Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)
1990-10-21 / 199. szám
1990. október 21., vasárnap aj Dunántúli napló 11 lBél<sjt€5i,iiyi csontváz Megszentelt végső nyughelyét a dominikánusoknak A büntetések Igazságtalanok és érvénytelenek Megkövetjük az áldozatokat Társadalmunkban végbement alapvető változások lehetővé tették, hogy a Pécsi Orvostudományi Egyetem méltóképpen foglalkozzon az 1956-os forradalom áldozataival. A tények megállapítására a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora egy bizottságot küldött ki. A bizottság jelentése a következő: Igen tisztelt Rektor Úr! A 3-2627/1990. számú átiratában foglaltaknak megfelelően az 1956-os népfelkeléssel kapcsolatos felelősségre vonások, eljárások ügyeit áttekintettük és ösz- iszefoglaló jelentésünket az alábbiakban terjesztjük elő. Dr. Antal Ernő, a Rektori Hivatal -vezetője 1—444. számozással ellátott jegyzőkönyvi lapokat, dokumentációt bocsátott rendelkezésünkre, továbbá különálló, nem számozott névsort, melyen annak a 11 egyetemi dolgozónak a neve és büntetése szerepelt, aki ellen a kérdéses időszakban büntetést hoztak. 1957. március 2. Az MSZMP orvosegyetemi vezetősége javasolja a dékánnak az „ellenforradalmi akcióban vezető szerepet játszó hallgatók" fegyelmi felelősségre vonását és kizárását. A levelet a dékán megkapja és 1957. március 30-án dr. Lissák Kálmán dékán az MSZMP javaslata alapján 21 orvostanhallgató ellen fegyelmi vizsgálatot rendelt el. Dr. Lissák Kálmán dékán kijelöli a hallgatói fegyelmi bizottság elnökét és tagjait. Megjegyezzük, hogy 1957. július 27-én dr. Dolleschall Frigyes egészségügyi miniszter dr. Lissák Kálmán egyetemi tanárt fegyelmi vétség elkövetése miatt szóbeli feddésben részesítette. A fegyelmi eljárásokat dr. Cholnóky László vezeti. Az egyes személyekkel toglalkozó bizottság elnöke dr. Donhoffer Szilárd, tagjai: dr. Czirner József, Kovács Sándor (később dr. Kovács Sándor), dr. Szekeres László, Arany János, Kovács Bertalan, Tényi Jenő. Megjegyezzük, hogy egy- egy esetben más személyek is szerepeltek fegyelmi bizottsági tagként. ” Adminisztratív vezető dr. Hajnal József. A hallgatók ügyeivel foglalkozó fegyelmi bizottságok 31 esetben hoztak döntést. A fegyelmi határozatokat az Egészségügyi Minisztériumhoz felterjesztették és dr. Bartha Ferenc 2 esetben súlyosbította az egyetemi bizottság büntetését. összesítve a kövekezö határozatok születtek: Az ország összes egyetemeiről kizárva (Műv. Min egyetértésével) Béleczky Erzsébet, Csete József, Debre- czervi László, Göbel Róbert, Péter Károly. Hatósági eljárás miatt, hivatalos átirat alapján az ország összes egyeteméről kizárva Ditrói Zsuzsanna (internálás), Laczay András (internálás), Pirisi Mátyás (bírósági ítélet), Válenti Béla (bírósági ítélet). A POTÉ-ról kizárva: Ko vács Lajos (Eü. M. súlyos bítás), Legányi Jenő (E. ü M. súlyosbítás), Váradi Gó 4 félévre a POTÉ-ról ki zárva: Rédei Tibor, Tóth Nándor. 