Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)
1990-10-27 / 204. szám
1990. október 27., szombat aj DunűntüU napló 3 A vízágyúk nem mennek ki! Délelőtt 10 órai a hír: a budapesti rendőrség elkészült a tervvel, - mivel. a taxisok akciója jogszabályellenes, mert nem jelezték 72 órával korábban a' demonstráció szándékát — s ennek alapján rövid idő alatt helyre tudják állítani a főváros közlekedési rendjét. A fuvarozók akciójának jogszabályellenességével - hallom a rádióban — a belügyminiszter is egyetért. A rendőrök csak parqncsra várnak, hogy a tervet o gyakorlatba is átültessék. Eqy ilyen akció aligha képzelhető el vízágyúk nélkül. Török Béla tűzoltó ezredes, Baranya megyei parancsnok érdeklődésünkre elmondta: nem engedi ilyen céllal embereit az utcára. Felel a megye 360 tűzoltóiának életéért, a tüzek oltásakor használt vízágyúik más célra alkalmatla- mok. Délelőtt fél 11-ig semmiféle megkeresés hozzá eavébként nem érkezett, parancsot egy esetleges készültségre nem kapott — de elhatározása szilárd: tűzriasztás kivételével a vízáavúk nem mehetnek ki a laktanyákból. Dr. Lusztig Péter ezredes, megyei rendőrfőkapitánytól kapott információ szerint a késődélelőtti órákban mea- egveztek abban a Décsi taxisokkal, hogy biztosítják a normális állapotokat, ennek mi- nőséaét a folyamatos párbeszéd tisztázza, a taxisok nem állítanak akadályt a közüzemi és n közellátási szolaáló aéo- kocsik útiéba. Délelőtt fél Ilia eayébként a baranyai rend- őrséo sem kaoott semmiféle, a közlekedési rend helyreállítást akár erőszakkal is mea- nldó közbeavatkozásra narancsot. A betegellátásban nem volt fennakadás Az egészségügyi intézmények legtöbbjében, - ha késve értek is az orvosok, ápolónők a munkahelyükre — nem volt különösebb fennakadás a betegellátásban, mert az éjszakai műszakban lévők vállalták, hoqy bent maradnak mindaddiq, amíg a kollegák be nem érnek a munkahelyük- re. A Lánc utcai rendelő dolgozói is szinte valamennyien késve érkeztek, akiknek sikerült időben beérni, természetesnek vették, hoqy helyettesítették a kolleqákat. A beteqforqalom azonban naqyon meqlátszott a teanapi nao rendkívüliséqe, a szokásos pénteki foraalomnak, mintegy tizede jelentkezett csak. A komlói kórházba Pécsről kijárok tegtöbbje a mecseki erdei úton jutott ki a városból. Aki nem így tette, azok elmondták, a taxisok minden további nélkül átengedték őket a blokádon,' amikor megtudták, hoqy orvosok. A rendelőintézetben a késve érkező kolleqákat a helybéliek külön kérés nélkül is helyettesítették. A harkányi gyógyfürdő kórházba is igen sokan Pécsről járnak ki dolgozni. Mivel az őket szokásosan szállító mikrobusz éppen elromlott, mindenki saját qépkocsival ment ki dolgozni, úgy ahogy tudott. Tíz órára már teljes létszámú volt az orvos, asszisztens és ápolói stáb. Csupán az előző nap, csütörtökön gyógykezelésre érkezett 75 fős izraeli csoportnak az a 35 tagja, okik nem Harkányban, hanem Pécsett foglaltak maguknak szállást, nem tudtak kijutni, így a teqnapra beütemezett gyógykezelés számukra elmaradt. Séta a síneken A benzinár az utolsá csepp? Mit mond az ipari miniszter? Kommentár Hogy megszólaljon a telefon... (Munkatársunk telelonjelen- tése) A nap meghatározó eseménye természetesen a benzináremelés. A vonatok még járnak, de a Déli-pályaudvar mellett üres buszok, villamosok, gyalogosok tucatjai a síneken. Kisebb tömeg egy taxi körül:, a rádió híreit hallgatják az emberek. Dr. Horváth Balázs belügyminiszter a taxisok képviselőjével tárgyal. Kérdezem a körben állókat: Nem haragszanak a taxisokra? Kórusban felelnek: Nem, dehogy, ők is azt akarják, amit mi. Egy asszony hozzáteszi: