Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)

1990-10-03 / 181. szám

1990. október 3., szerda uj Dunántúli napló 3 Pécsi rendőrtiszt az USA-ban Felkészülés a terrorizmus ellen Magyarországon a tranzitforgalom okozza a legnagyobb veszélyt Magyar rendőrtisztek tizen­kilenc fős csoportja különle­ges kiképzést kap a hetekben az Egyesült Államokban. Loui­siana állam fővárosában, Ba­ton Rouge-ban a terroristael- lenes tevékenységet és a ter­rorizmus el háritá sónak nem mindennapi fogásait tanulmá­nyozzák. Telefonon próbáltam elérni Szőke Attila őrnagyot, aki a csoport baranyai tagja, s csaknem elejtettem a telefon- kagylót, amikor első hívásra kicsöngött az óceánon túl a hívott készülék, s a fiatal rendőrtiszt nyugodt hangját meghallottam. — Őrnagy úr!, Hogy érzik magukat, és mivel telt az el­ső hét?- Bár igen meleg van, és a tenger közelsége miatt ma­gas a levegő páratartalma is, köszönjük, jól vagyunk. A fő­város rendőrakadémiájának ,,laktanyájában" vagyunk el­szállásolva, ahol a légkond'- cionálás és az uszoda sem hiányzik. Nyolc^tizórás kép­zést kapunk, fele részben el­méletet és gyakorlatot.- Miből áll a kiképzés, s van-e olyan technika, amelyet nem mutatnak meg önöknek?- Nincs titok, a legszupe- rebb gyorstüzelő géppisztolyo­kat is kipróbáltuk már, ame­• lyeket csak terroristaelhárítás­ban használnak. Az éleslövé- szeték mellett épületek elfog­lalását és átkutatását is gya­koroljuk. Ami az elméleti kép­zést illeti: a múlt héten az egyik nagyvárosban egy itt ta­nuló iráni fiú teljesen „begő- zölt", több szőke, hosszú ha­jú nőt lelőtt, s továbbiakat foglyul ejtett. A sikeres akció után már másnap ismertették velünk a részleteket és a ta­nulságokat. — Milyen terrorista „irány­zatok" vannak, s bennünket melyik érinthet? — Az észak-írnek már több évszázados hagyományai van­nak, a keleti, arab terroriz­mus vallási alapú, az USA- ban teljesen vegyes a kép. Ezek a legnagyobbak. Otthon főleg az ország tranzitjellege miatt fog erősödni a terroris- tajellegű, vagy terrorista bű­nözés, de más forrásokból is táplálkozhat, amelyeket egye­lőre még nem lehet tisztán látni. Mi mindenesetre készü­lünk az elhárításukra, haza­térve átadjuk új ismereteinket. B. B. „Népvándorlások kora” következik? Kerengő kollégisták Pécsett BaBaDOMaBfisans Az idei pécsi tanévnyitón Mezei József művelődési osz­tályvezető azt mondta: attól fél, hogy a közoktatási intéz­ményhálózat meglévő gondjain túlmenően rövidesen a Kodály Kollégium miatt lesznek álmat­lan éjszakái. Hová költözik majd innen 470 tanuló, amíg az IMS-tech nológ iával készült épület megerősítése folyik? A volt osztályvezető azóta már a MÉV-munkásszálló „A”- épületében létesítendő kollé­gium igazgatója. — Valamennyi nagyvárosunk­ra jellemző a közoktatási in­tézmények szűkössége —mond­ja Mezei József —, a kollégiu­mok gondja csak egy a sok közül. Egy új zeneiskolára, két középiskolára, a Rózsadombon és Nagyárpádon pedig egy- egy óvodára is szüksége len­ne a városnak. Az utóbbi idő­ben már csak tűzoltómurVkára voltunk képesek. A volt okta­tási igazgatóságon bériünk a Széchenyi Gimnázium és Szak- középiskola számára termeket - ott laknak egyébként a Művészeti Gimnázium kollégis­tái is az MHSZ-székház- ban radnótisok — közgazda­sági szakközépiskolások van­nak. A bérlet milliókba kerül. A megszüntetett Szigeti Úti Általános