Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)

1990-10-17 / 195. szám

1990. október 17., szerda uj Dunántúli napló 3 Jelentés az Országgyűlésről (Folytatás az 1. oldalról) pésekkel gátat vetni az erő­szakoskodásnak, s emiatt vét­len emberek kerültek veszély­be pusztán azért, mert ci­gánynak születtek. Horváth Aladár figyelmezte­tett arra a veszélyre, hogy a kisebbségben élő csoportok el­keseredésükben esetleg erő­szakkal válaszolnak az őket ért bántalmazásra. Rámuta­tott: nyilvánvalóan, égyetlen felelős politikai erőnek sem lehet célja, hogy kisebbségi zavargásokat provokáljon Ma­gyarországon. Nem kevésbé riasztó pers­pektíva, hogy az ország válsá­gos állapota az elszegényedő tömegeket az erőszak, a bűn­bakkeresés felé sodorhatja. E fenyegető veszély láttán Hor­váth Aladár e szavakkal for­dult a törvényhozás felé: „Ne hagyjuk, hogy a kisebbségeket bűnbakká tegyék! Mindannyi­an eayütt alkotjuk a nemze­tet. Egyenjogú polgárai va­gyunk e hazának. Közös érde­künk, hogy itt mindenki biz­tonságban, otthon érezhesse magát, függetlenül attól, hogy a kisebbséghez vagy a több­séghez tartozik. Büntessék meg, vonják felelősségre azo­kat, akik a törvény ellen véte­nek, de senkit se bélyegezze­nek bűnözőnek pusztán eay kisebbségi csoporthoz tartozá­sa miatt. Nincs helye semmi­féle meakülönböztetésnek!” A képviselő felszólította a fele­lős politikai erőket, pártokat arra, hogy határozottan lépje­nek fel a cigánv kisebbség megsértőivel szemben, segít­senek békét szerezni a meg­támadott közösséaeknek. Jöiie- nek lecsendesíteni az indula­tokat. Egyben felhívott minden cigánvt arra, hogv erőszakra ne válaszoljanak úiahb erő­szakkal. Ellenben élienek a joa és a törvényesség eszkö­zeivel. A parázsló társadalmi indu­latokra figvelmeztető felszóla­lás azonnali válaszra késztette a belügyi tárca jelenlevő kén­viselőjét. Morvay István állam­titkár emlékeztetett arra, hoay a belügyminiszter a minap nyilatkozatban ítélte el a ki­sebbségek ellen elkövetett at­rocitásokat. Megígérte: a Bel- üavminisztérium a feszültséaek enyhítésére megteszi a szük­séges intézkedéseket. Áttérve a napirendre, meg­kezdődött a honvédelmi tör­vény módosításának tárgyalá­sa. A mindössze 12 törvény­cikkből álló módosító törvény­javaslat rövidsége ellenére mealehetősen hosszas koncep­cionális vitát váltott ki. A vita elhúzódása, terebé­lyes volta (a törvényhozók a délelőtti órákban alig-alig véaeztek a terítékre került ja­vaslat általános tárgyalásával) főként azzal magyarázható, hogy a polémia jelentősége a konkrét módosító javaslatokon messze túlmutat, s jócskán érinti a kidolgozás alatt álló magyar katonai doktrína egyes alapelemeit. Szűkén értelmez­ve a módosításokat, „mind­össze" arról van szó, hoay egységesen 22 hónapra csök­ken a különböző szolgálati formák időtartama. A javas­lat szerint 12 hónapra mér­séklődik a sorkatonai szolgá­lat időtartama, s ehhez 10 hónán tartalékos szolaálat já­rulhat 50 éves életkorig. A feawer nélküli katonai szolgá­latnál 18 hónapos sorkatonai és 4 hónapos tartalékos id"- szakot állaoít mea a iavaslr*. Míg a polaári szolaálat eseté­ben a fiatalnak folyamatosan 22 hónapot kellene teljesítenie. A vita az alternatív és a fegy­veres szolaálat! forma letölté­sének eltérő ütemezéséből in­dult ki. Míg Für Laios honvé­delmi miniszter expozéjában azt emelte ki, hogy az úi szabályozás egységesen kezeli a jogokat és kötelezettségeket minden szolgálati forma ese­tében, addig a törvényelőké- szités során kisebbségben maradt véleményt tolmácsolva Mécs Imre (SZDSZ) éppen­séggel úgy vélekedett: az el­térő ütemezés miatt nagyobb teher hárul a polgári szolgá­latot választó fiatalokra. A törvényhozók figyelmébe aján­lotta az Európa Tanács aján­lását, miszerint az alternatív formák szolgálati ideje nem haladhatja meg a sorkatonai szolgálat tartamának másfél­szeresét. A polgári szolgálat esetében ez 18 hónap lenne a jelenlegi 22-vel szemben. Mécs Imre szerint a 18 hóna­pos polgári szolgálat éppen elég hosszú és megterhelő lenne ahhoz, hogy visszatartsa a kibúvókat keresőket. Sérelmesnek találta azt is, — s az ellenzéki képviselőik sokaságának felszólalásai is támogatták ebben —, hogy az alternatív szolgálatot kérőknek továbbra is bizottság előtt kell száimot adniuk elhatározásuk lelkiismereti mozgatórugóiról. Számos felszólaló szerint kép­telenség, hogy egy kamisszió vájikáljon az ember lelkiisme- retében; ez a döntés az em­bert alanyi jogon illeti meg. A vita ezen a ponton for­rósodott fel. A kormánykoalí­ció pártjai — bár képviselőik nem vitatták el a lelkiismere­ti döntés jogát - szemmel láthatóan valamiféle garan­ciát kívántak fenntartani a törvényben a fegyveres szol­gálat alól „kibújók” számá­nak növekedése ellen, ami ag­godalmaik szerint a hadsereg szétzilálódásával fenyegethet. A vitának ez a vetülete már jócskán érintette a készülő magyar katonai doktrínát is, hiszen a honvédség szükséges létszámáról, a kiképzés kellő mértékéről, a hadsereg szük­séges felszereltségéről csak a nemzeti célok függvényében lehetne felelősen dönteni. Ez­zel kapcsolatban egyfajta stra­tégiai előcsatórozásnak is be­illett Mécs Imre és Csurko István (MDF) vitája. Az SZDSZ képviselője történelmi tapasz­talatokra hivatkozva úgy vé­lekedett: Magyarországot csak akkor vagyunk képesdk meg­védeni, ha békében élünk — önmagunkkal és szomszé­dainkkal egyaránt. Wechsler Tamás, a FIDESZ képviselője a gondolatot továbbfűzve úgy fogalmazott: a leghatékonyabb védelem a jó külpolitika. Ép­pen ezért nem szerencsés a körkörös védelem stratégiájá­nak ötlete. Csutka István ez­zel szemben azon az állás­ponton volt, hogy csak az az állam képes jó külpolitikát folytatni, amelyik biztos véde­lemmel rendelkezik. A külkap- csolatok építését belső erővel kell alátámasztani. Figyelmez­tetett arra: a demokrácia nem jelentheti azt, hogy egy tár­sadalomnak le kellene fegy­vereznie önmagát; ez pusztán a társadalom betegségének tünete lenne. Nem lehet cél a hadsereg leépítése, meg- gyöngítése. Ennél is erőtelje­sebben fogalmazott Borz Mik­lós (FKgP). Szerinte a VSZ szétesésével Magyarország olyan tömbön kívüli országgá válik, amely senkire és sem­mire sem támaszkodhat hatá­rai védelmében. Csak önma­gára számíthat, s kizárólag megfelelő erejű hadsereggel képes szavatolni határai vé­delmét. Az átfogó ismereteket nélkülöző vita láttán Király Béla független képviselő kö­vetelte: mihamarabb bocsás­sák társadalmi vitára a ma­gyar honvédelmi doktrína ter­vezetét, amely eddigi benyo­másai