2 félévre a POTÉ-röl kizárva: Nagy Endre, Fodor Miklós. Megrovásban részesül: Budavári Marianna, Kövecs Gyula, Rozsos István. Megintésben részesül: Gróh Vera Küllőidre távozás miatt kizárva: Antal László, Búzódy (Bucsics Tibor, Degré Miklós, Götz László, Hajdú István, Kis Iván, Somfai Jenő, Szabó István, Ung Ferenc, Zsig- mond Endre. Az egyetemi dolgozók büntetései. Elbocsátás: Porvay István, Balogh József, dr. Farkas Mihály, dr. Dános László, dr. Béleczky Lajos, dr. Fehérvári László, Csaba Jó- zsefné. Alacsonyabb beosztásba helyezve: Tábori Jánosné, Milota József, Bakonszeghy Gyula, egy személy kérte nevének mellőzését. Dr. Dános László, volt adjunktus közlése szerint ellenük fegyelmi tárgyalás nem folyt, hanem értesítést kaptak arról, hogy rendelet, illetve kormányhatározat alapján állásukat felmondták. Javaslat Alulírottak javasoljuk azt, hogy az Egyetemi Tanács határozata alapján egyetemünk rektora név szerint, minden fellelhető büntetésben részesült, volt egyetemi hallgatónak és dolgozónak külön-külön levelet írjon, amelyben egyrészt megköveti őket, másrészt kinyilvánítja a tanács azt, hogy a régi büntetésektől magát elhatárolja, azt semmisnek tekinti. Egyben mindegyiket megkérdezi arra vonatkozóan, hogy a sajtóban kivánja-e a rehabilitáció reá vonatkozó részének név szerint megjelentetését is. Pécs, 1990. június 11. Dr. Ciopf József, egyetemi tanár Dr. Schneider Imre, eg yetem i ta ná r Dr. Harsányi László, egyetemi tanár A bizottság jelentését az Egyetemi Tanács megtárgyalta. A határozat alapján az alábbi nyilatkozatot teszem közzé. NYILATKOZAT Az egyetem elvileg örök intézmény, így a jelenlegi vezetés és a jelenlegi egyetemi tanács erkölcsi kötelessége, hogy az 1956—57. évi vezetés által kiszabott jogtalan megtorlásokért az áldozatokat megkövesse, azoktól elhatárolja magát. Az egyetemi tanács 1990. március 8-án kelt határozata alapján kijelentem, hogy az áldozatok ellen foganatosított fegyelmi büntetések igazságtalanok és érvénytelenek, melyekért az egyetemi tanács nevében az elmarasztaltakat megkövetem. Tudjuk, hogy ezzel a megtörténteket meg nem történtté tenni nem lehet, az ejmarasztalósokból adódó hátrányokat jóvátenni nem tudjuk. Mégis úgy gondoljuk, hogy ugyanazon, de megváltozott szellemiségű egyetem erkölcsi elégtétellel tartozik egykori hallgatójának és alkalmazottjának. Az akkor büntetésben részesültek bizonyára elégtétellel látják, hogy azok az eszmék, melyekért akkor küzdöttek és üldöztetést szenvedtek, most diadalmaskodtak. Pécs, 1990. október 12. Dr. Bauer Miklós, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora Who’s who „Olyan SZDSZ-ízű írásaid vannak" — mondja egyik barátom. Kedvem lett volna megkérdezni, milyen az az „olyan”, de mert nem kívántam polémiába bocsátkozni, elfogadtam a kritikát. Te puncsolsz az MDF-nek?" - Így egy másik olvasóm. Most néKi magyarázzam, hogy a puncsot nem szeretem, különben is sok o savam, még jót sem tenne. „Nagyon telkigyakorlatos dumáid vannak" — mondja egy az iskolapadot valamikor velem eavütt koptató, réai társam, aki - úaV tűnik — még emlékszik a lelkigyakorlatok hangulatára. Ha rosszul is. De ha így hiszi, tegye. Szive joga. A koronát az ügyre azonban egy postai levelezőlap tette fel. Imigyen szóla: „Te büdös kommunista!” Már tudniillik a megszólítás. A többi sem szerényebb. ""Sem stílusban, sem mondandóban. Ennek már-már örülni kezdtem, végtére is nagy T-vel szólított meg a természetesei névtelen olvasó, de örömöm gyorsan elpárolgott. Eszembe jutott ugyanis, hogy lehetséges, miszerint a „művelt kritikus" ismeri a helyesírási szabályokat, s a mondatokat - ugyebár - mindig nagybetűvel kezdjük. Ennyi - és sok más, itt nem idézett - vélemény után nem tehettem mást, elgondolkodtam. Már régen nem