Legalább tisztább a levegő mára, és jót tesz egy kis mozgás. Az emberek reménykednek, talán a -taxisok sikerrel járnak. Amúgy a zsúfolt járdákon mosolyogva sietnek az emberek annak ellenére, hogy élelmiszerhez is nehéz ma hozzájutni. Úticélom szerencsére nincs messze a Délitől, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium hívta „átfogó jellegű" sajtótájékoztatóra az újságírókat, délután egy órára. Bizonyára azért akkor, mert a miniszter, Bőd Péter Ákos éjjel 2 órcfkor érkezett meg Németországból, arra azonban bizonyára nem számított, hogy reggel a Belügyminisztériumban a taxisok képviselőivel kell tárgyalnia. A sajtótájékoztató bőséges étlapot ígér, de az események miatt a főtéma természetesen a benzin áremelés lesz. Annyit még sikerült a miniszternek elmondania, hogy a vállalati tanács által irányított 319 vállalat közül 219-ben (79 százalékban) az eddigi igazgatót erősítették meg. Az államigazgatási felügyelet alá tartozó vállalatoknál hasonló volt a helyzet. A minisztert ez az eredmény — mint mondta - kevéssé lepte meg, mivel nem az volt a cél, hogy mindenkit leváltsanak, hanem, hogy a vállalatok vezetőit legitimmé tegyék. Ezután - és ez aligha csodálható - a benzinárak ügye és a taxisok sztrájkja került terítékre. A miniszter a már ismert érveket hangoztatta, s talán csak annyi volt a meglepő, hogy az újságírók vitába szálltak vele. A miniszter szerint január 1-jéig mindenkeppen el kellett jutni az árak „európai” szintjére, csak az volt a kérdés, hogy ez egy. lépésben történjék-e. Az emelés azért .történt ilyen hirtelen, mert a készletek „nem élték volna túl" a felvásárlási lázat. A sztrájkot egyébként felelőtlen akciónak tartja. Dr. Schagrin Tamás államtitkár szerint még nem látható be, milyen károkkal jár a mai akció, de áru van, a kiszállítás pedig nem a minisztérium hatásköre. A miniszter szerint az ügynek vannak tanulságai. Az egyik:’ha nincs egyetlen szállító, az árakat is fel kell szabadítani, és ha így lesz, az emelésért nem a kormányt szidják majd. További . tanulság, hogy a sztrájktörvény nem működik, a taxisok akciója törvénytelen. A harmadik: a politikai indulatokat el kellene választani a gazdasági helyzettől. Egy kérdésre, hogy talán ez volt az utolsó csepp a pohárba, a miniszter ezt‘válaszolta: Igaz, hogy a bérek nyomottak Magyarországon — ez közgazdasági közhely —, de ha megnő az olajszámla, ezt a magyar gazdaságnak kell állnia, a kérdés csak az lehet, kire és milyen körben terheljék rá. Egyelőre szeretnék megkímélni a gáz- és áramfogyasztókat, de ez is évi 20 milliárd forintot jelent. Szerinte a blokáddal nem a kormányt büntetik, hanem a vétleneket. Ami az úi benzinárakat illeti: az eddigi hordónkénti 17 dollár helyett, most 29 dollárt vettek alapul, s ha ez tartósan csökken, az árak is csökkenhetnek. Az árak adótartalma viszont változatlan maradt, s ez a 68-69 százalékos arány megfelel a Nyugat-Európában szokásosnak. A továbbgyűrűző hatásokat ma még nehéz felmérni, de várhatóan mintegy 5 százalékos áremelkedést jelent a következő évben, ha az olajár nem emelkedik tartósan, dehát ez ma még nem jósolható meg. A sajtótájékoztató itt véget ért, a miniszternek a kormány ülésére kellett -sietnie. E percekben csak remélni tudom, hogy idejében odaér, és hogy d kormány felelősen dönt e rendkívül súlyossá vált kérdésben. S. G. Nincs jogomban és szándékomban ítélkezni. Mindössze arra a nem könnyű feladatra vállalkozom, hogy szerkesztőségünk véleményét és magánvéleményemet próbáljam ötvözni, közös nevezőre hozni a kétségtelenül „minden idők” eddigi legnagyobb káoszát okozó taxi-sztrájk és közlekedésmegbénítás