Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)

1990-10-24 / 201. szám

8 aj Dunántúli napló 1990. október 24., szerda Egészséges Városok szimpózium Szerepet az önkormányzatban! Mór több alkalommal tudósított lapunk Pécs­nek a WHO Egészséges Városok szervezetében va­ló részvételéről, a prog­ramiroda különböző, ez­zel kapcsolatos ténykedé­seiről. Eredményeket azon­ban a szervezetbe való belépés — vagyis 1986 - óta a többi kelet-európai projectvároshoz hasonló­an nem nagyon láthattak Pécs lakói sem. A politi­kai és gazdasági változá­sokat kihasználva ezen próbált segíteni az el­múlt napokban Stockholm­ban rendezett Egészséges, városok szimpózium. „Pozitív környezetek meg­teremtése" címmel rende­zett találkozón a meghí­vott - főként nyugat-euró­pai - városi politikusok egyik fontos kérdésként a kelet-európai városok fej­lesztésének lehetőségeiről tanácskoztak. A WHO na­gyon is hajlandónak mu­tatkozott a segítésre: tervbe vették, hogy átcso­portosításokat végeznek a költségvetésükben és mun­kaidejükben, így informá­ciós és képzési kurzusokat tudnak indítani a hazánk­hoz hasonló országokban. November elején feltáró missziókat küldenek több országba, így gyűjtenek információkat arra vonat­kozólag, hogy egyes or­szágok milyen támogatást igényelnek, milyen elkép­zeléseik vannak. Mindeb­ben Pécs nagyon fontos szerepet játszik, hiszen jelenleg majdnem az egyetlen város, ahol le­mérhető és tapasztalha­tó a politikai és gazda­sági változás. Ezt bizonyít­ja az is, hogy Stockholm­ban Pécsen kívül mind­össze két kelet-európai város: Zágráb és állít­ván Kaunasz képviselői jelentek meg. Pécsről hárman vettek részt a stockholmi szimpó­ziumon: Bunyevácz Jó­zsef, a Totál Kft. igazga­tója, aki a közlekedés egészségi hatásairól tar­tott előadást, dr. Sohár Endre, városi főorvos, aki Pécs egészségügyi fejlesz­téséről, az egészségmeg­őrzés,' a megelőzés fontos­ságáról beszélt és De Blasio Antonio, a prog­ramiroda vezetője, aki a multiszektorális együttmű­ködés lehetőségeiről adott elő. De Blasio Antoniot megkérdeztük az ered­ményekről.- Nagyon fontosnak tartom, hogy kihasználjuk a felajánlott segítséget. Ennek azonban szinte egyetlen módja, hogy a leendő önkormányzatban részt vehessünk, hiszen az egészségmegőrzés, a kör­nyezetvédelem, a szociál­politika, az egészséges is­kolák kialakítása mindenki számára fontos feladat kell legyen. Az önkormány­zatnak pedig ezek meg­teremtését vállalnia kell. A stockholmi eredmények­ről röviden annyit, hogy Bunyevácz József előadá­sának nagyon örültek, új információkhoz juttatta a résztvevőket. Az egészség- ügyi fejlesztéseket ugyan kevésnek találták, de elis­merték, hogy kötődnünk kell a realitásokhoz e téren. A multiszektorali- tásban pedig ott is ha­sonló problémákkal küz­denek, mint nálunk, ezért nagyon sokan kerestek meg az előadásom után is. Ezenkívül elértük, hogy most már konkrét segít­ségre számíthatunk anya­gi - valamint szakembe­rek, gépek, berendezések terén is. P. V. Népház és játszóház Lánycsókon Szétömlik a napfény a tá­jon, jut belőle a legyezősze- rűen elhelyezkedő kis és nagy házaknak, az új játék­boltnak, a bokroknak, a sár­gán pergő leveleknek, de a biciklitározónak is. Csak úgy villognak a kerékpárok. Egész sereg várja, hogy befejeződ­jön a tanitás, és a lánycsóki iskolából a hátukon tekerje­nek haza a gyerekek. Igaz­gatói rendelet szerint az jár­hat biciklivel az iskolába, aki leteszi a kerékpáros KRESZ- vizsgát, de úgy látszik, sokan eleget tettek ennek a felté­telnek. Egytől