Iskolába a Vendég­látóipari Szakmunkásképző köl­tözött. — Hasonló vándorlásba kezdtek a középiskolai kollé­giumok is ■ ■ ■ — öt önálló és hat, pénz­ügyileg valamelyik iskolához integrált diákotthon van Pé­csett. A létesülő új kollégium­mal együtt ez a hálózat talán már ki is elégítené azökat az igényeket, amelyet Pécs regio­nális szerepkörénél fogva be­tölt. Azonban az egyházi tu­lajdonú ingatlanok kiváltása és az IMS-épületek gondja most egyidőben jelentkezett. A T60 férőhelyes vegyipari kol­légium a Hunyadi úton ének­iskola lenne. Egyelőre a pá­losok kQllégiuma mellett dön­töttünk, ahonnan csak 65 egészségügyi szakiskolás kis­lányt kellett kiköltöztetni — ők a Geisler Eta utcai kollégium­ba, illetve a Kodály Kollégium nevelői felügyelete alatt a MÉV-szálló ,,A"-épületébe ke­rültek. Ide, a MÉV-be került az Apáczai Nevelési Központ IMS-technológiával épült, 312 férőhelyes diákotthonából is több mint 200 tanuló, amíg az épületet rendbehozzák. Ez az épület az, amelyet a Modul- terv 15 millióért december 31 -i határidővel javítana ki, felté­ve, ha az új önkormányzat nem késlekedik. És még nincs vége a felsorolásnak: az Asz­talos Jánosról Hunyadi János­ra keresztelt kollégium lét­számcsökkentéssel az idén még nem számol, de később 80—100 diák számára kell új helyet találni majd, akik ugyancsak a MÉV-szálló emlí­tett szárnyába költöznének, ha onnan addigra visszatelepül­hetnének az ANKÖ középis­kolásai a saját diákotthonuk­ba. — A MÉV-szálló tehát kulcs- pozícióban van, de még így is kérdéses a Kodály Kollé­gium sorsa. — A szállóban átalakítási munkák kezdődnek, legalább 200 diák .számára létesül diák­otthon, bonyolítását a PTV vállalta, az egyeztető tórgya­esetre tisztázódtak a feltéte­lek: a laktanya két épületét négyzetméterenként évi 2500 forintért bérelhetjük a Honvé­delmi Minisztériumtól. Ez évi 6 millió forint kiadást, és mindössze 120 férőhelyet je­lent a városnak, de szobák, konyhák-étkezők, központi fű­tés kialakításával felelnek meg csak a kollégiumi szállás cél­jaira. Ebbe újabb .milliókat ölni csak úgy érdemes, ha a város megvásárolhatja az épü­leteket a hozzá tartozó sport­pályákkal együtt. Antall Jó­zsef miniszterelnök a közel­múltban érkezett levele sze­A Nevelési Központ kollégiumából az iskolakezdéskor költöztek át a gyerekek a MÉV munkásszállójának épületébe lásök szerint a kivitelezőnek 1991. augusztus 15-re kell el­készülnie a teljes rekonstruk­cióval. Az itt és az Apáczai­ban végzendő felújítási mun­kák sürgetőek. Az utóbbi szá­mára majd akkor kereshet az önkormányzat új vállalatot, mi­után a pereskedés megkezdő­dik az ANKÖ-kollégium kivi­telezője, a Bázis és a város között, és a Bázis lemond sza­vatossági kötelezettsége telje­sítéséről. A Kodállyal kapcso­latosan még csak nem is jó­solhatok. De hadd említsem, hogy az emlegetett két kollé­giumon kívül az ANKÖ három iskolája, óvodái, a Művészeti Szakközépiskola, a Siklósi Úti, a Testvérvárosok terei és o rózsadombi általános iskola, valamint az úttörőház is IMS- technológiával épült.