okán. Tudom, az első dominót a sorban nem a magán-gépkocsivezetők döntötték el, hanem a kormány. • Égető kényszerből egy eléggé át nem gondolt, hatását ki nem számított (!) benzináremeléssel. Magam is a bőrömön érzem a következményeket, föl tudom mérni, hogy mit jelent ez. Természetesen nemcsak a taxisok és magánfuvarozók — remélhetőleg csak átmeneti — munkavesztéséről, kenyérkeresetük labilissá tételéről van szó. Sokkal, de sokkal többről. Evvel, az inflációs pisztoly stratja dördült, s ha így marad, aligha tudja bárki is lenyelni — légyen az termelő avagy fogyasztó — a következményeket. Keserű pirula ez a javából, s elfogadom a taxisok állás- pontját-véleményét: miattam is kimentek az utakra, miattam is lezárták a kereszteződéseket, miattam is megbénították az országot. Amikor e sorokat írom, még nem ismerem a kormányzat reakcióit, az egyeztető tárgyalások végeredményét, az esetleges kompromisszumokat. Amely lehet visszakozás, lehet egy másik bugyorból kiemelt kompenzáció, adó- csökkentés, miegymás. Nem is érdekel. Maga a sztrájk menete foglalkoztat. A megoldás módja. Kétségkívül látványos volt és -senki figyelmét nem kerülhette el. Kemény volt — és mondhatnám — igazságos. De vélem, nem vagyok vele egyedül: drasztikus is. Legalább annyira átgondolatlan kivitelezésében, mint a kormányintézkedés. Senki sem kérdezett meg engem, másokat sem, hogy fölvállalom-e ezt a sajátos érdekképviseletet. Senki sem kérdezett meg, hogy ez a bődületes nagy károkozás — mert milliárdokra rúg az akció nyomán elpocsékolt, meg nem termelt érték — ínyemre van-e. Akcióra reakció volt, — gyors, semmit sem latolgató, semmit sem kímélő. Értem tették, de a véleményem ismerete híján. Hogy van ez? Bárki jogot formálhat ilyen alapon, hogy megszállja az utcát miattam? A módszer hatékony, és ismert: birodalmakat döntött meg és formált át. S vajon holnap ki újrázza mindezt? Melyik szakma, alulfizetett réteg vagy párt? Az áremeléssel nem értek egyet, s nem tudom elítélni a taxisok jogos dühét. Csak megítélni próbálom a dolgokat, hangosan kérdezve: hol a vélemény-kinyilvánítás módszereinek határa? Hol segít, hol sért másokat, más érdekeket? Mert bár a követelés lehet bármennyire jogos, sok szomorú tény mondatja velem - az eszközökben nem válogatók többnyire szelet vetnek. Eqy társadalom robbanhat fel, bár szándék nem kívánja. Lapunk munkatársainak helyszíni beszámolói, a vélemények tükröztetése megpróbálja a valós képet elénk tárni. így a példák és ellenpéldák felsorolását mellőzve csak annyit szabadna megjegyeznem, soha nem kívánt tesztvizsgának is beillett a tegnapi nao. Válaszolt egy ki nem próbált szituációra: milyen következményekkel jár egy sztráik, amely felrúqja a sztrájk klasszikus szabályait, mely váratlanul ért eqy társadalmat — orvost, bányászt, rendőrt, polgárt? Próbára téve a mai Magyarország tűrőképességét. benne az enyémet is, az önét is. Nem felháborított. Hanem meadöbbentett. S most már nem is moaa a sztráik foqlalkoztat, a lezárt útkereszteződések, az események egymásra rakása, kommentálása. A holnapra gondolok. A iövőmre, amely Semmiben nem privilégizált, semmiben sem különbözik másokétól, s amelyet most próbál hosszú távra meghatározni az a társadalmi és politikai rendszerváltás, amelyet kiizzadt az elmúlt évek csődtömege. S éppen úgy gondolok e pillanatban a családomra, barátaimra, ismerőseimre, mint önök. S éppen úgy várom, hogy a dolgok következtében természetszerűleg lebénult telefon ismét megszólaljon, s közölje valaki: újra indultak a hétköznapok . . . Akár megszokott gyötrelmeikkel. Kozma Ferenc Munkatársunk a CB-keszüleknef A 23-as csatorna hangjai