­landóan hallgatták az em­berek. A 11 órát, a tárgyalá­sok utánra ígért sajtótájé­koztatót várták. Különben csendes, nyugodt arcot mu­tatott Pécs. Kertvárosban jó­szerivel csak bicikliző, focizó gyerekeket lehetett látni az utcákon, játszótereken. A ki­vételt jelentő néhány felnőtt a kisebbeket kísérgette. A Nevelési Központtól 11.40- kor indult 7-es buszon mind­össze négyen voltunk, s a járatnak a temető felső ka­pujánál kellett először meg­állnia. Itt már más képet láttunk. Fehér és sá/ga színű, óriás­fejű krizantémok szegélyez­ték az út két oldalát. Lát­szólag az alsó kaputól a fel­sőig parkoltak a kocsik, ám sok beállóhely üres maradt. Évek óta ez volt az első olyan halottak napja előtti hétvége, amikor nem volt tö­meges jövés-menés a kör­nyéken. A virágárusok re­ményt vesztetten toporogtak a kosaraik, vödreik körül.- Mi mar szombaton itt voltunk - mutat két mellette álló társára egy középkorú asszony -, de csak fél há­romig. Kettő után nem jött senki,» a városban megint megbénult a forgalom. Csak azt nem tudom, hogy men­tek el innét azok az öre­gek, akik még busszal jöt­tek ... Mi nagyárpádiak va­gyunk, innét könnyen haza tudtunk jutni, de az a vi­rág, amit szombatra vág­tunk, mára már silányult. Drága a palánta, a vegy­szer, a víz, a fűtés, nem mindegy, hogy mikor meny-' nyit, és mennyiért tudunk eladni. Míg beszélgetünk, egy család érkezik mellénk. A fiatalasszony tíz szál sárga krizantémot választ, a férje és a kislánya kezébe ado­gatja őket. k- Geresdlakra megyünk, o feleségem szüleinek a sírjá­hoz — mondja Bányai Sán­dor. - Megvártuk a 11 órát, de hiába. Reméljük, hogy vissza is tudunk jutni. Egy nyugdíjas házaspár szegfűből kötött koszorút visz a kocsijához. Itt ren­delték meg, Sásdra indul­nak a nagyszülők sírjához. Most csak a Budai vámig mennek, az ottani zárópont­nál akarják megérdeklődni, hogy mire számíthatnak. Jó lenne tudni, mit mondtak nekik, útnak indultak-e? Most három óra van, Buda­pesten az egyeztető tárgya­lás még javában tart. Csak az égbolt derült ki. T. É.

Next

/
Thumbnails
Contents