Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)

1990-10-25 / 202. szám

6 aj Dunántúli napió 1990. október 25., csütörtök R. E. P. Gyakoroljuk a többpárti demokráciát, egyre több a kritikai megjegyzésünk. Ba­rátom Titanic-komplexusról beszél. Egymást ,,öli" a ka­pitány, az első- és másod­tiszt, a rádiós és mindenki, aki a személyzethez tarto­zik. S mintha észre sem akarnák venni, hogy ez­alatt menthetetlenül süllyed többezer utasával a hajó . . Nemrén külföldi tőkebe­fektető-jelöltekkel beszélget­tem. Zavart, hogy minket, magyarokat kishitűeknek, pesszimistáknak bélyegez­nek. Az ő szemszögükből bizonyára igazük van. Aztán konkrét kérdésekre tértünk rá: mivel, mennyi tőkével, milyen elképzelé­sekkel szeretnék kis ha­zánkban korrekt üzleti ala­pon megvetni a lábukat? Lehangoló választ kaptam. Elmondták, melyikük mennyi ideje hadakozik hiába a ma­gyar bürokrácia kétfejű sárká­nyával. Ha levágnak egy akadályt jelentő fejet, az máris kinő. S ez a jobbik eset, ha egy levágott fej helyén nem nő két újabb, „önök miért ilyen pesszi­misták?" - kérdeztem ekkor tőlük. Mint a rajtakapott csínytevők voltak kénytele­nek védekezni: „Uram, nincs sok okunk a derűlátásra, hogy itt önöknél rövidesen gyökeresen megváltoznának a dolgok". Kishitűek ők is? Vagy csak kezdik már kiismerni a helyzetet, a tétova — netán szándékolt - időhúzást? A vt által a minap levál­tott vállalatigazgató néhány hónapja még azt nyilatkoz­ta nekem: „Csak az előt­tünk álló órákat, napokat, heteket éljük túl, akkor lesz ibiztos jövőnk . . ." Ez nem jött össze. Sem ő, sem a cége nem tudta túlélni a m á -t. Ehhez már csak ke­gyelemdöfésnek tűnik az MNB bejelentése: emelik a bankoknak adott refinanszí­rozási hitel kamatait. Újabb felemelő lökés az infláció­nak, hisz a pénzt ezután még méregdrágábban lehet megvenni. S hogy az 1991- es várhatóan 50 százalékos infláció prognosztizálásán milyen gyermeteg módon vitatkozik fejünk fölött a kutatóintézeti és a pénzügy- miniszteri szaktekintély? Ez már több mint kacagtató, ez elkeserítő. Túl a helyhatósági vá­lasztások második forduló­ján, bevallom, jó hatást tett rám néhány pécsi pártlista­vezető bejelentése: „A vá­ros érdekeit tartjuk szem előtt, igyekszünk felülemel­kedni a pártérdekeken . . Nem akarunk parlamentes- dit játszani ..." Jó lenne hinni. Ismerősöm kommentárja a helyhatósági választásokon mért harminc százalék körü­li részvételről. „Győztünk! Vagy hetven százalékunk nem ment el szavazni". Nem tudom, ez kishitű, pesszimista, avagy „ellen­séges" álláspont-e? Az biztos, hogy a választásra jogosultak több mint két­harmada „Így" szavazott, és inkább kipihente a hétközi maszekolás fáradalmait, vagy épp maszekolt. Ogy is fogalmazhatnék, a máért nem foglalkoztak a jövővel. Ezennel a hetven száza­léknyi távolmaradónak, sőt a meglevő pártok ország­ban is gondolkodni képes tagjainak ingyen és bér- mentve felkínálok egy cso­datevő (!) lehetőséget. Le­gyenek tagjai az R. É. P.- nek. Hogy ez a rövidítés mit is takar valójában? Ra­cionális Ész Pártja. S ez mennyiben lehet más, mint az elátkozott egypártrend- szeri állampárt? Kérem, az R. É. P.-nek nincs vezető­sége, nincs tagsága, nincs se szervezeti szabályzata, se számonkérhető pártfegyelmi szabályzata, nincs alap­szervezete, taggyűlése, nagy­gyűlése, kongresszusa, azaz mentes minden egyéb pór- tosdi kelléktől. Tagja lehet mindenki, aki a szívére- eszére hallgatva a raciona­litás elvén állva szeretné mielőbb kijuttatni hazánkat az egyre csak mélyülő sza­kadékból. S mivel oz R. É. P a tagfelvétel, a tagkönyv intézményétől is elhatárolja magát, így bárki „tagja” lehet, aki a racionalitás, az ésszerűség keretein belül igyekszik gazdagítani or­szágunkat. Lett légyen az kormánytag, parlamenti képviselő, polgármester, órás, esztergályos, kőmű­ves, műszerész, orvos, jo­gász vagy bármilyen szak­ma mívelője. S ezt az elha­tározást, mármint a racio­nalitást - az önként vállaló igyekezzék hittel és tettel is a maga területén valóra váltani. Ha mind több honfitár­sunk elkötelezettje lesz az R. É. P.