Aki ült már taxiban, jól ismerheti a taxisok egymás közötti rádiózásának hangulatát. Ez a hangulat általában vágányán tréfás, s mint ilyen, nem mentes az utasokat is sokszor kacajra, mosolyra fakasztó, (esetenként felháborító) beszólásoktól. Amellett, hogy jártuk Pécs utcáit, s autóval eljutottunk a dráva- szabolcsi határátkelőig, tegnap órákig hallgattuk szerkesztőségünk CB-rádióján a 23-as csatorna adósát. Ezúttal nem a könnyed humor, hanem a feszültség, a felelősségtudat hangjai domináltak a taxisok „forgalmazásában". Az elhangzott mondatok fésületlen formában való felidézése talán jól érzékelteti a pénteki nap történéseit, tétjét, kockázatát. Pécs, reggel 8 óra 15 perc: Brékó, Brékó. Mohács felől orvos jön, engedjétek át. Fiúk! Egy pesti ’kollega van a Budai vámnál, engedjünk neki szabad utat. Oké! Jöhet a kollega. De ha hazamegy, mondja meg az ottaniaknak, hogy a pécsiek velük vannak. Brékó, Brékó! Ismét Mohácsi út. Egy szirénázó mentő közeledik. Húzódjatok félre az útról, hogy ne kelljen várakoznia. Gyerekek! Egyszerűen nem tudjuk lezárni az egészet, aki tud, szálljon be, segítsen. Brékó! Egy doktort és két élelmiszerszállító autót most engedünk át. Egy sárga UAZ pedig csőtöréshez megy. Szabad utat neki I Brékó! Figyelem! Csönd a csatornán! Minden zárási ponthoz rendőrök érkeznek. Segítő szándékkal, úgyhogy fogadjátok őket tisztességgel. A panelüzemnél pedig nézzetek szét, ott még mindig járkálnak autók. Fél 9: Kedves uraim! Mindenki ott maradjon, ahol van, újabb torlaszokat már nem. kell csinálni mindaddig, amíg a Já- nosék megbeszélése befejeződik a tanácson. Buksi! Sziasztok. A kocka 68 vagyok. Beszállnék a buliba szóljatok, hova menjek. Haló fiúk! Az ipari úton zöld Sko dóval jön egy orvos. Enged jétekI Gyerekek! Az üdülőszálló anyagbeszerzője vagyok. Bar kassal mennék húsért a vágó hidra. Engedjetek el. Figyelj haver, maradj szé pen otthon, pihenjél ma. Nem kell, hogy húst egyenek ma az* üdülőszállónál. Ugyanis mától valószínűleg sokaknak le kell szokniuk róla. Ismétlem, fiúk! Csak a kenyerest, a tejest, az orvosokat, a kórházi beutaltakat, mentőket és tűzoltókat engedhetitek át. Ha Pesten komolyan veszik a dolgot, mi se kivételezzünk. Az élő állattal mi van? Mehet az is . . . Brékó! Brékó! Állítólag két szabadúszó szürke Wartburggal és sárga Zsigával három kilóért hordozza az utasokat. Fogjátok el és rúgdossátok meg őket! Adjátok le a két kalóz rendszámát. Figyelem! A harkányi úton ...rendszámú kocsiban két kisgyereket visznek kórházba! Eqyébként most mondta be a rádió, hogy majdnem minden városban velünk vannak, majdnem mindenhol megbénult a közlekedés. Szegeden segítenek a vállalatok dolgozói is. A CB-szerviz vagyok. Ha valakinek hirtelen bedöglene a rádiója, megyek és ingyéfi azonnal javítom. Halló, itt a központ! Fehér 1200-as kocka Lada terhes anyukát visz, engedjétek át. Egyébként vagy ezren telefonáltak már be és két kivétellel mindenki egyetértett velünk. Most hallom a rádión, hogy a köztársasági elnök is csak helikopterrel tud utazni. A miskolciak kijelentették, hogy addig folytatják a sztrájkot, amíg vissza nem vonják az áremelést. Charly vagyok, most jövök a tanácsról. A megye és a város vezetőivel megegyeztünk, megértenek bennünket. Csak azt kérik, hogy Pécsett ne törjön be egyetlen ablak sem, ne karcoljanak meg egyetlen autót sem. A fogalmazást lejegyezte: Balog Nándor A blokádról tudósítottak: Balog Nándor, Gál- donyi Magdolna, Kozma Ferenc, Mészáros Attila, Sarok Zsuzsa, Török Éva, Csuti János, Sz. Lelovics Ilona, Pauska Zsolt. Hosszú sorban várakoznak az üres autóbuszok Pécsett, a Táncsics Mihály utcában