nyolcosztályig há­romszáznegyvenhat gyerek jár az iskolába, mely két helyen található a faluban. S mivel általános művelődési központ­ként dolgoznak, még a köz­ponthoz tartozik az óvoda, a könyvtár, a közeljövőben elkészülő népház és a nem­régiben átadott, a könyvtár­ral egy épületben lévő játszó- ház. Hetedikesek, nyolcadikosok állnak mellettem, ping-pong- ütőjüket lábalják. Az udvar­ban felállított ping-pongasz- tal igen jó szolgálatot tesz a szünetekben és a napos dél­utánokon. Tizen-huszan körbe- körbe ütögetik a labdát. — Milyen a játszóház? — Nagyon jó, — értenek egyet a fiúk, lányok. Lehet néptáncot tanulni, rendez­hetnek diszkót, va n egy fél - körives bárpult mögé bújtatott kis büfé hangulatos asztalok­kal, az emeleten sokfajta já­ték, s a kedvenc, a számitó­gép. A régi gazdakör épüle­tét alakították át, az emelet­re csigalépcső kanyarodik. Kedd és péntek délutánon­ként van nyitva, de ha igé­nyelik, s van felelősséget vál­laló felnőtt, egy-egy osztály elkérheti a kulcsokat. — Nem lenne baj, ha he­tente többször is nyitva len­ne, de az igaz, hogy sok a tanulni való, meg a különféle szakkörök is délutánomként vannak. Azért még egy nyit­vatartási napot elbirnámk, — véli az egyik kissrác. — Az igazgató bácsi viszont megígérte, hogy a játszóház udvarában is lesz majd ping­pongasztal, sakkasztal és te­ke — teszik hozzá többen, vá­rakozásteljesen. * Fekete Lajos egy éve ve­zeti o művelődési központot. A szülőket, kollégákat és tá­mogatóikat dicséri, akik so­kat segítettek eddig is, hogy egyre gyarapodjon az iskola, a művelődési központ. Szeret­nének építeni egy tornater­met a megroggyant helyébe, új osztálytermeket kialakítani, s egyszer megvalósítani nagy álmukat, az uszodát. De addig itt van a népház. A régi művelődési házat ala­kították ót és bővitették egy előrésszel. A piros tetőcsere­pes, melegsárga, rusztikus stí­lusú épület bizonyára a falu egyik „szépségpontja" lesz. Tölgyesi Lajosné félretol egy létrát és néhány festékes vödröt, s mutatja mi mindent képzeltek a házba. A szín­pad uralja a nagytermet, ahol előadások, (hangverse­nyeik mellett lakodalmakat, bálokat is rendezhetnek, míg a kisebb helyiség szakköröké és kiállításoké lesz. Ha elké­szül az új tornatermük (és nem a népházban tartják a testnevelési órákat, az egyik öltözőből is klubtermet szeret­nének majd. Terveznek egy büfét és presszót, s talán na­pilapokat is a kávé mellé. Úgy gondolják, a kétezerhét- száz lakosú falu apraja-nagy- ja szívesen jár majd oda, s nemcsak a tanfolyamokra, klubfoglalkozásokra, bár azok­ból sem lesz kevés. A „Ma­gyarországi Nemzeti és Etni­kai Kisebbségért” alapítványtól is kapták támogatást. A nem­zetiségi vegyeskórus, a ha­gyományőrző szakkör is ide­költözik majd. A könyvtár ma­rad a megszokott helyén, ahol gyakran tartanak iskolai órákat, s délutánonként elég sokan mennek új olvasnivaló­ért. K/ícs Lászlódé, a könyvtárve­zetője nem is elégedetlenke­dik, de szeretné, ha több és változatosabb német nyelvű könyvet is kopna a megyei könyvtártól, mert az emberek inkább az érdekes, szórakoz­tató, könnyedebb irodalmat keresik. A népház előtti jóko­ra futballpálya lehet, hogy máshova költözik, s akkor park, játszótér terülne el előt­tük. B. A. Mozduljon meg az állóvíz A Fiók oroszlánkörmei Tizennyolcmillió forintról kell dönteni, minden klubtagot sze­retettel várunk — a szűkszavú cédula a hirdetőtáblán, nem maradt visszhangtalan, este. jópáran összejöttek a rektori tanácsteremben, s érvekkel megerősítve mondták