- Az új MÉV-diákotthon se­gítségéve/, némi vándorlás után a helyükre zökkennének a dolgok? — Újabban szóba ke­rült a Bajcsy-laktanya haszno­sítása, míg a pártszékház sor­sára a Baranya Megyei Bíró­ság kezdődő beköltözése tett pontot. — Nehéz kérdés, minden­rint a létesítményeket nem tudják térítésmentesen átadni a városnak, de az elővásárlá­si jogot és a kedvezményes törlesztési feltételeket biztosí­tani szeretnék. A pártházról továbbra is az a véleményem, hogy 20 millió forintért tehet­séggondozó kollégiummá lehe­tett volna alakítani. Annyit jár­tam ott, hogy álmomban is előttem vannak az ideális kö­zösségi terek, a cellaszefű, 2 ágyas szobák, amelyekhez kis áta lazítással csatlakozhattak volna a kibővült vizesblokkok. Ehelyett 50 millió forintért megvettük a MÉV-szálló há­rom épülete közül az ötszintes ,,A"-szárnyat, amelyre a Ba­ranya Megyei Bíróság ód a városnak pénzt, mivel a város tulajdonában lévő székházat ennyi pénzért bérli! És ezt a MÉV-szállót kell most felújí­tani újabb 70 millióért, hogy diákkollégium legyen . . . Igaz, annyit majd nyer a város, hogy nyáron szállodai szintű kihasználásra 'is alkalmassá válik. Bóka Róbert Képernyő előtt Valami baj van o hirekkel. Ez az elmúlt napokban vált egészen szembeötlővé, amikor a kampány során eltűnt né­hány frakcióvezető. Nem tudni hova tűntek, én csak az És kritikusa nyomán vélem úgy, hogy lementek talán a parla­ment büféjébe ■ kávézni. Lehet, hogy valami más történt ve­lük, mindenesetre később szé­pen előkerültek. Ország-világ láthatta. Utólag már nem is érdekes. Csak maga a je­lenség: nincs minden rend­ben a hírek körül. Hogy vala­mi baj lehet, azt bizonyítja a BBC híradójának váratlan szellemjárása éjfél körül, és a magyar alternatív híradó lát­ványos megalakulása. Ez utób­bi nem más, mint a napi hír­adóműsor második kiadása, amelynek a szerkesztésére most egy külön stáb vállalkozott. Alternatíva már az is; hogy a írét bemondó közül hol az egyikre, hol a másikra figyel­hetünk a rádióból régről is­merős szokás szerint. Bár e nóvum - a sallang- és kom­mentármentes közlést gyorsí­tandó láthatóan a BBC fertőzése. Olyannyira, hogy Bánó Andrásék után gyorsítot­tak a Hét és a Híradó első kiadásának szerkesztői, Pálfy G. Istvánék is. Igaz, a gyorsítói. közben ■ azt már nem tudtuk követni, hogy Hanák Péter történész­professzor feleségét hogyan inzultálták és miféle cikk mi­att, netán bunkóval kegyes­kedtek köszörülni a gondolat-- csorbán, vagy a felelősség az egri bőrfejűeket terheli, akiket még a cigányokkal való vere­kedés tüzelt fel, és a rendőr­ségtől való félelmükben más­nap minden cikket elolvastak a központi napilapokban. Er­re nem emlékezhetni pontosan egy állkapocs-ropogtató ásí­tás, netán egy nagyobb nye­lés után, a gyorsítás közben koncentrálni, a ritmust követ­ni kell. Az új híradók alatt tökmagköpködés kizárva. A hí­rekkel enélkül is sok a baj, csak kellemetlenkednek, ami­kor mosolyogni szeretnénk végre. Helyettünk a Merkur vezérigazgatója mosolyog —, tényleg, mit is ér az a nettó félmillió forint prémium ma­napság? Az embernek könny­be lábad a szeme. Némelyik hír ennél is rosszabb. Egysze­rűen vacak, selejtes, rossz mi­nőségű. Eszkalációról, iraki' csapatösszevonásokról, a Biz­tonsági Tanács intézkedései­ről szól. Szinte használhatat­lan valamennyi. Mondjuk egy ötlábú borjúval már lehetne kezdeni valamit, de egy öt­lábú borjúért vagy egy negy- levelű lóheréért ma már tűvé kell tenni az egész határt. Hallom innen is, onnan is azoktól, akik a könnyed, em­berközeli francia, a lakásokba otthonosságával befészkelődő német vagy a nézőre kikacsin­tó osztrák híradókat rendsze­resen nézik, hogy ezzel a ve­télkedéssel