szerint „suba alatt” ké­szül — megengedhetetlen mó­don. Az Országgyűlés ezután az interpellációk meghallgatásá­val folytatta munkáját. Palo­tás János MDF-es képviselő az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslattal kapcsolato­san fordult a pénzügyminisz­terhez: deklarálják, hogy az új áfa-törvény változtatni kí­ván a nyugtaadási kötelezett­ség jelenlegi módján. Az In­terpelláló képviselő nem, az Országgyűlés viszont elfogad­ta a miniszter válaszát. Miután Ungár Klára (FI­DESZ) interpellációja elmon­dásától visszalépett azzal, hogy ügyében a Pénzügymi­nisztérium remélhetőleg már megtette a szükséges intéz­kedéséket, Kis Zoltán (SZDSZ) a környezetvédelmi és terület- fejlesztési miniszterhez fordult kérdésével a veszélyes hulla­dékok elhelyezése, órtalmatla- nitása és a korábbi . illegális lerakótelepek felszámolása ügyében. Azt firtatta: kidol­gozta-e már a tárca erre vo­natkozó tervét, s a kirótt bír­ságok mekkora hányadát szán­dékoznak környezetvédelmi cé­lokra fordítani. Keresztes K. Sándor válaszában kiemelte: feltérképezik az illegális1 tele­péket, amelyek száma 3—10 ezerre téhető, s tervet dolgoz- riaik ki a veszélyek elhárítá­sára. Évente egyébként 600 millió forint folyik be kasszá­jukba a bírságokból; a teljes összeget környezetvédelmi be­ruházásokra fordítják. Kis Zol­tán a választ nem fogadta el, azzal, hogy nem hallott iga­zán konkrétumokat; a plenáris ülés ezzel szemben elfogad­ta azt. Szarvas Béla és Kelemen József MDF-es képviselők a pénzügyi és a földművelés- ügyi tárca vezetőitől vártak választ arra: milyen intézke­déseket terveznek az egri és a mátraaljai történelmi bor­vidék szőlőfelvásárlóinak pénz­ügyi megsegítésére. Rabár Fe­renc ismertette döntésüket, mi­szerint valamennyi gazdálko­dót, akiknek a borászat a fő tevékenysége, november 30-ig felvett hiteleik után egyszeri kamattámogatásban részesíte­nek. Sem az interpellálók — akik hiányolták a kamattérí­tés mértékének megjelölését —, sem az Országgyűlés nem fogadta el a miniszteri vá­laszt. A miniszterelnökhöz inter­pellált Hatvani Zoltán SZDSZ- es képviselő, a kormány terü­letpolitikájának témájában. Az előző kormány pártpolitikának alárendelt területpolitikája sza­vai szerint a falvak pusztítá­sában a bulldózereknél is ha­tásosabbnak bizonyult. Van-e a kormánynak pillanatnyilag kidolgozott területpolitikája? — tette fel a képviselő. A mi­niszterelnök távollétében meg­szólaló Horváth Balázs bel­ügyminiszter igennel válaszolt. Az önkormányzatokról szóló tör­vény — vélekedett — önmagá­ban is bizonyíték arra, 'hogy a kormánykoalíció hivatalba lépése első pillanattól kezd­ve inagy horderejű kérdésnek tekinti a településfejlesztést. A képviselő nem, ellenben az Országgyűlés elfogadta a vá­laszt. Kőszeg Ferenc (SZDSZ), a fegyveres polgári őrségek és a BM rendőri ezred tárgyában interpellált a belügyminiszter­hez. Interpellációjában kifej­tette: túl sok a polgári fegyve­res őr, akik jórészt egykori munkásőrök, a volt MSZMP valamikori vezetői. Nem értett egyet a BM rendőri ezred ter­vezett, nagyarányú fejlesztésé­vel sem. Horváth Balázs belügymi­niszter válaszában elmondta, hogy a polgári fegyveres őr­ségnek ma már nincs munkás­elnyomó funkciója. Stratégiai­lag fontos, jelentős