el, miért nem értenek egyet az egyetem OTKA - pályázatában megne­vezett elektronmikroszkóp be­szerzésével. Korszerűbb, sokol­dalúbb műszerre van szüksé­gük, melynek kiválasztása szakértői bizottság feladata le­het. Tizennyolcmillió forint sem kis pénz, s ráadásul ritkán adatik meg az egyetemnek, hogy rendelkezzen ilyen, ösz- szeg felett. A fiók felvetése meghallgatásra talált, az egyetem vezetősége egyetér­tett javaslatukkal. A Fiók a Pécsi Orvostudo­mányi Egyetem tavasszal ala­kult klubja. Fiatal Oktatók Klubja, — ám nem húztak semmilyen korhatárt a belé­péskor. A klub elnöke, dr. Ka- rádi Zoltán maga is elhagyta a bűvös harmincöt évet. Szellemiségében, gondolko­dásában legyen fiatal a klub tagja, - szögezték le az ala­pítók. A klub pártérdekektől független, az alapszabály szerint „működési módját a liberális demokrácia, az egy­más nézetei iránti tolerancia jellemzi." Céljuk, hogy szak­mai, tudományos fórumként dolgozzanak, ahol az oktatók, a kutatók megismerkednek egymás munkájával, de nem zárkóznak el a fontos társa­dalmi, politikai, kulturális kér­dések megvitatásáról, állás- foglalás kialakításától sem. — Hogyan is zárkózhatnánk el - mondja dr. Karádi Zoltán és dr. Hajnal András elnöksé­gi tag. - Ahhoz, hogy az egyetem több évtizedes álló­vize megmozduljon, szükség volt az egész ország változá­sára. Ezen az egyetemen nem volt divat a klubokba való tö­mörülés, az ilyen fórumon való nyílt véleménycsere. Be­jegyzett tagunk, gondolom éppen ezért, jelenleg ötven fölött van, de sok a pártoló­tagunk az idősebb kollégák közül is. Még a külföldi ösz­töndíjasok is élénken érdek­lődnek a klub iránt. A klub képviselői megtalál­hatók az egyetemi reformot kidolgozó bizottságban is. Olyan autonóm egyetemet sze­retnének, ahol megteremtőd­nek az optimális feltételek a felelősségteljes döntésekhez, az oktatáshoz, kutatáshoz. Nem személyi üldözésekre gondolnak, de arra igen, hogy teljesítmény elvűvé vál­jon az egyetem, s szeretnék elérni, hogy a kutatók, az ok­tatók ne kényszerüljenek ele­fántcsonttoronyba zárkózni, vagy nyugatra távozni. Töre­kednek a hallgatókkal való együttműködésre, de úgy vé­lekednek, nem kötelező min­dig minden kérdésben azonos nézeteket osztaniuk. A „mély­pont" a kapcsolatukban dr. Hajnal András szerint az volt, amikor a Fiók nem értettek teljesen egyet a diákok ösz­töndíj követeléseikben. Azóta találkoztak már egy kollégiu­mi fórumon és úgy érzik, kö­zelebb kerültek egymáshoz. A korábbi megbeszélések szerint a Fiók megkapja az egyetem központi udvarán lé­vő, eddig Vadász Klub elne­vezést viselő épületet, ahol tartósan berendezkedhetnek. Terveznek zárt és nyitott szak­mai programokat, létesítenek egy szerény büfét és alkal­mat nyújtanak a vélemény- cserékre. B. A. A szegénység vámszedői Az Új DN jótékonycélú ru­havásárt szervezett, majd az akciót a pécsi Lions-Club vet­te át. A szervezők szándéka az, hogy a fölösleges, de még nagyon jól használható ruha­nemű igen kis, szinte csak eszmei költségtéritéssel eljus­son a rászorulókhoz. A be­folyt csekélyke pénzösszegeket a további, jótékony célú ren­dezvények szervezésére és a hátrányos helyzetű gyermekek és intézményeik támogatására kívánjuk felhasználni. Sajnálatos, hogy megjelent néhány személy, akik kihasz­nálva a lehetőséget, megkísér­lik az akciót saját hasznukra fordítani, feltehetően további eladás céljából. . Miközben más, igazán rászoruló szeré­nyen keresgélt egy-egy kabá­tot, szoknyát, ha talált, nem győzte kifejezni örömét a kö­zelgő tél