azért elégedettek lehetünk. Egyelőre kísérlet, amelynek néhány hétig le­szünk az alanyai, és a hazai technikai lehetőségeket is vizsgáztatja -, írja Nyárádi Éva, Rádió és Televízió Újság­ban. Aztán majd győzzön a jobb. Persze nem egy bizo­nyos időegység alatt felgyúj­tott, majd ledarált informá­ciók mennyiségi versenyében, ahogy a felszín alapján ítél­kezhetnénk. A tendencia már most a pergő, naprakész, sze­lektív műsorkészítés, amelyre a régiek mellett néhány új arc, néhány kitűnő riporteri telje­sítmény is garancia lehet. És miért is kellene valamelyik stábnak győznie? Hogy ismét monopolhelyzetbe • kerüljön? Vagy kényzerűség, amit sze­génységünk diktál, mert csak egy stáb fizetésére, eszközei­nek fenntartására van pén­zünk? Bölcs mértéktartás, mert ötlábú borjú naponta úgysem születik? Bóka Róbert Büntető Emlékszem, amikor együtt jártunk még meccsre, te voltál a kapus unokatestvé­re, én pedig kis nézőgye­rekként közreműködtem eze­ken az alsó osztályú össze­csapásokon, egyikünk sem gondolhatta, hogy polgár- mesterek és újságírók kerül­nek ki közülünk. Nem gon­doltunk akkor még semmit. Elvoltunk. Akkoriban mesélték, hogy régen volt olyan kapus a sátorhelyi háló előtt, aki, ha tizenegyest ítéltek, fel­mászott a felső kapufára, és onnan leugorva próbálta hárítani a lövést. Sokszor becsapták, mert már egy lövőcsel-utánzatra is lepuf­fant, aztán pedig oda rúg­ták a labdát, ahova akar­ták, mert a kapus, a bra­vúrt vállaló portás mór te­hetetlenül hem pergett a szép mező szélén levő ka­pu előterében. Nekem ez a jó húsz év­vel ezelőtti történet iutott eszembe a vasárnapi válasz­tások kapcsán. A kapufára felmászó kapus és a tizen­egyest, a büntetőt végrehaj­tó iátékos. Olvashatjuk együtt az új­ságokban, hogy a kormány­párt a saitót (is) hibáztat­ja az alacsony szavazási részvételért, azért, mert el­sősorban a városokban alig- alig menték emberek az urnákhoz. A városokban írom, bár ez, mint falun la­kót, kevésbé érdekel téned. a városokban, ahol a párt is listát ÓHítha+oít, a'ho1, at­tól fügaetlenül, hogy az eavéni kerületekben hány képviselőin lesz, a listás sza­vazáson úay is be-beiu*nak emb“rpi. A kormónvkonlíció más'k nártiának pronvnens képviselője azt nyilatkozta az eav'k hé*fői laoban: ..A kollektivista ármánv kibu- gvog a volt Ellenzék' Ke­rékasztal oárttiai közti hasa- dékon . . .". Remélem, mint megvá­lasztott polgármester, érti ezt a mondatot. Én. beval­lom, nem, legfeljebb tartal­mát sejtem. A tartalmát, amelyet én úav fogalmaz­nék: nem feltétlen véletlen, hony az emberek zöme — elsősorban a városokban tá­vol maradt a szavazástól. Eavre kevésbé hisznek az új szeleknek talán, egvre fá- suttabbak, egyre kevésbé látják a kirakat mögött az igazi portékát? Nem tudom. Mindenesetre, úgy vélem, egyetérthetünk azokkal, akik azt vallják, hogy a politika olyan, mint egy emberi test­rész, csak akkor vesszük észre, hogy van, amikor fáj. Nékem, bevallom, fáj, hogy az emberek távol ma­radtak sokan a választások­tól. Fáj, hogy a városokban nem dönthet egyelőre senki olyan dolgokról, amelyekről évekkel ezelőtt is dönteni kellett volna már. Fáj az 'is, hadd mondom el, hogy újra a sajtót is hibáztatják a választási sikerek elmara­dásáért. Olyan ez utóbbi vád, mintha a villanykörtét 'hibáztatnák, mert nem ég, közben pedig elfelejtették, hogy ehhez szükség lenne a