ipari lé­tesítményeket, közlekedési cso­mópontokat őriznek, így pél­dául a Paksi Atomerőművet. A készülő és a közeljövőben a parlament elé kerülő rend­őrségi törvény szűk határok közé szorítja a polgári fegy­veres őrség tevékenységét is. A rendőrezreddel kapcsolatos kérdésre reagálva pedig el­mondotta, hogy az interpellá­ló képviselő egy belső előké­szítő anyagból merítette in­formációit, így azok már nem érvényesek. Nem tervezik a rendőrezred jelentős fejlesz­tését, csupán szervezeti, sze­mélyi változtatásokkal kívánják korszerűsíteni. Az ezred köte­lékébe tartozóknak egyébként jelentős közbiztonsági, köz- rendvédelmi, közúti ellenőrzési feladataik vannak. A választ az interpelláló képviselő és a Parlament elfogadta. Kovács Pál (MSZP) az új társadalombiztosítási törvény koncepciója, a társadalombiz­tosítás ideiglenes önkormány­zatának létrehozása és a Tár­sadalombiztosítási Alap tárgy­körében interpellált a népjólé­ti miniszterhez. Nehezményez­te, hogy még mindig nem ke­rült a parlament elé az új társadalombiztosítási koncep­ció. Surján László népjóléti miniszter válaszában arra hi­vatkozott, hogy nem volt ideje még megalapozott, új társadalombiztosítási koncep­ció1 kimunkálnia a tárcának. A társadalombiztosítási önkor­mányzatok létrehozásával kap­csolatban elmondta, hogy abban nemcsak a kormány­nak, hanem az új önkormány­zatoknak is részt kell vállal­niuk. Ezt a folyamatot szeret­nék felgyorsítani. A választ a- képviselő nem, a parlament viszont elfogadta. Kertész Zoltán (SZDSZ), az élelmiszertermelés és -értéke­sítés tárgyában interpellált a földművelésügyi miniszterhez. A mezőgazdaságot érintő két súlyos gondra hivta fel a fi­gyelmet: a tej-tejtermékek fo­gyasztásának csökkenésével együtt akadozik a tej felvá­sárlása, az év végéig megkö­tött szerződéseket sok helyütt nem újítják meg. A takar­mányhiánytól való félelem és a kedvezőtlen jövedelmezőség miatt pedig a hústermelésben is jelentős visszaesés mutat­kozik. A kormányhoz és az Országgyűléshez címzett kér­déssel válaszolt Nagy Ferenc József földművelésügyi minisz­ter: el kell dönteni, szükség van-e magyar gazdaságra, vagy nincs. Ha szükség van, akkor úgy kell az ágazatot dotálni, segíteni, hogy ez ha­tározza meg a magyar nép­gazdaság helyzetét. Ezt köve­tően részletesen elemezte a relatív tejtúltermelési válság okait, s sorolta azokat az in­tézkedéseket, amelyeket a ta­karmányellátási nehézségek megoldása és az export jö­vedelmezőségének javítása ér­dekében hoztak. Válaszát a képviselő nem, a parlament minimális többséggel elfogad­ta. Béki Gabriella (SZDSZ) a fiatal munkanélküliek helyze­tének javítása tárgyában in­terpellált a munkaügyi minisz­terhez. Győriványí Sándor, munkaügyi miniszter válaszá­ban utalt arra, hogy kidol­gozták már a pályakezdők munkába állításának prog­ramját. A választ a képviselő nem, az Országgyűlés pedig elfogadta. Az interpellációk után kér­désekkel fordultak á képvi­selők a -tárcák vezetőihez. Szilassy Géza (MDF), az or­szág -, különösen az elma­radott megyék - távközlési te­lefonfejlesztési lehetőségei felől érdeklődött. Siklós Csa­ba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter beszámolt arról, hogy hároméves prog­ram során 1993 végéig 50 szá­zalékos