előtt. Úgy gondolom, meg kell vetnünk a gátlástalan vámsze­dőket, akik magatartásukkal sértik a rászorulókat, az ado­mányozókat, de a jószándékú szervezőket is, hiszen nagyon nehéz védekezni ellenük. Kerüljék vásárainké' és ne szennyezzék be a társadalom jobbérzésű, jószándékú közre­működőit. Récsei Miklós, a pécsi Lions-Club alelnöke A nemzettudat körül masincs mindenrendben A inemzettudat kérdése az utóbbi időben gyakran és igen különböző módokon ju­tott az érdeklődés közép­pontjába, de mintha néhány (hónapja elcsitultak volna a vele kapcsolatos indulatok. Pedig a nemzettudattal ma sincs minden rendben... Tör­téneti megközelítésből vizsgál­ta ezt a témát dr. Frank Gá­bor, a pécsi Leőwey Klóra Gimnázium tanára. Szerinte a nemzettudat több száz éves zavaraihoz az újabb idők újabb problémá­kat hoztak, mert mig Nyugat- és Észak-Európóban a mo­dern nemzetek kialakulása összekapcsolódott a szabad­ságjogok biztosításával, a demokrácia kiszélesítésével, addig Kelet- és Közép-Európo népeinek sorozatosan negativ Dr. Frank Gábor a magyarságtudatról élményekkel kellett kezdeniük .nemzetállamuk megteremtését. Ez a folyamat a trianoni rendezés szülte sokk után sem látszott elmúlni, a hatalmi erőszak jegyében történt fel­osztás újabb szellemi és lé­lektani tehertételként neheze­dett a magyarságra. Egy na­gyobb ugrással a második világháborúhoz érve, újabb „bűn" halmozódott a régiek­hez. A vereség után klkény- ezerített fordulat egyfajta nemzeti mazoehizmusboz, a magyar bűnök egyoldalú hangsúlyozásához vezetett. Ezenkívül pedig minden, ami a nemzeti érdekek képvisele­tét jelentette, a negatív ,/nacionalista” jelzőt kapta. Felszámolták a nemzeti gon­dolat korábbi hordozóját, a keresztény magyar középosz­tályt, megfosztva azt politikai és szociális azonosságtuda­tától. 1956 után ezt az össznépi bűntudatot tovább lehetett erősíteni, de a föltörő nemze­ti érzéssel már nem lehetett nem számolni, bizonyos szele­peket meg kellett nyitni. A szellemi függetlenedéssel és az erősödő legitimációs vál­sággal egyidejűleg a bűnös nemzet-elméletet lassan föl kellett adni. Az addigi gya­korlat azonban generációk tudatára nyomta rá a bélye­gét, s már a mai gyerekek szülei sem szerezhettek meg­bízható ismereteket e századi történelmünkről. Nem lehet véletlen ennek az időszak­nak az egybeesése a kádári rendszer úgynevezett vissza­rendeződési szakaszával, ek­kor indult éles támadás a szellemi elit kételyeit megfo­galmazó csoportjai ellen. Az azonban, hogy a társadalom egyre kevésbé tudott azono­sulni a régi politikai rend­szerrel, s kikövetelte a nem­zeti történelem többszempon­tú újraértékelését, nem je­lenti, hogy a társadalom úgy­nevezett 'mélyrétege az akko­ri, vagy akár a mostani poli­tika rétege lenne. így ma sem biztos, hogy a demokrá­cia, a pluralizmus, a libera­lizmus, a nemzet, a hagyo­mányrendszer más, és például a pártok által is közvetített oldala megérintené őket. Másként von ez a fejlett de­mokráciákban, ohol nem kell külön törvénnyel szabályozni az alulról jövő kezdeményezé­sek küörvféle formáinak műkö­dését. Az biztos, hogy ma a legnagyobb veszély lenne, ha bármelyik párt kisajátítaná az egészséges nemzettudat ki­alakulásának mindenkire rótt feladatát. Ma — és ezt nemcsak a történelemtanárok látják így — nemzettudat kérdése sem­miképp nem szűkülhet le az iskolákra, hiszen történelmi tényeket nem lehet úgy ma­gyarázni vagy akár elhallgat­ni, hogy előbb-utóbb ne je­lentkezzen a tudás hiánya. Hodnik I.

Next

/
Thumbnails
Contents