Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)
1990-10-21 / 199. szám
1990. október 21., vasárnap aj Dunántúli napló Q flQ) mmí 1 ■ A am JK JL Imi mm mm m± wm m± JL2 wíítt^ ;DemuTaiOK a nemzeii 9Zirin<szDCBffi: Harmincéves a Pécsi Balett A hőskorban született reprezentáns darabok felújítása Az iszonyat balladája - Hajiéi Gábor, Szabolics Éva, Lencsés Károly és Nübl Tamara ünnepi estre gyűltek össze a táncművészet hívei o Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszin- 'házában az idei első balett- premierre. A harmincéves Pécsi Balett visszatekintéssel, az együttes hőskorában született, reprezentáns darabok felújításával emlékezett meg jubileumáról. Eck Imre három korai művéhez ma furcsa, „tudathasadásos állapotban" közelíthetünk. Egyik oldalról nem kerülhetjük meg a kérdést, ■hogy ezek a hatvanas évek elején készült balettek menynyire állják ki az idő próbáját, hogyan szólnak, mit mondanak a ma közönségének. Ugyanakkor a darabok nem szakíthatók ki az akkori idők tá nőm űvészeti és talán még szélesebb művészeti környezetéből sem. Nem lehet tehát nem gondolni arra, hogy mennyi újdonságot hoztak akkor ezek a kortárs magyar zeneszerzők műveire készült, a klasszikus balett formanyelvétől elszakadni törekvő és a táncban addig nálunk legalábbis szokatlan témákat felvető és megfogalmazó alkotások. Hiszen a magyar táncművészek aíkkortájt csak nagyon keveset ismerhettek a Változatok egy találkozásra - Nübl Tamara, és Sólymos Pál ografált Az iszonyat balladája (1961). A korabeli kritikák és az azóta a tánctörténet is ezt a művet Eck fcsizmuselle- nes balettjei között tartja számon. Azóta persze, az erőszak, a kegyetlenség számtalan más megnyilvánulása is érvényt ad a műnek. És míg a téma még mindig aktuális és egyre aktuálisabb, o megfogalmazás ebben az esetben tűnt a leginkább idejétmúltnak. A Fogoly kiáltó tisztasága — ismét csak a vakítóan szőke, finom mozgású Nübl Tamara megformálásában — és a Csukaszürkék (Hajiét Gábor, Szabolics Éva, Lencsés Károly) undorító mivoltának ellentétéből született néhány megragadó pillanat, de a naturalista ábrázolások és a didaktikus gondolatmenet mór valóban anakronisztikusnak hatott. Az ünnepi műsor tehát az emlékezést szolgálta, de bízvást remélhetjük, hogy a Pécsi Balett felélesztve korábbi lendületét, újitó kedvét, a következő évtizedekben is ugyanolyan markáns színfoltja lesz a hazai táncművészeti palettának, mint amilyen harminc éven át volt.- H. Major Rita 20. századi európai táncművészet leghaladóbb irányzataiból. A három felújított darab közül mai szemmel üs a legizgalmasabbnak a Pókháló látszik. Az 1962-ben Gulyás László sötét tónusú, szaggatott hangzásokra épülő zenéjezi ki a bezártságot, a meghatározottságot, ugyanakkor kitágítja a mozgásbeli megfogalmazás lehetőségeit, hiszen az ingó-mozgó pókháló maga is mozgó sszí ntérré válik. Árva Eszter, Bretus Mária és Tóth Sándor egykori legendás szerepeiben ezúttal módra „táncszegény” megfogalmazásban. A ballonkabátos utcai tömeg ismétlődő vönu- lósokkal, lüktető hullámzásokkal történő megjelenítése, a lány és a fiú hétköznapi gesztusokba burkolt monológjai, emlékezései és végül az egymásra találás természetességPokhólo - Lovas Pál és az együttes jére készült balett most is megérint találékonyan hatásos színpadképével, különös hangulati erejével, az azóta ismertté vált, jellegzetes mozgó svilággal. A döntésiképtelenség fojtó kényszerében vergődő ember dilemmáját jól érzékeltetti a balett képi szimbólumrendszere. A lélektani vívódást a róvarvilógba helyező megjelenítés még jobban kiélezi a kérdésfelvetést. A háló - később is gyakran viszatérő szimbólum Ecknél — paradox módon egyszerre fePapp Anita, Kovács Zsuzsanna és Lovas Pál mutatkozott be, kitűnően illeszkedve a mű gondolatvilágához. Ugyancsak a választás, de már konkrétabban férfi és nő társkeresésének és választásának lehetőségeit kutatta a koreográfus a Változatok egy találkozásra (1961) című balettjében. A Vujicsics Tihamér által komponált dzsesszes hangvételű muzsikára fiatalok szerelmi próbálkozásai és érzelmi kapcsolódásai elevenednek meg a színpadon, Eck« * 1 re törekvő bemutatása érdekes előképe mindannak, amit Eck a későbbiekben a férfinő kapcsolatról megfogalmazott. Mindenesetre o balett nosztalgikus hangulatokat kelthetett a hatvanas évek fiataljaiban. Sólymos Pál és az üdén hamvas Nübl Tamara odaadóan merültek el az érzelmi ábrázolás lehetőségeiben. Kissé más tematikai vonulat elejére illeszthető a Szokolay Sándor komor zenéjére koréMit is látnak a lakájok? A nézőtér kellemesen zsibong az előadás előtt. Szemféli a kórházi fehérséget a színen, meglepődik, amikor látja, hogy szemben az ablak egyszerre díszlet is, melyen az utcára lát, kajánul somolyog, amikor odakint késve érkező ismerőst vesz észre, magában kacag, mert az már kinn marad, ‘hiszen Joe Orton: Amit a lakáj látott (A kulcslyukon át) című darabjának előadása már megkezdődött. A kiváncsi kamera működésbe lép, innentől el lehet kezdeni tűnődni azon, végül is hol a kulcslyuk és ki a lakáj . . . Mert van mit látnia. A történet egy elmegyógyintézetben játszódik; hol máshol, ha nem itt, ahol normálisból klinikai eset lesz hirtelen, s az áldozat hiába menekülne; ahol kérdés, hogy aki az őrültségről dönt, nem bolond-e maga fs; és csak nézőponttól függ, mi perverz és mi természetes. Ahogyan mai napig így van ez a szexuális tabuk terén is, a.v-r azonos neműek, akár kü- lönneműek örömszerző machinációiról esik szó. A szerzőinek ez utolsó művében alapos kritikát kap az (orvos)tár- sadalom, s ha speciálisan angol humorral is, mégis, amúgy idegesítően ismerősen. A Szegvári Menyhért rendezte előadás jó komédia. A szigorúan szerkesztett alapanyag remekül kezd előadássá formálódni, Ujváry Zoltán dr. Prentice szerepében az a plaboyna'k öltözött orvos, axi foqósz lenne, egy foggyökér- vizsgálatot is vetkőztetéssel kezdene, de új titkárjelötjének felvételét is hasonló módszerrel indítja. A jelölt, Geraldine Barcley (Spilák Klára) először csak ruháin, később önmagán is kívül lesz, de valahogy az az ember érzése, hogy beteggé avanzsálva is tudja: minden jól végződik. Ami így igaz. De addig még megjelenik a sz.nen a széles körű szexuális érdeklődésű szállodaportás, mellékfoglalkozása szerint zsaroló (iij. Fillár István); a mániákus dr. Ráncé, akiből valódi Freud-paródiát csinál Besen- czi Árpád; az angol rendőr kissé fafejű, de feltétlen királyhű prototípusa, Match őrmester (Bartus Gyula), és hát a szereleméhes Mrs. Prentice, akit Vári Éva alakít, s akine< egyetlen mozdulatáról is már- már tanulmányt lehetne írni. A kavalkád elsöprő: bugyii és cipők vándorolnak egyik dugihelyről a másikra, s hogy az első hazugság szülte zűrzavarból végre rend legyen, újabb hazugságok során vezet az út odáig, míg végre senki sincs a saját ruhájában, már senki sem tudhatja, azonos-e önmagával. És ez, mint tudjuk, nemcsak Orton darabjának alapkérdése. Végül hát le kell lepleződnie minden ármánynak, ki-ki csupaszon marad, persze, nem annyira szó szerint, a díszlet már egész csatatér, talán túlságosan is az. A Werner József tervezte valóban légből épített remek díszlet leereszt, csak az a baj, hogy egy kissé maga az előadás is, mintha nemcsak a tárgyakból, hanem az emberekből is elfogyott volna a szufla. Legalábbis így volt ez a bemutatón. A kulcslyuk azonban továbbra is nyitva marad, és várja, hogy kellő, sőt szükséges indiszkrécióval átnézzenek rajta. Hodnik Ildikó A végjelenetben ifj. Fillár István, Ujváry Zoltán, Vári Éva és Spilák Klára Tér István felvételei Mihalik Zsolt Viszonylagos viszonylatok o Hát azt tudod-é, hogy mily mély keserűséget okozhat egy kettéharapott pók az embernek? Védtelen szájának szegletén? Akkor meg mért szomoritsz - még te is - engemet? Hát most mégis, mit gondolnátok arrpl, aki folyvást csak szembe akar állni eav púoossal? Méa akkor is, midőn fogadiunkhoqy — kiamaqasnbbat játszanak? Hót ha jót meggondolom: véntére aliq vagy súlyosabb egyetlen zsák cementnél, Méqis milyen kurva nehéz rendesen szeretni téged. Birtalan Ferenc Nyár, 1987 Nem ómit remény. Ha jön vers, beengedem, mert lélegezni kell. Ez nem szerelem. Marad a zúgó fej, a gyomor remeg. Megfekszik romlott évtizedek. Mint korhely este után, rosszizű a száj. Rágja, rágja a csöndet a nyúlfogú nyár. Novák Béla Dénes Négysorosok szived fölé . . . Szived fölé tűzd a Holdat, örökkön-lobogó kokárdának I Halaszd ki a tengert! Új áradás jön: a Holnap. Ego Harminckét foggal járt e Hazában mint a többiek. Harapni tanult. I Leszámítva elvesztett három fogát, egész tűrhetően elvadult. minek A kocsmacégércsillagokba minek repüljek én? Örökös kopók nyomomban, amíg űznek: van remény. emlék Porig alázlak büszke július. Eged alatt mire nő föl a gyermek? Darázscsipésnyi volt. a Nyár. Ma Ösz-kufárok dobravernek.