fejlesztést hajtanak végre, vagyis mintegy 500 ezer előfizetőt juttatnak tele­fonhoz. A program az ország minden pontját érinti. Mentelmi ügyek tárgyalásá­val ért véget röviddel fél hét előtt az Országgyűlés keddi ülésnapja. A törvényhozóknak dönte­niük kellett arról, hogy fel­függesztik-e Pozsgay Imre (MSZP) és Szabó Lukács (MDF) képviselők mentelmi jo­gát, hiszen mindkettejük ügyé­ben magánvádas eljárást kez­deményeztek. Kisebb vita után az Országgyűlés - megismer­vén a Mentelmi és összefér­hetetlenségi Bizottság állás­pontiát - úgy határozott, hogy mind Pozsgay Imre, mind Sza­bó Lukács esetében fenntart­ja a képviselői mentelmi jo­got. Az Országgyűlés — tekintet­tel a jövő hét eleji munka­rend változásra - legközelebb október 20-án, szombaton ül össze. Folytatódik az akciósorozat Csökkent a határsértők száma Sajtótájékoztató a Belügyminisztériumban Csökkent a határsértők szá­ma, normalizálódott a helyzet Magyarország határain annak az akciósorozatnak az ered­ményeként, amely október 8- án indult a Magyar Köztársa­ság közbiztonságát sértő kül­földi állampolgárokkal szem­ben - állapították meg ked­den a Belügyminisztériumban tartott sajtótájékoztatón. Dr. Verebélyi Imre közigaz­gatási államtitkár az intézke­dések tapasztalatait és sta­tisztikai adatait ismertetve megállapította: a kitűzött cé­loknak megfelelően sikerült megállítani az országba ille­gálisan érkezők beözönlését, és több százzal csökkent a jogellenesen Magyarországon tartózkodó külföldi állampol­gárok száma. Nem idegenel­lenes intézkedések történtek — hangsúlyozta az államtitkár -, hanem következetesen érvényt szereztek a Magyar Köztársa­ság és a szomszédos országok határőrizeti, valamint közbiz­tonsági érdekeinek. Utalt arra is, hogy a magyar hatóságok jogszerű fellépésére egyetlen érintett orszáa nagykövetsége sem tiltakozott, sőt elismerő visszajelzéseket kaptak Fran­cia- és Németországból. A továbbiakban kiemelte, hogy a rendőrök és határőrök erőszak- mentesen, humánusan intéz­kedtek, s messzemenően figye­lembe vették az ENSZ Mene- kültüayi Főbiztossáaának elő­írásait. a nemzetközi és ma­gyar jog vonatkozó szabályait. Dr. Verebélyi Imre elmond­ta: az akció megkezdése óta mintegy 1800 személyt állítot­tak elő. Az 1573 jogsértő kül­földi közül 1010-től megvonták a magyarországi tartózkodási engedélyt, 130-at pedig ki­utasítottak, és 72 személy el­len szabálysértési, illetve bün­tetőeljárást indítottak. Az in­tézkedések alapján eddig hoz­závetőleg 600-an hagyták el az országot. Az államtitkár tájékoztatóját kiegészítette Nováki Balázs határőr vezérőrnagy, a BM Határőrség megbízott pa­rancsnoka. Elmondta: adataik szerint az idén az akció meg­kezdéséig 48 országból több mint 10 ezer határsértő érke­zett az országba, többségében román és török államoolgár. Az illegálisan érkezettek mel­lett nagyon sokan a szüksé­ges hivatalos okmányok nélkül akartak, illetve akarnak Nyu­gatra menni. Esetenként cso­portos embercsempészés is elő­fordult, ezekben a bűnügyek­ben tart a nyomozás. Kiemel­te. hogy az akciósorozat ered­ményeképpen lényegében ér­vényt szereztek a magyar jog­szabályoknak, s a szomszédos országok igényeinek is megfe­lelően garantálják a határok biztonságát, a határforgalom rendjét. Dr. Szabó Győző országos rendőrfőkapitány hangsúlyozta, hogy az akcióra azért is szük­ség volt, mert ebben az évben növekedett a külföldi állam­polgárok által Magyarorszá­gon elkövetett bűncselekmé­nyek — különösen a vagyon elleniek - száma. Ezek mea- előzése érdekében az össze­hangolt és iól előkészitett in­tézkedésekkel sikerült kiszűrni több száz, a létbizonytalan­ságban élő, és ezért a köz- biztonságot is veszélyeztető külföldit. Felmentették a Merkúr vezérigazgatóját Az ipari és kereskedelmi miniszter hétfőn felmentette tisztségéből Hellner Károlyt, a Merkur Személygépkocsi Értékesítő- és Forgalmazó Vállalat vezérigazgatóját. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium szóvivője, Kardos Antalné ezzel kapcsolatban az MTI munkatársának el­mondta: a felmentés oka, hogy a miniszter elfogadha­tatlannak tartotta azt a tájé­koztatót, amelyet Hellner Károly a személygépkocsi-for­galmazás jövőbeni kérdéseiről, várható kilátásairól, a Merkur jövőjéről készített. A minisz­ter ugyanis a koncepció alap­ján nem látja biztosítottnak, hogy a Merkur megfelelően reagál az import feltételeiben, illetőleg a piaci viszonyokban várható, alapvető változások­ra. A miniszter véleménye sze­rint a Merkúrnak minden le­hetősége megvolt arra, hogy a cég ezentúl aktív szerepet játsszék a kirajzolódó piaci feszültségek megoldásában. Megítélése szerint azonban konkrét elgondolásokkal a vezérigazgató nem rendelke­zett, a gépkocsiellátás javítá­sára megfelelő, az új piaci viszonyokat figyelembe vevő koncepciót nem dolgozott ki. Ezért mentette fel a minisz­ter Hellner Károlyt. Ezzel egy­idejűleg —, további intézkedé­sig —, megbízta Oroszi Jánost, a Merkúr eddigi általános vezérigazgató-helyettesét a ve­zérigazgatói teendők ellátásá­val. Bűnhődünk Gyanútlanul nézem a teg­nap esti Telesportot, aztán hirtelen minden átmenet nélkül gyűlöletet érzek. Gyű­löletem oka a szakmai hoz­zá nem értés, a menedzselés teljes elhanyagolása, újabb bizonyítéka annak, hogy legnépszerűbb klubunknál sem feltétlenül törődnék mindennel. Tudjuk, a Ferencváros fo­cicsapata zárt kapuk mögött kénytelen lejátszani UEFA- kupa meccsét a Bröndby ellen, kiderült, hogy a tévé sem közvetítheti a mérkő­zést. Nyilvánosságra hozták, hogy az FTC vezetősége fel­lebbezhet a döntés ellen. Nos, az FTC vezetősége fellebbezett. Nem kérték azt, hogy a magyar tévé adhassa a hazai meccset. A fellebbezésben nem kértek semmit, csak azt, hogy a dániai mérkőzést (az első találkozót) közvetíthesse a magyar tévé is, mert meg­egyeztek már valami dán reklámügynökséggel ebben- abban. Végül is már ez is eleve furcsa. A legfelháborítóbb viszont az UEFÁ-hoz küldött angol nyelvű fellebbezési szöveg. Angol tanári kép­zettségem van, de olyan alapvető nyelvtani hibákat, olyan —, a fordítóra és megbízóira — rendkívül rossz fényt vető, az egész szöveg értelmét zavaró angol nyel­vű megfogalmazást, mint amely ebben a levélben szerepel, annak sem enged­nék meg, aki csupán né­hány órán át tanulta az an­golt. (A Telesport bemutatta az említett levél másolatát.) Nem is csodálom, hogy az UEFA nem vette komo­lyan ezt a levelet. Balkáni módszere volt annak idején Zalaegerszegen a füstbomba bedobása is. Bűnhődünk. (bozsik)

Next

/
Thumbnails
Contents