kapcsolóra is. Most majd, október 14-én újra elmegyünk vagy nem megyünk el szavazni, aztán meglátjuk a rendszerváltás helyi lépéseit. Meglátjuk, mit tudnak tenni a helyi önkormányzatok. Meglátjuk, a személycserékkel lesznék-e elfoglalva, vagy inkább az­zal, amit rövidebb-hosszabb távon égetően meg kell ol­dani, mondjuk valamennyi településen. Nem tudom -pontosan, mi az, hogy politika, minden­esetre a közéleti tevékeny­ség nem vállalása éppen úgy lehet politikai félrelé­pés, mint az úgynevezett főállású politikusok kisebb- _ nagyobb napi melléfogásai. Uqyanaikkor mindenkinek jo­gában áll, hogy elmeqy-e választani, vagy sem, dön­téséért sem az em.bert, sem a sajtót, sem pedig vala- melv párt eddigi tevékeny­ségét önmagában sem el­ítélni, sem feldicsérni nem szabad. Sokan hibáztatják a vá­lasztási törvényt is. Mond­ván. a községekben . nem­csak azért ment el több ember szavazni, mert köze­lebbinek érzik maqukhoz sa­ját vezetőiket, hanem mert megadatott, hogy közvetle­nül válasszanak polgármes­tert, míg a városokban a testület választja majd az első embert. A népnek cir­kusz is kell, hangoztatják ennek a nézetnek képvise­lői. A cirkuszban pedig a bohócon illik 'nevetni, a ma­inéz« tetejéről leeső artistán is lehet, de nem illik. Bozsik László Szavak lázadása Nem tudom, önök hogy vannak vele, de bennem erősödik a gyanú, hogy va­lami baj van mostanában a számokkal és a szavak­kal. Fellázadtak, és a ma­guk „csendes forradalmá­ban” nem azt jelentik, amit kimondóik, leíróik szerint kellene. Kezdjük a számokkal. Ha­talmas - olykor egész ol­dalas - .hirdetésekben, új- jongva közlik velünk a ban­kok, hogy micsoda szenzá­ció, a betéti kamatok már elérik az évi 26 százalékot. Bruttó! Csakhogy az inflá­ció hivatalos becslések sze­rint is' igyencsak 30 körű! jár, nem beszélve o 20 szá­zalékos kamatadóról, amit levonnak a betéttulajdonos­tól, és akkor az a 26 még messzebb kerül a 30-tól. Szávai, lenne mire szerény­nek lenniük a bankoknak (még akkor is, ha kamat maximumát előírják szá­munkra.) Ehelyett azt kíván­ják, hogy örüljünk velük, anélkül, hogy utánaszámol­nánk . . . De hagyjuk a számokat, a szavak se jobbak! Egyre- másra olvasom mostanában, hogy ez vagy az a testület, intézmény „felállt". Nem létrejött, megalakult - fel­állt. A csúcs a minapi Nép- szabadságban lelhető fel, amely szerint az önkormány­zatok „pórén állnak fel”. Freud lenne a megmondha­tója, mi rejtőzik e pongyo­laság) mögött. Hát még, ha pongyolára se* telik . . . Innen már csak egy lé­pés (nem újkeletű, már sze­gény J. A. is figyelmezte­tett, rá) „a meg nem gon­dolt gondolat". Eleinte vala az a finom megfogalmazás, miszerint X és Y politiku­sunk ezt vagy azt a meg­döbbentő dolgot magán­emberként mondta vagy ír­ta. Most az egyik politikai államtitkárunk a következő­képpen magyarázta sokakat megbántó szavait: lehet, hogy . rosszul fogalmaztam, ez okozta a félreértést. Ezek szerint rosszul fogalmazott szavait' lehetett volna (kel­lett volna) jól értelmezni? Valahogy így lehet . . . Ezért erősödik bennem a gyanú: fellázadtak a sza­vak. Fura módon főleg az üzletemberek és a politiku­sok ellen. Sehogyan se akarják azt jelenteni, amit várnak tőlük. Itt az ideje, hogy megfegyelmezzék őket. Mármint a szavakat, termé­szetesen . . . S. G. A borjú ötödik lába

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents