Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)

1990-10-25 / 202. szám

1990. október 25., csütörtök aj Dunántúli napló 3 A halál­büntetés alkotmány­ellenes Az Alkotmány­bíróság határozata A halálbüntetés alkalmazá­sa nem igazolható, sem nem alkalmas, sem nem szükség­szerű büntetés — mondták o szakértők az Alkotmánybíróság szerda délelőtt kezdődött nyil­vános teljes ülésén. Az ülést dr. Sólyom László, az Alkot­mánybíróság elnöke nyitotta meg a .testület budapesti székházában, mintegy 200 ér­deklődő előtt. Először dr. Horváth Tibor, a Halálbünte­tést Ellenzők Ligájának elnöke íoglalta össze indítványuk lé­nyegét, majd három szakértői álláspont hangzott el. Az ülé­sen kifejtette véleményét dr. Solt Pál, á Legfelsőbb Bíró­ság elnöke és dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész is. Az elhangzottak megegyeztek ab­ban, hogy a halálbüntetés ki­szabása önkényes, végrehajtá­sában kegyetlen, és ellent­mond a hatályos alkotmány rendelkezéseinek. Az Alkot­mánybíróság ezt követően nyilvános ülését felfüggesztet­te; döntését zárt ülésen hozta meg.- A halálbüntetés alkot­mányellenes — állapította meg az Alkotmánybíróság szerdán a budapesti székházban tar­tott nyilvános teljes ülésén, de zárt ülésen hozott határo­zatában. Az Alkotmánybíróság határozata kimondja: a Bün­tető törvénykönyvnek és a büntetőeljárásról szóló tör­vénynek, valamint más jog­szabályoknak a halálbüntetés­ről rendelkező részei alkot­mányba ütköznek, ezért ezg- -ket az Alkotmánybíróság meg­semmisíti. Az Alkotmánybíró­ság egyben elrendeli a halál- büntetést előíró - megsemmi­sített büntetőjogi rendelkezé­sek alkalmazásával halálbün­tetést kiszabó —,. jogerős ha­tározattal lezárt olyan bünte­tőeljárások felülvizsgálatát, amelyekben a hozott Ítéletet még nem hajtották végre. A megsemmisített rendelkezések a határozatnak a Magyar Közlönyben való közzététele napján vesztik hatályukat. Komlói diákok - bérmunkában A szakmunkásképzéssel kapcsolatosan noha lélekszám sze­rint a középiskolákban tanulók felét teszik - általában csak a közismert szimptómák sorolása ismétlődik: a szakmunkáskép­zőkbe a leggyengébb, az általános iskolában leggyatrábban startoló gyerekek kerülnek, ugyanakkor ők jelentik az ipar leg­népesebb szakembergárdáját, magas a lemorzsolódók, a kö­zülük kikerülő munkanélküliek aránya, hiszen néhány szakma munkaerőpiaci fogadása is teljességgel bizonytalan. Azonban a szakmunkásképzők korántsem akarják tétlenül kivárni a vár­ható változásokat. A komlói 501. Számú Csiz- mazia Gyula Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola ta­vasszal volt negyvenéves. Kö­zel nyolcszázan tanulnak itt a különböző szakmákban. A bá­nyaipar országos beiskolázás­sal vájárokat, amellett lakato­sokat, esztergályosokat, vil­lanyszerelőket fogadhat a Csizmaziából, az építőipar az utóbbiakon túl kőműveseket, asztalosokat, a mélyfúrók a vasas szakmák képviselőit, de tanulnak itt autószerelő, karos­széria-lakatos szakmákban is. A közelmúltban ruhagyártó szakközépiskolai osztályuk is indult a Carbon és a Május 1. Ruhagyár helyi gyárának igényei szerint. Kisebb létszá­mú kisegítő szakiskolájukban betonelemgyártó és gépi varró betanított munkásokat képez­nek. v A vájár szakmára 32-en, to­vábbra is nagyon kevesen je­lentkeztek, tájékoztat dr. Iván László, az iskola igazgatója, mig a többi szakmának nem kell reklámot csinálniuk a ná­luk november 5-én kezdődő nyílt napokon sem. Sőt, inkább 'el kell küldeniük a gyereke­ket. A szerzett szakma általá­ban állást is jelent, akiket pe­dig a vállalatok végül is nem alkalmaztak - ezen a nyáron ilyen is előfordult - el tudott helyezkedni másutt. Főként a szolgáltató szférában. Ezért is próbálnak vállalkozói szemlé­letre nevelni. Szeptembertől rendszeresen vállalnak bér­munkát: a ruhagyártó lányok műtősruhákat, sapkákat készí­tettek o Komlói Kórház szá­mára, most építettek az épí­tőiparos diákok 320 méter jár­dát a Költségvetési üzem bér­munkásaiként, a mélyfúrók kőművesmunkát végeznek, egy iskolának pedig labda­fogó hálók készítésére adtak költségajánlatot. Legjelentő­sebb vállalkozásaik eayike a Mecseki Szénbányák Anyagel­látó üzemével és két maszek­kal közösen alakított autóbon­tó, szervizelő és felújító kft.-é, és a kuncsaftok előzékeny ki­szolgálását tanulhatják azok a diákok is, akik a komlói Autó­széria Kft.-ben dolgoznak rendszeresen. Elsőként a hoz­zájuk hasonló helyzetben levő oktatási intézményeken — az iskolákon — szeretnének segí­teni. A szakmunkásképzés a leg­inkább eszközigényes, tehát a legköltségesebb oktötási ág. Videostúdiójuk, saját tele­fonhálózatuk van. Csak ahhoz, hogy mindezek zökkenőmentes működését biztosítani tudják, átalánydíjas szerződést, kellene kötni a karbantartásukra - ez az összeg önmagában leg­alább 300 ezer forint! A most 39 ezer forintos fejkvóta csak a megnö.vekedett energiakölt­ségekre és a tanári fizetések fedezésére elég. De ők nem ezért, hanem egy új szemlélet kialakítása érdekében dolgoz­lak, igaz persze, hogy az a pénz sem lehet közömbös, amely a munkájukat méri. Ha ezeket a pénzeket bérként fi­zetnék ki, és nem forgatják vissza az oktatásba, akkor annyi adó terheli a nyeresé­get, hogy a bruttó bevételhez képest csak fillérek maradnak.- Egyébként is olcsón dol­gozunk - mondja az igazgató —, méltányos lenne, ha ked­vezmény illetné meg, s az ál­lam nem vonna el tőlünk adó­ban annyi pénzt, amikor a szakmunkásképzést egyébként sem tudja eltartani. A vállal­kozás érdekében az iskolave­zetés hagyományos rendjén is változtattunk. Egy-egy szakmai terület oktatásvezetője helyett egy könnyű- és egy nehéz­ipari ágazatvezetőnk van, fel­adatuk az üzletszerzés, a fel­tételek biztosítása, míg a szak­mai-pedagógiai munkát a műszaki igazgatóhelyettes szer­vezi meg. Bóka Róbert Lakóbizottság helyett panasznap A pécsi Szigeti úti 4/B. pa­nelház lakói Koch László ja­vaslatára elhatározták, hogy végre közös erővel, nyílt meg­beszéléssel próbálnak pontot tenni 19 éve húzódó, szinte hiábavaló próbálkozásaiknak. Október 19-én szándékoztak megalakítani a lakóbizottsá­got, kézbevenni saját dolgai­kat. Meghívták a PÉTÁV, a PIK, és a Házkezelőség, vala­mint a KÖJÁL képviselőit is. Kiderült, hogy próbálkozásuk ezúttal is hiábavalónak bizo­nyult, mert a tízemeletes el­idegenítési listán szerepel, vár­hatóan hamarosan vegyes tu­lajdonba kerül, a lakók folya­matosan megvásárolhatják bé­relt lakásaikat. Emiatt viszont o jelenlegi jogszabályok ér­telmében az épületen csak a lakhatást közvetlenül gátló és halaszthatatlan munkákat vé­gezhetik el. Hogy mik ezek a munkák? Nyilvánvalóan merőben más a lakók és az eldöntésére hi­vatott szervek véleménye. A lakóbizottság alakítására szer­vezett találkozónak ezek vol­tak a központi kérdései, azok­kal a problémákkal együtt, amelyek miatt már két évtize­de vitáznak a lakók a PIK-kel és a szolgáltatókkal. A fűtési díjat fizetik, de a fűtőtestek hidegek. Ugyanak­kor egy helyrehozhatatlan konstrukciós hiba miatt a szobák egyik oldala állandóan hideg. Javítana a helyzeten, ha az automatikus hőérzékelő kapcsolót, a leghidegebb fal­ra helyeznék és . szigeteléssel látnák el. Ezt anyagi fedezet hiányára hivatkozva utasította el a Házkezelőség. A távfűtő vállalat szerint az előírt 20- 21 fok körüli hőmérsékletet 8 és 20 óra között biztosítják, sőt szerintük időnként túl is lépik. A lakók mégis fáznak . . Ajánlott a PÉTÁV egy új le­hetőséget: a hőenergia mérés szerinti elszámolását, mond­ván, takarékoskodással a mos­tani alá is tudnák szorítani a fűtési díjukat. Elutasították, mert így a felsőbb szinteken nagyobb összeget kellene fi­zetni ugyanolyan hőmréséklet eléréséért, és a kisebb helyi­ségek hőmérsékletének egyen­lőtlenségén ez amúgy sem változtatna. Evek óta nincs zár a bejá­rati kapun, o lezárt szemétle­dobó és környéke még min­dig koszos, a vízhiánykor használható csap vize fertő­zésveszélyes, a kapu és az alsóbb szintek ablakai ki van­nak törve, a lépcsőház vilá­gítása hiányos, sok a rossz foglalat és égő, a liftdobozt és a lépcsőket évek óta nem takarítják, az épülethez tar­tozó járdaszegély szinte állan­dóan szemetes . . . Minderre ismét hosszas ma­gyarázkodás volt a válasz, a lakókat is megnyugtató intéz­kedést nem ígértek. A város panelházaiban la­kók között nagy port felvert KÖJÁL-intézkedésre, az emele­tesházak szemétledobóinak nyári—őszi lezárására dr. Me- láth Ferenc igazgató szerint, fertőzésveszély kialakulása miatt volt szükség. Az intézke­déssel viszont sem a PIK, sem a Házkezelőség nem ért egyet. A PIK a már fertőtlení­tett szemétledobókat újra ki­nyitja a KÖJÁL-intézkedéstől függetlenül, bár dr. Meiáth Ferenc is megígérte, hogy ok­tóber végén, november ele­jén ismét megnyitják a pécsi emeletes házak szemétledobó- it. A viharos, jogos indulatok­tól fűszerezett lakógyűlés utolsó perceiben ismét szóba- kerüit az elidegenítési lista. Kiderül ugyanis, hogy az ezzel járó változásokról mit sem tudtak (eddig mindössze egyet­len lakó jelezte, hogy bérla­kását megvásárolná), holott a távfűtési vállalat és a Házke­zelőség részéről is hangzott el csendes magánvélemény, miszerint éppen emiatt igye­keznek a lakók rövid időn belül javíttatni a házon. Furcsa lenne, ha a szolgál­tatók továbbra is feltételezé­sekbe bocsátkozva megfeled­keznének az embereket jogo­san bosszantó gondok megol­dásáról. Furcsa lenen az is, ha a ház eladása után mind­ez a benne élőkre szakadna. Ezúttal mégis sor kerül a ház alatt tátongó beázott lyuk betemetésére, a járda- szegély tisztítására, a szemét­ledobó rendszeres fertőtleníté­sére . . . Talán nem hiábavaló a la­kók elszántsága. Tröszt Éva Hová lettek a külföldi devizahitelek? Baranyában egy csepp sincs Még jócskán benne ' jár­tunk a tavaszban, amikor egyre több hír látott napvi­lágot arról, hogy a világ mely országai sietnek a rendszerváltás küszöbére ér­kezett Magyarország gazda­sági megsegítésére tetemes, összesen mintegy másfélmil- liárd dollár összegű deviza­hitellel. Azóta eltelt a nyár, a hirek is megfogyatkoztak, s most, ősszel már csak a kérdések sorjáznak: mi lett a vállalkozások élénkítésére szánt külföldi forrásokkal, csak nem az aszály apasz­totta el ezeket is? Szembekerült e kérdéssel az Értelmiségi Klub múltkori összejövetelén dr. Mellár Ta­más is, aki az Ipari és Ke­reskedelmi Minisztériumot képviselte. A szakértő elis­merte, hogy a források fel- használása nem történt meg. A főbb okok közé sorolta, hogy a kereskedelmi bankok meglehetősen monopolizált szervezete nem alkalmas e hitelek továbbítására. (Azt más pénzügyi szakértők is megemlítik: a kereskedelmi bankok inkább abban érde­keltek, hogy nagy összege­ket nagy cégekhez helyezze­nek ki, magas kamattal, rö­vid lejáratra, mivel a pénzt így évente megforgatva többszörös kezelési költség­hez is hozzájutnak minimá­lis kockázat mellett.) A megoldás - dr. Mellár Tamás szerint — az, hogy vállalkozói kisbankok háló­zatát kell létrehozni, ame­lyeknek alapfeladatuk a kis­vállalkozások- finanszírozása. Az említett külföldi hitelek egy részét ilyen vállalkozá­si kisbankok alapítására cél­szerű fordítani, illetve az Egzisztencia Alapba lehet átcsoportosítani. Elaranyai bankszakemberek véleménye szerint eddig nem is volt számottevő érdeklő­dés a szóban forgó deviza­hitelek (köztük a Bajoror­szág és Baden—Württemberg tartomány által felajánlott fél mi I liá rd márka) iránt. Azt már csak halkan merem megkérdezni: ismerik-e egyál­talán a vállalkozók ezeket a lehetőségeket, propagálta-e valaki? Azt mondják, nem ez a baj, hanem hogy a felhasználási célok erősen kötöttek (az említett hitelt például csak német-magyar vegyes vállalkozások alapí­tására lehet felhaszhőlni, az exporthiteleket cs'ak az adott I országból származó import finanszírozására), a Világ­bank szerkezetátalakítási hi­teleinek feltételei pedig na­gyon kemények. Gondot okoz az is, hogy noha e hitelek kamatai de­vizában igen kedvezőnek ígérkeznek (12% körül van­nak), amire ezekből a Nem­zeti Banktól a kereskedelmi bankokig eljutva forinthite­lek lesznek, a kamatok igen­csak meghaladják a 30%-ot. Az adott devizában pedig nehéz a hitelhez hozzájutni, mert az árfolyam-, illetve a kamatkockázat viselésére nemigen akad vállalkozó. így szólnak a szakszerű magyarázatok, amelyekből a nem szakember hajlamos arra következtetni: bizony: nem könnyű nekünk segíte­ni, hiszen arra mindig bőven akad indok, mit miért nem lehet megvalósítani. Éppen ezért - lehet, hogy minden ok nélkül - kezdek aggód­ni az Egzisztencia Alap sor­sa miatt is . . . S hogy mit tehet addig a — magyarázatokkal és ígé­retekkel eddig is ,,megtá­madott" - hazai kisvállal­kozó, aki előtt már annyi­szor elhúzták a mézesmad­zagot? Nos, vár, és azt hi­szem, egyre csüggedtebben. Mint ahogyan várnak a bajor és a baden-württen- bergi vállalkozók is, akik nálunk szeretnének befektet­ni, merthogy - a hírék sze­rint - a vegyes vállalatok alapításának elősegítésére szánt hitel „ottani" és „itte­ni” vége egymáshoz van köt­ve. Szóval várnak. De med­dig? S. G. Újabb maszek kisvágóhidak A világbanki mezőgazdasági kölcsön felhasználásával és az Agrober Vállalat közremű­ködésével korszerű kisvágóhi­dak építését kezdik meg; min­denekelőtt azokban az ország­részekben, ahol kistelepülések vannak, és a hízókat nagyobb távolságra kell fuvarozni fel­dolgozásra. Az Agrober elsőként Vas megyében látott hozzá a program népszerűsítéséhez. Máris 4 szerződés jött létre, és további 6 van előkészítés alatt. Más megyékben is meg­tették az ajánlatokat, és ezek nyomán arra számítanak, hogy jövőre legalább 20—30 újabb maszek vágóhidat adnak át. A kétségkívül drága fej­lesztéshez - egy-egy vágóhíd 18-20 millió forintba kerül — a költségek 70 százalékáig vehetnek fel hitelt a jelent­kezők, a fennmaradó részt sa­ját erőből kell biztosítaniuk. Az Agrober tapasztalatai sze­rint általában 4-5 család ad­ja össze a pénzt, és együttes erővel alapítják meg a kis­üzemet. Ám van lehetőség ar­ra is, hogy az üzletbe a he­lyi tsz is beszálljon pénzzel vagy más értékkel. A Vas me­gyei Szelestén például a he­lyi tsz a létesítményhez földet adott át, másutt a gépek megvásárlására vállalkoznak. Az első vágóhidak referencia- üzemként szolgálnak majd. Az Agrober ugyanis együttműkö­dik az osztrák Lasca céggel, és a létrejött megállapodás alapján menedzselik a prog­ramokat. Az osztrák vállalat egyebek között a gépeket biztosítja, vagy más módon járul hozzá a fejlesztés sike­réhez. Fegyverét használta a rendőr Tragikus kimenetelű rendőri in­tézkedésre került sor október 23-ára virradó éjszaka Balmazújvárosban. A szolgálatot teljesítő két rendőr­járőr a Randevú bár elé érkező személygépkocsi vezetőjét figyelmez­tetni akarta, hogy nem világit a gépkocsi egyik lámpája. Ekkor ta­pasztalták, hogy a gépkocsivezető — Simon Imre 20 éves helyi lakos — ittas állapotban van, ezért sze­mélyazonosságának igazolására szó­lították fel. Mivel a szonda elszí- neződött, közölték vele, hogy vér­vételre viszik. Ekkor közbeszóltak a közelben lévő helybeliek, mondván, miért ,,kekeckednek" a rendőrök a fiatalemberrel. Eközben Simonnak sikerült elmenekülnie, iratai azon­ban a rendőröknél maradtak. Az ügy éjfél után a Randevú bár bezárását követően az utcán foly­tatódott. A bárból kijövő Simon és társai rheglátták a járőrszolgálatot teljesítő két rendőrt, tőlük Simon igazolványait követelték. A fiatal­emberek letépték az egyik rendőr URH-rádióját és gumibotját, mire a járőrparancsnok többszöri felszó­lítás után figyelmeztető lövést adott le a levegőbe. Miután ez is hiá­bavalónak bizonyult, a rendőr Si­mon lábára célozva lőtt, de a du­lakodás közben mellkasán találta el a fiatalembert, aki a helyszínen meghalt. Az ügy részleteinek, a fegyver- használat jogosságának a vizsgá­latát a debreceni ügyészségi nyo­mozóhivatal szakemberei meg­kezdték. Dzsekiket varrnak az 501-es Szakmunkásképző tanulói az Elegant Rt.-nél Vállalkozó szakmunkásképzők I.

Next

/
Thumbnails
Contents