az izgatott, ■ki vagyok én voltaképpen, sokkal inkább az, mi mindent lehet írásokból, gondolatokból, tényekből, esetenként sejtésekből, megérzésekből, többnyire gyökértelen pletykákból, rosszhiszemű feltételezésekből kikövetkeztetni, felépíteni. Bizton tudom, így van ez a világ egyéb dolgaival is. Alighanem az a felszabadultság, amelyről itt is, ott is annyit beszélünk, amelyre mint frissen elnyert lehetőségünkről, tulajdonságunkról ejtünk szót, tesz bennünket ilyen bizonytalanná. Vagy éppen biztossá. Kritikáinkat illetően legalábbis. Honnan vettük a merészséget, hogy mindennel szemben, Dominikánum. így nevezzük a Bercsényi utcai, a laikus számára zűrzavarosnak tűnő „romkertet”, ohol a pár év előtti hatalmas munkához képest idén inkább csak „kapir- gálás” volt. Nem is csoda. Pénz nélkül nehéz a korábbi álmokat valóra váltani. Kárpáti Gábor régész, aki évek óta dolgozik itt, a Lenau- ház udvarán, a munkatársaival két, két és fél méterrel az utca szintje alatt, s tárja fel a 13. században épült - 1238- ban említik először! -, utána több átépítést megélt, majd valamikor a török hódoltság idején megsemmisült dominikánus templomot és kolostort, egyre inkább érzi: a kérdőjelekre adható válasz ott rejtőzik az utca alatt, meg a két szomszédos telek alatt, ezeket megbolygatni pedig . . . Nagyon fontos lenne! - hadd mondjuk ki helyette is. Apácatemető? Az idei ásatási szezon végén az összkép kevés változást mutat a tavalyi—tavalyelőttihez képest. Csak alaposabban ha úgy tetszik, mindenért (mikor mi az érdekünk) ilyen bátran hadakozzunk, nem kutatom. Azt azonban igencsak kíváncsian, hogy a hozzáértést, a dolgokhoz konyítás olyan fokát, amelyet véleményeinkben megnyilvánítunk, honnan kapartuk elő. Nem hiszek a ráérzések, az intuíciók, a megsejtések eltarthatóságában. Ne felelje hát senki kérdésemre, hoqy mindeddig nem mondhatta, írhatta, érezhette azt, amit most a vélemények szabad piacán kiteríthet ponyvájára. Azt már inkább, hogy eqyfajta megnyugvást, csalfa hitet kölcsönöz nekünk, elhiteti velünk, hogy benne vagyunk a mindennapok vérkeringésében, lüktetésében, felettébb fontos fogaskerékké léptünk elő. 'Mert szabadon, amikor csak kedvünk tartja, szólhatunk, szemügyre véve a dolgokat, látni a csekély mértékű változást. Újabb kripták tárultak fel, újabb csontvázak fölül takarították el gondos kezek az évszázados földszemfödelet, a romok értelmezhetőbbé váltak, az utóbbi hetekben pedig előbukkant az idei meglepetés. A templomfalak mellett már korábban meglelt egykori kerengő alatt - 25—30 centivel az eddig a korabeli járószintnek tudott felszín alatt női. csontvázak sokaságát tárták fel. A dominikánusok temetkezési szokására jellemző, a kámzsa- ujjakban összefont alkartartás arra enged következtetni, hogy ez a rend apácóinok a temet- kezőhelye lehet. De hiszen az apácakolostor nem itt volt! - vethetnék ellen a város múltját ismerők. Valóban: a domonkosrendi apácakolostor valahol a Mindenszentek temploma körül volt, ott viszont sehol nem találtak még utalást sem az apácák temetkezőhelyére. Lehet, hogy az elhaltakat idehozták? Bizonyára, hiszen a templom különben is jelentős temetkezési hely lehetett a meglét három évszázada alatt. Kárpáti Gábor szeminősíthetünk. A Parlamenttől a kiskocsmákig ma mindentudó bölcsek böffentik ki magukból az egyedül üdvözítő igazságokat, mutatják az irányt, az utat, amelyen és amerre haladnunk érdemes, de amelyen ennyi jószándékú javaslat, ötlet ellenére sem tettünk még sok lépést előre. Vizslatjuk egymást, felboncolgatjuk egymás elveit, nézeteit, boldogan tárjuk fel mások hibáit, bűneit, tévedéseit. De nem vizsgáljuk, kik vagyunk voltaképpen. Azt sem, who’s who? Kit állíthatok magam mellé, ki mellé állhatok, hogy egységes legyen a bennünk felgyülemlett erő, amely józanul, szenvedélyek nélkül tenni akar, s amely elkötelezetten hiszi, tudja és hirdeti valóságban fürdetett tanainak rint mintegy félezernyi csontvázat tártak fel, s ott van még a feliratos kripta mellett fellelt osszárium - csontház - is a megszámlálhatatlanul sok, összedobált csonttal. Akkora, mint a székesegyház Felmerülhet most a végtisztesség gondolata. A feltárt, öröknek mondott álmukban megbolygatott középkori hoL tak maradványai most zacskókba szortírozva raktárban pihennek. Egy részük nyilván átesik majd valamilyen antropológiai vizsgálaton. Mégis az lenne a helyes — és ebben egyetértünk a régésszel —, ha e csontok nem maradnának közönséges múzeumi tárgyak, hanem a romok restaurálása és a romkert kialakítása során elkészítenék a holtak megszentelt végső nyughelyét. Még talán valami egyszerű, a helyhez illő emlékművet is megérdemelnének a dominikánusok, akik elhozták, és évszázadokig lobogtatták Pécsett a tudás fáklyáját. \ A romokból a laikus nehezen olvassa ki a lényeget, a régész azonban nagyméretű templomot lát ki belőlük. Nem is csinál titkot abból, hogy a dominikánusok középkori temploma méreteiben bizony vetekedett a korabeli székesegyházzal, tehát Pécs igen jelentős egyházi emlékéről van szó, aminek a teljes megkutatásáról; megismeréséről lemondani nagy kór lenne. Ha hihetünk a Kárpáti Gábor által felvázoltaknak — és a romok láttán gondolkodás nélkül ezt kell tennünk —, akkor ez idő szerint a templomnak csak egy része van előttünk, az előré- sze a Munkácsy Mihály utca 6. szám (pénzügyőrség) udvara alatt van, a szentély pedig talán a Bercsényi utcán is túl nyúlik, maga a kolostor pedig a Bercsényi utca 2. alatt van. A tanácsoknál többet Mire kellene számítani?- A helyhatósági választások után most mindenesetre újra kell értékelni ezt is, a többi, Pécsett folyó régészeti ásatás helyzetét is. Ezzel semmiesetre sem a leállításra gondolunk! Az lenne a legnagyobb baj, ha a létrejövő ön- kormányzat ezt tenné. Viszont az önkormányzatnak — a sok egyéb, rá váró feladat mellett — mihamarabb állást kell foglalnia ezekben a kérdésekben is, mivel Pécs életében ez igen fontos dolog. Hársfai István erejét, hatékonyságát. Nem SZDSZ-ízt, MDF-puccsot, még klerikalizmust sem kell keresnünk egymásban. Inkább az emberséget, a türelmes elszántságot, amely mór annyiszor bizonyult nagyobb erőnek és hatalomnak, mint az, amelyet kodifikóltan annak kell tartanunk. Átböngésztem soraimat, s nem tudtam eldönteni, most melyik szekérre hánytam egy villányi igazságot, netán • melyik szekérről oroztam el egykét szál szivárvány-szénát. Hiszem, csak ideig-óráig vagyok e tekintetben tanácstalan. Olvasóim rövidesen kisegítenek a bajból. Ők fogják megmondani, mit is akartam elmondani. Bokrétás András A kerengőben lévő apácasirok feltárásán folyik a munka. Az előtérben látható csontvázon jól mégfiqyelhetö az ún. dominikánus kartartás. Fotó: JPM-Füzi Istvánné