-nek. talán miha­marabb lemoshatjuk ma­gunkról a gazdag külföldiek által ránksütött bélyeget: pesszimisták, kishitűek vo- gyűrik. Bízzunk végre önmagunk­ban! Murányi László Alkudozásokból, ingatlanokkal nem lehet nyugdíjat fizetni A kétszer kettő most már négy A társadalombiztosítás adósai Baranyában Sorban állás a Társadalombiztosítási Igazgatóság pénztáránál. A nyugdijakra, táppénzekre sokszor hónapokat kell várni. Drámai volt a Társadalombiz­tosítási Alapot kezelő Orszá­gos Társadalombiztosítási Fő- igazgatóság október 2-i beje­lentése: október 31-én a napila­pokban nyilvánosságra hozza mindazon adósainak pontos nevét és címét, valamint tar­tozásának összegét, amelyek szeptember 20-án egymillió forintot meghaladó összeggel tartoznak. A tartozások ren­dezésének utolsó határnapját október 25-ben jelölte meg. Utána a Társadalombiztosítási Igazgatóságok felszámolási el­járást kezdeményeznek. E ha­tározott fellépés okaként az szerepelt, hogy a Társadalom- biztosítási Alapnak jelenleg már több mint 17 milliárd fo­rinttal tartoznak, s jó néhány cég nem azért nem fizet, mert nem tud, hanem mert így kí­ván olcsó hitelhez jutni. Nem egy közülük pénzét titkos számlán tartja, fizetőképessé­gét takargatva. KESERGÉSEK A bejelentés fogadtatása e sajátos probléma színét is, fo nákját is felmutatta: a társa­dalombiztosítási juttatásokban érdekeltek háborgását a tar­tozások mértéke, ugyanakkor az adósok háborgását, keser- gését a társadalombiztosítási járulék magas volta miatt. Mielőtt a megyei helyzetkép ismertetésére tért volna, ezek­re a kesergésekre is reagált dr. Radnai László, a Baranya Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetője: — A társadalombiztosítási járulék valóban önmagában is magas, az egyéb adóterhek­kel együtt pedig különöskép­pen az. Ám e megállapításon túl azt is vizsgálni kell, hogy mire megy el ez a sok ma­gas járulék. Teljes mértékben követhető, 1989. január 1-jétől pedig fillérre megállapítható a bevétel és a kiadás összege. Ez volt az az időpont, ami­kor a társadalombiztosítás el­szakadt az állami költségve­téstől. A Társadalombiztosítási Alap létrehozásával egy olyan elkülönített pénzalap keletke­zett, amelynek forrása a tár­sadalombiztosítási járulék, az állam hozzájárulása és a tár­sadalombiztosítási vagyonnal való gazdálkodás. Ilyen va­gyon azonban gyakorlatilag még nincs. Ebből az alapból kell fedezni a társadalombiz­tosítási ellátásokat, az álta­lunk fizetett nem társadalom- biztosítási juttatásokat, mint például a családi pótlék, a gyes, a rehabilitált dolgozók keresetkiegészítése, s ebből kell fedezni az ügyvitel költ­ségeit is, amely a törvény elő­írásai szerint nem lehet több, mint az összes bevétel 1 szá­zaléka. Ebből az egy száza­lékból kellene megvalósítani a javarészt manuálisan végzett ügyvitel számítógépesítését. Az 1990-es — már módosí­tott — terv 347 milliárd forint bevétellel és 345,219 milliárd kiadással számolt, amelynek 1,781 milliárd forint a különb­sége bevételi többletként. Ez azonban már azóta is csök­kent, hiszen az augusztusi nyugdíjemelést is ebből kel­lett fedezni, s várható még a tervezett bevételi többletet to­vább apasztó jogszabályválto­zás a családi pótléknál is. Hát ehhez képest hiányzik 17 milliárd forint. 17 MILLIÁRD HIÁNY A hiányzó 17 milliárd forin­tot a Magyar Nemzeti Bank­tól kellett hitelként felvenni a Társadalombiztosítási Alapnak. Egyértelmű, hogy e kölcsön visszafizetési terhei nem ja­vítják a társadalombiztosítás anyagi kondícióit. Ahhoz pe­dig, hogy a társadalombizto­sítás képes legyen a nyugdi­jakat karbantartani, akár az árindexhez, akár a nominál­bérindexhez igazodva, jelentős tartalékalappal kellene rendel­keznie. Ennek a tartalékalap­nak — amellyel való gazdál­kodással lehetne a nyugdijak értékvesztését korrigálni — a szakértők szerint legalább 100 milliárdos összegűnek illene lenni. Ez a legkisebb becslés: vannak, akik 500—600 milliór­dot kalkulálnak ehhez a fel­adathoz. A társadalombiztosítás adó­sai között .vannak komoly fize­tési nehézségekkel küszködő cégek, de vannak olyanok is, akik tudatos manipulációba kezdtek. Ehhez indítékként nem kellett több, mint a legprimi­tívebb számtani művelet és összehasonlítás. A társadalom- biztosítási járulék havi kése­delmi kamata 2 százalék volt, vagyis egy évre 24 százalék. Nem egy cég úgy gondolko­dott, inkább választja „hitele­zőnek" ilyen kamatterhekkel a társadalombiztosítást, mint a bankokat, amelyektől 30-34 százalék kamatteherrel kaphat­tak volna hitelt. Éppen ezért szeptembertől a társadalom- biztosítási járulék késedelmi kamatát havi négy százalékra emelték fel. így most nem kedvező a társadalombiztosí­tás adósának lenni. BARANYAI TAPASZTALATOK Meglepő — s ezzel már a baranyai tapasztalatoknál tar­tunk —, hogy milyen sok cég nem értesült a Magyar Köz­lönyből e kamat megduplázó­dásáról. Augusztus végi adatok szerint Baranyában a társad« lombiztosítási járulékhátralék összege 340 millió 446 ezer forint volt. Várható, hogy ez az összeg a határidő lejártáig megközelíti a félmilliórdot, ami majdnem félhavi járulékbevé­telnek felel meg megyénkben Az adósokat név szerint sorol­ni még nem lehet, annyi azon­ban elárulható, hogy a leg­nagyobb vállalataink közül is akadnak köztük az összeg nagyságában a lista legele­jén állók: 108, 35, 17, 12 milliós tartozással. Egymillió forint feletti tartozással 28 állami vállalat hozott össze 204 millió forint tartozást. Ti­zenöt ipari szövetkezet és 60 gazdasági társaság összesen 105 millióval részesedik az adósságösszegből október ele­jén. A magánvállalkozók össz- adóssága 31,5 millió, közöttük 100-ra tehető azoknak a sza­ma, akiknek a hátraléka a 100 000 forintot meghaladja. Már most látszik, hogy az adósok közül jó néhányon nem lesznek képesek határ­időre rendezni a tartozásukat. S van, amelyik alkudozik, s van, amelyik ingatlant kínál az adósság rendezésére. De ingatlanokkal nem lehet nyug­dijat fizetni. Dunai Imre Bébi-parti Közös játék a pécsi Szivárvány Gyermekházban Fotó: Proksza László A balett-teremben a tükör előtt apró gyerekek nézegetik magukat. Néhányon megtapo­gatják, mások kacagnak, gri­maszokat vágnak. Többen kö­zülük a nyári szünet előtt is rendszeresen jártak a játékos foglalkozásokra. Ismerősként üdvözölték egymást. Mások az újságban olvastak róla, és el jöttek megnézni, milyen is egy bébi-parti. Pécsett, a Szivárvány Gyer­mekházban szerdán, a Neve­lési Központ Művelődési Há­zában hétfőn délelőttönként a balett-termet egy-egy órára egy—há roméves gyerekek ve­szik birtokukba. Az Egyesített Egészségügyi Intézmények egészségnevelési csoportja ok­tóbertől újra rendez bébi-par­tikat járni tudó gyerekek és gyesen, gyeden lévő anyukák részére. — A Szivárvány Gyermekház­ban tartott foglalkozásainkra nemcsak az egészséges, ha­nem a sérült gyereket is vár­juk - mondja Péterlia Éva, a bébi-parti szervezője, az egészségnevelési csoport mun­katársa. — Az első alkalom­mal még kevesen jöttek el, de reméljük, elterjed a híre, és a mozgássérült, a gyengén- látó, a nagyothalló és bármi­lyen más rendellenességgel született kisfiúkat és kislányo­kat is elhozzák majd a szü­leik. A munkánkat szakkép­zett gondozónők és gyógype­dagógusok segítik. A foglal­kozásokat közösen vezetem Szvacsekné John Margit gyógypedagógussal. Célunk az, hogy ne váljanak szét a sé­rült és az ép gyerekek. Ho kiskorban megszokják egy­mást, akkor később is jobban elfogadják a másik másságát, és a sérült gyerekek sem re­kesztődnek ki a játékból, nem élik magányosan mindennap­jaikat. Nagyon fontos, hogy már kicsi korban foglalkozzanak a gyerekekkel, tanítsák őket. A bébi-partikon megtanulnak egymáshoz alkalmazkodni, és akár percenként mást csinál­hatnak: lehet itt kockából há­zat építeni, autózni, bukfencez­ni, körjátékot játszani, kari­kán átbújni. papírtrombitát fújni, szinte mindent, amire egy panellakásban nincs lehe­tőség. Amíg a gyerekek ját­szanak, a szüleik szakembe­rekkel beszélhetik meg gond jóikat, előadásokat hallgathat­nak meg a gyermekek gondo­zásáról, neveléséről. A foglal­kozásokon a gyerekek és az anyukák közösen is játszanak, és együtt tanulják meg a rég elfelejtett régi gyermekjátéko­kat, dalokat, népi mondóká-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents